A Vadon Le�nya

Nem tudtam mi hajtott annyira, de m�g mindig rohantam. A h�rom fenevad m�g mindig k�vetett. Gy�ny�r�ek voltak, gy�ny�r�bbek, mint amit eddig l�ttam. Egyszer�en tetszettek, �s ha meg is t�madnak, legal�bb l�ttam �letem legszebb �llatait. M�r ha azok voltak. N�gy k�l�nb�z� �l�l�ny testalkata jellemezte �ket. A tigris�, az oroszl�n�, a medv�� �s a farkas�. A holdf�ny�ben n�ha megcsillant a pof�jukon valamif�le feh�r kacskaring�. Oldalukon apr�, feh�r csillag vir�tott.
Azon morfond�roztam, meg�rte-e bej�nni erre a ter�letre. Az�rt is nem �rte meg, mert ez a triumvir�tus sz�ps�g v�gez velem, viszont r�szemr�l j� kaland volt. �reztem, hogy a l�bam megcs�szik, �s m�g a fejembe nyilall� f�jdalmat is �reztem. A d�b�rg�s, �s a forr� lehelet volt az utols� eml�k. Se hang, se k�p… a film elszakadt…
M�r magamn�l voltam, de a szemeim mintha leragadtak volna. A forr� leveg�t�l, �s b�zt�l alig kaptam leveg�t. Ha kiny�lt volna a szemem, m�r akkor sem voltam k�v�ncsi a l�tv�nyra. Csak ezut�n jutott az eszembe valami. Hogy lehet, hogy m�g �lek? A f�l szememet b�tortalanul felnyitottam, de abban a pillanatban azt hittem k�rtem, b�rcsak ne tettem volna. A sz�ps�gek m�r nemcsak h�rman voltak. Eg�sz csorda volt bel�l�k, egy barlangban. Ez megmagyar�zta a b�zt, �s a forr� leheletet. Hogy a fenevadak mentettek volna meg? Ilyen szel�dek lenn�nek?
�gy d�nt�ttem, ink�bb nem ismerem meg a vad oldalukat, �gyhogy nem mocorogtam, alig mertem leveg�t venni. Feln�ztem a mellettem �ll� gy�ny�rre. Ar�nyos, kecses tigris feje volt, ezen h�z�dott v�gig a kacskaring�. A tigris-cs�kok v�gigfutottak a h�t�n �s a sz�gy�n, m�g sz�rk�s-barna sz�rzetbe olvadtak. Hatalmas medv�s termete volt ugyan, m�gis k�nnyen, b�rmire felk�sz�lve �llt. A l�bai ink�bb a farkas�ra hasonl�tottak. A sz�gy�t selymes, bozontos sz�rzet fedte, mint az oroszl�n�t, azonban a fej�ig m�r nem �rt el.
K�r�ln�ztem. Legal�bb h�sz-harminc �llat hever�szett, m�szk�lt, evett vagy r�m vigy�zott. Ez ut�bbit saj�t magam �rdek�ben nem nagyon d�jaztam. Azonban musz�j volt megmozdulnom. El�sz�r lassan megmozd�tottam a karomat, majd behajl�tottam a t�rdemet. Mire megpr�b�ltam fel�lni, harminc szemp�r szegez�d�tt fel�m. Nem mintha k�v�ncsiak lettek volna r�m, nem ez nem t�nt fel a tekintet�k�n. Ink�bb csak a zaj ir�ny�ba n�ztek. Megnyugtat� volt, hogy nem mutatnak nagy �rdekl�d�st fel�m, �gy folytattam a k�sz�l�d�st. V�g�l t�r�k�l�sben �ltem, �s eg�szen megszoktam a b�zt, �s a rengeteg fenevadat k�r�l�ttem. Az �llatok egyre k�zelebb j�ttek, de ink�bb csak sompolyogtak, lassan, r��r�sen. Volt k�zt�k 1-2 m�teres is. Egy ideig azt hittem, ez a legnagyobb, ami a fajn�l lehets�ges. Azonban ezen a helyen csak t�vedni tudtam. Nemsok�ra egy hatalmas p�ld�ny l�pdelt el�. Ott �llt el�ttem, �s egyenesen a szemembe n�zett. A l�baim megl�gyultak, �s kezdtek pudingform�t �lteni. Remegtem, ahogy farkasszemet n�ztem a majd 3 m�teres vad�llattal. Lassan nagyon lassan az �llat fel� ny�ltam. Ha azt mutatom, b�tor vagyok, tal�n nem b�nt.Ekkor �rzetem magam a lehet� legostob�bbnak. Hogy egy 14 �ves l�ny csup�n �rint�s�vel legy�zz�n egy rettent� vadat; ez m�g a legm�lyebb fant�zi�mban sem volt el�sva. M�g csak nem is �reztem semmi lehet�s�get az agyamban, hogy valaha elk�pzeltem volna ilyesmit.
A kezeim �nk�ntelen�l az �ri�s fel� mozdultak. A sz�ps�g el�sz�r elkapta a fej�t, k�nny� laza mozdulattal. De �n az�rt is meg akartam pr�b�lni. A szemeim ink�bb be is csuktam, gondoltam; ha felfal, �rzem, de legal�bb ne l�ssam. Azonban a f�jdalom helyett, tenyerem el�rte a puha, kicsi sz�rt. Kinyitottam a szemeimet. Az �llat m�lyen bel�j�k n�zett. Lassan v�gigh�ztam a tenyerem a homlok�n. A sz�ps�g, akit magamban m�r elkereszteltem Raanaghnak, pislogott egyet, majd v�rta a folytat�st. A barlang �sszes �l�l�nye megfesz�lt. Vez�r�k azonban csak �llt, meresztette r�m nagy, fekete szemeit. M�g mindig n�ma csend. Kezdett ideges�teni, ez�rt elhat�roztam, m�g k�zelebb f�rk�z�m a kir�lyukhoz. Gyeng�d mozdulatokkal, amit ink�bb nevezn�k gyeng�nek r�szemr�l, egyenletes v�gig h�ztam a kezem a homlok�n. Azt�n m�g egyszer. Az ,,alfah�m” m�r t�rta a fej�t a tenyerembe, hogy simogassam. Egyszer�en csod�latos volt �rezni, simogatni, d�delgetni az �llatot. A f�lelem helyett lelkesed�st �reztem. Egyre k�zelebb k�sztam a csord�hoz, n�gyk�zl�b. Mindegyiket megsimogattam, t�bb-kevesebb sikerrel. Valamelyiknek eg�szen tetszett, azonban kaptam n�mi morg�st is, mint visszajelz�st. A barlangban kezdett felszabadulni a leveg�; nem �reztem sem a b�zt, sem a forr�s�got. Egyre k�zelebb voltunk a barlang be-, �s kij�rat�hoz, az �llatok, pedig sorban csatlakoztak hozz�m. �gy �reztem magam, mint valamif�le vez�r. Ez volt id�ig a legmer�szebb gondolatom. A barlang sz�j�n�l azonban az igazi vez�r el�m l�pett, �n, pedig hagytam, hogy �tvegye t�lem a csorda vezet�s�t. Kil�pt�nk a csillog� napf�nyre, �s csak ekkor gondolkoztam el azon, mennyit is lehettem eszm�letlen.
Mivel otthonr�l k�s� este indultam el, �s �jszak�ra m�r a fenevadak �ld�ztek, csak kicsivel aludtam kevesebbet, mint �ltal�ban.
Itt a reggelek gy�ny�r�ek voltak; a nap ver�f�nyesen csillogott, �s a f�k lombkoron�ja l�gy, foltos �rny�kot vetett a f�re. A barlang mellett v�kony, tiszt�n csillog� csermely folydog�lt. A csorda ki�z�nl�tt a mez�re. Valamelyik a f�ben hempergett, �s �lvezte a napf�ny l�gy simogat�s�t. Egy m�sik a v�zb�l fogott halat. Akik j�tszottak, nyilv�n fiatalabbak voltak. �n is sz�vesen j�tszottam volna. Azonban ink�bb Raanagh oldal�n maradtam. A hely m�r megint meglepett. A vez�r, mint holmi gondolatolvas�, odavezetett a j�tsz� �llatokhoz. Teljes tork�b�l r�juk h�rd�lt, �gy, hogy �n is beleremegtem. A k�t fiatal fejet hajtott el�ttem! Belezavarodtam az eg�sz jelenetbe, a vez�r, pedig otthagyott vel�k. A k�t �llat lassan felemelte a fej�t; b�jos fiatals�g t�kr�z�d�tt rajtuk.
Gondolatban elneveztem �ket is. Amelyiknek vil�gos, selymes sz�re, �s m�regz�ld szemei voltak, elneveztem Kir�nak. A m�sik egyed sz�re n�h�ny �rnyalattal s�t�tebb volt, szemei �jfeket�k voltak, �s farkasos termete miatt a Wolfie nevet adtam neki.
Kira �s Wolfie m�g�m s�t�ltak, �s elkezdtek tuszkolni a tiszt�s egy r�sze fel�. Ledobtam magam a f�be, �s a k�t vad�llat m�r ugrott is r�m. El�sz�r megijedtem, azt�n r�j�ttem, nekik ez a ,,j�t�k,,. �n is r�juk rontottam, �vatosan, �s �lveztem a fiatals�g minden gy�ny�r� pillanat�t. Egyszer �gy esett, Wolfie h�t�ra ker�ltem, �, pedig ment velem el�re. Azt hittem ez csod�s m�ka, azt�n hirtelen el�re vet�dtem, �s a hideg v�zbe �rkeztem. A hajam csuromvizes lett, csak �gy, mint a ruh�m. A pajkoss�g �rzete fokoz�dott bennem. A v�zb�l Wolfienak ugrottam. Az �llatot hirtelen �rte a hideg v�z, �s a csuromvizes �n. Kira pr�b�lt seg�teni t�rs�n, �s mindh�rman �let�nk lehet� legszebb j�t�kot j�tszottunk. V�g�l is, �n �gy �reztem. A csorda lassan k�rt alak�tott, amikor �n �ppen Kira h�t�n lovagoltam. A n�st�ny egyszer h�tran�zett rendben vagyok-e, azt�n elindult a k�r fel�. Mikor beolvadtunk csord�ba, ott Kira lefek�dt, �s megv�rta, m�g lesz�llok r�la. Sz�pen le�ltem a k�rbe, Wolfie �s Kira k�z�. Az �sszes szemp�r r�m szegez�d�tt. Ranagh, ekkor ,,elmondott” egy besz�det, nyilv�n r�lam, azt�n � is meghajolt el�ttem, csak �gy, mint mindenki. Azt hittem leesik az �llam, ahogy a csorda �sszes �llata nekem hajtott fejet. Ekkor m�g nem tudtam mire v�lni ezt a viselked�st. Hiszen �n voltam az ellens�g!
El�sz�r Raanagh emelte fel a fej�t, azt�n a t�bbiek. Mindenki r�m n�zett, a szakadt ruh�s, csuromvizes l�nyra, akit egy f�l napja m�g �ld�ztek, azt�n elhurcoltak �s vigy�ztak r�m. Arra, aki ott �lt a d�s f�v�n, keze a leveg�ben, sz�ja kit�tva, �rtetlen�l �s but�n �lt a sok sz�ps�ges vad�llat k�z�tt. Tal�n most sut�bban n�ztem, mint mikor el�sz�r l�ttam a naplement�t, k�t�ves koromban.
-Mit akartok t�lem? – k�rdeztem hirtelen, teljesen �rtetlen arckifejez�ssel, felvont szem�ld�kkel.
Raanagh Kir�ra n�zett, azt�n Wolfiera, valamif�le,,telepatikus,, besz�dform�val. �lltak, meresztett�k a szem�ket, csak Raanagh ingatta a fej�t a k�t �llat k�z�tt.
-Tal�n a vezet�s�gemet akarj�tok? Vagy fel fogtok �ldozni? Mit akartok, k�ny�rg�m?! – �gy k�rleltem az �llatokat, mintha emberek lenn�nek. Azt�n elhallgattam. Ez az! �gy viselkedtem az �llatok k�z�tt, mintha �n �k lettem volna. Teljesen meg�r�ltem.