VIII. Gyilkos királyné, trónfosztott király

Másnap Hortenziával kellett Antoniának reggelizni, mert Tyr egy tanácsülésen vett részt. A volt királyné kedves volt vele, de Antoniában erősen élt a gyanakvás, hisz ismerte már ezt az asszonyt Tyr elbeszéléseinek jóvoltából.
- Nagyon sápadt vagy, kedves Antonia. Talán nem érzed jól magad?- kérdezte az asszony, mikor találkoztak.
- Semmi bajom.- morogta a lány, mialatt megrázta a keze ügyében lévő csengőt megadva a jelet a szolgáknak a reggeli tálalására. Mikor a szolgák kimentek, és becsukták az ebédlő ajtaját, Hortenzia így szólt:
- Ne haragudj azért, ami köztünk történt, amikor ide érkeztem. Én tudod, soha sem szerettem a volt férjemet, tehát nem vagyok a vetélytársad. Nem akarok tőle semmit, ugyanúgy, ahogy akkor sem akartam.
- Megértem, de akkor mit akarsz? Miért jöttél vissza, mikor már mindenki elfelejtett?
- Nem is tudom, talán a nosztalgia vezetett ide. Meg a lányom.
- A lányod meghalt. Nem tudtad?
- Mikor?
- Egy hónapja. Tyrpolisban most gyászév van. Igazán sajnálom, hogy nem ismerhetted meg a lányod.
Hortenzia lehajtotta a fejét, s eltolta maga elől a tányért. Az ebédlőre nagy csend telepedett. A volt királyné egy idő után lassan felállt.
- Ne haragudj meg, de szeretnék egyedül maradni. Köszönöm a reggelit.
Azzal elment. Délután a lány beszámolt erről Tyr-nek, aki legyintett.
- Színjáték! Ez a nő olyan, mint a kígyó. Ha megbízol benne, egyszer megmar.
- Nem is bízok benne. Szerintem mihelyst kiment mosolygott, és dörzsölte a tenyerét, mert azt hitte bevettem a maszlagot.
- Tegnap én is beszélgettem vele, és egészen mást állított.
- Tessék? Mit állított?
- Azt, hogy azért jött vissza, hogy ismét az övé legyen az, amit eldobott magától. Szeretné jóvátenni a hibáit.
- Te erre mit mondtál?
- Azt, hogy ezzel már elkésett. Itt már nem tud semmit sem visszafoglalni.
- Valamit akar, de mit? Nem értem, mi a szándéka.
- Majd meglátjuk mi lesz. Egyenlőre kedvesek leszünk, és figyelünk.
- Más alternatíva nincs, hogy megszabaduljunk tőle?
- Nincs, mivel nem adott rá okot, hogy elküldjem. Ha csak úgy megtenném, megsérteném a vendégjogot.
E felett hosszan hallgattak, s a lány végül lemondóan csóválta meg a fejét. Nem tetszett neki ez a tétlenség, s nem akart várni, de belátta, hogy nincs választás.
- Akkor tényleg csak a türelem és a várakozás marad.- mondta kedvetlenül.- Nagy kár.
Tyr nem tett erre a kijelentésre semmilyen megjegyzést, még csak nem is jelezte, hogy hallotta. Neki sem tetszett ez a helyzet, de nem tudott mit tenni ellene.
- Próbáld meg továbbra is hűen játszani a magad szerepét, ahogy én is azt fogom tenni.
- Nehéz lesz.
- Valóban, de ez most a legjobb taktika.
- Biztos vagy benne?
- Igen, azt hiszem. Ha mindent jól teszünk, akkor talán csapdába tudjuk csalni, vagy el tudjuk érni, hogy tegyen valamit, amivel elkaphatjuk és kipenderíthetjük innen.
- Csak gyorsan cselekedjünk, mert nem akarom már sokáig „élvezni” a társaságát.
- Ahogy én sem, erre mérget vehetsz. Na, én megyek, mert foglalkoznom is kell még vele.
- Menj csak, és sok szerencsét hozzá.- bocsátotta el a férfit Antonia.
Az elkövetkező napokban Hortenzia fejében megszületett a terv a vetélytársa eltávolítására. Volt egy szép karkötője, aminél ugyanazt a varázslatot alkalmazta, mint Tyr diadémjánál, csak kicsit másképp, majd átadta Antoniának. A lány tiltakozott, ám ő csak ráintett.
- Fogadd csak el. Nagyszerűen állna rajtad. Borostyán. Ilyen ékszert nem mindennap viselhetsz.
- De miért adod nekem?
- Mondjuk úgy, hogy megalapozom vele a barátságunkat.- szólt, majd felcsatolta a lány csuklójára.
Innentől sima volt az útja. Szegény Antonia nem is tudta, miféle ékszert csatoltak a csuklójára. Aznap éjjel az asszony elvégezte azt a varázslatot, amivel aktivizálta a lány karkötőjét, amit Antonia elfelejtett levenni.
- Öld meg, Tyr-t!- hangzott a parancs a lány fejében.
Nem tudott ellenállni a parancsnak. Az asztalán volt egy papírvágó kés, amit felvett, és átment az alvó férfi szobájába. Látta, hogy mélyen alszik. A feje fölé emelte a kést, hogy beledöfje. A lány gondolkodás nélkül lecsapott, s mellkason szúrta a férfit, aki felriadt, s azonnal megérezte a fájdalmat. Látta a lányt az ágya mellett, akinek véres volt a keze, s a kést a mellkasában. A varázslat elmúlt a királyné borzadva ébredt, s rádöbbent a tettére. Tyr kirántotta magából a kést, eldobta, elkapta Antoniát, majd rátámadt:
- Mit tettél, asszony? Hogy tehettél ilyet?- kérdezte, s megrázta a lányt, aki rémülten figyelte a férfi sebét, mely pontosan a szívénél volt.
- Tyr, én… Nem tudom mi történt, kérlek hallgass meg!- sikoltott fel.
- Hogy árulhattál el?- dühöngött tovább az istenség, s ráfogott a lány csuklójára. Antonia rémülten hallgatott.
- Mától nem vagy az asszonyom!- mondta, majd kiszólt a folyosóra.- Őrség!
Mikor két katona bejött, a férfi kiadta a parancsot, hogy vigyék a lányt a börtönbe, gyilkossági kísérlet vádjával.
- Tyr!- kiáltott fel a lány.- Hortenzia a bűnös! Becsapott!
Ám a férfi oda se hallgatott. Antoniát bezárták a palota börtönének egyik cellájába. Kétségbeesetten nézett körbe a cellájába, ahol nagyon hideg volt. A cellája nem volt nagyobb egy kisebb méretű szobánál, padlója szalmával volt leszórva, mint egy istállóban. A lány lekuporodott az egyik sarokba, és sírva gondolt arra, hogy Tyr nem bízik benne többé, és ezt Hortenziának köszönheti. Ha meghal, akkor az egyedül és kizárólag a volt királyné lelkén fog száradni. Nem tudja megvédeni attól az áspiskígyótól a férjét. Vajon mi lesz a következő lépése annak a nőnek? Megpróbálja kivégeztetni, hogy utána maga lépjen a helyébe? Vagy pedig Tyr-t is eltávolítja az útjából, hogy egyedül ő legyen itt az úr? Bármi is lesz, neki arról tudni kell! De ki lenne a kéme? Lehet, hogy senki, mivel egy gyilkos királynéval nem igazán állnak szóba. Ki kell jutnia innen, hogy megakadályozza Hortenziát a további lépésekben. De hogyan? A kérdésre szinte hallotta a választ.
- Mondd ki a nevem!
Ki kell találnia azt a nevet, különben biztos, hogy vérpadra jut, és ezt az örömöt azonban nem fogja megadni Hortenziának!
Tyr másnap ébredt rá, hogy mit is tett az éjszaka. Lement a börtönbe a lányhoz, aki már fásultan ült a cellája sarkában, s maga elé nézett.
- Antonia!- szólította meg, mikor bement hozzá. Látta, ahogy a királyné felkapja fejét, de azonnal el is fordítja.
- Menj el!- mondta elutasítóan.- Nem akarok veled beszélni.
- Hallgass meg. Hibáztam az éjjel. Hogyan csalt tőrbe Hortenzia?
- Ezt a karkötőt adta, és azt mondta, hogy ezzel akarja a „barátágunkat” megalapozni.
Előre nyújtotta a kezét, melyen ott volt a borostyán karkötő. A hadisten arca elborult, mikor meglátta. Megfogta az ékszert, és letépte. A szép csiszolt kövek szanaszét gurultak a padlón.
- Mocsok!- mondta a férfi.- Ezt tőlem kapta, mikor a feleségem lett. Szép, mit mondjak nagyon, nagyon szép!
Antonia figyelte Tyr-t aki lassan megnyugodott. Megfogta a felesége még előre nyújtott kezét, felhúzta, és magához vonta.
- Bocsáss meg nekem! Bocsásd meg, hogy kételkedtem benned, és gyilkosnak neveztelek.
- Nem haragszom, csak nagyon megijedtem, mikor magamhoz tértem. Nem emlékszem, hogy került hozzám a kést, és mikor támadtalak meg. Hidd el, nem tudom, pedig szeretném.
- Tudom, szerelmem.
- Most mi lesz?
- Tovább játszunk. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő húzása. A saját biztonságod érdekében itt maradsz, de amit lehet, megteszek a kényelmed érdekében. Ha valami kell, a börtönparancsnok a rendelkezésedre áll.
- Köszönöm. De én miattad aggódom leginkább. Veled mi lesz?
- Játszom tovább. Higgye, hogy sikerrel járt. Ha meg akar hódítani, úgy teszek, mintha hagynám.
- Rendben. De légy óvatos.
- Az leszek.- bólintott komolyan a férfi.
Mennie kellett, mert volt asszonya nem sokára felébred, és együtt kell reggelizünk. Kifelé menet meghagyta a börtönparancsnoknak, hogy a lánynak a konyháról hozassák az ennivalót, s minden kérését teljesítsék. Viszont ha egy asszony jön ide, és a lánnyal akar beszélni, ne engedjék hozzá.
- Igen, uram, úgy lesz, ahogy parancsolja.- mondta a parancsnok, és ment volna, ám a férfi megállította.
- Várjon csak! Mondok mást! SENKI sem beszélhet vele csak én a börtön személyzete!
- Rendben.- bólintott a másik.
A hadisten megnyugodva távozott. Hortenzia ez alatt csendesen szervezkedett. A katonái szép lassan kezdtek beszivárogni a palotába, és város főbb őrző pontjaira. Tyr-nek nem tetszett a dolog, ugyanúgy, ahogy Hortenzia lassú közeledése. De muszáj volt engedni és hagyni. Egy napon elszánta magát a végső cselekvésre. Majdnem egy hónap telt el Antonia bebörtönzése óta. Egy reggel Tyr arra ébredt, hogy volt asszonya emberei állnak őrt az ajtaja előtt, s mikor ki akart lépni, nem engedték. Udvariasan az értésére adták, hogy ez Hortenzia parancsa, és a saját érdekében ne tanúsítson ellenállást. A hadisten belátta, hogy nincs választása, jobb, ha enged. Késő délután a volt királyné felhozatta Antoniát a börtönből, s Tyr-t is maga elé vezetette. A trónterembe vezették őket, ahol az asszony már várt rájuk. Tyr mélységesen fel volt háborodva, a lány érzései, azonban mintha a szöges ellentéte lett volna. Végtelen hidegséggel, megvetéssel és fásultsággal nézett a nőre. Nem érzett haragot, megbántást csak keménységet, elszántságot. A volt királyné egy győztes mosollyal üdvözölte őket.
- Örülök, hogy itt vagytok. Most elmondom nektek a ti, valamint Tyrpolis sorsának további alakulását
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, hogy trónfosztásra kerül sor. Többé nem te uralkodsz, Tyr, hanem én. Ezért jöttem vissza tulajdonképpen. Mikor ide érkeztem először, és feleségül mentem hozzád ez a város csak egy kis porfészek volt. Ám az eltelt évek alatt szépen gyarapodott, s igen nagy gazdagságra tett szert, és ez részben nekem köszönhető.
- Neked rengeteg halál és pusztulás köszönhető, semmi más.- hördült fel a férfi.
- Na igen, de ez is benne volt a pakliban. Ha nem háborúztál volna, most is ugyanaz az unalmas város lenne, mint a kezdetek kezdetén. Húsz év alatt igen szép sikereket arattál.- ismerte el az asszony is.
Tyr-en látszott, hogy kezdi elveszteni az önuralmát. Hortenzia, pedig folytatta:
- Tudod, igazán nagyszerű volt apámtól az ötlet, hogy egy kíméletlen fenevaddá formáljunk, akit csak a harc és a vér szenvedélye éltet. A háborúknak köszönhetően nagy vagyont gyűjtöttél, de félek, ezt többé nem élvezheted. Ugyan is engem illet. Te csak egy eszköz voltál, ami nekem jólétet biztosított egy életen át. Mostmár nincs szükségem rád. Nagyon köszönöm, az eddigi áldozatos munkádat, de lejárt a szerződésed.
Tyr elvesztette a fejét. Így még nem csapták be soha sem! Ez a nő egy átkozott boszorkány, aki csak kihasználta, s most el akarja venni azt, ami az övé. Neki akart ugrani Hortenziának, hogy kitörje a nyakát, ám az egyik katona ököllel gyomorszájon vágta, majd a másik belerúgott. Tyr elesett, s a katonák a hajánál fogva húzták fel, s készültek, hogy megöljék. Antonia ijedten figyelte a férfit, aki megpróbált küzdeni, de nem sikerült. Kiáltani akarta a nevét, de helyette egy másik szó csúszott ki a száján.
- Teiwaz!- sikoltott fel.