2. fejezet

"B�ntet�sb�l is meg�rt a sok" - gondolta Lord Vasil, ahogy eln�zte a fel� k�zeled� fi�k fintorait. Tiszt�ban volt � azzal, hogy az els� nap er�ltetett menete fel�rt Lap�tkez� Joe t�nyked�s�vel, de mi tagad�s, a fi�k maguk id�zt�k a fej�kre a bajt. M�g hogy csak �gy felm�szni egy toronyablakba a falon! Nem mondja, sz�p teljes�tm�ny volt, hogy csup�n ujjaikra �s l�bukra t�maszkodva felmentek, �s f�leg nem mindennapi ebben a zsenge korban, de mi lett volna, ha leesnek? Kit kaptak volna el�, ha nem �t, Lord Vasilt? Hiszen � tartja a h�t�t az apr�dok minden tett��rt. S m�g Godrik csal�dj�nak is el�g lett volna magyar�zkodnia, de mit sz�lt volna �fels�ge, ha Malaz�r pottyan le?
Mert Darhem herceg nem val�sz�n�, hogy nagyon sajn�lta volna a fi�t...
A k�v�r lord el�tt felr�mlett a szigor� tekintet� f��r arca. Nem meglep�, hogy ilyen rideg, sz�m�t� f�rfi lett, hiszen gyermeknek sem volt m�smilyen. Lord Vasil m�g nagyon is j�l eml�kezett r�, hiszen Darhem is gyakorlatilag az � keze alatt nevelkedett. Annak idej�n Cedric kir�ly tette meg a k�v�r gr�fot az apr�dok nevel�j�v�, aki akkor m�g nem volt k�v�r �s nem volt gr�f sem, csup�n b�r�. �s Cedric adta Vasil kez�be h�rom ifjabbik fi�t: Berolt, Igalt �s Darhemet. Iwyllt, az els�sz�l�ttet a kir�ly maga nevelte. Ugyanolyan rideg, k�ny�rtelen emberr�, mint amilyen maga volt.
Isten l�tja a lelk�t, Vasil - b�r h�s�gesen szolg�lta, - nem szerette sem Cedricet, sem Iwyllt. Lehet, hogy egy orsz�g �sszetart�s�hoz sz�ks�g volt a kem�ny k�zre, de a fiatal b�r� �gy �rezte - s nem egyed�l, - hogy ez m�r embertelen�l kem�ny k�z volt. Nem sokan siratt�k meg Cedricet, mid�n elhunyt, s t�n a legkev�sb� Iwyll, aki a suttog� pletyk�k szerint m�r kiss� megunta a v�rakoz�st a tr�nra, �s maga seg�tett abban, hogy atyja v�gre jobbl�tre szender�lj�n. Hogy mi igaz a pletyk�kb�l, azt Vasil nem tudta, de az biztos, hogy Iwyll a hajdani leck�ket alaposan megtanulta, �s ha atyja vask�zzel fogta a n�pet, h�t Iwyll sziklak�zzel. Olyannyira, hogy szinte visszas�rt�k Cedric uralm�t, pedig ezt az �reg �let�ben bizony elk�pzelhetetlennek tartotta volna b�rki is. Nem volt teh�t meglep�, hogy egy mer�nyl� hamar v�get vetett az ifj� kir�ly �let�nek. S b�r a pletyk�k itt is, ott is fel�t�tt�k a fej�ket, Vasil azt m�r nem tartotta val�sz�n�nek, hogy Berol b�relte volna fel a mer�nyl�t. Igalr�l, vagy pl�ne Darhemr�l azonban minden tov�bbi n�lk�l el tudta k�pzelni. S meglehet, hogy maga Berol sem z�rta ki ezt a lehet�s�get, mert az eff�le mer�nyletek az � udvar�ban eleve kudarcra voltak �t�lve.
Vagy tal�n �gy �t�lt�k az �ccs�k, hogy erre nincs is sz�ks�g. Berolnak ugyanis nem sz�letett fi� ut�dja. Izabelle kir�lyn� sorra hozta vil�gra a gyermekeket, de le�nyokat. Csak le�nyokat. Most is visel�s ugyan, s a n�p - no meg ami a l�nyeg: az udvar - izgatott v�rakoz�sban �l, hogy mi lesz a sz�letend� gyermek neme, de Vasil titkon meg volt gy�z�dve arr�l, hogy ez a gyermek is l�ny lesz, csak�gy, mint a t�bbi. Kin�zte a k�t fiatalabb fiv�rb�l, hogy ak�r �rd�gi praktik�kra is k�pesek, csakhogy megakad�lyozz�k Berol fi� ut�dj�nak a vil�gra j�tt�t. �s b�r Igal sem volt k�l�nb a De�kn� v�szn�n�l, Vasil m�gis ink�bb Darhemet tartotta vesz�lyesebbnek. Merthogy b�r Igalnak �t fia is sz�letett, de n�gy m�g eg�szen kiskor�ban el is hagyta ezt az �rny�kvil�got. Csak egyetlen fia maradt meg Igalnak, de arra azt�n �gy vigy�zott, mint a szeme vil�g�ra. M�g a Darhem fel�l f�v� sz�l sem �rhette a gyermeket! Meglehet, ez�rt is maradt �letben...
Bezzeg Darhem! N�gy sz�p sz�l, eg�szs�ges fi�gyermek sorakozik m�g�tte. Vasil ismerte �ket mind, b�r csak kett� ker�lt hozz�, a k�t ifjabb: Rigel �s Malaz�r. �s �r�lt, hogy csak ez a kett�, mert a k�t nagyobb...! Kem�nyek, k�ny�rtelenek, g�g�sek, mint az apjuk. Vasil l�tta �ket �pp eleget, hiszen Darhem �vente legal�bb egyszer, ha nem k�tszer elj�tt a kir�lyi udvarba, �s b�r csak ritk�n besz�lgettek, a k�v�r lord j� emberismer� volt.
�rdekes m�don Rigel �s Malaz�r mintha nem az apjuk, hanem a nagyb�tyjuk, a kir�ly term�szet�t �r�k�lt�k volna. G�g�snek g�g�sek voltak �k is, meglehet�sen kem�nyek �s kiss� bizony k�ny�rtelenek is, �m mindezek ellen�re egyenes jellem�ek, megb�zhat�ak, �s alapvet�en nagyvonal�ak. Mindk�t fi� agyaf�rt volt �s furm�nyos, de csavaros gondolataikat nem szennyezte be sem rosszindulat, sem irigys�g. Vasilnak - ha r�juk gondolt - ez jutott esz�be: nemesek. �s a k�v�r gr�f �gy kedvelte �ket, mintha a saj�t fiai lenn�nek, akiket megtagadott t�le az �let.
A harmadik fi� pedig, akit szinte saj�tjak�nt kedvelt, az az egyszer� nemes-ivad�k, Malaz�r �rfi bar�tja, Godrik volt.
S most a h�rom legkedvesebb k�z�l kett� �gy v�nszorgott fel�, hogy az �regembernek megesett rajtuk a sz�ve. Persze ebb�l semmi sem l�tsz�dott az arc�n. M�g csak az k�ne! Szigor� szemekkel m�rte v�gig a gyerekeket.
- Mindig akkor cs�szk�ltok el, amikor a legnagyobb sz�ks�g lenne r�tok - �llap�totta meg. - Menjetek a m�lh�sszek�rhez �s vegyetek magatokhoz m�g legal�bb k�t-k�ttegeznyi nyilat. Azt�n be�lt�k a hercegn�h�z a hint�ba.
- Mi�rt? - berzenkedett Godrik. Vasil mag�ban elmosolyodott. Persze, hogy Godrik a tiltakoz�. Godrik, akinek f�rfiv� v�l�sa m�g halv�ny jelekben sem kezd�d�tt el, ez�rt k�l�n�sen �rz�keny mindenre, amivel esetleg nevets�gess� v�lhatna.
- Mert azt parancsoltam! - f�rmedt r� hangosan az �reg, majd n�mileg enyh�ltebb hangon hozz�tette: - Kezd�nk k�l�n�sen vesz�lyes szakaszhoz �rkezni. Egyiktek az egyik, m�siktok a m�sik oldalt figyeli, �s azonnal jeleztek nek�nk, ha b�rmi k�l�n�set �szleltek. Ha t�mad�s �rne benn�nket, haszn�lj�tok az �jatokat. De nehogy azt�n minket l�jetek vele! �s a hercegn�t b�rmi �ron megv�ditek. Meg�rtett�tek?
- Igen, uram! - ki�ltotta Godrik lelkesen. A lordt�l kapott feladat eg�szen felvillanyozta.
�m Malaz�rnak m�g akadt k�rd�se:
- �s a lovainkat hova tegy�k, uram?
Vasil mag�ban elismer�en csettintett. Mindenre gondol a k�ly�k!
- K�ss�tek a hint� m�g� - mondta. - A hercegn� lova is ott van. Ha baj ad�dna, azokon menek�lhettek. �s m�g egyszer mondom - szigorodott meg a hangja, - a hercegn�t minden �ron meg kell v�denetek!
- Igen, uram! - mondta most m�r Malaz�r is, �s a k�t gyerek megford�totta a lov�t. Mentek a m�lh�sszek�rhez.
Kez�knek se a hossza, se az ereje nem vetekedhetett m�g egy feln�tt f�rfi�val, de Lord Vasil bizony feln�tt fegyverekkel tan�ttatta az apr�djait. Hadd szokj�k az igazi fegyverek m�ret�t, s�ly�t. �gy h�t tulajdonk�ppen mindegy volt, hogy a fi�k melyik puzdr�t v�lasztj�k ki, a nyilak egyform�k voltak. Nem is v�logattak sok�, nagy lelkesen felszerelkeztek fejenk�nt nem is k�t, de n�gytegeznyi ny�llal �s visszalovagoltak a gr�fhoz. Lord Vasil k�zben megbesz�lhette a dolgot a hercegn�vel, mert mire a fi�k visszat�rtek, �ppen felegyenesedett az ablakt�l.
- Sz�llj be - intett Godriknak. - Malaz�r beadja a fegyvereket. Ez�rt nem �llunk meg.
- �s a lovak? - k�rdezte Malaz�r. - Majd mi megk�tj�k �ket - felelte a gr�f �s intett az egyik test�rnek, aki k�szs�gesen azonnal odapattant.
Godrik f�rg�n ugrott �t a nyeregb�l a hint�ba, de mivel a hint� kereke �ppen egy nagyot z�ttyent, elvesztette az egyens�ly�t �s beleesett az egyik h�lgy �l�be.
- L�tod, milyen szerencs�s vagy, fens�g? - sz�lalt meg cseng� hangon az egyik udvarh�lgy. - Az �ledbe pottyannak a deli leg�nyek!
- Bizony, m�g ha csak ilyen s�ld�form�k is, mint ez - t�d�totta vid�man az ap�caruh�s id�sebb n�.
- Sok�ig akarsz m�g itt maradni? - k�rdezte a hercegn�. - Mert akkor igyekezn�k �gy elhelyezkedni, hogy mindkett�nknek k�nyelmesebb legyen.
Godrikot v�gre mag�hoz t�r�tette a hercegn� kellemesen m�ly hangja. Motyogott valami menteget�z�s f�l�t �s megpr�b�lt felpattanni, de ez az ide-oda z�tyk�l�d� hint�ban nem is bizonyult olyan egyszer� feladatnak. V�g�l sikerrel megkapaszkodott az ajt�ny�l�sban �s �tvette az els� csomagot. Kiss� t�tov�zott, hogy ugyan hova is tegye. K�r volt.
- Add ide nekem, kislovag! - sz�lalt meg azonnal az id�sebb n�.
Godrik mag�hoz szor�totta a puzdr�t. N�k kez�be fegyvert?! M�g csak az k�ne!
- Ejnye, de f�lted a moty�dat, ifj� ember! - hajtotta oldalra a fej�t a n� mosolyogva. - Ne f�lj, vigy�zn�k r�! Vigy�zn�k �n r�d is, hidd el!
- Mi is kellene neked, Mater Maria? - �v�d�tt a barna haj� kis udvarh�lgy. - A puzdra vagy a kislovag?
- Mindkett�, gyermekem, mindkett�! - v�gta r� komolykodva a Mater. - Mit �r egy puzdra lovag n�lk�l? �s t�n nem akkor igazi egy lovag, ha j� nagy puzdr�ja van?
- T�n meg akarod n�zni a puzdr�j�t, any�m? - robbant ki a nevet�s a m�sik udvarh�lgyb�l.
- Manaps�g mindent j� alaposan meg kell figyelni, gyermekem - felelte majdnem ugyanolyan komoly k�ppel a n�, mint az im�nt, de a szem�ben neki is ott csillogott a nevet�s. Keze el�re mozdult, mire Godrik megrettenve h�tr�lt, ezzel majdnem kiesett a nyitott ajt�n.
- Mit m�velsz? - ki�ltott be Malaz�r. - Adn�m a k�vetkez�t!
- Mindj�rt, csak... - hebegett Godrik v�rv�r�s arccal.
A mater keze ism�t el�relend�lt, Godrik ism�t h�tr�lt, �m ekkor ism�t megsz�lalt sz�p, m�ly hangj�n a hercegn�.
- Tedd csak le ide a l�bunkhoz azt a puzdr�t, lovag uram! Sem azt, sem t�ged nem b�nt itt senki. - �s egy eg�szen �rnyalatnyit szemreh�ny�an n�zett az id�sebb n�re.
Mater Maria t�bb� ugyan nem pr�b�lkozott azzal, hogy elkapja a fi�t, de az arc�n l�tszott, majd' kipukkad a visszafojtott der�t�l. A k�t udvarh�lgynek szint�n kicsattan�an j�kedve volt, �s tulajdonk�ppen Badb sem az�rt sz�lt r� a t�bbiekre, mintha ellen�re lett volna az �v�d�s, hanem mert megsajn�lta a teljes zavarban t�bl�bol� fi�t.
Godrik h�l�san fogadta a seg�ts�get. Lecs�sztatta a puzdr�t �s ny�lt a t�bbi�rt. Csak az utols� el�tt mert megsz�lalni.
- M�g nem vagyok lovag, fens�g - motyogta.
- Csak apr�d. - De az leszel - felelte a hercegn� kedvesen.
- M�ghozz� az egyik legszebb - kotyogta a s�t�tebbik haj� udvarh�lgy.
Godrik ism�t zavarba esett. Olyannyira, hogy majdnem elejtette az utols� puzdr�t.
- Ejnye, Pennardun - korholta Badb a t�rsn�j�t.
- Nem mondtam semmi rosszat! - menteget�z�tt nevetve a l�ny. - De h�t n�zd meg, fens�g, milyen csinos a pofija!
Badb m�r nyitotta volna a sz�j�t a feleletre, �m ekkor Godrik ism�t az �l�ben k�t�tt ki. A fi� ugyanis zavar�ban teljesen elfeledkezett arr�l, hogy arr�bb kellene az ajt�t�l h�z�dnia, �gy a lov�r�l belend�l� Malaz�r gyakorlatilag teljesen leverte a l�b�r�l.
- Mondom �n, hogy az �ledbe pottyan ez a kislovag! - nevetett a vil�gosabb haj� l�ny, Teleri, �s vele nevettek a t�bbiek is, m�g Badb is, pedig Godrik �ja kis h�j�n kib�kte az im�nt a szem�t.
Most, hogy a fi� ilyen k�zel ker�lt hozz�, kez�vel finoman megfogta az �ll�t �s v�gigj�ratta a tekintet�t az arc�n.
- T�nyleg nagyon csinos az arcod, kis apr�d - mondta neki mosolyogva. - De azt hiszem, jobb lesz, ha v�gre le�lsz, miel�tt k�rt tenn�l valamelyik�nkben.
Godrik v�rv�r�s arccal h�tr�lt a m�sik �l�s fel�, de Badb ut�nany�lt. -
Nem, nem! - mondta mosolyogva. - Gyere csak ide mell�m, kislovag! Legy�l csak itt, a k�zelemben!
Godrik a haja t�v�ig elpirult �s Malaz�rra n�zett seg�lyk�r�en, �m bar�tja meglehet�sen �rtetlen�l b�mult - nem �rtette, hogy mir�l is maradt le. �s miel�tt b�rmit is ki�tl�tt volna, m�r be is hajolt Lord Vasil.
- Minden rendben van, fens�g? - k�rdezte aggodalmas k�ppel.
- T�k�letesen rendben - nyugtatta meg a hercegn�.
- Akkor j�l van - lett egy �rnyalattal nyugodtabb a gr�f arca. - A fi�k vigy�znak majd r�tok.
- Vagy mi �r�juk... - mormolta az orra alatt a Mater �gy, hogy Vasil nem hallhatta, csak a bent �l�k.
A lord nem is �rtette a hirtelen j�tt der�lts�get, de jobbnak l�tta nem is firtatni az ok�t. Ehelyett ink�bb azt mondta:
- Ha b�rmi k�nyelmetlens�get okozn�nak, csak sz�lj, fens�g, azonnal kisz�llnak.
- K�sz�n�m, Lord Vasil - mosolygott r� a hercegn�, �s ekkor Vasil v�gleg megnyugodva arr�bb lovagolt.
Malaz�r v�gre sz�hoz jutott.
- �dv�z�llek, fens�g - hajolt meg kiss�. F�l k�zzel a mennyezetbe kapaszkodva a z�tyk�l�d� hint�n nem is lehetett volna m�sk�ppen. De Malaz�r egy�bk�nt sem t�r�d�tt sokat az illemmel, mert egy kurta "H�lgyeim!" k�sz�nt�ssel elint�zte a t�bbieket, majd v�laszra sem v�rva minden figyelm�t arra ford�totta, hogy kapaszkodjon is, meg le is vegye az �j�t a h�t�r�l. A k�r�lm�nyekhez k�pest igen gyorsan siker�lt neki a m�velet, mindenesetre j�val gyorsabban, mint Godriknak.
- Malaz�r? - �mult el Badb. - Nah�t, rokon, hogy megemberesedt�l!
Val�ban, Malaz�r alaposan megny�lt, majd' egy fejjel magasodott Godrik f�l�, b�r m�g v�kony volt, �s a hirtelen n�v�st�l egyel�re nemigen tudta, hova tegye hossz� kez�t-l�b�t, �gy mozg�sa is esetlenebb volt, mint bar�tj��.
- Rokonod, fens�g? - �rdekl�d�tt Teleri, aki szemmel l�that�an igencsak kedvtelve szeml�lte a fi�t.
- Igen - mosolygott Badb, - az unoka�cs�m.
- �rdekes - kotyogott bele a besz�lget�sbe Pennardun Godrikra mutatva. - Az ember ink�bb gondoln� ezt a kislovagot a rokonodnak.
�s val�ban, ahogy egym�s mellett �ltek, szembe�tl�tt, mennyire hasonl�t egym�sra Badb �s Godrik. Nagyj�b�l egyforma magasak lehettek, m�g az alkatuk is egym�sra hajazott, hiszen egyik�j�k sem forrt m�g ki. �m ez m�g csak hagyj�n! De a hossz�, sz�ke hajuk! A k�k szem�k v�g�sa! M�g az orruk �ve, a sz�juk vonala is egym�st id�zte, mintha csakugyan testv�rek lettek volna!
- J�, t�nyleg! T�n csak nem szedt�l �ssze titokban valami j�k�p� �ccs�t, fens�g? - nevetett fel Teleri is, de azt�n hamar �szbekapott. A kir�lyi p�r rov�s�ra nem illik viccel�dni.
�m �gy t�nt, Badb nem s�rt�d�tt meg. Nevetve n�zte az egyre jobban pirul� Godrikot.
- Rem�lem, nem - mondta. - Ha az �cs�m lenne, nem szerethetn�m kedvemre.
- A v�leg�nyedhez megy�nk, fens�g - sz�lt r� a Mater mosollyal enyh�tve mondand�j�nak kiss� korhol� �l�t.
- Tudom - pirult el halv�nyan a hercegn�. - Test�rnek k�rem majd el aty�mt�l a kislovagot.
- Godrik csak velem szolg�lhat - sz�lt k�zbe m�ly hangj�n Malaz�r.
- Mi�rt? - k�v�ncsiskodott Teleri, aki egy�ltal�n nem b�nta, hogy a fekete haj� fi� vele szemben �lt le.
- Mert mi mindig egy�tt vagyunk - vonta meg a v�ll�t Malaz�r. Nem �rtette ugyan, mit b�mul rajta a s�t�t haj� l�ny, de nem hagyta mag�t zavarba hozni.
- �s egy�tt is maradunk - b�lintott r� Godrik. �s ahogy �sszevillant a tekintet�k, a l�nyok is meg�rezt�k a m�ly egy�v� tartoz�st, ami �sszek�t�tte a k�t fi�t.
- Ez nem lehet akad�ly - legyintett Badb. - Elk�rlek t�ged is aty�mt�l, Malaz�r.
A fi�knak ism�t �sszevillant a tekintet�k. Szavak n�lk�l is �rtett�k egym�st: nem akartak Llar udvartart�s�ba ker�lni.
- Lord Vasil azt mondta, figyelj�nk - mondta Godrik �s szigor� arccal kib�mult az ablakon.
- �k�v�rs�ge azt mondta, hogy figyeljetek a vesz�lyre - �v�d�tt a Mater, - de ha m�g nem t�nt volna fel, kislovag, itt benn nagyobb vesz�ly leselkedik r�tok, mint odakinn!
- Mif�le vesz�ly? - kerekedett ki Godrik szeme, �s Malaz�r is k�rd�n pillantott az id�sebb n�re.
- T�rbe csalhatnak a sz�p n�i szemek! - nevetett a Mater, �s hogy a fi�k kiss� elpirultak, a t�bbiek is nevettek.
�m Godrik gyorsan �sszeszedte mag�t.
- Engem ugyan nem! - szegte fel az �ll�t �ntudatosan. - Mert ahogy l�tom, ink�bb az �n sz�p szemem jelent vesz�lyt r�tok!
- Hinnye! J�l felv�gt�k a kiskakas nyelv�t, pedig m�g hol van az este? - kacagott az ap�ca, �s csak Teleri nevetett vele �szint�n. �gy l�tszott Badbot �s Pennardunt m�lyebben �rintette Godrik megjegyz�se.
- Nem vagyok kiskakas! - vonta �ssze fenyeget�nek sz�nva a szem�ld�k�t Godrik.
- H�t akkor mi vagy? - csicseregte Pennardun. - Kislovag?
- �fels�ge apr�dja - mondta Godrik �n�rzetesen, kiss� m�g a hangj�t is elm�ly�tve, hogy mondand�ja hat�sosabb legyen.
Elk�pzelni sem tudta, mi lehetett ebben mulats�gos, de a feh�rn�p olyan fergeteges nevet�sre fakadt, hogy majd' kiestek a hint�b�l. Godrik r�pillantott a bar�tj�ra, de Malaz�r �ppen olyan tan�cstalanul n�zett vissza r�, mint � maga. Enyh�n megvont v�lluk ezt fejezte ki: "N�k...!"
Ki �rti �ket?
- Valami baj van, fens�g? - hajolt be az ablakon Vasil.
Badb alig b�rta �sszeszedni mag�t, hogy v�laszolni tudjon.
- Nem, dehogy! - felelte.
- Csak mert mintha ki�ltoz�st hallottam volna fel�letek... - menteget�z�tt a gr�f.
- Nevett�nk, lord Vasil - magyar�zta Badb roppant nehezen meg�rz�tt komolys�ggal. - Az ifjak remek�l sz�rakoztatnak benn�nket.
- Aha! - kapta fel a fej�t a k�v�r gr�f, mint aki most m�r mindent �rt, holott val�j�ban csak sejt�sei voltak. Godrik �s Malaz�r? Ugyan mivel sz�rakoztatn�k a h�lgyeket? Mindenesetre hozz�tette: - Der�k leg�nyek ezek, fens�g! Megb�zhatsz benn�k!
- K�sz�n�m - mondta a hercegn�.
Vasil biccentett, azt�n lemaradt a hint� m�g�tt.