H� �s t�z

Havazott.

Karcs� n� csukta be az �l�ben hever� k�nyvet, majd letette az asztalra. A v�r�s bor�t� d�szei megcsillantak a l�ngok f�ny�ben. A n� f�l�llt, �s az ablakhoz l�pett. Nagy pelyhekben, s�r�n hullott a h�. A n� n�zte, �s szem�t lassan elfutott�k a k�nnyek. N�zte a jeges csillagok t�nc�t, de szeme m�r m�st l�tott. Hullott a h�, �s a kandall�ban lobog� l�ngok t�k�rk�pe megannyi t�ncol� t�nd�rk�pk�nt jelent meg az ablakon. Leg�rd�lt egy f�nyl� k�nnycsepp.

H� �s t�z.
T�z �s h�.
R�gi id�k eml�kk�pe.
Feled�sre �t�lt id�k�. Gy�sszal telt nap�.

H� �s t�z, t�z �s h�. Mint akkor, r�gen.
Akkor is havazott. A kandall�ban akkor is lobogtak a l�ngok.
Kar�csony �j volt.

A n� szeme el�tt a kavarg� h�pelyhek megv�ltoztak. Eml�kk�pek t�ncoltak az �jben. A t�z f�nye festette �ket sz�nesre. �s az els� k�nnycsepphez �jabbak csatlakoztak.

F�le m�r nem a kandall�ban �g� fa pattog� hangj�t hallotta. Egy f�rfi nevet�se, gyermekek kacag�sa visszhangzott k�r�l�tte.
R�g volt, nagyon r�g.
Akkor is havazott.

A legrosszabbat, mi t�rt�nhet vel�nk, mindig egy gy�ny�r�, boldog esem�ny el�zi meg. Tal�n a Sors keser� j�t�ka ez. Belek�stolni a legnagyobb boldogs�gba, hogy ann�l f�jdalmasabb legyen, mikor elvesz�tj�k.
Vele sem volt m�sk�nt.

B�k�s, boldog este volt. Igazi Kar�csony. Olyan Kar�csony, amilyen mindig, mindenkinek kij�rna. Nevet�s �s �r�m t�lt�tte be a kedves h�zat. De csak az�rt, hogy m�g azon az �jen hamuv� v�ljon, �s a feh�r leped� befedje az �szk�s romokat.

Akkor is havazott. Akkor is lobogtak a l�ngok.

Soha, senki nem tudta megmondani, hogy pontosan mi is t�rt�nt. Sose tudta meg, hogy mi�rt �gett hamuv� egy �let. Az � �lete.

Nem tudta, hogy �lte t�l. Nem tudta, mi�rt. De nem is �rdekelte. Meg akart halni.

H� �s t�z. T�z �s h�.

Elvesz�tette azokat, kik a legfontosabbak voltak neki. T�z vette el t�le, �s h� temette el. K�vetni akarta �ket. De nem hagyt�k.

Mindig megakad�lyozt�k, ha �ngyilkos akart lenni. �lnie, �lned kell – hajtogatt�k. V�g�l feladta. M�r nem pr�b�lkozott semmivel. Csak �lt. Evett, ha enni adtak neki, ivott, ha italt tettek el�.

Elsz�llt bel�le a l�lek.

H�pelyhek kavarogtak a szeme el�tt. T�z l�ngjai t�ncoltak. Kegyetlen t�z, kegyetlen h�.

H� �s t�z, t�z �s h�. Patakokban folytak a k�nnyek.

Nem besz�lt senkivel. Nem �rzett semmit, m�g f�jdalmat sem. Csak az �v�lt�, n�ma �ress�get.

Nem s�rt. Nem tudott. Nem is lett volna �rtelme. Hamuv� v�lt az �lete, �s h� fedte be az �szk�s romokat.

Sok�ig, nagyon sok�ig volt ebben az �llapotban. Azt�n visszat�rt bel� az �let. Lassan talpra�llt. Lassan �jra megtal�lta a hely�t. De kegyetlen�l nehezek voltak az �j �let �p�t�s�nek �vei.

Sok �v telt el az�ta. M�lyre temette a f�jdalmas eml�keket. De a seb id�r�l id�re felszakadt. Mert valahol m�lyen ott t�ncolt a t�z, �s hullott a h�.

H� �s t�z, t�z �s h�.

Elfordult az ablakt�l. A k�nnyek gy�m�ntk�nt csillogtak az arc�n. Hamarosan megsz�nik a f�jdalom. Hamarosan begy�gyul a seb. Hamarosan lepereg az �lete.
�s akkor majd nem hull a h�, �s elalszik a t�z.

H� �s t�z.
T�z �s h�.

Felvette a k�nyvet.