1. fejezet

- ... �gyhogy te k�s�red a l�nyomat Llar herceghez, Vasil - mondta Berol kir�ly.
- Kit�ntet� a bizalmad, fels�g, de ki vigy�z addig az apr�dokra? - t�rta sz�t a karj�t Lord Vasil. - Ha csak egy pillanatra f�lreford�tom a fejem, m�ris valami csib�szs�get k�vetnek el.
- Malaz�r �s Godrik? - vonta fel a szem�ld�k�t ironikusan a kir�ly.
- �k. Ez a Malaz�r...! Isten l�tja a lelkem, fels�g, komolyan mondom, hogy csal�dod minden tagja �ke orsz�gunknak. De ebbe a lurk�ba annyi csib�szs�g szorult, mint t�n m�g egyetlen tan�tv�nyomba sem - t�r�lte meg a homlok�t az �reg.
- Pedig �n is a te kezed alatt tanultam - somolygott Berol a szak�ll�ba, ahogy visszaeml�kezett hajdan volt gyermek�veire.
- Te ut�nad is rohang�sztam �ppen eleget, fels�g, de ha nem veszed s�rt�snek, az unoka�cs�d m�g rajtad is t�ltesz. Na �s a bar�tja...! Godrik! - s�p�tozott tov�bb az �reg parancsnok.
- � is olyan elvetem�lt? - k�rdezte a kir�ly l�tsz�lag komolyan, de val�j�ban kit�n�en sz�rakozott.
- De m�g mennyire! Igaz, a tervek legt�bbsz�r Malaz�r fej�b�l pattannak ki, de ha Godrik nincs, a tervek csak tervek maradn�nak. Mert ez a m�sik csib�sz meg abban nagymester, hogyan vigyenek v�gbe csib�szs�geket. Mint a minap is... - Az �reg ijedten harapta el a folytat�st, de Berol r�k�rdezett:
- Mi�rt? Mit csin�ltak a minap?
Vasil egy pillanatra habozott, de ha a kir�ly k�rdezte, v�laszolnia kellett.
- Eml�kszel m�g Arin kir�lyl�ny legend�j�ra, fels�g?
- Hogyne eml�kezn�k - d�lt h�tra a kir�ly a tr�nus�n imm�ron egy�ltal�n nem rejtegetve der�j�t. - Akit elrabolt a s�rk�ny �s bez�rt egy toronyba. Annak is a legfels�bb szob�j�ba.
- Igen �s Govan lovag �gy b�rt feljutni hozz�, hogy a kir�lyl�ny a haj�t engedte le neki k�t�l gyan�nt - k�nt�lta a t�rt�netet tov�bb Vasil.
- Dieter valamelyik este �nekelte el ism�t a ballad�j�t - eml�kezett vissza mosolyogva Berol.
- H�t ez az! - b�lintott jelent�s�gteljesen a k�v�r tan�t�mester. - Mert a fi�k r�gvest elkezdtek rajta morfond�rozni, hogy fel lehet-e m�szni egy ilyen h�gcs�n, s mivel nem jutottak d�l�re, h�t lev�gt�k vagy tizen�t l�nak a fark�t �s...
- Micsoda?! - egyenesedett fel �lt�ben a kir�ly. - Mif�le lovak�t?
- A saj�t apr�di lovaik�t - h�zta be a nyak�t �nk�ntelen�l is Vasil, de az�rt azonnal mentegetni kezdte a kis gonosztev�ket. - Nem v�szes, fels�g, egynek sem esett baja, meg ki is n� a farkuk ism�t, csak...
- Csak...? - ism�telte meg v�szj�sl�an a kir�ly. A tr�fa kezdett egyre kev�sb� tr�f�snak tetszeni.
- Csak azt�n kerestek maguknak emeleti szob�t, hogy annak az ablak�b�l pr�b�lj�k ki a "hajfonatot", �s erre �ppen az �rsek �r szob�j�t szemelt�k ki...
- Aha...! - ki�ltott fel Berol. A t�bbit m�r kital�lta.
K�t �jszak�val el�bb sz�rny� ki�ltoz�sra �bredt a v�r: az �rsek �r ki�ltozott, hogy d�monok t�madt�k meg. Nem volt k�nny� seg�teni rajta, mivel az �rsek �r bel�lr�l igencsak elreteszelte az ajtaj�t, s�t m�g ki is t�masztotta, �gy az oda�rkez�k alig b�rt�k bet�rni. Igaz, az �rsek �r azt �ll�totta, hogy mindezt a d�monok m�velt�k, akik �t mag�t is beletekert�k a saj�t pal�stj�ba, de d�monokat senki nem l�tott, csak az ablakhoz k�tve tal�ltak egy l�farok maradv�nyt. �m ett�l m�g nem lettek okosabbak. Mert mindenki tudja ugyan, hogy az �rd�gnek pat�ja van meg bojtos farka, de hogy a d�monoknak l�farkuk lenne, err�l eddig senki se hallott.
A kir�ly eleddig abban a hiszemben �lt sok m�sokkal egyetemben, hogy az �rsek urat a balszerencse �ld�zi az ut�bbi id�ben - mert nem ez volt mostan�ban az egyetlen eset, mid�n valami bossz�s�g �rte, - de most r�eszm�lt, hogy udvar�nak apr�djai azok, akik megtestes�tik a balszerencs�t, s hogy eme arc�tlan kis csib�szek pont e magas egyh�zi m�lt�s�got szemelt�k ki cs�nytev�seik c�lpontjak�nt. A dolog akkor is felh�bor�t� lenne, ha az egyik legf�bb kis gonosztev� nem a saj�t unoka�ccse lenne. M�ghozz� a sz�m�ra legkedvesebb. �rd�g vinn� a k�lk�t, hiszen most sem tud haragudni r�! A kir�ly h�t egy ideig a komolys�g �s a kit�rni k�sz�l� vid�ms�g k�z�tt h�nykol�dott, �m ahogy r�n�zett Vasilra, a l�tv�ny r�gt�n eld�nt�tte a dolgot. A k�v�r lord ugyanis olyan mag�ba roskadtan b�mult r�, mintha maga k�vette volna el a r�ms�ges tetteket, �s most a m�lt�n meg�rdemelt b�ntet�s�t v�rn�.
"Meg�llj, Malaz�r...!" - fenyegette meg mag�ban a kir�ly ifj� rokon�t.
- Khm... - k�sz�r�lte meg a tork�t Berol mintegy �jdons�lt komolys�g�nak meger�s�t�se v�gett. - A fi�k szigor� b�ntet�st �rdemelnek. Hivasd ide �ket.
- Att�l tartok, ez most nem siker�lne, fels�g - gy�ngy�z�tt m�g jobban a lord am�gy is verejt�kben �sz� homloka.
- Mi�rt? - csod�lkozott a kir�ly.
- Mert �n m�r megb�ntettem �ket.
- �s?
- Lap�tkez� Joe kez�be adtam �ket...
- Az�rt, mert lev�gt�k a lovak fark�t? - sz�k�tt az �gbe a kir�ly szem�ld�ke. Tudta, hogy Vasil csakis �gbeki�lt� b�n�k eset�n adja a v�sott apr�dokat termetes m�ret� �s nagy erej� seg�dje kez�be, aki m�lt�n kapta ragadv�nynev�t.
- Dehogy! - legyintett t�relmetlen�l a lord. - A l�farok-k�t�len a t�bbiek m�sztak volna fel. - S hogy a kir�ly m�g mindig �rtetlen�l meredt r�, m�g hozz�f�zte: - Malaz�r �s Godrik k�t�l n�lk�l m�sztak fel az �rsek �r szob�j�ig.
- K�t�l n�lk�l? - visszhangozta Berol kiss� bamb�n.
- K�zzel-l�bbal. Mint a bogarak.
- �s ha lezuhantak volna?! - ki�ltott fel a kir�ly. Lord Vasil jelent�s�gteljesen b�lintott.
- H�t ez�rt adtam �ket Lap�tkez� Joe kez�re, fels�g...
*
Rigel, Malaz�r b�tyja �s a t�bbi ifj� test�r fel volt h�borodva, hogy a fi�kat minden csib�szs�g�k ellen�re kit�ntette Lord Vasil azzal, hogy elk�s�rhett�k Badb hercegn�t Llar herceghez, Malaz�r �s Godrik azonban kimondottan b�ntet�sk�nt �lte meg az esem�nyt. F�leg az els� napon, amikor �rz�keny h�ts� r�sz�knek eg�sz �ll� nap a nyeregben kellett z�tyk�l�dnie. �s mintha Lord Vasil egy�bk�nt is k�nozni akarta volna �ket; m�g a szokottn�l is kevesebb pihen�vel tett�k meg az utat Keanah-ig, b�r a test�rparancsnok azt morogta, hogy ez rendes utaz�si temp�. M�g azt is odavetette, hogy ha az apr�d urak feln�ttnek tartott�k magukat a diszn�s�gok ki�tl�s�ben �s v�grehajt�s�ban, akkor viselkedjenek feln�ttk�nt most is, amikor v�gre komoly feladatuk van.
Mit lehet erre mondani? A test�r�k g�nyos megjegyz�seit�l k�s�rve vissza lehet kullogni a sor v�g�re, �s az els� pihen�n�l elt�nni a bokrokban, hogy a Lap�tkez� Joe-t�l kapott ken�ccsel kapkodva �s meglehet�sen �gyetlen�l bekenj�k az �lep�ket. Mert Joe nemcsak a b�ntet�shez, hanem a gy�gy�t�shoz is �rtett.
A ken�cs m�s k�r�lm�nyek k�z�tt hat�kony lehetett, de most, az eg�sz napos szinte meg�ll�s n�lk�li lovagl�snak k�sz�nhet�en csak arra volt j�, hogy a fi�k m�snap le tudt�k k�zdeni heves f�jdalmukat �s k�v�ncsian leskel�dtek. Malaz�r ugyan m�r l�tta a hercegn�t, b�r r�gen; utolj�ra valami n�gy �ve, de Godrik csak most el�sz�r. H�t most megn�zt�k. �s meg kell hagyni, Badb csal�d�st okozott nekik. Ugyan n�tt a kolostori n�gy �v alatt, de tizen�t �ves kora ellen�re is majdnem �gy n�zett ki, mint egy kamasz fi�. Ruh�ja elej�t nem emelgett�k csinos kis halmocsk�k, cs�p�je sem kerekedett m�g ki. Nemcsak az alakja, az arca is sz�gletes volt m�g, mozg�sa esetlen, egysz�val les�rt r�la, hogy m�g nem �rett meg. �m ez sem az apj�t, a kir�lyt, sem leend� f�rj�t, Llar herceget nem hatotta meg: ez a h�zass�g nem szerelemb�l, hanem �llam�rdekb�l k�ttetik, s ha az ifj� ara net�n cs�f lenne, mint az �rd�g, Llar akkor is feles�g�l venn�, mert a Cochran Carrick-i birtokokat kapja hozom�nyul vele.
A Cochran Carrick-i birtok... A Cochran Struthers nev� foly� ment�n ter�l el, ahol csup�n a part mellett terem gy�ren a f�ld, de itt vezet csak el �t Riddoch �s Keara Carrick k�z�tt. Riddoch tengerparti kik�t�, ahonnan �lelmet, kelm�t, b�r�ket visznek Keara Carrickbe, Keara Carrickb�l pedig aranyat visznek Riddoch-ba.
Arany...
Igen megbecs�lt embere lehet a kir�lynak Llar herceg, ha nekiadja ezt a birtokot. Mert aki� az �t, az szedi be a v�mot is. �s nyilv�nval�, hogy a sov�ny term�s ellen�re sem kell sajn�lni azt, aki itt az �r. Nem v�letlen�l pr�b�lkozott ezzel Rhodewy herceg is, a birtok m�sik szomsz�dja. Csakhogy Rhodewy sokkal szembet�n�bben �p�tette a saj�t hatalm�t, mint Llar; Berol kir�ly nemcsak hogy nem volt biztos a S�t�t Herceg h�s�g�ben - �gy h�vt�k ugyanis Rhodewyt a h�ta m�g�tt, amir�l � egy�bk�nt tudott, �s amire b�szke is volt, - hanem sokszor annyira ellens�ges is volt vele, a kir�llyal, hogy Berol m�r azt fontolgatta, egyszer �s mindenkorra le kellene sz�molnia a rebellis herceggel. Hogy nem tette m�g meg, annak egyes egyed�l Rhodewy kiterjedt �s nagyhatalm� rokons�ga volt az oka: ha tengelyt akasztan�nak a herceggel, az k�nnyen egy h�bor�ba sodorhatn� az orsz�got. Berol pedig ezt nem kock�ztatta - igaz, Rhodewy is tart�zkodott att�l, hogy okot adjon az ilyesmire. �gy h�t be�rt�k az apr�bb csetepat�kkal, de azok viszont szinte mindennaposs� v�ltak. A szok�sosn�l nagyobb k�s�ret is az�rt kellett, hogy sz�ks�g eset�n meg tudj�k v�deni a hercegn�t a porty�z� harami�kkal szemben. Mert igaz ugyan, hogy Llar is v�rja �ket a birtok cs�csk�n�l, hogy ill� fogadtat�sban r�szes�tse menyasszony�t, de soha nem lehet tudni. �gy h�t most a test�r�k - Berol katon�inak kr�mje - �beren �rk�dtek, mik�zben Lord Vasil beseg�tette a hercegn�t, k�t udvarh�lgy�t �s a k�v�r, ap�caruh�s nevel�n�j�t a sz�les, de meglehet�sen z�rt hint�ba. B�r ink�bb bat�r volt ez, z�rt szek�r, amely ugyan nem n�lk�l�z�tt n�mi k�nyelmet �s kir�lyi pomp�t, de kiv�laszt�s�n�l ink�bb a biztons�g volt a f� szempont, �s nem hivalkod�s.
Amint Lord Vasil becsukta a hint� ajtaj�t �s maga is fel�lt a lov�ra, elindultak. Malaz�r �s Godrik eleinte kit�rgyalt�k a kir�lyl�nyt - ugyan a maguk tizenh�rom �v�vel m�g nemigen foglalkoztak a n�i nemmel, de az�rt meg�llap�tott�k, hogy Llar hely�ben semmi p�nz�rt el nem venn�k ezt a cs�f b�k�t, - �m agyongy�t�rt h�ts�juk hamarosan sz�m�z�tt a fej�kb�l minden m�s gondolatot. Le-lemaradoztak r�szben pihenni, r�szben a Joe-t�l kapott ken�ccsel kenekedni. Ut�na persze v�gtathattak, hogy utol�rj�k a csapatot. Sz�val n�zhett�k b�rmerr�l, sehogy sem volt j� a dolog. M�g hogy kit�ntet�s...!
Egy alkalommal, amikor k�l�n�sen hossz�ra ny�lt a pihen� - b�r �k csak n�h�ny pillanatnak �rezt�k, - lovasok v�gtattak �rt�k. Rigel volt az, Malaz�r deli, fiatal b�tyja �s annak k�t hasonl� kor� t�rsa.
- Mi az �rd�g�rt maradtok le �lland�an? - f�rmedt r�juk Rigel.
- Mi dolgod vele? - pr�b�lt f�l�nyeskedni Malaz�r. - Menj csak el�re, majd utol�r�nk benneteket!
- Mi dolgom vele? - v�gott vissza Rigel. - Fel�lem el is veszhettek �r�kre, de �k�v�rs�ge ragaszkodik hozz�tok. �gyhogy vagy magatokt�l mentek el�re, vagy �n viszlek benneteket saj�t kez�leg, de a grabancotokn�l fogva!
- Na csak vigy�zz, hogy besz�lsz vel�nk! - l�pett el� kipirult arccal Godrik. - M�g a v�g�n el tal�ljuk kottyantani Lord Vasilnak, hogy hogyan h�vod a h�ta m�g�tt!
- Most azt�n nagyon megijedtem, h�lgyem - m�rte v�gig a m�g mindig alacsony termet�, magas hang�, l�nyosan l�gy von�s� Godrikot Rigel. A t�rsai felr�h�gtek m�g�tte. A fi� m�g jobban elv�r�s�d�tt �s m�r kapott volna a kardja fel�, amikor Malaz�r megfogta a karj�t.
- Hagyd, Godrik - mondta halkan a bar�tj�nak. - Felesleges er�pazarl�s.
- Megmutatom �n neki... - pattogott volna Godrik, de Malaz�r a szav�ba v�gott.
- T�nyleg menn�nk kell.
- Hagyd csak, �cs�m! - nevetett g�nyosan Rigel. - Hadd mutassa meg! Reszketek a f�lelemt�l m�r el�re!
Godrik m�r mozdult volna fel�, de Malaz�r valamit sustorgott neki. Hogy mit, azt nem tudni, de ak�rmit is, hat�s�ra a sz�ke fi� f�jt egyet, majd eleresztette a kardj�t. Fel�lt a lov�ra �s el�re�getett an�lk�l, hogy ak�r egy pillant�sra is m�ltatta volna a vigyorg� ifjakat. Malaz�r k�vette.
Rigel m�g ut�na sz�lt:
- Azt�n m�skor jobban vigy�zz a bar�tn�dre, Malaz�r!
Malaz�r nem v�laszolt, hanem megsarkanty�zta a lov�t. Hamar be�rte Godrikot �s megragadva bar�tja lov�nak a kant�rsz�r�t nem engedte, hogy az visszaforduljon, hanem v�gt�ra �szt�k�lte a m�sik lovat is. B�rmilyen gyorsan hagyt�k is ott Rigelt �s t�rsait, az ifjak r�h�g�se m�g sok�ig nyomon k�s�rte �ket.