H�r a fal alatt

J�n. 28.---
Kiji� �s Vaterial baj�t j�l ell�tt�k ugyan, de senki egy sz�val nem mondta nekik, hogy m�snap maradjanak otthon pihenni. A b�ntet�s�k v�grehajt�s�nak napj�n a laktanya gyeng�lked�j�n fek�dhettek, ahogy azt egy r�rior tan�r mondta nekik az�rt, hogy felk�sz�lhessenek a m�snapra. Kiji� ezt nem gondolta volna ugyan, de val�ban nagy sz�ks�g volt arra, hogy j� el�re k�sz�ljenek a holnapra, mert ahogy az �gyban hevertek a minden �z�ben tisztafeh�r gyeng�lked�n, �gy v�lt�k, ahhoz sincs erej�k, hogy fel�lljanak. Kiji� el�sz�r fogadta meg a hozz� l�togat� f�mester tan�cs�t, amit kor�bban ostobas�gnak vett volna; �sszetette a kezeit, mark�ban tartva a r�riorokt�l kapott l�ncot, �s im�dkozni kezdett Isten seg�ts�g��rt, hogy holnap kitarthassanak az edz�seken. Vaterial �desen aludt f�lmeztelen�l a takar�j�n, egyik karja lel�gott az �gyr�l. Val�sz�n�leg az apja is megb�ntette, az�rt volt m�g n�la is f�radtabb.

V�g�l, tal�n f�l �ra m�lva kilyukadtak Peraszoszhoz. Kiji� sajnos nem tudta �gy ir�ny�tani a t�rsalg�st, hogy ezt a t�m�t elker�lj�k, �s a katona feltehet�en nem vette �szre Kiji� viszolyg�s�t.
-Gondolom, nem nagyon tudja, milyen rendeletet hozott a helytart� a ny�r �nnepl�se el�tt, mert azokat pont akkor hirdette ki, mikor �n�k nem voltak itt…
-H�t, val�ban nem tudom… csak r�szleteket ismerek – mondta Kiji� h�z�dzkodva.
-Sz�vesen elmondom mag�nak!
Ekkor bel�pett a k�rterembe egy n�v�r, Vaterial r�gt�n fel�bredt �les hangj�ra:
-J�jj�n, Kiji�, megn�zem azokat a sebeket! Jajj, mit csin�lt megint azzal az �ggyal, nem �rtem, m�rt nem tud rendesen fek�dni, hogy a l�ba az �gy v�g�n legyen, a feje meg a p�rn�n, �s ne ford�tva! Amint visszaj�v�nk be�gyaz mag�nak, �rthet�?
Kiji� ezzel megmenek�lt att�l, hogy Peraszoszr�l kelljek hallania – egy�ltal�n nem �rdekelte most, milyen rendeleteket hozott. Udvarias mosollyal elk�sz�nt az els�rend� r�riort�l, �s hagyta, hogy a f�lpaprik�zott n�v�r elvezesse a vizsg�l�ba. Vaterial �lmosan n�zett ut�na.
A k�l�n�ll� kis szob�ban fel�lt a vizsg�l�asztalra, �s �rezte, hogy a n�v�r felhajtogatja a h�t�n a ruh�t a nyak�ig – Kiji� gyorsan �th�zta a fej�n az inget, de nem vette le teljesen, hogy amint elk�sz�ltek, r�gt�n elrejthesse test�t. Nyugodt �llapotban t�rte, hogy v�gigkenj�k sebeit valamilyen cs�p�s tinkt�r�val, n�ha ugyan �nk�ntelen�l v�gigszaladt az eg�sz test�n a g�rcs, �s felszisszent, ha a n�v�r nagyon beleny�lt a ronggyal a sebeibe. Vaterialnak gyakorlatilag nem is szakadt fel a b�re, csak horzsol�sok voltak rajta, �s n�hol cs�ny�n felh�lyagosodott. Az � h�t�t nem is a n�v�r l�tta el, � nem alacsonyodott le ilyen jelent�ktelen esetekhez, Kiji�ra b�zta, hogy nyugtat� kr�mmel kenegesse bar�tj�t. Vaterial ezzel t�k�letesen meg is volt el�gedve, �gy be sem vetette vimongos b�jait – semmi sz�ks�g nem volt arra, hogy a goromba h�lgyem�ny eg�sz s�ly�val veselkedjen neki.
A n�v�r m�r majdnem v�gzett, mert egyre t�bbet besz�lt, amikor kopog�s n�lk�l kiny�lt az ajt� – Kiji� azt hitte, az orvos lesz az, mert mindenki m�s valahogy jelezte, ha be akart j�nni, ann�l jobban meglep�d�tt, mikor b�tyja l�pett be. Gyorsan vissza akarta venni az inget, de a n�v�r nem engedte. Testv�re rezzen�stelen arccal �llt vele szemben gy�ny�r�, egyedi tervez�s� kapit�nyi uniformis�ban, talpig komoly ruh�ban, fegyverben. Kiji� borzaszt�an zavarba j�tt, b�r hirtelen nem is tudta, mit�l, m�g el is pirult �s innent�l kezdve �gy sz�gyellte mag�t, hogy meztelen l�bfej�t merte csak n�zni. „Persze – gondolta –, hisz kapit�ny, nem kell enged�lyt k�rnie, b�rhov� szabadon bel�phet.”
B�tyja tett egy hat�rozott l�p�st fel�, csizm�ja m�lt�s�gteljesen koppant.
-Besz�lni szeretn�k veled, Kiji� – mondta, de nem az �ccs�re n�zett, hanem a n�v�rre, ez a mondat neki sz�lt. A n�v�r pr�b�lta moder�lni mag�t, de nem siker�lt – lecsapta a rongyot, �s a h�ts� ajt�n �t t�vozott. A kapit�ny csak egy lass� szemhuny�ssal fejezte ki nemtetsz�s�t, v�g�l a vizsg�l�asztalon g�rnyed� �ccs�re ford�totta figyelm�t.
-L�tom, jobban vagy.
-Igen, jobban vagyok – hazudta s�gva Kiji�, miut�n visszab�jt a v�kony, feslett anyag� kis h�l�ingbe. Annyira kalap�lt a sz�ve, hogy a b�r�n �t l�tni lehetett volna.
-A laktany�n voltam – mondta a kapit�ny halkan s�hajtoz� �ccs�nek, aki erre felpillantott kicsit. – A mestered megk�rt, hogy mondjak el neked minden h�rt. – Kiji� �gy �rezte, b�tyja hangja megbicsaklik, azt�n er�t vett mag�n �s kem�nyen folytatta. – El�sz�r is kir�gtak az �rnyharcosokt�l… Bizony�ra nem hallottad, de Peraszosz korl�tozta a f�mesterek hatalm�t annyiban, hogy innent�l kezdve nem �k d�ntik el, hogy egy b�ntetett el��let� maradhat-e a csoportj�n�l, hanem Peraszosz, �s az egyes csoportok l�tsz�mait is korl�tozt�k, �gyhogy ez�rt sem maradhatsz. A r�riorokn�l azonban minden el van int�zve, mert abban egyet�rtenek, hogy r�riror harcosnak j� vagy.
Kiji� b�tyja elhallgatott – Kiji� tudta, mennyire haragszik most r�, de �rezte, hogy nem tudja ezeket a h�reket olyan szenvtelen�l el�adni, ahogy el�re eltervezte, ahogy szerette volna. Azzal akarta b�ntetni �ccs�t, hogy �gy tesz, mint aki nem az�rt t�rt r� itt, a vizsg�l�ban, ahol elvileg nem szabad zavarni, hogy megn�zze, hogy van, hanem hogy �tadja ezeket a borzalmas hat�rozatokat, �s �gy tesz, mintha nem �rdekeln� �ccse sorsa. Hi�ba – t�l j�sz�v� ember volt � ehhez.
-A mestered azonban kis m�rlegel�s ut�n �gy d�nt�tt, hogy vissza kell k�lt�zn�d a laktany�ra, �s nem v�gezhetsz most szeptemberben. Akkor csak visszamehetsz a m�sodrend�ekhez, de els�rend� csak j�v�re lehetsz.
Kiji� h�t�n v�gigfutott a hideg.
-Jobb lesz �gy. T�l sokat foglalkozt�l mostan�ban m�s dolgokkal… a laktany�n majd visszaszoksz kicsit. Ap�nk k�l�nben azt �zeni, hogy eszedbe ne jusson az, hogy kil�psz, �s a viselked�sed is legyen p�ld�s, mert nagyon elheged�li a n�t�dat. H�t szervusz.
-Szervusz – rebegte Kiji� b�tyja meglibben� k�peny�nek.

Reggel �tkor a h�l�terem hatalmas, sz�rnyas vasajtaja kiv�g�dott, �gy a homlokzat�val kelet fel� fordul� kockaform�j�, lapos zsindelytet�s �p�letbe r�gt�n besz�kkent a f�ny, �s v�gigszaladt a v�kony t�glafalaknak tolt �gyak k�t sora k�zti folyos�n. �rdemes volt ebben a pillanatban kij�zanodni, gyorsan arra gondolni, hogy milyen kellemes is az �lmos szemnek a vak�t� f�ny, hogy mennyire �d�t� a hideg, hajnali leveg�, �s tulajdonk�ppen milyen j� is az, hogy az ember belekezdhet egy �j napba, mert ha valaki nem ezt tette, az a t�bor�r�k ord�t�s�ra �s csapkod�s�ra volt k�nytelen felkelni, �s mennyire f�jt ilyenkor az eg�sz testnek a hars�ny hang – mintha nem is hang lenne, hanem jeges v�z, vagy a leveg� robban�sa, ami megrengeti az eg�sz h�l�termet. Kiji� m�r megtanulta, mit kell tenni ilyenkor: ahogy a h�t�n fek�dt, nem is teljesen az �gy�ban, hanem ink�bb az �lmok vil�g�ban, gyorsan kinyitotta szem�t, megl�tta a feje f�l�tt a magasban a tet�szerkezet p�rhuzamos deszk�it, �s arra gondolt, milyen j�, hogy azok a deszk�k a feje f�l�tt vannak; ez t�bb m�s dolog mellett azt is jelezte, hogy m�g nem d�lt �ssze az �p�let. Nagyj�b�l egy percig tartott, m�g ezt a gondolatot v�gigfuttatta agy�n, �s t�bb�-kev�sb� ki�zte az �lmot a fej�b�l. Azt�n g�piesen fel�lt, ledobta a takar�t mag�r�l, kiugrott az �gyb�l, �s nekil�tott, hogy bevesse azt. A tet�gerend�k ut�n mindig az elk�vetkez� kellemes dologra gondolt: az elk�vetkez� kellemes dolog az �tkez�s volt. Igaz, m�g odajut, addig el kell viselnie a szem�be rivall� f�nyt, a j�liusi h�v�s hajnal �rint�s�t, �s a mosd�st, ami term�szetesen hideg v�zzel t�rt�nik, de mindez nem sz�m�t, hiszen reggeliz�s alatt m�r meleg ruh�ban lesz, �s enni fog.
A bal oldali �gysor tagjai el�bb mentek mosdani, �s csak ut�na �gyaztak, mert csak �gy lehetett elf�rni tolakod�s n�lk�l az �p�let el�tti v�ly�kn�l, a jobb oldal ezalatt �gyazott, f�s�lk�d�tt – mivel ugye a legt�bb katon�nak volt haja, nem �gy, mint m�s katonas�gban, ahol szinte kopaszra borotv�lt�k a f�rfiakat. El�k�sz�tett�k a ruh�jukat, �s l�bsz�rk�z�pig �r� cip�j�k f�z�j�t kell�k�pp meglaz�tott�k, hogy mosd�s ut�n �tvehess�k a fapapucsot erre.
Akik katon�k ebben a teremben voltak, m�r nem is pr�b�lt�k a kelt�sn�l befogni a f�l�ket, vagy a p�rna al� rejteni a fej�ket, hogy legal�bb egy f�l percet kapjanak m�g, mikor kim�sztak az �gyb�l, nem n�ztek �ssze s�v�ran �s csal�dottan, mint az �joncok, ez�rt a t�bor�r�knek nem is volt okuk arra, hogy f�lbehajtott nadr�gsz�jukkal verj�k emiatt a katon�kat – vert�k h�t m�s miatt. A ma reggeli fegyelems�rt�s legs�lyosbbika az volt, hogy egy fi� m�r este kik�sz�tette ruh�it, �gy, ahogy ma reggel kellett volna, �s kif�zte a cip�j�t, ez�rt m�g a t�bbiek ezekkel voltak elfoglalva, � v�rl�z�t� m�don az �gy�n �lt, �s pr�b�lta a f�j� l�zat kimassz�rozni tagjaib�l. Mikor odament hozz� a t�bor�r, m�r tudta, hogy baj lesz, de becs�let�re legyen mondva, sz� n�lk�l fel�llt, �s hagyta, hogy a t�bor�r sz�jjal massz�rozza meg �t.
-…mert nyilv�n azt hiszed, nem j� okkal kell reggel el�k�sz�teni a ruh�t! M�g m�sok dolgoznak, te csak �cs�r�gsz. Jobb, ha megjegyzed, hogy nincs kiv�tel, ha valamit reggel kell megcsin�lni, azt reggel csin�lod meg!
-Sejthettem volna, hogy ez lesz… – mondta n�mi magyar�z� hangs�llyal a fi�, mikor a ver�s v�get �rt. B�r a katon�k f�rfiass�g�hoz hozz�tartozott, hogy nem b�mulj�k egym�st az ilyen reggeli feny�t�sekkor, de ez a fi� m�gis kicsit sz�gyellhette mag�t – …hiszen egy �ve vagyok m�r r�rior… de h�t gondoltam, megpr�b�lom, legal�bb �gy most sem m�lt el reggel egy kis epiz�d n�lk�l…
Ezen m�r a b�ntetett, �s a k�r�l�tte l�v� t�rsai is elmosolyodtak, Kiji� is, persze csak �gy, hogy egy oktat� se l�ssa.
Mindenki egyszerre lett k�sz a reggel v�gigj�tszott mozdulatok minden elem�vel. R�ntottak m�g egy utols�t cip�j�k zsin�rj�n, �s elindultak kifel� – k�zben a megmosdottak m�r indultak is a j�kora kapu bal oldal�hoz igazodva.
-T�r�lk�z�. Mert bent felejtette – mondta valaki a befel� tart�k sor�b�l mormogva, hogy ne legyen t�l hangos.
-Papucs. Mert elt�rte.
-Cip�. Ruha. Mert kik�sz�tette. Mert akkor m�g nem reggel volt.
Ett�l az �zenett�l nevet�sszer� moraj futott v�gig a k�t soron – ily m�don mindk�t csoport �rtes�lt arr�l, kit mi�rt szidtak le, vagy b�ntettek meg.
A mosd�s ut�n mindk�t csoport �lt�zni kezdett. S�t�tsz�rke, k�nny� hossz�nadr�got h�ztak, melynek a sz�r�t k�nnyed�n fel lehetett hajtani t�rdig, �s odagombolni, ett�l a k�t-h�rom napja haszn�lt nadr�gok m�r j� gy�r�ttek voltak, de ennek a ruhadarabnak a gy�r�tts�ge miatt senki nem kapott korhol�st, mert a nadr�g anyaga alapvet�en gy�r�tt-red�z�tt volt. Laktany�n k�v�l nem is vehett�k fel, mert ez amolyan otthoni darab volt, ebben utc�ra kimenni olyan lett volna, mintha el�kel� t�rsas�gban r�vidgaty�ban jelentek volna meg. Ujjatlan, feh�r feh�rnem�t, r� pedig laza, hossz� ujj� feh�r inget vettek. Mindenki nyak�ban f�mes sz�n� l�nc l�gott, rajta kis ac�lbil�ta – azokban a korokban, de m�g sok sz�z �vvel k�s�bb is Hirja Anama volt az egyetlen v�ros, ahol h�bor�s id�ben k�telez� volt a katon�nak minden pillanatban viselnie a d�gc�dul�t. M�s helyen ezt nem vezett�k be, nem is ismert�k akkoriban.
A katon�k elindultak az eb�dl� fel�, ami �gy k�t ny�ll�v�sre volt a h�l�t�l. �ts�t�ltak a kedvenc kis z�ld dombjukon, mely sz�mukra amolyan szabads�g szimb�lum volt – mikor kereszt�l trappoltak rajta, senki nem fel�gyelt r�juk, m�g a tan�t�k sem, akik ugyeb�r a katon�k csoportjait k�s�rgett�k, �s vigy�ztak r�juk. Az ifj� harcosok rend �s alakzat n�lk�l, t�megbe olvadva, j� lassan, besz�lgetve, ny�jt�zkodva, vakar�zva h�gtak f�l a gondozatlan dombra, �s ha meg is l�tta �ket valaki, az sem szidta le sosem a t�rsas�got. A dombon minden reggel �tmas�rozott egy sereg ember, val�sz�n�leg m�r t�bb �vtized �ta, m�gis minden reggel ugyanolyan �d�nek, �s �rintetlennek hatott. A tetej�r�l a laktanya j� nagy r�sz�t be lehetett l�tni, l�tni lehetett a napfelkelt�t, s�t az alattuk elter�l� v�rost is. A katon�k kiker�lhett�k volna a dombot, �s �gy sokkal r�videbb, kik�vezett �ton juthattak volna az �tkez�sek sz�nhely�hez, de nem akartak.
Az eb�dl� hatalmas, t�glalap alap� fa�p�let volt. A tet�szerkezetet �gy alak�tott�k ki, mintha egy palota, �s nem egy �tkez� r�sze lenne – a t�bb szintes, l�pcs�zetes tet�t hossz�k�s, lefel� ir�nyul�, rozsdasz�n faragott deszk�kkal rakt�k ki, csoda, hogy elb�rt�k mindezt a faelemekb�l �ll� falak. Az �p�let �tkez�term�ben lassan �sszej�ttek a r�riorok, a harmadrend�ek lass� folydog�l�ssal �ramlottak be az apr�cska d�li kapun (mely ink�bb ajt� volt), a m�sodrend�ek r�viddel ut�nuk �rkeztek meg vegy�tve tan�t�ikkal, v�g�l a terem keleti bej�r�j�n, ez szinte �tteremhez ill� eleganci�j� k�tsz�rny� kapun �t meg�rkezett a laktanya n�h�ny els�rend�je – �k vagy az�rt maradtak a laktany�n, mert m�g nem v�ltak teljes jog� r�riorr�, teh�t m�g nem j�tt el a v�gs� pr�bat�tel�k ideje, vagy ha ezen m�r t�l voltak, m�g kedv�k volt k�pezni magukat, vagy hivat�sos katon�k voltak, a rend�rs�g, a j�r�rs�g, a fal�rs�g vagy az �lland� v�rosi katonas�g tagjai. A tizen�t-h�sz els�rend� k�l�nb�z�, de d�szess�g�kben egyforma ruh�zatban, n�h�nyan talpig fegyverben s�t�ltak be az �ket �vez� csod�latban. Sok-sok szem k�s�rte �ket a hely�kig, az �joncok m�g a sz�jukat is elt�tott�k, ahogy napf�nyben f�rd� keleti bej�r�n �t bel�ptek a rangels�k – a teljes jog� els�rend�ek minden m�s r�riornak parancsolhattak, �s ha parancsukat nem b�r�lta fel�l egy rangosabb – mondjuk egy mester – parancsa, komoly b�ntet�s ellen�ben k�teless�g volt engedelmeskedni nekik. Nagyj�b�l b�rmit megtehettek, de annak ellen�re, hogy orrukat kir�lyhoz hasonl�an fennhordt�k, nem nagyon �ltek vissza hatalmukkal a r�riortestv�ris�g miatt. Hisz �k is voltak egyszer harmad- �s m�sodrend�ek, �s �k is gyakran az id�sebb r�riort�rsak j�indulata, szolidarit�sa, �s seg�ts�ge miatt nem roppantak �ssze a terhek alatt.


Kiji� egy j�kora szoba puha faparkett�j�n t�rdelt, kicsit sr�hen egy teljes alakos t�k�r arc�t�l balra. A szoba nagyj�b�l �gy festett, mint egy h�res sz�n�sz �lt�z� helyis�ge; a hatalmas, nyitott szekr�nyek belsej�b�l d�lt ki sok-sok rendezetlen ruhanem�, az ajt�sz�rnyakon �t-hat v�llf�n tucatnyi teljes �lt�zet ruha l�gott, de ruh�k bor�tott�k a tereb�lyes d�v�nyt is, az asztalokat, s�t a f�ldet is – mindenf�le anyagok, a hagyom�nyos anamai viselet szebbn�l-szebb k�pvisel�i. A t�k�rt�l jobbra egy kis �llv�nyon annyi fest�k, hajcsat, �s egy�b ki tudja, milyen k�ty�re, hogy b�rmelyik n� megirigyelhette volna. A helyzet azonban az volt, hogy ez egy f�rfi szob�ja volt, az anamai helytart� ut�n a negyedik leghatalmasabb uras�g�, az egyik r�rior harcosvezet��, Kejo Masim��.
Kiji� egyed�l kuporgott az �ri�s szoba rendezetlens�g�ben (akkora lehetett, mint az � eg�sz lak�sa), szinte megmozdulni sem mert az idegen h�zban. A nyitott szobaajt�n �t besz�r�d�tt a h�ziak hangja (odalent, a f�ldszinten Kejo �r h�ga �v�lt�z�tt Kejo �r m�sik h�g�val, a konyh�b�l ed�nycs�r�mp�l�s, �s j� illatok j�ttek f�l, m�g a Kejo �r szob�ja el�tti j�rk�l�n a harcmester bar�tn�je sz�rakozott hangosan Kejo unoka�ccs�vel. A szob�ba bej�tt egy szolg�l�l�ny, �s kicsit helyrepakolt, de ett�l t�lzottan nem v�ltozott a helyis�g �llapota. Kiji� �jra egyed�l maradt, �s m�r t�k�n �lt a v�rakoz�s izgalm�t�l. �vatosan leemelt egy kis t�gelyt a t�k�r melletti �llv�nyr�l, letekerte a tetej�t �s belen�zett, mik�zben egy m�lyt�ny�rb�l (hogy ez hogy ker�lt ide?) kivett egy pillang�s hajd�szt egy szivacs �s egy tucat �r�sz�n k�z�l. Ha nem mosatt�k volna meg vele a kez�t h�romszor az �rkez�se ut�n, nem meri megfogni a hajba val� �kszert, �gy azonban megkock�ztathatta ezt; a szob�ban teh�t tisztas�g volt a rendetlens�g ellen�re.
Kiji� a t�gelyt szagolgatta, mikor dobogva beh�zott a szob�ba egy k�z�ptermet� f�rfi. Szinte meztelen volt, mez�tl�b, csup�n egy feh�r gaty�t viselt �gy�kk�t� gyan�nt – ahogy elviharzott Kiji� m�g�tt, finom illat� l�gvonat csapott a fi� arc�ba. Ez a f�rfi volt teh�t Kejo, akit m�sk�l�nben sosem l�thatott volna �gy Kiji� – b�r igaz�b�l az is elk�pzelhetetlen lett volna, hogy a szob�j�ba bel�pjen. A fi� nem �llt f�l, �s nem is k�sz�nt, mert ezeket m�r megtette, ennek ellen�re olyan zavart k�bulattal n�zte a harcosvezet�t, aki neki h�tat ford�tva maratni kezdett a d�v�nyra vetett ruh�k k�zt, hogy megfeledkezett a kez�ben l�v� t�rgyakr�l – csak akkor vette �szre mag�t, mikor a f�rfi fel� ford�totta arc�t.
-Az a ken�cs arra szolg�l, hogyha k�sz vagyunk az arcfest�ssel, kicsit term�szetesebb� tegy�k a megjelen�s�nket – mondta Kejo. – Gondolom csod�lkozol, mert legt�bb esetben a kr�mmel kezdj�k. – Tekintet�t Kiji� m�sik kez�re vetette. – Azt a csatot pedig menyasszonyomt�l, illetve bar�tn�mt�l kaptam. Gondolom tudod, hogy sok n� csata el�tt a p�rja haj�ba t�zi az egyik tipikus csatj�t. Ez bevett szok�s.
Kejo el�g kellemes arc�, csinos ember volt, b�r fej�t kicsit mindig jobban felszegte, mint kellett volna, amit�l �gy is el�g keskeny, nem szokv�nyos v�g�s� szemei m�g keskenyebbnek l�tszottak, pofacsontjai m�g ink�bb kiemelkedtek a szemei alatt, �s sz�ja v�szesen k�nyes tart�sba merevedett – szokatlan hanghordoz�sa hozz�j�rult ahhoz, hogy m�g kev�lyebbnek, m�g el�rhetetlenebbnek t�nj�k. Ezen von�sai azonban el�g rosszul jellemezt�k az igazi Kejot, aki alapvet�en j� term�szet� ember volt, �s b�r tekintet�t magasan a feje f�l�tt hordozta, mindig �szrevette, ha egy rangj�n aluli ak�rmilyen kisember sz�lni akart hozz�, s�t k�szs�gesen v�gig is hallgatta az illet�t, �s ha tehette seg�tett.
Kejo v�konys�ga miatt magasabbnak t�nt, mint amilyen val�j�ban volt. L�tszott rajta, hogy majd h�sz �ve nem a katonas�g tagja, �s hogy teste eg�szen m�s, �s mindenk�ppen kisebb ig�nybev�telnek van kit�ve, mint volt akkor; izmaira j� r�teg zs�r rak�dott le, Kiji� azonban �gy v�lte, ez sz�ks�ges ahhoz, hogy Kej�t ne lehessen eg�szs�gtelen�l geb�nek nevezni.