A helytart� els� megnyilv�nul�sai

Okt. 25.---
Kiji� nagy l�ptekkel indult f�lfel� h�rmas szinti lak�s�b�l a Feh�r �ton, Hirja Anama egyik f� sug�r�tj�n, ami �szak fel�l indult, a v�ros alj�b�l �s a Bels�v�r �szaki f�kapuj�ba torkollott - az utca, amiben a fi� lakott, ezt �s egy kisebb sug�rutat k�t�tt �ssze, csak egy r�vid h�zsort kellett gyalogolnia �s m�r ott is termett a Feh�r �ton. Ez�ttal gyalog ment a sz�les, gy�ny�r� �t j�rd�j�n, figyelve az el nem hanyagolhat� forgalmat. Az ilyen nagy utakat, amiken sokan �s gyorsan akartak haladni, olyan k�lapokkal burkoltak, amiknek fel�let�t csod�san sim�ra k�pezt�k ki, de m�g nedvesen sem cs�sztak. A vil�gos k�vezetet vid�man sz�t lehetett volna osztani h�rom s�vra, de ide el�g volt kett� is, k�t k�nyelmesen t�gas f�lp�lya, amik lehet�v� tett�k a k�nny� man�verez�st. Az el�z�s mesterei a fekete j�r�r fogatok voltak - a j�r�r�k Anam�ban a rend�rs�g mellett m�k�dtek, mint egy kieg�sz�t�szerv, f�leg az utakat ellen�rizt�k, de az � feladatk�r�kbe tartozott a b�nt�nyek jelent�se (k�zbeavatkozniuk csak a legdurv�bb esetekben lehetett) a falak figyel�se is - egylovas, k�tkerek�, k�nny�szerkezetes kocsiaikkal egyik lass� keresked�, vagy vend�g m�g�tt sem lass�tottak, megel�zt�k, n�ha eg�szen sz�d�t�en, s�t ha tehett�k k�z�pen mentek, ahol a k�pzeletbeli v�laszt�vonal h�zott. �k �s a h�rsz�ll�t�k - a t�ltosok p�ld�ul - megtehett�k, hogy sz�guldozva meanderezzenek, ak�r ok n�lk�l is, m�s azonban jobban j�rt, ha nem vetemedett rohang�l�sra, tudniillik az szab�lyszeg�snek min�s�lt, lovasok is csak nagyon indokolt esetben kapcsolhattak �t v�gt�ra - ha nagyon sietni akartak, k�nytelenek voltak megel�gedni a poroszk�l�ssal – rengeteg balesetet el�ztek meg ezzel a tilt�ssal.
Az �t ment�n v�gig csatorna vonult, jobbra is, balra is egy-egy igen szer�ny, v�kony, k�vezett m�lyed�s form�j�ban, ami elvezette az es�vizet. Eg�sz Anam�t �tsz�tte egy f�ldalatti csatornah�l�zat, hiszen szinte minden h�z saj�t v�zell�t�ssal b�rt, a (k�l�nben jelent�ktelen) szennyvizet pedig el kellett vezetni valahov�. Az anamaiak persze tudt�k, hogy nem tesz j�t, ha a foly� v�z a h�zak alatt fut, kiv�ltk�pp a fekhely alatt, �gy a csatorn�k az utak alatt cik�ztak, �s a v�rost k�r�t� falak �tereszein �t t�voztak.
Kiji� nagyon szerette a Feh�r utat, b�r ez sem k�l�nb�z�tt sz�ps�gben a t�bbi �tt�l; a j�rd�k m�g�tt �polt, hossz�, z�rt h�zsorok ragyogtak feh�ren, als� szintj�k�n gyakran boltok kirakatai hirdett�k magukat, vagy eleg�ns iv�k a h�zak alatt. Egy-egy nagyobb �sszek�t� �tn�l f�kkal tele�ltetett kis terek t�rultak fel, de Kiji� jobb kedvelte a v�gel�thatatlanul hossz�, �sszef�gg� h�zsorok fal�ban elv�tve kib�v� szereket, melyek oly vid�kre vezettek, mint egy ligetes falu r�szlete, rengeteg z�lddel �s kicsiny h�zacsk�k �ri�si kertjeivel.
A V�r�sarany Szirom k�v�z� hossz�, kit�n�en d�szes, dr�ga homlokzata el�tt most is sokan �delegtek. A kellemes id� lehet�v� tette, hogy a k�v�z� el� kitegy�k a ny�ri, szabadt�ri b�torzatot, �s nagy, lenv�szon erny�ket is nyitottak. Kiji� megpillantotta a rohamlovass�g j� n�h�ny tagj�t a k�v�z� k�r�l - b�keid�ben a j�r�rs�ggel dolgoztak, mint csend�r, de most annyira akadt dolog, hogy itt gy�ltek �ssze terefer�lni. Le�lni persze nem mertek a szolg�latosok, de �llva eliszogattak, �s a tulajdonos igencsak kedvelte �ket, mert �gy tartotta, hogy a dali�s, sz�p sz�l katona fi�k, akik felt�n�en j�l sz�rakoznak, vonzz�k a vend�geket. Kiji� m�r messzir�l megismerte a kupacot az egyenruh�r�l, a rohamlovasok barna b�rfels�j�r�l, ami el�l �s h�tul a nyakt�l majdnem a der�kig kiv�gott volt, �s az alatta lev� v�r�s �s fekete tunik�r�l. Egyik�k der�kig lemeztelen�tette mag�t a meleg miatt - Kiji� vid�man intett nekik.
A fi� v�gre fel�rt a nyolcas szintre, �s jobbra fordult. Az �ri�si laktanya a legf�ls� szint eg�sz nyugati r�sz�t elfoglalta. A katon�k ter�lete egy falszer�en hossz�, p�r emeletes �p�lettel kezd�d�tt, ami alatt egy nagy, �ves kapun �t vezetett az �t beljebb. Ezen t�l minden eg�szen m�shogy festett, mint az elhagyott cicom�s palot�kkal telesz�rt, �polt gyep� vid�k. A porfelh�kt�l tel�tett leveg�j�, k�vezetlen utak �s a k�zte l�v� cseplesz, s�rga f�v� parlagok vid�k�n szigetk�nt �llt k�z�pen egy magas, riaszt� �p�let, mely egy j�kora n�gysz�g alak� udvart foglalt mag�ba. Senki nem kedvelte igaz�n ezt a monstrumot; az �joncokat itt hal�lra szek�lt�k, miel�tt sorozt�k volna �ket, vizsg�latok, k�rdez�s �s egy�b kellemetlen m�veletek el�zt�k meg a szerencs�tlen ifj� katon�v� avat�s�t. Itt folytak a t�rgyal�sok, teh�t ebben az �p�letben nem csak katon�k fordultak meg. Viszont aki m�r katona volt, �s valami �gbeki�lt� sz�rny�s�get k�vetett el, azt j�szer�vel itt b�ntett�k meg. Fel lehetett lelni ebben a rettenetes �p�letben �ri�si eb�dl�t az �joncok sz�m�ra, felszerel�srakt�rat �s orvosi rendel�t is. Egysz�val rengeteg mindent, r�ad�sul azok is ezen az �p�leten t�rtek kereszt�l, akik nem is ide akartak j�nni, hanem ezen t�lra, mert csak ezen a s�t�t �p�tm�nyen �t lehetett tov�bb jutni p�ld�ul a gyeng�lked�be – sz�val ez a massz�v, riaszt� t�mb legal�bb olyan forgalmat tudhatott a mag��nak, mint odalent a v�rosban b�rmelyik els�oszt�ly� teah�z, vagy vend�gl�.
Kiji� semmit nem akart itt, m�gis ben�zett a nagy �p�let udvar�ba, annyira nem szerette. Az udvar k�zep�n, egy emelv�nyen most is �llt egy ifj� kis kezd� katona, teljesen csupaszon, el�l �sszek�t�z�tt k�zzel. Kiji� nem r�szes�lt sosem hasonl� megal�z�sban, de j�l ismerte a kipelleng�rez�snek ezt a m�dj�t, �s nagyon sajn�lta azt, akit �gy ki�ll�tottak, b�rmit is k�vetett el, hisz tudta, b�ne csak valami szerencs�tlen butas�g, v�letlen botl�s lehetett, amit viszont musz�j volt ilyen szigor�an b�ntetni.
Az �p�let h�ts�, ki�vegezett r�sze fel�l h�rom n� k�zeledett, Kiji� j�l ismerte �ket, a katon�k menz�j�t k�sz�tett�k. R�g�ta dolgoztak m�r itt, �gy a meztelen f�rfiak l�tv�ny�t avatott szemmel fogadt�k.
- M�g mindig…? - k�rdezte az egyik id�sebb l�ny a sz�gyenpadon �ll� fi�ra pillantva. - Szerencs�tlenje.
A m�sik l�ny nem is titkolta, hogy j�l megn�zi.
- Irt� j� alakja van – mondta. - L�tszik rajta, hogy alig van itt egy h�napja. M�g nem olyan ronda g�cs�rt�sek az izmai, mint egy v�rbeli anamainak.
Ekkor Kiji�hoz �rtek, �s meg is �lltak mellette
- Szia Kiji�!
- Sziasztok! Mit k�vetett el szeg�ny p�ra?
- �ll�t�lag tisztess�gtelen�l besz�lt valami f�-f� iz�vel. � m�r a harmadik a h�ten.
Mind a n�gyen a fi�ra n�ztek. Az csukott szemmel, lehajtott f�vel �llt a d�li nap hev�ben. Azt�n valaki - val�sz�n�leg a tan�t�ja - odament hozz�, eloldozta, �s levitte az emelv�nyr�l, �s r�gt�n be is takarta egy puha k�pennyel. Mag�hoz �lelte, �s �gy k�s�rte be az �p�letbe. Az egyik l�ny a fej�t cs�v�lta mindennapos jelenetet figyelve.
- M�r �pp ideje volt - mondta bor�san -; a k�ly�k m�r h�rom �r�ja �llt itt a forr�s�gban. F�lt�nk, hogy ez is el�jul, mint az a m�ltkori.- Am�gy hov� tartasz, Kiji�?
- A mesteremmel kell besz�lnem.
- H�t akkor b�cs�zunk.
- Bizony - sz�lt egy m�sik. - De mond csak, t�ged m�rt nem �ll�tottak ki ide sosem?
- Nem tudom. Szeretted volna?
- Az �sszes idej�r� l�ny arra v�rt, hogy meztelen�l l�sson.
- Te j� �g – mosolyodott el a fi� k�nyszeresen. – Na j�l van, l�nyok, �n akkor mentem is. Sziasztok!
�jra kint volt a kocka alak� �p�letb�l, �s d�lkelet fel� indult, a r�riorok t�rzshelye fel�. Miel�tt tov�bb haladt volna m�g eln�zett balra: arra nyugodott az �rnyharcosok kik�pz� helye, ahov� � is j�rt p�r h�tig, csak kil�pett, annyira megut�lta az eg�szet, mikor Peraszosz helytart� lett, �s Tr�oszt �rul�nak hitte. H�rom h�t telt m�r el a kis tal�lkoz�s �ta, �s ahogy azt Tr�osz k�rte, Kiji� v�rt. A harcosvezet�t m�g mindig senki nem kereste, �s nem is tal�lt�k meg, de egyes �rnyharcosok m�r nyugtalankodtak miatta - k�t �s f�l h�napja semmi h�r nem �rkezett r�la, �s a szab�lyzatban az is benne �llott - �s ezt Tr�osz nem eml�tette - hogyha egy harcosvezet� nem ad semmilyen �letjelet n�gy h�napig, akkor elkezdenek gondolkozni a lev�lt�s�n. Kiji� az�ta senkivel nem besz�lt Peraszoszr�l, Tr�osszal sem tal�lkozott, nem tudta, hol lehet a f�rfi. Dolgozott �s tanult mester�n�l, pr�b�lt nem gondolni a s�t�t dolgokra. Gyakran bar�taival tariszny�zta el az id�t, �s Tiriszk�dont is sokszor l�togatta. A helytart� a bels� v�rban lakott otthon�ban feles�g�vel, �s pihentette mag�t - �llapota kiel�g�t� volt, �s ha Chon, N�r �s Kiji� megl�togatt�k eg�szen j� kedv�, �s energetikus lett. A r�rior fi� csup�n annyiban foglalkozott a politik�val, hogy a tal�lkoz�son hallottakon t�prengett – vetett m�g egy s�v�r pillant�st az �rnyharcos t�rzshelyre, �s folytatta �tj�t.
Kisebb �p�leteket, harci lovaskocsik ponyv�val letakart sor�t hagyta el, mikor jobbra felt�nt a j�l ismert, magas dr�tker�t�s, m�g�tte �ri�s, barakkszer� �p�letekkel �s m�g nagyobb, m�g siv�rabb �lettelen f�vennyel, mint eddig. Az �joncokat k�pezt�k itt, �s azokat, akik katonas�guk k�telez� szakasz�ban j�rtak. Ide nem l�phetett be csak �gy b�rki, �s a katon�k nem t�vozhattak - nem is tudtak volna, ilyen nagy ker�t�sen senki nem tud �tm�szni. Kiji� a kert ment�n haladt egy keveset, majd az ellenkez� ir�nyba fordult, balra, �s be is l�pett egy kisebb �p�letbe. A mestert most itt tal�lhatta meg.
- Kiji�! - sz�lt r� a mester v�ratlanul, �s a fi� megp�rd�lt a folyos� k�zep�n a hang ir�ny�ba. - Hov� m�sz?
- Nem tal�ltam a szob�t…
- J�l van, semmi baj. Gyere! – A tan�tv�ny bel�pett a kis lakba �s f�lszegen k�r�ln�zett. - A rendetlens�g�rt bocs�ss meg. Tudod, most �j�tj�k f�l a lak�somat, ide kellett k�lt�zn�m. �lj le, k�rlek. K�v�t? Te�t?
- Amit �n iszik.
A mester itt is �gyesen mozgott, hamar fel is szolg�lta a te�t �s k�nyelmesen elhelyezkedett Kiji�val szemben, majd in medias res bele is kezdett:
- Kedves fiam, mire gondolt�l, mit teszel le a fogadalmadban?
- H�t, �gy gondoltam lemondok az italr�l… de �gy hallottam, uram m�sra gondolt.
A mester elmosolyodott.
- Meg kell hagyni, ez sem egy utols� �tlet. De az alkoholfogyaszt�s nem hiszem, hogy olyan fontos az �letedben. A k�romkod�s �s a tiszteletlen viselked�s azonban igen, a hazudoz�sr�l nem is besz�lve.
- �n nem is szok…
- Vajon akkor, mikor meg�g�rted a szerzeteseknek, hogy nem bontasz f�l levelet a kolostorban, �s ezt megszegted, akkor mit tett�l? Mit tett�l akkor, mikor most a szavamba v�gt�l? Tiszteletlen volt�l. A fi�t, akit ma kipelleng�reztek, az�rt b�ntett�k �gy, mert rond�n �s tiszteletlen�l besz�lt. K�romkod�st is hallottam m�r t�led el�g cifr�t. Tess�k! - most sz�gyenkezel, de �n nem akarom, hogy egy ilyen tehets�ges tan�tv�nyomnak b�rmit is sz�gyellnie kelljen. Meg k�ne fogadnod, hogy vigy�zol magad �s m�sok viselked�s�re.
- �ljek �gy, mint egy pap? - k�rdezte Kiji� s�t�ten.
- Ez a v�lasz nem tetszett.
A mester nem folytatta, ami Kiji�t nagyon meglepte. Azt hitte, j�n a hosszas pr�dik�ci�, m�rt volt rossz a v�lasza, de nem j�tt. Mestere minden d�h n�lk�l vizsg�lgatta a fi�t �s belekortyolt a te�j�ba. A fi� csak szagolgatta az italt - most v�gre r�j�tt, milyen szemtelen�l sz�lt m�r megint. Itt �l, a mestere ideiglenes lakhely�n, az � te�j�t issza, �s tiszteletlen azzal, akit �gy szeret, akit a p�tapj�nak tart, aki olyan sok-sokmilli� dolgot tett �rte. A mester olyan j� tan�r volt, hogy feny�t�s n�lk�l is mindig a j� �ton tudta terelgetni a fi�t, �gy szolg�lta �t, mintha nem is az ura �s parancsol�ja lett volna itt a laktany�n. Mindenben seg�tett, mindent megtett az�rt, hogy �gyesebb, er�sebb, �rettebb legyen, ha bajban volt kimentette, ha s�rni l�tta megnyugtatta, ha Kiji� f�radt volt �s beteg a karj�ban aludhatott el, de nem is csak vele b�nt ilyen j�l, hanem a m�sik sz�z �s sz�z tan�tv�nnyal is, akik�rt felel�s�get v�llalt. Feln�zett �s �gy �rezte, a lelke �s minden porcik�ja megremeg a b�nb�natt�l.
- Bocs�sson meg nekem!
- Megbocs�tok. Okt�ber harmincadik�n lesz a vizsg�d, azt�n a t�bbi, �s megkapod a bizony�tv�nyt. Els�rend� r�rior lehetsz.
- Ne! - sz�lt Kiji� eg�sz finoman. - Uram, ne legyen…! Hagy maradjak tan�tv�ny m�g p�r �vig… teljesen igaza van, tiszteletlen vagyok, �s h�l�tlan, nem nevezhetnek teljes jog� r�riornak, mert nem �rdemlem meg! Hogy is tudn�m egy eg�sz �leten �t megtartani a fogadalmamat, mikor m�g egy h�nap sem telt el, de m�r megszegtem azt az �g�retemet, hogy �n leszek a legjobb fi�… �s �gy �rzem semmi sem vagyok azokhoz a csod�latos r�rior uras�gokhoz k�pest, akik az �tra elj�ttek… benn�k annyi m�lt�s�g van, �s m�gis annyi al�zat az �let ir�nt, �s annyi er�, �s �n �gy csod�lom �ket, mert m�r a megjelen�s�k is p�ratlan, de n�zzen meg engem, �n csak egy taknyos, szemtelen k�ly�k vagyok, aki m�g egy olyan remek mester mellet sem tudott miv� v�lni, mint maga…
A mester f�rk�szve n�zte a m�r-m�r k�ts�gbeesett fi�t, �s letette a cs�sz�j�t, hogy oda�lhessen mell�. Kiji� is letette a te�t, alig b�rt mentora szem�be n�zi.
- Kiji�, te fiatal vagy m�g, de nagyon tehets�ges. Sok van benned, ami m�sban csak k�s�bb alakul ki. Kit�n� harcm�v�sz vagy, hitetetlen dolgokat tudsz m�velni, puszt�n a testeddel. A vizsg�idon jeleskedt�l, sokan nem mertek hinni a szem�knek. Azt hiszem, joggal mondhatom, hogy ismerlek, �s �rzem benned a r�rior lelk�letet, ugyanakkor azt is �rzem, hogy nyomaszt valami az ut�bbi h�napokban, �s m�r nem mindig vagy olyan gyermekien gondtalan, nyugodt �s kiegyens�lyozott.
Sokan vannak, akik pont a v�gz�s el�tt bizonytalanodnak el, hozz�d hasonl�an, mert hirtelen r�j�nnek, hogy ami benn�k van, t�l kev�s. Tal�n megijednek, vagy r�juk t�r valami rendk�v�li lelkiismeret furdal�s, de nem kell f�lni. M�r majd’ k�t �ve vagy r�rior, �s id�ig milyen magabiztos volt�l, t�rt�l el�re, �s fejl�dt�l meg�ll�s n�lk�l. Ne bizonytalankodj, nincs veled semmi baj, meg�rett�l a v�gz�sre. A fogadalmadban pedig pont az�rt k�ne azt megfogadni, amit mondtam, mert abban vagy gyeng�bb. De ezen nem kell elkeseredni, senki sem t�k�letes.
Kiji� egy lass� pillant�ssal v�laszolt.
- Nem akarok semmit sem r�d er�ltetni, te �rzed, mit kell tenned. De a probl�m�k miatt, amik t�vol �llnak a r�riokod�st�l, ne legy�l ilyen kedved szegett.
A fi� egy pillanatig a csendet hallgatta, majd kit�totta a sz�j�t, �s onnant�l kezdve �ml�tt bel�le a sz�. Mindent elmondott a mester�nek, onnant�l kezdve, hogy mit gondol Peraszoszr�l, od�ig bez�r�lag, hogy Tr�osz milyen kis k�rt h�vott �ssze a Medve barlangj�ban. M�rcsak att�l is megk�nnyebb�lt, hogy elmondhatta. A mester pedig t�relmesen hallgatta a majd’ fert�ly�r�s aggodalmas sz��radatot.
- Ezt titokban kellett volna tartanom, de �nnek musz�j volt elmondanom…
- Senkinek nem fogom tov�bbadni.
- Tudom. - A fi�b�l panaszos s�haj szakadt ki. - Tal�n emiatt nem tudok m�r a harm�ni�ra figyelni. Mert Peraszoszra figyelek. Maga szerint mit lehet tenni?
- �n tudom, hogy Peraszosz az �rul� - mondta lassan a mester. - �s azt is tudom, mit �rdemelne, amit meg is fog kapni, de - �s ezt Tr�osz is tudja - nem lehet a falnak rohanni. Nem tudom, hogy �r�ljek-e annak, hogy ebbe keveredt�l… Gondoltam, hogy lesz ellen�ll�s, �s gondoltam hogy fogod gy�l�lni Peraszoszt…
- Uram?
- Mondjad, fiam.
- Maga m�r a harmadik, aki azt mondja, �vatosnak kell lenn�nk - kezdte Kiji� csendesen. - De m�rt? M�rt nem hozhatjuk nyilv�noss�gra, mi t�rt�nt, �s tasz�thatjuk le Peraszoszt a tr�nr�l? M�rt?
- Nagyon sok minden miatt.
- Nem mondja el?
- M�g nem.
- M�rt?
- Mert �n azt mondtam - z�rta le a mester szel�den. Kiji� lehorgasztotta a fej�t. - Holnap tal�lkozunk, �s tal�n t�bbet is tudunk besz�lni err�l. Addig is tiszt�zd le egy kicsit a gondolataidat, �s nyugodj meg, hogy besz�lgethess�nk.
- Maga szerint legyek r�rior?
- M�r az vagy. A v�gz�sedet illet�en �n azt mondom, v�gezhetsz. Ki�rdemelted. De semmi baj nem lesz, ha m�g nem akarsz. Most menj!
A fi� fel�llt. Levert volt, pedig hogy zsongott benne az �letkedv, mikor idej�tt. Szembes�lt a saj�t hib�ival, �s a vil�g bajaival. Miel�tt t�vozott volna, m�g h�trafordult egyszer mester�hez.
- A l�lop�s miatt nem lesz b�r�s�gi t�rgyal�som?
- Nem - mosolyodott el a harcos j�indulat�an.
- K�sz�n�m… k�sz�n�m, hogy ennyit tesz �rtem. �s bocs�ssa meg a viselked�semet, k�rem!
A mester a szem�vel felelt csak, �s Kiji� elk�sz�nt. R�vedezve csoszogott v�gig a folyos�kon, ki az �p�letb�l, majd a laktany�b�l, le az als�bb szintekig. Hogy �pp hol j�r, csak akkor tudatosult benne, mikor valaki megsz�l�totta.
- J� napot! - fordult meg, mikor megl�tta maga mellett Tr�oszt, �s musz�j volt felvidulnia kicsit, olyan j�kedv�en n�zte �t fekete szemeivel a harcos. - Elmentem maga mellett?
- Nem, k�vettelek. M�g�tted j�ttem. Mi bajod van? Olyan elk�mpicsorodottnak l�tszol.
- Elmondtam a mesteremnek.
Tr�osz felvonta mindk�t szem�ld�k�t, de megl�dult j�kedve nem t�nt el az arc�r�l. Kiji� biztosra vette, hogy �miatta csin�lja ezt. Milyen j� ember ez a Tr�osz - gondolta, sz�ve m�gis f�jt kicsit. �gy �rezte a harcosvezet� csak az � m�lyre zuhant ked�ly�llapota miatt ilyen jovi�lis, �s ha v�gs�ga nem is m�melt, de bizony�ra az�rt mutatja ki ilyen felt�n�en, mert rem�li, ezzel a fi�t is felder�theti.
- Mindent elmondtam neki - magyar�zta Kiji�. - A tal�lkoz�st �s azt is, hogy maga itt van. Nagyon sajn�lom… egyszer�en musz�j volt. Ne haragudjon.
Tr�osz nem akart veszteni a lend�let�b�l.
- Semmi baj, fiam - mondta azonnal. - Ha csak a mesterednek mondtad el, akkor az m�g megbocs�that�. Az �sszes mesterben megb�zom, hisz �k az �n embereim. �s k�l�nben is tervben volt, hogy m�sokat is beavatunk, nemde? De! Csak m�snak az�rt ne mond el. M�g ne. Am�g nem besz�lj�k meg.
Kiji� b�lintott, �s b�ntudatosan n�zett Tr�oszra. A f�rfi r�vigyorgott, �s �tkarolta a v�ll�t.
- Gyere, igyunk valamit! Addig is ne gondolj a gonddal.
A fi� �tszellem�lten l�pkedett Tr�osz mellett. Most l�tta csak, hol vannak: ism�t a Feh�r �ton, a hatos szinten, �s az a f�lelme t�madt, hogy a V�r�sarany Sziromba tartanak. A rohamlovasok t�mege m�r sz�toszlott, de vend�g bolygott el�g �gy is, kint az erny�k alatt, �s bent, a nagy, festett �veg� ablakok m�g�tt. Az eleg�ns, vil�gos hely k�n�ltatta mag�t - Tr�osz egy pillanatra sem torpant meg, bevezette �t a k�v�z� nagy belter�be, �s egyenesen a pulthoz ment, a tulajdonoshoz.
- Sz�p j� napot, uram! - k�sz�nt hevesen, vir�gos kedvvel a tulajdonos. Tr�osz komolyra fogott arccal, de �r�mmel biccentett. - Mit adhatok?
- K�t k�v�t. - A vezet� lepillantott a h�na alatt �ll� Kiji�ra, aki b�logatott. - Igen. K�t k�v� lesz.
Le�ltek egy kis, feh�r asztalhoz, �s r�videsen k�v�jukat iszogatt�k. Tr�osz zavartalan nyugalommal terpeszkedett a d�v�nyon - pedig nem volt egy nagy ember - �s minden figyelm�t a remek k�v� elfogyaszt�s�nak akarta szentelni, hogy minden korty�t ki�lvezze. Megadta a m�dj�t m�g az iv�s m�velet�nek is, hogy ne h�tk�znapi pillanatnak t�nj�n. Kiji� ellenben nem b�rt nyugton maradni. Tr�osz �lt a falnak vetett h�ttal, szemben vele, �s a k�v�z� n�p�vel, Kiji� pedig mindennek h�ttal, �s egyfolyt�ban �gy �rezte, �ket n�zik, leleplezik a ’bujdos�’ Tr�oszt. A vezet�t azonban senki nem szemelte, p�r l�ny azonban odapillantott Kiji�ra, annyit forgol�dott. Mikor m�r kezdett sz�d�lni, felhagyott a f�szkel�d�ssel, �s Tr�oszra n�zett. A f�rfi csukott szemmel �zlelgette k�v�ja illat�t, �s Kiji� �gy �rezte mag�t Tr�osz felzavarhatatlan csillapodotts�g�hoz k�pest, mint egy d�l� bika, akit v�r�s poszt� lenget�s�vel vad�tottak meg.
- Na j� - sz�lt t�relmetlen�l, mire Tr�osz csak a szem�t emelte r�. Csalafinta f�ny �gett benne. - Hogy csin�lja?
K�rd� pillant�s volt a v�lasz, pedig a vez�r tudta, mire gondol a fi�. Kiji� mocorgott, �s f�l perces v�rakoz�s ut�n, mikor Tr�osz elmosolyodott m�r majdnem �jra megsz�lalt, de a f�rfi v�g�l megel�zte.
- Nem ismered az �rnyharcosokat?
Sz�net.
- D-de… Csak nem nagyon. Tanultam n�luk egy keveset. - Kiji� t�tov�zott. - Csak kil�ptem.
- Igen? M�rt?
- Tudja, amikor azt hallottam, hogy maga k�ld�tt egy levelet a lemond�s�val, akkor…- A fi� habozott, �s dadogott egy sort. - Nagyon ut�ltam az �sszes �rnyharcost. Nem akartam vel�k tanulni, de m�r l�tom, hogy butas�got csin�ltam, hisz egy ember miatt m�gsem �t�lhetek el egy eg�sz n�pet, f�leg ha ennyire j�k… meg azt�n maga nem is csin�lt semmit… z�r�s id�k voltak azok… el�g gyerekesen viselkedtem…
- Meg�rtem, hagyd el - mosolygott Tr�osz �s Kiji�nak ebben a pillanatban valami�rt az jutott az esz�be, m�rt nem zsong k�r�l a feh�rn�p egy ilyen f�rfit, m�g � is �rzi, hogy �rad bel�le a vonz� energia. A k�vetkez� pillanatra elm�lt a lebilincsel� hat�s. Tr�osz mosolyogva k�sz�r�lte a tork�t, �s �gy folytatta: - Tudod, �r�l�k, hogy Anam�ban van ellen�ll�s, hogy nem gondolkod�sra, �s k�zd�sre k�ptelen emberek vesznek k�r�l. Az anamaiak mindig is heves n�pek voltak. Azok k�z�l, akik elj�ttek a tal�lkoz�sra, kor�bban h�rman estek nekem karddal, veled egy�tt. Mindegyik�kkel el�g n�ptelen helyen tal�lkoztam el�sz�r, h�t volt alkalom verekedni, persze nem azok a nagy urak t�madtak r�m, hanem a k�z�ns�ges katon�k, mint te is. Az urak szavakkal akart�k elint�zni, a fiatalok nem sz�rakoztak ilyen ostobas�gokkal, hogy ’megbesz�l�s’.- Tr�osz nevetett. - De az�rt szeretem �ket. Komolyan, �r�ltem, hogy megt�madtatok.
- �s a t�bbieket is olyan hamar el tudta int�zni? - k�rdezte b�tortalanul Kiji�.
- M�g hamarabb. B�r �k nem mondtak olyan j�pofa dolgokat, mint te. - Kiji� nem b�rta tov�bb, egy horkant�ssal f�lnevetett (hab�r m�g most is borzaszt� kellemetlennek tartotta akkori viselked�s�t), azt�n rendezte arcizmait. Tr�osz ugyan�gy tett, komolyan �gy sz�lt:
- Sz�val arra vagy k�v�ncsi, hogy csin�lom? Sokan azt hiszik, elt�nni csak �gy lehet, ha valaki egy�ltal�n nem mutatkozik, �s cs�ndben megh�zza mag�t valami zugban. Persze ez sem rossz megold�s, csak egy id� ut�n terhes �s k�nyelmetlen, ez�rt mi, az �rnyharcosok, akiknek a l�nyeg�k a rejt�z�s, megtanultuk, hogyan lehet �gy titokban maradni, hogy k�zben szabadon mozoghassunk. Tudod, minden testnek van egy l�thatatlan burka, az aur�ja, ami hat�rt k�pez bizonyos m�don a test k�r�l, �s akik megtanulj�k a m�k�d�s�t, �rz�kszervnek haszn�lhatj�k. Az aura tulajdonk�ppen a test kisug�rz�sa, finom rezg�se, �s nagyon sok mindent�l f�gg, hogy milyen. Az er�vel teli testeknek nagy aur�juk van, mint mondjuk egy var�zsl�nak, vagy egy kisgyereknek, de er�s, hat�rozott aur�juk van az olyan �sidej� dolgoknak, mint egy hegy, vagy egy k�. De nem is csak a m�ret k�l�nb�z�, hanem az �rz�se is… ezt neh�z elmondani, de biztos veled is volt m�r �gy, hogy meg�rezted valakinek a k�zels�g�t, amit nem l�tt�l, szem�lyek�t, mondjuk a szeretteid�t, vagy egy feld�lt ember�t. A l�nyeg az, hogy a test�nkb�l ki�rad� er� m�s �s m�s, �s az �rnyharcosok azt tanulj�k meg, hogyan kell �rezni ezeket a finom rezg�seket, �s hogyan kell a saj�t test�k energi�it a f�ld, vagy az adott k�rnyezet m�s�ra form�lni. Ez persze n�ha nem is neh�z: ha egy-egy elmer�l� ember h�ta m�g�tt haladsz el zajozva, nem biztos, hogy meghall t�ged, vagy �szrevesz. De nagy t�megben elt�nni sem mindig neh�z, el�g az is, ha nem n�zel senkire, �s nyugodt maradsz, m�r ezzel is alak�tod az aur�dat. Sz�val mi �gy tudjuk form�lni hat�rol�nkat, hogy finom �s puha legyen, hogyha valakinek az aur�j�hoz �r, ne er�szakosan t�rje �t a m�sik�t, hogy ne �tk�zzenek a rezg�sek, vagy ha igen, akkor is csak nagyon l�gyan, �s ak�r hiszed, ak�r nem, ez a titka annak, hogy ne figyeljenek r�m, hogyha n�znek is, ne l�ssanak, vagy ha megl�tnak, ne eml�kezzenek r�m, jelent�ktelennek tartsanak, mint a f�ldet, amin j�rk�lunk - pedig az is milyen fontos.
- Nah�t…! De ez var�zsl�s?
- Nem, ennek semmi k�ze a m�gi�hoz. Nem �gy mint a var�zsl�sra, erre mindenki k�pes, mindenki megtanulhatja.
- Hogyan?
- H�t, ez nem olyan egyszer�, hogy most itt elmondhassam, de mint a r�riorokn�l, itt is fontos a medit�l�s �s a harmonikus �letm�d. Az�rt is h�vnak minket ’parazita harcosoknak’, mert l�thatatlanul r� tudunk tapadni b�rkire. Persze az �n jelenlegi elt�n�semhez az is nagy seg�ts�get ad, hogy nem a szokott �ri ruh�mban vagyok…
Kiji� nem gy�z�tt csod�lkozni.
- A te aur�dat id�ig �rzem. Igen energikus testet jellemez, �s borzaszt�an zajos.
A fi� mosolygott, �s akkor elvitorl�zott mellett�k a tulajdonos.
- De uram, hogy lehet az, hogy a tulajdonossal besz�lt, �s m�g a szem�be is n�zett, amikor rendelt, m�gse ismerte f�l?
- Nos - a tulaj m�r r�gebb �ta tudja, hogy itt vagyok. Bevontam �t mindenbe. J� ismer�s�m, nem fog minket lebuktatni.
Kiji� erre is egy �mul� sz�jt�t�ssal reag�lt. Mostm�r b�k�sebben �lt a hely�n, �s csendben itt�k meg k�v�ikat. Azt�n mikor Tr�osz �tny�lt az asztalon Kiji� fel�hez a fogpiszk�l��rt, a fi� megpillantott v�kony karj�n egy r�gi-r�gi sebhelyet, amir�l hirtelen esz�be jutott, hogy ezt a f�rfit nem is r�gen megk�nozt�k, �s � m�g csak meg sem k�rdezte t�le, hogy van – m�gha l�tszik is rajta, hogy mostm�r el�g j�l. M�r megint sz�rnyen sz�gyellni kezdte mag�t, �gy �rezte ebben a kapcsolatban id�ig mindent elrontott, udvariatlan, s�t bunk� volt, legsz�vesebben mindent �jra kezdett volna.
- Uram… - Tr�osz homlok�n k�rd� r�ncok futottak f�l, jelezve, hogy figyel. - �hm… Nagyon megk�nozt�k mag�t?
Tr�osz a fej�t r�zta nyugtat�an.
- Nem, de ez volt �letemben az els�. Fogs�gban sem voltam m�g.- A f�rfi k�nnyed�n megr�ntotta a sz�ja sarkait. - J� nagy adag �j tapasztalatot gy�jt�ttem be.
- De hol gy�gy�tatta mag�t?
- Sehol. Csak meggy�gyultam. Nem volt k�l�n�sebb bajom, a f�jdalom pedig m�r elm�lt.
- Akkor j�l van, ugye?
- J�l, bizony. De l�tom, m�r te sem vagy olyan b�natos.
Kiji� mes�lt kicsit r�riorkod�s�r�l, �s arr�l is, hogy most megk�rd�jelez�d�tt minden, hogy alkalmas-e r�riornak. Tr�osz b�ztatta �t, mert a hallottak alapj�n �gy tartotta, a fi� m�r meg�rett r�riornak, �s csak az�rt riadt vissza, mint a t�bbiek is - f�ltek a beavat�sukt�l, mint egy esk�v�t�l szok�s manaps�g; tal�n azut�n minden megv�ltozik, rosszabb lesz. T�bb, mint egy �r�t id�ztek a Sziromban, majd Tr�osz fizetett, �s s�t�ra indultak.
- Hogy-hogy a f�palot�ba ment, mikor visszaj�tt, azut�n, hogy elfogt�k?
- Peraszoszt kerestem.- Tr�osz most el�sz�r komor lett. Kiji� lassan felvonta szem�ld�k�t, �s feln�zett Tr�oszra, de a f�rfi egyenesen el�re n�zett.
- T�nyleg… T�nyleg meg akarta �lni?
- Igen. De mert veled k�zben tal�lkoztam, ez�rt nem tudtam. �s azt hiszem a jelenl�teddel akkor megmentett�l nem csak engem, hanem tal�n egy eg�sz v�rost is. Mert ha meg�l�m Peraszoszt, a csal�dja, �s Mediti Anam�ra z�dul. Hogy milyen �rtelemben, azt nem tudom.
- Maga m�g most is meg akarja �lni - �llap�totta meg Kiji�, pedig k�rdezni akart.
- Meg akarom. De nem ak�rhogy. Nem m�reggel, nem akaszt�ssal. Az engem nem el�g�t ki. Karddal. A saj�t kardomat akarom bel� d�fni. - Besz�de megt�rt. - Te viszont nem. Neked nem menne. Mert gyermek vagy m�g, t�vol �ll t�led egy szerencs�tlen id�s ember, vagy b�rki m�s emberfia meggyilkol�sa.
Kiji� nem felelt, de most el�sz�r elgondolkozott kor�bbi mondatain. Peraszosz a nagyapja lehetett volna. Hogy tudna meg�lni egy nagypap�t? �sszeszorult a sz�ve, hirtelen f�jni kezdett neki, hogy �gy gy�l�l egy id�s embert, aki ink�bb b�lcs m�r, mint er�s. �s az arca is, azok a r�ncok rajta, az a k�t m�lybe enged� barna �risz, milyen meg�llapodott, milyen b�k�s, mint egy nagysz�l��. Otthon tal�n mindig j�tszik az unok�ival. Mekkora unok�i lehetnek? Vagy lehet, hogy m�r a d�dunok�kkal j�tszik, mert az unok�k m�r feln�ttek? F�jt, hogy gy�l�lnie kellett �t, �s gyorsan el is hessegette ezeket a gondolatokat. T�nyleg gyermek volt, mert a csal�dra gondolt, a szeretetre – emellett az eszmefuttat�s mellett az, hogy Tiriszk�dont Peraszosz m�rgezte meg, nem volt el�g ahhoz, hogy fellobbanjon a gyilkos v�gy, az akarat, hogy puszt�tson.
Csendben s�t�ltak lefel�, �s a h�rmas szinten meg�lltak, a Feh�r �t azon el�gaz�s�n�l, ahol Kiji� utc�ja t�togott h�vogat�an.
- Most hov� megy, uram?
- M�g nem tudom, de ne agg�dj, lesz helyem.
Kiji� azonban agg�dott:
- Uram, mutatkoznia k�ne m�r rendesen, mert lassan letelik a n�gy h�nap, �s mag�ra nem csak �gy, fantomk�nt van sz�ks�g.
- A f�mesterem m�r tudja, hogy itt vagyok. Rendszeresen tal�lkozom vele �s v�gzem k�telezetts�geimet. De ez maradjon k�zt�nk - te viszont �gy l�tom, nem dolgozol t�l sokat. Hogy-hogy ennyi szabadid�d van?
- Mint halad�, v�gz�s r�rior, kapom a t�mogat�st. De m�r nem sok�ig. F�ldm�vel�sb�l akarok majd meg�lni.
- �rtem. Nekem is vannak f�ldjeim, de szerz�d�st k�t�ttem p�r paraszttal. Ha �n nem vagyok ott, k�teless�g�k rendben tartani, �s m�velni, �s minden ami rajta terem, az �v�k. Ha �n ott vagyok, �n m�velem, �s a nekem nem kell� term�nyt ezeknek az embereknek adom el kedvezm�nyes �ron.
- Az ut�bbi id�ben nem besz�lt azokkal, akik a tal�lkoz�n ott voltak?
- Nem. Rajtad, a f�mesteremen �s Tiriszk�donon k�v�l senkivel nem �rintkezek.
- M�g azzal a j� bar�tj�val sem?
- Vele sem.- Tr�osz most megint kicsit komor volt. - De most kezdem �gy �rezni, vissza akarok t�rni a rendes �letben. �jra tan�tani akarok. Tal�n majd k�s�bb. Most viszont mennem kell.
- Mikor h�v minket �ssze tal�lkoz�sra?
Tr�osz eln�zett, �s gondolkodott.
- K�t h�t m�lva.
- Az m�r t�bb, mint egy h�nap.
- Tudom, de k�rlek, ne k�rd�jelezz meg. M�g v�rnunk kell. Ne k�rdezd, m�rt.
Kiji� nehezen ugyan, de elfogadta ezt.
- Nagyon h�l�s vagyok mag�nak - mondta. - K�sz�n�m, hogy megh�vott, de m�g jobban k�sz�n�m, hogy foglalkozik velem. Nagyon k�sz�n�m!
- Megtisztelsz - biccentett Tr�osz. – �n k�sz�n�m neked.
A f�rfi kis f�hajt�ssal b�cs�zott, Kiji� meghajtotta mag�t, pedig az �r el�tt f�ldig kellett volna hajolnia. De most nem tehette, nem kelthetett felt�n�st. Tr�osz olyan hirtelen t�vozott, mint ahogy j�tt.
Kiji� tov�bbi hetekre elfelejthette Tr�oszt, �s a kis t�rsas�got, akik �sszej�ttek j� m�ltkor. Semmi h�r nem �rkezett fel�l�k, n�ha m�r azt hitte, nem is lesz semmi az eg�sz tervezget�sb�l, s�t az is felmer�lt benne, hogy Tr�osz elhagyta Anam�t. De amikor m�r v�gk�pp k�ts�gbeesett, akkor az�rt mutatkoztak jelek, hogy az �rnyharcos �r nem felejti Kiji��kat. Egy r�vid levelet is �rt a fi�nak, m�skor pedig Tiriszk�donon kereszt�l �zent neki, teljesen jelent�ktelen, m�gis csillap�t� dolgokat. Kiji� rendszeresen l�togatta a helytart�t, aki �lland�an otthon tart�zkodott, kint �lt a kertben, �s pihentette mag�t. A fekete anamaiak se szeri, se sz�ma gy�gyitalt k�sz�tettek neki, v�g�l egy�ttesen kiv�lasztott�k a h�rom legjobbat, �s Tiriszk�don azokkal k�r�lta mag�t. A helytart� �llapota stagn�lt – elhat�rozta, hogy k�vetkez� tavasszal munk�sokkal belefog a f�ldm�vel�sbe, �s tan�tani kezdi r�gi tan�tv�nyait a feh�r anamaiak k�z�l. De sz�mos terv megfogant a fej�ben, �s Kiji�t ez mindig megnyugtatta – bar�tja �vekre tervezett, �s sosem tette hozz�, hogy lehet, hogy addig meghal. Peraszoszr�l is besz�lt Kiji�val, de nem csak vele, id�nk�nt �sszeh�vott p�r befoly�sosabb harcost, �gy els�sorban a neki legfontosabbakat, a legk�zelebb �ll�kat, �gy jelentek meg h�z�ban harcmesterek, harcosvezet�k (Tr�osz persze nem), �s sok tan�tv�nya. Ez �gy �gy t�nhet, mint egy titkos sz�vetkez�s a mostani helytart� ellen, de nem az volt. Tiriszk�don nagyon vigy�zott arra, hogy senki ne kezdjen a lev�lt�s�r�l besz�lni, �s ne is r�galmazza �t. Kiji� m�lys�ges megr�k�ny�d�s�t v�ltotta ki viselked�s�vel, ezent�l pedig azon is meglep�d�tt, hogy Anama id�sebb harcosai mennyire katon�sak, szinte m�r nem is emberi m�don, hisz milyen remek�l teljes�tik a parancsot, �s b�r a megh�vottak k�zt akadt, aki tiszta sz�vb�l gy�l�lte Peraszoszt, de Tiriszk�don akarat�ra k�nnyed term�szetess�ggel elker�lt�k a csattog� szavakat.
- Nem b�zol Tiriszk�donban, mikor nem csak a helytart�d, hanem legjobb bar�tod is – mondta egyszer az �rnyharcosok f�mestere, mikor egy este egy�tt t�voztak Tiriszk�don h�z�b�l, �s csak ketten voltak. – Ez a viselked�s m�ltatlan – r�tta meg a fi�t apaian a vezet�.
- Ink�bb az a sz�rny�, amit Tiriszk�don csin�l! – fakadt ki a tan�tv�ny, mire a vezet� gondokod�s n�lk�l megpofozta. Vagy ink�bb csak meglegyintette, a fi� meg se lep�d�tt, r�gt�n sz�lni akart, csak az �rnyharcos �r nem engedte:
- �gy gondolod, hogy Tiriszk�donnal mindent megtehetsz, mert ilyen j� bar�tok vagytok. �s val�ban igaz, hogy kapcsolatotok j�val t�bb, mint mondjuk az �n kapcsolatom vele. Te tal�n mindannyiunkn�l t�bbet tudsz r�la, �s � is te r�lad, de ez nem jogos�t fel arra, hogy ilyen h�l�tlan s�rt�st mondj r�la. A bar�toddal ezt b�rmikor megteheted, de Tiriszk�don nem csak a bar�tod, a helytart�d is. Nincs jogod arra, hogy megk�rd�jelezd.
- Nem akartam megk�rd�jelezni! Nem akartam �t megb�ntani, mert nagyon szeretem, de mi�rt v�di az �rul� Peraszoszt, aki megm�rgezte �t?
- Tal�n � egy kicsit okosabb n�lad, �s tudja ezekre a k�rd�sekre a v�laszt.
- �n is tudni akarom! – ki�ltott m�rs�kelten a fi�. – M�rt nem mondja el nekem?
- Mert tal�n t�l �retlennek tart, vagy azt akarja, magad j�jj r�. – Len�zett Kiji�ra, aki megsemmis�lten ballagott mellette. – Ne k�telkedj Tiriszk�donban, � tudja, mit kell tenni. Egyszer majd mindenre v�laszt kapsz.
Kiji�ban teh�t sz�mtalan k�rd�s megfogalmaz�dott. Napjai r�rior t�rsai k�zt teltek a laktany�n, ahol tanult, �s edzett. Mester�vel rengeteget id�z�tt egy�tt, kellett is mit megbesz�lni. A mester seg�ts�get akart ny�jtani tan�tv�ny�nak, hogy megtal�lja az utat, Kiji� pedig �rezni kezdte a r�rior n�phez val� tartoz�s�t. A fi� igyekezett teh�t kicsit mag�val foglalkozni – a r�riorok nem csup�n a test er�s�d�s�t �s a harcmodor t�k�lyre fejleszt�s�t tartott�k fontosnak, hanem a l�lek �s a szellem �pol�s�t is. Kiji� p�r h�t alatt is rengeteget fejl�d�tt.
A ritmusb�l azonban gyakran kiz�kkentett�k a v�ros esem�nyei. Mindenkiben zavart keltett, mikor Peraszosz kihirdetette, hogy csapatokat fog �ssze�ll�tani, hogy a Kajarba menjenek harcolni. A n�pet megosztotta a d�nt�s, Kiji� azon az oldalon �llt, akik ellenezt�k ezt. Hirja Anam�nak semmi �rdeke nem f�z�d�tt a h�bor�hoz, de nem is ez volt a legfontosabb, egyszer�en semmi k�ze nem volt senkinek ehhez, �s ezt a kajariak �reztett�k legink�bb: semmilyen k�v�l�ll� k�zbeavatkoz�s�ra nem v�gytak, maguk akart�k int�zni, ez az � dolguk volt, de ez mit sem jelentett, egyre t�bben keveredtek a kis t�rzsharcoknak indul� f�ldvit�kba, mintha mindenki a Kajar s�t�t, k�nk�ves f�ldj�re v�gyna, amin csak az termett meg, ami az ott �l� p�r ezer embernek kellett. Sokak sz�m�ra teh�t �rthetetlen esem�nynek tetszett az, hogy egy hajnali �r�n t�bb sz�z v�logatott katona indult el a Kajar fel�. A fiatalok itthon maradtak, az id�sebb, tapasztaltabb harcosok mentek.
Peraszosz k�vetkez� mozdul�sa az volt, hogy elrendelte, csak tizennyolc �ven fel�l lehet katona valaki. Ez hat nappal azut�n t�rt�nt, hogy a sereg elindult a Kajar fel�, �s sokkal nagyobb z�gol�d�s k�vette. Ami�ta Anama �gy l�tezik, mint v�ros, az�ta tizenn�gy �ves kor�t�l b�rki bevonulhatott katon�nak, aki akart – b�r harcba csak a tizennyolcadik �let�ve ut�n k�ldhett�k, akkor is csak �gy, ha el�tte m�r k�t �ve k�pezt�k. Aki annyira megsz�llott volt, hogy m�r gyermekk�nt a laktanya egy agyongy�t�rt tagja akart lenni, annak a katonal�t, �s a harcm�v�szet k�pezte az �lete – �s most ezeket az elk�telezett kis katon�kat tiltott�k el att�l, amit a legink�bb szerettek. Kevesen �r�mmel t�rtek haza – �ket t�bbnyire az apjuk k�ldte katonas�gba puszt�n a nevel�s�k�rt, de a legt�bben forr� v�rrel t�voztak. Volt olyan tizenh�t �ves fi�, aki a legjobb volt a nagyobbak k�zt is, �s mikor le kellett tennie a fegyvert, tulajdonk�ppen az �let�t t�rt�k kett�be. Valaki a b�r�n tapasztalta a v�ltoz�st, de aki nem, az is �rezte, hogy Hirja Anama egy gy�kerekb�l t�pl�lkoz� hagyom�ny�t puszt�tott�k el ezzel a rendelettel.
Niar Saljah, mint a v�ros m�sodik embere, neh�z szerepet vett mag�ra; megpr�b�lta b�k�teni a n�p�t, �gy, hogy k�zben nem igaz�n lehetett tudni, egyet�rt-e Peraszosszal. Kiji� nem tudta t�rt�ztetetni mag�t, most, hogy bar�tja nem kezdett tiltakozni a rendelete ellen - megl�togatta �t, pont mikor a szeg�ny Niar megpr�b�lt otthon elt�lteni p�r b�k�s percet. Berontott a csal�di h�z eb�dl�j�be, ahol az elcsig�zott f�vez�r �lt a kup�ja mellett.
- Niar, meg�r�lt�l, m�rt csin�lod ezt? - Kiji� elkeseredve, de �rezhet� d�hvel t�madott �s Niart annyira leszerelte, hogy az csak pislogott, mint egy riadt mad�r. - M�rt csin�lsz �gy, mintha egyet �rten�l ezzel a szem�ttel?!
- Kiji�, �lj le…
- Nem! Felelj, l�gy sz�ves!- a fi� felverte az eg�sz h�z nyugalm�t. - M�rt akarod megnyugtatni �ket, mikor nincs semmi ok a nyugodts�gra?! Hirja Anama ezer �ve katonav�ros, �gy m�g akkor is fel k�ne h�borodnia a n�pnek, ha Peraszosz nem egy hagyom�nyunkat tiporta volna l�bbal, mikor azt a rendeletet hozta! Tudod, m�rt tette ezt Peraszosz? Mert a katonas�g dr�ga! Te tudod a legjobban, hogy �vente h�ny tonna arany megy r� a hadk�pz�sre, de mivel mostm�r nincs hadk�pz�s, ez�rt azt a t�m�ntelen aranyat elteheti mag�nak…!… �s tudod, m�rt van itt Peraszosz?! Mert r�l b�renc, le akarja �p�teni a v�ros er�ss�g�t, hogy azt�n a r�lok megsz�llj�k! K�l�nben m�rt ind�tott volna sereget a Kajarba?! Hogy lehessen a r�l-ember b�ke megt�r�s�re hivatkozni, mikor a r�lok ostromz�r al� veszik a v�rat!
Niar mindenfajta idegess�g �s d�h n�lk�l n�zte Kiji�t, b�r szeme nem csillogott olyan sz�pen, mint szokott.
- Az nem igaz, Kiji�, hogy nincs m�r hadk�telezetts�g Anam�ban - mondta cs�ndesen. - Tizennyolc �ven fel�l van. �s Peraszosz nem a r�lok embere. Semmi k�ze a r�lokhoz.
Kiji� ugyan vesztett a lend�let�b�l, de hangerej�t hamar visszanyerte:
- De m�rt kell lenyugtatni a n�pet, mikor jogos a felh�borod�suk? Azok a tizenhat �ves fi�k, akik a cs�cson voltak, most k�t �vre mindent elfelejthetnek!
- Aki olyan j� volt, az mag�n �ton folytathatja a tanul�st…
- De az nem ugyanaz!
- Figyelj, Kiji�, �n sem �rtek egyet nagyon Peraszosz d�nt�s�vel, de nem akarok ilyen kis ostobas�g miatt felesleges l�z�ng�st. Anama n�pe harcias, te is az vagy, �s ha nincsenek olyanok, akik visszah�znak titeket egy kicsit, akkor itt egyfolyt�ban �llna a b�l! M�rpedig Anam�ban m�g sosem voltak visz�lykod�sok, �s �n most sem akarok. Az szokott lenni minden k�z�ss�g v�ge! K�l�nben is lehet, hogy Peraszosznak igaza van. Nem kell, hogy egy gyereknek a v�r�v� v�ljon a harc, nem kell, hogy tizennyolc �ves kora alatt m�r csak a kard sz�m�tson neki! Sokan elmebetegnek tartanak minket, mert…
- Ki tart minket elmebetegnek?! - Kiji� elhat�rozta, hogy v�gighallgatja bar�tj�t, de enn�l a pontn�l v�get �rt a t�relme. - A f�ld minden n�pe �h�tattal n�z fel r�nk, de ha elmebetegnek tartanak is, mit sz�m�t az?! Anama mindig is katonav�ros volt, de a lak�i sosem estek �t a l� m�sik oldal�ra! Mindig is tudtuk, hol a hat�r, mindig is fegyelmezettek voltunk, sosem �lt�nk feleslegesen, n�lunk a legalacsonyabb a b�n�z�s foka, az is megreked a tolvajl�s szintj�n, mert a katonas�g nevelt minket! N�lunk a katonas�g nem a gyilkol�sr�l sz�l, nem arr�l, hogy m�g vadabbak legy�nk, hanem hogy neveljen minket…!…
Kiji� elhallgatott, mert Niar felpattant �s karmozdulat�b�l �gy �t�lte felbor�tja a k�zt�k l�v� asztalt - lehet, hogy val�ban ez volt a sz�nd�ka, de v�g�l csak megl�kte, �s Kiji� f�l� magasodva kit�rt bel�le az indulat.
- M�rt magyar�zod ezt nekem? Tal�n Anama f�vez�re nem tudja?! �n vagyok az eg�sz katonas�g feje, �s �gy v�led, nem �rzem, mi van a v�r�nkben? Azt akarod, hogy mindent hagyjak futni �s kit�rj�n a h�bor�?! Hogy v�rengz�s legyen, �s anamai anamait �lj�n?!
Niar nem b�rta folytatni, szeme egy pontra figyelt b�nb�n�an, szinte f�jdalmasan, �s Kiji� r�j�tt, feles�g�t n�zi, aki m�r j� p�r perce bel�pett a h�zba, csak id�ig nem akart megjelenni. De most ott �llt Kiji� m�g�tt, �s szokny�j�hoz simulva �llt a kisfia is, a kicsi cs�ndben, f�lve, a v�rand�s anya semmitmond�, de ann�l ink�bb elgondolkodtat� tekintettel. Azt�n fogta a fia kez�t, �s felmentek az emeletre. Kiji� �gy �rezte, hogy f�ls�rt� �v�lt�z�se t�k�letesre siker�lt volna, ha nem egy kismama h�z�ban csin�lja, �s nem a v�gs�kig leterhelt Niarral szemben.
Niar f�l k�zzel lassan a hely�re h�zta az asztalt, �s r�d�lt, Kiji� pedig csak �llt megsemmis�lten abban az �get� cs�ndben, amit � okozott az ordib�l�s�val ebben a nyugalmas k�rnyezetben, itt, ahol Niar Saljah egyed�lik�nt felejthette kicsit a v�ros gondjait �s lehetett a dr�ga csal�ddal. Kiji� mostm�r ide is behozta a sz�rny� gondot, �s most, hogy cs�nd volt �rezte csak, hogy megt�rte a kis h�z szents�ges b�k�j�t, hogy ezt nem kellett volna. Niar csendben em�sztette mag�t, fej�t a karjai k�zt az asztalra hajtva, azt�n felegyenesedett �s Kiji� szem�be n�zett.
- Ne haragudj, Niar. Ezt nem �gy akartam… bocs�ss meg.
A fi� nem b�rt tov�bb �llni �s �rezni Niar f�radts�g�t, h�t sarkon fordult, �s kis�t�lt a f�vez�r h�z�b�l, neh�z sz�vvel, mintha egy szikl�t hordana a mellkas�ban.