7. r�sz Vesztes�g 

A Holdon Neo-Queen Serenity �ppen a Princess-ek t�rsas�g�ban �cs�rg�tt az egyik kertben. Azok tan�cstalanul figyelt�k gondterhelt kir�lyn�j�ket.
- Nem hinn�m, hogy b�rmi baj �rhetn�. – r�zta fej�t Michiru. – Hotaru mindig is a leger�sebb volt k�z�l�nk…
- Ahogy a k�teless�gtudata is mindig a legnagyobb volt… - v�gott szav�ba csendesen Rei. – Ha �gy �rzi, csak �gy mentheti meg Serenity-t, akkor haboz�s n�lk�l megteszi.
- Agg�dunk, agg�dunk, k�zben azt sem tudjuk, mir�l besz�l�nk! – csattant fel Princess Jupiter. – Att�l, hogy p�r napja nem l�ttuk, m�g nem kell r�gt�n vesz�lyre gondolni! Komolyan elhiszitek, hogy nem sz�lt volna, ha ellens�g fenyegetn� a birodalmat?!
- Ez igaz. – b�lintott egyet�rt�en Ami. – Arr�l nem is besz�lve, hogy ak�rmilyen �rt� energia jelenl�t�t mindannyian meg�rezn�nk. Nos, ilyen nem t�rt�nt.
- Melyik�nk nem maradt m�g ki napokat vagy heteket? – d�lt h�tra Haruka. – Hotaruban megb�zom. � mindig tudja, mit kell tenni.
- �pp ez�rt f�lek! – rebegte halkan Serenity. Bar�tn�i agg�dva hajoltak k�zelebb hozz�.
Rei v�gign�zett rajtuk, mialatt �t�lelte kir�lyn�je v�ll�t:
- Usagi rendk�v�l �rz�keny kapcsolatban van vel�nk. Ha � azt mondja, baj t�rt�nt, akkor t�nyleg baj t�rt�nt!
- Neked volt l�tom�sod? – k�rdezte v�ratlanul Haruka. Princess Mars m�lyen hallgatva meredt maga el�. Princess Uranus viharos gyorsas�ggal pattant fel:
- A pokolba, �s nem sz�lt�l volna?! – v�gta hozz� d�h�dten.
Mindegyik Princess elh�lve �llt fel, tekintet�k Rei-n f�gg�tt. A volt papn� szomor�an n�zett fel r�juk:
- M�r r�g�ta nem tudom, mikor mit �rz�kelek. Sokszor egy f�ldi ember �vekkel k�s�bbi hal�l�t l�tom meg, m�skor pedig m�r r�g megt�rt�nt dolgokat. Ismeretlen �s ismer�s arcok t�nnek fel, olyanok t�rt�nnek vel�k, melyek nem k�vetkeznek be, csak egy alternat�v lehet�s�get mutatnak. Egyszer percekig �lek �t egy v�zi�t, m�s esetben meg annyira r�viden villan fel, hogy abban is k�telkedem, egy�ltal�n ott volt-e. T�ls�gosan �rz�keny lettem, szinte minden �lmomban l�tom�sok gy�t�rnek, amiket nem is �rtek. K�ptelen vagyok ir�ny�tani a meg�rz�seimet…
- Fagan seg�thetett volna. – ereszkedett meg Makoto v�lla, de m�g Rei csak lemond�an ingatta fej�t, addig Minako legyintett:
- � nem orvos. Legfeljebb csak idegeskedhetett volna, hogy mi van a feles�g�vel.
Serenity odahajolt bar�tn�je arc�hoz, finoman odatette Rei �ll�hoz ujjait, �s gyeng�den felemelte, hogy a szem�be n�zzen. Az egykori papn� tekintete Usagi meg�rt� �s egy�tt�rz� tekintet�vel tal�lkozott:
- Ne b�nk�dj, Rei! – vigasztalta kedves mosollyal. – Mi mindig melletted vagyunk, �s seg�t�nk neked!
- Mit l�tt�l legut�bb? – k�rdezte kem�nyen Princess Uranus. Rei lehunyta szem�t, ahogy megpr�b�lta felid�zni utols� l�tom�sait:
- Tegnap l�ttam egy t�megkatasztr�fa bek�vetkezt�t a F�ld�n. Sokan meghaltak benne. K�t napja Krist�lyToki�r�l villant be p�r k�p, de teljesen �p volt, �gy nem �rtettem a mondanival�j�t. Azel�tt valami fekete felh� �szott a Tit�n kast�ly fel�. Kor�bbr�l m�g eml�kszem r�, hogy �jra�ltem a Csend Korszak�nak l�tom�s�t, de nem r�g m�g �j Sailorok is megjelentek a j�v�ben.
A Princess-ek �rtetlen pillant�sokat v�ltottak.
- Most akkor van vesz�ly vagy nincs? – h�zta fel v�ll�t Minako.
Rei v�laszolni akart, �m szemei kikerekedtek, majd f�l pillanat m�lt�n eszm�letlen�l hanyatlott Serenity karjaiba. Makoto, Ami �s Minako azonnal let�rdeltek mell�j�k, m�g a k�t egykori Outer Senshi �llva maradt. A kir�lyn� r�m�lten sz�longatta bar�tn�j�t, de az nem t�rt mag�hoz. Ami kitapintotta Princess Mars pulzus�t, �s megnyugodva f�jta ki a leveg�t:
- El�jult, de am�gy j�l van. Pihennie kell. – Serenity azonban ugyanolyan fesz�lt maradt. „Ha nem nyugtatja meg valaki, a v�g�n m�g �sszeomlik!” j�solta mag�ban Haruka. Nem mintha b�rmi is esz�be jutott volna, amivel el lehetne terelni a kir�lyn� figyelm�t a mostan�ban t�rt�ntekr�l.
- Sz�rny�, hogy m�g azok ut�n is, ami k�t �ven �t t�rt�nt vel�nk, m�g mindig mennyi baj �r minket! – el�gedetlenkedett Princess Venus.
- K�z�l�nk is Rei-nek valamint Hotarunak a legrosszabb. – kontr�zott Makoto Serenity mellett t�rdelve. Egy pillant�st vetett Haruk�ra. – Bocs! – ezzel Princess Uranus halott f�rj�re utalt. A n� nem reag�lt r�, helyette beharapta ajk�t, �s pr�b�lt gondolkodni, hogy mit tegyenek:
- Ok�! – kezdte hat�rozottan, hogy mindenki r� n�zett. – Tudjuk, hogy Hotaru bajban van, ezzel pedig Serenity is vesz�lybe ker�lt. Elmegyek a Szaturnuszra, �s kider�tem, pontosan mi t�rt�nt.
- �n megyek! – csend�lt egy m�lyebb n�i hang m�g�le. Megfordult, de nem lep�d�tt meg k�l�n�sebben. Setsuna �llt ott Princess ruh�j�ban.
- Ugye, nem t�rt�nt semmi az Id� Kapuj�ban?! – k�rdezte agg�dva Serenity. A n� rezzen�stelen�l n�zett r�:
- Az id�t nem haszn�lt�k, �m ez m�g nem jelenti, hogy a dolgok rendj�n haladnak. – Haruk�ra pillantott. - Mivel �n �gyis �tl�tom a Naprendszert, c�lszer�bb, ha �n keresem meg Hotarut.
- Rendben. – biccentett Princess Uranus. Nem volt mi�rt firtatnia t�rsa d�nt�s�t. – Akkor viszont �n �sszeszedem a gyerekeket.
- Elk�redzkedtek egyik f�ldi oszt�lyt�rsukhoz! – eml�keztette Ami. – P�r napig ott alszanak.
- Tudom, de ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt �n nem hagyom �ket a F�ld�n! – vetette oda Haruka. – A legnagyobb biztons�gban itthon vannak.
- Nem vit�s. – �rtett egyet sietve Princess Mercury.
- �s mi mit csin�ljunk? – k�rdezte er�lyesen Makoto.
- Itt kell maradnotok Neo-Queen Serenity v�delm�re! – felelte Setsuna. – Ne feledj�tek, n�la nincs fontosabb feladatunk!
A kir�lyn� tiltakozni akart, de Minako visszanyomta a hely�re.
- Tudjuk, mit akarsz mondani, de te te vagy, mi pedig mi. – int�zte el r�viden.
- Akkor sem…!
- Kir�lyn�! – sz�lt r� Michiru. – V�gre meg�rthetn�d, hogy nem j�t�kb�l �vunk t�ged ennyire! Ne nehez�tsd a feladatunkat!
- De h�t a gyermekeitek…!
- El�g legyen! – csattant fel Princess Uranus. A csal�d �s k�teless�g ellent�te sokszor v�ltott ki vit�t a kir�lyn� �s test�rei k�z�tt. Term�szetesen egyik Princess sem sz�nd�kozta kock�ztatni gyerekei �let�t, de az � mindenn�l fontosabb feladatuk Neo-Queen Serenity v�delme volt. A csal�dot �k maguk v�llalt�k, ett�l m�g nem v�ltozott a fontoss�gi sorrend.
Usagi azonban nem h�tr�lt meg, s�t ann�l magabiztosabb lett:
- Lehetek ak�rmilyen kir�lyn�, �n nem hagyom, hogy b�rki a saj�t csal�dj�t kock�ztassa miattam! Ez sz�vtelens�g lenne t�lem! �n ilyet nem akarok tenni! �n ezt nem akarom!
- F�lre�rted a helyzetet, Usagi! – hajolt k�zel hozz� �szinte mosollyal Minako. – Haruka �ppen az�rt megy el, hogy mindannyiunk gyermek�t hazavigye! Mi itt maradunk, hogy vigy�zzunk r�d, mert nagyon fontos vagy nek�nk! Ne agg�dj, Haruka egyed�l is b�ven el�g a feladatra! A gyerekeinkkel az�rt m�g csak elb�r, nem, Haruka?
El�sz�r �gy t�nt, a megsz�l�tott nem fog felelni, ez�rt Michiru akart v�laszolni helyette, v�g�l m�gis Princess Uranus oldotta a fesz�lts�get:
- Igen. – felelte t�m�ren. Setsuna elfordult, �gy sz�lt vissza v�lla f�l�tt:
- Sietn�nk kell!
Haruka �s Michiru k�sleked�s n�lk�l csatlakozott hozz�, majd h�rman egy�tt hagyt�k el a kertet. Ami elgondolkodva n�zett ut�nuk:
- Att�l tartok, Setsuna megint t�bbet tud mint amit megosztott vel�nk.
- Nekem is ez az �rz�sem. – grimaszolt Minako, majd vid�man felnevetett. – Most is morcos. Nem �rtana neki egy f�rfi!
- Minako! – sz�lt r� Ami. Makoto csak a fej�t r�zta, Serenity viszont j�t mosolygott. Princess Venus megkomoly�totta mag�t:
- Haruka �s Michiru is ilyen. Lehet, hogy m�g mindig nem tekintenek minket egyenrang�nak magukkal?
- Nem hinn�m, mivel az eltelt majd’ h�rom �vtized alatt nagyon k�zel ker�lt�nk egym�shoz. Ez a szem�lyis�g�kh�z tartozhat. – v�lte Princess Jupiter.
Serenity halkan fels�hajtott �gnek emelt tekintettel:
- Ennyi id� ut�n is…
A m�sik h�rom n� �sszen�zett, de nem mondtak semmit. Rei �bredezni kezdett, mire bar�tn�i azonnal k�zelebb hajoltak, a papn� azonban megel�zte �ket:
- Megjelent egy alak el�ttem, de valami�rt nem b�rtam elviselni, �s… - beharapott ajakkal f�lren�zett. Serenity v�gigsim�tott haj�n:
- Nagyon �r�l�k, hogy semmi bajod! – sz�lt kedvesen.
- Nem sejted, ki lehetett az? – k�rdezte Ami. Princess Mars t�tov�n megr�zta fej�t:
- Sajnos nem. Arra eml�kszem, hogy fiatal f�rfi volt, �tlagos ruh�ban, viszont a t�j kop�r �s kihalt k�r�l�tte. Mi�rt… azt nem tudom…
- Pihenj csak, Rei! – nyugtatta Usagi. - Sz�lok Fagannak, de �n is veled maradok!
- K�sz�n�m! – suttogta Rei. Ezut�n csend borult a kertre.

Szell� sem mozdult a k�sivatagban. A f�rfi �s a fi� p�r l�p�snyire �lltak egym�st�l.
- Minek ezen meglep�dni! – r�zta fej�t lekicsinyl� mosollyal Alastro. – Ahogy hozz�d �rtem, egyb�l r�ismertem v�remre. V�remre, hisz �n is Saturn voltam, ak�rcsak a sz�l�d. �desany�d a Szaturnusz hatalm�nak k�sz�nheti �letben marad�s�t. Igen, �gy van! Miut�n a bolyg� �t v�lasztotta k�vetkez� �rz�j�nek, onnant�l v�gig figyeltem. Minden d�nt�s�n�l, minden l�p�s�n�l, minden l�legzetv�tel�n�l ott voltam vele! Mindent megtudtam r�la. Senshi-ereje n�lk�l elsorvadt volna p�r �ven bel�l; testalkata v�zna, szervezete gyenge, lelke beteg volt. �l�sk�dtek benne, elhaszn�lt�k el�le utols� tartal�kait is. A k�lvil�g el�t�lte, a benns�je �nmag�t em�sztette. A Szaturnusz adott neki egyed�l �j rem�nyt.
- Nem unod m�g? – szak�totta f�lbe fahangon Keron.
- �, a hidegv�r nagyszer� dolog! – t�rta sz�t karj�t a f�rfi. – Er�t azonban nem ad. - ekkor t�madott. Igaz�b�l Keron akart kezdem�nyezni, �m t�l sok�ig v�rt a kedvez� pillanatra. Ennek ellen�re k�nnyed�n f�lrehajolt a t�mad�s el�l, s m�ris kiny�jtotta kezeit ellenfele ir�ny�ba. A k�vetkez� pillanatban a n�hai Sailor k�r�l felrobbant a talaj, porfelh�t k�pezve k�r�l�tte. „V�ged van.” gondolta mag�ban a fi�. Halk nevet�s �t�tte meg f�l�t, ezt k�vet�en a por m�sodperceken bel�l eloszlott. Legnagyobb megd�bben�s�re Alastro s�rtetlen�l �llt el�tte.
- T�l tapasztalatlan vagy, semhogy komoly csat�t v�vhass. – vetette oda f�lv�llr�l a f�rfi. Keron t�mad��ll�sba cs�szott, mik�zben verejt�k gy�ngy�z�tt hal�nt�k�n:
- Hogy lehet ez?
- T�madj �jb�l, �s megl�tod! – intett kegyesen Alastro. - A port lehet�leg mell�zd!
Hotaru fia el�sz�r nem mozdult, majd v�ratlanul elrugaszkodott a talajt�l, �s teljes lend�let�vel ellenfele fel� �t�tt. B�zott benne, hogy k�zelharccal majd legy�zi Alastr�t, hiszen fizikai ereje �s sebess�ge volt a legf�bb fegyvere. Mozdulata alig volt k�vethet�, c�lpontj�t m�gsem siker�lt el�rnie. F�l m�terrel el�tte �thatolhatatlan akad�lyba �tk�z�tt, amely egy pillanatra felvillant, mire szemei kit�gultak a felismer�st�l.
- Nem lehet…
Alastro elkapta csukl�j�t, �s k�zel h�zta mag�hoz:
- J�l megfigyelted? – sziszegte a vele egymagas fi� arc�ba. Keron csak hitetlen�l b�multa. Hirtelen �ri�si f�jdalom j�rta �t, amit�l egy pillanatra bennakadt a leveg�je, majd ernyedten hanyatlott h�tra, mivel a f�rfi elengedte. Alastro let�rdelt mell�, megragadta ruh�ja nyakr�sz�t, �s eg�szen az arc�hoz h�zta:
- A bar�taid l�tt�k j�l a val�s�got: n�lk�l�k semmi �s senki vagy. L�m, milyen elkeser�t�, hogy nem mert�k neked el�rulni ezt a t�nyt! Nem mintha �k is b�rmilyen strat�gi�t kidolgoztak volna, b�r ez term�szetes, visszagondolva sz�nalmas el�deikre!
Keron megragadta ellenfele alkarj�t, majd kinyitotta szem�t:
- Akkor is v�gz�nk veled, ha az �let�nkbe ker�l! �n megv�dem a Fluoritkrist�lyt! – suttogta er�lk�dve.
Alastro erre felnevetett.
- Komolyan? Nem is tudod, hogy hol van! – eg�szen arc�hoz h�zta Keron�t, �gy sziszegte. – Megv�ded? H�t akkor ide n�zz! – jobb kez�t odatartotta arc�val egy magass�gba, ujjait beg�rb�tette, s k�z�tt�k megjelent egy okta�der alak�, �tl�tsz�, lila krist�ly. Hotaru fia hal�ls�padt lett. A f�rfi szinte k�pte a szavakat. - L�sd �s szenvedj! Gy�tr�dj, nyomorult! Akkora f�jdalmad �gysem lesz, mint nekem, akinek �vsz�zadokig lebegett szeme el�tt a Sailor �let�t jelent� krist�ly! Soha nem siker�lt ennyire k�zel ker�ln�m a Fluoritkrist�lyhoz, mint most, any�d eset�ben. Figyelmetlen volt, megsebes�lt, elgyeng�lt, �gy a krist�ly ereje lassank�nt elhagyja. – �lvezettel n�zte az �lettelen arcot. – Sz�val m�g most is megv�ded a Fluoritkrist�lyt? – ekkor f�lren�zett, �sszesz�k�tette szem�t, �s fel�llt, eltasz�tva mag�t�l a sr�cot, aki tehetetlen�l hullott a porba.
- Keron! – ki�ltotta egyszerre �t hang a k�zelb�l.
- Crescent Beam! – t�madott Venus. Az ujj�b�l kicsap�d� sug�r Alastro fel� tartott, �m az, ahelyett, hogy megpr�b�lta volna kiker�lni, csak rezzen�stelen arccal �llt, s a t�mad�s f�l m�terrel el�tte elnyel�d�tt egy felvillan� g�mbfalban. A Sailorok meglepetten torpantak meg.
- De hisz ez a Silent Wall! – �rtetlenkedett Mui. Alastro nem t�r�d�tt vel�k, helyette lesand�tott a fi�ra:
- Nocsak, el�g hamar meg�rkeztek a bar�taid! – ezzel egykedv�en els�t�lt a k�zel�b�l. A l�nyok haboz�s n�lk�l odarohantak Keronhoz. Ryureri ellens�gesen meredt a f�rfira:
- T�nj el, Alastro, vagy f�jdalmas hal�lod lesz!
Amaz karbatett k�zzel m�regette �ket:
- Akkor �n nagylelk�bb leszek, mert nektek csak f�jdalmas szenved�st �g�rek.
Jupiterben elszakadt a c�rna, �s elkezdett futni a n�hai Sailor fel�, majd f�l�ton felugrott a leveg�be:
- Supreme Thunder!
A vill�mok Venus sugar�hoz hasonl�an sz�tfoszlottak a feket�n felvillan� g�mb�n. Jupiter elnyomott egy szitkot, �s visszah�tr�lt t�rsaihoz. Alastro elmosolyodott:
- El�g volt a bemutat�b�l, l�tszik, hogy mennyire �rt�ktelen Senshik vagytok! – magasba emelte jobb karj�t, s nyitott tenyer�ben megjelent egy hossz� nyel� fegyver.
- A Silence Glaive?! – �tk�z�tt meg Arura.
- Sailor Saturn fegyvere! – csikorogta d�h�sen Uranus.
- De hisz ez azt jelenti… - �lt ki Ritsusu arc�ra a k�ts�gbees�s. Nem kellett befejeznie, mindegyik�k tudta, mit jelent ez: Alastro volt Sailor Saturn – b�r furcsa m�d fukut nem viselt -, ami csak Princess Saturn, Keron anyj�nak hal�la eset�n lehets�ges. – Nem… Nem… Nem! - s�rta Minako l�nya.
Alastro r�juk szegezte a Glaive-et:
- Ha l�tn�tok magatokat k�v�lr�l, tudn�tok, mekkora sz�gyent hoztok a Sailorokra! �szrevehett�tek volna, hogy nincs r�tok sz�ks�ge a Naprendszernek, k�vetkez�sk�ppen pedig nekem sincs! Csak h�tr�ltatn�tok engem a k�ldet�semben. – visszah�zta maga mell� a fegyvert. – �rdemes lenne elb�cs�zni egym�st�l, ugyanis ezek az utols� m�sodpercek, amiket egy�tt t�lthettek! – jobb k�zfej�vel intett egyet.
Ryureri t�mad�sba lend�lt:
- Wooorld…
Neptune csatlakozott hozz�:
- Deep…
Sikoly harsant m�g�tt�k, Alastro pedig �rdekl�dve oldalra d�nt�tte fej�t. A k�t Outer Senshi ekkor fejezte be t�mad�s�t:
- …Shaking!
- …Submerge!
Azt azonban m�r egyik�k sem l�thatta, hogy c�lt �rnek-e energi�ik, ugyanis v�ratlanul elt�nt al�luk a talaj. Miel�tt m�g b�rmit is tehettek volna, �k is belehullottak a l�buk alatt megny�l�, egyre t�gul� fekete v�zbe. Eszm�let�ket vesztve zuhantak a semmibe.

Uranus arra t�rt mag�hoz, hogy kem�nyen becsap�dik a f�ldbe. Eg�sz teste sajgott a tal�lkoz�st�l, m�gsem tett semmit, csak az eget b�multa �rz�ketlen tekintettel. „Nem haltunk meg.” �llap�totta meg k�z�ny�sen. „De m�s igen…” ki�gett l�lekkel meredt az �gboltra. „Princess Saturn halott. Nem seg�tett�nk neki… sem a fi�nak...” tal�n soha nem �rezte m�g �gy mag�t. Nem hajtotta m�r semmi, m�gis tombolt volna, egyszerre volt l�lektelen �s d�h�s. „Nem vagyunk k�pesek teljes�teni a feladatainkat.” megmoccant, �s nagy nehezen felk�ny�k�lt jobb karj�ra. „Haszontalanok �s �rt�ktelenek vagyunk! Bitoroljuk a bolyg�k hatalm�t!” �tfordulva r�t�maszkodott a k�t k�ny�k�re, k�zben pedig �sszeszor�tott foggal lehajtotta fej�t. „Hogy lehet ez? Hogy lehet�nk ennyire gyeng�k �s sz�nalmasak?!” a tehetetlen keser�s�g lehull� k�nnycseppjeit mag�ba sz�vta a sz�raz talaj. „Hercegn�nk majdnem meghalt miattunk, Princess Saturn viszont…” felemelte fej�t, sz�ja csak egy sz�t form�lt. „Mi�rt?!” Percek teltek el, de Uranus nem t�r�d�tt vele. „Ha Super Sailorok lehett�nk volna…” �kle �l�t a f�ldre csapta. „Ha Super Sailorok lehett�nk volna…!” az el�z�n�l nagyobb er�vel �t�tt a talajra. „Ha azok lehett�nk volna…!” �temesen, egyre nagyobb d�hvel verte a f�ldet. „Ha azok vagyunk…!” szem�be t�z k�lt�z�tt, fogcsikorgatva �llt fel, a f�jdalom csak n�velte d�h�t. „Ha azok vagyunk, Alastr�nak es�lye sem lett volna ellen�nk!”
- Alastro! – ord�tott fel. – Ha Super Sailorok lett�nk volna, v�gezt�nk volna veled! Kiny�rtunk volna!
Izz� haraggal n�zett k�r�l. Egy teljesen kihalt t�jon volt. Minden bizonnyal a Szaturnusz egy m�sik pontj�ra �rkezett, a k�rnyezet ugyanis szinte ugyanaz volt, csak minden v�r�sebb a lenyugv� Napt�l. Meg-megbotl� l�ptekkel, de hat�rtalan elsz�nts�ggal indult el az egyik ir�nyba. „…Super Sailor…” Neszez�st hallott, mire meg�llt, �s k�r�ln�zett.
- Ki van itt? – ki�ltotta elf�l� hangon. �jra k�rbefordult, �s v�gre megl�tta Neptune-t egy m�lyed�sben. A l�ny n�la is rosszabbul j�rt, felkarj�n egy m�retes lila folt d�szelgett.
- Veled meg mi t�rt�nt? – t�rdelt le mell� Uranus. Arura homlok�hoz tartotta �p karj�t, �gy suttogta er�tlen�l:
- H�t, landol�s k�zben iszony�an bevertem a karom ebbe a rohadt nagy k�be. – Ryureri megr�zta fej�t, �s nyak�ba v�ve bar�tn�je �p karj�t, felseg�tette. Neptune felszisszent, ahogy meg�rezte sajg� karj�t. Inger�lten mordult fel:
- Meg ne k�rdezd, hogy hol vagyunk �s merre menj�nk!
Haruka l�nya flegm�n elmosolyodott:
- Nem �rdekel egyik se. – elkomorodott. – M�r �gyis mindennek v�ge.
Arura n�m�n meredt maga el�. Ryureri k�rben�zett:
- Tudom, most b�tor�tanom kellene, de… minek? Veres�get szenvedt�nk… ny�lt harcban, elker�lt�nk egy isten h�ta m�g�tti helyre, �s sz�tsz�r�dtunk. Semmi rem�ny, hogy megments�nk b�rmit is. – Neptune tov�bbra is sz�tlan maradt. Ryureri nekikeseredve folytatta. - �gy n�z ki, mindez a mi hib�nk. Amit lehetett, elrontottunk, �s… K�r, hogy csak mi vagyunk itt. – v�ltott t�m�t hirtelen.
- Egy es�ly�nk m�g van! – motyogta Arura.
- A Super szint? �s hogy akarod el�rni? – k�rdezte enerv�ltan Uranus. – Azt se tudjuk, mi az!
Michiru l�nya komoly tekintettel feln�zett Ryurerire:
- Fel ne merd adni! – Uranus r�n�zett. – Gondolj Chibius�ra! Mit �rezne most, ha hallan� ezt? Gondolj Haruk�ra! Elt�rte volna ezt t�led? Nek�nk, harcosoknak soha nem szabad feladni! Az ellens�g�nk kiz�r�lag akkor tud gy�zni, ha eldobjuk magunkt�l az utols� lehet�s�get! Ha elvesz�tj�k a hit�nket! Ez pedig nem fog megt�rt�nni!
Ryureri hossz� pillanatokig elmer�lt Arura szem�ben, majd mikor elszak�totta r�la tekintet�t, hat�rozotts�g csengett hangj�ban:
- El�gg� lebecs�lsz, ha azt hiszed, megadom magam a sorsnak! Az�rt, mert �letemben el�sz�r nyavalygok, m�g nem vesztettem el az akaratomat. – mosolyodott el f�loldalasan. - De ne csak magunkkal foglalkozzunk! – Arura megnyugodva l�tta, hogy bar�tn�je arc�n t�nyleg �nbizalom t�kr�z�d�tt. A kem�ny, elsz�nt, v�gs�kig harcolni k�pes Uranus magabiztoss�ga. Szeme felcsillant:
- Oh�, sz�val m�gis csak van benned gyenges�g! Na, v�rj, ezt a t�bbieknek is meg kell tudnia!
- H�! – szor�totta meg bar�tn�j�t Ryureri, mire amaz felszisszent. – Nem vissza�lni vele!
Arura el�reintett a fej�vel:
- Keress�k meg a t�bbieket!

Keron sem egyed�l �rt f�ldet, Jupiterrel ker�lt egy helyre.
- H�t ez remek! – zs�rt�l�d�tt Kara, mik�zben les�p�rte mag�r�l a t�rmel�ket. - Most hova fogunk innen elv�nszorogni?! – a k�rd�st egy�rtelm�en a sr�cnak c�mezte, de � meglehet�sen mogorv�nak l�tszott. A l�ny elh�zta sz�j�t. „Pedig �ppens�ggel minderr�l te tehetsz! Ha t�bb eszed lett volna, akkor nek�nk seg�tesz h�sk�d�s helyett. K�sz�nd meg magadnak!” sz�lni azonban nem sz�lt. Azt ugyanis elismerte, hogy � ugyanolyan tan�cstalan, mint bar�tja. Keron p�r t�ntorg� l�p�s ut�n elindult az egyik ir�nyba. Makoto l�nya k�rdez�sk�d�s n�lk�l csatlakozott hozz�. M�r egy ideje mentek, amikor Jupiter megsz�lalt:
- El�gedett vagy?
Keront l�that�an nem �t�tt�k sz�ven a v�dl� szavak, zavartalanul ment tov�bb. Kara grimaszolt:
- L�tom, neked t�nyleg fogalmad sincs, hogy mi t�rt�nt vel�nk!
A fi� most sem reag�lt r�, b�r a l�ny l�tta, ahogy megr�ndult az arc�n egy izom. Ez hat�rozottan felb�sz�tette:
- Most ugye meghallasz! Akkor bezzeg valahogy nem siker�lt! – idegesen legyintett egyet. - Legyen csak szelekt�v a hall�sod, ha �gy k�nnyebb neked! Rem�lhet�leg tanult�l bel�le, m�g ha ut�lag m�r semmi haszna!
Keron szembep�rd�lt vele. Meglehet�sen inger�ltnek t�nt, de a l�ny nem ijedt meg t�le, � is hasonl�k�ppen �rezte mag�t:
- Ugye, azt akarod hallani, hogy beismerjem, �n sz�rtam el, igaz?! H�t legy�l el�gedett, mert �n is felfogtam, hogy mit tettem, a k�l�nbs�g csak annyi k�z�tt�nk, hogy �n szembes�ltem is vele! Neked az�ta sem siker�lt!
A l�ny szemei kikeredtek az indulatt�l, ahogy felid�zt�k benne a napokkal ezel�tti incidenst, amikor miatta sebes�lt meg Chibiusa:
- Hogy mered…?!
A sr�c azonban nem �llt le:
- Nagyon elegem van! Mindenb�l! Elegem van a f�rfisenshis�gemb�l, elegem van a felel�ss�gemb�l, elegem van a hib�imb�l, elegem van, hogy engem cseszegetsz, elegem van Alastr�b�l, elegem van, hogy any�m haldoklik, �n meg itt szerencs�tlenkedek veled a semmi k�zep�n, mert k�ptelen vagy egy haszn�lhat� �tlettel el��llni, sokkal k�nyelmesebb a megt�rt�nteken vit�znod!
- Ha csak p�r perccel hamarabb is eleged lett volna a „hatalmas” er�db�l, akkor elhiheted nekem, hogy mindezt nem kellett volna most felsorolnod! – kiab�lt vissza felh�borodva Kara. – A te „fel�lm�lhatatlan” er�d kett�nk ellen, ha el�g lenne! – a fi� meg�tk�z�tt a kijelent�sen. – M�r b�nom, hogy Ritsusu k�r�s�re nem vert�k kor�bban a fejedbe, hogy mennyire semmit nem �rsz! „Eszm�letlen nagy h�s”! Szerencse, hogy nem ker�lt az �let�nkbe a bizony�t�si v�gyad!
Hotaru fi�nak csak a sz�ja r�ngat�zott, ahogy mondani akart valamit, de nem tudott. T�nyleg ennyire t�lbecs�lte volna saj�t erej�t? L�tezne?
- Mib�l gondolod ezt? – k�rdezte v�g�l idegesen szipogva. Kara �sszef�zte karjait:
- Alastr�t ugye nem kell eml�tenem? Mi, Sailorok egy�tt k�nnyen elb�nhattunk volna vele, mert csak annyira er�s, amennyire egy Sailor Saturn!
- Ja, csup�n r�tok robbantja a bolyg�t! – f�zte hozz� szenvtelen�l Keron. Makoto l�nya f�jt egyet:
- Megel�z�sr�l, �gy l�tszik m�g nem hallott�l! De t�k mindegy, van id�d bep�tolni! – a sr�c nem reag�lt, �gy a l�ny folytatta. – A m�sik, hogy amikor gyakorolt�l, akkor tiszt�n megmutattad nek�nk az er�det. – kezdett leengedni, ink�bb m�r magyar�zott. – Mi, Innerek k�t test�rrel b�runk el, az Outerek h�rommal, te pedig �ttel. Teh�t a hatalmad m�r Uranus �s Neptune egy�ttes energi�ja ellen sem el�g, nemhogy Saturn ellen, aki a Silent Wallal minden l�tez� t�mad�st el tud h�r�tani!
Hotaru fia elgondolkodva n�zett maga el�:
- Enn�l nagyobb gond, hogy m�g a gyorsas�gomat is kiv�dte…
Kara v�llat vont:
- Szerintem m�son kellene most gondolkodnunk. – leeresztette karjait, m�ly leveg�t vett, majd az egyik ir�nyba mutatott. – Induljunk el arra!
Keron csak b�lintott. Igazs�g szerint egyik�knek sem volt fogalma, hogy merre lehetnek, de �ppen ez�rt kellett elindulniuk. Nem tudhatt�k, hogy bar�taik nincsenek is olyan messze t�l�k…

Ek�zben Mercury �s Venus c�ltudatosan haladtak a kietlen barna t�jon. Muinak siker�lt megtal�lnia t�rsaikat a sz�m�t�g�p�vel, �gy tudt�k, merre keress�k �ket. Pr�b�ltak sietni, hisz min�l hamarabb tal�lj�k meg bar�taikat, ann�l el�bb koncentr�lhatnak Alastr�ra, r�ad�sul t�l�l�si es�lyeik is j�csk�n megn�nek. Tekintve, hogy vesz�lyek mindegyik bolyg�n l�teztek…
- B�rcsak ne lenn�nk olyan messze t�l�k! – s�hajtott fel Venus.
- Ha szaladn�nk, hamar oda�rn�nk, de… - Mui v�gigtekintett magukon. - …erre vajmi kev�s es�ly�nk van.
- Csak rem�lem, hogy t�nyleg azt az utat tal�ltad meg, ami hozz�juk vezet, �s nem zavart be semmi interferencia! – s�hajtott m�g nagyobbat Minako l�nya. Mui elmosolyodott:
- Ritsusu, milyen szakszavakat haszn�lsz!
Amaz �rtetlen�l pillantott r�, majd felnevetett:
- Azt az�rt ne k�rdezd meg, hogy mit jelent! – ezen Mui is j�t kacagott. Hirtelen Ritsusu t�rdrerogyott.
- Venus! – ijedt meg Mui. – Ugye nem sebes�lt�l meg?! – t�rdelt le mell� agg�dva.
Minako l�nya k�kadtan r�zta fej�t:
- Semmi baj, csak mindenem f�j, �s m�r nem b�rok �llni! – szakadozottan vette a leveg�t. Mercury gondterhelten f�jt egyet:
- Mi lenne, ha baj lenne?! Gyere, seg�tek felkelni! – ezzel h�tulr�l �tkarolta bar�tn�j�t, mik�zben karj�t a nyak�ba akasztotta, �gy seg�tve neki fel�llni.
- K�sz�n�m! – kecmergett fel Ritsusu, majd felszisszent. – Jaj, a l�pem! – ezen megint felkacagott, amihez Mui is csatlakozott.
- L�nyom! – sz�lt egy hang. Abbahagyt�k a nevet�st, �s d�bbenten meredtek az el�tt�k megjelent alakokra.
- Ez nem lehet! – k�pedt el Venus. – Nem lehet! Anya! – megpr�b�lt odarohanni Princess Venus-hoz, de Mercury visszafogta:
- �vatosan! – figyelmeztette a l�ny. – Nagyon le vagy gyeng�lve! Majd �n seg�tek! – de az � sz�ve is megtelt melegs�ggel, ahogy Princess Mercury-ra pillantott:
- Anya... – mondta el�rz�keny�lve. Ha a sz�leik tudtak az esetr�l, akkor minden megold�dott! – Honnan tudt�tok, hogy itt vagyunk?
- Hogyan lehets�ges? – k�rdezett vissza Ami. - Minden lehets�ges, l�nyom, csak az a k�rd�s, hogy k�pes vagy-e v�ghezvinni! - mosolygott.
- Jaj, kisl�nyom, sz�rnyen n�zel ki! – csapta �ssze tenyer�t agg�dva Minako. – Gyere, mindj�rt meggy�gy�talak! – a k�vetkez� pillanatban m�r egy k�teg f�sli jelent meg a kez�ben. Mercury hitetlen�l pislantott egyet. „Nem is tudtam, hogy ez lehets�ges!” r�gt�n felid�z�dtek benne a szavak: „Minden lehets�ges, csak k�pesnek kell lenni v�ghezvinni!”
- Siessetek, mert m�g a t�bbieket is meg kell keresn�nk! – intett maguk fel� Venus.
- Persze! – t�rt mag�hoz elm�lked�s�b�l Mui, �s tov�bbl�pkedett Ritsusut t�mogatva. „Princess Saturn megmenek�lt!” gondolta mag�ban megnyugodva. „A sz�leink el�tt nem l�tezik akad�ly! K�l�n�sen, ha Serenity maga j�tt el!” – H�l�sak vagyunk, hogy itt vagytok!
- Mui! – hallott maga mell�l egy elhal� hangot. Oldalran�zve meglep�dve l�tta Ritsusu szomor�an elr�ved� arc�t:
- Mi baj? – �llt meg Mercury.
- Gyertek, gyerekek, indulnunk kell! – siettette �ket Ami.
- Azonnal, csak Venus akar mondani valamit!
- Mui! – sz�lalt meg Ritsusu �jra, fej�t imm�r lehajtva. – Mui, n�zz el�re!
- �pp ez az! – magyar�zta Ami l�nya, mik�zben leereszkedett a f�ldre bar�tn�j�vel. – Ott v�rnak a sz�leink, �s gondolnunk kell Arur��kra is! – neki�llt felnyal�bolni Ritsusut. - Gyere, m�r csak p�r l�p�s!
- Mui, h�ny pillanat �ta p�r l�p�s?
- Mi? – �rtetlenkedett a l�ny.
- Nem haladtunk semmit! – fakadt ki panaszos, alig hallhat� hangon. Ami l�nya feln�zett. A k�t Princess m�g mindig ott �llt. Ott �lltak. „Mi�rt �llnak?” �tk�z�tt meg. „Mi�rt nem j�nnek ide?” sz�ve kihagyott egy �temet. „Oh, nem!”
- Ez csak a Szaturnusz d�lib�bja! – lehelte mag�ba roskadva Mercury. – Nincsenek itt. Nem tudnak r�lunk, ahogy nem tudnak Princess Saturnr�l sem. Egyed�l vagyunk…
Sailor Venus mellett t�rdre zuhant, aki a f�ldet b�multa maga el�tt elr�ved� tekintettel. „M�g a bolyg� is j�tszik vel�nk…” Mui feln�zett a l�tom�sok ir�ny�ba, amik m�g mindig h�vogatt�k �ket.
- Nem. – ingatta fej�t szomork�san. – Nem megy�nk. Nem is vagytok ott. Nem is t�r�dt�k vel�nk. – er�sen koncentr�lt a k�t alakra, de azok nem akartak elt�nni. Megr�zta fej�t, majd szem�t er�ltetve meredt fel�j�k. M�g mindig ott voltak. „Tal�n m�gis…” kezdett felemelkedni a talajr�l, amikor a k�t n� elhalv�nyult �s elt�nt. Mercury semmibe r�ved� tekintettel, f�lig fel�lve imbolygott, m�gnem mag�ba roskadva esett vissza a f�ldre. Gondolatai meg�resedtek. Ak�rcsak Ritsusu�i.

Nem sz�molta egyik�k sem, mi�ta bolyonganak c�ltalanul a kietlen felsz�nen. Uranus f�radts�got nem ismerve t�mogatta Neptune-t, �s csak mentek el�re. Percek �ta nem sz�ltak egy sz�t sem, egyr�szt, mert nem volt mit mondaniuk, m�sr�szt tartal�kolt�k erej�ket.
- J�l j�nne egy-k�t iszonyatos l�ny, hogy levezethessem a fesz�lts�get! – mormogta f�radtan Ryureri.
- Meghagyn�m neked mindet! – v�laszolta hasonl�an er�tlen�l Arura. – Att�l tartok n�h�ny napra harck�ptelen lettem.
- Nem hinn�m! – pr�b�lt felkuncogni Haruka l�nya, de csak egy pajkos h�mm�g�s lett bel�le. Neptune megtartva mag�nak v�lem�ny�t legyintett. „Ez nem lesz �gy j�!” gondolta mag�ban Ryureri. „Arura egyre gyeng�bb, ahogy nekem is kisz�vja az er�met ez a bolyg�. Egyed�l nem tudom elt�mogatni a Tit�n kast�lyig… Amir�l azt se tudom, hol a fen�ben van!” F�ltette bar�tn�j�t, hogy elgyeng�l a kimer�t� �tt�l. Ekkor v�ratlanul s�rga cs�kok robbantak a l�t�ter�kbe, s nagyon kis h�ja volt csak, hogy reflexeiknek k�sz�nhet�en ki tudt�k ker�lni �ket. N�h�ny �gy is felhorzsolta a b�r�ket �s felt�pte ruh�jukat. Mindketten elter�ltek a k�ves talajon egy nyikkan�s k�s�ret�ben. K�t alak jelent meg el�tt�k, b�r a legyeng�lt Neptune-nak �s Uranus-nak nagy er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy fel tudj�k emelni fej�ket. Mikor megl�tt�k, kik rohannak fel�j�k, lemond�an ejtett�k vissza fej�ket. „Ez nem lehet igaz!” bosszankodott mag�ban Ryureri. „Ekkora �kr�ket, mint Mui �s Ritsusu!”
- Ryureri, Arura! – t�rdelt le mell�j�k Mercury. – Ugye nem esett bajotok?!
- Nagyon sajn�lom, l�nyok! – szabadkozott v�r�s�dve Venus, mik�zben � is a seg�ts�g�kre sietett. – Azt hittem nem ti vagytok, mivel tal�lkoztunk m�r valami szemf�nyveszt�ssel!
- �s az a legjobb m�dja, ha megt�madod?! – fortyant fel Uranus. Ritsusu nem tudott mondani semmit, csak kez�t t�rta sz�t tan�cstalanul. - Remek, legk�zelebb c�lozz pontosabban, ha k�rhetlek! – ripakodott r� m�rgesen.
- H�l’ istennek, az utols� pillanatban meg�sztuk a dolgot! – igyekezett b�k�teni Neptune. – Ne lincseld meg, Ryureri, nem tagadhatod, hogy j�l j�rtunk, hisz r�nk tal�ltak! – nevetni akart, de k�s�rlete k�h�g�sbe fulladt. – Legal�bb egy kicsit gyakoroltunk!
- Nem, Arura, nincs v�ge! – v�gta bele �kl�t Uranus a talajba. - Tudd meg, hogy emiatt a hihetetlen sz�nvonal miatt tartunk itt! Fel tudj�tok fogni, hogy mit csin�lunk?! Hogy mit csin�ltunk?! Egym�st t�madjuk meg, az isten szerelm�re! �pesz� ember ilyet nem tesz, csak hogy kider�tse, val�diak-e a t�rsai! Elment az eszetek?! Mindenkit cserben hagyunk, a tan�cstalans�g p�ldak�pei vagyunk, egy rak�s szerencs�tlens�g az eg�sz Senshi-csapat! J�, hogy nem l�tott minket Alastro! – Ryureri hangja m�r magasba ment �t m�rg�ben. – „L�m-l�m, a seg�t�k�sz Senshik, akik az�rt j�ttek, hogy megments�k sz�nalmas kis bar�taikat, v�letlen�l meg�lt�k �ket!”
- Z�rjuk le a t�m�t! – szak�totta f�lbe t�relmetlen�l Arura. – Hib�ztak �s k�sz!
- Hib�ztak?! Ennyi?! - ord�totta le Ryureri Neptune-t. - Akkor is ezt mondtad volna, ha halott lenn�k, mert nem tudom kiker�lni dr�ga bajt�rsam „vizsg�l�d�” t�mad�s�t?! T�vedsz, nincs lez�rva, nincs elint�zve egy bocs�natk�r�ssel! H�t nem veszed �szre, hogy �pp ez�rt t�rt�nik meg �jra �s �jra �s �jra, am�g egyszer meg nem halunk?! Eln�zz�k egym�snak! Eln�zz�k, legyint�nk r�, nem t�r�d�nk vele, majd kin�vi, meg mittudom�n! Nincs felel�ss�g, nincs k�nyszer az odafigyel�sre, nincs �sszefog�s, nincs k�zt�nk semmi! – ell�kte mag�t�l Muit, de akkora er�vel, hogy a l�ny bucsk�zott egyet.
- Megveszt�l?! – kelt ki mag�b�l Arura.
- Mi az hogy?! Most j�zanodtam ki! – �llt fel d�h�sen Uranus. - R�j�ttem, hogy egyed�l k�tszer akkora t�l�l�si es�lyem van mint veletek egy�tt! Alastro sem annyira vesz�lyes, mint ti! – mutatott r�juk.
- Mint �n?! – k�rdezett vissza Arura inger�lten. Ryureri egy hatalmasat legyintett.
- Ha t�nyleg akarunk magunknak es�lyt adni, akkor egyenk�nt keress�k meg �s sz�llunk szembe Alastr�val, mert �gy tal�n nem fogyunk el, mire oda�r�nk! – elindult az egyik ir�nyba.
- Ryureri! – ki�ltott ut�na Mui.
- Hagyjatok b�k�n! – intett vissza Haruka l�nya m�rgesen. - Ne merjetek ut�nam j�nni!
- Menjen csak! – vonta meg v�ll�t Neptune. L�tsz�lag alaposan megs�rt�d�tt, ami�rt Uranus egy kalap al� vette �t az Inner Senshikkel.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan? – vonta �ssze szem�ld�k�t Mercury. Neptune a f�ldre csapta tenyer�t:
- Dehogynem! Menjen csak, amerre tetszik neki, legal�bb lenyugszik! Mi meg addig elint�zz�k Alastr�t! – jelentette ki ellentmond�st nem t�r�en.
- Nagyon sajn�lom! - k�rt m�g egyszer bocs�natot f�lresikl� hangon Ritsusu. Eg�szen s�r�sk�zeli �llapotba hozta Ryureri kirohan�sa, szembes�t�se. Arura r�f�rmedt:
- Ne b�gj m�r, nem vagy gyerek!
- De Neptune! – sz�lt r� rosszall�an Mercury.
- M�g te sz�lsz r�m, Mui?! – akadt ki Arura. – Van fogalmad, hogy mire pazaroljuk el az id�nket, am�g Alastro k�nye-kedve szerint j�tszogat a Szaturnuszon?!
- Lehetn�l meg�rt�bb vel�nk, hisz k�t �vvel fiatalabbak vagyunk…
- Ezzel azt akarod mondani, hogy k�t �vvel s�t�tebbek is? – h�zta ki mag�t �lt�ben indulatosan Michiru l�nya. – Azt ne mondd, hogy ki akarod h�zni magatokat a felel�ss�g al�l!
- Miket besz�lsz?! – csattant fel Mui.
- L�nyok, hagyj�tok abba! – kapaszkodott bele Mercury-ba ijedten Venus.
- Tal�n jogosan besz�lek, hisz te eml�tetted, hogy k�t �vvel id�sebb vagyok! – v�gott vissza Arura. – Egyet�rtek Ryurerivel abban, hogy harcosokk�nt sz�rny�ek vagytok! Nem tudom meg�rteni, tizen�t �vesen hogyan lehet ennyire �sz n�lk�l cselekedni!
- Nem csak mi vallottunk kudarcot! – eml�keztette k�m�letelen�l Neptune-t Ami l�nya. Arura tekintete els�t�t�lt:
- Vigy�zz, mit mondasz, mert nem �llok j�t magam�rt! – figyelmeztette balj�slat�an.
- Fejezz�tek m�r be! – k�rlelte �ket Venus �sszekulcsolva kez�t.
- Ne hidd azt, hogy f�lek t�led! – hangzott Mui k�l�n�sen h�v�s v�lasza. Fogva tartott�k egym�s tekintet�t, a fesz�lts�g b�rmelyik pillanatban elszabad�thatta az indulatokat.
- EL�G! – sik�totta k�z�j�k �llva, feltartott k�zzel Venus. A k�t l�ny �sszerezzent. – K�rlek, hagyj�tok abba! �n okoztam a bajt, �n tehetek mindenr�l, �n nem tudtam Keront visszatartani, miattam gy�z�tt le minket Alastro, miattam hagyott itt minket Ryureri… nem akarom, hogy az �n hib�m miatt gy�l�lj�tek egym�st! – t�rdre roskadt. – K�rlek! Ne b�nts�tok egym�st! �n vagyok a felel�s a t�rt�ntek�rt! Engem b�ntessetek meg…
Egy k�z nehezedett a v�ll�ra:
- K�sz�nj�k, Ritsusu! – feln�zett. Mui mosolygott r� bar�ts�gosan. – Rem�lem, nem haragszol, ami�rt elvesztett�k a fej�nket!
- Ne haragudjatok, ami�rt ilyen durva voltam veletek! – k�rt bocs�natot t�l�k lehajtott fejjel Arura. Rosszul viselte, hogy �, a leghiggadtabb Senshi elvesztette �nkontrollj�t, s�t megfenyegette t�rs�t.
- Nincs semmi baj, Arura, �n is ugyanennyire hib�s vagyok! – ny�jtotta le kez�t Mercury az Outer Senshinek. Neptune feln�zett. Olvastak egym�s szem�ben, majd Arura elfogadta a seg�t� kezet, s fel�llt. Ritsusu sz�v�re tett k�zzel l�legzett fel. „K�sz�n�m, l�nyok!” Ezzel � is csatlakozott t�rsn�ihez. Mindh�rman az id�k�zben m�r elt�nt Uranus ut�n n�ztek.
- Nem gondolj�tok, hogy meg kellene keresni? – k�rdezte bizonytalan hangon. Neptune megr�zta fej�t:
- Nem. Ryureri makacs, de tudja, mit csin�l. Ha � �gy d�nt�tt, egyed�l megy, akkor hagyni kell. Nek�nk viszont �rdemes egy�tt maradni, hacsak nem akarjuk megfogadni a tan�cs�t. – Mui fel� ford�totta fej�t. - Merre van Keron �s Kara?
- Egy pillanat! - Ami l�nya azonnal el�var�zsolta szem�veg�t �s sz�m�t�g�p�t, majd munk�hoz l�tott. P�r m�sodperc m�lva meglepetten pillantott fel. – Ha mindh�rman ugyanabba az ir�nyba haladnak mint most, akkor tal�lkozni fognak.
- �s merre van a Tit�n kast�ly? – Neptune k�rd�s�n nem csak Mercury, hanem Venus is megh�kkent:
- Nem is…?
Michiru l�nya fej�t r�zta, mialatt Mui elkezdett dolgozni.
- Keron k�l�n probl�m�t jelent az Alastro elleni harcban. – magyar�zta Arura. - Min�l t�volabb van, ann�l jobb! Jupiter �s Uranus ugyan hi�nyozni fognak, de b�zom benne, hogy mi is elb�nunk az �j Sailor Saturnnal.

Cs�p�re tett k�zzel v�rta, hogy k�t t�rsa oda�rjen.
- Ryureri! – k�nnyebb�lt meg Jupiter. – Hatalmas szerencse, hogy egy ekkora bolyg�n �pp erre j�rt�l!
- Megvagytok? – k�rdezte morcosan Uranus. Keron k�r�ln�zett:
- M�r csak a t�bbieket kell…
- Eszedbe se jusson! – szak�totta f�lbe inger�lten Haruka l�nya. A k�t k�rd� tekintetre oldalra n�zett. – Kis h�j�n meg�ltek, �gyhogy �n egy darabig nem akarom l�tni �ket!
- Tess�k? – �tk�z�tt meg Kara.
Ryureri grimaszolt:
- Venus majdnem meg�lt minket, csak, hogy biztosra menjen, nem vagyunk v�zi�k.
Jupiternek t�tva maradt a sz�ja, de Keron is felvonta szem�ld�k�t. V�g�l a fi� t�rte meg a d�bbenetet:
- Titeket? Ki…?
- Arur�val landoltunk egy helyen, azt�n j�val k�s�bb �sszefutottunk Muival �s Ritsusuval.
- �s te otthagytad �ket? – h�kkent meg Jupiter.
Ryureri leengedte kez�t, �gy fakadt ki:
- K�sz, de ilyen t�rsakra nincs sz�ks�gem, akik engem n�znek c�lt�bl�nak!
- J�, de felfogtad, hogy otthagytad Muit is? – t�rta sz�t karj�t Kara.
- �s?! – Uranus megint kezdte felhergelni mag�t az Innerek eml�t�s�re. Keron megcs�v�lta fej�t:
- Mui az egyetlen, aki meg tudja hat�rozni a Tit�n kast�ly hely�t.
Ryurerinek leesett, mire utalt Jupiter. „Ahm… Ez igaz...”
- Sz�val merre hagytad a t�bbieket? – tette fel a k�rd�st t�relmetlen�l Jupiter. Haruka l�nya megfordult, k�zben pedig cs�cs�r�tett. Kiss� k�nosnak �rezte az eddig jogosnak tartott d�nt�s�t, hogy megszabaduljon Venus-�kt�l. Igyekezve elrejteni zavar�t, arra mutatott, ahonnan j�tt:
- V�gig egyenesen haladtam, nem t�rhettem el nagyon az ir�nyt�l.
- Nagyon rem�lem, hogy nem mentek el onnan! Gyer�nk! – adta ki a parancsot Jupiter. Uranus m�s k�r�lm�nyek k�z�tt biztos f�z�tt volna megjegyz�st hozz�, de most nem �rezte kompetensnek mag�t r�. Ezzel mindh�rman szaladni kezdtek a Ryureri �ltal mutatott ir�nyba.

- Na, akkor indulhatunk? – s�rgette bar�tn�it Venus.
- V�rj egy picit! – intette t�relemre Mercury. �szrevett ugyanis valamit Neptune-on. - Mi t�rt�nt a karoddal? – �rdekl�d�tt. Arura megad�an elmosolyodott:
- H�t, amikor f�ldet �rtem, alaposan bevertem egy k�be.
- Nagyon f�j? – l�pett oda hozz� agg�dva Ritsusu is.
- Mit ne mondjak, nem egy le�ny�lom! – vont v�llat somolyogva Arura. – Sajnos el�gg� legyeng�t, hogy ne lehessek teljesen harck�pes.
- �n gy�gy�tani nem tudok, ahogy gondolom Ritsusu sem, de enyh�thetem a f�jdalmat! – aj�nlotta Mui.
- �, azt megk�sz�nn�m, mert ez �gy r�mes! – h�l�lkodott Neptune.
- Honnan �rtesz ehhez? – csod�lkozott Venus.
- Csak egy kis akupressz�raszer�s�g! – h�r�totta el szer�nyen a h�l�t �s dics�retet Mui. - Any�mmal sokszor tanulm�nyoztuk az idegrendszert, �gy van n�mi tapasztalatom benne, de biztos vagyok, hogy Nesana sokkal nagyobb seg�ts�gedre lehetne! Princess Marst�l �sszehasonl�thatatlanul komolyabb tud�st �r�k�lt! – sz�m�t�g�p�vel tanulm�nyozta egy darabig Arur�t, majd �tmozgatta ujjait, �s nekil�tott a feladatnak.
- Ugyan, Mui, gazd�lkodjunk azzal, ami van! – legyintette meg kedvesen �p karj�val Arura. Mercury elpirult, majd er�sen koncentr�lt, hogy v�letlen se rontson el semmit.
- Ez egy kicsit f�jni fog, de hamar elm�lik! – figyelmeztette el�re Michiru l�ny�t, aki b�lint�ssal jelezte, hogy tudom�sul vette. Mui a kez�t a m�retes lila folt f�l� vitte, ahol n�h�ny sz�vdobban�snyi ideig elid�z�tt, azt�n v�ratlanul lecsapott. Csak p�r helyen nyomta meg bar�tn�je felkarj�t, de igyekezett min�l er�sebben �s gyorsabban, hogy hat�sosabb legyen. Neptune �sszeszor�totta fog�t, de hangj�t �gy sem tudta teljesen elfojtani, ez�rt valami gurgul�z�s t�rt fel a tork�b�l. Venus sz�ja el� kapta kez�t, �s igyekezett nem felnevetni. Arura hossz� m�sodpercekre el�rehajolt, majd visszaegyenesedett:
- �gy t�nik siker�lt. – r�zta meg karj�t. – Szinte megsz�nt a f�jdalom.
- Ett�l f�ggetlen�l nem aj�nlom, hogy t�ler�ltesd, hiszen csak te nem �rzed. A s�r�l�s att�l m�g ott van.
- K�sz�n�m, Mui! – b�lintott komolyan Arura. Amaz elmosolyodott:
- Ugyan!
- M�g most is azt mondj�tok, hogy ne keress�k meg a t�bbieket? – k�rdezte Ritsusu.
- Most m�r pl�ne ne! – r�zta fej�t tagad�lag Neptune. – Menj�nk csak, ne keverj�k bele megint Keront!
A Tit�n kast�ly Mercury �ltal kor�bban meg�llap�tott ir�ny�ba n�ztek.
- H�t igen, Alastro j� messze k�ld�tt minket mag�t�l, de szerencs�nkre a kast�ly ann�l k�zelebb van. – jegyezte meg Ami l�nya. Venus oldalra d�nt�tte fej�t:
- Mintha azt is mondta volna, hogy soha nem lesz�nk m�r egy�tt… - itt bar�tn�ire n�zett. -…ahhoz k�pest m�gis itt vagyunk! – fejezte be �nbizalommal telve.
- Igen, ez nekem is furcsa. - sz�lalt meg elgondolkodva Neptune. - R�ad�sul Sailor Saturn l�t�re hogyan rendelkezhet ilyesfajta er�vel? Az a fekete v�z…
- Val�sz�n�leg nem a Senshi hatalm�val csin�lta. – r�ncolta homlok�t Mercury. – A dimenzi�kapuk sz�ma �s form�ja v�gtelen, nem kell ahhoz hatalom, hogy valaki megtanulja haszn�lni �ket.
- Ne feledj�k az okot, ami miatt Alastr�val szembesz�llunk! – eml�keztette t�rsait Arura. – Megszerezte a Fluoritkrist�lyt, �gy � lett Sailor Saturn, e n�lk�l viszont Princess Saturn nem k�pes �lni. Teh�t a Fluoritkrist�ly semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem s�r�lhet meg! Ez jelenti a mi k�ldet�s�nket �s Keron anyj�nak egyetlen rem�ny�t!