Az im�dott

N�zlek t�ged, �s nem b�rok betelni l�tv�nyoddal.

Gy�ny�r� vagy. A term�szet t�k�letes alkot�sa. J�kedv�kben teremtettek az istenek. Alig merem elhinni, hogy t�nyleg az eny�m vagy.

Kegyetlen volt a harc, ugye eml�kszel? Nem sz�vesen adott az a k�sz�v� asszony, de v�g�l kitart�som elnyerte jutalm�t, �s az eny�m lett�l!

Csod�latos vagy. Szemem moh�n issza az apr� r�szleteket: a kecses, finom vonal�, kicsiny f�lkagyl�kat, a cs�pp orrocsk�t, a pajkos mosoly� sz�jat, a h�feh�r gy�ngyfogakat, a karcs� v�gtagokat. �gi f�ny�, elef�ntcsontb�l faragott, isteni l�ny vagy! �s mindebb�l a feh�rs�gb�l kiragyog a pik�ns metsz�s�, mandulav�g�s� macskaszemp�r. Pupill�d maga a v�gtelen �r, mindennek a kezdete, �s k�r�l�tte ott �rv�nylenek a m�lys�ges tenger titokzatoss�g�nak �s b�lcsess�g�nek sz�nei. Csak egyszer tekintett r�m e b�b�jos szemp�r, �s �n elvesztem. Mind�r�kre megbabon�zott.

Im�dlak. B�rmit k�v�nsz, �n teljes�tem. Rabszolg�d vagyok. Te nem is tudsz r�la; �rtatlanul, hatalmas szemekkel n�zel r�m, �s szel�den, alig �szrevehet�en k�rsz, mintha csak megt�rt vend�g lenn�l. Pedig �rn� vagy, kir�lyn� a kir�lyn�k k�z�tt!

Est�nk�nt �l�k a fotelban, kezemben k�nyv; te hozz�m b�jsz, fejedet v�llamra hajtod. Nincs is enn�l b�k�sebb, boldogabb pillanat!

M�skor j�tszani h�vsz, tengerk�k szemeid pajkosan villannak fel�m, �s �n nem tudok nemet mondani; a komolys�got sutba v�gva, k�ly�km�d hanc�rozunk.

Mindennap h�l�t adok, hogy velem vagy; mi�ta te v�rsz a munka ut�n, mi�ta a te tekintetedet �rzem magamon, mikor otthon dolgozom, mi�ta �gy alszom el, �s �gy �bredek, hogy hozz�mg�mb�ly�dsz; � boldog vil�g! �ld�s vagy, aj�nd�k; �gy telnek napjaim, mintha egy istenn� k�lt�z�tt volna szer�ny otthonomba.

Most is; dobog� sz�vvel szapor�zom l�pteimet, hogy min�l el�bb �lelhesselek. Befordulok a sarkon, �s lelkem felujjong; alab�stromfeh�r t�nem�ny l�p ki a t�voli kapun; tudom, te is t�relmetlen�l v�rt�l r�m, �s most boldogan, eleg�ns l�ptekkel indulsz el�m.

Csal�di aut� gurul el mellettem, �s siet j� temp�ban az utca v�ge fel�. �n is meggyors�tom l�pteimet; oly messze m�g a c�l! Ekkor piros sportkocsi ront be b�gve, gumikat csikorgatva a sz�k utc�ba, �s egyenesen a m�sik aut� fel� sz�guld. Megtorpanok, dermedten �llok. A sportkocsi iszonyatos zaj k�s�ret�ben f�kez, de m�r l�that�: nem fog tudni id�ben meg�llni. A m�sik vezet� az utols� pillanatban kapja f�lre a korm�nyt. R�m�lten felki�ltok, �m hangom elveszik a l�rm�ban, elnyeli a motorok b�g�se, a f�kek sikolya, �s a betonker�t�snek ront� aut� csattan�sa, �s b�r tudom, lehetetlen, de hallani v�lem a sz�rny� robajt, ahogy nem e vil�gi l�nyed a leveg�be emelkedik, gerinced roppan, �s a f�ldre zuhansz.

L�bam dermedts�ge old�dik, �ntudatlanul sz�guldok v�gig a katasztr�f�t�l elv�laszt� t�von, szemem el�tt �jra �s �jra lej�tsz�dik a trag�dia.

V�gre oda�rek, �s a f�ldre rogyok �lettelen tested mellett. Arcomon patakokban folynak a k�nnyek, ahogy karjaimba veszem t�r�keny istenn�met. Szemerk�lni, majd zuhogni kezd az es�, �s �n csak t�rdelek rend�letlen�l, mozdulni k�ptelen�l; �lelek, mintha �gy megv�ltoztathatn�m a dolgokat, �sszeforraszthatn�m a t�rt gerincet, �s visszacsalogathatn�m a f�nyt az elhom�lyosult tengerszemekbe.

M�r �mlik az es�, tudom, t�ged siratnak az istenek is, �k is tudj�k, amit �n: istenn� t�vozott k�z�l�nk. De a tudatlan emberek �rtetlen�l �llnak k�r�l�tt�nk; nem �rtik a gy�szt.

Csak egy alab�stromfeh�r, halott cic�t l�tnak.