2. fejezet  Berlini kiruccan�s

A helysz�n Berlin k�zpontj�ban l�v� �p�let. �t lak�t�rs lakik egy alb�rletben. Hajnali 6 �ra volt. Az eg�sz h�z csendben szuszogta m�ly �lm�t, csak egy l�ny serte pet�lt a konyh�ban, �ppen k�v�t f�z�tt. Szinte l�bujjhegyen j�rt-kelt a szob�ban, nehogy valakit felverjen. A g�z�lg� k�v�val halkan bement a nappaliba. Az ablakhoz sietett �s elr�ngatta a f�gg�nyt.

- �BRESZT�! – kiab�lta k�zben. A kanap�n alv� l�ny a fej�re h�zta a takar�t.

- Hagyj b�k�n! – morogta a takar� al�l. – Alszom!

- M�r nem! K�v�! – ny�jtotta a l�ny fel� a cs�sz�t a m�sik l�ny.

- Hagyj�l! – morogta m�g mindig a takar� al�l. A m�sik ezt hallatlann� t�ve, mondta a mag��t:

- Elfelejtetted, hogy ma m�g meg kell venn�nk az aj�nd�kokat is. Az isten szerelm�re kelj m�r fel. Meg�g�rted, hogy elmegy�nk v�s�rolni, mert neked mindig mindent az utols� pillanatokra kell hagynod. - A 22 �ves l�ny el�b�jt a takar� al�l. A szemei z�ld k�k�nt ragyogtak fel a m�g sz�rke szob�ban.

- J� j�, tudom! – mondta a l�ny. �vatosan takar�zott ki, elvette a cs�sz�t a bar�tn�j�t�l, majd kitakarta a has�t, ahol egy fekete cica b�jt meg. A l�ny megsimogatta a cica buksij�t, aki eddig el�gedetten durmol�szott gazd�ja has�n. Felemelte a fej�t, majd nagy �s�t�s k�zepette n�zett a l�nyra. A macska szeme hasonl� z�ld sz�nnel, mint a gazd�j�� vizsg�lta k�r�l a szob�t, majd mikor megl�tta a m�sik l�nyt, mint valaki leugrott a f�ldre �s a fark�t lobogtatva a konyh�ba indult a reggeli tejecsk�je ut�n.

- Komolyan mondom, jobban ragaszkodsz, ahhoz a macsk�hoz, mint m�s a pasij�hoz. – morgott a l�ny.

- N�zd, � nem csal meg, nem hazudik, �s m�g csak nem is al�z meg m�sok el�tt, mint az el�z� bar�taim tett�k.

- Na j� ez m�r t�lz�s.

- Egy f�l �ra m�lva indulhatunk.

- F�l�ra m�lva? Ez biztos? Ha azt a szalmakazalt, ami eredetileg a hajad, elt�nteted, �n �nekelni fogok a p�lyaudvaron a legforgalmasabb id�szakban.

- Ok�! – fogtak kezet, amolyan fogad�sk�ppen.

- Megyek, ker�tek kocsit!

- Rendben! – mosolygott a l�ny. Felkelt az �gyb�l, a konyh�ba ment megetette a „fekete sz�rgomb�cot”, ahogy � nevezi, majd a f�rd�be ment. „H�t Rit�nak igaza volt, nem lesz egyszer� a dolgom, de annyit meg�r, hogy megn�zzem, hogyan �nekel a p�lyaudvaron.” – Majd nekiesett �s lebontotta a szalmakazalt a feje tetej�r�l. Gy�ny�r� vil�gos barna haja derek�ig �rt. Fogat mosott, megmosta az arc�t. A smaragdz�ld szemeit halv�nyan kih�zta, hogy elterelje a figyelmet, a bev�s�rl�t�sk�kr�l, ami a szeme alatt �ktelenkedett. Halv�ny sz�jf�nyt �s sz�p selymes z�ld sz�n� szemfest�ket haszn�lt. Kr�msz�n� bl�zt �s barna sz�n�, trap�z fazon� nadr�got vett fel, amin rengeteg zseb volt. Mag�ra vette hossz� bok�ig �r� kab�tj�t, hisz itt ilyenkor szesz�lyes az id� n�luk. Elindult a l�pcs�h�zban lefel�. A m�sodik emeleten laktak, egy r�gi t�rsash�zban. A kocsi m�r v�rta. Az �r�j�ra n�zett.

- 25 perc. – mosolygott el�gedetten a l�ny mikor be�lt a bar�tn�je mell�.

- Hogy a fene egye meg, �nekelnem kell. – temette az arc�t a tenyer�be a m�sik l�ny.

- Bezony! – mosolygott a l�ny.

- Feh�r Titanilla, azonnal t�r�ld le azt a b�rgy� vigyort a k�pedr�l. – fenyegette a bar�tn�j�t Rita.

- Eszemben sincs! – mosolygott m�g mindig a l�ny.

Meg�rkeztek Berlin bev�s�rl� negyed�be.

- Mit vesz�nk nekik? – k�rdezte Rita.

- �tletem sincs. V�rj, van egy �tletem. Visszahajolt a kocsiba, n�zze most f�l nyolc van. Vissza tud j�nni �rt�nk t�z �r�ra?

- Persze. – mondta a taxisof�r, majd elhajtott.

- �s most? – k�rdezte Rita ism�t.

- V�gigs�t�lunk a kirakatokon.

- Jobb �tlet? – fancsalodott el Rita.

- Az nincs! Gyere!- belekarolt a l�nyba �s elindultak a hossz� kirakatsorokon.

- Nekem m�r elegem van! – mondta Rita �s le�lt egy k�zelben �ll� padra �s levette a cip�j�t. – �n m�r innen egy tapodtat sem megyek.

- �n igen! – lett figyelmes a szomsz�dban �ll� csillog� villog� kirakatra a l�ny. – �n azt m�g megn�zem, indult el a bolt fel� a l�ny.

- Guten Tag!

- Gr�� Gott, Fr�ulin! Was m�chten Sie? – A l�ny csak �mult b�mult a l�tv�nyt�l, a boltban krist�lyb�l k�sz�lt t�rgyak voltak. Az egyiken szebben csillogott a napf�ny, mint a m�sikon.

- Das sind herrlich.

- Danke! – jelent meg egy b�csika.

- Ez meg egyenesen gy�ny�r�! – mondta m�r egy m�sik m�remekre.

- Nagyon j� �zl�se van! – mondta az id�s b�csi a l�nynak n�mi akcentussal.

- Maga �rt engem?

- Igen, nekem is ez az anyanyelvem, de itt Berlinben ma m�r kevesen besz�lik.

- Sajnos igaz! Ezeket mind maga k�sz�tette?

- Igen. Ma m�r k�nny� elk�sz�teni egy ilyet. Csak j� g�p kell hozz�. – mosolygott az �reg.

- �rtem! Szeretn�k 6-7 darab egyszer� kis aj�nd�kot v�s�rolni. Tudja, most v�geztem a suliban, �s n�h�ny szakoktat�mnak szeretn�k aj�nd�kot venni, de �szint�n sz�lva semmi �tletem nincs, mivel k�sz�nhetn�m meg nekik az elm�lt 5 �vet.

- N�zd dr�ga, szerintem, ez lenne a legjobb aj�nd�k. – adott a l�ny kez�be egy kicsi krist�lyb�l k�sz�lt angyal form�j� med�lt.

- T�nyleg nagyon sz�p, rendben, akkor nyolc darabot szeretn�k.

- Nyolcat? Az el�bb m�g csak 6-7 volt.

- De egyet szeretn�k a legjobb bar�tn�mnek is!

- �rtem, mindj�rt becsomagolom, addig nyugodtan n�zel�dj! – mondta a b�csi, majd a pultba ment �s elkezdte csomagolni a kis med�lokat. A l�ny figyelm�t egy gy�ny�r� szobor tri� k�t�tte le, amik egyre kisebbek voltak.

- Ez mit �br�zolnak? – k�rdezte a l�ny. A f�rfi v�gzett a csomagol�ssal �s a l�ny mell� l�pett. A szobrok egy k�l�nleges madarat �br�zoltak, hossz� farktollakkal, �s a fej�n �rdekes b�bit�val. A napf�ny a krist�lyon megt�rt �s term�szetfeletti v�r�sre sz�nezte a szobrokat.

- L�tom, nagyon tetszik ez a szobor.

- Egyszer�en leny�g�z�!

- Ez egy f�nix. A f�nix gy�ny�r� v�r�s-arany tollazat� h�m mad�r, mely �lete v�g�n fah�j-�gacsk�kb�l f�szket �p�t, meggy�jtja, �s vele egy�tt porr� �g. A hamvakb�l ezut�n egy �j, fiatal f�nix sz�letik, amely bebalzsamozza az �reg f�nix maradv�nyait egy mirrh�b�l k�sz�lt toj�sba, �s eltemeti H�liopoliszban, a „nap v�ros�ban”. Azt mondj�k, min�l t�bbsz�r hullik el a F�nix, ann�l er�sebb lesz majd, ha �jj�sz�letik poraib�l.

- Mennyibe ker�l?

- Ez sajnos nem elad�. Tudja, van egy h�res motoros verseny n�lunk az orsz�gban, arra k�rtek a szervez�k engem, k�sz�tsek a dobog�soknak d�jat. Nekik k�sz�lt ez a h�rom f�nix. M�r csak a talpazat hi�nyzik hozz�, ami a j�v� h�ten k�sz lesz.

- Mikor lesz a verseny?

- 10 h�nap m�lva.

- �rtem! Csodasz�pek! - A l�ny v�gig sim�totta �ket. – Mennyit fizetek?

- 26 Є lesz

- Tess�k! – fizetett a l�ny. – K�sz�n�m sz�pen!

- K�rem! Nincs mit! – mondta a f�rfi.

- Viszl�t! – k�sz�nt el a l�ny, de m�r meg sem v�rta a f�rfi k�sz�n�s�t, m�r rohant is a bar�tn�j�hez, aki m�r az id�k�zben meg�rkez� taxiban v�rta.

- Szia! Vigy�zz magadra, kisl�ny! – mondta a f�rfi, majd az ablakb�l figyelte a l�nyt, aki akkor sz�llt be a taxiba.

- Na v�gre m�r, azt hittem, hogy nem is j�ssz ma. – morgott Rita a bar�tn�j�re.

- J�l van, na! – nyugtatta bar�tn�j�t a l�ny. – N�zd mit tal�ltam. – b�szk�n mutatta a med�lokat, amiket nem sokkal ezel�tt v�s�rolt meg. A b�csi celof�nszer�s�gbe csomagolta �gy minden darab ugyan�gy ragyogott a napf�nyben.

- Csodasz�pek! – �mult el Rita.

- Szerintem is! – mosolygott el�gedetten a l�ny. A taxis m�g egy helyen meg�ll�totta �tk�zben �s vett egy nyakl�ncot a med�lhoz. Boldogan sz�llt be a kocsiba. – Neked is van egy meglepet�sem

- Ez gy�ny�r�, nem kellett volna.

- Nem is az�rt kaptad. – majd feltette Rita nyak�ba a kis angyalt form�z� med�lt. Ekkor mindketten egy hangos dudasz�ra lettek figyelmesek. Egy hatalmas kamion �tt�rt a m�sik ellenkez� ir�ny� s�vba �s egyenesen a l�nyok taxija fel� tartott, a vezet�je rosszul lett vagy elaludt a vol�nn�l. A taxisof�r hi�ba dud�lt, de az utols� pillanatban elr�ntotta a korm�nyt. �gy egy keresztez�d�shez sodr�dtak, ott meg�llt a kocsi, de sajnos a k�vetkez� �tk�z�st a fel�j�k tart� szem�lyg�pkocsi nem tudta elker�lni. Front�lisan bel�j�k hajtott. Az utc�n j�r�kel�k, akik az esem�nyt v�gigk�vett�k, n�m�n n�zt�k v�gig a tragikus esem�nysorozatot. P�r perccel k�s�bb ment� szir�n�ja hangzott fel. A t�zolt�k t�bb �r�n �t k�zd�ttek a roncsokkal, mikorra kiszabad�tott�k a s�r�lteket. A taxib�l egyetlen t�l�l� ker�lt el�, de �t is �letvesz�lyes �llapotban sz�ll�tott�k a k�zeli k�rh�zba. Az angyal med�lok a f�ld�n hevertek apr� pici darabokra t�rve.

8 nappal k�s�bb:

A k�rh�zi �gyon egy l�ny fek�dt. K�l�nb�z� g�pek �s vezet�kek vett�k k�rbe. A szob�ban halv�ny f�nyek derengtek. A l�ny lassan hunyorogva szoktatta szem�t a f�nyhez. A hossz�, gy�ny�r� barna haja hely�n, most feh�r k�t�s d�szelgett. A keze r�gz�tve volt, n�h�ny helyen elt�rt. Mindk�t l�b�n gipsz �ktelenkedett.

- Tita? Tita? – sz�l�tgatta egy k�z�pkor� orvos a l�nyt. Aki v�gre r�n�zett. - Isten hozott �jra ebben a cs�nya vil�gban. – mosolygott a l�nyra. „Professzor �r?” - fogalmaz�dott meg a l�nyban a felismer�s, aminek nem tudott hangot adni.

- Kisasszony nagyon r�nk ijesztett�l. Ne, ne is er�ltesd magad, korai m�g a besz�lget�s. Balesetet szenvedtetek, �s nyolc napig volt�l k�m�ban. Eddig l�legeztet� g�pen volt�l, de d�lel�tt ezt is levehett�k. Most pedig pihenj, mert hossz� fel�p�l�s v�r r�d �s ahhoz minden er�dre sz�ks�ged lesz.

P�r h�ttel k�s�bb:

Titanilla a szob�j�ban v�rta a kezel�orvos�t, aki egyben a professzora is. Id�k�zben n�h�ny k�t�ssel kevesebb lett a l�nyon. A haja is elkezdett n�ni. Hangja m�g most sem volt �s j�rni sem tudott, egyed�l jobb kez�vel volt k�pes a kommunik�ci�ra, mivel a m�sik keze t�bb helyen is elt�rt �s m�g mindig gipsz bor�totta.

- Szia Tita! – l�pett be az ajt�n a professzor, majd a l�ny �gy�hoz �lt, aki egy computer seg�ts�g�vel kommunik�lt.

- Hell� Prof! – sz�lt a g�pies hang.

- Besz�lni akart�l velem, h�t itt vagyok.

- Igen �s k�sz�n�m. Tudni akarom mi t�rt�nt a balesetkor!

- Biztos vagy benne? – k�rdezte agg�dva a f�rfi.

- Igen. – sz�lt a hang ism�t, majd Tita hat�rozott pillant�s�t l�tva megadta mag�t.

- Ok�, ahogy akarod. Most el kell mennem, de egy f�l�ra m�lva visszaj�v�k �s elmondok mindent. J� lesz �gy? – Tita csak b�lintott.

Pontosan f�l �ra m�lva Tom, akit minden tan�tv�nya csak Professzor �rnak, vagy Profnak ismert �jra visszat�rt a k�rh�zba. �tj�t egyik legtehets�gesebb tan�tv�nya k�rh�zi szob�j�ba vezetett. Nem, mint orvos, hanem, mint bar�t t�rt vissza. A feh�r k�peny elt�nt �s a kez�ben egy kis kos�rral t�rt vissza. A l�nyt 5 �vig tan�totta, m�r az els� pillanatt�l kezdve tudta, hogy hatalmas tehets�g lappang a l�nyban, mivel r�gt�n az els� napon nagy kih�v�s el� �ll�tott�k az oszt�lyt, egy id�s professzor tartott �r�t, amikor sz�vrohamot kapott, mindenki t�tlen�l �lt, kiv�ve egyetlen l�nyt, aki macska �gyess�ggel m�szott le a padokon �s megpr�b�lt az addig tanultak alapj�n seg�teni a professzoron. Ez a l�ny Titanilla volt. Siker�lt megmentenie a professzora �let�t �s ma az id�s tan�r �r otthon az unok�ival t�lti minden szabad perc�t. De Tit�t b�rmikor sz�vesen l�tja, ak�r civilk�nt, ak�r mint tan�csad�k�nt. Az �vek sor�n a na�v, f�l�nk kisl�nyb�l egy val�di magabiztos, talpraesett n�v� cseperedett. Orvosk�nt is k�pes volt helyt�llni �s b�r m�g csak r�vid ideje volt a p�ly�n, mint „�reg r�k�ra” sz�m�tottak a tan�csaira a kolleg�i. Olyan szemspecialista lett, aki nem ismert lehetetlent. Tom, aki a l�nyak�nt tekintett Tit�ra, mivel neki soha nem volt gyermeke. Halkan kopogott, majd csendben l�pett be a k�rterembe. A l�ny az �gyon �lve, mosolyogva fogadta l�togat�j�t.

- Visszaj�ttem!

- L�tom!

- Hoztam egy kis l�togat�t, de err�l senki nem tudhat. K�l�nben neked annyi! – majd dr�mai hat�s kedv��rt, a mutat�ujj�t elh�zta a nyaka el�tt. Majd kinyitotta a piknikes kosarat �s egy fekete sz�rgomb�c b�jt el� bel�le, aki azonnal a gazd�ja �l�ben termett �s el�gedett dorombol�sba kezdett.

- �jf�l! – suttogta Tita �s hetek �ta az els� szavai voltak. Tom el�gedetten mosolygott.

- Na, ezt is csak siker�lt el�rnem n�lad, megsz�lalt�l.

- K�sz�n�m! – simogatta „kis sz�rgomb�c�t” a l�ny.

- Nincs mit. Vigy�ztam r�.

- Mi t�rt�nt a balesetkor? – suttogta Tita.

- N�zd, nem kell tudnod…

- Tom, �gyis kider�tem. – szak�totta f�lbe a l�ny a Professzort.

- Tudom, tudom… Egy kamionos �tt�rt a szembej�v� s�vba a taxisof�r megpr�b�lta kiker�lni az �tk�z�st �s f�lrer�ntotta a korm�nyt, de sajnos egy keresztez�d�sben �llt meg a kocsi �s egy szem�lyaut� nem tudta elker�lni az �tk�z�st �s az azt k�vet� kamion front�lisan �sszet�rte a kocsit, amiben �ltetek. Csoda volt, hogy egy�ltal�n t�l�lted.

- Mi lett Rit�val, nagyon szenvedett? – k�rdezte elfojtott hangon a l�ny.

- Sz�rnyethalt az �tk�z�skor, nem �rzett semmit. Az � oldal�r�l hajtott bel�tek a kocsi. A test�vel v�dett t�ged. A kocsiban egyetlen dolog maradt eg�szben, az pedig ez a med�l volt. – adta Tita kez�be a baleset el�tt Rit�nak aj�nd�kozott nyakl�ncot Tom. - A Krist�lynak ereje �s sz�ps�ge van! Igazi sz�ps�g�t a f�ny adja neki, ha r� esik, sz�tsz�rja csillog�s�t.

- K�sz�n�m! – kezdett zokogni a l�ny, Tom egy�tt �rz�en �t�lelte.

- S�rj csak, s�rj nyugodtan, s�rd ki magadb�l a b�natodat!