Az 1129-es pont

Nov. 10.---
Az anamai J� villa el�tti homokos telekr�szt szokatlanul sok vend�g n�pes�tette be. Nem is a vend�gek sz�m�val volt a baj, hanem a hely megv�laszt�s�val �s a h�z asszonya ennek t�bbsz�r is hangot adott, v�g�l l�tva, hogy senki nem t�r�dik azzal, amivel �, vagyis hogy ez az �polatlan �s poros udvar a homlokzat el�tt- mely csup�n arra szolg�lt, hogy az �rkez� �s t�voz� j�kora lovas kocsiknak helyet adjon- nem alkalmas �ri sz�rakoz�sra, csak a fej�t cs�v�lta m�lt�s�gosan megvet� tekintettel, amit f�leg f�rj�re pr�b�lt ir�ny�tani, nehogy a vend�g urakat megs�rtse.
-Dr�g�im, menj�nk ink�bb h�tra a kertbe, ne itt, ebben a szem�tben…-pr�b�lkozott utolj�ra az asszony, de ezt m�r olyan halkan mondta, hogy �gysem hallotta senki, mert az udvar f�rfi n�pe j�kedv� fecseg�ssel �s kiab�l�ssal k�s�rte az �reg J� �s kisebbik fia v�v�s�t egy-egy vastag, er�s n�ddal. A h�z �rn�je ki�llhatatlannak tartotta az ilyen fajta sz�rakoz�st �s k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, hogy f�rje annyira lealacsonyodik, hogy ezeket a f�leg anamai nagyurakat ilyen nevets�gesen alacsonyszint�, egyszer� j�t�kkal �rvendezteti. Val�j�ban azonban � volt az egyetlen, aki aggodalmaskodott, �s keltette a fesz�lts�get, mert a javar�szt f�rfiakb�l �ll� vend�gsereg igencsak �lvezte a h�zigazda �s fia p�rviadal�t �s legkev�sb� sem foglalkoztak azzal, hogy ez milyen olcs� v�ltozta a sz�rakoz�snak. A J� apa- akinek pedig h�zigazda l�v�n a legink�bb kellett volna f�lnie, hogy fogad�s�n valami szinten aluli, megvetend�, vagy olyan dolog t�rt�nik, ami rossz f�nyt vet r�, ha az emberek a sz�jukba veszik- m�g annyira sem izgatta mag�t, mint a t�rsas�g legk�nyesebb vend�ge. Tudat�ban volt, hogy a legrangosabbon fel�l is rangosabb itt, k�l�nben is b�rmit megtehet, mert ezek az urak bar�tai �s rokonai, m�rt is fesz�lyezn� mag�t- mellesleg pedig �gy t�nt, az urak sokkal jobban �lvezik ezt a kis harcos bemutat�t, mint �lvezt�k volna az alapvet�en megszokott programot, az unalmas te�z�st �s politiz�l�st. Persze, ha val�ban egy komoly fogad�sr�l van sz�, amin igaz�n komoly dolgok mer�lnek fel, akkor J� �r egy kir�lyn�l is m�lt�s�gosabban �s szab�lyk�vet�bben viselkedik, de a csal�d id�sebbik fi�gyermek�nek �nnepl�s�re rendezett �sszej�vetelt a f�rfiak m�r r�g komolytalannak k�nyvelt�k el. Ilyenkor a csal�df� minden tekint�ly�t �truh�zta feles�g�re, aki most azon f�radozott, hogy a felel�tlen vend�gsereg ut�n vitesse a szolg�kkal a kis harapnival�kat, �s az italt. Az �nnepelt, Kiji� b�tyja, akit p�r napja neveztek ki anamai kapit�nynak, komolyan �lt a vereked�st n�z� vend�gek karik�j�ban egy r�gi szek�r vend�goldal�n �s n�ha udvariasan elmosolyodott, ha valaki r�n�zett. Egy eleg�ns ruh�ba �lt�ztetett szolg�l� pezsg�t k�n�lt neki t�lc�r�l, de � tiszteletteljes mozdulattal elutas�totta- � is kivette a r�sz�t a felel�ss�gb�l, musz�j volt neki, mint �nnepeltnek, akit�l mindenki komolys�got v�rt el.
-M�rt nem iszol, �regem?- ki�ltott oda neki hars�nyan egy becses rokon, aki �vegb�l vedelte a bort, de az �nnepelt csak tart�zkod� mosollyal megr�zta a fej�t. K�zben a vend�gek p�r �nfeledt ki�lt�ssal d�jazt�k, hogy az �reg J� egy �gyes botmozdulattal megint f�ldre k�ldte Kiji�t. Kiji� sz�vb�l ut�lta, ha az apj�val kellett verekednie, f�leg hogyha sok vend�g el�tt kellett bemutat�znia - tudta, hogy ezek az �lland�v� v�lt p�rviadalok arra val�k, hogy az apa dicsekedjen m�sodik fi�val, de k�zben al�rendelts�g�t is kifejezze- szebben mondva a csal�don bel�li viszonyokat- hisz term�szetesen mindig az apa gy�z�tt. Kiji� l�mpal�zas volt, zavart �s m�rges- gy�l�lte ezt a szerepl�st �s a sok es�st�l �s apja tal�latait�l mindene sajgott, inge, nadr�gja j� koszos volt m�r, m�g j�, hogy s�r nem volt; az �t napja leesett p�r centi h� m�r elolvadt, fel is sz�radt, h�re- nyoma sem volt, de a h�v�s leveg� sz�rke volt a magasban uralkod� �sszef�gg� h�felh� boltozatt�l.
Mikor Kiji� imm�ron sz�zadszorra is elejtette fegyver�t �s ism�t a f�ldre ker�lt, egy az apj�val egykor� bar�t bekiab�lt:
-Ez m�r nem j� �gy, cimbora! Mind tudjuk, hogy ez a fi� sz�zszor jobb n�lad, csak nem meri b�ntani az apj�t. Mi igazi harcot akarunk!
Az �reg J� mosolyogva kiterjesztette pillant�s�t az eg�sz t�rsas�gra, azt a p�r h�lgyet is bele�rtve, akik jelen voltak �s ny�jtotta a botot- ki akar megv�vni a fi�val? Kiji� kihaszn�lta a sz�netet �s b�tyj�hoz menek�lt.
-Elegem van!- fakadt ki f�lre vonva fiv�r�t- K�rlek csin�lj valamit!
-Jajj, sz�vem- pillogott p�r j�s�gosat az �nnepelt- olyan �gyes vagy, most mit sz�gyellsz ezen? M�g egy kicsit b�rd ki…
K�zben kicsit er�sebb sz�v�lt�s bontakozott ki a vend�gek k�z�tt. Egy k�dori megh�vott- j�kora darab, er�s, pocakos f�rfi- kit�pte a h�zigazda kez�b�l a botot �s be�llt a gy�r�be �ntelt vigyorral kifejezve, hogy nem tartja valami nagy ellenf�lnek Kiji�t, azon pedig k�l�n j�t der�lt, hogy a fi� m�r el is t�nt a helysz�nr�l. Az �ntudatos anamai katonacsapat azon r�h�g�tt, hogy a k�dori azt hiszi legy�zheti a r�rior fi�t, erre pedig az �sszes k�lf�ldr�l j�tt �r, akik nem ismert�k Kiji� �rdemeit, hangosan s�rtegetni kezdt�k a h�zigazda fi�t. A legjobban persze J� �r sz�rakozott a kisebbik fi�t �rt s�rt�seken („H�t ez a k�ly�k olyan �gyetlen, hogy a saj�t l�b�n �tesik” meg „Akkora, mint egy t�kmag”) hisz tudta, hogy Kiji�nak n�h�ny mozdulat�ba fog ker�lni a p�ffeszked� k�dori �r elint�z�se. Kiji� kelletlen�l visszasomford�lt a harct�rre �s meg�llt ellenfel�vel szemben kedvtelen tekintettel, mint mikor egy kisgyerek nem akarja meg�rni a h�zi feladat�t.
-K�m�ld �t, fiam!- sz�lt m�g oda t�voz�ban a p�ly�r�l a J� apa, amin a k�lhoniak nagyot r�h�gtek.
Kiji� nem n�zett ellenfele szem�be, ezzel is kifejezve, hogy unja ezt a j�t�kot, de sem apj�ra, sem az anamaiakra nem hozott sz�gyent; mikor a k�dori meglend�tette botj�t kett�t mozdult, de m�g csak nem is olyan l�tv�nyosan �s ellenfele a f�ld�n fetrengett leveg� ut�n kapkodva. A k�lf�ldiek meglep�dve felz�gtak, az anamaiak b�szk�n tapsoltak.
-Ej m�r! Erre nem voltam felk�sz�lve- a k�dori meg�llt Kiji�val szemben- M�g egyet!
Kiji� megint megv�rta a t�mad�st �s ezzel p�rhuzamosan bemutatott egy p�rg� r�g�st a leveg�ben, amivel a k�dori fej�t vette c�lba, de a l�bujj�val sem �rintette meg- a testes f�rfi �gy is csak h�pogni tudott.
-Vegy�k �gy, hogy ez a r�g�s tal�lt, �s a maga feje sz�znyolcvan fokos fordulatot tett.- mondta Kiji� a taps k�zben, ami k�t kis l�nytestv�r�nek k�sz�nhet�en m�g lelkesebbre siker�lt. A fi� t�vozni k�sz�lt, de az apja elkapta a karj�t.
-Apa, ne k�nozz m�r!- s�gta oda neki Kiji�.
-Nem is �rdekel, hogy megs�rtettek?
-Nem.
-Ez rossz hozz��ll�s egy anamait�l.- fennhangon folytatta a nem anamai vend�gekhez fordulva- Nos, kedves uraim, aj�nlatot teszek! Ha valamelyik�k le tudja gy�zni a fiamat t�z talluni aranyat fizetek neki (ez egy �tlag ember n�gy �ves keresete volt), �s a legjobb boromat adom neki, de ha nem lesz ilyen, ti fizettek t�z tallunt, �s hozhattok nek�nk j� kis druthi bort. Ez egy fogad�s, mit sz�ltok?- jelent�s�gteljesen n�zett a tucat k�lf�ldire, de azok egyike sem �llt f�l. Egy-ketten ugyan f�szkel�dtek, de am�gy �gy t�nt inukba sz�llt a b�tors�guk. A J� papa mosolyogva a combj�ra csapott- na j�l van, emberek, nem musz�j egyes�vel j�nni. Tudj�tok mit? Gyertek egyszerre mind a tizenegyen!
-Gyer�nk, fi�k!- �llt f�l erre egy ifjabb, de senki nem k�vette �t- Na mi van? Tizenegyen nem b�runk el vele? Gyertek, kapunk �rte t�z tallunt!
Ekkor m�r a szolg�k hozt�k az �jabb botokat, mindenki kapott egyet. Kiji� anyja d�bbenten, meg�t�dve h�pogott, b�tyja szem�ld�ke nem �ppen gondtalanul red�z�d�tt.
-Mikor nyerj�k meg a fogad�st?- k�rdezte valaki a D�li falvakb�l.
-Ha a fiam mindk�t v�lla a f�ld�n lesz. De t�lem ak�r agyon is verhetitek.- Ha tudj�tok.
-Szents�ges Isten!- mormolta az �desanya, �s miut�n kisl�nyait nem tudta ber�ngatni a h�zba egymaga ment csak be.
K�zben a tizenegy f�rfi k�z�l p�ran m�r sut�n megt�madt�k Kiji�t, aki csak elh�r�totta a csap�sokat, de mikor l�tta, hogy mind a tizenegyen neki esnek elkezdte �ket a f�ldre k�ldeni �s v�gzett is k�r�lbel�l tizenegy m�sodperc alatt. Kish�gai �ljenezve rohantak Kiji�hoz, aki most el�sz�r elnevette mag�t, �s ott, a tizenegy f�rfi ny�sz�rg�, f�ld�n hever� test�nek gy�r�j�ben �ssze�lelkeztek. Az ellenfelek pedig lassan f�lt�p�szkodtak �s a J� papa mindegyik�k kez�be nyomott egy-egy pezsg�s poharat (b�r valamelyik�knek �gy remegett a keze, hogy alig b�rta tartani).
-Igyunk az �n nagyobbik fiam eg�szs�g�re, akit most neveztek ki kapit�nny�, �s igyunk kisebbik fiam, csal�dunk b�szkes�g�nek eg�szs�g�re!
-�ljenek sok�ig!
Kiji� az apja tekintet�t kereste, aki a pezsg� kortyol�sa k�zben finoman, melegen r� is hunyorgott. �pp most nyert meg egy t�z tallunos fogad�st, de ez az �sszeg elt�rp�lt amellett a jutalom mellett, hogy az apja a csal�d b�szkes�g�nek nevezte. Olyan �rz�se volt, mintha zuhanna, �s a gyomra icipicire zsugorodna- de ez az �rz�s el�sz�r volt csod�latos az �let�ben.
-Egy h�napon bel�l fizethetitek is a fiamnak a t�z tallunt. Ja, meg a bort, persze.
-Nem sok ez egy kicsit…?- nyekeregte az egyik p�rul j�rt.
-Ennyibe ker�l a s�rt�setek.
A bar�ti kis vit�n hamar fel�lemelkedtek az urak �s a fogad�s m�g jobb hangulatban folytat�dott. Az �nnepelt �tkarolta Kiji� v�ll�t, �s beterelte �t a h�zba nyomukban aggodalmasan verdes�, repked� �desanyjukkal, aki ler�ngatta Kiji�r�l a viselhetetlens�gig �sszepiszkolt ruh�t �s �jat adott r�. Mire �k h�rman visszat�rtek a t�rsas�gba azok m�r �jra belt�rben voltak, a szalonban foglaltak helyet, �s pr�b�lt�k moder�lni magukat: akik id�ig flask�b�l ittak, most visszat�rtek a talpas poh�rhoz, m�suk �lt�z�k�ket rendezt�k, v�g�l a d�v�nyon �l� vend�gsereg l�tv�nya eg�szen hasonl�tott egy komoly, �ri csoport�hoz �s ez mag�val vonta a politiz�l�st is. Kiji� �s a b�tyja m�r a h�z t�volabbi helys�geib�l hallotta, hogy Peraszoszr�l van sz�, a hangos szavak mindenki �ll�spontj�t kimutatt�k �s ez alapj�n der�lt ki, hogy Anama n�pe egyenl� ar�nyban helyesel �s tiltakozik: hogy m�rt kellett a kajari h�bor�val darabokra t�pni a r�lok �s Hirja Anama fegyversz�net�t �s kellett t�bb sz�z anamai harcost a hal�lba k�ldeni ok n�lk�l azt senki nem tudta- tal�n csak Kiji� �s Tr�osz- �s sz�rny� ostobas�gnak, v�gzetes hib�nak tartott�k, elfogadt�k azonban, vagy ink�bb al�zattal meghajoltak a d�nt�s el�tt, mert a helytart� rendelte �gy, aki mindenhat�, akinek tr�nra jut�s�t ’Isten is �gy akarta’. Peraszosz �s a n�p figyelm�t is az �rs�g reform�l�sa k�t�tte le a jelen pillanatban �s ezeket a rendelkez�seket mindenki �dv�snek tal�lta- m�g Kiji� is, de csak az�rt mert az �j�t�st Tiriszk�don tervezte meg, de m�r az apja is megfogalmazta pontokban, csak mindkettej�k ideje t�l hamar lej�rt, h�t Peraszoszra maradt. A szavak teh�t minden k�telyt eloszlat�an h�resztelt�k, hogy nincs k�z�ny- hogy is lett volna egy forr�v�r�, �les szem� n�p k�r�ben? �pp csak szemek nem l�ttak el�g messzire �s tal�n �ppen ez�rt nem is cselekedtek az anamaiak, csak besz�ltek.
Kiji� egyszer-k�tszer belegondolt abba m�lyebben is, hogy mi t�rt�nik, ha a Tr�osz �ltal �sszeh�vott gy�l�sen az �rul� �t is felismeri, vagy ha nem is ismeri f�l, de kider�ti ki volt �- akkor mostm�r tal�n � is halott lenne. F�lelmetes volt a gondolat, hogy �gy n�zett ki Peraszosz mindenre k�pes- egy eg�sz csapat urat �letett meg, lehet, hogy egyszer r� ker�l a sor �s Kiji� m�g azt is val�sz�n�nek tartotta, hogy hal�la ut�n befeket�ten�k a nev�t valamivel. Itt van Tr�osz esete: � nem halt meg, de mintha nem is �lne, nem mutatkozik �s tal�n csak a f�mestere tudja hol van �s Peraszosz aljasul azt �ll�tja r�la, � m�rgezte meg Tiriszk�dont. Mi lenne akkor, ha Tr�osz val�ban meghalna? Tizenk�t nap telt el Tr�osz t�voz�sa �ta- Peraszosz, Olior �s Malrosz, a f�vez�r, az �sszeh�vott gy�l�sek mindegyik�n hangoztatt�k, hogy Tiriszk�don megm�rgez�je val�sz�n�leg Tr�osz volt, azt�n a „val�sz�n�leg”-b�l lett „nem kiz�rt” majd „meglehet”, v�g�l csak �vatosan gyan�s�tgatt�k, mert ezt a r�galmat sem Tiriszk�don, sem az �rnyharcosok nem t�rt�k sz� n�lk�l �s hab�r kell� tisztelettel k�zeledtek az �j helytart� fel�, de a harcosvezet� heves v�delme �s az �j uralkod�ban val� k�telked�s kit�nt hangjukb�l. Peraszosz h�t gyorsan mindent a vissz�j�ra ford�tott; nem, benne fel sem mer�lt, hogy Tr�osz lenne az �rul�, csak volt egy rossz gyan�ja. Amikor Kiji� ezt hallotta, �nk�ntelen�l �k�lbe szorult a keze. „Ha Tr�osz ezt hallan� – gondolta. – Tr�osz, aki a pontoss�g megtestes�t�je, biztos sz�vbajt kapna. Hogy lehet ilyen ostobas�got mondania egy helytart�nak, hogy benne nem mer�lt f�l semmi, csak gyanakodott? Ha m�r gyanakszik, akkor felmer�l benne.” Persze mindenki fel�l tudott emelkedni Peraszosz paradox meg�llap�t�sain, de a Tr�oszt �rt v�dakon nem, �s Peraszosz ism�t tanult valamit; hogy a t�bbi vezet� v�dolgat�sa nem j� taktika, mert az ember csak n�pszer�tlen lesz t�le, m�g akkor is, ha helytart�. Hogy a kis incidensen t�l tudjanak l�pni a n�pek, kital�lta, hogy megreform�lja az �rrendszert. Ezzel sikeresen el is terelte a figyelmet Tr�oszr�l, akinek a neve megmaradt meggyal�zottan, mert bocs�natot senki nem k�rt, �s m�g az �rnyharcosok f�mestere sem mert p�r nyugodt sz�n�l er�sebben f�ll�pni Peraszosz ellen, aki a helytart� volt.
Kiji� nem ugr�lt h�t nagyon, ahogy azt Tr�osz k�rte t�le, b�r f�lni m�g nem f�lt – el sem tudta volna k�pzelni, hogy Peraszosz csak �gy meg�lesse, ha megmutatja mag�t, ha kider�l r�la, hogy l�tni sem akarja a tr�non az �rul�t. �gy gondolta, m�st meg�lhetnek, de �t nem, mert nem tudj�k �gy elint�zni �t, hogy az ne legyen felt�n�. Ha akkor, a gy�l�s ut�n felismerik, �s elk�ldik a kajari h�bor�ba, akkor lehet, hogy val�ban elesik, de Peraszosz �pp mostans�g t�rgyalt a r�l urakkal, hogy a kajari h�bor�ban megesett r�l-ember �ssze�tk�z�s miatt ne sz�nj�n meg Anama fegyversz�nete a r�lokkal. Semmilyen h�bor�t nem akart a helytart�, Kiji� pedig �gy v�lte, �t legfeljebb csak egy h�bor�ban lehetne f�lre�ll�tani �gy, hogy hal�la ne legyen gyan�s. Peraszosz azonban most �ppen �sszes v�gtagj�val kalimp�lt az �ldott, �s szent b�kepap�r ut�n, val�sz�n�leg az�rt, mert �gy l�tta nincs a horizonton semmilyen vesz�lyes elem, ami tr�nsz�k�re t�rhetne, �s akit meg kellene �lni. �s elkeseredett k�s�rletei arra, hogy a b�k�t helyre�ll�tsa, utaltak r�, hogy nem r�l b�renc, �s a v�rost nem h�bor�s c�lokra akarja haszn�lni. M�s�rt �rulta el Tiriszk�dont.
Kiji�, ha ideje engedte, hetente k�tszer is megl�togatta beteg bar�tj�t. Tiriszk�donnak ugyan rengeteg p�nze volt, de azt mind f�lretette, j�r�sz�t pedig Niarra b�zta, �s �jra tan�tani kezdett, �s tan�t�i fizet�s�b�l vid�man �ldeg�lt kis feles�g�vel. Betegs�ge nagyon legyeng�tette, de az oktat�s er�t adott neki. Kiji� k�rdezgette �t, mi a sz�nd�ka Peraszosszal, �s bar�tja v�laszolt is eg�sz k�szs�gesen.
-Nem az a c�lunk, hogy Anama jelenlegi helytart�j�t meg�lj�k – mondta Tiriszk�don komolyan, mert Kiji� �lland�an azzal j�tt el, ha kettesben voltak, hogy � bizony meg�li Peraszoszt – hanem hogy seg�ts�nk abban, hogy j� ura legyen Anam�nak, ha m�r � az ura. L�sd be, lelkem, ha most Peraszoszt b�rmi �ton elt�vol�tjuk a tr�nr�l, abb�l csak h�bor� lehet, mert �k sem fogj�k hagyni magukat. Nagy hatalom az �v�k, nem lehet csak �gy j�tszani vel�k. �n voltam az ostoba, �n hib�ztam, m�r tudom. Meg is �rdemlem, amit kaptam, de nem is r�lam van sz�, hanem a v�rosr�l. Peraszosz j� ura lehet, ha mi is vigy�zunk.

A fi� a cerem�nia ut�ni harmadik napon d�lut�n, az edz�sek �s a tanul�s ut�n tal�lkozott bar�tj�val, Vateriallal, akinek m�r a zseb�ben volt a kulcscsom�. A huszon�t �ves fi� a V�r�sarany szirom egyik belt�ri d�v�ny�n elter�lve v�rta Kiji�t el�gedett arccal. Bar�tj�hoz hasonl�an � is el�g friss volt az eg�sz napos torn�k �s tanul�s dac�ra, mert haza�rve � is gyorsan lef�rd�tt. �desanyj�t�l nem kev�s vimong von�st �r�k�lt: arc�nak szab�lyos, kecses �l�n finoman pisze orr �lt, sz�ja ugyan v�kony volt, de olyan sz�p, hogy ak�r n�� is lehetett volna. Fekete szemei f�l�tt fekete szem�ld�k�k vonultak fens�gesen, tekintete magabiztos, ac�los f�rfi jellemre utalt, ajkait �gy helyezte el egym�son, hogy arca p�khendis�get fejezzen ki. Szalagosan lefut� tincsei egy r�sz�t a feje tetej�re k�t�tte �s azok hanyagul, fekete f�nnyel olvadtak r� a szabadon l�v� tincsekre, hogy tulajdonk�ppen mindenhol haj volt. Edz�seken szidt�k is eleget ezt a d�s hajkoron�t, f�leg ebben a t�rhetetlen viseletben, ami csak ’�ri l�pked�sre val�’. Az egyik mestere p�r �ve olyannyira megel�gelte Vaterial hajk�ltem�ny�t, hogy szinte kopaszra ny�rta a fi�t, aki feny�t�s ellen�ben k�nytelen volt mindezt sz�tlanul t�rni.
A fi� atl�tikus vimong test�t j�csk�n felt�lt�tt�k az ember ap�t�l �r�k�ltek, izmai is teltek voltak, ezzel egyetemben azonban Vaterial nem n�tt olyan magasra, mint anyja. L�tszott rajta, hogy f�lig ember.
Kiji� lezuttyant mell�, �s az ill�zi�, amit Vaterial vimong volt�b�l k�vetkez�en tudott kelteni le is hullt. Amint megsz�lalt �rz�d�tt, hogy nem bek�pzelt, �s nem is olyan hat�rozott, tal�n ink�bb kelek�tya egy kicsit, �s nem f�rfi, hanem csak egy fi�.