4. r�sz Elj�vetel

Keronnak nem ez volt az els� r�m�lma, �m eddig sosem besz�lt r�la senkinek. Pedig tudta nagyon j�l, hogy anyj�nak b�rmikor elmondhatta volna, hiszen vele is t�rt�nt m�r hasonl� �vtizedekkel ezel�tt. Nagyon j�l eml�kezett arra a napra, amikor anyja elmes�lte, hogyan lett harcos. Egy m�sik dimenzi�b�l val� papn� k�lt�z�tt a test�be, �s az id� haladt�val egyre s�r�bben k�nyszer�tette r�, hogy tiszta sz�veket keressen. Mikor k�z�ss�gbe ker�lt, hamar kider�lt, hogy m�r term�szet�n�l fogva mag�nyos �s visszah�z�d� l�ny, aki nem k�nnyen bar�tkozik. Ezt tov�bb rontotta az idegen papn� id�nk�nti el�t�r�se, ilyenkor Hotaru nem tudta mit tesz, �s b�r � sosem tudott volna senkinek �rtani, de a n� a test�ben igen. �gy nem hogy bar�tai nem voltak, hanem teljesen kirekesztett�k, f�ltek t�le, megvetett�k. Egyed�l a j�v�b�l visszaj�tt Chibiusa, �s majdani p�rja, Tiny bar�tkoztak �ssze vele. Anyja let�rten ismerte be, hogy mindkettej�ket megt�madta a lelk�ben lak� ismeretlen, de m�g Tiny-vel szerencs�re nem tett semmit, addig Chibius�nak elvette a sz�v�t. Mikor megk�rdezte anyj�t�l, hogy ki volt ez a papn�, � csak a nev�t mondta meg: Mistress 9. Gyan�totta, hogy Hotaru sokkal t�bbet tud err�l a n�r�l, mint amit valaha elismert, mert felt�n� r�szletess�ggel besz�lt r�la. Anyja v�g�l Sailor-t�rsai seg�ts�g�vel megszabadult Mistress 9-t�l, �s Sailor Saturn lett. Elpuszt�totta Pharaoh 90-t annak dimenzi�j�ban, �m �jj� kellett sz�letnie. Sailor Moon hozta vissza ebbe a vil�gba, �gy �lete �jrakezd�dhetett. Keron tiszt�ban volt ezzel a t�rt�nettel, �ppen ez�rt agg�dott, ugyanis az � �lmai mer�ben hasonl�tottak, m�gha sok mindenben k�l�nb�ztek is. Mag�hoz t�rt. Lassan kinyitotta a szem�t. A barna k�zet� mennyezet bolt�vei t�zm�terekkel f�l�tte futottak �ssze. Kiss� felemelte fej�t, �gy l�t�ter�be ker�lt a l�b�n�l �ll� Szaturnusz-c�meres alak, a szeme sarkaiban m�g kett�. Fel�lt, s a h�ta m�g�l �rkez� halv�nybarna sugarak fel� fordult. Ha eddig nem lett volna biztos benne, hogy hol van, akkor most m�r semmi k�ts�ge nem maradt. Ilyen halv�ny s�rg�sbarna f�nye a napsugaraknak egyed�l sz�l�bolyg�j�n, a Szaturnuszon volt. Az �r�k l�tsz�lag nem vett�k �szre az �bred�s�t, rezzen�stelen�l �lltak lehajtott fejjel, csukott szemmel, de a fi� tudta, hogy a l�tszat csal. Nekik nem kellett a szem�kre hagyatkozniuk, ha ilyen egyszer� dolgokat akartak meg�llap�tani, r�ad�sul nem hi�ba lettek az �rz�s�re rendelve, nyilv�n �t figyelt�k. Lesz�llt a k��gyr�l, mire a test�r�k azonnal megmozdultak:
- Princess Saturn m�r nem tart�zkodik a palot�ban, �s nem hagyott k�r�st a sz�modra. – sz�lalt meg az eddig jobb oldal�n, most vele szemben �ll� �r. Keron b�lintott. A legkev�sb� sem zavarta, hogy nem k�sz�ntek a katon�k, a v�delmi feladatok elv�g�z�s�hez sz�ks�ges koncentr�ci� rengeteg energi�jukat f�lem�sztette, �gy szinte semmilyen udvariass�gi formul�ra nem maradt erej�k. Tisztelet�ket �s h�s�g�ket azonban minden egyes pillanatban kimutatt�k �rn�iknek �s azok csal�dj�nak, ennyi pedig b�ven el�g volt a hajlong�st am�gy sem t�r� Princess-eknek. K�l�nben sem ez�rt voltak, hanem a v�delem�rt, amit marad�ktalanul elv�geztek. Sz� n�lk�l fel�llt, �s elindult az egyik ir�nyba. Csup�n egy test�r k�vette, a t�bbi m�sik folyos�k fel� indult el. „Meg kell bizonyosodnom, hogy nem �rt a Szaturnusz l�gk�re!” hat�rozta el mag�t Keron. �tlete rendk�v�l vesz�lyes volt, hiszen a var�zser�vel nem rendelkez�k nem b�rt�k ki a leveg�tlen k�rnyezetet. Az egyetlen kiv�tel Hotaru volt, hiszen � m�g hatalma n�lk�l is k�nnyed�n �lhetne benne, tekintve ez a bolyg�ja. Tiszt�ban volt vele, hogy az �r ki tudja r� terjeszteni erej�t, �gy megv�dheti az ellens�ges k�rnyezett�l, de �ppen ezt nem akarta. Ugyanakkor viszont a katona semmif�le kock�zatot nem fog engedni, hi�ba tiltan� meg a t�mogat�s�t, az nem hallgatna r�. Ebben az esetben egyes egyed�l Hotarunak engedelmeskedne, �m � jelenleg nincs itt. Kiment az egyik �ri�si erk�lyre, majd f�lig visszafordult:
- Sz�ntesd meg a balkon v�delmez� ter�t! – sz�lt h�tra az �rnek, aki sz� n�lk�l engedelmeskedett, term�szetesen egyb�l l�trehozta a saj�t pajzs�t k�r�j�k. Keron odas�t�lt a korl�thoz �s r�t�maszkodott. Egy darabig szeml�lte a palota k�r�l d�l� vihart, majd megsz�lalt. – �rzel valami szokatlant?
A katona, mitha csak erre v�rt volna, odal�pett mell�, �s hozz� hasonl�an r�k�ny�k�lt a korl�tra:
- Val�sz�n�leg tudom, mire gondolsz. – mondta a vihart b�mulva. – �rzem. - Keron oldalra sand�tott a n�la valamivel magasabb f�rfira, de nem sz�lalt meg. V�rta, hogy az �r mondja ki. Nem csal�dott. – Princess Saturn nem hi�ba nem k�rt t�led semmit, �s nem hagyott utas�t�st nek�nk veled kapcsolatban. R�d lehetett k�v�ncsi.
- K�v�ncsi? – vonta fel szem�ld�k�t Keron. Amaz zavartalanul folytatta:
- A Princess-en �s rajtad k�v�l a kast�ly �res volt, am�g eszm�letlen�l fek�dt�l a kereveten. Az �rn� elk�ld�tt mindenkit p�r �r�ra, miut�n idehoztak t�ged. Az id� letelt�vel visszah�vott mindenkit, �s n�h�nyunkra b�zott t�ged, � maga pedig elment. Nem tudunk semmi r�szletet az e k�zben t�rt�ntekr�l, �m nem is feladatunk tudni.
- �n sem, de �pp ez�rt akarok r�j�nni! – v�gott k�zbe Keron. – A l�gk�r a legkev�sb� kock�zatos pr�ba, m�gis a legnagyszer�bb bizony�t�k!
- Vagy van pajzs vagy nincs! – figyelmeztette a katona. – �tmenetet nem tudok l�trehozni! Mind�ssze az id� r�vids�g�vel seg�thetlek.
- Tedd azt! – b�lintott a fi�. Az �r kiegyenesedett, m�g Keron egyre n�vekv� fesz�lts�ggel figyelte az �tl�thatatlan vihart, ami alig karny�jt�snyira tombolt. T�relmetlen�l kopogni kezdett mutat�ujj�val a sz�les k�korl�ton, mik�zben er�sen koncentr�lt az �tl�thatatlan k�oszra, amibe k�sz�lt bel�pni. Elk�pzel�se sem volt, hogy mit fog tenni, ha meg�rzi a leveg� hi�ny�t, az arc�ba csap�d� homokot, s egy�ltal�n milyen �rz�ssel fog egy�ttj�rni az eg�sz. Csak meredt el�re, majd oldalra pillantott a katon�ra, aki vizsg�l�dva n�zte, azt�n elismer�en biccentett mag�nak, ezt�n darabos mozdulatokkal let�rdelt el�tte, b�r fej�t nem hajtotta le:
- Princess Saturnnak ebben a tekintetben is m�lt� fia van a szem�lyedben. Voltak�ppen nem is meglep�, hiszen Tiny az ap�d. – jelentette ki hat�rozottan. Keron igencsak megh�kkent. Ez azt jelenti, hogy…
- F�rfisenshi vagyok? – k�rdezte hangosan. Az �r fel�llt, de arca j�szerivel �rz�ketlen maradt:
- A saj�t l�badra �llhatsz. – �llap�totta meg t�nyszer�en. Keron hitetlenkedve meredt maga el�. F�rfisenshi… Pontosan nem volt vil�gos el�tte, mit is jelent ez, m�r csak az�rt sem, mert hi�ba volt az apja f�rfisenshi, ha soha nem l�tta, mire k�pes. Anyja elmond�saib�l ugyan �sszerakta, hogy Tiny messze t�lny�lik a Sailorok k�pess�gein, de � is mindig hangs�lyozta, hogy senki nem l�tta a teljes erej�t. M�g � sem. Ez alapj�n viszont, ha ak�r csak egy t�red�k�t is birtokolja apja hatalm�nak, m�r akkor is le tudn� gy�zni sz�lei b�rmelyik n�hai ellenfel�t. Valami azonban zavarta m�lyen, legbel�l, ami miatt nem tudott �r�lni a felfedez�snek. Valami aggasztotta, hab�r k�ptelen volt megfejteni, hogy mi. V�llai megereszkedtek. Sebaj, ezzel r��r k�s�bb is foglalkozni, �gyis annyi elint�znival�ja van, csak �gy hirtelenj�ben �t dolog villant esz�be. Bor�s tekintettel feln�zett az el�tte �ll� �rre:
- K�sz�n�m a seg�ts�gedet! – amaz tiszteletteljesen b�lintott. Keron a fej�vel intett, hogy menjenek vissza a kast�lyba, azt�n elindult befel�. T�ny, hogy felfedezte hatalm�t, de sz�m�tott r�, hogy ett�l csak nehezebb lett �lete. Rengeteget kell gondolkoznia rajta. Meg azt�n a t�bbieknek se �rtana el�js�golni. �sszevonta szem�ld�k�t. Elk�pzelhet� lenne, hogy Haken vagy ak�r Hiwano is senshi? Igaz, az � apjuk nem volt az, de mi van, ha csak annyi sz�ks�ges, hogy Princess legyen az anyjuk? Az �r a bolt�vben m�g megfordult, �s visszahelyezte az erk�ly k�r� a kast�ly v�delmez� ter�t.

Kellemes, naps�t�ses d�lut�n volt. A tiszt�s, ahova a k�z�piskol�sok kiruccantak, nem volt messze a v�rost�l. Meredek, p�r t�z m�teres tengerpart hat�rolta egyik oldalt, n�h�ny sz�z m�terre az ellenkez� ir�nyban pedig a v�rosba vezet� orsz�g�t kanyargott. Jelent�ktelen utacsk�nak sz�m�tott, ennek megfelel�en k�zel s t�vol nem lehetett l�tni j�rm�vet rajta. A kett� k�zi ter�letet gazdagon ben�tte a f�, itt-ott �lltak csak ki bel�le szikl�k, amikre le lehetett �lni. A h�t fiatal �pp egy ilyennek a k�rny�k�n telepedett le; ki fek�dt a f�v�n, ki a k�veken �cs�rg�tt.
- Semmi kedvem gyakorolni. – jelentette ki Ritsusu, aki hanyatt fekve b�multa az eget, amin keskeny felh�k �sztak �t.
- Kinek lenne ilyenkor? – vetette oda Kara, s indulatosan egy kavicsot haj�tott a messze alattuk morajl� tenger fel�.
- T�mogattad az �tletet, hogy kij�jj�nk. – jegyezte meg �rdektelen�l Ryureri. Egy kiugr� szikl�n gubbasztott. Nem volt egy�rtelm�, hogy melyik�knek sz�lt.
- Szerinted volt v�laszt�sunk? – vont v�llat Arura. Egyed�l � �llt, karba tett k�zzel. – Any�m az els� incidens �ta nem engedi, hogy kihagyjunk ak�r egy edz�st is. Azt pedig soha nem t�rte, hogy ellentmondjak neki.
- Egyszer az �letben az�rt megpr�b�lhatn�d, de t�nyleg! – n�zett r� t�relmetlen�l Ryureri. – Mert emiatt �l�nk most itt, �s t�ltj�k el nagyon „hasznosan” az id�nket. Se nem gyakorlunk, se nem tanulunk.
- Na j�! Akkor mondj�tok meg mit tegy�nk, kedves punnyadt t�rsas�g! – emelte meg hangj�t Arura.
- El�sz�r is, ne veszekedj�nk! – javasolta Mui.
- H�t ez nagyszer� tipp! – morogta Kara, mire Mui visszasz�lt neki, �s mindj�rt kibontakozott egy jelent�ktelen vita.
- Na, az�rt ennyi �tletetek ne legyen! – engedte le karj�t Arura, mik�zben hangja er�lyesebbre v�ltott. – Addig ok�, hogy ennyire kedvetlenek vagyunk Chibius��k miatt, de az�rt nem k�ne egym�snak esni!
- Mi�rt? Legal�bb levezetik a fesz�lts�get. – vont v�llat Ryureri.
- Szerintem csak egyszer�en besz�lgess�nk. – sz�lalt meg a f�ben hever� Ritsusu. Karjait feje al� tette, sz�j�ban f�sz�lat r�gcs�lt.
- Szerintem meg h�zzunk haza. – r�ntotta meg v�ll�t Hiwano, Ritsusu b�tyja. � ebben az �vben �retts�gizett, vagyis � volt a legid�sebb a Sailorok gyerekei k�z�l. – El�g r�gondolnom a vizsg�kra, �s eszembe jut, hogy nincs az az id�, ami alatt fel lehet k�sz�lni r�. �n legal�bbis szeretn�k hazamenni, mert nincs fecs�relni val� id�m.
- De j� neked, hogy m�r erre koncentr�lhatsz! – s�hajtott fel h�ga. Hiwano horkantott erre, de nem v�laszolt. Mui �s Kara id�k�zben abbahagyta a vit�t.
- Na j�, r�szemr�l unalmas ez a semmittev�s! – sz�kkent le a szikl�r�l Ryureri. – Uranus Planet Power! Make up! – p�r pillanat alatt �tv�ltozott, �s mindj�rt el�gedettebben t�rt haj�ba. – Hadd l�ssam, h�nyan vagytok elegek ellenem!
Kara jobb �kl�vel bal tenyer�be csapott, tekintete elsz�nts�got t�kr�z�tt. Felugrott, �s � is �tv�ltozott. Arura somolyogva emelte magasba toll�t, v�g�l Mui is k�vette �ket. Ritsusu fekt�ben ford�totta fel�j�k fej�t, de csak akkor �llt neki felk�sz�l�dni, amikor m�r a t�bbiek elkezdt�k a harcot. Hiwano az eddig egy sz�t sem sz�l� Haken mell� telepedett le, min�l t�volabb a gyakorlatoz� Sailorokt�l, el�kaparta t�sk�j�b�l egyik f�zet�t, �s neki�llt meg�rni a h�zit. Ryureri �ccse hamarosan hasonl� foglalatoss�g mellett d�nt�tt.


Hossz� �r�k teltek �gy, a l�nyok hol gyakoroltak, hol besz�lgettek, ilyenkor a szorgalmasan tanul� k�t fi�t is bevont�k. A nap k�zeledett a horizont fel�, a Sailorok pedig �gy d�nt�ttek, hogy erre a napra ennyi el�g volt. Hirtelen egy l�tom�s rohanta meg �ket, amint egy s�t�t felleg k�zeledik valamelyik bolyg� kast�lya fel�.
- Mi ez? – sz�d�lt meg Kara. Felkapta fej�t, ahogy szeme sark�b�l l�tta a t�bbieket megt�ntorodni. - Ti is l�tt�tok?
- Igen. – szedte �ssze mag�t Ami l�nya. Mindannyian �sszen�ztek, majd a fi�kra.
- H�, sr�cok, veletek nem t�rt�nt semmi furcsa?
Azok ketten �rtetlen�l megr�zt�k fej�ket. A Senshik egy k�rbe gy�ltek, a k�t fi�t most kihagyt�k.
- Mi�ta �sznak ilyen felh�k a bolyg�k f�l�tt? – tette fel a k�rd�st Ritsusu.
- Engem sokkal jobban �rdekelne, hogy melyik bolyg� volt! – v�gta r� Kara. P�r pillanatig hallgattak, ahogy megpr�b�lt�k felid�zni magukban a jellegzetes von�sokat, amik alapj�n felismerhetik.
- Tartok t�le, hogy az esem�nyek tov�bb bonyol�dnak. – jegyezte meg keser�en Ryureri. Arura a t�bbiekkel ellent�tben el�rtette a c�lz�st, mivel �k ketten k�t�dtek legszorosabban Keronhoz. Rajta kereszt�l pedig a Szaturnusz kast�ly�hoz.
- Felismerted? – �rdekl�d�tt Ritsusu.
- A Tit�n kast�ly. – v�laszolta t�m�ren Arura. Mui felszisszent:
- Szerintetek komoly vesz�lyr�l van sz�? – k�rdezte agg�dva.
- A m�ltkori esetnek tal�n k�ze lehet hozz�, de a helyzet teljesen m�s. – �llap�totta meg Arura. – Mindenesetre egy villan�snyi l�tom�sb�l nemigen lehet m�g k�vetkeztet�st sem levonni.
- Nem gondolj�tok, hogy Princess Saturnt k�ne megk�rdezni err�l? – t�rta sz�t karjait Kara. – H�tha � tud r�la valamit!
- Szerintem viszont ink�bb bajban van! - pattant f�l hat�rozottan Ritsusu. – �n egy pillanatot sem vesztegetek tov�bb!
- Ritsusu, �llj meg! – kelt fel Mui, de addigra Minako l�nya m�r elrohant, majd p�r pillanat m�lva elt�nt.
- V�g�l is igaza van. – �rtett egyet Kara, �s � is fel�llt. – Ha baj van, �n Princess Saturn �s Keron oldal�n akarok lenni! – Ryureri �s Arura sz� n�lk�l b�lintottak, intettek Muinak, aki s�hajtva csatlakozott hozz�juk. Arura odasz�lt a Hakennek �s Hiwan�nak:
- Mi az, nem j�tt�k? – azok ketten egy sz�t sem �rtettek az eg�szb�l; Ritsusu elrohan�s�b�l �s Arura h�v�s�b�l, de sietve �sszekapt�k felszerel�s�ket, majd odarohantak hozz�juk, nehogy itt maradjanak.

Eml�kek rohant�k meg. H�t �ves volt, apja ekkor volt el�sz�r t�vol, s ekkor t�rt�nt meg, amit soha t�bb� nem tudott elfelejteni. Anyja m�r lefektette, �m � nem tudott aludni, �gy nem sokkal Hotaru t�voz�sa ut�n kisz�llt az �gyb�l, �s ut�naindult, hogy sz�l�je foglalkozzon m�g vele egy keveset. Szinte v�gig l�tta anyj�t, m�gsem sz�lt ut�na, mert k�v�ncsi volt, hogy merre mehet. A kast�ly egy f�lrees� r�sz�re �rtek, ahol Hotaru bement az egyik szob�ba. � odalop�zott, �s f�l�t az ajt�ra tapasztotta. Szinte ebben a pillanatban hallotta meg odabentr�l azt a hangot, amit�l m�r akkor irt�zott, �s irt�zni fog eg�sz �let�ben.
„Ugye, megismersz, Saturn, ennyi reinkarn�ci�d eltelt�vel is? Rem�lem nem felejtetted el, mikor figyelmeztettelek, hogy �jb�l elj�v�k az�rt, ami annyi ideje a birtokodban van!”
„K�veteled?”
„K�rem. Egyel�re! �m sz�lok el�re, hogy a t�relmem ezzel az alkalommal v�get �rt, �s nagyot csal�dn�k, ha visszautas�tan�d!”
„Fenyeget�ssel k�rsz? Milyen v�laszt v�rsz?”
„B�lcset.”
„M�son �llsz bossz�t a saj�t hib�d�rt? Hogy v�rhatod, hogy teljes�tsem az �nz� k�r�sedet? L�tem �rtelm�t tagadn�m meg vele.”
„Gondolkodhatt�l volna m�g a v�laszodon! Ne feledd, nem csak magad vagy! Csal�dod k�nny�szerrel megel�zheti sorsodat!”
„Ha megteszed, �r�kre megfosztalak a krist�lyt�l!”
„Ez esetben…” a hang itt valami furcsa neszbe ment �t, majd p�r pillanat m�lva elismer�en folytatta. „�, a Silent Wall! L�tom, m�r a puszta tudatoddal birtoklod a Szaturnusz hatalm�t! Tetszel nekem, Saturn! M�r a neved is besz�des! A Puszt�t�s Senshije, akinek ereje a legnagyobb a Naprendszerbeliek k�z�l… Milyen k�r, hogy csak egyszer haszn�latos!” itt hosszabb id�re elhallgatott, �m Keron anyja nem sz�lalt meg, �gy kiss� bossz�san fejezte be. „Ett�l f�ggetlen�l nem gondoltam meg magam, �s k�zl�m veled, hogy ez volt az utols� alkalom, amikor k�rtem t�led! Saj�t �leted �nmagadnak nem �r semmit a k�teless�gtudatod miatt, �m m�sok� m�g megt�rhet!
„Az univerzum tov�bb l�tezik n�lk�lem �s a Fluoritkrist�ly n�lk�l. Te nem.” ekkor hallotta el�sz�r �s utolj�ra ilyen fagyosnak anyja hangj�t. M�g most is kir�zta t�le a hideg, ha visszagondolt r�. A hang d�h�sen f�jtatott, majd v�ratlanul elhallgatott:
„�, l�tom nem is k�l�nb�z�nk sokban egym�st�l!” m�g az ajt�n kereszt�l is ki�rz�d�tt a neg�dess�g a hangb�l. „Ennek �r�l�k! Roppantul… �r�l�k!” az utols� k�t sz�t lassan, s�lyukat ki�lvezve form�lta meg. „K�sz�n�m, Saturn!” b�cs�zott el v�g�l, hallhat� el�gedetts�ggel. � akkor m�g nem �rtette meg, hogy mit k�sz�nt meg, de nem is �rdekelte; rohant vissza a szob�j�ba, elmenek�lni az iszony� hang el�l, ami m�g �jszak�kon �t k�s�rtette. �jra, ennyivel �rettebben �t�lve m�r a l�nyegre tudott koncentr�lni. Az idegen arra j�tt r�, hogy Hotaru nagyon hasonl�t hozz�, ha k�pes volt zsarolni csak az�rt, hogy egy c�lt el�rjen: vagyis az a valaki ne b�ntsa se a csal�dj�t, se a bar�tait. A visszaeml�kez�s itt v�get �rt, mag�ra maradt gondolataival, amik ide-oda cik�ztak. „Ha el�bb r�j�ttem volna Senshi-l�temre, akkor tal�n seg�thettem volna any�nak.” elm�lkedett. „Vajon mire kellhetett annak a valakinek a Fluoritkrist�ly? Haszn�lni csak az tudja, aki jogosult r�, az pedig kiz�r�lag az any�m… �s ha nem is haszn�lni akarja?” vet�d�tt f�l benne a kellemetlen gondolat. „Nem, nem hiszem, hogy �rtani akarna any�nak, hiszen akkor nem v�rn� t�le, hogy �nsz�nt�b�l odaadja neki! Val�sz�n�leg nem Saturn a c�lpontja ennek az idegennek." �jabb nyugtalan lehet�s�g f�rk�z�tt gondolatai k�z�, �m ez most anyj�val volt kapcsolatos. Tudta, mire c�lzott Hotaru, amikor a krist�ly megsemmis�t�s�vel fenyegette az idegent. Miut�n a Sailorok �jj�sz�letnek egy testben, a krist�lyok benn�k �lnek tov�bb. Ha az emberi �n a v�g�re �r, akkor teljesen �tker�l az � v�r�b�l sz�rmaz� l�ny�ba. �m ha a Senshi id� el�tt meghal, akkor a krist�ly is megsz�nik l�tezni. A krist�ly jelenleg teljes eg�sz�ben Hotaruban volt, mivel nem volt l�nya. „Az univerzum tov�bb l�tezik n�lk�lem �s a Fluoritkrist�ly n�lk�l.” Ezek a szavak kit�r�lhetetlen�l bev�s�dtek az eml�kezet�be. Tudta, ha arra ker�lne a sor, anyja haboz�s n�lk�l fel�ldozn� mag�t, megsemmis�tve ezzel a krist�lyt �s ezt a valakit, akinek k�ze van hozz�… Kezdett mag�hoz t�rni, ez�rt gondolatai gyorsabban kezdtek szaladni, hogy megel�zz�k az �bred�st. Ha az �lomnak jelent�se volt, akkor lehets�ges, hogy ez az idegen ak�rki visszat�rt, hogy valami �ton-m�don megszerezze a krist�lyt. Ebben a pillanatban tudatosult k�r�l�tte a k�lvil�g, �s felnyitotta szemeit.

Sebesen futottak. Olyan sebesen, amit ember nem tudott k�vetni. A palot�hoz �rve megtorpantak, �s szem�gyre vett�k az �ri�si �p�let kont�rjait. V�ltoz�st nem �szleltek a megszokott vonalakon, �gy �sszen�ztek, majd gyorsan felfutottak a l�pcs�n. �tjuk a Princess fi�hoz vezetett el�sz�r, aki, mikor benyitottak hozz�, �pp az �gy�n hever�szett.
- Nah�t! – k�ny�k�lt fel meglepetten. – Nem gondoltam volna, hogy elj�tt�k megl�togatni! – a l�nyok egyt�l-egyik el voltak k�pedve.
- Keron! – ki�ltott fel boldogan Ritsusu, �s odarohant a fi�hoz, s�t egyenesen belevetette mag�t a karjaiba, amin nem csak a sr�c, hanem bar�tn�i is megr�k�ny�dtek. – Jaj, de j�, hogy nincs semmi bajod! Nagyon agg�dtam �rted! Aaakarom mondani agg�dtunk �rted! – eszm�lt r� Ritsusu, hogy mit mondott. K�vethetetlen gyorsas�ggal felpattant, �s m�r magyar�zkodott is, pedig senki nem k�rdezett semmit. – J�l van, na! Tudj�tok, hogy mennyire sz�vemen viselem mindegyik�t�k sors�t! – f�zte �ssze karjait. – Ha t�rt�netesen Haken ker�lt volna ilyen helyzetbe, akkor is ugyanennyire agg�dn�k! Hiwan�r�l nem is besz�lve!
Bar�tn�i egy sz�t sem sz�ltak, de az arcukra ki�l� kaj�n vigyor mindenn�l t�bbet el�rult gondolataikr�l.
- Voltak�ppen mi�rt is j�ttetek? – �lt f�l Keron, hogy a sz�m�ra is k�nos szitu�ci�r�l elterelje a sz�t. - Gondolom, nem csak megl�togatni ugrottatok be Sailor-ruh�ban.
- Nem, val�ban nem! – l�pett el�re Mui. – Arr�l van sz�…
- Keron, miel�tt belekezden�nk, nem l�tn�l sz�vesen benn�nket, h�lgyeket? – tette cs�p�re kez�t jelent�s�gteljesen Ryureri. Arura is r�gt�n vette a lapot:
- �gy bizony, tal�n illene megvend�gelned benn�nket! Meginvit�lhatn�l mondjuk egy kellemes lugasba, hogy h�s�t� ned�t sz�rcs�lgethess�nk!
Erre m�r Ryureri is furcs�n n�zett r�:
- M�g f�lre�rti! – b�ke oldalba.
Keron jobb szem�ld�ke felszaladt a hirtelen el�adott k�v�ns�ghalmazt�l, majd mereven az ajt� fel� mutatott:
- Csak ut�natok, h�lgyeim!

- Any�mat vesz�ly fenyegetn�? – s�ppedt sz�k�be Keron. A l�nyok komolyan n�ztek r�.
- Legal�bbis mi �gy gondoljuk. – tette hozz� Mui. – A l�tom�s nagyon r�vid volt, �s m�g csak konkr�t k�pnek sem mondhat�.
- Az�rt nem tekinten�m id�j�r�s-el�rejelz�snek! – jegyezte meg Ryureri. – Ahhoz el�g szokatlannak t�nt a felh� form�ja.
- Nem besz�lhetn�nk Princess Saturnnal? – pr�b�lkozott agg�dva Ritsusu. Keron szem�vel r�n�zett:
- Nincs itt. Nem tudom hova ment. – k�rd� tekintetek villantak r�. – Nem tal�lkoztam vele az �bred�sem ut�n. �szint�n sz�lva az�ta nem l�ttam, mi�ta tegnap reggel elj�ttem itthonr�l.
- Ez nem j� h�r. – n�zett �ssze Arura �s Ryureri. Kara ciccegett.
- Val�sz�n�leg Neo-Queen Serenity-hez �s sz�leinkhez fordulhatott tan�cs�rt. – sz�lalt meg Mui. Ryureri megr�zta fej�t:
- Az a gond, hogy �ppen vele gondolom kapcsolatosnak ezt a l�tom�st. Mindenk�ppen meg kell keresn�nk, ha kell, akkor a sz�leinken kereszt�l!
- A tan�csteremb�l el lehet �rni b�rmelyik kast�lyt. – �llt fel Keron v�lla m�g� biccentve, majd elindult abba az ir�nyba. A l�nyok felk�sz�l�dtak, �s k�vett�k.

A tan�csterembe �rve mindannyian megtorpantak. A viszonylag kicsi terem k�zep�n, a k��l�sek gy�r�j�t�l �vezve a k�b�l faragott, m�sf�l m�ter �tm�r�j�, t�z centi magas, lapos, k�r alak� emelv�nyen ott �lt sarkain Hotaru. Fej�t lehajtotta, el�reoml� haja eltakarta arc�t, kezeit �l�be ejtette, egyber�szes, s�t�t lil�sk�k ruh�j�nak szokny�ja sz�tter�lt az alacsony emelv�nyen. A mennyezet fel�l �rkez� f�nysug�r bebor�totta alakj�t, halv�ny aur�t rajzolva k�r�. A Senshik a d�bbenett�l mozdulni sem tudtak, mind�j�k k�z�l Keront �rte legv�ratlanabbul anyja l�tv�nya. A n�lk�le elt�lt�tt k�t nap hi�ny�rzetet keltett benne, s most ilyen szokatlan k�r�lm�nyek k�z�tt l�tja viszont. Megkem�ny�tette mag�t, elsz�nt l�ptekkel odament az emelv�nyhez, �s let�rdelt Hotaru mell�:
- Anya! – sz�l�totta meg f�lhangosan. A n� picit oldalra mozd�totta fej�t, de haja m�g mindig takarta arc�t:
- Keron? – a fi� meg�tk�z�tt a k�rd� hangs�lyon. Nem ismeri fel a hangj�t, de m�g csak nem is �rz�keli, hogy � az?
- Ugye, nincs semmi baj? – hajolt k�zelebb agg�dva anyj�hoz, aki nem v�laszolt. A fi� �rezte a sz�ve l�ktet�s�t, hallotta egyre halkul� l�legzetv�tel�t, amit tudatalatt fojtott vissza.
- Haldoklom. – Hotaru tompa hangja visszhangzott a teremben. A bej�ratban dermedten �ll� Senshik val�s�ggal odafagytak. Keron nem mozdult. Felfogta, amit hallott, de nem tudta feldolgozni. Haldoklik? Princess Saturn… Hotaru… az anyja… haldoklik? Ez azt jelenti, hogy meg fog halni? Az � anyja? Ilyen kor�n? Ilyen fiatalon? Hisz a Ginzuishou k�zels�ge miatt �r�k�letet nyert! Haldoklik? Mereven n�zte a r�vid, d�s, fekete hajat. Most l�thatja utolj�ra. Hamarosan m�r nem fogja �rezni a k�zels�g�t… csak a hi�ny�t…
- Anya! – tekintete elhom�lyosult. Nem lehet…! Nem szabadna…! Mindk�t tenyer�vel let�maszkodott a k�re, m�sk�l�nben nem tudta volna megtartani mag�t. T�ls�gosan s�lyosnak �rezte hozz� test�t. – Mi�rt?
Hotaru mozdulatlanul tartotta lehajtva fej�t, arc�t elrejtette b�rsonyos haja:
- Serenity �s a Princess-ek tudj�k, hogy a Naprendszer hamarosan felbomlik. A k�ls� bolyg�k egyike megsz�nik, vele egy�tt pedig az egyik Princess is. – fia hallott minden egyes sz�t, de ann�l ink�bb nehez�re esett elhinni. Hogyhogy? Hogy t�rt�nhet ez? Mi�rt nem seg�t senki? Hol van az apja? Hotaru csendesen folytatta. – �k tiszt�ban vannak vele, mit kell tenni�k… �rtem pedig ne agg�djatok! – Keron finom �rint�st �rzett v�llain�l, s ez mag�hoz t�r�tette. Hagyta, hadd vonja mag�hoz anyja, majd er�tlen�l � is �t�lelte. A Senshik megrend�lten �lltak az ajt�ban, n�melyik�k szem�ben k�nnyek csillogtak. A fi� a Hotaru test�b�l �rad� melegs�gre koncentr�lt, �s pr�b�lta �sszeszedni gondolatait. Csukott szemmel feln�zett a n� arc�ra:
- A hang tette, igaz? – n�mi meglepett k�sleked�st k�vet�en Hotaru nyugodtan felelt:
- Alastro. Valaha � is Senshi volt, Sailor Saturn. – merengve hallgatott egy pillanatig. – Meg�rdemelten v�lasztotta ki a Szaturnusz, de t�ved�sb�l: Alastro ugyanis f�rfi volt. Mikor felfedezte Senshi val�j�t, az �lete vesz�lyben forgott, s ezen m�g a bolyg� erej�vel sem tudott v�ltoztatni, �gy mind�ssze p�r percig lehetett v�delmez�. Hal�lakor nagyon csal�dott volt, �s a sorsot �tkozta, ami�rt nem adott neki el�g id�t a bizony�t�sra. Haragja v�g�l �letben tartotta lelk�t, ami bossz�t�l f�tve a Szaturnuszhoz l�ncol�dott. Az�ta minden reinkarn�ci�t�l megpr�b�lja megszerezni a Fluoritkrist�lyt, hogy � lehessen Sailor Saturn. A krist�ly azonban semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt �s semmilyen indokb�l nem lehet az �v�, feladat�t ugyanis m�r nem tudn� elv�gezni az �nc�l� v�gyakoz�s �s a negat�v �rz�sek miatt!
Princess Saturn nem mondott t�bbet, a teremre csend borult. Keron nem k�rdezett, a Senshik pedig nem moccantak. A fi� most szedte �ssze mag�t annyira, hogy er�sebben szor�tsa anyj�t, aki erre szokatlan m�don megr�ndult. Keron felfigyelt erre, �s kinyitotta szem�t, de fej�t anyj��nak hajtotta, s a t�voli k�kes falakat n�zte, mik�zben hozz� besz�lt:
- Mi t�rt�nt veled? Mi�rt nem l�thatom az arcodat? – Hotaru gyeng�den k�r�lfonta ujjaival fia jobb kez�t, majd finoman v�gigfuttatta vele a saj�t arc�n. „Ugyanolyan b�rsonyosan sima a b�re, mint mindig. Semmi nem v�ltozott.” �llap�totta meg mag�ban Keron. „Akkor m�gis mi�rt?” jobb karj�val m�g jobban mag�hoz szor�totta anyja derek�t, aki az el�z�h�z hasonl�an megr�ndult. „Megsebes�lt?” d�bbent meg Keron. Kibontakozott a szeret� �lel�sb�l, fel�lt, �s �vatosan v�gigh�zta kez�t anyja oldal�n, aki sz� n�lk�l t�rte. K�zben �gyelt r�, hogy m�g szeme sark�b�l se l�ssa az arc�t. Igaz�b�l, ahogy hozz��rt, a n� azonnal megremegett. Eszerint az eg�sz oldal�t egy hatalmas seb bor�thatta.
- Nem ez a fontos! – el�z�tt meg b�rmif�le vit�t Hotaru. Hangulatv�ltoz�sa �rz�kelhet�, egyszersmind v�ratlan volt. – Menjetek a Holdra, Neo-Queen Serenity-n�l lesztek a legnagyobb biztons�gban! – sz�lt r� �s a l�nyokra ellentmond�st nem t�r�en, amire m�g azok is felriadtak.
- Mi�rt nem mondod el, mi t�rt�nt? – er�sk�d�tt Keron. – Tiszt�ban vagy a hatalmammal, �n eg�szen biztosan meg tudok t�le szabadulni!
Princess Saturn komolyan n�zte, de fia nem pillantott r�:
- M�r �n is megtettem volna, ha tudn�k megold�sr�l. – felelte nyugodtan. – Addig l�tezik, am�g a Szaturnusz l�tezik, a bolyg� pusztul�s�val � is eleny�szik.
- Eszerint lehet m�s megold�s is, csak m�g nem ismert! – Keron az utols� lehet�s�gbe is belekapaszkodott. – Lehet, hogy el tudjuk szak�tani a bolyg�t�l b�rmif�le…
- Keron! – Hotaru hangja tiszt�n csend�lt, indulat �s fesz�lts�g n�lk�l. Csendesen, m�gis kij�zan�t�an. – Nem az sz�m�t, hogy velem mi t�rt�nik! Ha b�rmi vagy b�rki vesz�lyt jelent Neo-Queen Serenity-re, akkor semmi nem olyan fontos, mint �! A hal�l nem jelent semmit, ha a kir�lyn�m �l. Ez�rt l�tezem! �s ez�rt sem sz�ks�ges nekem vigasz…
A fi� mereven szegezte tekintet�t a padl� egy pontj�ra. Nem igaz! Az � anyj�n�l nincs senki m�s, aki fontosabb lehetne! Az � sz�m�ra senki nem �r annyit! Ez az eg�sz k�ptelens�g! Ennyien l�tezzenek akaratukon k�v�l egy valaki�rt… �k�lbe szor�totta kez�t, majd anyj�ra pillantva kiengedett:
- Mi�rt sebes�lt�l meg?
Hotaru visszaejtette �l�be kezeit:
- Alastro a jelenl�t�vel �sszezavarta a Szaturnusz rendj�t, mi�ta folyamatosan az �l�k k�z�tt tart�zkodik. A bolyg� egyens�lya felborult, � pedig felhaszn�lta ezt ellenem. Elvesz�tettem a Szaturnusszal a kapcsolatomat, s mindketten magunkra maradtunk, mik�zben nem �lhet�nk egym�s n�lk�l.
- A seb… - sz�lt k�zbe halkan a fi�. A n� elhalkulva folytatta:
- Nem fog meggy�gyulni. – lemond�an vett leveg�t. – Nem f�j… nem �rzem…
A bej�ratban meredten �ll� Senshik k�z�l Arura m�r nem pr�b�lta visszatartani felt�r� k�nnyeit. Tudta, mir�l besz�l Princess Saturn. Anyja, Michiru mes�lt neki arr�l, mi t�rt�nik, ha a test�kben l�v� krist�ly harm�ni�ja megbomlik: a Senshi elhalv�nyul �s elt�nik.
- M�r nincs semmi bajom. – fejezte be szel�den Hotaru. - A k�teless�gemet teljes�tem, de szeretetb�l. Szeretem Serenity-t. Az � �lete olyan gy�ny�r� csoda a vil�gnak, ami ak�rmilyen �rat meg�r. – kez�vel seg�tette fi�t, hogy az �lljon fel. – F�jni fog a hi�nyom, tudom. – felemelte karjait, s kezeivel arc�hoz h�zta fi��t, aki hossz� ideje most l�tta �jra. Gy�ny�r�… Hotaru gyeng�den homlokon cs�kolta. – Benned �lek.
Keron kifejez�stelen�l n�zte anyja arc�t; egy k�nnycsepp sem g�rd�lt le rajta. Az � k�nnyei sem hullottak r�; nem tudott s�rni. �rz�ketlen hitetlenked�st v�ltott ki bel�le mindez. Sosem l�tta ilyennek Hotarut. A nyugalma, a tekintete az �v� volt, de a belet�r�d�se, a d�nt�se nem. Elfogadta ezt a sorsot? Nem �ll ellen? Nem v�gyik r�, hogy vel�k maradhasson? Hogy a Princess-ekkel? Ennyi, amit megtesz az egyetlen�rt, aki�rt �l? Ezt akarja? Elb�cs�zni? �? Ezt elutas�tja. A karcs� ujjak simogat�an cs�sztak le arc�r�l. Keron felegyenesedett, nem t�r�d�tt vele, hogy akarva vagy akaratlanul teszi-e. F�lig elfordult. Sz�ja �sszeszorult; nem b�cs�zott el. Ell�pett. Arca rezzen�stelen maradt. Darabos mozdulatokkal l�pkedett a bej�rat fel�. Mi�rt? Hogy teheti ezt? Senki nem tartja vissza, hogy mellette maradhasson. Hacsak nem � maga. Ez�rt nem n�z vissza? Az � sz�ve, esze, lelke, minden gondolata maradni akart az utols� pillanatig. Anyj�� nem… Tov�bb ment. El�rte a bej�ratot. Sz� n�lk�l haladt el a Senshik mellett. Nem t�r�d�tt az ut�na fordul� k�nnyes tekintetekkel. A bolt�vben lelass�tott. Visszarohanna hozz�… csak nincs mi�rt. Mindent neki k�sz�nhet, az �let�t, a t�r�d�st, a szeretetet… s v�g�l elfordul t�le. A gyermek ford�tott h�tat… miut�n a sz�l� mag�ra hagyta. Kil�pett. „K�rlek, vigy�zz magadra, anya!”
A Senshik k�vett�k. Egyed�l Ritsusu fordult vissza a mag�nyosan t�rdepl� Princess Saturn fel�. �rezte, hogy elt�rik benne valami, s hangtalanul s�rva ingatta fej�t. Nem tal�lt olyan �rz�st, mellyel kifejezhette volna f�jdalm�t. „Bocs�ss meg, ami�rt nem tudunk seg�teni!” kezeibe temetve arc�t hagyta el a termet.