3. fejezet  Nem egyszer� kezdetek

Egy h�nap telt el az esem�nyek lezajl�sa ut�n. Egy fiatal barna haj� �s z�ld szem� orvos s�t�lt be a Szent Anna k�rh�zba. Mosolyogva k�sz�nt a pultban �ll� id�s h�lgynek:

- J� reggelt Irma!

- J� napot doktor �r! – k�sz�nt Irma is. „Reggelt, hol �l ez a Marson? 8 �rakor reggel? Ez m�r szents�gt�r�s!” – „Mi van v�n banya? Ja, elfelejtettem a boszork�nyok nem alszanak, �jjel rep�lnek!” – mosolygott Attila, majd tov�bb ment a folyos�n.

- Hell�! – k�sz�nt f�lig �r� sz�jjal a n�v�rk�knek, akik b�r soha nem vallott�k be egym�snak oda voltak az�rt a cs�bos mosoly�rt. Ez a f�rfi m�r sok dolgot meg�lt. Tudja mi az a vesztes�g, mi az a boldogtalans�g, a mag�ny, de egyetlen sz�t nem ismer �s az a felad�s. Egy �vvel ezel�tt m�g szomor� �s keser� k�nnyeket hullatott ez a szemp�r. Ma viszont m�r nyoma sincs az �nsajn�latnak, a b�natnak �s b�r hatalmas f�jdalmakkal kellett szembes�lnie a csal�dja �s a bar�tai seg�ts�g�vel v�gre �jra �nmag�ra tal�lt. Igen, � Sz�nt� Attila.

- J� reggelt! – k�sz�nt egy k�rterembe fekv� kisl�nynak. A l�ny az �gyon fek�dt �s mosolyogva fogadta l�togat�j�t.

- Cs�kolom! – k�sz�nt a kisl�ny, aki alig lehetett t�bb 6 �vesn�l.

- Mit mondtam a cs�kolomra?! – h�borodott fel Attila.

- Ok�, ok�, akkor, szia! – adta be a derek�t a kisl�ny.

- Na az�rt! Miz�js kiscsaj? Izgulsz a holnapi m�t�t miatt?

- Igen, nagyon! – vallotta be a kisl�ny.

- Nem kell, holnap t�l leszel rajta, azt�n v�r egy kis rehabilit�ci� �s jobb leszel, mint �jkorodban.

- �s v�gre �n is ugyan�gy szaladg�lhatok, mint a t�bbiek?

- Ha te is akarod, akkor igen! Ne haragudj, de most mennem kell, pihenj, holnap reggel m�g a m�t�t el�tt ben�zek.

- Ok�! Szia!

- Szia! – k�sz�nt el Attila �s egy m�sik korterembe vette �tj�t.

- Hell� Kis�csi! – borzolta �ssze egy fiatal sr�c haj�t Attila. Dani volt az, akit pontosan egy h�nappal ezel�tt l�ttek meg egy ment�akci� sor�n.

- Szia! – suttogta er�tlen�l a sr�c. Tegnap vett�k le a l�legeztet� g�pr�l, ami majdnem egy eg�sz h�napig seg�tette a fi� l�gz�s�t.

- Holnap haza j�ssz! – mondta Attila a sr�cnak, mivel el�z� nap folyam�n az „orvosi-tan�cs” �gy d�nt�tt �gy tal�n Dani gyorsabban feler�s�dik.

- M�r alig v�rom!

- �s hogy vagy?

- Fur�n. De j�l. – v�laszolta.

- Ennek �r�l�k! Megyek �s besz�lek Istv�nnal, azt�n otthon m�g elint�zek egy-k�t apr�s�got. Holnap lesz egy nagyobb m�t�tem, azt�n �n magam viszlek haza a b�ty�mmal. J� lesz �gy?

- Ok�!

- J�l van, akkor pihenj �s holnap j�v�k, amint tudok.

- Rendben, szia!

- Szia! – azzal Attila elment �s �tja Istv�n �s Robi k�z�s irod�j�ba vezetett.



* * *

Egy irod�ban k�t f�rfi egy k�z�pkor� h�zasp�rral besz�lgetett.

- N�zze, – mondta a f�rfi, aki �lt�nyben �lt. Vele szemben Istv�n �lt, aki a maga karik�s k�k szemeivel, borost�san �s a lehet� legnagyobb nyugalommal hallgatta v�gig a m�r negyed �r�ja besz�l� f�rfit. – Lehet, hogy az egyik legjobb orvosa, m�gis nem hiszem, hogy egy hat �ves l�nynak ilyen felel�tlen�l kellene �g�rgetni.

- Nos, kedves uram, maga t�nyleg azt hiszi, hogy Sz�nt� Attila felel�tlen�l �g�rget a l�ny�nak? Ezek szerint �n azt hiszi, hogy a l�nya teljesen es�lytelen �s soha nem �lhet teljes �letet? – erre a f�rfi �s a fels�ge �rdekl�dve h�zta fel a szem�ld�k�t, de megsz�lalni nem tudtak a meglep�d�tts�g�kben, hogy az addig nyugodt f�orvos kiakadt. – Mert akkor… - folytatta Istv�n a mondand�j�t - …nem dr. Sz�nt� Attil�t kellene felel�ss� tenni, ami�rt � hisz a l�nyuk gy�gyul�s�ban. Ha �n�k, mint sz�l�k nem k�pesek t�mogatni a kisl�nyukat lelkileg a fel�p�l�sben, akkor igazuk van �s mondjuk le a holnapi m�t�tet, de el�re k�zl�m, hogy ezt a h�rt �n�k k�zlik a l�nyukkal. Az �n, vagyis bocs�nat a mi k�rh�zunkban a legjobb orvosok dolgoznak �s b�rmelyik�kre �s b�rmikor, r�mern�m b�zni az �letemet. Sz�nt� doktor szav�ban pedig nem k�telkedem, mert �vek �ta ismerem �s tudom, hogy az � �lete sem volt k�nny� �s tiszt�ban vagyok azzal is, hogy nem l�tezik n�la lehetetlen. Ha � azt mondta, hogy a kisl�nyuk fel fog �p�lni �s p�r h�nap m�lva a t�bbi gyerekkel szaladg�lhat a parkban �n 100%-osan t�mogatom �t mindenben, amiben lehet �s merem javasolni, hogy �n�k is cselekedjenek hasonl�k�ppen. Nos, ha nem haragszanak, most vizitelnem kell. - �llt fel az asztalt�l Istv�n. A l�ny sz�lei leforr�zva �ltek p�r pillanatig semmilyen reakci�t nem mutattak Istv�n fel�. „Hah�!” – gondolta mag�ban Istv�n. – „V�gezt�nk nem, mi�rt nem mennek?”

- �, persze, eln�z�st, hogy feltartottuk. – hebegt�k. – Viszontl�t�sra! – azzal kis�t�ltak az irod�b�l.

- Vau! Na ezt nem n�ztem volna ki bel�led. – mosolygott Robi. – B�tyus ez nem volt semmi!

- Tudod kik voltak �k?

- Persze. A kisl�ny sz�lei, aki nem tud j�rni egy buszbaleset vagy mi miatt.

- �s van fogalmad ki a kisl�ny? – k�rdezte Istv�n.

- Nem, ki?

- A neve Tamara Gordon.

- V�rj, az apja Thomas Gordon?

- �h�m.

- Az INTERPOOL fejese?

- Aha.

- Basszus! – mondta Robi.

- Basszus �m! De m�snak egy sz�t sem.

- �s te kiosztottad �ket? Norm�lis vagy? Tud m�g err�l valaki?

- Andr�s igen, meg a’sszem Alex is. – Kopogtattak.

- Hell� fi�k! – k�sz�nt be Attila.

- Szia!

- Hell�!

- Most tal�lkoztam Tamara sz�leivel, mit kerestek n�latok?

- N�zd Attila, te gy�gy�tasz, mi int�zked�nk. – v�laszolt Robi mosolyt er�ltetve az arc�ra.

- Mi �js�g? – terelte el a sz�t Istv�n.

- Semmi k�l�n�s. – �lt le Attila oda, ahol n�h�ny perccel kor�bban a kedvenc betege apja �lt.

- Az j�� sok! – viccel�d�tt Robi.

- Kac, kac, kac… �ppen olyan dokit keresek, aki assziszt�lna nekem holnap Tamara m�t�t�n�l.

- �n v�llalom. – kapott azonnal az alkalmon Istv�n. Robi megk�nnyebb�lve fell�legzett.

- K�sz�n�m, a m�t�t reggel 8-kor kezden�nk. – �llt fel Attila �ppen t�vozni k�sz�lt.

- Rendben ott leszek. – v�laszolta Istv�n.

- Nekem lenne egy k�rd�sem: Holnap mikor viszitek haza Danit? – k�rdezte Robi.

- Jaj, de j�, hogy sz�ba hoztad. – kapott a fej�hez Attila. – Igen, holnap a m�t�t ut�n olyan 10-11 �ra t�jban j�n Peti �rt�nk, de megvallom �szint�n, nem szeretn�m egyed�l otthon hagyni az �csk�st �s szeretn�lek benneteket is k�rni, hogy pr�b�ljuk m�r �gy beosztani magunkat, hogy egy doki mindig legyen otthon.

- Ez term�szetes! – mondta Istv�n.

- Egyet�rtek! – helyeselt Robi is.

- Nos, �n m�r t�nyleg megyek vizitelni, ha nem haragszotok. – �llt fel Istv�n a k�nyelmes b�rfotelj�b�l.

- Igen, �n is megyek, van m�g p�r elint�znival�m. – azzal Attila is t�vozott az irod�b�l.

- Sziasztok! – k�sz�nt Robi, majd sz�m�t�g�pen kereszt�l egy k�lf�ldi telefonsz�mot t�rcs�zott �s az m�r ki is csengett.

- Semmelweis Krankenhaus, Bitte! – sz�lt egy n�i hang a vonal m�sik oldal�n.

- Guten Tag! Ich bin Robert Toht, in Ungarn.

- J� napot! – sz�lt n�mi akcentussal a hangj�ban a h�lgy. – Seg�thetek valamiben?

- Igen, Richter professzort keresem.

- Egy pillanat, m�ris kapcsolom. – mondta a h�lgy.

- Igen? – k�rdezte Richter Professzor, aki az irod�j�ban �lt �s feh�r k�peny�ben, valahol az �brenl�t �s �lom k�z�tti id�szakot pr�b�lta megtal�lni. Asztal�n m�r h�rom adag k�v�val, amib�l m�r kett� elfogyott.

- Guten Tag, Herr Richter!

- J� napot Kata, miben seg�thetek.

- T�th R�bert keresi Magyarorsz�gr�l.

- K�rem, kapcsolja!

- J� napot Professzor �r! T�th R�bert vagyok.

- J� napot! Egy elveszett tan�tv�ny, nini! Miben seg�thetek? – viccel�d�tt a Professzor.

- Tudna valamikor fogadni?

- Mi baj Robi? Romlott a l�t�sod? – k�rdezte a Prof, m�r komolyra v�ve a figur�t.

- Sajnos igen. – v�laszolt a sr�c.

- Nem szeretek ilyet mondani, de �n megmondtam!

- Tudom…tudom…

- N�zd, a j�v� h�nap elej�n tudlak fogadni, az 8 nap, �gy j� lesz?

- Igen �s k�sz�n�m!

- Robi!

- Igen?

- Ne egy h�tre pakolj �ssze, legal�bb egy h�nap kell vagy m�g t�bb! – figyelmeztette r�gi tan�tv�ny�t a professzor.

- Rendben! Akkor, viszl�t 8 nap m�lva. – b�cs�zott Robi.

- Rendben, addig m�g besz�l�nk! Szia! – b�cs�zott a professzor is a vonal t�loldal�n. „Na csak ez hi�nyzott! – gondolta mag�ban. – Nem el�g Tita balesete m�g a m�sik kit�n� di�kom is nagy bajban van.” – Kata! – h�vta a titk�rn�j�t.

- Igen? – sz�lt bele a n� kedvesen.

- K�rem keresse el� Toth Robert akt�j�t. K�r�lbel�l 2 �ve kezelt�k.

- Rendben. – mondta a n� �s m�r a sz�m�t�g�pen p�ty�gtetni kezdett az akta ut�n kutatva.

- K�sz�n�m! K�rem, ha b�rki keresne, h�zon k�v�l vagyok. – mondta a prof �s elhagyta az irod�j�t.

- �rtettem, ha megtal�lta az akt�t �tk�ld�m �nnek.

* * *

Attila a v�rosban m�g beszerzett n�h�ny apr�s�got Dani szob�j�ba. Vett egy laptopot �s n�h�ny ruh�t is. Kiment a p�ly�ra, amolyan kikapcsol�d�sk�ppen ment n�h�ny k�rt, majd hazafel� vette �tj�t, hiszen tiszt�ban volt vele, hogy reggel nagy m�t�t v�r r� �s ki kell pihennie mag�t, mert nem engedheti meg mag�nak, hogy hib�zzon. Az ajt�n bel�pve megjelent a felirat „�dv itthon, Kisf�n�k!”

- Hahaha, de vicces kedvedben vagy. – mondta a h�z sz�m�t�g�p�nek. – felfele indult a l�pcs�n, a h�z szinte teljesen kihalt volt. „Biztos bevet�sen vannak!” – gondolta mag�ban Attila. Szob�j�ba �rve egyenesen a f�rd� fel� vette az ir�nyt, lezuhanyzott, majd egy kicsit b�ng�szgetett a neten a laptopon, amit az �desanyj�t�l �r�k�lt. R�gi darab volt, b�r ann�l hasznosabb. Attila �gy pr�b�lta megkeresni a vil�g k�l�nb�z� t�jon dolgoz� �vfolyamt�rsait. T�bb-kevesebb sikerrel. Kopogtattak, el�gg� ideges m�don.

Viktor van itt! – �rta ki a kijelz� a szob�ban.

- Szabad! – mondta Attila. Viktor �r�lt m�don rontott be a szob�ba.

- Attila, baj van, nem b�rom felk�lteni Li�t.

- Mi az, hogy nem b�rod felk�lteni? – k�rdezte meglepetten.

- Nem tudom… - azzal m�r �tban voltak Lia szob�ja fel�.