Tr�osz

Okt. 1.---
Kiji� minden tagja elernyedt a f�j� felismer�st�l, �s ezt Tr�osz is meg�rezte, �gy abbahagyta a fi� ver�s�t. Az �rnyharcos vezet�t is el�rult�k, pont �gy, mint Tiriszk�dont, vagy �t, mag�t.
- El-elfogtak…?
- El! Szerinted m�rt n�zek ki �gy?! Ezt �rdemli egy vezet�, Anama h� szolg�ja? Hogy bez�rj�k egy s�t�t kis lyukba �s naponta �sszeverj�k, �s akkor m�g egy magadfajta kis senki is azt hiszi, hogy le tud gy�zni? Lehet, hogy legyeng�ltem, de ennyire az�rt nem!
- Sz�llj le r�lam! - k�rte Kiji� �s Tr�osz csod�k-csod�j�ra elengedte �s ledobta mag�t a falhoz. A k�t f�rfi egym�s mellett �lt, rendetlen ruh�zattal �s hajjal, gyorsan szedve a leveg�t, �s egym�st n�zt�k. Kiji� tekintete nem �rult el sokat, Tr�osz� azonban forrongott, �s megvet�en sz�rt. Azt�n a f�rfi t�bb m�rget f�j� s�haj ut�n ellazult, fej�t a falnak t�masztotta �s szem�t becsukta. Lesov�nyodott �s sz�ne eg�szs�gtelen fak�ba hajlott, de szeme haragv�, viharos er�t t�kr�z�tt. Kiji� sok�ig csak n�zte �t �s gondolkozott. Hogy is hihette, hogy legy�zheti ezt az embert, akit ugyan bizony�ra megt�rtek valamennyire, de ruh�in �t is �rz�d�tt, hogy v�kony test�ben mennyi energia van. Fiatal volt �s d�h�s - egy d�lyf�s �rnyharcos, akit el�rultak.
Fel�llt �s k�r�ln�zett. Feltehet�en nagy zajt csaptak, de a kihalt �p�letben m�s hang nem hallott.
- Egyed�l indultam el Anam�b�l - sz�lalt meg csukott szemmel Tr�osz. - Nem szeretem, ha k�s�rgetnek. A testv�remhez akartam eljutni, aki a Porlad�k sivatag mellett �l egy kis faluban, �s �rtak, hogy egy sivatagb�l j�v� vihar sok tet�t elvitt �s egy�b k�rokat is okozott… egynapi lovas �tra voltam Anam�t�l, mikor elfogtak. Egyszer�en �ld�z�be vettek, azt�n valahogy k�rbefogtak �s m�ris egy �tvenf�s t�borban tal�ltam magam. Megvertek, gondolom hogy se elsz�kni ne tudjak, se kider�teni r�luk dolgokat, �s bez�rtak egy kocsiba, ahol teljes s�t�ts�gben voltam… akkor m�g nem tudtam hov� keveredtem, pr�b�ltam a kocsi ajtaj�t kit�rni, de nem ment. Mikor kivittek pr�b�ltam t�l�k k�rdezgetni, de csak ver�s volt a v�lasz… t�zes vassal �gettek, �s csak sejtelmem volt, hogy ezek az emberek Anam�b�l val�ak. A hatodik napig egyfolyt�ban gy�t�rtek, azt�n siker�lt megsz�kn�m. Egy kis faluban mondt�k nekem, hogy Peraszosz lett a helytart� �s akkor �ssze�llt a k�p… eddig is sejtettem, de akkor biztoss� v�lt… meditiek csin�lj�k ezt, �k �rultak el minket.
Kiji�ra n�zett.
- �rul�nak tartasz m�g?
- Nem… �n is tudom, hogy a meditiek m�rgezt�k meg Tiriszk�dont. T�nyleg nem te �rtad azt a levelet?
- Nem �n �rtam! - csattant r� a fi�ra. - Nem hiszed el?!
- Az al��r�sod volt rajta.
- Igen, amit meghamis�tottak! Biztos megszerezt�k az egyik levelemet, amit �n �rtam, �s �gyesen leut�nozt�k az al��r�somat! De nem is kellett volna ezzel er�lk�dni�k, Tiriszk�don eszm�letlen�l fek�dt akkor a k�rh�zban, nem tudta a levelemet azonnal elolvasni, nem tudta ellen�rizni az al��r�st, amit j�l ismer, most m�r meg �gyse tudna mit tenni. De �n igen, meg fogom �lni Peraszoszt.
Elhallgatott. Kiji� percek m�lva �gy sz�lt:
- Nekem is az a c�lom… ne haragudj! - B�r tudta mennyire nem sz�m�t semmit ez a szerencs�tlen kis bocs�natk�r�s.
Tr�osz erre fel�llt �s komolyan szemben�zett vele.
- Nem haragszom, t�ged is ugyan�gy becsaptak - morogta, �s felvette kardjait, hogy els�t�ljon.
- Hov� m�sz?
- Lepihenek, f�radt vagyok. Holnap tal�lkozunk. Orom utca 46 alatt, pinceajt� a hatos szinten. Kett�t kopogtass, �s senkinek ne sz�lj, hogy itt vagyok. Holnap reggel…
Tr�osz els�ntik�lt, Kiji� pedig csak n�zett ut�na �resen.
A fi� k�ts�gbeesve vette tudom�sul, hogy Anama egyik legnagyobb ur�t tegezte, de ez m�g semmi - megt�madta, �rul�nak, szem�tnek nevezte, olyan tiszteletlens�ggel viselkedett vele, hogy belev�r�s�d�tt m�g otthon, az �gy�ban �lve is. Igaz kezdetben azt hitte, � volt a lemond� lev�l �r�ja �s felad�ja, de m�g ez sem ad arra okot, hogy megt�madja �s becsm�relje a vezet�t, hisz b�rmilyen szem�lyes oka lehet annak, hogy lemond. De mikor m�r kider�lt, hogy val�j�ban nem mondott le, akkor is �gy besz�lt vele, mint a szomsz�d gyerekkel szokott. Ha ez kider�lne, ha b�rki megtudn�, hogy ez t�rt�nt, ak�r csak az apja… Az apja biztos agyonvern�, ha pedig fels�bb k�r�kbe jutna el ennek az esem�nynek a h�re, val�sz�n�leg vagy �r�kre sz�m�zn�k, vagy kiv�gezn�k, vagy ki tudja, mit tenn�nek vele, mindenesetre a kil�t�sai nem lenn�nek t�l j�k.
Reggel elindult a Tr�osz �ltal kijel�lt c�l felkutat�s�ra, de el�re sz�gyellte mag�t �s f�lt a tal�lkoz�st�l. Az Orom utca – a hatos szint legk�ls� kis utc�ja, erk�lye – az alatt l�v� szint g�tja mellett futott. Az �t�s sz�mig mindk�t oldal�n emelkedtek h�zak, azon t�l csak a jobbj�n, ami a v�ros belseje fel� esett. A m�sik sz�l�n f�k �lltak, �s azokon t�l a mellv�d �s a f�lelmetes szakad�k az �t�s szint h�zaiig. Ilyen elvadult, reg�nyes kis szert m�g sosem l�tott itt Kiji�, apr� macskak�veivel, �reg, m�ll� fal� emeletes h�zaival �s a rendszertelen�l �ll� bokrokkal, gazokkal �s f�kkal. Mintha senki nem is lakott volna itt, azt�n Kiji� tal�lkozott egy l�nnyal, �s mivel az utc�nak a 45-�s sz�mn�l v�ge szakadt ez�rt megk�rdezte, hol a 46-os sz�m?
- A 46-os? - k�rdezte a l�ny elmosolyodva. - Ott �llt, ahol most a f�k vannak. M�r vagy h�sz �ve lerombolt�k.
Kiji� elhagyta a 45-�s sz�m� �p�letet �s meg�llt a macskak�ves �t gazba �s f�be full� v�g�n�l. Gondozatlan faliget k�pezte a folytat�st, �gy t�nt j� p�r kilom�terig ez a z�ld s�v halad kis cs�kban a hatos szint pereme ment�n. A fi� �sszevonta a szem�ld�k�t �s elindult a majdnem t�rd�ig �r� f�ben. Egy j�kora f�ra r�v�st�k: 46. De sem �p�let, sem valami emberi tev�kenys�gre utal� dolog nem leledzett a k�zelben. Kiji� tan�cstalanul s�t�lt, �s akkor megpillantott a park f�v�ben egy kis rozsd�s csap�ajt�t, egy s�kban a talajjal. „Ez lenne az?”- t�nykedett �s hosszas teket�ri�z�s ut�n k�tszer megr�gta. „Nem, ez valami elhagyott rakt�r lehet”- mondta mag�nak percek m�lva, �s m�r azon gondolkozott, hogy ott hagyja, mikor az ajt� megnyikordult �s kiny�lt, alatta Tr�osszal.
- J� reggelt, uram…!
- J� reggelt! - biccentett Tr�osz. - F�radj be!
Kiji� nem fejezte ki a pince ir�nt �rzett viszolyg�s�t, Tr�osz nyom�n lem�szott. Kis f�ldalatti rakt�rba jutottak, pen�szes �lelmiszerekkel, erjed� gy�m�lcs�kkel; mindent p�kh�l� sz�tt be, telis-tele mollyal - sz�rny� mocskos �s s�t�t egy g�d�r volt. Tr�osz egy f�lig nyitva �ll� vasajt� fel� terelte Kiji�t, miut�n leh�zta a bej�rati ajt�t. A pinc�nek egy kis, egyenes folytat�s�ba l�ptek be, ahol a harcosvezet� egy l�k�ssel eltolt egy rothad� alm�kkal teli polcos szekr�nyt, ami egy rejtekajt�t takart, ezt kulccsal kinyitotta, �s egy s�t�t folyos�ra ir�ny�totta Kiji�t - maga ut�n mindent t�bb kulcsford�t�ssal z�rt be. Hossz�, �s nyomaszt�an sz�k, vil�g�t�s n�lk�li, sz�rke folyos�n haladtak tov�bb, ami messze, a t�vol s�t�tj�ben egy ac�lajt�ba torkolt. Az �rnyharcos f�rfi a saj�t var�zslat�val vil�g�tott – �gy festett, mintha egy teny�rnyi t�kr�t tartana a kez�ben, �s az adn� a karcs� f�nyp�szm�t. H�rom, vastag, t�bbz�ras kaput kereszteztek, �s k�zben l�pcs�sorokon lejjebb ereszkedtek valamelyest, azt�n egy kisebb vasbet�tes, keresztp�ntos ajt� felnyit�sa ut�n egy eg�szen m�s folyos� t�rult a szem�k el�. Sz�lesebb, t�gabb szakaszon folytatt�k �tjukat, melynek falait t�k�letesen sim�ra vakolt�k, �s b�r ezen sem ny�ltak ablakok, m�gis ismeretlen forr�sb�l gyenge f�ny vil�g�totta meg – mindenk�ppen kellemesebb helynek �g�rkezett, mint a megel�z� sik�tor. Tr�osz hosszan vezette vend�g�t, azt�n a fal jobb oldal�n s�t�tl� ajt�hoz l�pett, el�vette kulcsait, kinyitotta azt, �s el�reengedte Kiji�t, a fi� azonban nem mozdult, csak kit�totta a sz�j�t: komplett kis napf�nyes lak�sba n�zett be.
- Az el�szob�ban hagyd, k�rlek a cip�det.
Kiji� bel�pett. Els� oszt�ly�, gy�ny�r�, rendben tartott kis lak�s volt, egyszer�, m�gis a legnagyobb k�nyelemmel, f�rd�szob�val, kis konyh�val, nappalij�ban puha �l�alkalmatoss�ggal. Ellens�lyozva azt, hogy csak egyetlen frontj�n v�gtak r� ablakokat (de ott hatalmas nagyokat) csak feh�r, vagy vil�gos sz�n� b�torokat v�logattak be az apr� od�ba, m�gsem keltett rideg hat�st a l�togat�ban a sok feh�r. A konyha pulton k�v� g�z�lg�tt illatosan.
- Hogy-hogy…? - sz�lt Kiji� csak ennyit.
- A g�tfal belsej�ben vagyunk - magyar�zta Tr�osz, mik�zben le�ltette Kiji�t egy hever�re. – A legt�bb anamai tudja, hogy a szintek v�laszfalaiban j�ratok, folyos�rendszerek vannak, de ezek bej�ratait, �s funkci�j�t, csak kevesen ismerik. Itt, az �t�s �s a hatos szint k�zti g�tfalban ez a folyos�rendszer van, amit csak az �rnyharcosok �s az �ltalad is j�l ismert, h�rhedt fal�r�k haszn�lnak, �s m�g egy m�sik ilyen rendszer, amit pedig csak a fal�r�k �s m�g egy-k�t kiv�lts�gos szem�ly haszn�l �s tart karban. A kett� t�bb ponton is �sszef�gg, de �n ezeket a pontokat nem ismerem, illetve nincs kulcsom a bej�r�shoz. Az �rnyharcosoknak ez a rendszere a katon�ink nyugodt visszavonul�s�t, vagy elt�n�s�t szolg�lja, t�bb ilyen kis titkos lak�s is van itt, mint az eny�m. M�s funkci�ja nincs nagyon ennek a r�sznek, illet�leg ostromz�r eset�n ezeken a falba v�jt utakon kereszt�l is el lehet menek�teni a n�pet, de nem tudom, hogy hol, �s alapb�l olyan kicsi ez a szakasz, hogy a menek�t�snek itt nem is lenne sok �rtelme, mert a v�kony utak miatt a ki�r�t�s csak nagyon lassan menne.
- Milyen nagy ez a folyos�rendszer?
- H�rom �s f�l kilom�ter hossz�.
- �s ez a lak�s? Ki tud r�la, uram…?
- Nos, nagyj�b�l �t tucat ember sejtheti azt, hogy itt valami lehet, de bej�r�sa csak Tiriszk�donnak, �s t�z �rnyharcos katon�nak van. Mi, �rnyharcosok felv�ltva szoktunk ide j�nni, vagy itt lakni, de van mikor a lak�s teljesen �res, �s olyan is van mikor egyszerre t�bben vagyunk itt.
- �s tudj�k, hogy most itt vagyunk?
- Azt, hogy itt �l�nk a lak�sban, senki nem tudja, de hogy k�v�l�ll�t hoztam be az alag�tba, arr�l mindenkinek sz�ltam, akivel a j�tt�d el�tt tal�lkoztam.
- H�t, �hm, k�sz�n�m, hogy elh�vott ide, uram. Nagyon sz�p ez a lak�s.
- K�sz�nj�k - mosolygott Tr�osz. - Ez nagy dics�ret t�z f�rfinak.
Kiji� kipillantott a hatalmas, n�gyzet alak� ablakokon. Alatta tizen�t m�ter m�lys�gben ott kucorogtak a v�ros h�zai. Anama eg�sz �szakkeleti r�sz�t l�thatta innen, gy�ny�r� volt.
- Uram… az ablakokr�l nem lehet r�j�nni lentr�l, hogy itt van valami?
- Nem, nem igaz�n. Sok helyen vannak a g�tfalon ablakok, de mind vakablak, m�g�tt�k fal van. Ezeket a lak�sok miatt alak�tott�k ki, hogy ne lehessen tudni, hol van val�di ablak. �s ezek az �vegek k�v�lr�l el�gg� t�kr�z�dnek, sz�val senki nem l�that be ide.
- Ez b�mulatos, t�nyleg… Nem gondoltam volna, hogy…
Kiji� mosolyogva n�zel�d�tt, azt�n elkomorodott.
- Uram, szeretn�k bocs�natot k�rni.
- Tegnap m�r bocs�natot k�rt�l - mosolyodott el Tr�osz. Arca �sszehasonl�thatatlanul m�s volt, mint tegnap - az ereje vesztetts�g tov�bbra is �sszeh�zta a b�r�t, de a harag r�ncai �s �rnyai mind elp�rologtak a kellemes, fiatal arcr�l. - �n is nagyon sajn�lom a tegnapit. A d�h �s a bossz� gyakran vad�llatot kre�l bel�l�nk �s tegnap mindketten azok voltunk. Magam sem tudom, mi t�rt�nt velem, hisz els� tal�lkoz�sunkkor megkedveltelek, �s hallottam is r�lad el�g sokat.
- Nem maga a hib�s, hisz uram csak v�dekezett �s jogosan. Sz�rnyen restellem, amiket mondtam �nre…
- Mindketten hib�sak vagyunk kicsit - add csak a bal kezed! - Kiji� odany�jtotta neki. - Azt hiszem, siker�lt elt�rn�m az ujjaidat…
- T�nyleg el�gg� f�j - vallotta be a fi� elh�zva a sz�j�t, ami ak�r mosoly is lehetett volna. Tr�osz �tfogta a kez�vel n�gy ujj�t, �s a fi� a k�vetkez� pillanatban kellemes meleget �rzett - az �rnyharcos a var�zserej�vel gy�gy�totta.
- T�nyleg azt hitted, legy�zhetsz?- k�rdezte szel�den a m�velet k�zben.
Kiji� csak b�lintott, �s les�t�tte a szemeit. Tr�osz elismer�en biccentett, mintha azt gondoln� ’b�tor fi�’.
- Nem tudatosult bennem, hogy �n egy vezet�, �s meg voltam r�la gy�z�dve, hogy �n marad alul… ezt is sz�gyellem, ha szabad azt mondanom maga b�mulatosan harcol �s nagyon meglepett.
Tr�osz elmosolyodott.
-Ha lesz id�nk, tan�tani foglak. A kezed k�sz van.
- �, k�sz�n�m. - Kiji� v�gigzongor�zta ujjait, melyekr�l a k�k-lila foltok �s puklik elt�ntek, �s nem f�jt, ha mozgatta; ha val�ban elt�r�tt, vagy berepedt egy k�t ujjperce, az most beforrott.
- Am�gy mi t�rt�nt veled? M�rt ilyen az arcod?
- H�t, ap�m megvert - mondta halkan a fi�.
- �, �rtem. Az n�ha nem �rt, de ahogy n�zlek most el�g kegyetlen volt veled J� apa
Kiji� elmes�lte az eg�sz t�rt�netet, a r�riorokkal elt�lt�tt id�t�l kezdve a ver�sig. Azt�n Tr�osz mes�lt, hisz Kiji� rengeteg k�rd�s�re v�laszolnia kellett. �r�k mentek el csup�n azzal, hogy ismerkedtek. Kiji� tegnapi viselked�se okozta sz�gyene olyan b�tortalanul hagyta el �t lassan, mintha a lelkiismeret furdal�sa m�g er�s markokkal tartva k�tn� a lelk�hez, de lassan elsz�llt �tadva a hely�t a leplezetlen b�m�szkod�, csod�l� tiszteletnek. Kiji�nak adatott p�r szokatlan kiv�lts�g, k�sz�nhet�en annak, milyen kapcsolatban �llt Tiriszk�donnal, �s az �ri r�teggel, �s milyen rendk�v�li harcos h�r�ben �llt, de azt m�g sosem �lte meg, hogy �gy besz�lgessen egy harcosvezet�vel, mint most Tr�osszal. Niar Salja mondta egyszer, hogy „az �tlag f�rfi azt hiszi, hogy mer�en �s t�n�dve n�zni csak �lmainak n�j�t lehet, m�g nem besz�lt egy harcosvezet�vel”, �s ebb�l nem is kev�s igazol�dott be, b�r Kiji� csak hazafel� menet j�tt r�, hogy �gy figyelte Tr�osz minden szav�t �s mozdulat�t, mint ahogy szerelmesen szokta n�zni azt a tizenhat �ves barna l�nyk�t, aki az utc�j�ban lakik, �s olyan gy�ny�r�.
Tr�osz k�ls�re pont ellent�t�t jelen�tette meg a tegnapi, indulattal �s tombolni v�gy�ssal teli Tr�osznak. Arc�r�l, test�r�l mintha elt�ntek volna a kont�rok, olyan szel�d volt, meg haj�n sem l�tszott milyen fekete a k�r�l�tte l�v� feh�rs�gben. A m�r-m�r m�gikus eredet� ragyog�st lesz�m�tva pont olyannak tetszett, mint egy �tlagos anamai harcos, �s a purit�ns�g tudat�t csak fokozta egyszer� ruh�ja, �s az a helyzet, ahogy t�r�k�l�sben, meglehet�sen otthonosan, de teljes al�zattal �lt a rekami�n.
Nem volt egy vaskos ember, hossz� karjai �s l�bai is szokatlanul v�konynak tetszettek egy harcosvezet� tagjaihoz m�rten, Kiji� azonban tudta, milyen er� lakozik benn�k. Tegnap csak ezt az er�t �rz�kelte, �s a m�rhetetlen len�z�st; most meg itt �lt el�tte ugyanaz a Tr�osz, mint egy szel�d, f�lszeg szerzetes fi� odaad�ssal az eg�sz vil�gnak.
- Uram, nem fogj�k �nt keresni, egy id� ut�n? – k�rdezte Kiji� f�lszegen.
- Ha f�mester lenn�k, m�r most keresn�nek, de az alatta l�v� h�rom harcosvezet� b�keid�ben teljes f�ggetlens�get �lvez. A szabads�guk korl�tlan, senkinek, m�g a f�mesternek sem tartoznak sz�mad�ssal, de ez csup�n a mozg�st�rre vonatkozik, mert a kapott feladatokat term�szetesen ugyanolyan becs�lettel kell v�gezni. Senkinek nincs joga keresni minket, �s agg�dni miattunk, ha hosszabb id�re elhagyjuk Anam�t, mert j�l k�pzett harcosok vagyunk, �s tudunk vigy�zni magunkra. Ha pedig m�gsem, akkor – egy: mi�rt nem viseltett�nk felel�s�ggel magunk ir�nt, �s mi�rt ment�nk t�l vesz�lyes helyre – kett�: mi�rt nem tudtuk megv�deni magunkat? Ha ugyanis ez a kett� nem megy, akkor nem vagyunk m�lt�ak poz�ci�nkra. Ez persze el�g furcsa egy �tlag embernek, de van m�g egy furcsa szab�lyunk is, amit k�r�lbel�l �tsz�z �ve hozott egy f�mester: hogyha a h�rom harcosvezet� k�z�l elutazik valaki a b�keid�beli szabads�g�val �lve, �s meg�lik az �ton, akkor az �rnyharcos f�mester azonnal le kell, hogy mondjon.
- Nah�t! – csod�lkozott Kiji�. – L�tszik, hogy alig tanultam az �rnyharcosokn�l, m�g ezt sem tudom.
- Furcsa dolgok, ugye? H�t igen, az �rnyharcosokn�l sok az ilyen egyed�l�ll�an szokatlan szab�ly, de mindennek van �rtelme. A legt�bb szab�ly a felel�s�ggel �s az al�zattal f�gg �ssze.
Elcsitultak mindketten. A lak�s ajtaj�n t�l az �ri�sai folyos�sz�vev�ny egy t�voli r�sz�n valami k�s�rteties kong�st hallatott, �s a hang borzongat� m�d nyomult v�gig az �res falak k�zt. Kiji� megr�zk�dott.
- Uram szerint az �n fogvatart�inak mi lett volna a v�gs� c�ljuk?
- �gy v�lem, ki akart�k csikarni bel�lem az ’igent’ arra a k�rd�sre, hogy esk�sz�m-e, hogy senkinek nem sz�lok arr�l, mi t�rt�nt.
- �s fel is tett�k mag�nak a k�rd�st?
- Nem. De szinte biztos vagyok benne, hogyha m�g �lek kicsit a vend�gszeretet�kkel, akkor megk�rdezik. Am�gy pedig mindegy, mit feleltem volna nekik, mert figyelni fognak, �s egyetlen rossz mozdulat, �s a rokons�gom, meg �n b�nn�m. - Milyen j�, hogy nincs m�r rokons�gom – mondta keser�en Tr�osz.
- Nincs…?
- Akit lehetett, azt m�r meg�lt�k a r�lok. Ap�m, any�m meghaltak, n�m nem volt m�g. A testv�rem miatt agg�dhatn�k csak, de mellette egy vill�m v�gtai t�ltos �ll, akinek az �gyess�g�ben n�ha jobban megb�zom, mint a saj�t n�pem�ben. � b�rmit�l el tudja menek�teni a h�gomat.
- Nem lehet, hogy �nt is meg�lt�k volna a fogvatart�i? Mert ha mag�t meg tudj�k �lni, akkor a f�mester lemond, �s a k�t meg�resedett helyre a saj�t embereiket �ltethetik.
- Nem hinn�m. �n m�r tudom, ki ker�l majd a helyemre, �s azt is tudom, ki ker�l majd a f�mesterem hely�re. �ket j�l ismerem, egyik sem �rul�. A harcosrendszerekbe sokkal nehezebb k�v�l�ll�knak beavatkoznia, sokkal nehezebben lehet valakit f�lre�ll�tani. Idegen alig-alig juthat be…
- Tiriszk�don mindenkin fel�l van, �t m�gis siker�lt megm�rgezni. Ha �t siker�lhet ki�tni, akkor egy f�mestert is siker�lhet.
- Igen - �s nem. Tiriszk�don mindenkin fel�l van �s mindenen k�v�l, ez a baj. A helytart� szinte teljesen egyed�l van ott fent, a cs�cson, a harcoscsoportok azonban szoros, z�rt t�rsas�gok, akik nagyon �gyelnek egym�sra. Ez a baj az anamai vezet�ssel. Olyan t�k�letesnek mondj�k, pedig olyan s�r�l�keny - l�tod, amint a helytart� rossz lesz, rossz lesz minden. Most itt van ez az �rul� Peraszosz, de mit sem t�r�dnek vele, hisz Anama helytart�ja csak j� lehet. T�ls�gosan b�zunk ebben. - Tr�osz belet�rt a haj�ba. - Nehogy elmond valakinek miket mondtam itt a vezet�sr�l, mert a mesterem agyoncsap.
Kiji� elmosolyodott.
- Mi lesz most, uram? – k�rdezte imm�ron komolyan, seg�lyk�r�en.
Tr�osz ezt a k�rd�st nem v�laszolta meg egy�rtelm�en, de ezut�n �gy besz�lgettek egym�ssal hossz� �r�kon �t, mintha ezer �ve bar�tok lenn�nek. Mindketten szerettek l�zadni, csak ezt m�g egyik�k sem tudta, �s radik�lisok voltak, de most mindketten csak b�tortalanul tapogatt�k a t�m�t, mintha a m�sok gondolatait is ki akarn�k puhatolni. Kiji� volt az, aki jobban tart�zkodott a nagy szavakt�l, hiszen egy �rral �llt szembe.
D�lfel� a fi�nak indulnia kellett, Tr�osz kik�s�rte.
- M�g egy apr�s�g, uram – sz�lt Kiji�. – Honnan hallotta meg olyan messzir�l, hogy �n ezen az ajt�n kopogtattam?
- Ebben nincs semmi �rd�ng�s�g, egyszer�en megk�rtem egy fal�rt, hogy v�rja itt az �rkez�sedet, azt�n sz�ljon nekem.
A fi� b�lintott, �s Tr�osz felt�rta a dohos pince ajtaj�t, �s kil�ptek a z�ld illattal �thatott ligetbe.
- Ha valaki �pp s�t�lna itt, �s l�tna minket, nem j�nn�nek r� a titokra?
Tr�osz k�z�mb�sen r�zta a fej�t.
- Nem lesz �nnek baja?
- Nem. – Tr�osz r�mosolygott a fi�ra, l�tva, hogy val�ban agg�dik. – De tudod, egy k�z�ns�ges haland�nak nincs enged�lyezve, hogy agg�djon egy harcosvezet��rt. – Kiji� is mosolyra h�zta a sz�j�t. – De t�nyleg nincs mi�rt f�ltened – j� lesz, ha az �rul�k kezdenek f�lni t�lem.
Kiji� b�lintott.
- Senkinek nem kell sz�lni arr�l, hogy itt vagyok. – Tr�osz biccentett. – Szervusz, fiam! Tal�lkozunk m�g!
Kiji� meghajolt, �s amint �jra felegyenesedett, a f�rfi elt�nt az ajt� alatt. A fi�nak m�ra nem volt k�l�n�sebb terve – a mester�hez ment tanulni, aki el�sz�r is k�z�lte vele, hogy s�rg�sen munka ut�n kell n�znie, mert nem kap t�bb t�mogat�st tanulm�nyai befejez�se miatt.
- De h�t nem fejeztem be a tanulm�nyaimat – mondta Kiji� elszomorodva. – Megsz�ktem �s…
- �s a f�mester, �s a szerzetesek is megbocs�tottak neked. Itt az ideje, hogy vizsg�zz v�gre…
- Mi?! R�rior lehetek?!
- �gy t�nik – mosolyogott a mester, mire Kiji� �dvrivalg�ssal a nyak�ba ugrott. – J�l van, fiam… Mind tudjuk, hogy mennyit k�zd�tt�l az�rt, hogy r�rior lehess. Meg�rdemled! – Megpaskolta a fi� h�t�t, azt�n nagy nehezen eltolta mag�t�l. – �s most figyelj m�g egy kicsit r�m… eml�kszel, azt mondtam, az�rt cser�lj�k fel a sorrendet, mert van valami k�l�n�s oka annak? Tiriszk�don nem besz�lt neked err�l, igaz?
Kiji� b�logatott, de most a legkev�sb� sem �rdekelte, mi volt az az ok, �gy nem is k�rdezett r�.
- Az a dolog most m�r nem �ll f�nn, �gy a csere sem. Teh�t el�sz�r vizsg�zol, majd �jabb szem�lyre szabott feladatot kapsz, amit teljes�tened kell, rendben? Bel�thatod, hogy a sz�k�s miatt a mostani feladat nem tekinthet� teljes�tettnek… De ha megkapod a bizony�tv�nyt, azut�n is nagyon j�l kell �m viselned magad…
- Esk�sz�m, �n leszek a vil�g legjobb gyereke! – �rvendezett a fi�.
- �s itt vannak a fegyvereid, amiket a kolostorban hagyt�l, gondolom sz�ks�ged lesz m�g r�juk.
Kiji� nem b�rt mag�val a nagy boldogs�gban, �rj�ngve r�borult nevel�j�re.
A fi� kapta a felszerel�st, �s Niarhoz nyargalt, hogy vele is k�z�lje az �r�mh�rt, leugr�ndozott a nyolcas, �s a hetes szint k�zti g�tfalba v�jt kis kanyarg�s mell�kl�pcs�n – az egyes szintek k�zti g�takon n�gy-n�gy kapu ny�lt az �gt�jak fel�, ezek voltak az �lland� �rszolg�lattal rendelkez�, �jjel-nappal nyitva tart� f�kapuk, amit keresked�k, seregek, kocsisorral �rkez� v�ndor csapatok haszn�ltak. A n�gy v�roskapu – teh�t az els� szint f�kapui – b�keid�ben nyitva �lltak, s�t�ted�sre azonban bez�rt�k �ket, �s el is torlaszolt�k. Ha valaki �jszaka k�v�nt t�vozni, vagy �rkezni, annak �rnia kellett egy enged�lyk�r� nyilatkozatot, �s azt m�g id�ben eljuttatni egy illet�keshez – persze ez az �jszakai randal�roz�s el�g ritka esem�nynek sz�m�tott. T�len a v�roskapukon gondosan ellen�rizt�k az �thalad�kat, szinte mindenkit igazoltattak, tavasszal, ny�ron �s �sszel azonban nehezen kivitelezhet� lett volna az �sszes f�ldjeire munk�ba indul� parasztot, a kir�ndulgat� urakat �s a tan�tv�nyait ki-be hurcol� mestereket meg�ll�tani, ez�rt ezekben az id�szakokban hagyt�k ny�zs�gni a n�pet, de fokozottan odafigyeltek az arcokra, a gyan�s elemekre. A v�rosfalat lesz�m�tva minden g�tfalon ny�lt tov�bbi n�gy kapu, �szakkeletre, d�lkeletre, d�lnyugatra �s �szaknyugatra – ezek is t�bbnyire t�rva �lltak. A kapuk mellett m�g vagy tucat olyan kis gyalogos �tj�r� h�z�dott meg a falakban, mint amilyet most Kiji� is haszn�lt – ezeket h�bor�, vagy vesz�ly eset�n be lehetett z�rni.
Niar j�kora kertje m�r az utca v�g�r�l l�tszott. A h�z el�tt h�z�d� s�v gyepe �poltan burj�nzott, h�tul, a t� k�r�li kis lugasban egy macska lopakodott valami kis zs�km�ny ut�n – Kiji� �jjel-nappal bej�ratos volt ide, ki se nyitotta a kaput, csak �tugrott rajta, �s szapora l�ptekkel indult a szer�ny lak fel�. Csak a kert m�ly�be �rve pillantotta meg Niart �s kisfi�t a lugas m�g�tti bokrokkal �s f�kkal �vezett zugolyban j�tszva. A sz�lt�l v�dett kis �l� kamra helyt adott az ahhoz hasonl� gyakorl�snak, mint amit most apa �s gyermeke v�gzett. Kiji� mosolyogva intett nekik, hogy folytass�k, �s csendesen letelepedett egy �l�alkalmatoss�gul szolg�l� j�kora t�gl�ra. �p�tkez�sr�l maradt itt ez a t�mb, az asszonyka �vekig k�ny�rg�tt, hogy vigy�k el innen, mert olyan ronda, de addigra teljesen megszokt�k pad helyett, a n�v�nyek is szolid�risan �t�lelt�k, h�t a t�gla maradt az apr� harct�r sz�l�n.
A n�gy �ves kisfi� eg�sz mozdulatsorokat tanult el a r�riorokt�l, apj�t mindenben h�en ut�nozni tudta. Kiji� szeretettel figyelte, hogyan v�di ki apja szel�d t�mad�sait a bottal. Az ilyen p�ros harcokat mindig csak nagyon r�vid ideig folytatt�k, mert az anya nem szerette, �s Niar is tudta, hogy m�g a kev�s v�v�s is sok n�gy�ves fi�nak.
- Ennyi el�g lesz – sz�lt az apa p�r perc m�lva, �s letette a botot.
- M�g egy kicsit…!...
- Nem, sz�vem, m�ra el�g. J�l elf�radt�l, menj mosakodni!
Niar le�lt Kiji�val egy padra, �s f�jt egyet. Aki r�n�zett a boldog apa der�t�l ragyog� arc�ra, csak mosolyogni tudott – most m�gis �t�t�tt a vil�goss�gon a gond sz�rkes�ge. Niar arca borost�s volt, feh�rsz�ke haja is n�mileg elhanyagolt – ez is mutatta, hogy nincs minden rendben. Niar mindig is maga volt a f�ny abban az idilli l�tben, ami k�r�lvette �t, de a legkisebb baj is �rny�kot vetett r�.
- Nagyon helyes a fiatok – mondta Kiji�. – Olyan j� neked!
- Hajj, bizony – mosolyodott el egy pillanatra Niar. – F�lek, hogy t�nkretettem �t.
- T�nkretetted? �lmodni sem tudn�k jobb ap�t n�lad! Annyira szereted ezt a kisgyereket, �s olyan j�l neveled, hogy t�bb se kell enn�l. A fiad oda van �rted!
- De n�zd meg, m�r most �gy viselkedik, mint egy katona! Tudod, hogy nagyon b�szke vagyok r�, de ez az �n hib�m… Jobban szereti a k�st, mint a neki val� j�t�kot.
- Remek feln�tt lesz bel�le – mondta Kiji�. – Szereti csin�lni azt, amit tan�tasz neki. Nem baj az, hogy ilyen kor�n elkezdte, ne agg�dj. Nincs semmi baj ezzel a gyerekkel, eg�szs�ges, j�kedv�, rendes �s engedelmes.
- De t�l komoly! Kiscsillag mondja mindig, hogy nem is apa vagyok �n a fiamnak, hanem kik�pz�, nem is �gy tekint r�m, mint az apj�ra.
Kiji� nem tudott felelni, mert ekkor be�ll�tott az eml�tett, a v�rand�s asszonyka.
- Kiji�, �desem, szervusz! – k�sz�nt, �s angyali arc�n mosoly jelent meg. – Maradj, dr�g�m, nem zavarok. – Niarhoz fordult, aki tekintet�re fel�lt a padon, �s megt�r�lte verejt�kes homlok�t. – Sz�rny�, hogy m�r megint harcolt�l, �s a gyereket teljesen lestrap�ltad! Ne tan�tsd m�r annyit verekedni �t, h�t nem j� az neki!
- Csillagom, egy keveset mindig kell…
- Kell egy n�gy�ves gyereket harcolni tan�tani?
- Csak azt mondom, egy kicsit. Az�rt csin�ltuk ilyen sok�ig, mert � akarta.
- Sz�gyelld magad! R�kened a fiadra, hogy k�pzeled ezt? – Niar visszaroskadt a h�tt�ml�ra, �s feje lehullott, mire asszonyk�ja megenyh�lt kicsit. – Na j�l van, nem haragszom, ne b�nk�dj. N�zz�tek csak! – K�t�nye zseb�b�l kis k�t ruh�csk�t vett el�, mire mind felder�ltek. – A mami hozta, de mondtam neki, hogy babonas�gb�l ne hozzon t�bbet.
Niar visszak�s�rte feles�g�t a h�zba, Kiji� addig k�r�ln�zett a kertben, �s �r�lt a sz�ve, hogy Niar�k boldog csal�dj�t l�thatta. Itt a kis veszeked�sek ellen�re is minden olyan �lomsz�p volt, minden olyan t�k�letes – egy f�vez�r f�rj v�dte az �ldott �llapotban l�v� feles�get, �s a kis Saljah-t. �s alig l�tszott, hogy Niar ilyen nagy�r – j�l�tben �lt csal�dj�val, mint a legt�bb anamai, de a f�ny�z�st nem szerette. Ki hitte volna, hogy Niar lelenc? N�gy �ves kisfi� volt, mikor meghaltak a sz�lei, �s � a kuty�nak sem kellett. A Saljah csal�d t�vol �lt Niar sz�leinek �g�t�l, nem is tudtak tal�n r�luk, a kisfi� egyed�l maradt, h�napokig az utc�n teng�d�tt, azt�n egy �rus, akit�l �telt lopott, �rvah�zba vitte �t. Mindez Anam�n k�v�l t�rt�nt – az �si anamai t�rzs, a Saljah-k tal�n k�tsz�z �ve, mikor m�r alig maradt bel�l�k, mind elv�ndoroltak j� messzire. Niar Saljah a sok �rvah�zba elt�lt�tt �v alatt n�vtelen lett – ott csak h�vt�k �t, k�ly�knek, vagy vakar�knak. Mikor tizenk�t �ves lett, Anama akkori feh�r f�mestere j�tt el �rte, �s vette a sz�rnyai al�, �s Niar mindent visszakapott – �gy nev�t is. A Saljah n�v az � ifj�v� �r�se alatt v�lt �jra tekint�lly� – az �si t�rzs az � szem�ly�ben t�rt vissza Hirja Anam�ba, el�tte �llott a lehet�s�g, hogy csal�dja �jj��ledhessen.
- �s mi sz�l hozott erre, dr�ga Kiji�m? – k�rdezte Niar, mikor visszat�rt, �s �tkarolta bar�tj�t.
- �, j� szelek! De nem akarok sok�ig zavarni, csak nem b�rtam volna ki, hogy el ne mondjam neked; k�pzeld, r�rior leszek!
- Nocsak! – Niar �gy tudott �r�lni, mint senki m�s tal�n, minden t�lz�s n�lk�l, ami �gy sokkal jobban esett annak, aki a j� h�rt mondta, mintha hangosan �s hiteltelen�l �rvendezik. – Gratul�lok, Kiji�m! De mi�rt is csod�lkozom, t�ged az Isten is erre teremtett! Olyan sokat dolgozt�l ez�rt, szenvedt�l is eleget, nagyon meg�rdemled.
- K�sz�n�m. �s veletek mi van? �gy l�tom a csal�ddal minden rendben, ugye?
- H�l’ Istennek, vel�k semmi baj.
- De te kicsit f�radtnak t�nsz. Mondjuk f�vez�r vagy – az b�keid�ben sem egyszer� poszt, b�r most nincs is igazi b�keid�.
- Nem akarok panaszkodni, csak nagyon agg�dom. Tiriszk�don ugyan most j�l van, de oly ingatag az eg�szs�ge, napr�l-napra t�rt�nhet vele valami. Az el�rul�i ker�ltek a hely�re, �s �n semmit sem tehetek.
- M�rt mondod ezt? Igenis tehet�nk valamit! F�leg te, te f�vez�r vagy! Vagy Tiriszk�don azt mondta, maradjon ez az �rul� a tr�non?
- Tiriszk�don m�g semmit nem mondott, m�g � sem tudja, mit akar. Senki nem tudja, mi van, mi legyen.
- De m�r t�bb, mint k�t h�nap eltelt az�ta, hogy Peraszosz tr�nra �lt.
- Az ebben az esetben nagyon kev�s id�. K�t h�nap semmi egy uralkod� �let�ben…
�gy besz�lgettek egym�ssal �r�kig. Kis�t�ltak a mellv�dhez, �s n�zt�k a gy�ny�r� Anam�t. A vitatkoz�ssal �s az egyet�rt�ssel is egy c�l fel� tekintettek, hogy k�zelebb jussanak a megold�shoz, de egyel�re csak egyhelyben �lltak. Hogy is tudtak volna haladni, mikor egy olyan hatalmas v�rosr�l volt sz�, mint Hirja Anama, �s egy harcias, de becsapott, �tejtett n�pr�l. Nagyon kevesen �rezt�k csak, hogy felekr�l van sz�, Anam�n bel�l k�t f�lr�l, egym�ssal szemben �ll�kr�l – ez a r�m�t� k�r�lm�ny ott lebegett a v�ros felett. Akik tudt�k, hogy el�rult�k Tiriszk�dont, azt is tudt�k, hogy a felek, akiket m�g nem lehetett tiszt�n kitapogatni, most megtorpantak, nem mozdultak. A porty�z�k meglapultak, hogy ne keltsenek felt�n�st, a becsapottak megrend�lten rekedtek meg az ijedelemn�l. Anama �lesl�t�s�, csavaros esz� n�pe �rezte, hogy szokatlan csend �s mozdulatlans�g uralkodott el - nincsenek h�rek, senki nem t�j�koztatja �ket semmir�l. Ez egyeseket megs�rtett – hisz a temperamentumos anamai harcos v�re forrott, ha �t nem avatt�k be a v�ros dolgaiba – m�sokat megriasztott. Niar mes�lte, hogy mostan�ban sokat j�rt kocsm�kba, vend�gl�kbe, hogy valamit visszahalljon a tudatlans�gb�l, de most m�g csak pletyk�k sem keltek l�bra nagyon. A szeretett �j f�vez�rhez bizalommal fordult mindenki, de Niart�l csak rem�nyvesztett fejcs�v�l�sra tellett – Niar nem tudott mit mondani, mert � sem tudott semmit. Anama n�pe m�rpedig ha udvariasan is, de k�vetel�dz�tt – tudni akart�k, mi�rt mondott le Tiriszk�don, m�rt t�nt el Tr�osz, m�rt Peraszosz lett a helytart�, mikor � nem is anamai? De mikor Niar csal�dottan lehajtotta a fej�t, elcsendesedtek. Ez jellemezte most Anam�t: csend minden�t. Nem sz�lt gy�l�let, k�tked�s, f�lelem, szenved�lyes hazafiass�g. Mindenki igyekezett t�relmesen v�rni, �s Kiji� pont ezt az id�t akarta arra haszn�lni, hogy elmondj�k az igazat az anamaiaknak, hisz az igazs�g m�r nyilv�nval�, csak a megold�s nem. Ha �k nem l�pnek id�ben, az ellens�g fog, �s jobb az ellens�g el�tt j�rni.
Niar csillog� szemekkel hallgatta Kiji�t, aki tal�n az egyetlen magabiztos ember volt most Anam�ban. Gyermek volt m�g, de a f�vez�r p�r gyermeki elk�pzel�se mellett is egy tettrek�sz, harcias, elsz�nt f�rfit l�tott Kiji�ban, aki k�pes lett volna l�pni. A fi� hevesen sz�nokolt bar�tj�nak – Niarban a teljes k�tely t�kr�z�d�tt, f�lt� aggodalom, Kiji� nem tudta ezt kir�zni bel�le. V�g�l ink�bb elhallgatott, �s Niar �rezte, ez miatta van.
- Dr�ga Kiji�m, nem akarom kioltani a l�ngot, ami benned �g, de nagyon �vatosnak kell lenn�nk.
- Mi�rt?
Niar kicsit elnevette mag�t. Kiji� id�nk�nt olyan gyermeki tudatlans�ggal �s �rtatlans�ggal tudott k�rdezni, hogy azon csak mosolyogni lehetett.
- Nem tudhatjuk, mire k�pes az ellens�g. Lehet, hogy sokkal �d�zabb, mint azt mi gondoljuk. K�rlek, �g�rd meg, hogy semmi butas�got nem m�velsz.
- Az butas�g, ha meg�l�m Peraszoszt?
- Nem tudom.
- M�rt?
Niar nem felelt, csak odahajolt a fi�hoz, �s megcs�kolta a homlok�t. Kiji�nak mennie kellett. �lel�ssel b�csuztak el, �s mostanra Kiji� is bizonytalann� v�lt. Egy �zben majdnem visszarohant Niarhoz, hogy elmondja neki, Tr�osz itt van a v�rosban.
*
Okt�ber negyedik�n kinyilatkoztat�sra ker�lt Peraszosz els� rendelete, amit Niar m�r eml�tett level�ben Kiji�nak. A h�zad�t h�ztart�sonk�nt kellett fizetni havonta, hogy ezzel t�mogass�k a jelent�keny v�rosi �p�tkez�seket, szem�tsepr�st �s jav�t�sokat. Ez egy h�tv�gi nap esett meg, a n�p meg is mozdult kicsit – a helytart� els� rendelet�t meg kellett besz�lni, �s most v�gre legal�bb lehetett mir�l.
Kiji� a sz�l�i h�z megl�togat�sa ut�n bet�rt egy ismer�s kocsm�ba. J�les�en �nt�tte le tork�n a kors�nyi s�r�ket, mikor nagyszer� �tlete t�madt: r�riorfogadalm�ban lemond az alkoholfogyaszt�sr�l. A fogadalmat k�zvetlen az el�tt teszi le, hogy kinevez�s�nek �nnep�n bizony�tv�ny�t al��rja a mestere �s r�rior harcmestere – e cerem�nia pedig igencsak k�zeledett, hiszen a r�rior fi� vizsg�it m�r ki is t�zt�k okt�ber v�g�re. H�napok �ta t�prengett m�r azon, mit fogadjon meg, hisz nem lehetett csak �gy ak�rmit kital�lni. A tan�tv�ny olyan dolgot kellett, hogy ki�t�lj�n, ami hasznos, �s amit nem k�nny� teljes�tenie – �s Kiji� szeretett inni, sz�gyenszemre m�r k�tszer is fel�nt�tt a garatra, amit a katonas�gban nem igen t�rtek el.
- J� reggelt, Kiji� �r! – k�sz�nt r� a tulajdonos. – L�tom, nagyon elr�vedezett, ne haragudjon, hogy megijesztettem!
- J� reggelt! Val�ban igencsak elgondolkoztam. Ha minden igaz, ez �letem utols� kors� s�rei k�z� tartozik.
- Csak nem ezt akarja a fogdalm�ban…?
- Hogy tal�lta ki? – csod�lkozott a fi�. – Am�gy igen, erre gondoltam.
A tulajdonos t�lt�tt egy m�sik vend�gnek, �s k�zben a fej�t ingatta.
- H�t-h�t… besz�lje csak meg a mester�vel. � azt hiszem, nem erre gondolt.
- Micsoda…?
Ekkor berontott a kocsm�ba egy f�rfi, �s Kiji�hoz ugrott.
- Kiji� uram, v�gre megtal�ltam mag�t! Velem j�nne, k�rem?
- �hm, persze. Hova �s m�rt?
A f�rfi arca valahogy �ssze-vissza r�ngat�zott, hogy jelezze, majd kint megbesz�lik. Kiji� kifizette a s�r�t, �s sietve k�vette a harcost, aki �gy t�nt az �rnyharcosok k�z�l val�.
- Tr�osz �r �sszeh�vott egy kis t�rsas�got – mondta szokatlanul halkan, �s olyan �sszemososottan a harcos, hogy Kiji� alig �rtette. – Rem�li, hogyha majd oda�r�nk �s l�tja, mir�l van sz�, akkor megbocs�t a zavar�s�rt.
- Semmiben nem zavart meg – ny�k�gte a fi�. Vezet�je szinte rohant, alig b�rt l�p�st tartani vele, majd’ �tesett a j�r�kel�k�n. �gy l�tta j�nak, ha nem k�rdez�sk�dik, akad�koskod�s n�lk�l csap�zta a harcost. A hetes szintr�l, ahol �ppen tart�zkodtak, az �t�dikre folytak le – Kiji� a h�rmason fel�l, ahol lakott, ezt ismerte a legjobban. Bizony�ra valami sz�p, �ri lak�sban lesz a tal�lkoz�, ami alkalmas Tr�osz �s k�re sz�m�ra – ann�l nagyobb volt a d�bbenet, mikor egy s�t�t kis kocsma el�tt lass�tottak. Kiji� k�v�lr�l-bel�lr�l ismerte – v�rbeli, igazi iv� volt a ’Medve barlangja’, kicsi, rendetlen, �s f�nytelen pincehelyis�g, alig megmunk�lt durva, �s neh�z b�torral, poros pulttal, hamis�thatatlan kocsma-l�gk�rrel. Most csak p�r t�rzsvend�g darvadozott itt, de �ket kiker�lt�k, �s tov�bb haladtak egy k�vetkez� helyis�gbe, amit nagyobb t�rsas�gok vehettek ig�nybe, ha maguk akartak lenni. A tulajdonos egyszer a f�palot�b�l ellopott (illetve eml�kbe eltett) egy d�szes, eleg�ns kidolgoz�s�, filigr�n f�mt�bl�t, amin a ’z�rtk�r� rendezv�ny’ felirat �keskedett, �s azt akasztotta az elk�l�n�tett szoba ajtaj�ra.
A vezet� nem is kopogott, nyitotta az ajt�t, �s beengedte Kiji�t az alacsony mennyezet�, szell�z�r�csos, fekete, dohszag� szob�ba – � maga nem csatlakozott. A fi� alapvet�en borzalmasnak tal�lta ezt a helyis�get, de �gy, hogy Tr�osz fel�llva fogadta, �s a f�ltucat gyertya f�ny�t�l nyugtalan �rny�ka majdnem teljesen kit�lt�tte a helyet, m�g n�mi f�lelem�rzetet is keltett benne. Tr�osz most megint m�shogy festett, mint legut�bbi tal�lkoz�sukkor – nem mosolygott, �s arca merev hat�rozotts�g�ra csak m�g r�j�tszott az alulr�l j�v� megvil�g�t�s. A kamra teljesen felt�lt�d�tt a tizenk�t �rral �s Kiji�val – a f�nyes m�lt�s�gok valamilyen tr�kk folyt�n teljesen illeszkedtek az �reg fal�, szeg�ny kis lyukhoz, els� pillant�sra egy vagyonos b�n�z�banda hat�s�t keltett�k. A fi� lehet, hogy egy-kett�t felismert volna, de az arcukat alig tudta kivenni a nagy s�t�tben, azt mindenesetre �szrevette, hogy n�gy hozz�hasonl� k�zkatona is akad a t�rsas�gban.
- Foglalj helyet, k�rlek – sz�lt Tr�osz, �s a fi� le is �lt a legk�zelebbi sz�kbe. – Akit h�vtam, az mind itt van, k�sz�n�m, hogy elj�ttetek. – Kiji� m�g utolj�ra �vatosan k�r�ln�zett, de csak annyit tudott meg�llap�tani, hogy Tr�osz magasan a vend�gek felett �ll rangban. – Mind tudj�tok, mir�l van sz�, mert m�r mindenkivel volt szerencs�m besz�lni. Tudatom veletek, hogy a hely v�laszt�sa k�nyszeres, az �n otthonaimat m�r lefoglalt�k, �s a z�rakat is kicser�lt�k, ez�rt oda nem mehet�nk, jobb helyeken pedig sokan vannak, h�t maradt ez a kocsma, ahol senki nem hallgathat ki minket, am�gy is mindenki r�szeg. – Kiji� t�bbekkel elmosolyodott. – Nem szeretn�m azonban, ha emiatt a leromlott hely miatt b�rkinek is az az �rz�se t�madna, hogy amit csin�lni fogunk, az s�t�t, vagy b�n�s dolog, nem vagyok b�n�z�, �s nem lesz�nk gengszterek. Ha b�rkinek is k�telye t�mad effel�l, az bennem k�telkedik, egy anamai f��rban.
Nem az�rt hivattalak ide titeket, hogy valami szervezetet, vagy csoportot hozzunk l�tre, aminek majd �n leszek a vezet�je. Itt mindenkinek megvan a maga szervezete, fekete, feh�r, r�rior, vagy egy�b, �s mivel senkinek nem leszek a parancsol�ja, ez�rt azt sem �rzem tisztemnek, hogy bemutassalak titeket egym�snak. Szeretn�m, ha addig, am�g ilyen kevesen vagyunk, titokban tartan�nk tal�lkoz�sainkat �s terveinket, �s csak c�lzotta osztan�nk meg azokkal, akiket be akarunk vonni. K�s�bb azonban nem maradhat titok ez az eg�sz, hisz a c�lunk, hogy mindenki megtudja, mit tett Peraszosz, az �rul�, �s ha kell, harc �r�n is ki�zz�k �ket innen, mert valami gyal�zat az, ami itt folyik. �n a h�bor�t�l sem riadok vissza, de tudom, hogy nektek gyermekeitek, feles�geket van, �s jobb szeretn�tek egy b�k�sebb utat v�lasztani.
- Anamai harcosok vagyunk. Ha kell, h�bor�zunk.
- Igen – biccentett finoman Tr�osz. – Az ut�bbi napokban siker�lt ut�naj�rnom p�r dolognak, de az �gy�nk m�g �gy sem teljesen tiszta. Sokatokt�l megtudtam p�r haszn�lhat� h�rt, �s a bar�tommal, Tiriszk�donnal is besz�ltem titokban.
Peraszosz 1890-ben sz�letett Meditiben – teh�t m�r kilencven �ves – csal�dja t�sgy�keres mediti csal�d, �s nem is ak�rmilyen. Nemess�g�k majdnem egy �vezredre visszavezethet�, Mediti birodalomban mindig is a legf�ls�bb, legjobban fizet� poz�ci�kat t�lt�tt�k be, de sz�mos hely�k, �s kapcsolatuk volt m�s v�rosokban is, mint mondjuk a Vill�m V�gt�n, Kr�s�n, vagy egy t�volabbi v�rosban, Sz�ni�ban. Mediti uralkod�ja mellett mindig is kicsit �gy m�k�dtek, mint egy hivatlan m�sodik uralkod� csal�d, vagy egy ellenp�lus. Az egyet�rt�s csak a legritk�bb esetekben volt meg k�zt�k, de az uralkod� k�nytelen volt a legt�bb dolgot elviselni, mert ez a csal�d m�r majdnem befoly�sosabb� v�lt, mint � maga. Azt nem tudhatjuk, akart�k-e Mediti tr�nj�t, csak sejtem nem, mert az t�l sok gonddal j�r �s jelenlegi helyzet�k sokkal kedvez�bb. Hogy Anam�t mi�rt akart�k – nos, csak tal�lgathatunk. A legegyszer�bb term�szetesen az, hogy Hirja Anama egy nagyon rendezett, �s sz�p v�ros, egy �rtelmesebb, jellemes ember elkorm�nyozhatja kev�s er�befektet�ssel is, �s Peraszosz csal�dja el�gg� ambici�zus, m�rt is ne lenne lehets�ges, hogy puszt�n az uralkodni k�v�n�s �s a hatalomv�gy hajtja �ket?
A m�sik; ut�nan�ztem, hogy Peraszosznak j�kora tartoz�sa van egy t�volabbi rokon�nak, aki ugyanennek a csal�dnak a tagja. A j�kora tartoz�s itt egy v�ros kincst�r�val m�rhet� mennyis�g, elk�pzelhet� teh�t, hogy ez a t�volabbi �g arra k�sztette Peraszoszt, hogy �llamcs�nyt hajtson v�gre Anam�ban, �s a tr�nra �lve lecsapolja a v�rost, hogy a sz�ml�t kiegyenl�tse, �s az sem semmi, hogy k�zben egy akkora v�ros ura, mint Anama. Hogy m�rt nem Meditit akart�k, mint p�nzforr�st, azt sem tudom, de a csal�d ott annyi mindenbe belesz�v�d�tt, hogyha a v�rost�l vesznek el, magukt�l vesznek el, vagy tal�n f�ltek, hogy ez esetben Mediti el�sz�r l�pne fel ellen�k radik�lisan, Anama pedig nincs felk�sz�lve hasonl� t�mad�sra, �rul�sra.
A harmadik te�ri�m, hogy a v�rost h�bor�s okok miatt akarj�k, mert Anama ir�ny�t�s�val a h�bor� kimenetel�t is nagyban ir�ny�thatj�k. A tov�bbiakban nem menn�k bele ebbe. Rem�lem egyszer majd kider�l minden.
H�rom gy�l�lt dolog j�tt sz�m�t�sba teh�t, mint az �rul�s oka: a hatalom, a p�nz, �s a h�bor�, nem hinn�m, hogy l�tezik negyedik indok is. Peraszosz, �s t�bb, mint k�tsz�z mediti t�mogat�ja, �s csal�dtagja k�r�lbel�l egy �ve �rkezett ide, persze nem egyszerre, hanem viszonylag felt�n�s n�lk�l. �gy j�ttek, mint akik csak l�togatnak, azt�n itt ragadtak, �s hamar pozic��kat szereztek itt is. Tiriszk�don ezt valamennyire kontroll�lta, ugyanis a fontosabb anamai posztoknak csak a t�z sz�zal�k�t volt hajland� kiadni k�lf�ldieknek, �s gondosan �gyelt is erre az elhat�roz�s�ra. A t�z sz�zal�k teljes eg�sz�t Mediti �s Peraszosz deleg�ci�ja t�lti ki m�g most is, b�r az�ta, hogy Peraszosz helytart� lett, ez a sz�zal�ksz�m folyamatosan n�. Peraszosz nem akart sz�z �vet v�rni, m�g Tiriszk�don meghal, ez�rt megm�rgezte �t. Egy ismer�s�m, �s szak�rt� t�rsai j�ttek r�, hogy amau idegm�reggel �tett�k meg a helytart�t. A m�reg el��ll�t�s�hoz egy tolvajt h�vtak seg�ts�g�l, aki d�re m�don az �sszetev�ket az egyik nagypalota laborj�b�l lopta el. F�st�l� p�lcik�ba kevert�k a vegy�letet, de italokon kereszt�l is m�rgezt�k �t, majdnem h�rom h�ten kereszt�l – ezt egy bar�tomt�l tudom, aki most nincs jelen, de seg�tett a munk�mban. Tiriszk�don olyan nagy d�zisban kapta a m�rget, hogy csoda, hogy m�g �l, Peraszosz d�h�s is volt a csatl�saira, akik m�rgezt�k �t, mert nem �llt sz�nd�k�ban meg�lni a helytart�t, az t�l felt�n� lett volna. – Tr�osz �sszetette a kezeit, majd ism�t leengedte �ket. – Nos, Peraszosz addig semmit nem akart mozdulni, am�g nem gy�jt�tt el�g t�mogat�t. El�sz�r is a vele j�tt meditiek, akik most m�r anamai hivatalnokok, �s egyebek, k�r�s n�lk�l is t�mogatj�k �t, de Peraszosznak ez term�szetesen kev�s volt, �s a v�rbeli anamai tiszts�gvisel�ket �s katon�kat akarta mag�nak. Eme t�rekv�s�t nem tudom, mennyire tudta kibontakoztatni…
Peraszosz j�l ismeri az anamaiakat, tudja, hogy Tiriszk�don, vagy b�rmilyen m�s k�ztiszteletben �ll� f��r r�galmaz�s�val semmire nem megy, �s hab�r volt egy gyenge pr�b�lkoz�sa, amikor megb�zottjait aljas, v�dl� felsz�lal�sokra k�sztette Tiriszk�don lemond�sa ut�n, de azt�n l�tta, hogy nem valami j� a m�dszere, �s fel is hagyott vele – de hozz� kell tennem; nagyon val�sz�n�, hogy k�s�bb m�g finoman utalni fog arra, hogy Tiriszk�don el�rulta Anam�t, akkor, amikor lemondott. �sszess�g�ben v�ve Peraszosz taktik�ja k�t elemb�l �ll – �s itt mindj�rt vissza is t�rek a t�mogat�ira – az els�, hogy elhiteti Anam�val, nem � m�rgezte meg Tiriszk�dont - �s t�nyleg, szinte senki nem gyanakszik r� id�ig – ekk�zben pedig megpr�b�lja az anamai n�pet is mag��v� tenni, a m�sik pedig, hogy hirdesse mag�t, �s itt j�n k�t f� t�mogat�ja, Malrosz, �s Olior. Malrosz Meditiben alvez�r volt, �s el�g tehets�ges. Itt Anam�ban f�vez�r lesz: Niar Saljah-t k�t h�napon bel�l lev�ltja, �s ehhez nem is kell k�l�n�sebb indok. Megteheti, hisz az �j helytart� �j f�vez�rt nevezhet ki mag�nak, ha akar. Peraszosznak persze nem lenne rossz, ha Niar maradna, �s �t is siker�lne bevennie, de ennek a tervnek a kivitelez�se nem biztos, �gy marad a saj�t embere, Malrosz. Olior �si anamai csal�d sarja, kiskor�ban a sz�lei Meditibe vitt�k, ott is n�tt fel, �s Peraszosz k�r�be ker�lt. � jelen pillanatban tan�csad�, de �gy v�lem, hamarosan � lesz a kancell�r is, �s Peraszosz rendszer�nek f� t�mpill�re. �gy v�lem, ha Malrosz �s Olior elfoglalj�k helyeiket, akkor Peraszosz ki�thetetlen lesz. – Tr�osz magyar�zata hirtelen akadt el, ami a hallgat�s�got �s a sz�nokat is megzavarta. A harcosvezet� habozott. – Sosem volt m�g olyan Hirja Anam�ban, hogy a helytart�t el�rult�k – folytatta v�g�l halkan. – �n nem f�ltem a helyemet itt, Anam�ban, pedig engem m�r f�lig elt�vol�tottak, az �letemet sem f�ltem, csak Anama �rdekel. A mostani �llapot tarthatatlan. C�lom, hogy Anama tr�nj�ra anamai ker�lj�n.
Tr�osz le�lt hely�re. Szigor� arc�n b�nat derengett.
- Mi bizony�tja, hogy Peraszosz m�rgezte meg Tiriszk�dont? – k�rdezte egy nyugalmasan terpeszked�, nagydarab �r a mag�t�l �rtet�d� k�rd�st. Kiji� azt hitte, Tr�osz haragba j�n, de vagy egy f�l percig csak �lt az �kl�re t�masztott �llal, azt�n v�laszolt.
- Nagyon sok minden al�t�masztja ezt – kezdte, de k�rdez�je f�lbeszak�totta:
- Csak egy bizony�t�k kell. Egyetlen vil�gos bizony�t�k.
- Csak egy sorozatnyi gyan�val tudok felelni. Egyetlen bizony�t�k sem elegend�, hogy f�lremagyar�zhatatlanul Peraszosz j�jj�n ki, mint b�n�s. A dolog nem ilyen egyszer�, nyilv�n nem Peraszosz t�lt�tte Tiriszk�don pohar�ba a m�rget �s szolg�lta f�l szem�lyesen. Sajn�lom, nem tudok feleni.
- �s honnan tudott meg ennyi mindent? P�ld�ul hogy Niar Saljah-t le fogj�k v�ltani?
- Nagyon sok mindent mag�t�l az ellens�gt�l tudok. �gy v�ltem, Salk kihallgat�sa semmit nem �rt, ez�rt…
- Eln�z�st, uram, ki az a Salk?
- A tolvaj, aki a palota laborj�b�l lopott a m�rgez�shez sz�ks�ges anyagokat, �s aki az amaut kikavarta. Elfogtam �t, �s k�rdezgettem t�le, sokkal er�szakosabb m�don, mint amikor �rizetben volt. � ahhoz is bizony�t�kul szolg�lt volna, hogy Peraszosz az �rul�.
- Akkor m�rt nem haszn�ljuk �t, uram? – k�rdezte Kiji�.
- Mert megsz�k�tt t�lem, �s nem tudom, hol van. Van egy olyan �rz�sem, hogy m�r nem �l. Vagy meg�lt�k, vagy �ngyilkos lett. Nagyon sok mindent tudott Peraszoszr�l.
- Az a baj itt, Tr�osz – mondta egy fiatalabb harcos, aki az �r k�zeli bar�tja lehetett -, hogy t�nyleg nincsenek rendes bizony�t�kaink, �s Peraszosz v�gig azt fogja hirdetni, anamai m�rgezte meg Tiriszk�dont. Nemsok�ra ki is fogja tal�lni, melyik anamaira kenje, �s te is tudod, ki lesz az, mert ez nagyon val�sz�n�. – Tr�osz lecsukta a szem�t, majd ism�t bar�tj�ra n�zett: - Te leszel. M�g mindig senki nem tudja, hol vagy, titokban vagy csak itt, Anam�ban, �s mindenki azt hiszi, te mondtad vissza a helytart�s�got. Kegyvesztett vagy itt, Anam�ban, mert senki nem szereti a gy�va alakokat, az olyanokat, akik megfutamodnak. Peraszosz k�nnyen hazudhatja azt, hogy te volt�l, kital�lhat b�rmit, azt is, hogy abb�l a kev�s �l� rokonodb�l akart�l valakit a tr�nra seg�teni, vagy �ppen saj�t magadat, hisz a ti�tek volt az el�z� uralkod�i dinasztia. Amikor Tiriszk�don nagyapja �lt a tr�nra, �s nem a te d�dap�d – eml�kszik mindenki, hogy volt a k�t csal�d k�zt surl�d�s, �s az senkit nem �rdekel, milyen j� bar�ti viszonyban vagy most Tiriszk�donnal. Ha te meg is jelensz, �s el is mondod az igazs�got, nem hiszem, hogy sokan hisznek majd neked, mostm�r Peraszosz a helytart�, �s a helytart� mindenhat�, tudod j�l. Tegnap egy�tt n�zt�nk ut�na annak, hogy ki lehet jogos a tr�nra, �s ki ker�lhet tr�nra, �s egyik t�rv�nyk�nyv sem sz�l arr�l, hogy k�lf�ldi nem! Tucat m�s k�nyvben van r�la sz�, de a t�rv�ny- �s jogk�nyvekben pont nincs semmi. Peraszosz jogosan uralkodik, lesz�m�tva azt, hogy egy �rul� d�g…
- Nem! – fakadt ki Kiji�. – Nem igaz, hogy nincs az le�rva sehol, hogy k�lf�ldi nem lehet! Anama tr�nj�ra csak anamai dinasztia ker�lhet!
Az �r a fej�t r�zta.
- Anamai polg�r tr�nra ker�lhet, �s mit�l lesz valaki anamai polg�r? Ha m�r egy �ve folyamatosan Anam�ban lakik, vagy ha valamilyen f�tiszts�get t�lt be. Peraszosz mindkett�nek eleget tett. Hogy hogy-hogy id�ig csak anamai csal�d uralkodott, azt nem tudom, fiam – emelte meg kicsit a hangj�t, mert l�tta, hogy Kiji� f�lf�jja mag�t, hogy ism�t hevesen belev�gjon a szav�ba. – Tal�n mert id�ig a benti dinaszti�k ki tudt�k z�rni a nem anamaiakat. Ez a helyzet azonban p�ldan�lk�li, �s Peraszosz �gy t�nik mindent el�g j�l el�k�sz�tett. Oliort mindenki nagyon szereti, az apja h�s minden anamai szem�ben, mert nem tagadta meg a n�p�t m�g akkor sem, mikor az �lete forgott kock�n. A fi�t, Oliort, �s a feles�g�t nem v�letlen�l k�ldte Meditibe, az�rt, hogy ott elrejt�zhessenek mindketten, mert �ld�zt�k �ket, �s mivel Peraszosz seg�tette, �s befogadta �ket, ez�rt Olior rengeteg mindennel tartozik neki. Az apja nemzeti h�s volt, Olior pedig �rul� lett.
A f�rfi hangja ut�n maradt cseng�s hamar el�lt, �s egy pillanatig �gy t�nt, teljes a csend. Azt�n meghallott�k a kamra t�loldal�r�l j�v� zajokat. A kint �l� k�t-h�rom vend�g val�ban holt r�szeg lehetett, mert �pp egy sz�rny� dalt kezdtek gajdolni, azt�n egyik�k leeshetett a sz�kr�l, amit nagy robaj k�s�rt. Tr�osz s�hajtott, mire a maguk el� r�ved�, elgondolkoz� urak r� emelt�k tekintet�ket.
- K�sz�n�m, hogy elj�ttetek. Ezt az els� tal�lkoz�st legink�bb arra akartam haszn�lni, hogy l�ssam, kik j�nnek el. Nem tudom, hogy amiket itt mondtam, mennyire voltak �j dolgok… D�nts�tek el, hogy akartok-e csatlakozni hozz�m. Ha nem… a ti d�nt�setek. Nem vesz�lytelen, amit kigondoltam, �s az ellens�get m�g kor�ntsem ismerj�k. K�sz�n�m! – biccentett jelezve, hogy a h�vottak t�vozhatnak. – Egyenk�nt hagyjuk el a helyis�get, �s lassan.
Tr�osz bar�tja, aki utolj�ra sz�lt, �gy pillantott az �rnyharcos vezet�re, mintha a fej�ben most �lln�nak �ssze a zivatar felh�i – csak egy sz�vdobban�snyi kontaktus alakult ki k�zt�k, �s Kiji� valami aggodalmas s�t�ts�get �rzett fesz�lni a k�t f�rfi k�z�tt. Tr�osz ir�ny�t�sa alatt v�g�l mindenki t�vozott, �s ketten maradtak Kiji�val.
- Nem besz�lt�k meg, mit fogunk csin�lni – ugrott a vezet�nek Kiji�, mikor kil�ptek a kocsm�b�l a napf�nyes anamai utc�ra.
- A j�v� zen�je, fiam.
Tr�osz elz�rta mag�t�l a t�madni k�sz�l� Kiji�t, nem n�zett r�, hogy a fi�t elhallgatassa. Kiji� nem is b�rt sz�lni, a gondolatok feltorl�dtak benne, amiket Tr�osz j�l ismert, m�gha nem is tudott olvasni a fej�ben; te mondod, hogy a j�v� zen�je, mikor te akarod min�l hamarabb meg�lni Peraszoszt? L�zadni akarsz, de mindezt a j�v�be helyezed? Azt hittem, veled mindent most fogunk csin�lni!
- Megmondan�, hogy h�vj�k azt az embert, aki utolj�ra besz�lt? A bar�tja �nnek? – sz�lt nagysok�ra Kiji�.
- Igen, egy nagyon j� bar�tom, de nem mondom meg a nev�t. Negyven �ves, mint �n, egy�tt v�ltunk �rnyharcoss�. Nagyon tehets�ges, de csak a – hogy is mondjam – alaptanulm�nyait v�gezte el, azt�n otthagyta a katonas�got, �s megh�zasodott. Kisgyermekei vannak, �s nem hiszem, hogy nagyon t�mogatni fog.
- Nem fogja?
- Nem, mert csal�dja van, �s mert eg�sz m�shogy gondolkodik mint �n. Majd k�s�bb – intette le �jra Kiji�t, aki k�rdezni akart. – Most elb�csuzunk. Ne n�zz r�m �gy, ez a mostani tal�lkoz�s csak egy szemle volt, nem tan�cskoz�s. Nagyon sok k�rd�s, �s mondani val� van benned, mint mindenkiben, aki elj�tt, tudom nagyon j�l. Tal�n olyan sok, hogy napok kellen�nek, m�g elmondod. �s hetek, mire mindenki mindent elmond. Am�g nem tal�lkozunk, addig mindenki gondolkozik, ki�r�ti a fej�b�l a feleslegeset, �s mikor �jra tal�lkozunk, csak a legfontosabbak maradnak.
- Mikor?
- Egy h�nap m�lva – sz�lt egy pillanat tanakod� eln�z�s ut�n Tr�osz. – Te azt hitted, r�gt�n holnap. Az�rt enn�l �vatosabbnak kell lenn�nk, Kiji� �r. Addig is, am�g nem l�tjuk egym�st, gyarapodj testiekben, lelkiekben. Maradj nyugodt! Most v�rnunk kell.
-V�rjon! – Tr�osz csak a fej�vel fordult Kiji�hoz. – Nem azt akarja, hogy senki ne tudja meg, hogy itt van?
- De.
- Akkor m�rt nem k�rte a t�bbieket, hogy ne sz�ljanak mag�r�l?
- Ez nem mag�t�l �rtet�d�?
- De… de ha �gy megy v�gig az utc�n, sz�zan is felismerik mag�t.
- Viccelsz? �rnyharcos vagyok!
Kiji� �gy n�zte a t�volod� Tr�oszt, mint akit teljesen lefegyvereztek. Az �rnyharcosokat a s�t�ts�g harcosainak tartottak, de b�rhol, b�rmikor el tudtak t�nni, nem csak az �j leple alatt, rejt�zve tudtak �lni �gy, hogy k�zben semmilyen k�nyelmet nem tagadtak meg magukt�l. Abban azonban m�r lehetett k�telkedni, hogy Anama v�ros�ban, ahol mindenki mindenkit ismer, hogy akar egy vezet� inkognit�ban maradni �gy, hogy aggodalom n�lk�l s�t�lgat a sokas�gban egy f��ton.