XII.  T�rgyal�sok �s r�m�let.

A MacSween kast�lyban a l�ny megment�se ut�ni reggelen a k�nz�mester jelentette, hogy a holttest elt�nt. Kaelea �s a nagymama led�bbenve hallgatt�k a jelent�st.
- Hogy lehet az, hogy elt�nt?
- Nem tudom, asszonyom, higgye el!- bizonygatta a f�rfi. - Mikor hajnalban megn�ztem, m�r nem volt ott. A cell�b�l valaki leengedte a vizet, a bilincsek sz�tfesz�tve, a test sehol.
- Hogy a pokolba lehet ez? Hogy t�rt�nhetett meg? Ki j�rhatott itt az �jjel?
- �s ki �lhette meg a katon�kat? Mert ma reggel azzal keltettek, hogy a katon�k halottak, �s ami a leg�rdekesebb, ugyan�gy haltak meg, mint Cairan.
A v�nasszony is elgondolkodott a dolgokon. K�ptelen volt elhinni ezeket a dolgokat. Nem mert hinni a jeleknek, mert k�ptelens�g lett volna. �t nem �gy nevelt�k, hogy a term�szetfeletti dolgokban higgyen. De f�lt, hogy most ezen a szok�s�n v�ltoztatnia kell. Lehajtotta a fej�t, s ennyit mondott:
- Ker�tse el� a holttestet, ak�r t�rik, ak�r szakad! Menjen!
Mikor magukra maradtak, Kaelea megk�rdezte:
- Te is arra gondolsz, amire �n? �gy gondolod, hogy…
- Igen. Az a l�ny nem k�z�l�nk val�. � egy v�mp�r!
- De kik lehetnek a seg�t�i?
- Nyilv�n �k is a fajt�j�hoz tartoznak.
- Ebben az esetben nagyon nagy bajba ker�lt�nk. Nem szeretn�k �n is �l�halott lenni.- morogta Kaelea.
- Ez legyen most a legkisebb gondunk! A t�l�l�s�nk, �s a fennmarad�sunk most fontosabb n�h�ny �l�halottn�l!
- Na de…
- Csend! Nem �rdekel! T�l k�zeli a c�l, ahhoz, hogy itt megtorpanjunk! Nem engedhetj�k meg magunknak ezt a luxust, vil�gos, l�nyom?
- Igen, vil�gos.
- Akkor most kif�zz�k, mik�nt akadhatunk a v�mp�r nyom�ra!
Azzal csendesen tan�cskozni kezdtek.
Aznap d�lut�n Alexandra egyed�l �lt a szob�j�ban az ablak el�tt, s t�relmetlen�l leste a napsz�llt�t. Maga sem tudta, mi�rt, de valahogy most jobban akarta l�tni az apj�t, mint valaha. A tegnap �jszakai besz�lget�s�k, �s az eml�kei nem hagyt�k nyugodni. Amikor tegnap �jjel ott �lt az �gy�n�l, �gy �rezte, meg�llt az id�, nem sz�m�t semmi, nem �rdekelte, hogy lesz-e m�snap, vagy sem. R�gen ehhez az �rz�shez biztons�g is t�rsult, ami tegnap megrohanta ism�t. Most pont �gy v�gyott erre, mint r�gen, mikor �gy �rezte, az �let t�l gyorsan elszalad mellette. Ha Alexander �t�lelte, a vil�g els�llyedt, az id� megsz�nt, a v�ltoz�sok elmaradtak. De ez �gy volt j�l. Szerette ezt a mozdulatlans�got. Sokszor v�gyott ezut�n, mikor Norv�gi�ban �lt. Tal�n t�ls�gosan is hozz�szokott az �lland�s�ghoz, de h�t ebben n�tt fel. Neki az �let ny�zsg�, �r�kk� v�ltoz�, l�ktet�, nyugtalan vil�ga t�ls�gosan bonyolult volt. Ut�lta �s gy�l�lte a bonyolult dolgokat, mert tudta, hogy �gyse �rten� meg. Hi�ba volt okosabb, er�sebb a haland�kn�l, m�gis, az �lethez nem �rtett. Vagy tal�n t�ls�gosan is az apja l�nya? Elmosolyodott. V�ratlanul kopogtat�s zavarta meg a gondolatait.
- Ki az?- k�rdezte.
- Frau Buchsteiner vagyok, kisasszony. Az inspektor �r, l�tni szeretn�.
- K�ldje be!
J�rgen bel�pett, s hajlongva tette tisztelet�t.
- Sz�p j� napot, hercegn�, cs�kolom a kis kacs�it!
- Mit akar?- k�rdezte h�v�sen a l�ny.
Haragudott, hogy pont most zavart�k meg az elm�lked�s�ben.
- Hallottam Erich hercegt�l, hogy beteg, �s �gy d�nt�ttem megl�togatom. Meg azt�n a kedves pap�juknak is h�reket hoztam.
- Igen? Azok a h�rek engem is �rdekeln�nek. Ossza meg velem is.
- Ha nem haragszik ez bizalmas inform�ci�.- h�r�totta el a k�r�st a f�rfi.- Sajn�lom.
Alexandra csal�dottan figyelte a f�rfit.
- Mi h�r van a gazd�r�l meg a koll�g�j�r�l?- k�rdeztet azt�n.
- A gazda most is dolgozik a j�sz�gok k�r�l, az inspektor meg az otthon�ban van �lland� megfigyel�s alatt. Ha tesz egy gyan�s l�p�st is, igazolja a b�n�ss�g�t.
- Akkor eddig minden rendben. A gazda j�l viselkedik?
- Igen. Az a megl�t�som, hogy � val�j�ban nem is volt benne, ezekben a dolgokban, hanem csak egy eszk�z volt.
- Az �rd�g nem alszik, J�rgen. H�tha m�g kider�l, hogy b�n�s, �s ez a mostani �llapot csak r�sze egy sz�nj�t�knak.
- Lehets�ges.
Elbesz�lgettek m�g egy kicsit, majd a f�rfi elb�cs�zott, s ment a dolg�ra. Alexandra ism�t vissza�lt az ablakhoz, s tov�bb figyelte a napot. F�l �ra m�lva azonban megunta, �s lefek�dt aludni. H�t �rakor �bredt fel, s �r�mmel l�tta, hogy a kandall�ban v�gan lobog a t�z, a t�z mellett �ll� sz�kben ott �lt az apja.
- Szia, apa!- mondta, mikor megl�tta.
- Hogy vagy, dr�g�m?- k�rdezte a f�rfi, s kiss� el�re d�lt, hogy m�lyebben n�zhessen a l�ny szem�be.
- Sokkal jobban, ha t�ged l�thatlak.
- Ezt �r�mmel hallom.
- Anya?
- � most nem tudott j�nni, de k�s�bb majd ben�z, azt mondta.
- Besz�ln�nk k�ne.
- Mir�l?
- A j�v�beli kapcsolatunkr�l. Tudod, volt id�m, hogy gondolkodjak, �s r�j�ttem, hogy nagy butas�got tettem, amit szeretn�k j�v�tenni. Tal�n sose lesz olyan a kapcsolatunk, mint volt, de �n szeretn�m m�gis helyrehozni m�r amennyire lehets�ges.
Alexander nem sz�lt semmit, csak b�lintott.
- Szerinted azok a haland�k belenyugodtak a dolgok ilyen alakul�s�ba?
- Nem. A MacSween csal�d mindig is harcos fajta volt. Nem fognak ezek belenyugodni semmibe. Pl�ne, hogy meg�lted a csal�djuk egyik tagj�t.
- Akkor most mi lesz?
- Felk�sz�l�nk egy csat�ra, melyben d�nt� veres�get fogunk r�juk m�rni. - sz�lt s�t�ten Alexander.
- Te harcolni akarsz? Tudod, milyen s�lyos k�rokat fogunk szenvedni! �p�theted �jra ezt a kast�lyt. Nem harcolhatunk!
- Nem hadsereggel j�nnek ezek!- intett r� a f�rfi. – A m�g �l� csal�dtagok j�nnek, hogy megvitass�k a dolgokat, �s ha kell, er�szakot alkalmazzanak a jobb bel�t�s �rdek�ben.
- De h�t akkor k�nny� a dolgunk! – ki�ltott fel a l�ny, �s fel�lt.
- Mi�rt?
- Mert k�t n� �l m�r csak a csal�db�l. A nagymama, meg az unok�ja.
- Ez val�ban j� h�r, b�r �n nem vagyok meggy�z�dve, r�la, hogy k�t n� k�pes lenne harcot kezdeni. Nem olyan fajt�k. L�tt�l m�s f�rfiszem�lyt a fi�n k�v�l?
- Nem.
- Fajt�rsak?
- Nem �rz�keltem.
A herceg csak b�lintott. Megnyugodott ezeknek a kijelent�seknek a hallat�ra. Alexandra is megk�nnyebb�l, mikor hallotta, hogy nem fegyverrel kell megtartani azt, ami m�r �gy is az �v�. De mi lesz akkor, ha a herceg t�vedett, �s m�gis fegyverrel j�nnek ellen�k?
- Mondd csak, mi lenne akkor, ha m�gis csak harc lenne?
- Akkor mindent megtesz�nk, hogy gy�zz�nk. Nincs joguk visszak�rni azt, ami m�r jogosan a mi�nk, csak az�rt, mert a csal�djuk szeretne nagyst�l� �letet �lni, vagy meg akarj�k tartani az �letsz�nvonalukat, mert ezt szokt�k meg, �s b�d�s a munka. Nem mi vagyunk az okai, hogy erre a sorsra jutottak.
- �s ha ez az eg�sz csak irigys�gen alapul?
- Nem tudom, mi�rt lenne okuk irigykedni. De majd megl�tjuk. Most a legokosabb kiv�rni. Hagyjuk meg nekik a kezdem�nyez�s jog�t.
- Igazad van. Ja, am�gy d�lut�n itt j�rt az inspektor, �s azt �zeni, hogy besz�lni akar veled. Hozott neked valami inform�ci�t.
- Remek! Akkor megl�togatom.
Azzal mag�ra hagyta Alexandr�t, akihez az apja ut�n Erich �s Valeria �rkezett. J�rgen �pp a s�t�r�l �rkezett haza, mikor megl�tta, hogy a gazd�ja m�r v�r r�.
- R�gen v�r, uram?- k�rdezte mikor oda�rt.
- Nem, most j�ttem.
Az inspektor betess�kelte a gazd�j�t, s hellyel k�n�lta, amit a herceg elfogadott.
- �gy hallottam hozott nekem valamit.
- Igen. Egy lev�l, amit egy k�ld�nc hozott ma reggel. Tulajdonk�ppen a hercegn�nek sz�l, de mivel beteg, nem akartam ezzel zaklatni.
- Helyesen tette! Ki k�ldte?
- Egy bizonyos Saoirse MacSween. Nem tudom mi �ll benne, nem bontottam fel.
Azzal �tny�jtotta a levelet a f�rfinak, aki megn�zte. Lehet, hogy ez a n� a nagymama. Felt�rte a pecs�tet, s olvasni kezdte:
Hercegn�!
Holnap este szeretn�nk, ha fogadna benn�nket, hogy megbesz�lj�k vit�s �gyeinket, �s hogy bocs�natot k�rj�nk �nt�l! Ha �nnek is megfelel, este h�tkor �tmenn�nk!
�dv�zlettel: Saoirse �s Kaelea MacSween.

- Ennyi az eg�sz?- n�zett fel Alexander kiss� csod�lkozva.
�szt�nei csapd�ra figyelmezett�k. �gy d�nt�tt, nem sz�l a l�ny�nak err�l, s � meg a csal�dja int�zik el az �gyet. Ha kell, meg�li ezt a k�t asszonyt, ha valami h�ts� sz�nd�kkal j�nnek ellen�k. Nagyon j�l tudta � is, hogy mir�l fognak vele besz�lgetni. �m majd elmagyar�zza nekik a dolgokat, �s ha kell er�szakot fog alkalmazni az�rt, hogy meg�rts�k. A holnap hamar elj�tt. Alexander a kast�lyban maradt, m�g Valeria hazament. Mivel �t �rakor be�llt a teljes s�t�ts�g, a hercegnek volt k�t �r�ja rendbe szedni mag�t, �s Erich-kel is megbesz�lni a hadi tervet. Megk�rte J�rgent, hogy v�laszoljon a l�nya nev�ben, hogy hajland� fogadni a k�t h�lgyet. Mikor tegnap �jjel visszament a kast�lyba, megmutatta a levelet neki �s Valeri�nak, s k�rte, hogy err�l ne sz�ljanak Alexandr�nak. Nem akarta felizgatni vele, mert att�l tartott a l�ny�ban m�g felt�mad a bossz�v�gy, �s tal�n r�vid �ton elint�zi a MacSween csal�d tagjait. Ezt a lehet�s�get viszont el akarta ker�lni. �szint�n sz�lva k�v�ncsi volt, hogy mi az igazs�g abb�l, amit le�rtak. Viszont tudta, hogy a l�nya ez�rt majd nagyon d�h�s �s s�rt�d�tt lesz, de ez a k�vetkezm�ny „benne volt a pakliban”. Tudta, hogy a t�rgyal�son meg kell f�kezni az indulatokat, ha elszabadulnak, �s ehhez hideg fejre volt sz�ks�g, ami a l�ny�ban nem volt meg. Mikor meg�rkezett a k�t n� Alexander �s Erich m�r v�rt�k. Udvariasan bevezett�k �ket a szalonba, ahol le�ltek, majd �rdekl�dtek, hogy milyen itallal k�n�lhatj�k meg a h�lgyeket, mire a nagyanya �gy felelt:
- K�sz�nj�k, nem k�r�nk semmilyen italt. Nem ez�rt j�tt�nk. Hol van a hercegn�?
- Gyeng�lkedik, ez�rt vel�nk kell be�rni�k. Szeretn�nk bemutatkozni. A nev�nk Alexander Gerard �s Erich Alexander von Wallenstein.
- Mi pedig Saoirse �s Kaelea MacSween. Tal�n akkor t�rj�nk r� az �zletre.
Az este folyam�n a k�t h�lgy semmit sem �rt el, de azt meg�rtett�k, hogy a birtokot semmif�lek�pp nem v�s�rolhatj�k vissza, mivel a hercegek nem adj�k el. Tov�bb� azt is megtudt�k, hogy a be�p�tett embereik lebuktak, s mivel az � birtokukon voltak, �k b�ntetik meg. Kaelea felh�borodott, mikor megtudta, hogy az embereiket nem szolg�ltatj�k ki, �s birtokh�bor�t�ssal valamint lop�ssal v�dolj�k, val�sz�n�leg kiv�gz�s v�r r�juk. Mikor ennek hangot is adott, Erich h�v�sen ezt mondta:
- Sajn�ljuk, de ut�ljuk a k�meket �s a tolvajokat. Ne higgy�k, hogy ezt �lve meg fogj�k �szni, mivel a k�runk tetemes, �s a becs�let�nk�n esett s�relmet csak a v�r moshatja el.
- A Wallensteinek mindig is �gy gondolkodtak?- sz�lalt meg a nagymama.
- Az �seink katon�k voltak, �s ezt a gondolkod�sm�dot m�r �k is vallott�k. Maguk nem �gy tenn�nek h�lgyeim, ha tolvajt fogn�nak, aki jelent�sen megk�ros�totta magukat?- k�rdezett vissza Alexander.
- Tal�n.
- Akkor nem �rtem a felh�borod�s ok�t.
A k�t n� hallgatott, majd Saoirse fel�llt, �s ennyit mondott:
- K�s�re j�r, ideje indulnunk. K�sz�nj�k a semmit.
- A semmit nem szok�s megk�sz�nni.
- Mindenesetre a hercegn�nek jobbul�st k�v�nunk.
- �tadjuk. J� �jszak�t, �r�m volt �n�ket megismerni.
A k�t MacSween elment, s a hercegek is visszat�rtek a h�zba.
- Azt hiszem, k�sz�lhet�nk a h�bor�ra.- sz�lt Alexander.
- Nem gy�zt�k meg �ket, igaz?
- Ha egy MacSween akar valamit, abb�l k�r�mszakadt�ig nem enged. Szerettem volna elker�lni ezt az utat, mert nem akartam az embereimet ilyesmivel f�rasztani, de ha harc, akkor legyen harc.
- �s mi lesz Alex�val?
- Ha menek�teni kell, menek�tj�k. De tal�n el�sz�r meg kell v�runk a had�zenetet.
- Ez nem tetszik apa.
- Nekem se, de nincs mese, ezt kell tenn�nk. Hidd el, nem tetszik, �m nincs m�s �t a sz�munkra a t�l�l�shez.
Ez alatt Kaelea �s a nagyanyja hazafel� z�tyk�l�dtek a hint�ban.
- Most mi lesz nagymama?- k�rdezte a l�ny.
- H�bor�.- hangzott a sz�raz felelet.- Nincs m�s v�laszt�s, ha vissza akarjuk kapni a birtokunkat.
- Ez helyes dolog?
- Az �seink hogyan szerezt�k meg azt, amit akartak? Harccal, sehogy m�shogy. Akkoriban nem sok sz�t vesztegettek az ellens�geikre, ha csak arr�l nem esett sz� k�zt�k, hogy milyen m�don k�v�nnak meghalni.
- Nagyi! Mi m�r nem az 1200-as �vekben �l�nk!- ki�ltott fel a l�ny, a kez�t esdekl�en az �g fel� ny�jtva.
- El�rt�nk valamit besz�ddel? Ugye nem? Most m�r elj�tt a tettek ideje! Nem akarom, hogy komolytalannak t�nj�nk, mert csak besz�lni tudunk. Mostm�r ideje bizony�tani nekik ezt! �rtsd meg, hogy ha nincs meg az anyagi fedezet�nk, akkor v�ge az uralmunknak! �n, pedig belehaln�k a sz�gyenbe, ha ez megt�rt�nne! Szeretn�l �gy �lni, mint egy paraszt, huszonegy �v k�nyelem �s semmittev�s ut�n? Szeretn�l a csal�d nev�re sz�gyent hozni?
- Nem.
- Akkor meg ne besz�lj itt szam�rs�gokat! Ha nincs m�s, akkor harcolunk. A Wallensteinek meg �l�sk�djenek m�son! N�ha nem is �rtem mi�rt ment hozz� ahhoz semmire kell� Wallensteinhez a d�dnagyany�d.
- A p�nz��rt, te is tudod.
- Igen, igen, de mi�rt nem �lte meg a n�sz�jszak�n azt a f�rfit? K�ptelen vagyok felfogni, hogy hogyan szerethette azt a kuty�t, akinek �gy is rossz a v�re, �s semmihez sem �rtett a csavarg�son meg a h�bor�skod�son k�v�l. Hisz a gyerekei is korcsok!
- El�g legyen, nagyi! Nek�nk ehhez semmi k�z�nk tudod j�l! Nem mi d�nt�tt�nk �gy, hogy k�lf�ldihez adjuk a d�dnagymam�t.
Az �regasszony meg�rzi unok�ja igaz�t, s ez�rt nem sz�l semmit, csak n�zi a holdvil�gos �jszak�t, s hallgatja a hint� z�rg�s�t, mely hazafel� viszi �ket.
Ek�zben Valeria is el�ker�l a l�nya szob�j�b�l, s �rdekl�dik az ur�n�l a v�geredm�ny �gy�ben.
- H�bor�!- mondja ki csendesen Alexander. Nem ker�li el a figyelm�t, hogy az asszony szeme �s arca elborul erre a sz�ra.
- Nem tehet�nk ez ellen semmit?
- Semmit sem. Ez az egyetlen megold�s a tov�bbi konfliktusok ellen.
- �s mi van akkor, ha a veres�g�k tov�bbi konfliktusokat fog sz�lni?
- Nem, ugyanis akik ellen�nk j�nnek, azok mind meghalnak!
- Rem�lj�k igazad lesz.
- Biztos �gy lesz.
- Alexandr�val mi legyen? Hogy magyar�zzuk meg neki, hogy h�bor�ban �llunk?
- Sehogy, mivel m�r engem is megfenyegettek vele!