XV. D�nt�sek �s elfogad�sok

Alig hogy kimondta ezt a mondatot, a l�ny keze megr�ndult. Valeria megd�bbenve figyelte, ahogy a l�nya arc�nak sz�ne megv�ltozik, s a teste is kezdett felmelegedni.
- Ezt hogy csin�ltad, Alex? Hogyan tudtad visszah�vni?
- Nem tudom. Igaz�n nem tudom- sz�lt h�ledezve a f�rfi, aki az els� �letjelet �rz�kelte.- Tal�n csak tetszhalott volt, �s a v�mp�rv�r most hatni kezdett. Vagy nem is halt meg, csak…
- Csak?
- Nem tudom, fogalmam sincs.
A bizonytalans�g �s a v�rakoz�s ott �lt a leveg�ben. Mindketten arra a jeles pillanatra v�rtak, mikor a l�nyuk kinyitja a szem�t, ami f�l �ra m�lva meg is t�rt�nt.
- Hol vagyok?- n�zett k�r�l a l�ny, s megpr�b�lt fel�lni, de m�g t�l er�tlen volt.
- Szia, Alexa!- hajolt f�l� a hercegn�.- J�l vagy, sz�vem?
- Anya te vagy? Mi t�rt�nt, hol vagyok?
- A k�poln�ban, mivel egy r�vid id�re itt hagytad ezt a sz�p �rny�kvil�got.- sz�lalt meg Alexander, mire a l�ny fel� ford�totta a fej�t.
- De visszaj�ttem. Erich hogy van?
- � m�r meggy�gyult. Isten hozott �jra k�zt�nk.
- K�sz�n�m. A Hal�lnak m�r megint kicsorbult rajtam a kasz�ja.- mosolyodott el keser�en a l�ny.
- Egy f�lv�mp�rral m�g a Hal�l is nehezen b�r el.- nyugt�zta a meg�llap�t�st a f�rfi, majd �sszevillant Valeri�val a tekintete. A k�t sz�l� szem�nek villan�s�ban megnyugv�s volt. Alexandra megpr�b�lt fel�lni, de csak nehezen tudott megmozdulni, s ez a gy�tr�d� fel�l�s seg�ts�get ig�nyelt. Alexander ny�jtott ehhez seg�t� jobbot, mikor megfogta a l�nya derek�t, s felseg�tette.
- K�sz�n�m. - ny�gte a l�ny, mikor fel�lt, de megingott, s �gy a herceg nem engedte el a derek�t. Sok�ig voltak �gy, majd a l�ny �gy sz�lt:
- Megpr�b�lok l�bra �llni.
- V�rj m�g egy kicsit Alexa!- sz�lt a hercegn�. - M�g nem vagy el�g er�s hozz�.
- �n viszont �gy �rzem, hogy el�gg� felmelegedtem ehhez a mutatv�nyhoz. Pr�b�lkozni lehet.
- Azt lehet. - b�logatott a herceg, majd a szabad jobbj�val leseg�tette a l�ny�t, aki alig, hogy lesz�llt, sz�d�lni kezdett. Megpr�b�lt megkapaszkodni valamiben, s majdnem elesett, de az apja elkapta.
- �vatosabban kisasszony! Nem venn�m a lelkemre, ha bet�rn� a fej�t.
A l�ny h�l�san pillantott az apj�ra, s �lvezte az er�s f�rfikar �lel�s�t. A herceg v�g�l elengedte a l�ny�t, aki lassan �sszeszedte az erej�t. Lassan, de biztosan kezdett meg�llni a l�b�n, s a sz�d�l�se is elm�lt. Nekit�maszkodott a ravatal�nak, s v�rt. Mikor el�g er�snek �rezte mag�t, ezt mondta:
- Menj�nk, hadd l�ssa a szem�lyzet a visszat�rtemet!
Azzal elindult, de a men�se kiss� ingatagra siker�lt. Sz�lei k�vett�k. �jf�lt �t�tt az �ra, mikor ki�rtek a k�poln�b�l. Hallott�k a k�zeli falu templom�ban l�v� harangok messzire hangz� kondul�s�t, mely jelezte, hogy elm�lt m�r az �jszaka fele. A l�ny a testv�r�t kereste, akit megtal�lt a szalonban. A fi� �pp bort t�lt�tt mag�nak, s a falon l�v� k�peket tanulm�nyozta.
- Szia, Erich. - sz�lalt meg, mikor bel�pett a helys�gbe.
A fiatal hercegnek kiesett a remek krist�lypoh�r a kez�b�l, s r�m�lten fordult meg.
- Alexa!- suttogta megk�v�lten. - Visszaj�tt�l?
- Vissza, persze, hogy vissza. Tal�n baj?
- Nem, csak nem �rtem, hogy hogyan.
- �gy, ahogy m�r egyszer visszat�rtem. Tal�n ap�nkat k�rdezd meg, hogy mik�nt t�rt�nhetett a visszat�rtem. - felelte a l�ny, s a fej�vel az apja fel� intett, aki ott �llt a h�ta m�g�tt Valeri�val.
Erich is odan�zett.
- Ti is itt vagytok?- k�rdezte kiss� lehangoltan, amit a sz�l�k nem vettek tudom�sul.
- Itt. L�tom nagy a b�skomors�g. Tal�n ebben az ital a b�n�s?- k�rdezte rosszall�an az asszony, aki �szrevette, hogy a t�lal�n �ll� boroskancs� majdnem �res, �s a szob�ban is borszag terjengett. Erich lehajtotta a fej�t, s hallgatott.
- H�nyadik kancs� bort iszod?
- Az �t�diket. - hangzott el a f�l�nk beismer�s, mire a sz�l�k szeme rosszall�n villant �ssze, de nem sz�ltak semmit.
Mindketten nagyon j�l tudt�k, hogy Erich-nek az ital nem sokat seg�t, hisz b�rmennyit is iszik, nem fog ler�szegedni, legfeljebb kicsit spicces lesz t�le. De nagyon j�l tudt�k, hogy ezt a fiuk is tudja. Erich sz�gyenkezve hallgatott, s �rezte mag�n a sz�lei hideg tekintet�t. Alexandra gyomra mentette meg a helyzetet, mivel szem�rmetlen�l, nem t�r�dve a sz�l�i megsz�gyen�t�ssel, korogni kezdett. Alexander lehajtotta a fej�t, s elmosolyodott. Igen, a l�nya akaratlanul is kih�zza az �ccs�t a cs�v�b�l. Valeria a l�nya gyomr�nak kord�l�s�ra felkapta a fej�t.
- �hes, vagy kicsim?- k�rdezte, de a szem�t nem vette le a fi�r�l, aki szint�n felfigyelt.
- Egy kicsit. - v�r�s�d�tt el a l�ny.
- Akkor gyere, eszel valamit.
A tavasz v�ratlanul lepte meg a kast�lyt. Szinte beesett az ajt�n. Alexandra igen csak meglep�d�tt, mikor egy reggel nem a havas udvarra n�zett ki, hanem a helyenk�nt m�g h�foltos, de m�r z�ldell� kertre, a t�volabb a f�ldekre.
- V�gre!- s�hajtott, s kinyitotta az ablakot, mire a tavasz illata azonnal az arc�ba v�gott, s � m�lyen besz�vta az �let illat�t, ami felpezsd�tette a v�r�t, s �j er�vel t�lt�tte meg a test�t.
�gy �rezte ez a tavasz m�s, mint a t�bbi, s a leveg�ben l�gyan lengedez� szell� pajz�n �g�reteket s�gott a f�l�be, s a nap is megsimogatta �ltet�, meleg sugaraival. Behunyt szemmel fordult a nap fel�, s teli t�d�vel sz�vta mag�ba a k�zelg� tavasz minden illat�t. Nem hallotta, hogy kopogtatnak, �s azt sem, hogy valaki bej�n, m�g r� nem k�sz�ntek.
- Szia, Alexa! �lvezed a k�zelg� j� id� els� jeleit?
A hercegn� megp�rd�lt a hangra, s akkor d�bbent r�, hogy egy sz�l, halv�nys�rga als�ruh�ban �ll az �ccse el�tt. Elv�r�s�d�tt a sz�gyent�l a mellette l�v� sz�ken l�v� k�nt�se fel� ny�lt, �m Erich csak r�intett.
- Nyugi, l�ttam m�r olyat, r�d meg nem vagyok k�v�ncsi. Egy�bk�nt, nagyon csinos az als�nem�d.
- Addig �lsz, am�g ez a n�zeted nem v�ltozik!- mordult fel a l�ny.
Erich elmosolyodott, s k�zelebb l�pett a n�v�r�hez.
- Veled szemben ez nem fog v�ltozni, hisz nincsenek ilyen hajlamaim. Ha az kell, h�t szerzek magamnak valakit hozz�. Tudod j�l, hogy minden ujjamra t�z l�ny jutna, ha akarn�m. De nem akarom!
- Ha te mondod!- s�hajtott fel a hercegn�. - Mit akart�l?
- Csak azt, hogy gyere reggelizni, azt�n meg mit sz�ln�l, ha kilovagoln�nk. Az elm�lt id�ben nem sok sz�rakoz�si lehet�s�g�k volt. De legel�sz�r is legy�l szalonk�pes. Na, nem zavarlak, �lt�zz nyugodtan, azt�n majd gyere!- mondta, �s ott hagyta a n�v�r�t, aki fel�lt�z�tt, s ment reggelizni.
„V�g�l is, jobban j�rtam reggel, Erich-kel, mint mondjuk J�rgennel vagy m�s szem�lyzeti taggal. Ink�bb Erich el�tt sz�gyen�l�k meg, mint ap�nk, vagy m�s, vadidegen f�rfi el�tt”- gondolta reggeli k�zben. A nap h�tralev� r�sz�t a szabadban t�lt�tt�k, s igyekeztek j�l �rezni magukat. Alkonyattal t�rtek haza. Alexandra napk�zben meghozott n�h�ny d�nt�st a j�v�j�vel kapcsolatban, ahogy elbesz�lgetett a testv�r�vel. Este ezt be is jelentette az apj�nak, aki �gy d�nt�tt a l�nya igaz�n bizony�tott, s �gy d�nt�tt megkapja a jogos juss�t.
- K�sz�n�m, apa, de �n �gy hat�roztam, hogy elmondok r�la, mivel �gy �rzem, jobb itt nekem! Nem szeretn�k t�bbet, mint amennyit elb�rok, �s �gy �rzem, ezzel a feladattal m�g meg tudok birk�zni, de a falvak �s a v�rosok ezer gondj�val �s baj�val nem.
- J�l van, l�tom ezek alatt a h�napok alatt sokat v�ltozt�l, �s ennek �r�l�k. �gy lesz, ahogy szeretn�d. De gondolom, ezen az �rven k�v�l van m�g m�s is. J�l �rzem, vagy csak �regszem?
- Val�ban j�l �rzed, �s nem kell tartanod az �reged�st�l. Tudod, az�rt d�nt�ttem �gy, hogy ink�bb itt maradok, mert szeretem a csendet. Jobban �rzem itt magam, mint odahaza.
- Ahogy gondolod, gyermekem, de jegyezd meg, b�rmikor hazaj�hetsz, ha akarsz.
- Lehetne m�g egy k�r�sem?
- Hogyne.
- Megengedn�d, hogy J�rgen itt maradjon velem? �s k�rlek, k�ldd el a m�sik inspektort meg a gazd�t. Szeretn�k itt mindent tiszta lappal kezdeni.
- Rendben van, de az elbocs�t�s m�r nem az �n, hanem a te reszortod lesz, mivel most m�r v�glegesen te leszel itt az �r.
- J�, de az�rt �r�ln�k, ha n�ha ell�tn�l tan�ccsal.
- B�rmikor, ha te k�red. �n nem fogom tudni, hogy mi a probl�m�d, ha te nem besz�lsz r�la. Ha valami baj van, akkor majd �rsz, �s megpr�b�lok rajta seg�teni.
- K�sz�n�m.
Alexandra menni akart, �m az apja ut�na sz�lt:
- V�rj egy kicsit, kedvesem.
- Igen?- fordult meg a l�ny.
- Nem szeretn�d meg�nnepelni, a gy�zelmedet? Hiszen gy�zt�l. Nem csak az ellens�geid f�l�tt, nem csak a Hal�l f�l�tt, hanem felettem is. R�vid id� alatt bizony�tott�l �s megszerezted a bizalmamat.
- De, szeretn�k.
- Akkor gyere! - ny�jtotta a kez�t a f�rfi, majd �t�lelte a l�ny�t, s elt�ntek.
A tengerpart egyik kietlen r�sz�n jelentek meg. A sz�l, mely este t�madt fel, most m�r viharos erej�v� fokoz�dott. Alexander nem engedte el a l�ny�t, s jobban �sszefogta a k�peny�t. A hercegn� is jobban b�jt a f�rfihoz, s �t�lelte a derek�t.
- Nagyon b�szke vagyok r�d, l�nyom. Helyesen cselekedt�l.
- Tudom. M�r r�g�ta k�sz�l�k eld�nteni a k�rd�st, de most jutottam el od�ig, hogy meghozzam.
- Hidd el, az id� sok mindent k�pes megv�ltoztatni. Nemcsak a jellemet, hanem a hozz��ll�st is a dolgokhoz.
- Igen tudom. Eleinte, bevallom f�rfiasan, gy�l�ltem, hogy ide k�ldt�l, s �gy �reztem, csak el akarsz t�vol�tani, s ezt a bizalmatlans�goddal indoklod, de azt�n r�j�ttem, hogy nem �gy van. Az�rt tetted mind ezt, hogy magamt�l j�jjek r�, hogy okosabb szembe n�znem a probl�m�val, mint sem elmenek�lni. Meg akart�l tan�tani arra, hogy egy nemesi sz�let�s� l�ny sz�m�ra ez a helyes �t. Most m�r bel�tom, hogy igazad volt. Tulajdonk�ppen ide is csak dacb�l k�lt�ztem, mert haragudtam r�d, �s nem akartam hallgatni azt, hogy mit teszek rosszul �s mit nem. De azt�n meg tanultam �rt�kelni a vid�k csendj�t, s �gy d�nt�ttem itt akarom le�lni az �ltem. Kih�v�sokban nem lesz hi�ny, a t�bbi meg majd j�n mag�t�l. A harminc �ven �t tart� �nk�ntes sz�m�zet�sem alatt sok mindenbe belekeveredtem, �s most j�l j�n egy kis mag�ny �s nyugalom.
- Ismerem ezt az �rz�st. �n is pont �gy �reztem, mikor hazaj�ttem. Csak �n m�r �l�halottk�nt t�rtem vissza, �s nem v�rt r�m senki, de nem is akartam, hogy v�rjon.
- Nem volt saj�t csal�dod?
- De, csak a hazat�rtem el�tt t�z �vvel meghaltak.
- Mi�rt nem j�tt�l haza, ha tudt�l r�la?
- Mert akkor m�g itthon voltam. Mikor m�r csak az any�m �lt, akit sz�vb�l gy�l�ltem, akkor mentem el. Egy ki�llhatatlan, sz�vtelen n� volt, aki csak a p�nz��rt ment hozz� az ap�mhoz, �s velem meg a k�t b�ty�mmal sose t�r�d�tt. De ez m�r elm�lt, mostm�r nincs jelent�s�ge.
- Hogyan lett�l az, ami vagy?
- M�skor majd elmes�lem! Most nem alkalmas sem a hely, sem az id�, hogy a m�ltr�l besz�lgess�nk. Ink�bb a j�v�vel k�ne t�r�dni.
- A j�v� kif�rk�szhetetlen.
- Ilyen hozz� �ll�ssal nem lehet birtokot vezetni, gyermekem. Nem lehet mindent egy „majd”-dal elint�zni, mert ez a majd, k�s�bb m�g s�lyos k�vetkezm�nyekkel j�rhat. Ezt jegyezd meg j�l! Vagy most, vagy soha!
- Te m�r csak tudod, ugye?
- Persze. �n is bele esetem ebbe a hib�ba, de t�bbsz�r nem fogok!- b�lintott.- De okos ember a m�s hib�j�b�l tanul!
- Val�ban. De mi volt a te hib�d?
- �n is a „majd csak lesz valahogy” elvet akartam k�vetni, mert azt hittem, ez kell a boldogs�gomhoz, �s a b�k�mhez. Nem t�r�dtem a birodalmammal, s ez megs�nylette. De nem csak a birodalmam, hanem te �s az any�d is.
- Any�ddal akkor ismerkedtem meg, mikor tan�t�n�nek jelentkezett a faluba. Az akkori el�lj�r�t a falusiak nevezt�k ki, aki majdnem elpuszt�tott titeket csak az�rt, hogy engem meg�lj�n.
- Mi�rt?
- Mert gy�l�lte a fajt�mat.- mondta jeges hangon a herceg. – Az�ta nem veszem f�lv�llr�l a dolgokat, s odafigyelek mindenre. Neked is melegen aj�nlom, hogy ezt tedd!
- �g�rem, �gy lesz!
- Helyes. De az �g�ret kev�s. A kev�sn�l is kevesebb! Egy�bk�nt nem nekem kell �g�rned, hanem saj�t magadnak, �s erre az �g�retre eml�kezned is kell, hogy bev�lthasd!
- De az�rt majd mindig a h�tam m�g�tt tudhatlak t�ged meg any�t, hogy ha elbizonytalanodn�k seg�thessetek?- k�rdezte b�tortalanul.
Alexander ekkor megfogta a l�nya �ll�t, felemelte a fej�t, s m�lyen a szem�be n�zett.
- Persze, dr�g�m. Menj�nk, holnap el kell kezdened az �j �letedet, �s nem �r�ln�k, ha m�g egyszer beteg lenn�l.
A hercegn� csak b�lintott. Mikor �gyba ker�lt, elgondolkodott a besz�lget�s�k�n.
„Ap�mnak igaza van. Be kell tartanom a j�t�kszab�lyokat �s figyelnem kell, k�l�nben elvesztem az ir�ny�t�st. Mindenki a saj�t szerencs�j�nek kov�csa, de k�pes m�sok szerencs�j�t is befoly�solni, ha �gyesen forgatja a kez�ben tartott k�rty�kat. Nekem is pontosan ezt kell tennem, hogy a birtokot meg�rizhessem a gyerekeimnek �s az unok�imnak.”
Azzal az oldal�ra fordult, �s elaludt, hogy holnap m�r egy m�sik emberk�nt �bredhessen �s megkezdje �j �let�t.