5. r�sz V�lasz�t 

Fej�t f�lreford�tva, magatehetetlen�l fek�dt a szikl�s talajon, k�r�l�tte tombolt a vihar. A l�nyok a kast�ly bej�rat�n�l �lltak illetve �ltek. Mindannyian Sailorok voltak, hogy baj eset�n ne �rthasson nekik az �letre alkalmatlan l�gk�r.
- Sz�rny� ennyire mag�baroskadtan l�tni a �r�khiggadt Keront! – sz�lalt meg a l�pcs�k�n �l� Arura.
- Szerintem viszont lemaradtunk valamir�l. – jegyezte meg Kara a barna felh�ket b�mulva. A l�pcs�k�n fek�dt hanyatt, karjait feje al� t�ve.
- Mi? – fordult h�tra Ryureri.
- Kar�nak abszol�t igaza van! – �llt fel meg�t�dve Mui. – Mit keres Keron ebben az ellens�ges k�rnyezetben?
- �, a fen�be! – sziszegte Ryureri. H�rmas�val v�ve a l�pcs�ket lesz�kkent a bolyg� term�szetes talaj�ra, majd onnan figyelte fesz�lten a fi�t. Hamarosan Ritsusu is ott termett mellette.
- Nem lehet igaz! – �mult el Minako l�nya. – Keron �l a Szaturnusz leveg�tlen l�gk�r�ben, �s a vihar sem �rt neki!
- Mi t�rt�nt vele, mi�ta nem l�ttuk? – vonta �ssze szem�ld�k�t Ryureri. – Egy�ltal�n mi t�rt�nik itt, mi�ta el�sz�r megjelent az a d�g?!
Arura l�pett mell�je nyugodtan, karjait keresztbe fektette egym�son, k�ny�keit tenyereibe fogta:
- Engem is roppantul �rdekeln�nek a v�laszok! De tartok t�le, nek�nk kell kider�teni.
A fi� tov�bbra is csak fek�dt moccanatlanul, innen m�g azt sem lehetett igaz�n l�tni, hogy l�legzik-e.
- A vigasztalhatatlan l�lek pr�b�lja tudt�ra adni sz�l�bolyg�j�nak, hogy sz�l�anyj�t cserbenhagyta. – s�hajtotta Ritsusu.
- T�nyleg � lenne Keron? – k�rdezte tan�cstalanul Mui m�g�tt�k. – Neh�z elhinnem, hogy a Senshis�g t�rv�nyeit ilyen egyszer�en meg lehetne szegni.
Ryureri visszasz�lt a v�lla f�l�tt:
- Egy�ltal�n nem biztos, hogy Keron Sailor! M�s oka is lehet annak, hogy elviseli a bar�ts�gtalan l�gk�rt. – �jb�l el�ren�zett. – Gondoljunk csak az apj�ra!
- Eszerint az a legk�zenfekv�bb megold�s, hogy Keron f�rfisenshi. – vonta le a k�vetkeztet�st Arura. – Ami azt jelenten�, hogy az a l�ny ezt a k�pess�g�t �breszthette fel benne.
- Nem figyel senkire �s semmire. – �llap�totta meg szomor�an Ritsusu. - Jobban agg�dok �rte, mint b�rmikor. – feln�zett az eget takar� s�r� fellegekre. – Ha lehetne egy k�v�ns�gom, azt k�rn�m, hogy Princess Saturnnak ne essen semmi baja! �gy Keron sebe is begy�gyulna…
Ryureri elsz�nta mag�t, �s odament a fi�hoz. F�lt�rdre ereszkedett mell�, majd habozva meg�rintette a v�ll�t:
- Hogyan �rzed magad? – k�rdezte egy�tt�rz�en. Legnagyobb meglepet�s�re kapott v�laszt:
- Magam vagyok. – nagyon t�volinak t�nt Keron hangja, de Ryureri hallotta. P�r sz�vdobban�snyi id� m�lva a fi� megmozdult, �s lassan n�gyk�zl�bra �llt. L�tszott rajta, hogy rettenetes teher nyomja. A t�bbi l�ny is odagy�lt k�r�j�k.
- Mif�le var�zslat v�d meg, hogy t�l�led ezt a kegyetlen �t�letid�t? - k�rdezte Mui. A t�bbiek vill�ml� tekinteteket vetettek r�, ami�rt ilyen sz�raz k�rd�st tesz fel ilyen szomor� esem�nyek k�zepette. A l�ny megszeppenve szabadkozott n�m�n, felemelt karokkal.
- Az, ami a hozz�m hasonl�akat. – felelte maga el� meredve Keron. Sem er�, sem sz�n nem volt hangj�ban.
- �gy �rted… f�rfisenshiket? – pr�b�lkozott Ritsusu. Amaz csak egy l�lektelen „aha”-val v�laszolt, amit alig lehetett hallani. Fel�lt sarkaira, azt�n �sszeszedte mag�t, �s fel�llt:
- Sz�let�semt�l kezdve f�rfisenshi vagyok, de eg�szen id�ig nem j�tt el�. Azt sem tudom, hogy ap�m tudta-e.
- Val�sz�n�leg nem. – Mui a sz�m�t�g�p�n p�ty�g�tt, majd megnyomta f�lbeval�j�t, amit�l szeme el� var�zsol�dott a Merk�r szem�vege. – Rengetegszer volt alkalmam megvizsg�lni t�ged - b�r nem tudatosan tettem, hanem �gy alakult -, �s nem tal�ltam Tiny�hez hasonl� kisug�rz�st benned. Ap�d nagyon sok mindent tud, de nem hiszem, hogy ezzel tiszt�ban lett volna, hacsak nincsen k�l�nleges �rz�ke.
- Hogy van Nesana �s Chibiusa? – tette fel a v�ratlan k�rd�st Keron, zavarba hozva ezzel a l�nyokat. Kara m�r sz�lni akart, hogy Princess Saturn meggy�gy�totta �ket, de szerencs�re el tudta harapni mondat�t. Nem c�lszer� anyj�t emlegetnie el�tte:
- Pr… Meggy�gy�tott�k �ket, de m�g l�badoznak. – majd melegs�ggel a hangj�ban hozz�tette. – Princess Mars elk�pzelhetetlen�l h�l�s neked, amit a l�ny��rt tett�l. Nesan�r�l nem is besz�lve…
Ryureri el�rkezettnek l�tta az id�t, hogy v�gleg elterelje a sz�t a szomor� dolgokr�l:
- Figyelj�tek meg, Haken mit mondott volna erre! – Ritsusu elv�r�s�d�tt:
- R�m c�lzol ezzel?
Haruka l�nya el�gedetten vigyorgott. Nagyon helyes, a t�bbiek is vett�k a lapot.
- Nem, de ha m�r sz�ba hoztad… - �lcel�d�tt.
- Haken�ket ugye hazavitt�tek, miel�tt idej�ttetek volna? – fordult fel�j�k komolyan Keron. Nevetni tal�n m�g napokig nem fog tudni, de tart�s�t m�r kezdte visszanyerni.
- Igen, de miattuk ne agg�dj, Haken s�rtetlen�l meg�szta az aff�runkat azzal a l�nnyel! – b�logatott Arura.
- Vigy�nk el hozz�juk? – vonta fel szem�ld�k�t Ryureri. A sr�c megr�zta fej�t. A fesz�lts�g hirtelen megn�tt, a Sailorok nem tudtak szabadulni az �rz�st�l, miszerint Keron tervez valamit. Kara megragadta a karj�t:
- Hov� akarsz menni? - k�rdezte. A fi� �rdekl�dve n�zett r�, mire a l�ny sebesen elr�ntotta kez�t. – Na, nem az�rt!
Bar�tn�i t�tott sz�jjal meredtek r�, s m�g a fi� is furcs�n n�zte. A k�nos pillanatnak v�ge szakadt, ahogy Keron v�llat vont:
- Semmi k�l�n�s, csak �rdekl�dtem fel�l�k. V�gt�re is a bar�taim. Mindenesetre most megyek pihenni, �s szerintem nektek se �rtana.
A l�nyok leforr�zva �rezt�k magukat. A sr�c ilyen egyszer� sz�veggel szabadul meg t�l�k. Ennyire nem akarja, hogy beleavatkozzanak a dolgaiba. Arura csak a fej�t r�zta, de Keron l�that�an nem t�r�d�tt vel�k, elk�sz�nt �s visszaindult a kast�lyba.
- F�l�sleges ut�na menni. – tartotta vissza bar�tn�it Ryureri.
- Nem, ha valaki meg tudja �rteni, mi nyomja most a lelk�t! – ezzel a mondattal Ritsusu felaj�nlotta, hogy besz�l Keronnal. Sokszor bevallotta m�r mag�nak is, m�soknak is, hogy mennyire agg�dik a fi��rt. Miel�tt ut�na szaladt volna, visszafordult a l�nyokhoz, �s hesseget� mozdulattal siettette �ket. – Menjetek csak, majd �n visszatartom, nehogy valami bolonds�got csin�ljon! – ezzel elrohant. Ryureri v�llat vont:
- Megkapta �lete els� lehet�s�g�t, hogy szerelmet valljon, holnap kider�l, siker�lt-e neki.
Arura felkuncogott, m�g Kara led�bbent, Mui pedig diszkr�ten k�hintett:
- Tegy�k fel, igazad van, Ryureri, �m akkor sincs jogunk boncolgatni ezt a k�rd�st!
- Mui, te kis naiv! – kacagott fel Haruka l�nya, majd lend�letesen belekarolt Arur�ba �s Kar�ba. – Menj�nk csak, a mai nap m�r nem a mienk!

Meg is tal�lta az egyik erk�lyen. Ott �llt mereven, tekintet�t az �thatolhatatlan viharba f�rva.
- Azt n�zed, mikor t�nnek el a Nap els� sugarai? – somford�lt a k�zel�be Ritsusu.
- Ryureri k�ld�tt ut�nam? – a l�ny sz�m�tott a mogorva hangnemre, �gy nem s�rt�d�tt meg:
- Nem, magamt�l j�ttem. - felelte bar�ts�gosan. – Ugye nem vagyok a terhedre?
A k�rd�s meglehet�sen k�nyelmetlen volt, �ppen ez�rt tette fel Ritsusu. Mindenk�ppen r� akart j�nni, mennyire engedi k�zel mag�hoz Keron. N�mi csend ut�n �rkezett a v�lasz:
- Nem. – t�m�ren �s lemond�an hangzott, a sr�c nyilv�n elfogadta, hogy egyhamar nem szabadul a l�nyt�l.
- Elmehetek, ha gondolod! – aj�nlotta kedvesen Ritsusu, tov�bb fokozva a hat�st. Keron m�r csak s�hajtott:
- Maradhatsz, ha akarsz. – a l�ny tettetett fintort v�gott. J�l visszakapta. B�tortalanul k�zelebb l�pett, mire a fi� v�ratlanul megsz�lalt. – Nyilv�n az�rt j�tt�l, hogy megbizonyosodj, nem magam akarok v�get vetni ennek a… k�ptelens�gnek.
- Nem eg�szen. – ismerte be halkan Ritsusu. Ezzel a k�t sz�val siker�lt az eltervezettnek megfelel�en meglepnie Keront, az ugyanis �sszevont szem�ld�kkel fordult h�tra. „Bing�!” ujjongott mag�ban a l�ny, de kifel� j�l elrejtette ezt, s �rtatlanul meredt r�. – Miattad agg�dom.
Keron �jra el�refordult:
- Akkor m�gis.
- Miattad! – nyomta meg a hangs�lyt a l�ny. Keron most m�r v�gleg megfordult, �s k�ny�kkel h�trat�maszkodott a sz�les k�korl�tra, egyel�re azonban csak sz�tlanul v�gigm�rte. Ritsusu elpirult a vizslat� tekintet hat�s�ra. A fi� megint visszafordult, de m�r ki�rz�d�tt bel�le egy enyhe zavar, amit Minako l�nya el�gedetten nyugt�zott. „M�sodik gy�zelem!” mosolygott mag�ban. Odament Hotaru fia mell�, s hozz� hasonl�an r�k�ny�k�lt a korl�tra. Szeme sark�b�l j�l l�tta, hogy a sr�c v�gig az ellenkez� ir�nyba n�z, de szerinte kifejezetten amat�r m�don csin�lta. Ritsusu a k�vetkez� pillanatban jobb karj�ra t�maszkodva teljesen fel� fordult, �s most � szeml�lte meg partner�t. Keron l�tsz�lag nem t�r�dve a szeml�l�d� tekintettel, v�gig a vihar egy pontj�ra meredt, mintha a l�ny m�g v�letlen se lenne a l�t�ter�ben. „Nem tud mit kezdeni azzal, hogy udvarolok neki!” Ritsusunak annyira tetszett az el�rt eredm�ny, hogy m�r sz�lesen mosolygott. „Istenem, most gondoltam csak bele, hogy ha �gy folytatom, akkor m�g a v�g�n �n is megtetszem neki!” kezdett �juldozni mag�t�l. „M�r �gy is felh�vtam magamra a figyelm�t!” t�relemre intette mag�t. „Ahhoz viszont nem szabad ennyire kih�v�nak lennem! Keron ugyanis nem szereti az ilyen n�ket. Sokkal ink�bb a szem�rmesebbeket…” �llap�totta meg n�mileg lehangoltabban. Ha arra gondolt, hogy a h�t Sailor-l�ny k�z�l kinek lenne a legnagyobb es�lye megh�d�tani Hotaru fi�t, akkor Chibius�r�l �s Nesan�r�l tudta elk�pzelni. R�ad�sul ut�bbi mintha m�r t�nyleg elj�tszott volna a k�rd�ssel… Erre a gondolatra kicsit megugrott benne az adrenalin. Nesana el�nyben lenne a nyugodtabb, visszah�z�d�bb viselked�se miatt… pedig � semmi el�nyt nem akart neki adni! „De h�t miket besz�lek! �n nem is akarom elcs�b�tani Keront! Mind�ssze a figyelm�t akarom elterelni anyja trag�di�j�r�l!” Erre a gondolatra elv�r�s�dve pattant vissza kor�bbi helyzet�be, a vihar b�mul�s�ba, �s k�nosan kopogni kezdett a korl�ton. A percek �ta be�llt csendet v�g�l a fi� t�rte meg:
- Ha el�bb �rek meg a feladatra, akkor most nem kellene ezt �t�ln�nk. - mondta f�lhangosan. Ritsusu m�r nem volt biztos a dolg�ban. Lehet, hogy a fi� el�rtette a pr�b�lkoz�s�t, �s most � kezdi el puhatolni? Hirtelen nagyon melege lett:
- Ammm… ���… Szerintem neem! – igyekezett valami �pk�zl�b �tlettel kim�szni az �ltala teremtett helyzetb�l, de be kellett ismernie, teljesen elvesztette ir�ny�t�s�t a p�rbesz�dben, m�g azt sem tudta megmondani, hogy Keron v�g�l is hogyan viszonyul hozz�. Mert az�rt ugyanakkora es�ly van arra is, hogy a sr�cot egy�ltal�n nem �rdekli az � szem�lye. V�ratlanul vill�mk�nt has�tott az agy�ba a helyes v�lasz, s egyszeriben �jra magabiztoss� v�lt. Er�teljesen csapott a korl�tra. - Na, ezt most fejezd be, mert ez nem igaz, ez b�rmikor bek�vetkezhetett volna! Ezt se te, se �n, se senki m�s nem tudta volna el�re megj�solni! – jelentette ki ellentmond�st nem t�r�en.
- Val�ban, el�re j�solni nem lehet! – b�lintott nyugodtan a fi�. A l�ny gondolatban kif�jta mag�t. Szerencs�re sz� sem volt szerelemr�l. – Ennek ellen�re akkor sem menthetem fel magamat. Vak voltam, �s ezt �lveztem is. Nem akartam felel�ss�get, hogy k�nnyebb legyen az �letem.
- Ez nem rajtunk m�lik! – pr�b�lta vigasztalni szel�den Ritsusu. Ismerte az �nv�dat, m�r csak az�rt is, mert nem r�g �ppen hasonl� t�rt�nt vele, ami miatt b�n�snek �rezte mag�t… �s nem csak �.
- Most pedig d�ntenem kell… - fejezte be neh�z s�hajjal Keron. A l�ny b�tor�t�an a v�ll�ra tette kez�t:
- �n csak azt tudom mondani, hogy b�rhogy d�ntesz, mi melletted lesz�nk �s seg�t�nk! – bar�tk�nt akarta ezt mondani, de �rezte, hogy ann�l t�bb volt a hangj�ban. Szinte b�gta. Miel�tt Keron reag�lhatott volna, bement a kast�lyba, b�r kicsit t�lzottan sietett. �sszeszor�totta fog�t. Ideje lesz rendezni v�gre �rzelmeit, mert a v�g�n m�g �nmaga szerelmes�ti bele mag�t egyik bar�tj�ba! A folyos�n l�pkedve lelass�tott egy pillanatra, �s f�lig visszan�zett. Rem�lte, Keron el�g szil�rd lesz ahhoz, hogy ne hagyja mag�n eluralkodni a szomor�s�got.

Ezek ut�n Keron j� p�r napig nem besz�lt senkivel. Nem j�rt iskol�ba, ami t�le szokatlanul hatott, a k�teless�gtudat ugyanis anyj�hoz hasonl�an benne is nagy volt. Eleinte nem is mert�k megl�togatni, egyr�szt, mert tartottak a szembes�l�st�l, m�sr�szt nem akart�k megzavarni, h�tha elm�lkedett. A negyedik napon v�g�l a l�nyok k�z�sen elhat�rozt�k, hogy elmennek hozz� megn�zni, milyen �llapotban van.
A kast�lyban ezalatt mintha meg�llt volna az id�, semmi �s senki nem j�rta a hatalmas csarnokokat. Illetve m�gis: egy halov�ny �rz�s, mely k�dk�nt �lte meg a v�gel�thatatlan termeket, folyos�kat. Minden nappal egyre nyomaszt�bb l�gk�rt teremtett, �m m�g �gy is csak akkor lehetett �rezni, ha valaki minden idegsz�l�val r�koncentr�lt. Egy kev�sb� �rz�keny ak�r m�g az ottl�t�t is k�ts�gbe vonhatta ennek a leheletk�nnyed �rz�snek, �m a Keronhoz hasonl�akra ez a csek�ly �rzet is negat�van hatott. Hotaru fia t�r�k�l�sben, karbatett k�zzel, lehunyt szemmel �lt az egyik �ri�si teremben, melyb�l k�t, egym�ssal kilencven fokot bez�r� bolt�ves �tj�r� vezetett el. K�r�l�tte �t �r foglalt helyet hasonl� m�don, t�r�k�l�sben, csukott szemekkel, �m �k a kezeiket m�s-m�s mozdulatban tartott�k, k�l�nf�le jeleket mutatva, mindezt rezzen�stelen�l. Az els� nap m�g n�gy test�rrel volt k�pes ki�llni, a negyedik napon m�r �ttel. B�r a n�veked�s nem t�nt sz�mottev�nek, de mindezt n�gy nap alatt �rte el, erre pedig m�g � maga sem sz�m�tott. Az igaz�n k�l�nleges viszont az volt ebben, hogy nem fejl�d�st �rzett, teh�t nem elm�je hat�rait t�g�totta, hanem mindink�bb kihaszn�lta birtok�ban l�v� k�pess�geit. B�r a sz�net n�lk�li szellemi gyakorl�s elf�rasztotta, m�gsem tudott nyugodtan aludni. �jb�l �s �jb�l �tgondolta, �t�rt�kelte az addig t�rt�nteket, m�gnem v�g�l elhat�rozta mag�t a cselekv�sre. Voltak�ppen m�r az anyj�val val� utols� tal�lkoz�skor eld�nt�tte, hogy egyed�l oldja meg a probl�m�t, vagyis Alastr�t. Akkor azonban nem akart meggondolatlan lenni, tudta ugyanis, hogy nem ismeri sem a n�hai Sailor Saturn, sem a saj�t hatalm�t, �gy elengedhetetlennek tartotta az alapos felk�sz�l�st. �reit m�r a legelej�n kifaggatta a f�rfisenshikr�l, s b�r azok nem sokat tudtak r�luk, azt a keveset megosztott�k. �gy ker�lt tiszt�ba vele, miszerint elk�peszt� fizikai ereje �s gyorsas�ga van, ez�rt sz�nd�kosan nem is foglalkozott test�vel. Edzeni �gysem tudna sehol, ha minden �sszet�rik az �t�se alatt. Napokon �t forgatta mag�ban a terveket, lehet�s�geket, de nem jutott semmire. A negat�v energia megjelen�s�vel azt�n lassan kibontakozott el�tte, hogy hova kell mennie. El�g ugyanis k�vetnie ezt a halv�ny energi�t, amely, mint egy sz�l, elvezetett a kast�lyt�l. Teh�t gyakorolt �s v�rt.
Ekkor toppantak be a l�nyok, s l�tt�k meg �reivel gyakorl�s k�zben. K�rd�n �sszen�ztek:
- Szerintetek seg�ts�nk neki? – tette fel a k�rd�st Mui.
- A k�rd�s nem az, hogy seg�ts�nk-e neki, hanem, hogy hogyan? – r�zta fej�t Ryureri. Kara helyesl�en b�logatott:
- Ja-ja! Egy f�rfisenshi azt hiszem t�l kem�ny di� lenne nek�nk mind ment�lisan, mind k�zelharcban.
Ritsusu oldalba b�kte:
- Nem is tudtam, hogy Keron �rt a harcm�v�szetekhez!
- Persze, hogy nem �rt! – vonta �ssze szem�ld�k�t Kara. – De mire �szrevenn�d, hogy k�zel�t, addigra m�r padl�ra k�ld�tt.
- Ne t�lozzunk! – fordult el t�ntet�leg Ryureri. Nem sz�vlelhette, ha vele egykor�, n�l�n�l m�gis er�sebbeket m�ltattak.
- L�nyok! - sz�lt k�zbe egy k�hint�ssel Mui. - V�lhet�en ti nem vett�tek �szre, de mi most a Tit�n kast�lyban �llunk, egy bar�tunk l�t�t�vols�g�n bel�l, �s rajta vitatkozunk, ahelyett, hogy odamenn�nk �s k�sz�nn�nk neki!
Ritsusu erre haboz�s n�lk�l elindult a bolt�ven kereszt�l a teremben kuporg�k fel�, m�g a t�bbiek egyenk�nt k�vett�k.
- �, szia, Keron! – kiab�lta lelkes integet�s k�zepette. M�g�tte a bar�tn�i nagyobb r�sze k�pzeletben m�r fojtogatni is kezdte, m�g Mui csak diszkr�ten elh�zta sz�j�t. Minako l�nya sokszor nem vette �szre mag�t. – Ugye, nem zavarunk?
Az �r�k leengedt�k kezeiket, Keron pedig szem�vel feln�zett:
- Hell�sztok! – k�sz�nt kurt�n, az �r�m leghalv�nyabb jele n�lk�l. „Az�rt ennyire nem k�ne meghat�dnod!” gondolta mag�ban savany�an Ryureri. Hossz� t�zm�sodpercekig tartott, mire a l�nyok oda�rtek hozz�juk. Addig csak Ritsusu b�sz integet�se folytat�dott, sz�lni nem sz�lt senki.
- J� napot k�v�nok! – t�rdelt le Mui k�t test�r k�z�, akik szenvtelen�l n�zt�k. Arura �s Kara ugyanezt tette, m�g Ryureri �llva maradt, csup�n karjait fonta �ssze. Ritsusu nem zavartatva mag�t, �tgyalogolt a k�rt alkot� �r�k k�z�tt, �s egyenesen a k�z�pen gubbaszt� fi�hoz toppant:
- Jaj, de �r�l�k neki, hogy ennyire j�l �rzed magad! – csapta �ssze tenyer�t, majd leguggolt. Ryureri egyik szem�ld�ke r�ngat�zni kezdett.
- Aha! – v�laszolta a lehet� legt�m�rebben Keron. Ritsusu lelkesed�se kezdett al�bbhagyni, ahogy lassan felfogta a k�nos helyzetet. A sr�c v�gign�zett rajtuk. – Milyen az iskola?
- Ammm… - csapott le sietve Mui. - …Nem v�ltozott semmit! A tan�rok �s n�h�ny oszt�lyt�rsad k�rdez�sk�d�tt fel�led, de megnyugtattam �ket, hogy mind�ssze csal�di okok miatt nem j�ssz.
- Mui… - hunyta le szem�t Kara. Ami l�nya anyj�hoz hasonl�an kifejezetten ut�lt hazudni, �gy amiket mondott, azok mindig igazak voltak. Ahogy jelen esetben is, tekintve, hogy Princess Saturn, Keron anyja voltak�ppen egy �s�vel ker�lt szembe. De megint felhozni Hotarut a fi� el�tt…
- Keron! – l�pett el�re hat�rozottan Ryureri, mik�zben �sszef�z�tt karjait sz�tbontotta, �s a jobbat enyh�n felemelve �k�lbe szor�totta. - Csak annyit k�ne mondanod, hogy hova menj�nk, �s mi m�r megy�nk is! Semmi �rtelme kock�ztatnod az �letedet… Igaz�n r�nk b�zhatn�d Alastr�t!
Keron k�sleked�s n�lk�l v�laszolt, �m tov�bbra is higgadt maradt:
- El�g annyit mondanom, hogy k�pzeld magad a helyembe!
Mui �s Kara felszisszent, m�g Ryureri inger�lten �sszecsattintotta fogsor�t, majd kifakadt:
- Az istenit, Keron! M�g�tt�nk t�bb �v gyakorl�s �ll, ismerj�k egym�st a legapr�bb rezd�l�sig, t�k�letes k�z�tt�nk az �sszhang! Te m�gis mi�ta edzel?! N�gy napja! Ez arra sem el�g, hogy tiszt�ba j�jj a k�pess�geiddel, nem hogy megismerd a korl�taidat! �s akkor hol van m�g a rutinod?! – mindenki, m�g az �r�k is Ryurerit n�zt�k. Mikor Keron kem�ny hangon megsz�lalt, a tekintetek fel� fordultak:
- Elhiheted, hogy ink�bb nekem kellene megtiltani, hogy velem gyertek! – majd nyugodtabban folytatta. – Azonban �n tiszt�ban vagyok vele, mit �reztek… - elford�totta fej�t. - …�s �n sem akarok egyed�l lenni... – erre az utols� mondatra m�g Ryureri is megh�kkent. Mind az �t l�ny sz�v�t melegs�g �rasztotta el ezekre a szavakra, melyek bizony�tott�k, hogy Keron szereti �ket. Ritsusu nem is tartotta vissza �rzelmeit, nagy h�vvel a nyak�ba omlott, mik�zben el�rz�keny�lve potyogtak k�nnyei. A sr�cot persze ez fesz�lyezte, k�l�n�sen a n�h�ny nappal ezel�tti besz�lget�s�k t�kr�ben. Joggal kezdhette azt hinni, miszerint Ritsusu b�rmelyik pillanatban megosztja vele az ir�ny�ba t�pl�lt igen gyeng�d �rzelmeit. Soha nem szerette felsz�nre engedni �rz�seit m�soknak, pl�ne nem m�sok el�tt. De egy�ltal�n mag�nak a szerelemnek a k�rd�se is zavarta. Legal�bbis egyel�re... �ppen neki�llt volna lefejteni mag�r�l, amikor Mui udvariasan megk�sz�r�lte tork�t. Erre Ritsusu elk�peszt� sebess�ggel p�rd�lt h�tra, �s vill�ml� szemeket vetett bar�tn�ire:
- Engem nem �rdekel, hogy ki mit gondol! �n Keronnal tartok! � felv�llalta, hogy ez nem a k�teless�ge, hanem a sorsa! Ne is akarjatok meggy�zni!
Ekkor v�ratlanul az egyik �r fel�llt, v�lhet�en kezdte �rteni a helyzetet, hiszen �ket senki nem avatta be semmibe.
- Ha j�l vettem ki, akkor harcolni akartok. – �llap�totta meg. A fiatalok k�rd� pillant�sokat v�ltottak, de nem feleltek. A Szaturnusz-c�meres katona folytatta. – A palot�n k�v�l akartok harcolni. Igazi ellenfelekkel.
- Igen? – n�zett r� Kara v�rakoz�an. Az �r tagad�lag megr�zta fej�t:
- Ezt nem engedhetj�k.
- Hallgatlak! – f�zte �ssze karj�t �jb�l Ryureri. Amaz v�gign�zett rajtuk, de egy m�sik t�rsa felelt helyette fel�ll�s k�zben:
- Feladatunk, hogy a Princess-eket �s csal�djaikat megv�dj�k. Amit most tenni k�sz�lt�k, az ez ellen sz�l. – a m�sik h�rom f�rfi is fel�llt.
Ryureri kih�v�an v�gigm�rte:
- �, �s meg fogsz…
- Ki parancsol neked? – emelkedett fel Keron, tekintet�t v�gig a legels� �r�n tartva.
- Princess Saturn. – felelte az gondolkod�s n�lk�l.
- Hol van? – vonta fel szem�ld�k�t Hotaru fia. N�mi csend k�vetkezett, majd a katona v�lasz�b�l ki�rz�d�tt a kelletlens�g:
- Nem tudom.
- Vagyis ki parancsol neked? – Keron v�gig fogvatartotta az �r szem�t.
- Te. Azonban Princess Saturn csal�dj�nak �lete fontosabb b�rmilyen parancsukn�l!
- Ha ilyen k�nny� pr�d�k lenn�nk, akkor titeket is vinn�nk magunkkal. – jegyezte meg el�gedetten Kara.
- Nem az �let�nket akarjuk eldobni, annyira nem vesz�lyes a k�ldet�s. – d�nt�tte oldalra fej�t Arura. – Azt se felejts�tek, hogy minden h�tk�znap egyed�l utazunk a F�ldre, mert a sz�leink megb�znak benn�nk, ebb�l kifoly�lag pedig ti is. Ha pedig valami v�letlen folyt�n m�gis bajba sodr�dn�nk, akkor is sz�mtalan m�dszer �ll a rendelkez�s�nkre, hogy kezelj�k.
- Arr�l nem is besz�lve, hogy igaz�b�l azt sem tudj�tok pontosan, mit akarunk! – tette hozz� Ami l�nya. Kara megad�an homlok�hoz emelte kez�t:
- Mui…
Keron m�ly hangon z�rta le a tov�bbi vit�t:
- Nem tudn�tok nek�nk seg�teni. De ne agg�djatok, nem esik bajunk! Senshik vagyunk.
A test�r�k tan�cstalanul n�ztek egym�sra, majd egyik�k megsz�lalt:
- Ak�rmi is legyen az indokotok, mi nem enged�nk el titeket. A v�delmez�setek �gy a legbiztons�gosabb, ha megel�zz�k a bajt. Ez�rt nem hagyhatj�tok el a palot�t.
- Pr�b�lj meg visszatartani! – h�borodott f�l Kara. B�r a feln�ttek nyugodtnak l�tszottak, a fesz�lts�g szinte szikr�zott a leveg�ben k�z�tt�k �s a Princess-ek gyerekei k�z�tt.
- Jupiter Star Power! Make up! – ki�ltott f�l Kara. Ryureri k�sleked�s n�lk�l k�vette:
- Uranus Planet Power! Make up!
�t pedig a t�bbiek:
- Venus Star Power! Make up!
- Neptune Planet Power! Make up!
- Mercury Star Power! Make up!
P�r m�sodperc m�lva �t Sailor �llt szemben �t Szaturnusz-c�meres �rrel. Keron arc�n megr�ndult egy izom.
- Ugye, nem gondolt�tok, hogy harcolni fogtok egym�ssal?
- Tal�n besz�ld meg az embereiddel, hogy t�lteljes�tik a feladatukat! – v�gta hozz� Uranus.
- Princess Saturnon k�v�l senki nem parancsolhatja meg nek�nk, hogy hagyjunk a vesztetekbe rohanni! – felelte meglehet�sen nyersen a katona.
- Esetleg keresd meg! – jegyezte meg udvariatlanul Jupiter.
- Elhallgass! – d�rrent r� Keron, amit�l mindegyik l�ny �sszerezzent, a test�r�k pedig n�melyest leeresztettek. – Nem engedem, hogy a bar�taim �s a v�delmez�im egym�snak essenek! K�l�n�sen nem a Tit�n kast�lyban! Azonnal v�ltozzatok vissza! – parancsolt a l�nyokra. Azok n�mi haboz�s teljes�tett�k a k�vetel�st. Ez ut�n Hotaru fia zord pillant�st vetett test�reire. – Ti pedig ne mondj�tok meg, hogy hova menj�nk! Meg�rtelek benneteket, de megnyugodhattok, b�rkin�l jobban vigy�zni tudunk magunkra! K�sz�n�m, hogy seg�tettetek gyakorolni! – ezzel a sr�c elindult az egyik �tj�r� fel�. Ryureri grimaszt v�gott, majd sz� n�lk�l k�vette, ut�na pedig sorban a t�bbi l�ny. A hatalmas bolt�vn�l Keron v�ratlanul megtorpant, �s visszafordult. K�r�l�tte �sszegy�ltek a l�nyok, �s �rdekl�dve n�ztek r�. A fi� kitart�an meredt az �t �r ir�ny�ba, �gy �k is fel�j�k fordultak.
- Megmondtuk, Keron! Addig nem mehettek el, am�g mi meg tudjuk akad�lyozni!
- Na, ez m�r sok! – szor�totta �k�lbe kez�t Ritsusu. – Mit k�pzeltek magatokr�l, hogy a Princess-ek gyerekeivel �gy b�ntok?!
- A Princess-ek lesz�rmazottainak �lete fontosabb b�rmilyen elhat�roz�sukn�l! – j�tt a nyugodt v�lasz.
- Nekem most m�r elegem van ebb�l! – kelt ki mag�b�l Haruka l�nya. – Engedjetek, vagy er�vel szerz�nk �rv�nyt az „elhat�roz�sunknak”!
- Nem. – �rkezett a kategorikus tagad�s. Ryureri m�r emelte volna magasba karj�t, ha valaki meg nem fogja a csukl�j�t.
- Senki nem fog harcolni! – sziszegte inger�lten Keron. Ryureri egy s�rtett f�j�ssal kir�ntotta kez�t a fi� szor�t�s�b�l, aki �jra a bolt�v fel� fordult, �s n�mi koncentr�ci�t k�vet�en karj�t �vatosan kiny�jtotta el�re, m�gnem bele�tk�z�tt egy l�thatatlan falba. Ekkor teljes tenyer�t r�fektette, majd p�r pillanat m�lva apr�t tasz�tott rajta. Az elm�j�kkel hallott�k, ahogy a fal sz�tt�rik, szabadd� t�ve �gy az utat. A Sailoroknak most volt el�sz�r alkalma tal�lkozni egy f�rfisenshi erej�vel, s m�ris csod�lt�k.
- Milyen er�s vagy! – adott hangot meglepet�s�nek Mui. Ritsusu elb�v�lve b�multa a fi�t, de a t�bbiek is elismer�en b�lintottak. Keron bizonytalanul megr�zta mag�t:
- Ugyan! – igaz�b�l nem tudott mit mondani. �ppen l�pett volna egyet el�re, amikor a test�r�k hirtelen felt�ntek el�tt�k. Karjukat v�zszintesen oldalt feltartott�k, tenyereik fel�j�k n�ztek, jelezve, nem mehetnek tov�bb. Kara �s Ryureri m�r nagyon ber�gtak r�juk, de most m�r Keront is kezdte bosszantani a dolog.
- Makacsok vagytok, tudj�tok? – hajl�totta be t�rd�t Ryureri. Mui fels�hajtott, �tv�ltozott �s felki�ltott:
- Bubble Spray! – a csarnokot azonnal bebor�totta a k�d. Bar�tai el�gedetten mosolyogtak. Nem hitt�k volna, hogy �ppen � fogja megoldani a probl�m�t. A k�vetkez� pillanatban azonban megmozdult a leveg�, �s a m�gikus sz�l mag�val vitte a k�d�t. A k�t csoport �gy ism�t farkasszemet n�zett egym�ssal. Ryureri �s Kara r�gt�n morogni kezdett, de most m�r Arura is csatlakozott hozz�juk, s�t, m�g Ritsusu �s Mercury is rosszall�an tett�k cs�p�re kez�ket.
- Nem mehettek ki a kast�lyb�l vesz�lyes feladatok v�grehajt�s�ra. – jelentette ki t�ntor�thatatlanul az egyik �r.
Keron feltartotta kez�t, jelezve bar�tainak, � akar besz�lni. Amit azonban mondott, azon meg�tk�ztek a l�nyok.
- Rendben van. – felelte. – Dics�retes a kitart�sotok, amivel �vtok minket! Nem megy�nk el a k�ldet�sre. – lemond�an visszafordult a l�nyokhoz. – V�ltozz vissza, Mui, holnap suli!
Mercury m�r �pp sz�lni k�sz�lt, miszerint holnap h�tv�ge, de Kara beler�gott a bok�j�ba, �gy ink�bb cs�ndben maradt. Nem vit�s, a sr�c kitervelt valamit, hiszen az �r�k nem k�vethett�k figyelemmel a f�ldi napt�rat. Ryureri lassan, j� nagyot b�lintott, mivel � is r�j�tt a tr�kkre. Arura, aki eg�sz itt tart�zkod�suk alatt a szokottn�l is csendesebbnek bizonyult, kifejez�stelen arccal egy hossz�t pillantott, jelezve, � is el�rtette. Kara �s Ritsusu egyszerre vontak v�llat, �gy Mui maradt utols�nak. Nagyon halkan mormogott valamit az orra alatt, azt�n eln�z�st k�r� mosollyal visszav�ltozott. Keron m�ly leveg�t vett. – Megl�togatn�m Hakent. Ryureri? – pillantott k�rd�n bar�tja n�v�r�re. A l�ny sz�tt�rta karj�t, jelezve, fel�le ak�r mehetnek. A sr�c a t�bbiekre n�zett. – Nyugodtan menjetek haza, majd tal�lkozunk legk�zelebb!
- Ha akarod, �tj�hetek seg�teni a tanul�sban �s a p�tl�sban! – aj�nlkozott Mui szer�nyen. Keron biccentett:
- Az j� lesz, k�sz�n�m! Kara, majd �t tudsz ugrani valamikor, hogy leck�ket vehessek a harcm�v�szetedr�l?
A megsz�l�tott k�szs�gesen b�lintott:
- Persze, csak mondd az id�pontot!
A fi� Arur�ra n�zett, aki mag�t�l megsz�lalt:
- �n majd k�s�bb felkereslek. – titokzatosan mosolyogva hozz�tette. – Fogok mutatni valami �rdekeset.
A sorban az utols� Ritsusu volt, aki szinte l�ngolt a v�gyakoz�st�l, hogy vajon neki mit fog mondani Keron. M�r r� is n�zett!
- Ritsusu, veled b�rmikor elbesz�lgetn�k.
A l�ny fancsali k�pett v�gott. „Ennyi? Sz�vesen elbesz�lgetne?” Elakadt a l�legzete. „De hisz ez ny�lt invit�l�s volt!” Mindj�rt el�gedettebben sz�vta be a leveg�t, hab�r a fi� m�r otthagyta �ket egyik �re k�s�ret�ben. A t�bbi r�juk v�rt t�relmesen.

M�snap Keron kint �llt a kast�ly el�tt, sz�lfaegyenesen, �k�lbe szor�tott kezekkel, a f�ldet b�mulva l�bai el�tt. Viaskodott mag�ban, hogy h�vja-e a l�nyokat vagy ne. Ha nem teszi, akkor k�nnyebben bajba ker�lhet, hisz v�gt�re is nem tudta, hogy mi v�r r� a kast�ly hat�rain k�v�l. De ha h�vn�, akkor �ket is vesz�lybe sodorhatja, amit nem engedhet meg. �nz�s lenne a r�sz�r�l, csak, mert f�lne egyed�l nekiv�gni az ismeretlennek. „Ismeretlen?” visszhangozt�k gondolatai. „Nem, a sz�l�bolyg�m. Ismerem, mindenn�l jobban ismerem.” Akkor viszont nem sz�l bar�tainak. Megk�nnyebb�lve a d�nt�st�l, feln�zett a t�volba. Az id� most viszonylag j�nak volt mondhat�, legal�bbis a Szaturnuszhoz k�pest. „Nincs vesztegetni val� id�m!” ezzel elindult a puszt�ba.
- Ejnye, Keron! – csend�lt m�g�le egy n�i hang somolyogva. A megsz�l�tott azonnal felismerte, de meglepet�s�ben visszafordult, �s csod�lkozva meredt a t�le p�r m�terre, karbatett k�zzel �csorg� Uranus-ra. Mellette ott �llt a t�bbi Senshi is, kiv�ve Marsot �s Moont. Ryureri flegm�n elmosolyodott. – Nem besz�lt�k meg, hogy egy�tt megy�nk? Nagyon feled�keny vagy!
Keron �rr� lett d�bbenet�n, �s el�re n�zett.
- Hogy ker�lt�k ide?
- Nem �rtana, ha s�r�bben n�zn�l a h�tad m�g�! – aj�nlotta Arura, mik�zben mell� l�pett. – Ilyen alapszab�lyok betart�sa n�lk�l komoly meglepet�sek �rhetnek!
- Nem lenne helyes, ha j�nn�tek! – vonta �ssze szem�ld�k�t a fi�, tov�bbra is el�re meredve. - Egyed�l kell mennem, nem akarom, hogy bajotok essen!
- Most h�ly�skedsz? - k�rdezte Kara. – Nyugodtan belet�r�dhetsz, mi bizony veled megy�nk!
- Keron! – tette v�ll�ra kez�t Ritsusu. – A bar�taid vagyunk! Nem fogunk egyed�l hagyni, ezt meg�g�rt�k!
- Ha m�st nem, akkor legal�bb azt hidd el, hogy statisztikailag t�bb es�ly�nk van egy�tt, mint neked egyed�l! – libbent el mellette k�nnyed�n Mui, egy kedves mosolyt eresztve el fel�. Ritsusu l�that�an zokon vette a sr�cnak c�mzett kedvess�get, de egyel�re m�g t�rt�ztette mag�t, s megel�gedett annyival, hogy belekarolt Keronba. Arura j�t mulatott ezen:
- Ritsu, ha l�tn�d magad k�v�lr�l!
Az eml�tett l�ny elv�r�s�d�tt, de csak az�rt sem eresztette el a kiss� zavarba j�tt fi�t. Mui �rtatlanul felvonta szem�ld�k�t:
- Ugyan, Ritsusu, Keron a bar�tom!
- Nem �ll�tottam az ellenkez�j�t! – n�zett f�lre megj�tszottan Minako l�nya. – K�l�nben is, mi�rt kell ezzel foglalkozni?
- H�t j�, ha annyira akartok, gyertek velem! – adta meg mag�t Hotaru fia, s nem csak k�v�l, hanem bel�l is mosolygott.
- Sz�val merre? – k�rdezte Ryureri. Keron �jra elkomolyodott, mik�zben f�lig lehunyt szemmel vizsg�lta a l�t�hat�rt. P�r pillanat m�lva felemelte szabad bal karj�t, �s el�remutatott:
- Arra.
A t�bbiek b�lintottak. Jupiter bal �kl�t jobb tenyer�be csapta:
- Ok�! Akkor vess�nk v�get a z�rzavarnak, ami annyi bajt okozott!
- Vajon mennyi id�be telhet, m�g oda�r�nk? – firtatta Mercury.
- Pontosan nem tudom. – v�laszolta egyenesen Keron. Neptune k�rd�n n�zett r�. – De ha haszn�ljuk a Senshi k�pess�geinket, akkor biztosan nem sokba. - ezut�n jelent�s�gteljes csend k�vetkezett, mialatt Keron �s Mui kiv�tel�vel a t�bbiek v�rakoz�an meredtek Venus-ra, aki el�sz�r nem �rtette, majd kapcsolt:
- Ja! – eresztette el Keront, b�r nem sz�vesen tette.
- Hatan elegen lesz�nk a megf�kez�s�re. – jelentette ki magabiztosan Uranus. Arura egy darabig Keront b�multa, azt�n felnevetett. A k�rd� pillant�sra visszakozott:
- Semmi, csak elk�pzeltelek a kezedben a Silence Glaive-vel! – bar�tn�i felszisszentek Sailor Saturn jelk�p�nek eml�t�s�re, de Keron csak hat�rozottan el�re tekintett:
- �n szeretn�m a legjobban l�tni!
Neptune el�gedetten mosolygott a v�laszon. Nem tudta, hogy a l�nyok is meg�rtett�k-e a mondat kett�s �rtelm�t. Silence Glaive-et csak Sailor Saturn viselhet, vagyis ez egy h�got jelent, ehhez viszont az kell, hogy anyja, Princess Saturn t�l�lje…