3. r�sz �rthetetlen 


A szob�ban n�ma csend honolt. Minden szem az �t k�nyelmetlen�l f�szkel�d� gyerekre szegez�d�tt.
- Nem is tudom, hogy haragudjak r�tok, vagy ink�bb b�szke legyek. – ingatta fej�t Haruka.
- Vit�n fel�l �ll, hogy az ut�bbi! – sz�gezte le hat�rozottan Michiru, s mag�hoz intette Arur�t. - K�ts�gtelen, hogy a birodalom szempontjait vett�k alapul, �m ennyire nem kellett volna elt�lozniuk a bejelent�s esetleges hat�s�t. – fejtette ki v�lem�ny�t Ami.
- Az viszont meglep�en j� h�z�s volt a r�szetekr�l, hogy Minak�ra b�zt�tok a h�rt. – ismerte el az �ll�t �kl�re t�maszt� Makoto.
- M�g ha engem is siker�lt �tejteni�k. – vallotta be sz�gyenl�sen Minako.
- Igaz, de ne tudd meg, mennyit seg�tett mindannyiunknak az a ragyog� arckifejez�sed, amivel visszat�rt�l k�z�nk! – vetette �t l�b�t Rei. – Szavak n�lk�l meg�rtett�k, mi, nyolcan, hogy akik�rt annyira agg�dtunk, azokat biztons�gban tudhatjuk.
- Rei teljesen j�l mondja. – d�lt h�tra Makoto. - Minako, nagyszer� sz�n�szn� vagy! - az eml�tett f�lig pirult, �s elrebegett egy k�sz�n�m�t. – Ti pedig – n�zett a gyerekekre. -, remek�l ismertek minket!
Ami szokott csendess�g�vel sz�lalt meg:
- Legk�zelebb viszont azt aj�nlom, nyugodtan szak�ts�tok meg a tan�csot, hiszen az �l�s els� fele �gy is haszontalanul telt el az agg�d�sunk miatt, s csak Minako vissza�rkez�s�t k�vet�en tudtunk a feladatunkra koncentr�lni. – itt meg�llt egy pillanatra. – Ha s�lyosnak �t�lt�k volna a helyzetet, legfeljebb elnapoljuk az �l�st, �s k�s�bb tartjuk meg. Nagyobb baj nem t�rt�nt volna.
Haruka lend�letesen el�rehajolt, �m indulat�t a f�lt�s vez�relte:
- �n viszont nem csak javaslom, hanem k�telez�v� teszem, hogy ha legk�zelebb ilyen helyzetbe ker�lt�k, akkor azonnal sz�ltok a t�bbi Sailornak is! Min�l t�bben vagytok, ann�l nagyobb az es�lyetek, �s ez al�l nincs kiv�tel!
- Sz� mi sz�, meg kell tanulnotok egy�ttm�k�dni! – tette hozz� meghat�rozhatatlan hangnemben Michiru. – T�bbet �s egys�gesebben kell gyakorolnotok a harcot, ebben pedig szem�lyesen fogok seg�teni.
Serenity �s Hotaru eg�sz ittl�t�k alatt nem sz�laltak meg, �gy v�ratlanul hatott a kir�lyn� egyetlen szava:
- Setsuna?
A jelenl�v�k egy emberk�nt pillantottak az Id� �r�re, aki rezzen�stelen arccal felelt:
- Egyel�re nem tudom, mi t�rt�nhetett. Nem �ll uralmam alatt az id�, �gy nem l�thatom, hogy mikor mi v�ltozik a dimenzi�kban. – elhallgatott, majd p�r sz�vdobban�snyi id� ut�n kelletlen�l hozz�tette. – Keresni sincs �rtelme.
- V�rjunk, am�g �jra felt�nnek? – tippelt Makoto.
- Ez fel sem mer�lhet! – v�gta r� egyszerre Rei �s Minako.
- Ut�nan�zni nem tudok! – t�rta sz�t karj�t tehetetlen�l Setsuna.
- Pr�b�ltad? – szegezte neki a k�rd�st Haruka.
- Pr�b�ltam. – felelte nyugodtan a n�.
- Ne legyetek ilyen szigor�ak Setsun�hoz! – k�rte Serenity. – Nem � tehet jelenlegi helyzet�nkr�l, ahogy egyik�nk sem. M�st nem tudunk tenni, csak v�rhatunk. Az sem biztos, hogy �rt� sz�nd�kkal �rkeztek azok a l�nyek, hiszen Chibius�t nem t�madt�k meg.
„�s te sem �rezt�l rosszindulat� er�t.” eg�sz�tette ki mag�ban a mondatot Hotaru.
- Ezt nem hiszem el! – fakadt ki m�rgesen Makoto. – Princess l�t�nkre k�ptelenek vagyunk megoldani egy ennyire egyszer� feladatot!
- Tal�n nem is olyan egyszer�, mint amilyennek els�re l�tszik. – v�lte Rei.
- Vagy �ppen ellenkez�leg! – emelte fel mutat�ujj�t Ami. – T�ls�gosan egyszer�!
Serenity megr�zta fej�t, de Minako megel�zte:
- L�nyok, szerintem t�lkomplik�lj�tok a dolgot! – heveskedett. – B�ntani addig nem b�ntottak senkit, am�g �ket t�mad�s nem �rte, ebb�l k�nnyen kik�vetkeztethet�, hogy alapj�ban v�ve nem harcolni j�ttek ide, vagyis nem h�d�tani, teh�t nem akarhatnak rosszat.
- A pokolba vezet� �t… - kezdte rezign�ltan Rei, �m Minako leintette:
- Persze, persze, de tal�n nem kellene minden idegen l�nyben eleve a gonoszt keresni! – az egykori Outer Senshik szinte egyszerre r�ndultak meg, de Minako r�juk se heder�tett. – Mivel m�r tudunk r�luk, �gy el�g nagyobb figyelmet szentelni a F�ldnek, �s amennyiben felt�nnek, �gy majd akkor kider�t�nk r�luk ezt-azt.
N�mi hallgat�s ut�n Ami sz�lalt meg:
- A l�nyeget tekintve egyet�rtek veled, Minako, b�r szerintem ink�bb �lland� fel�gyelet al� kellene helyezni sz�l�bolyg�nkat.
Haruka sz�lni k�sz�lt, �m Rei l�tva ezt, sebesen reag�lt:
- Razzi�r�l sz� sem lehet! – Princess Uranus p�r pillanatig mereven n�zte, majd k�z�ny�sen elford�totta r�la tekintet�t. – A F�ld sz�munkra is tabu kell, hogy legyen! Nem avatkozhatunk bele az �let�be, csak mert t�relmetlenek vagyunk!
Ezen utols� mondat�ra t�bben elismer�en pillantottak r�. Serenity jelezte, hogy sz�lni k�v�n, �gy mindenki elhallgatott.
- Sokszor bebizonyosodott, mikor m�g Senshik voltunk, hogy elhamarkodotts�gunk a pusztul�s sz�l�re sodorhatja otthonunkat, �m t�tov�z�sunk is ugyan�gy kis h�j�n megpecs�telte a F�ld sors�t. Ennyi esztend� eltelt�vel m�r egyiket sem k�v�nom elk�vetni, �gy alaposan �tgondoltam. Szinte mindent elmondtatok az esettel kapcsolatban, �m egy valamit mindannyian elfelejtettetek. Amiket meg�llap�tottatok, azok egyetlen alkalomr�l sz�ltak, �s ebb�l az egy alkalomb�l vontatok le v�gleges k�vetkeztet�seket. Setsuna szavaib�l kider�lt, hogy nem az id�t haszn�lj�k utaz�sra, azaz nem �ll sz�nd�kukban megv�ltoztatni sem a j�v�t, sem a m�ltat. Gyerekeinkt�l tudjuk, hogy ezek a l�nyek eg�szen addig nem b�ntottak senkit, am�g �k maguk vesz�lybe nem ker�ltek. �rt� sz�nd�k �gy nagyon kev�s lehet benn�k. V�lem�nyem szerint k�t dolog lehets�ges. Ellen�riznek valamit, vagy keresnek valamit, esetleg valakit.
Hotarunak elakadt a l�legzete, s fi�ra pillantott. Nem lehet! Setsuna v�gig hajdani t�rsn�j�t figyelte, �gy most tekintet�t is k�vette. Szinte f�jt, amikor a be�llt, d�bbent csendet megt�rte a hangja:
- Keron, mi t�rt�nt veled pontosan, am�g az a l�ny fogvatartott?
N�h�nyuknak m�r kezdett elege lenni a mai napra a meglepet�sekb�l, mert idegesen f�jtak egyet. A fi� feszengve megr�zta fej�t:
- Nem eml�kszem. Amint hozz�m�rt, elvesztettem az eszm�letem.
- Vajon mit�l? – n�ztek �ssze a Princess-ek.
- Ryureri, Arura, Chibiusa, Haken, ti tudtok err�l valamit? - k�rdezte Makoto. L�tszott, hogy szeretn� m�r v�gre felg�ngy�l�teni az �gyet, vagy legal�bb f�lbev�gni egy biztos ponton, mert t�relme igencsak v�g�re j�rt. Azok tan�cstalanul vont�k meg v�llukat, kiv�ve Hakent. � maga el� meredt.
- Fiam? – k�rdezte kim�rten Haruka.
- Amikor ott �ltam a fa mellett, �s l�ttam Keront annak a l�nynek a szor�t�s�ban, akkor valami… nem is tudom… tal�n mintha kommunik�ltak volna egym�ssal. – erre p�raknak felszaladt a szem�ld�ke. – L�ttam, hogy Keron eszm�letlen, de m�gis… valahogy �reztem ezt a furcsa kapcsolatot kettej�k k�z�tt. Sajnos csak ennyit tudok. – fejezte be kurt�n Haken. Nem n�zett senki szem�be, legkev�sb� Keron�ba, �gy lemaradt a legd�bbentebb arckifejez�sr�l, amit a fi� valaha is v�gott. Hotaru fia el nem tudta k�pzelni, hogy t�nyleg ilyesmi t�rt�nt vele.
- Szerintem egyetlen j� megold�s l�tezik. – d�lt h�tra Makoto. – Megk�rj�k Tiny-t, hogy menjen a F�ldre, �s fel�gyelje azt.
Egyesek helyeselni kezdtek, ellenben Hotaru szempill�ja megrebbent. Nem lesznek boldogok, ha megtudj�k…
- Sajnos ez nem lehets�ges. – jegyezte meg halkan. Tizenk�t szemp�r meredt r�; Keron ugyanis tudta, mit fog k�z�lni anyja, �gy ink�bb f�lren�zett. – Tiny elment egy r�vid id�re.
- Nem is � lenne, ha a bajban lehetne r� sz�m�tani. – morogta m�ly megvet�ssel Haruka.
- Mennyi az a r�vid id�? – k�rdezte Setsuna.
- Csak egy r�vid id�re. Ennyit k�z�lt. – felelte t�m�ren Hotaru.
- Nem rosszindulatb�l mondom, de Tiny sajnos teljesen kisz�m�thatatlan, ha hat�rozatlan id�r�l van sz�. – f�zte keresztbe karjait Rei.
- Nincs semmi baj, Hotaru! – sz�lt l�gyan Serenity. - Nem v�rjuk el kedvesedt�l, hogy mindv�gig a k�rnyezet�nkben maradjon. – a t�bbiekhez fordult. - Rei, Haruka, Setsuna! Senshijeim! Mi�rt besz�ltek bajr�l? Hiszen csak az ismeretlennel �llunk szemben, ami nem jelent azonnal ellens�get. Gyermekeink nem ismerhett�k az idegent, �s nem tehettek r�la, hogy �gy alakult. Senshikorunkban mi is hasonl�k�ppen cselekedt�nk volna a hely�kben. Nagyszer�en helyt�lltak, �s tanultak bel�le! A mi feladatunk, hogy minden�ron kider�ts�k, mivel is tal�lkoztak, s biztos�tsuk ezt az ismeretlent b�k�s sz�nd�kunkr�l. Tudjuk, hogy nem a puszt�t�s sz�nd�ka vez�rli ezeket a teremtm�nyeket, �gy nagy es�llyel vehetj�k fel vel�k a kapcsolatot.

Neo-Queen Serenity �s Princess Saturn a hatalmas balkonon s�t�ltak.
- L�tom, valami aggaszt! Mi a baj? - k�rdezte szel�den a kir�lyn�. Hotaru el�sz�r hallgatott, majd neh�z sz�vvel megsz�lalt:
- A fiam... – Serenity meg�rt�en b�lintott. Hotaru tan�cstalanul ingatta fej�t. – Azok t�rt�nnek meg vele, amikt�l mindig is �vni akartam, ak�rcsak az apja. Mintha az a l�ny �t kereste volna, s err�l az �n sorsom jut... – szomor�an f�lren�zett. - …az eszembe.
- Ne agg�dj! – mosolygott r� Serenity. Azzal a megnyugtat�, b�tor�t� mosoly�val, mely egyed�l az �v�, Usagi� volt. – A m�lt �rnya nem k�s�rt, egy�rtelm�en l�tszik, hogy m�sr�l van sz�. Aki felt�nt, az nem ellens�g. Kiv�telesen. – tette hozz� nevetve, majd �jb�l elkomolyodott. – De m�g ha az is lenne, Chibius��k soha nem hagyn�k, hogy baja essen! – Hotarut v�ratlanul �rte az utols� mondat, de lelke m�ly�n �pp ett�l nyugodott meg. Kir�lyn�j�nek igaza van. Amennyiben b�rki is el szeretn� �rni fi�t, �gy el�tte szembe kell n�znie a Sailorokkal.
- K�sz�n�m, Serenity! – suttogta halkan Hotaru.
- Usagi. – jav�totta ki j�kedv�en a kir�lyn�. Sz�lesen mosolyogva r�vedt el. - M�ig se felejtem el a harminc �vvel ezel�tt t�rt�nteket! Amikor el�sz�r tal�lkoztunk, vagy amikor te j�tt�l �t hozz�nk… - el�rz�keny�lve s�hajtott. Szomork�s tekintettel n�zett Hotarura. – Sajn�lom, hogy akkoriban nem l�tszott rajtam a �retlens�gem miatt, de m�r az els� pillanatban �reztem a k�l�nlegess�gedet, �s m�r akkor csod�ltalak! – a meglepett tekintet ellen�re folytatta. – Mindegyik�t�kben, mind a nyolcatokban olyat fedeztem fel m�r a megpillant�sotokkor, amir�l tudtam, hogy bennem soha nem lesz meg. Nem puszt�n tulajdons�gr�l van sz�, hanem lelketek egy olyan rezd�l�s�r�l, ami bel�lem �r�kre hi�nyozni fog. �rzem magamban az igazs�g�rt �s bar�ts�g�rt val� hat�rtalan ki�ll�st, mely�rt b�rmit hajland� lenn�k megtenni, ak�r az �letemet is fel�ldozn�m, �s az igazi szeretetet, melyn�l hatalmasabbat �n elk�pzelni sem tudok, de nem is hiszem, hogy l�tezne… S m�gis k�z�ns�gesebb vagyok n�latok, kisebb �s felsz�nesebb. Rem�lem nem haragszol �rte, hogy �gy v�lekedek magamr�l kir�lyn� l�temre, de nap nap ut�n azt l�tni, hogy olyan tisztelettel �s odaad�ssal �veztek k�r�l, amely szinte m�r al�zat; a sz�vem �sszefacsarodik t�le. – hangja f�lresiklott. – S nem is akarj�tok meg�rteni, hogy m�r nemcsak rosszul esik, hanem egyre jobban szenvedek a rajong�sotokt�l, amivel a nem l�tez� t�k�letess�gemet �ltetitek. Pedig �n nem is v�gyok t�k�letess�gre, nekem csup�n arra lenne sz�ks�gem, ha �szint�n szeretn�tek. Mind�ssze egy�tt szeretn�k lenni veletek, de folyamatosan elhat�rolj�tok magatokat t�lem a rangomra �s szem�lyemre hivatkozva, m�g v�g�l egyed�l maradok… – nem tudta folytatni. Nem is kellett. Szavai r�d�bbentett�k Hotarut Serenity igaz�ra. �k, a legk�zelebbi bar�tai, annyira lelkes�ltek �rte, annyira im�dt�k, hogy nem vett�k �szre, olyan messze maguk f�l� emelt�k, hogy Usagi m�r nem kapott szeretetet, csup�n m�ltat� szavakat. Sz�ve �sszeszorult. Usagi keveset k�rt, �s sokat kapott, m�g � keveset k�rt, �s semmit nem kapott…
- Nincs baj, Usagi! – b�gta halk hangon. Ez a mondat nem csak Usaginak sz�lt, hanem mag�nak is. – K�sz�n�k neked mindent, amit adt�l, �s adni fogsz! Nem fogok megfeledkezni err�l a p�r percr�l. – Serenity t�tov�n kiny�jtotta fel� karjait, majd szorosan �t�lelte. Huszonh�t �v t�vols�got �rt �t mozdulat�val.

A k�vetkez� napon a k�z�piskol�b�l haza k�sz�l� fiatalok az el�z� napi esem�nyr�l besz�ltek.
- T�nyleg nem eml�kszel semmire, amikor elkapott az a d�g? – tette fel m�r sokadszorra a k�rd�st Ryureri.
- Nem, �s azut�n se fogok, ha m�g �tsz�r r�k�rdeztek! – emelte meg hangj�t Keron.
- J�l van, na! – emelte fel kez�t v�dekez�sk�ppen a l�ny. – Ne legyek m�r k�zellens�g, csak mert agg�dok �rted! Akarom mondani…
- A kem�ny szor�t�sa miatt remek fizikai fullad�st �reztem, semmi m�st. – szak�totta f�lbe enerv�ltan Keron. – Vagy ez neked nem lenne el�g?
- Lehet, hogy be k�ne avatnunk a t�bbieket is. – morfond�rozott Arura, esz�kbe juttatva Haruka szavait, melyek szerint egy�tt kell dolgozniuk az �sszes Sailorral.
- Nekem moment�n semmi kedvem. – komment�lta kedvetlen�l Haken.
- Neked, mint „legf�bb Sailornak”, azt�n sok k�z�d is van hozz�! – vetette oda Ryureri, �m �ccse csak v�llat vont. - Aprop�, hogyan siker�lt kimagyar�znod a m�ltkori incidensedet anya el�tt?
- Szerintem lehetn�tek k�szs�gesebbek. – l�pett el� egy �tsz�li fa m�g�l Chibiusa, meg�ll�sra k�sztetve �ket.
- No csak, mostant�l mindig elk�s�rsz minket? – k�rdezte k�z�ny�sen Haken. Chibiusa visszatartotta a sz�j�ra tolul� szavakat, helyette k�nyszeredetten mosolyogva k�z�lte:
- �s udvariasabbak is.
- Ne haragudj, Chusa, de elhiheted, hogy mindannyiunknak tele van a cip�je ezzel a t�m�val! – k�rt bocs�natot Arura.
- Nekem nem t�nt fel. – morogta Keron. A kir�lyn� l�nya hozz�juk csap�dott, eg�szen pontosan Hotaru fia mell�, �gy most �ten mentek tov�bb. Haken n�v�re mell� oldalazott, s Keron�k fel� biccentett. Ryureri gyors pillant�st vetett a p�rosra:
- Negat�v. – v�gta r� k�sleked�s n�lk�l, szenvtelen arccal. – Ha m�s nem, gondolj Tiny-re! – majd hozz�tette. - �rdekesnek az�rt �rdekes, nekem nem jutott volna eszembe. De nem illenek �ssze, aligha tal�ln�nak egym�sra. Keronr�l b�ven el�g annyi, hogy �r�k�lt egy s m�st apj�t�l, �gy Chibius�t hossz�t�von nem viseln� el. N�zd, m�g csak hozz� se sz�l!
- �s szerinted engem mikor �rdekel Keron szerelmi �lete? – b�mult r� but�n �ccse. Ryureri �sszecsattintotta fogsor�t:
- Rendben, kedves fi�testv�rem! – c�vekelt le inger�lten, cs�p�re t�ve kez�t, �jb�li meg�ll�sra k�sztetve ezzel a t�bbieket. T�sk�ja jobbj�ban cs�ng�tt. – Halljam, mit akarsz k�rdezni t�lem ekkora titokzatoss�ggal, hogy m�g a saj�t n�v�red sem tud kiigazodni rajtad? Hogy semmit? Azt �szrevettem! Egyre laz�bb vagy, de ler� r�lad, hogy csak j�tszod az eszed, �s megpr�b�lsz men�zni az �rtelmetlen besz�l�saiddal! – karjai l�that�an megfesz�ltek. – Egyszer mondom el, ahogy anya szokta, mivel �t valahogy meg�rted, �gy �tveszem t�le ezt a j� szok�s�t! – szeme sark�b�l l�tta, hogy Keron nekit�maszkodik egy fa t�rzs�nek, majd combj�ra t�maszkodva el�rehajol, �gy f�lbeszak�totta mondanival�j�t, �s Hotaru fi�ra n�zett. Az eddig sz�j�t h�z� Haken ugyanezt tette, m�g Arura a m�ltkori esethez hasonl�an most is az eget vizslatta. Chibiusa agg�dva guggolt le Keron mell�:
- Keron, rosszul vagy? V�laszolj! – a sr�c nyitott sz�jjal szedte a leveg�t, de l�tszott rajta, hogy teljesen tudat�n�l van, amit er�tlen b�lint�sokkal igyekezett nyomat�kos�tani. Ryureri szint�n lehajolt Keronnal egy vonalba, kez�t h�t�ra tette, �s �gy k�rdezte:
- Minden rendben? - a fi� megint b�lintott p�rat nem t�l meggy�z�en. – Innen nem �gy t�nik. Ne h�vjunk ment�t?
Keron val�s�ggal eldobta t�sk�j�t, s h�t�t a f�nak t�masztva lecs�szott annak t�v�be. Chibiusa letelepedett mell� a f�ldre, �s szorosan k�t kez�be fogta a fi� balj�t, mik�zben egy pillanatra sem vette le agg�d� tekintet�t r�la. Keron szinte azonnal ki is h�zta kez�t Chibius��b�l, �s f�lig �nk�v�letben r�ngatta le mag�r�l a nyakkend�t, mintha nem kapna el�g leveg�t. Ryureri felegyenesedett, m�g Haken v�gig tan�cstalanul �llt vel�k szemben.
- L�m-l�m, kik vannak itt! - mondta egy hang h�tulr�l. A k�t l�ny fel-, Haken pedig visszan�zett, egyed�l Keron nem t�r�d�tt vele, tov�bbra is eszm�let��rt k�zd�tt. A hang tulajdonosa Tanje volt.
- Nem tudtam, ki hi�nyzott. – jegyezte meg fanyarul Ryureri. Tanje egy ideges�t�, de lekoptathat� fazon volt, ellenben a l�ny most egy�ltal�n nem v�gyott sz�csat�ra, �ppen ez�rt igyekezett min�l fenyeget�bbnek t�nni.
- Pici, tizennyolc �ven aluliak… - kezdte g�gy�gni Tanje. Arura lekicsinyl� pillant�st vetett r� n�mi fejr�z�s k�s�ret�ben, de nem sz�lt, j�l tudta ugyanis, hogy bar�tn�je f�l pillanaton bel�l megszabadul t�le. �gy is lett.
- H�zz innen a francba, te majom, ha ezen a h�ten m�g l�tni akarod a sulidat! – k�pte oda haragosan Ryureri, majd, hogy bizony�tsa tettrek�szs�g�t, sebes l�ptekkel megindult a fi� fel�. Az nem sz�m�tott ekkora t�relmetlens�gre, �gy duzzogva elvonult. - Nem hiszem el! – k�vette tekintet�vel egy darabig.
- �n sem. – er�s�tette meg Arura, �m � eg�szen m�sr�l besz�lt. Ryureri feln�zett az �gre, �s �k�lbeszorult a keze.
- �gy t�nik, ez tart�s �llapot lesz. – sz�lalt meg Haken a s�t�ted� eget k�mlelve. Chibiusa ezalatt azt se tudta, hogy seg�tsen a hol jobban, hol rosszabbul kin�z� Keronon, s most k�ts�gbeesetten n�zett fel:
- Nem fogja kib�rni, ha nem seg�t�nk rajta valahogy! – majd r�gt�n el is hallgatott, mikor el�szott el�tte egy tegnapr�l megismert k�gy�szer� jelen�s. Szinte s�rolta arc�t.
- Csak nehogy az a l�ny is megjelenjen! – forgol�dott fesz�lten Ryureri. A be�ll� s�t�ts�g miatt ism�t l�tni lehetett a leveg�ben kacskaring�z� szelleml�nyek sz�zait. Arura egy pillant�st vetett a m�g mindig dermedt Chibius�ra, aki t�g szemekkel, enyh�n nyitott sz�jjal meredt el�re. „Fen�be!” p�rd�lt meg Arura. Balsejtelme beigazol�dott: a v�r�s szemek ott figyeltek m�g�tt�k p�r m�ternyire, b�r a l�ny most oldalt �llt nekik, csak fej�t ford�totta fel�j�k.
- Mit akarhat ez m�r megint? – h�tr�lt �vatosan Ryureri, teste takar�s�ban tartva �ccs�t. – Rem�lem igazad van, Chibiusa, hogy nem akar b�ntani senkit! – sz�lt h�tra a l�nynak, aki beharapta ajk�t, �s k�zelebb h�z�dott a n�m�n szenved� Keronhoz. – Mert nem sokat tudn�nk tenni ellene.
- H�t valahogy �gy! – mosolyodott el f�loldalasan Arura, majd felki�ltott. - Neptune Planet Power! Make up!
Ryureri haboz�s n�lk�l k�vette:
- Uranus Planet Power! Make up!
Egyed�l Chibiusa nem v�ltozott �t, tov�bbra is fesz�lts�gt�l remegve n�zte a teremtm�nyt. Nem hallotta, nem t�r�d�tt vele, hogy a k�t Sailor r�sz�l, v�ltozzon �t; eg�sz elm�j�t a rovarsz�rny �ri�si alakja t�lt�tte be. Koncentr�lt, b�r maga sem tudta pontosan, hogy mire. Megold�st akart tal�lni, vagy legal�bb v�laszt a t�rt�ntekre. „Nem lehet a s�t�ts�g teremtm�nye! Nincs benne gonoszs�g, mint amit mindig �rezni az ellens�gekn�l, azonban m�gis elviselhetetlen�l negat�v a kisug�rz�sa.” Homlok�n izzadts�gcseppek g�rd�ltek le az �sszpontos�t�st�l. „Mi�rt jelenik meg? Mi�rt zaklat? Mi lehet az oka?” Ryureri hars�ny hangj�ra riadt.
- Takarodj m�r el! – ki�ltotta oda a gig�sznak Uranus. – Nem akarsz semmit, akkor meg minek vagy itt?! – a k�vetkez� pillanatban mindannyiuk ereiben megh�lt a v�r, ugyanis a l�ny rettenetes csikorg�s �s ropog�s k�zepette szembefordult vel�k, amely hangok az egym�snak fesz�l� kitinlemezekt�l �s az irdatlan t�meg alatt porr� morzsol�d� kockak�vekt�l sz�rmaztak. Chibiusa m�g l�zasabban gondolkozott, hogy v�gre megold�st tal�ljon, �m az elk�vetkez� m�sodpercekben t�rt�ntekt�l gondolatai mindink�bb lelassultak. A l�nyok legnagyobb r�m�let�re a d�mon felemelte egyik l�b�t, �s lassan fel�j�k l�pett. Csikorg�s hangja t�lt�tte be a leveg�t, ahogy a k�t kem�ny anyag tal�lkozott egym�ssal, majd a k�vek egy roppan�s k�s�ret�ben megadt�k magukat. A Sailorok tehetetlen�l n�zt�k a kom�tos l�p�sekkel k�zeled� behem�t sz�rnyeteget, ami el�l a s�rk�nyfej� k�gy�l�nyek kit�rtek. Ryureri folyamatosan h�tr�lt, mik�zben szorosan markolta a m�g�tte lev� �ccse csukl�j�t, b�r az � �s az idegen �ri�s l�ptei nem voltak �sszem�rhet�k. Chibius�ba belehas�tott a felismer�s. „A l�ny nem minket akar!” emelkedett fel f�lig a f�ldr�l akaratlanul. „Hanem Hakent �s Keront!” visszarogyott az egy ideje m�r teljesen eln�mult Keron mell�. Fogalma sem volt, hogy mit tehetn�nek. Nem t�madhatj�k meg a teremtm�nyt, hiszen ki tudja, mekkora bajt okozn�nak vele, de m�g kev�sb� hagyhatj�k, hogy „besz�ljen” a fi�kkal. Erre a gondolatra oldalra pillantott a l�tsz�lag eszm�let�t vesztett Keronra, �s elszorult a sz�ve. Lehunyt szemmel odab�jt hozz�, �t�lelve v�ll�t. „Sajn�lom, hogy nem tudtunk seg�teni!”
- �n ezt nem hagyom! – emelte magasba kez�t Ryureri, felk�sz�lve a t�mad�sra, �m legnagyobb meglepet�s�re a sz�rny ekkor ir�nyt v�ltoztatott, �s egyenesen a t�le n�h�ny l�p�snyire lev� Chibius��k fel� indult. Arura j� p�r m�terrel m�g�tte tan�cstalanul toporgott. � is tiszt�n eml�kezett r�, hogy sz�leik megmondt�k: a l�nyt nem b�nthatj�k. De akkor mit tegyenek? Ryureri megvetette l�b�t, �s lend�letet vett t�mad�s�hoz:
- Wooorld… - �m magasba tartott karj�t egy k�z ragadta meg, �gy az �sszegy�lt energia sz�tfoszlott. A l�ny legsz�vesebben meg�t�tte volna �ccs�t, �m Haken – miut�n elengedte n�v�re alkarj�t - mereven el�remutatott. Ryureri odan�zett, de a l�tv�nyt�l megint csak bossz�s�ga jutott esz�be, hisz �pp azt akarta megakad�lyozni, hogy a d�mon el�rjen a fa t�v�ben kuporg�khoz. Erre Haken…
- Akkor esett volna b�nt�d�suk, ha megt�madod. – magyar�zta a fi�. N�v�re felelni akart, �m figyelm�t neki is elvonta a l�ny viselked�se. Az ugyanis meg�llt a k�t, hozz� k�pest apr� ember mellett. Chibiusa f�lemelte tekintet�t, eg�szen a m�lyv�r�s szemp�rig. Szinte a s�t�ts�gben is �rezte az �rny�kot, amit a hatalmas test vetett r�. Megsz�nt sz�m�ra a k�lvil�g. Nem hallott, nem l�tott senkit �s semmit h�rmukon, Keronon, mag�n �s a teremtm�nyen k�v�l. Az �ri�si bal kar megmozdult, v�g�n veszedelmesen kirajzol�dtak az oll�szer� fog�k.
Nem �rzett f�lelmet, hiszen ott volt egy bar�tja, akit minden�ron meg akart v�deni, ak�r a saj�t �let�vel is. A v�rhenyes alkar centir�l centire k�zeledett. Chibiusa lassan lehunyta szem�t, s Keron test�nek meleg�t hagyta sz�t�radni �rz�keiben. Nem v�rt semmire. Nyugalom �s b�ke hatotta �t. Egy mozdulatot �rzett �lel� karjai k�z�tt. Beharapta ajk�t. Nem kellett kinyitnia szem�t, hogy tudja, Keron felemelte jobb kez�t, �gy Chibiusa karjai a nyak�ba cs�sztak, ahol a l�ny m�g szorosabban fonta �t, s m�r arc�t is hozz�szor�totta a fi��hoz. Senki nem merte megszak�tani a pillanatot, att�l tartva, hogy a sz�rny esetleg meggondolja mag�t, �s r�juk t�mad. A l�ny addig engedte le alkarj�t, am�g Keron felemelt kez�hez hozz� nem �rt. L�tsz�lag nem t�rt�nt semmi, de Arura, Ryureri �s Haken biztosak voltak benne, hogy t�rt�nt valami. Chibiusa, hab�r csukva volt a szeme, nem biztos volt benne, hanem tudta. �rezte, �t�rezte a fi� lelk�t, s felismert benne valamit, amit nem tudott hova tenni, csak azt tudta, hogy ismeri. Hossz� pillanatok teltek el az�ta, hogy Keron hozz��rt a v�rhenyes kitinp�nc�lhoz, mikor v�ratlan dolog t�rt�nt. A t�z, hozz�juk legk�zelebbi szelleml�ny szemmel k�vethetetlen sebess�ggel ir�nyt v�ltoztatott, �s sebesen �t�szott Keron test�n, majd zavartalanul folytatta kisz�m�thatatlan �szk�l�s�t. A t�volabb �ll�k sz�ve kihagyott a jelenet l�tt�n. Arura tett egy bizonytalan l�p�st a h�rmas fel�, de nem mert beleavatkozni. Chibiusa �rezte, hogy s�rolja valami, �m mire kinyitotta szem�t, a l�nyek m�r elt�ntek t�rsaik k�zt. Tekintete azonnal a t�le leheletnyi t�vols�gra lev� Keronra t�vedt, aki f�lig lehajtott fejjel, csukott szemmel pihent. Ell�gyult. Val�ban, olyan, mintha pihenne. A mattv�r�s sz�n mag�ra vonta figyelm�t, �gy lassan oldalra n�zett, majd a d�mon kar-v�ll-fej vonal�n v�gigfutott tekintete, v�g�l meg�llapodott a v�r�sen f�nyl� szemeken. Nem f�lt t�l�k, egy�ttal nem is olvasott ki bel�l�k semmit. A hatalmas teremtm�ny megmoccant, mire Chibiusa �sszerezzent. Elemelte karj�t - ezzel egy�tt Keron� is lehanyatlott -, s fordul�s k�zben visszaegyenesedett, majd lass�, s�lyos l�ptekkel elindult a s�t�ts�gbe, amelybe v�g�l beleveszett. A l�ny a s�t�ts�g egy pontj�ra meredt, szemei egyre nehezebbek lettek, m�gnem fej�t a fi��nak billentve elaludt.
- V�ge. – t�rt fel a megk�nnyebb�lt s�haj Ryurerib�l. Vele egy�tt Haken �s a j�val t�volabb lev� Arura is f�lengedett. A testv�rp�r m�g mindig egy helyben �llva pihente ki mag�t, m�g Neptune elindult a f�n�l �l�kh�z, mik�zben mag�nak motyogott. F�l�ton j�rt, mikor Uranus �s �ccse is f�radtan l�pkedni kezdtek fel�j�k. Uranus, hogy oldja az eddigi fesz�lts�get, odasz�lt Arur�nak:
- Elkezdhetn�l gondolkodni, hogy mit fogunk mondani a sz�leinknek, pl�ne az any�mnak!
Arura cs�p�re tett k�zzel meg�llt:
- Megnyugtathatlak, Ryureri, hogy �n se l�ttalak t�ged a kommunik�tor fel� ny�lni, �gyhogy seg�thetsz nekem!
Uranus nevet�s�t egy egyre er�s�d� s�v�t� hang szak�totta f�lbe, ami hatalmas d�nd�l�ssel v�gz�d�tt, s az ezt k�vet� pillanatban mind a h�rman hanyatt v�g�dtak az er�s sz�ll�k�st�l, ami �rte �ket.
- Mi volt ez?! – ny�gte elk�pedve Ryureri, mik�zben felk�ny�k�lt. Az el�t�rul� l�tv�nyt�l azt�n legsz�vesebben felsikoltott volna, �m nem a f�lelemt�l, hanem a haragt�l. A l�k�shull�m Keront nem viselte meg, �t ugyanis Chibiusa megv�dte a test�vel. A l�ny �pp most k�szk�dte vissza mag�t a fi� mell�, karjaival egy pillanatra sem eresztve el Keront. P�r l�p�snyire t�l�k pedig ugyanaz a v�r�s �ri�srovar �llt, mint amelyik f�l perce elt�nt. Vagy legal�bbis ahhoz nagyon hasonl�. – Ezt nem hiszem el! – t�rt fel Ryurerib�l a csal�dott ki�lt�s. – Mi az istent akar ez m�g mindig?! – lend�letesen fel�llt, majd indulatt�l botladozva nekiindult volna, ha �ccse higgadt szavai vissza nem tartj�k:
- Nyugodj le, tudod, hogy nem esik b�nt�d�suk! – n�v�re megtorpant. Tudta, hogy Hakennek igaza van, az idegen sz�rny addig nem �rt senkinek, am�g t�mad�s nem �ri.
- Aj�nlom neki, hogy legyen t�l rajta min�l el�bb! – sziszegte fenyeget� hangon, �k�lbe szor�tott k�zzel. Neptune egykedv�en t�rdelt a kockak�veken, de az�rt elhessentett egy t�l k�zel mer�szked� szelleml�nyt az arca el�l. Az �ri�s az el�z� jelenetet ism�telte meg, vagyis leny�jtotta karj�t a fi�nak, aki egyel�re nem mozdult, feje tov�bbra is �lettelen�l l�gott. Chibiusa nem n�zett senkire, hanem homlok�t szorosan Keron hal�nt�k�nak szor�totta. Uranus belet�r�dve meredt a tri�ra, mag�ban azon im�dkozva, hogy t�nyleg ez legyen az utols� alkalom, hogy valaha tal�lkozniuk kellett a d�monnal. M�g�tte Haken k�sz�l�dott fel. „Keron, emeld m�r f�l a kezed, hogy min�l hamarabb v�ge legyen ennek a sz�nj�t�knak!” dobogott l�b�val idegesen Ryureri. Halk sisterg�st hallott a h�ta m�g�l a m�sodperc t�red�k�ig, de ennyi elegend� volt, hogy szemei kit�guljanak a felismer�st�l. „Nem…!” A reag�l�shoz azonban nem volt el�g. Moccanni sem maradt ideje, mikor haja meglebbent a mellette centikre elsz�guld� k�kesfeh�r f�ny� korongt�l. Szemei v�gigk�vett�k az esem�nyeket, tudt�k, mi fog k�vetkezni, m�gsem b�rtak elszakadni az el�tt�k t�rt�ntekr�l. A szikr�z� energialabda meg�ll�thatatlan k�zeled�se c�lja fel� kit�r�lhetetlen�l bele�gett gondolataiba. L�tta, amint a korong el�ri a l�nyt, ami a bal lapock�j�ba csap�d� t�mad�st�l megt�ntorodik, ezzel karja elr�ndul, s hogy az mag�val ne r�ntsa, oll�szer� k�pz�dm�nyeit hatalmas er�vel lesz�rja a f�ldbe. Chibiusa sikolya oldotta fel r�la a sokkot.
- NEEEM!!! – ord�totta teli torokb�l Uranus, s k�sleked�s n�lk�l ina szakadt�b�l rohanni kezdett j�vend�beli kir�lyn�je fel�. �m nem felejtette el, mi miatt t�rt�nt mindez. Egyel�re azonban Chibiusa v�delme volt a legfontosabb, �rte mindent meg kellett tennie. Nem, m�g ann�l is t�bbet!
- World Shaking! – ki�ltotta �that�an, s minden erej�t beleadva a f�ldbe csapta �kl�t. Az Ur�nusz erej�t szinte azonnal k�vette a Neptunusz ereje. Arura szint�n v�gs�kig elsz�nt volt. A l�ny m�g vissza sem nyerte egyens�ly�t a legels� t�mad�s ut�n, mikor gyors egym�s ut�nban k�t, az el�z�n�l nagyobb hatalom tal�lta el. T�bb l�p�st tett meg t�ntorogva, m�r-m�r �gy t�nt, elv�g�dik, amikor v�ratlanul elk�peszt� sz�les terpeszben �llapodott meg. Ryurerit ellenben a legkev�sb� sem �rdekelte, hogy mi t�rt�nt a l�nnyel, � most egyed�l Chibius��rt agg�dott. M�sodperceken bel�l ott termett hercegn�je mellett, aki m�g mindig az eszm�letlen Keronba kapaszkodott. Ryureriben bennakadt egy pillanatra a leveg�, amint megl�tta, mi t�rt�nt Chibius�val, de ugyanilyen gyorsan le is r�zta mag�r�l a d�bbenetet, s let�rdelt a l�ny mell�. Arura nem sokkal lemaradva �rkezett, s m�ris ketten pr�b�ltak seg�teni hercegn�j�knek. Hirtelen k�d ereszkedett k�r�j�k, �m �k nem t�r�dtek vele, tudt�k, mi t�rt�nt. Egy harmadik alak toppant m�g�j�k:
- Vigy�tek innen Chibius�t, mi egy k�zlegyint�ssel elb�nunk vele! – hangzott egy magabiztos parancs. Erre a hangra Ryureri agy�t el�nt�tte az indulat, �s �gy �k�lbe r�ndult a keze, hogy m�r a keszty� sz�n�t vette fel, de nem n�zett fel, nehogy elvonja a figyelm�t f�l�jult hercegn�j�r�l. �vatosan, de sietve igyekezett lefejteni Chibiusa karjait Keronr�l, b�r a l�ny ny�sz�rg�tt valamit, de Ryurerinek nem is �llt sz�nd�k�ban meghallani, hisz tudta j�l, azt k�rte t�le Chusa, hogy a fi�val foglalkozzanak el�sz�r. „Keron is fontos nek�nk, de nem annyira, mint te!” felelte mag�ban Uranus, mik�zben vigy�zva �temelte v�ll�n hercegn�je bal karj�t, m�g Arura a jobbat, s �gy vitt�k magukkal min�l t�volabb onnan. A k�d ekkor, mintegy parancsra eloszlott, �jra l�that�v� t�ve az �jszakai feketes�get a mindenfel� �szk�l� l�nyekkel �s a f�t�l n�h�ny m�terre magasod� rovard�monnal. V�r�sen izz� szemei az el�tte szil�rdan �ll� n�gy alakra figyeltek, azt�n feje n�mi halk ropog�st�l k�s�rve oldalr�bb fordult, majd a m�sik ir�nyba.
- Hi�ba keresed, �t soha nem adjuk neked! – csattant fel Mars. - A hercegn�nk sz�modra �rinthetetlen! – a l�ny �jb�l a harcosokra meredt, akik felk�sz�ltek a t�mad�sra. Enyh�n el�red�lt, majd pillanatokkal k�s�bb elrugaszkodott a talajt�l, ami most is darabokra t�rt kockak�veket eredm�nyezett. A Sailorok n�gyfel� ugrottak.
- Crescent Beam Shower! – ki�ltotta Venus. A sugarak nekicsap�dtak a sz�rnynek, ami a l�that� s�r�l�sek mellett lend�letet is vesztett, s hamarabb csap�dott a f�ldre.
- Keron! – szaladt ki Mars sz�j�n a ki�lt�s, s m�r rohant is a fa fel�. Jupiter p�rd�l�sb�l t�madott:
- Sparkling Wide Pressure! – az energiakorong oldalr�l tal�lta el a d�mont, ami kiss� megd�lt oldalra, �jabb �rt�kes m�sodperceket adva nekik. Mars meg�llt a fa t�v�ben kiny�jtott l�bbal, el�rebukott fejjel �l� Keron el�tt, hogy felm�rje a helyzetet. A k�ts�gbeesett sikolyt hallva meg akart p�rd�lni, de amint lepillantott, m�r tudta, hogy k�s�. L�tta a dereka k�t oldal�n�l j�val t�lny�l� oll�kat. Ebben a pillanatban r�j�tt, hogy t�vedett, mikor t�bb m�sodpercnyi el�nyt gondolt Jupiter t�mad�s�n�l. Al�becs�lte ezt a k�l�n�s l�nyt, akinek az oll�i k�z� ker�lt, s aki nem fog k�slekedni, hogy v�gezzen vele. Rem�lte, legal�bb f�jdalom n�lk�li hal�la lesz. �nk�ntelen�l is anyj�ra gondolt. Ebben a pillanatban feladta.

Rei nehezen v�ve a leveg�t �lt�ben el�rehajolt, �g� homlok�t tenyer�ben tartva. Elviselhetetlen nyom�st �rzett a mell�ben, �m ennek forr�s�val nem volt tiszt�ban, hisz nem volt l�tom�sa. Makoto a v�ll�ra tette kez�t:
- Mi a gond, Rei? – a n� nem reag�lt a k�rd�sre, a sz�v�t �sszeszor�t� �rz�sre koncentr�lt, mialatt szeme rem�nytelens�get t�kr�z�tt, b�r ezt Makoto nem l�thatta. „Nesana!” id�zte fel l�nya arc�t Rei. P�r m�sodperc m�lva a kellemetlen �rz�seket mintha elf�jt�k volna, �jb�l visszat�rt megszokott k�z�rzete. Csak k�nnyei ne hullottak volna…

Ryureri�k is megfordultak a sikolyra, �m ut�na t�rd�k megrogyott, s azt k�v�nt�k, b�r ne tett�k volna. Chibiusa feljajdult, pedig l�tszott rajta, hogy szeme le van hunyva, s alig van eszm�let�n�l. Uranus �s Neptune k�v� dermedve �lltak az el�j�k t�rul� l�tv�nyt�l.
- Nem lehet! – suttogta elcsukl� hangon Arura. Arca falfeh�rr� s�padt. L�tt�k az �ri�si d�mont, amint Mars m�g�tt magasodik. L�tt�k, amint oll�ival k�zrefogja bajt�rsuk derek�t. Tudt�k, mi fog t�rt�nni, m�gsem tehettek semmit ekkora t�vols�gb�l. L�tt�k a megfesz�l� izmokat, amint �sszer�ntja az oll�kat. L�tt�k az egym�s fel� k�zeled� �leket. Hallott�k az oll�k csattan�s�t. Megr�ndultak. Chibiusa elernyedt karjaikban. Ryureri meredten b�multa az esem�nyeket. Sailor Marson ugyanis nem l�tott v�ltoz�st.

Nesana feh�r arccal n�zett lefel� a veszedelmes karmokra, melyeknek es�lyt sem szabadott volna hagynia. Hitetlenkedve emelte fel egyre feljebb fej�t, m�g v�g�l megl�tta azt, ami miatt tov�bb �lhetett. Aki miatt…
- Keron… - lehelte hangtalanul. A fi�, ahogy eddig is, lehajtott fejjel, kiny�jtott l�bbal �lt, h�t�t a fa t�rzs�nek t�masztva, �m karjait m�r felemelve tartotta, s ujjai k�z�tt szor�totta a k�t hatalmas v�g��lt, amik �gy nem tudtak �sszez�r�dni Mars derek�n. A l�ny nem hitte el, amit l�tott. Nem tudta, tal�n nem is akarta, azt h�v�n, hogy az utols� pillanatban csak k�pzelete j�tszik vele, s val�j�ban m�r halott. Zsibbad�st �rzett l�b�ban, ez viszont azt jelentette, hogy igenis �l. Megmoccant, �m ezzel egyid�ben kis h�j�n el is v�g�dott, �s �ri�si er�fesz�t�ssel volt csak k�pes visszafojtani felt�r� sikoly�t. Jobb l�b�ra t�maszkodott, k�zben len�zett cs�p�je bal oldal�ra. Azt�n majdnem el�jult. Kez�vel sietve eltakarta a sebet, mik�zben igyekezett nem tudom�st venni arr�l, hogy a bal oldali oll� Keron seg�ts�ge ellen�re is belev�gott a medencecsontj�ba. A f�jdalom szinte kib�rhatatlan volt most, miut�n a sokkb�l mag�hoz t�rt, k�nnyeit nem is tudta visszatartani, fogai reszkettek a s�r�s visszafojt�s�t�l, �nuralma szenvedett, de biztons�gos t�vols�gba akart h�z�dni t�mad�j�t�l. Legal�bb a fi� mell�, �, �gy t�nt, megv�dhette. T�rdre zuhant, majd �tk�szk�dte mag�t a kiny�jtott karok alatt, v�g�l Hotaru fia mellett elter�lt, �s mindk�t kez�vel er�sen szor�totta a f�jdalmas v�g�st. Keron ezalatt rezd�l�s n�lk�l, mereven tartotta ujjaival a peng�ket, a teremtm�ny pedig ugyanilyen moccanatlanul �llt. A Senshik csak most ocs�dtak fel d�bbenet�kb�l, b�r tov�bbra is tan�cstalanok maradtak. Ryureri megr�zta mag�t, �s t�relmetlen�l odaki�ltott az Innereknek:
- Ments�tek m�r meg Marsot!
- De h�t Keron… - v�laszolta t�tov�n Mercury. A fi� �ps�g�t ugyanis nem vesz�lyeztethett�k egy t�mad�ssal.
- Tehetetlen banda! – sziszegte Uranus, �m � sem cselekedett, ugyanis a hercegn�t nem akarta itt hagyni.
- Igazuk van. – jegyezte meg Arura, mik�zben a f�n�l lev�k fel� biccentett. – Ha a sz�rny ak�r csak egy kicsit is meginog, akkor ak�r r� is eshet Nesan��kra!
Uranus megtartotta mag�nak v�lem�ny�t, helyette fesz�lten figyelt el�re. A rovard�mon lassan megmozdult; mialatt leeresztette f�lelmetes oll�it, egy�ttal fel is egyenesedett. Keron karjai p�r pillanattal k�s�bb lehanyatlottak maga mell�. A behem�t teremtm�ny egy lass� mozdulattal oldalra fordult, majd vontatott l�ptekkel elindult a semmibe. A Senshik csak b�multak ut�na, majd az Outereknek hirtelen bevillant, hogy ilyenkor mit is szoktak csin�lni az Innerek.
- Meg ne merj�tek t�madni!!! – ord�totta egyszerre Arura �s Ryureri t�rsaiknak. A ki�lt�sra �sszerezzen� Mercury, Jupiter �s Venus fel�j�k n�zett, �m mire viszaford�tott�k fej�ket a l�ny ir�ny�ba, addigra az m�r elt�nt, s ezzel egy�tt a s�t�ts�g is halv�nyulni kezdett. Arura feln�zett:
- H�t t�nyleg v�ge van. – s�hajtotta megk�nnyebb�lten. Ryureri r�pillantott, majd �gy d�nt�tt, nem osztja meg gondolatait. � is rem�nykedett benne, hogy a t�rt�nteknek nem lesz folytat�sa, �m tartott t�le, a sors nem ilyen kegyes hozz�juk. K�z�mb�sen v�llat vont. Majd alakul valahogy. Ek�zben a h�rom Inner Senshi a fa t�v�ben hever� eszm�letlen Nesan�hoz �s Keronhoz rohant, ez�rt Ryureri is intett Neptune-nak, hogy csatlakozzanak t�rsaikhoz. Mikor oda�rtek bar�tn�ikhez, azoknak m�r siker�lt eszm�letre t�r�teni�k Marsot, akir�l ler�tt, hogy mennyire nem h�l�s nekik ez�rt.
- Majd viszlek a h�tamon! – aj�nlotta mosolyogva Jupiter, majd h�tran�zett a meg�rkez� Uranus-�kra, �s fel�llt. – M�gis mit k�pzeltetek, hogy hagyt�tok azt az iz�t olyan k�zel jutni Chibius�hoz �s Keronhoz? – tette fel a k�rd�st szigor�an. A k�vetkez� pillanatban m�r a f�ld�n tal�lta mag�t, s az indulatt�l remeg� Ryureri n�zett le r�. Legsz�vesebben �k�llel �t�tte volna meg Jupitert, �m siker�lt annyira t�rt�ztetnie mag�t, hogy csak teny�rrel csapja arcon. Igaz, azt ann�l nagyobb er�vel. Persze tov�bbra is t�mogatta Chibius�t jobb karj�val, de balja szabad volt, azzal adta a pofont. Jupiter m�sodpercekig pr�b�lta �sszeszedni mag�t, arca �gett Ryureri tenyer�t�l.
- Ti vagytok a leghasznavehetetlenebb, leg�rt�ktelenebb Senshik, akik valaha l�teztek! – csikorogta Uranus. – Fogalmatok sem volt a helyzetr�l, arr�l, hogy mi�rt nem t�madtunk, de ti csak az�rt is beleavatkoztatok, mert szerintetek csak az harcol, aki t�mad! �ppen az�rt nem mozdultunk, mert ismert�k azt a l�nyt, tudtuk, hogy mit csin�l, �s azt is tudtuk, hogy senkit nem b�nt, am�g mi nem b�ntjuk! Semmi baj nem t�rt�nt volna, nem sebes�lt volna meg Chibiusa, ahogy Nesana sem!
- Chibiusa megs�r�lt? – kapta sz�ja el� kez�t Mercury. Arura t�rd f�l� h�zta Chibiusa szokny�j�t, �gy l�that�v� v�lt egy keresztir�ny� m�ly v�g�s a bal combj�n, �s egy a l�b�n.
- Amikor Jupiter t�mad�sa eltal�lta a sz�rnyet, az megingott, �s az oll�j�t lesz�rta a f�ldbe. – magyar�zta szenvtelen arccal. Ryurerivel ellent�tben � elrejtette �rzelmeit az esettel kapcsolatban. – Chibiusa a sarkain �lt, �gy a penge egyszerre v�gta meg a combj�n �s a l�bsz�r�n. Az a legrosszabb, hogy ez a v�g�s nagyon m�ly, ak�r a csontj�ig is el�rhet. Gondolom, nem sz�ks�ges elmes�lnem, mi t�rt�nt volna, ha p�r centivel od�bb f�r�dik bele az a karom. – fejezte be jelent�s�gteljesen.
Ryureri �sszeszor�tott szemmel n�zett f�lre; csaknem s�rt a majdnem bek�vetkezett trag�dia eml�t�s�re. Az Innerek egyt�l egyig hallgattak; Jupiter borzalmasan �rezte mag�t, tudva, hogy � volt minden baj okoz�ja.
- K�rlek, ne hib�ztass�tok egym�st! – sz�lalt meg nagyon halkan hercegn�j�k lehajtott fejjel. Mindannyian r�n�ztek. – Nincs s�lyos s�r�l�sem, hamar begy�gyul. Ellenben… Nesana s�r�l�se vesz�lyes, �s Keron… - Arura �s Ryureri �rezte, ahogy Serenity l�nya remeg. - …Nem tudom, mi t�rt�nt vele!
- Ne agg�dj, biztosan j�l van! – igyekezett megnyugtatni Mercury Chibius�t. Arura hirtelen oldalra oldalra kapta fej�t:
- Ryureri! - a sz�l�tott k�rd�n felvonta szem�ld�k�t. – Hol van Haken?
�ccse eml�t�s�re a l�ny els�padt. Teljesen megfeledkezett r�la a harc �s a Chibius�val t�rt�ntek miatt.
- Haken! �risten, hol lehet?!
- Azonnal megkeresem! – aj�nlkozott ellentmond�st nem t�r�en Jupiter, �s sz�lsebesen futni kezdett arra, amerre akkor l�tta, amikor meg�rkezett az Innerekkel. Minden lehet�s�get megragadott, hogy megpr�b�lja cs�kkenteni ball�p�s�t, ami�rt vesz�lybe sodorta hercegn�j�t. Az ott maradt Sailorok k�z�tt, dac�ra a mostanra m�r ragyog� naps�t�snek, fagyos leveg� terjengett. Ryureri s�t�t pillant�sokkal m�regette az Innereket, akik zavarukban f�lren�ztek vagy egyik l�bukr�l a m�sikra �lltak, mialatt Arura a a j�rdalapokat tanulm�nyozta tekintet�vel, Chibiusa a besz�dhez is gyeng�n l�gott bar�tai karjain, Nesana �s Keron pedig a k�zeli padokon fek�ldt f�l�jultan, illetve eszm�letlen�l. A m�sodpercek egyre csak teltek, de m�g nem adott aggodalomra okot Jupiter t�voll�te. Venus v�g�l nem b�rta tov�bb Ryureri fenyeget� tekintet�t, �s kifakadt:
- Nem a mi �tlet�nk volt, hogy csak �gy, durr bele, t�madjunk neki ennek a micsod�nak! – a mondat v�g�re elb�tortalanodott, eg�szen elhalkulva fejezte be. Uranus arckifejez�se �s tekintete nem v�ltozott, m�g Arura szem�vel feln�zett Venus-ra. A Sailor fesz�lyezetts�ge tov�bb fokoz�dott.
- Ne h�r�tsd el magadr�l a felel�ss�get! – felelte Ryureri balj�slat�an.
- Az�rt h�vnak Inner Senshinek, mert a csapat t�bbi tagj�val egy�tt leszel az, aki vagy. Ha valamelyik�t�k elbukik, akkor az mindenki terhe, mivel a t�bbiek hagyt�k megt�rt�nni. – jegyezte meg Arura nyugodtan.
- De l�nyok, mi, Innerek �s Outerek egy�tt alkotjuk a csapatot! – sz�lt k�zbe Mercury b�k�t� hangon.
- �pp ez a baj! – morogta f�lhangosan Uranus. Venus v�ratlanul felvillanyoz�dott:
- �, m�r j�n Kara, �s hozza mag�val Hakent is! – mindannyian h�trafordultak, ahonnan m�r �rkezett Jupiter, oldal�n a megszeppent Hakennel. Ryureri fej�b�l kiment minden gondolat; csak azt l�tta, hogy �ccse k�zeledik fel� bizonytalan l�ptekkel. Chibiusa miatt nem akart Hakenhez sietni, de �gy is alig v�rta, hogy oda�rjen hozz�, s mihelyt a fi� kart�vols�gon bel�lre �rt, balj�val azonnal �t�lelte a nyak�t, �s mag�hoz h�zta:
- Mindig annyit kell �rted agg�dnom! – f�jta ki a leveg�t a n�v�r. Arura cinkosan r�kacsintott az Innerekre, akik nem nagyon tudt�k hova tenni Uranus viselked�s�t. Haken most egy�ltal�n nem l�tszott zavartnak, m�r csak az�rt sem, mert ki sem l�tszott Ryureri �lel�s�b�l, aki egyszerre szor�totta mag�hoz Chibius�t �s �t.
- Mi van Keronnal? – szabad�totta ki mag�t Haken n�v�re karj�b�l. A Sailorok egyszerre n�ztek a padra fektetett sr�cra, aki m�g mindig nem t�rt mag�hoz. Mellette Nesana pihent f�lig nyitott szemmel. Haken odas�t�lt bar�tj�hoz, �s leguggolt mell�. „Olyan, mintha nem � lenne, pedig ugyanolyannak l�tszik.” gondolkodott. P�r pillanatra kez�be temette arc�t, majd k�ny�k�vel r�t�maszkodott combj�ra. „Nagyszer�! Azt hiszem, �n sem maradtam ki a k�l�nleges er�k birtokosai k�z�l.” cs�v�lta meg fej�t. „Tele vagyok mindenf�le meg�rz�ssel, csak �pp azt nem tudom, mit �rzek.” A l�nyok is odagy�ltek k�r�j�k.
- Mit akarhatott t�le? – n�zett fel r�juk Haken. Arcuk az �v�hez hasonl� tan�cstalans�got t�kr�z�tt vissza.
- Ha ezt tudn�nk, biztos vagyok benne, hogy nem itt lenn�nk! – v�laszolta Ryureri.
- �n pedig abban vagyok biztos, hogy ha hamarosan nem lesz�nk valahol, akkor m�s miatt f�het a fej�nk! – figyelmeztette �ket Arura.
- Igaz-igaz, nem �rtana, ha mihamarabb otthon lenn�nk! – �rtett egyet vele Venus.
- Nem kellene el�tte az�rt valahogy mag�hoz t�r�teni? – k�rdezte Mercury.
- Hogyan gondoltad? – �rdekl�d�tt szenvtelen�l Ryureri. – Rep�l�s�val? Net�n pofoz�ssal? – Mui, vagyis Mercury r�gt�n visszakozott.
- Hagyj�tok! – szak�totta f�lbe a vit�t Arura. – Majd Venus �s Mercury viszi, Jupiter Marsot, mi pedig Chibius�t.
- Ezzel egyet�rtek. – b�lintott Uranus.
- Rendben, pr�b�ljuk meg! – t�rta sz�t karj�t Jupiter. M�g mindig ki�rz�d�tt bel�le a b�ntudat. „Nagyon helyes!” gondolta Ryureri. „Sz�ks�ged is lesz r�, hogy meg�rj�l!”
N�mi t�bl�bol�s �s szerencs�tlenked�s ut�n – Nesan�t majdnem elejtette Kara, mik�zben hozz��rt Mars seb�hez, aki ett�l megint majdnem el�jult - sikerrel j�rtak, �s �ps�gben hazajutottak.

A jelenl�v� Princess-ek arca kem�ny – n�melyik�k� szinte rideg – volt, de l�tszott rajtuk az agg�d�s is.
- Semmi furcs�t nem vettetek �szre. – �llap�totta meg rendk�v�l halkan Haruka. Ryureri el�g j�l ismerte anyj�t - m�r csak az�rt is, mert rengeteg tulajdons�g�t �r�k�lte -, hogy tudja, mikor kell t�le f�lni. P�ld�ul most. Nyelt egyet:
- Nem. - felelte elhal� hangon. Haken nyugodtabbnak l�tszott mellette, b�r az � homloka is gy�ngy�z�tt.
- Szint�n. – v�laszolta t�m�ren a fi�. Haruka tov�bb futtatta tekintet�t a t�bbiekre. Ami a kez�ben tartott kicsiny g�ppel foglalatoskodott. Mikor megsz�lalt, hangja nyugtat�an hatott Haruk�� ut�n:
- Nem hib�zott mindegyik�j�k. – jegyezte meg mintegy mell�kesen. Makoto komor arccal n�zte l�ny�t, aki m�r l�tszatra is a legrosszabbul viselte a sz�monk�r�st.
- Igaz. – mondta egyszer�en.
- L�nyok, az�rt nem k�ne ennyire komolyan venni! – �llt fel Minako, b�r most � is szokatlanul csendes volt. – Az vesse r�juk az els� k�vet, aki m�g nem hib�zott! Gondoljunk Serenity-re, � h�nyszor vesz�lyeztette a vil�got, ak�r egy ember megment�se miatt is?
- Annyi a k�l�nbs�g, Minako, hogy m�g Serenity saj�t maga meg is mentette azt a vil�got, amit vesz�lybe sodort... - h�vta fel a figyelm�t Michiru. A m�ltkorival ellent�tben most nem h�vta mag�hoz Arur�t. – …addig a gyerekeinknek semmi k�ze nem volt Neo-Queen Serenity gyermek�nek, a leend� kir�lyn�nek, az � hercegn�j�knek a megment�s�ben. Ann�l ink�bb az �lete kock�ztat�s�ban! – ez az utols� mondat val�s�ggal sz�ven d�fte mindegyik Sailort, de Princess Neptune-nak pontosan ez is volt a c�lja.
- Mi soha nem k�vett�nk el ekkora hib�t! – f�zte hozz� Makoto.
- Ez m�r nem hiba! – jelentette ki Haruka. – Ez m�r v�tek!
- Akkor sincs semmi �rtelme megforgatni a lelk�kben a t�rt! – tartott ki �ll�spontja mellett hat�rozottan, de tov�bbra is cs�ndesen Minako. – Tudj�tok nagyon j�l, hogy milyen sz�rny� elvesz�teni azt, aki�rt b�rmit k�pesek vagyunk megtenni, szerintetek akkor �k nem tudj�k? – bar�tn�i hallgattak. – Rettenetes �rz�s ez, �s �ppen el�g b�ntet�s nekik! Nek�nk a szembes�t�s helyett pont az lenne a feladatunk, hogy t�mogassuk �ket, hogy felk�sz�ts�k mindny�jukat a hasonl� helyzetek elker�l�s�re! – egy darabig senki nem mozdult, majd v�ratlanul Haruka elmosolyodott, mik�zben fel�llt:
- Minako, soha, de t�nyleg soha nem hittem volna, hogy van benned b�lcsess�g, �s azt felsz�nre is tudod hozni! – amaz meglepetten n�zett r�. A fesz�lts�g szinte egy csap�sra megsz�nt, ahogy Michiru is felkuncogott:
- Na de, Haruka! M�r el is kezded �jb�l? – a gyerekek tan�cstalanul, kiss� �sszezavarodva meredtek sz�leikre. A n� elszomorodott Michiru megjegyz�s�re:
- Ne eml�keztess r�! – k�rte visszafogottan. – Tudod, mennyire szerettem.
Ryureri sz�ve �sszeszorult, mert r�j�tt, hogy Haruka f�rj�r�l, az � �s Haken apj�r�l van sz�, aki �vekkel ezel�tt meghalt. Haruka, miut�n Princess lett, egyed�l �t engedte a k�zel�be, �gy - miut�n elvesztette - mindenn�l jobban f�jt neki, ha felid�zt�k benne. Ryureri �s �ccse nagyon j�l ismert�k apjukat, hiszen csak p�r �ve halt meg, Ryureri pedig most volt tizenh�t �ves, m�g Haken tizen�t.
Michiru vigasztal�an megfogta Haruka kez�t. Ami hangja t�rte meg a csendet, ahogy gyerekeikhez sz�lt:
- Szeretn�m, ha mindezeket, amiket elmondtatok, illetve nem mondtatok el nek�nk, azt megosztan�tok majd m�g egyszer, ha itt lesz Serenity �s a t�bbi Princess is! – k�rte. A gyerekek egyszerre b�lintottak.

- Mib�l j�tt r� Princess Mercury, hogy nem a teljes igazs�got adtuk el�? – k�rdezte csod�lkozva Ritsusu, Minako l�nya.
- Mindent harap�fog�val kellett kih�zni bel�l�nk. – felelte kurt�n Mui. � is j�l ismerte anyj�t, hozz� hasonl�an egyfolyt�ban figyelt �s analiz�lt. – Egy�bk�nt sz� sincs olyanr�l, hogy azt hinn�, hazudtunk. Mind�ssze anya tudja, hogy felesleges elmes�ln�nk mindent, ha majd �gyis megtessz�k a teljes tan�cs el�tt. Teh�t �gy kellett �rteni, hogy: „Szeretn�m, ha mindezeket, amiket elmondtatok, illetve most nem mondtatok el…”
- Remek kis csapat lesz�nk mi! – csapta �ssze tenyer�t Ritsusu, majd Ryureri arckifejez�s�t l�tva hozz�tette. – …Majd… – Arur�ra n�zett. – …Egyszer… - majd a k�t l�ny �sszevont szem�ld�k�re. - …Tal�n… - azok ketten b�lintottak.
- Istenem, mire nincs id�t�k! – csapott a falra d�h�sen Kara. K�ptelen volt elfelejteni anyja tekintet�t, ahogy �t n�zte.


A kast�ly komoran, s�t�ten meredt a barna sz�n� �g fel�, n�mas�got parancsolva az �t k�r�lvev� t�jnak. Jelenleg mind�ssze k�t szem�ly tart�zkodott benne, egyik�k egy k��gyon fek�dt eszm�letlen�l, m�g a m�sik mellette, a padl�n, maga al� h�zott l�bakkal �lt, s mag�ban kereste a v�laszt. „Nincsenek krist�lyok, amik k�tn�nek t�ged b�rmelyik bolyg�hoz. Szabadabb vagy b�rmelyik Sailor Senshin�l.” elm�lkedett Hotaru. „Keron, te olyan feladathoz n�sz fel, amit csak Tiny mutathat meg neked!” lecs�szott a k�kerevet mellett, h�t�t nekit�masztotta az oldal�nak. „De m�gis, mi�rt t�rt�nhetett? Mi akarhatta, hogy Keron senshi legyen?” �ll�t t�rd�re t�masztotta. „Az ereje ugyanolyan csod�latos, mint b�rmelyik f�rfisenshi�, ezt pedig csak tov�bb er�s�ti az �n v�rem. A puszt�t�s�, amelynek nincsenek korl�tai, mert az mindenkiben benne van �s �r�k.” visszan�zett fi�ra, majd ism�t visszaereszkedett. Gondolataiban hallott egy h�v�st, amire gyeng�den, nyugtat�lag v�laszolt. Ez ut�n szinte k�zvetlen�l egy m�smilyen megsz�l�t�st is kapott, m�rhetetlen tisztelet �s odaad�s sug�rzott bel�le. Ez m�r rangj�nak, a Princess-nek sz�lt, � pedig ehhez ill� m�lt�s�ggal felelt. Hamarosan kopog� l�ptek vert�k fel a csendet a hatalmas csarnokokban, s t�volr�l k�zeled� alakok v�ltak kivehet�v�. Percekbe telt, mire oda�rtek hozz�juk, s � csak ekkor emelkedett fel. A j�vev�nyek kiv�tel n�lk�l magasabbak voltak n�la, tekintet�k a felt�tlen h�s�get t�kr�zte. Hotaru egy pillant�st vetett mindegyik�kre, majd egyet fi�ra. A most �rkezettek k�sleked�s n�lk�l laza k�rbe fogt�k Keron �gy�t, �s megmerevedtek. A n� egy darabig eln�zte a c�mer�ket, mely az egyedi szab�s� ruh�kon d�szelgett. Az � c�mer�t.