XIV. A v�rt csak v�rrel lehet lemosni

Alexandra �s Erich nem tudtak err�l a besz�lget�sr�l. Az orvos �pp �sszepakolta a holmij�t, s nagyot f�jt. K�t �ra telt el, mi�ta hazahozt�k �ket, s az orvos is kem�nyen dolgozott, hogy kioper�lja bel�l�k a goly�kat. V�gezet�l mindketten er�s nyugtat�t kaptak, amit�l �lomtalan �lomba mer�ltek. A doktor egy el�g sz�raz, �tvenes f�rfi volt, Colm Kirwan.
- Azt hiszem meg fognak maradni.- sz�lt Frau Buchsteinernek, aki a szob�ban tart�zkodott.- A goly�k ugyan s�lyos s�r�l�s�eket okoztak, de ha t�l�lik az elk�vetkez� napot �s �jszak�t, onnan m�r egyenesben haladnak a gy�gyul�s fel�. A k�t�seket naponta cser�lj�k, �s a sebeket is fert�tlen�ts�k. �s ne kelts�k fel �ket, hadd pihenjenek.
- Rendben van. A gazd�im is szeretn�nek besz�lni �nnel.
Ezzel csendesen kimentek, s az asszony lek�s�rte az orvost az eb�dl�be, ahol a f�rfi sz�mot adhatott a sz�l�knek gyermekeik �llapot�r�l. A h�zasp�r el�gedetlen�l hallgatt�k az eredm�nyeket.
- Holnap majd ism�t elj�v�k, �s megn�zem a betegeket. - z�rta a besz�mol�t.
- K�sz�nj�k, doktor. A kocsi m�r v�rja, hogy haza vigye. K�s�rje ki a doktort, Elke asszony!- sz�lt a herceg.
- K�sz�n�m, herceg �r. Isten �ldja!
Elke kik�s�rte a doktort a kocsihoz, aki be�lt, �s elment. Azt�n visszat�rt az eb�dl�be.
- Tehetek valamit m�g, uram?- k�rdezte Alexandert�l.
- Maga mindent megtett, asszonyom, fek�dj�n le, �s aludjon.
- Nem kell seg�ts�g az �rfihoz, meg a kisasszonyhoz?
- Nem, majd mi vigy�zunk r�juk. Egy�bk�nt is hallotta mit mondott a doktor. Menjen, �s pihenjen.
A h�zvezet�n� elment. Alexander �s Valeria pedig �ltek a t�z mellett, s figyelt�k a l�ngokat.
- Mi a terved a MacSween csal�ddal, Alex?
- A szolg�mm� teszem a l�nyt, a v�nasszony id�vel �gy is meghal, �gy teljes kihal�sra lesznek k�rhoztatva. Hidd el, ha �tv�gn�m a torkukat, azzal csak �rtan�k, mert nem �rdemlik a rendes hal�lt. �gy ink�bb a l�ny a karjaimban fog meghalni, s az �regl�nyt, pedig a b�nat fogja a s�rba tenni, de el�tte m�g meg fog t�rni l�lekben.
- Ez igaz�n brili�ns �tlet. Nagyon j�, �s nagyon gonosz. Ezt �gyesen kif�zted!
- K�sz�n�m. Most pedig menj�nk fel a gyermekeinkhez.
- Nem val�s�tod meg a tervedet?
- Hadd �r�ljenek m�g egy kicsit a feles gy�zelm�knek. Hadd higgy�k, hogy diadalmaskodtak felett�nk!
- Rem�lj�k a gyerekeink nem fognak…
- Nem!- sz�lt a f�rfi kem�nyen, s a szem�ben egy ellens�ges �s f�lt� f�ny villant- Nem! Nem fognak itt hagyni minket, mivel mindketten er�sek, �s f�lv�mp�rok. Gyorsan talpra �llnak a s�r�l�sek ut�n. Ne agg�dj, nem lesz semmi bajuk, meghalni, pedig pl�ne nem fognak!
- De ezzel is sz�molnunk kell, nem? �n nagyon f�lek ett�l Alexander.
- Nem kell f�lnie, dr�g�m, a gyerekeink t�l�lik. A v�mp�rv�r seg�teni fog nekik.
- Ezt �r�mmel hallom. Na, menj�nk, mert mindj�rt reggel lesz.
Az �jszaka h�tral�v� r�sz�ben a betegek �gy�n�l �ltek. A beteg szoba a kast�ly keleti sz�rny�ban volt. Ebben a szob�ban k�t �gy volt, a kandall�ban, pedig v�gan lobogott a t�z. A neh�z, s�t�tk�k f�gg�ny�k el voltak h�zva, s a leveg�ben gy�gyszer, betegs�g, v�r �s izzads�g szag keveredett. Alexander elh�zta a sz�j�t, mikor meg�rezte ezeket a szagokat, de Valeria is er�sen fintorgott. Le�ltek az �gyak l�b�hoz, s figyelt�k gyermekeiket, akik s�padtan fek�dtek az �gyaikban. Az �r�k�s�k eg�sz �jjel nem mozdultak, csak Alexandra ny�sz�rg�tt n�ha nem sok�ig. A sz�l�k �gy d�nt�ttek nem mennek haza, hanem az itt l�v� k�poln�ban t�ltik majd a nappalt. Nem akart�k magukra hagyni Alexandr�t �s Erichet. A virradat csak nehezen jutott be a szob�ba, de mire felkelt a nap, �s Frau Buchsteiner bej�tt a betegekhez a p�r m�r nem volt ott. Az asszony csendesen ellen�rizte a betegek �llapot�t, �vatosan megigaz�totta a p�rn�jukat vagy a takar�jukat, s kiment. Napk�zben ben�zett hozz�juk, s d�lben, mikor a doktor j�tt, �gy fogadta:
- Bel�zasodott mindk�t gyerek.
- Na, m�r csak ezt hi�nyzott! - s�hajtott fel az orvos. - Kicser�lte a k�t�st?
- Igen, n�h�ny perccel ezel�tt. Nem kell agg�dnia, tudom a dolgom.
- Ezt �r�mmel hallom. Magukhoz t�rtek?
- Nem. Annyira v�rtelenek, �s annyira nehezen l�legeznek, hogy mikor bementem, azt hittem meghaltak. Csak mikor f�l�j�k hajoltam, akkor hallottam, hogy l�legeznek.
Az orvos erre csak h�mm�g�tt, s bement a betegekhez. Mikor v�gzett a vizittel, csak ennyit mondott az asszonynak b�cs�z�ul:
- Majd megl�tjuk mi lesz.
- T�l vannak a nehez�n, doktor �r?
- Nem tudom, mondom, hogy megl�tjuk. Nem l�tok bel�j�k, nem tudom, mi zajlik �pp benn�nk. Vagy megmaradnak, vagy nem. Nem kell kik�s�rnie, egyed�l is kital�lok. - k�z�lte mogorv�n.
Azzal elsietett. Elke m�rgesen n�zett ut�na.
- V�n szam�r! Ez se mondd semmit, de mit is v�rhatok az orvosokt�l? Faragatlan n�ps�g!- morgott haragosan, de azt�n lement a konyh�ba.
D�lut�n azonban Erich mag�hoz t�rt.
- Hol vagyok? - motyogta k�b�n, s �rtetlen�l figyelte a sz�m�ra ismeretlen szob�t.
- Biztons�gban van, �rfi, nem kell f�lnie.- sz�lalt meg Elke, aki �pp bent volt. Erich az asszonyra n�zett, majd a mellette l�v� �gyon fekv� testv�re fel�.
- Alexa hogy van?
- Sehogy. De mag�nak most ne ez legyen a legnagyobb probl�m�ja. Hogy �rzi mag�t?
- Gyeng�n. �s f�zom is.
Elke ekkor a fi� fej�re tette a kez�t, s �rezte, hogy s�t a homloka.
- Egyre l�zasabb, fiatal�r, persze, hogy f�zik. De ne f�ljen, majd tesz�nk r�la, hogy lemenjen a l�za!- sz�lt harciasan.
A fiatal herceg elmosolyodott erre, de ez a mosoly nagyon sut�ra siker�lt, �m ennek is �r�lt a h�zvezet�n�.
- Pr�b�ljon meg aludni, �n meg kital�lok egy j� m�dszert arra, hogyan vigy�k le a l�z�t. K�r valamit?
- K�sz�n�m nem k�rek semmit. Ink�bb alszom egy kicsit.
A fi� lehunyta a szem�t, s Elke pedig nesztelen�l elhagyta a szob�t. Este Erich az anyja gyeng�d simogat�s�ra �bredt.
- Szia, anya. - morogta er�tlen�l.
- Hogy �rzed magad, fiam?
- Rosszul. Alexa m�g nem t�rt mag�hoz?
- Nem.
- Vajon mi van vele? Mi�rt nem akar mag�hoz t�rni?
- Nem tudom, kicsim, de most ink�bb magaddal t�r�dj, ne vele.
- Mint ha csak a h�zvezet�n�t hallan�m.- mosolyodott el a fiatal herceg- � is ezt mondta d�lut�n.
- Joggal. Aki beteg az ne t�r�dj�n m�sokkal csak mag�val.
Erich azonban m�r ezt nem hallotta, mivel visszas�llyedt a j�t�kony �lom �lel�s�be. Valeria pedig tov�bbra is az �gy mellett �lt, s n�zte a fi�t. K�s�bb el�ker�lt a herceg is.
- Hogy vannak?- k�rdezte a feles�g�t.
- Erich mag�hoz t�rt, de Alexa m�g nem. A h�zvezet�n� pedig azt mondja, hogy mindketten l�zasak. A d�lut�n vizes ruh�zta �ket, de nem sok haszna volt.
- Akkor folytatni k�ne.- sz�lt a f�rfi.
- Igen, �n m�r megtettem. Szeg�ny Alexa szerintem nem is �rezte. Nagyon agg�dom a l�nyunk�rt. F�lek, hogy el�rkezett oda, ahonnan m�r nem sok es�lye van a visszat�r�sre. M�r eltelt az egy nap, de m�g mindig nem t�rt mag�hoz. Meg lehet, hogy m�g a nem r�giben kigy�gyult betegs�ge is ott van m�g.
- Ne �t�lj�nk elhamarkodottan, hisz m�g nem j�rt le az egy nap. No meg az orvos v�lem�nye is �rdekelne.
Ekkor l�pett be a szob�ba Elke, aki hallotta a herceg megjegyz�s�t. A kez�ben egy nagy t�l volt, melyben k�t kend� �szk�lt.
- Bocs�nat, hogy k�zbesz�lok, herceg �r, de az orvos nem mondott semmit.
- Ezt meg hogy �rtsem?- fordult meg a f�rfi
- �gy, hogy a doktor d�lut�n megvizsg�lta �ket, �s azt mondta, id�zem: „Nem tudom, majd megl�tjuk. Nem l�tok bel�j�k, nem tudom, mi zajlik �pp benn�nk. Vagy megmaradnak, vagy nem.”
- Igen sz�kszav� diagn�zis.- b�logatott a herceg.
- El�g mogorva volt d�lut�n, nem �rtem mi�rt. Ezt a v�lem�nyt is csak �gy foghegyr�l vetette nekem oda, s a l�togat�sa is csak t�z percre korl�toz�dott.
Valeria rosszat sejtve n�zett a f�rj�re, aki kiolvasta a szem�b�l, hogy ez m�r tal�n egy �t�let. A napok felgyorsultak. Erich-nek h�rom nap m�lva lement a l�za, felkelhetett, s az orvos is gy�gyultnak nyilv�n�totta. A hercegn� �llapota egyre csak romlott, �s egy h�t m�lva feladta a harcot. Mikor reggel Elke bej�tt, hogy megn�zze a l�nyt, aki m�r nem �lt. Az arca s�padt volt, az ajka v�rtelen, s a homloka hideg.
- Istenem, istenem!- zokogott fel az asszony, mikor r�j�tt, hogy a kis �rn�je halott.- Hogy fogom �n ezt megmagyar�zni a hercegnek? Ha meg tudja, a fejemet veszi!
A kast�lyban azonban nem sz�lt r�la senkinek, s este csak nagy neh�zs�gek �r�n tudta mag�t r�venni, hogy elmondja. Valeri�t �s Alexandert megr�zta a tudat, hogy a gyermek�k nincs t�bb�, s Erichet is.
- Annyira sz�gyellem magam! Nem figyeltem oda r� el�gg�!- zokogott az asszony
- Maga nem hib�s a t�rt�netk�rt!- sz�lt a hercegn�, aki unta m�r az asszony s�r�s�t, s egyed�l akart lenni a f�jdalm�val.
A herceg ekkor �gy d�nt�tt, hogy a j�l bev�lt,” altat� a borba” tr�kk�t fogja alkalmazni, ami be is v�lt. Az altat� hamar hatott, s Erichet k�rte meg, hogy k�s�rje a szob�j�ba az asszonyt.
Mikor egyed�l maradtak, a hercegn� �t�lelte a f�rfit, �s csendesen k�rdezte:
- Most mi t�v�k legy�nk, Alex? Nem tudom elhinni, hogy a gyermek�nk meghalt! B�rcsak tudn�k s�rni! Nem tudom elviselni ezt a f�jdalmat!
- Nekem is nagyon f�j, szerelmem! Nekem is �pp olyan neh�z, mint neked! Ennek is az az �tkozott MacSween l�ny az oka! De nem kell f�lned! Mostm�r bossz�t �llok a gyermekem�rt, �s magunk�rt! Nem hagyom �lni! Esk�sz�m, a v�r�vel fog fizetni!
- Tedd meg! �ld meg a l�nyt! �n, pedig meg�l�m azt a v�n boszork�t, aki kif�zte ezt a gyal�zatot! Hadd szenvedjenek az �r�kk�val�s�gig! Ez�rt pokolra jutatom a lelk�ket!
- Rendben van! Ma �jjel lecsapunk!
- Menj�nk! Puszt�tsuk el az �tkozott gyilkos fajt�jukat!
A herceg l�tta a bossz�v�gyat Valeria szem�ben. �t mag�t is f�t�tte a gyilkol�s �s a bossz� gondolata. Elt�ntek, majd a MacSween kast�lyban jelentek meg. Felmentek a l�pcs�n, s f�leltek melyik szob�b�l hallatszik ki valamilyen mocorg�s. Nem kellett sok�ig hallgat�zunk, mivel az el�tt�k l�v� k�t ajt� m�g�l gyenge zaj sz�r�d�tt ki, �s ez el�g volt nekik. Nem kellett �vakodniuk, �k most �rny�kok voltak az �rny�kokban, a Hal�l fekete �rny�kai. Nesztelen�l l�ptek be a szob�kba. K�t perc m�lva csak k�t halk nyikkan�s, �s s�hajt�s hallatszott, majd a hercegi p�r kil�pett az ajt�n.
- J�l lakt�l, dr�g�m?- n�zett a herceg Valeri�ra, akinek m�g v�res volt a sz�ja sz�le.
- �reg volt a v�re, de mit is v�rok egy tal�n hatvan- hetven �ves v�nasszonyt�l? Rem�lem, te sem maradt�l �hen.
- Nem, de ennek se volt j� a v�re, mint minden MacSween-nek.
- Nana, hiszen f�lig-meddig te is MacSween vagy. Vagy az any�d nem innen ker�lt ki?
- De, sajnos igen, �m ez most mindegy. Mostm�r a l�ny a szolg�nk, a v�nasszony pedig halott. Beteljes�lt a bossz�nk, szerelmem, �s a l�nyunk is b�k�ben pihenhet.
- Rem�lj�k �gy lesz.
- Biztosan, hiszen megmondtam. A v�rt csak a v�r moshatja le!
- Tudom. Menj�nk, itt m�r nincs mit keres�nk.
Hazat�rtek. Felmentek a betegszob�ba, de onnan m�r elvitt�k a hercegn� holttest�t.
- Hol van a l�nyunk, Alex?
- Nyilv�n a kast�ly k�poln�j�ban. N�zz�k meg ott.
Lementek a k�poln�ba, ahol sok-sok gyertya vil�g�tott, �s a ravatalon ott fek�dt a halott hercegn�. Valeria �s a f�rfi a ravatal k�t oldal�ra �lltak. Nem sz�ltak semmit, csak n�zt�k a l�nyukat, de nem l�tt�k. Szem�k el�tt rengeteg eml�kk�p elevenedett fel Alexandr�r�l. A hercegn� megmozdult, s v�gigsimogatta a l�nya j�ghideg arc�t, melyet tal�n utolj�ra �rinthetett meg, s herceg is megfogta a l�nya kez�t. Mindketten figyelt�k a halottat, mint akik v�rnak valamire, majd a f�rfi lehajolt, �s ezt s�gta a l�nya f�l�be:
- Gyere vissza! Tudom, hogy nem vagy teljesen halott!