A T�l Szerelme

A vad, jeges, bar�ts�gtalan t�li sz�l s�v�tve sz�guldott v�gig az utc�kon. A bar�ts�gtalan �r mindenkit mened�kbe �z�tt. Az emberek f�z�san borzongtak �ssze meleg szob�ikban, az �llatok reszketve kerestek sz�lmentes b�v�helyet. A f�k m�ltatlankodva ny�sz�r�gtek, mikor a sz�l vadul megcib�lta �gaikat. A h�pelyhek k�nytelen-kelletlen, vad t�ncot j�rtak, testet adva az �szaki, nem sz�vesen l�tott vend�gnek.

Csak egyvalakit nem zavart az �t�letid�. Eleg�nsan �lt�z�, ez�stsz�ke haj� f�rfi s�t�lt a kihalt utc�kon. Hossz� kab�tja sz�rnyai lobogtak, a sz�l meg-megcib�lta a sz�ke tincseket. A f�rfi mindezzel nem t�r�dve l�pkedett tov�bb. N�zegette a kirakatokat, �s szeml�tom�st �lvezte az �letet.

A templom �r�ja hatot �t�tt. A f�rfi feln�zett a sz�rke �gre, �s a k�zeli, jobb id�ben turist�kt�l zs�folt t�r fel� vette az �tj�t.

Ki�rve a t�rre, egy pillanatra megtorpant. Az egyik, sz�l�rny�kban �ll� padon �lt valaki. A f�rfi k�v�ncsian indult fel�.

K�zel �rve l�tta, hogy egy s�t�tk�k sz�vetkab�tba burkol�z� n� �l a padon. Mell� telepedett. A n� meglepetten fel� fordult. Az utcai l�mp�k megvil�g�tott�k az arc�t, eloszlatva a kapucni �rny�k�t. A f�rfi �rdekl�dve vette szem�gyre.

A n� fiatal volt; a h�szas �vei elej�n j�rhatott. Hossz�, finom von�s� arc�t l�gyan rug�z�, s�t�t, csokol�d�barna haj keretezte. S�t�t t�z�, barna szeme �tmeleg�tette a szeml�l�t.

A n� viszonozta a mustr�t. Harmincasnak tippelte a magas, arisztokratikus arcvon�s� f�rfit. Szem�gyre vette a hossz�, j�gsz�ke tincseket, majd belen�zett a fagyos, sz�rk�sk�k szemp�rba. Fura gondolata t�madt. �gy �rezte, mintha maga a T�l �lt volna le mell� a padra.

- Mi�rt �lsz itt? – t�rte meg a csendet a f�rfi. Hangja kellemesen m�ly volt, a n� m�gis hidegnek �rezte.

- V�rok – felelte egyszer�en, mag�t�l �rtet�d�n.

- Mire? – a f�rfi szem�ben a k�v�ncsis�g szikr�i jelentek meg. Enyh�n f�lrehajtott fejjel figyelte a n�t.

- Az �letre.

A f�rfi meglepetten felvonta a szem�ld�k�t. Nem ilyen v�laszra sz�m�tott.

- Most nem �lsz?

A n� megr�zta a fej�t.

- Most v�rok. Valaki egyszer azt mondta, sose f�ljek, mert ha m�r minden veszni l�tszik, akkor felbukkan az aranysz�n lovas, �s megmutatja az utat. Most v�rom a lovast.

A n� meglepet�s�re a f�rfi nem nevetett, csak �rt�n b�lintott. A f�rfi �szrevette a n� csod�lkoz�s�t. Elmosolyodott.

- �n is ismerem a lovast – mondta, magyar�zatk�nt. Majd hozz�f�zte: - Zavarna, ha maradn�k?

- Nem – r�zta meg a fej�t a n�. A f�rfi egy b�lint�ssal megk�sz�nte, �s k�nyelmesen h�trad�lt. N�zte a h�pelyheket, �s hallgatott. A n� is �gy tett.

Az �ra el�t�tte a hetet, majd a nyolcat. Ekkor a n� fel�llt, �s bocs�natk�r� mosollyal n�zett a f�rfira.

- Mennem kell.

- Elk�s�rhetlek? – �llt fel a f�rfi. A n� eg�szen apr�nak �rezte mag�t mellette; a titokzatos idegen legal�bb h�rom fejjel magasodott f�l�.

- Ha nincs jobb dolgod – mosolygott r�. Egy�tt indultak a n� otthona fel�. Sz�tlanul s�t�ltak egym�s mellett.

A n� nem lakott messze. P�r sz�val elk�sz�ntek, �s a n� elt�nt a s�t�t l�pcs�h�zban. A f�rfi elgondolkozva s�t�lt tov�bb. Nem tudta, hogy a n�, hasonl�an elgondolkozva, m�g sok�ig n�zett ut�na az ablakb�l.

�jabb nap virradt a v�rosra, de az �t�letid� semmit sem enyh�lt. Az emberek lemond�an cs�v�lt�k a fej�ket, �s kelletlen�l siettek elint�zni a p�r nap m�lva bek�sz�nt� Kar�csony el�tti utols� teend�iket. Est�re megk�nnyebb�lten h�z�dtak be meleg otthonaikba.

Csak egyvalaki nem vette ki a r�sz�t az �ltal�nos s�rg�s-forg�sb�l; az este megint a mag�nyos padon tal�lta a s�t�tk�k ruh�s n�t. �lmodozva �ld�g�lt, m�g egy k�nny� �rint�s ki nem z�kkentette gondolatai k�z�l. Oldalra fordult. A tegnapi f�rfi �lt mellette.

- Zavarlak?

- Nem.

A f�rfi b�lintott, �s h�trad�lt. Lehunyta a szem�t. A n� k�v�ncsian megk�rdezte.

- Te mi�rt vagy itt?

A f�rfi feln�zett, �s elmosolyodott.

- V�rok.

- Mire?

- Amire te is. Egy �reg j�s azt mondta, itt tal�lom meg, akit m�r r�g�ta keresek.

A n� b�lintott. N�m�n �ltek, figyelve a szakadatlanul hull� h�pelyheket, �s a vad j�t�k�t �z� szelet. Sok�ig hallgattak. A besz�lget�s lassan indult meg. Azt�n az �ra el�t�tte a nyolcat, �s a f�rfi ism�t elk�s�rte a n�t.

�gy ment ez Szentest�ig. Mik�zben m�shol aj�nd�kokat bontogattak, �s gyerty�kat gy�jtva �nekeltek, �k ott �ltek a padon, �s besz�lgettek, majd s�t�ltak. A kapuhoz �rve a f�rfi elb�cs�zott, de a n� visszah�vta.

- Nem j�ssz fel?

A f�rfi meglep�dve b�lintott, �s k�vette a n�t.

Bar�ts�gos, a hideg sz�nek ellen�re is meleg hangulatot �raszt� szob�ba l�pett. A n� hellyel k�n�lta, �s italt t�lt�tt. A f�rfi elfogadta.

Sok�ig besz�lgettek. V�g�l a f�rfi fel�llt, �s elb�cs�zott. A n� elgondolkodva l�pett az ablakhoz, �s figyelte a t�volod� alakot. Sokat gondolt r�. A nev�t se tudta, m�gis megb�zott benne. Esz�be jutott nagyanyja mes�je. „Tal�n � lenne az aranysz�n lovas?”

A f�rfi gyors l�ptekkel hagyta maga m�g�tt az utc�kat. Nem �rtette saj�t mag�t. Mi vonzza ehhez a n�h�z? Mi ez a furcsa, �j �rz�s? Nem �rtette mag�t. � nem lehet szerelmes. � nem k�t�dhet senkihez. Neki nincsenek �rz�sei.

Hisz hogyan is szerethetne a hatalmas, kegyetlen �r, a j�gsz�v� T�l?

Kar�csony els� est�j�n a f�rfi ism�t a t�r fel� vette az �tj�t. Kil�pett a h�zak k�z�l, de meglep�dve torpant meg. A pad �res volt. A t�ren rajta k�v�l csak a h�pelyheket kerget� sz�l tart�zkodott.

A f�rfi csal�dottan, furcsa sz�r�ssal a sz�ve t�j�n �lt le a padra. Az �ra tapintatos �t�sekkel jelezte az id� m�l�s�t. V�g�l a f�rfi bossz�san megr�zta mag�t, �s a sz�l fel� fordult. Az �rtette a n�ma parancsot – f�rg�n eliramodott. Gyorsan visszat�rt gazd�j�hoz. A f�rfi szigor� arccal hallgatta, majd fel�llt, �s elhagyta a v�rost.

A n� est�r�l est�re ott �lt a padon. V�rta a f�rfit, de az nem j�tt t�bbet. �gy telt el a Kar�csony, majd bek�sz�nt�tt Szilveszter �jszak�ja. Az eg�sz v�ros �nnepelt, de a rossz id�nek h�la, a t�ren viszonylagos csend �s nyugalom honolt. A n� tov�bb maradt a megszokottn�l, de v�g�l felkelt, �s f�z�san az otthona fel� indult.

- M�ris m�sz?

A k�rd�s meg�ll�totta. D�bbenten, hitetlen�l fordult meg. A sz�ke haj� f�rfi �lt a padon, jeges szemeivel �t figyelve. Az arc�n valami k�l�n�s, eddig sosem l�tott �rzelem l�tszott.
A n� tett fel� p�r b�tortalan l�p�st.

- Ki vagy te? – suttogta.

A f�rfi hidegen elmosolyodott.

- �n vagyok a T�l.

A n� lerogyott a padra. Nehez�re esett elhinni az �ll�t�st, m�g ha hajlott is r�, hogy elfogadja.

- Sok�ig azt hittem, valamelyik �cs�met v�rod – folytatta a f�rfi. – De r� kellett j�nn�m, hogy t�vedtem.

A n� �rtetlen�l n�zett a f�rfira, m�gnem esz�be jutott a mese a h�rom lovasr�l. A k�z�ps� �s a legfiatalabb fiv�r az, aki gyakran megl�togatja a szorult helyzetben l�v�ket. Az id�sebb az aranysz�n lovas, aki �j utakat mutat meg. Az ifjabb ruh�ja �s lova �jfekete, � az �j �let kapuj�hoz vezeti a k�ts�gbeesettet, �s csak a lelket viszi tov�bb, a testet h�trahagyja. De a k�t lovasnak van egy b�tyja is, aki h�feh�r lovon j�r. � nem k�s�ri az embereket, csup�n fel�gyeli �ccsei munk�j�t. A l�ny m�r nem eml�kezett pontosan a r�gi mes�re. R�mlett valami a n�gy �vszakr�l… A feh�r lovasnak k�ze van hozz�juk, ebben biztos volt. �s nagyanyja eml�tett egy j�slatot is… A n�nek esz�be jutott az els� besz�lget�s. Elmosolyodott.

- Teh�t egym�sra v�rtunk. Ki hinn�, hogy a T�lnek is lehetnek �rz�sei?

A f�rfi szigor�an n�zett r�.

- Nem vagyok se j�, se kedves. Kegyetlen vagyok, �s hatalmas. Nem k�m�lek senkit. Nincsenek �rzelmeim.

- Ezt te sem hiheted – r�zta a fej�t a n�. – Ha nincsenek �rzelmeid, most mi�rt vagy itt? N�zz magadba, �s �gy mondd ezt!

A f�rfi megenyh�lt.

- Lehet, hogy vannak. De ez akkor sem v�ltoztat semmin.

- Velem sose volt�l kegyetlen – mosolygott r� a n�. – Azt mondod, k�m�letlen vagy? – v�llat vont. – Az �let egy iskola, �s a di�kok a szigor� tan�rokt�l tanulnak a legt�bbet.

A f�rfi felnevetett.

- T�ged nem lehet lebesz�lni arr�l, amit a fejedbe vett�l, igaz? Akkor j�jj velem, de figyelmeztetlek; nem lesz k�nny� �let – fel�llt a padr�l, �s a karj�t ny�jtotta a n�nek.

- K�nny� nem – �llt fel a n� is, �s belekarolt. – Csak csodasz�p.

A f�rfi mosolygott. V�gigs�t�ltak a v�roson, �s nyomukban megszel�d�lt a sz�l, enyh�lt a vihar. Ahogy k�zeledtek a hat�rhoz, �gy v�lt a f�rfi ruh�ja h�-, haja pedig ez�stfeh�rr�. Maguk m�g�tt hagyt�k az utols� h�zat is. H�sz�n t�ltos v�rt r�juk. A T�l maga el� emelte a nyeregbe a n�t, �s �szaknak ford�totta lov�t. A s�r� h�es�s elfedte nyomaikat.

Var�zslatos, t�li �jeken n�ha l�thatod a feh�r f�rfit �s ez�struh�s kedves�t. K�s�r�j�k az �szaki sz�l, �s a telt has� felh�k. Szell�l�pt�, h�sz�n lovakon suhannak, �s tisztelet�kre feh�rbe �lt�zik a t�j. N�ha t�rsas�guk is akad; mell�j�k szeg�dik egy arany-, vagy �bensz�n lovas, �j es�lyt, �j �letet hozva a k�ts�gbeesetteknek.