3. fejezet

- Mit m�velnek m�r megint, uram? - k�rdezte Rigel a lord mell� ker�lve.
Vasil nem mindenkit�l t�rte volna el, hogy ilyen bizalmasan k�rdezgesse, de Rigel az Rigel volt, a kir�ly unoka�ccse, Malaz�r b�tyja, no �s nem mellesleg a gr�f egyik kedvence. Mondani sem kell, Rigel t�k�letesen tiszt�ban volt azzal, hogy milyen helyet foglal el a parancsnok sz�v�ben, �m mivel maga is szerette �s tisztelte az �reget - m�g ha � is "�k�v�rs�ge"-k�nt szokta id�nk�nt emlegetni, mint sokan m�sok, - a n�gyszemk�zti, k�nnyed bizalmaskod�son k�v�l m�s m�don soha nem haszn�lta ki kiv�telezett helyzet�t.
�gy h�t Vasil csak egy komoly pillant�st vetett az ifj�ra, de az�rt v�laszolt:
- Sz�rakoztatj�k a h�lgyeket.
- Hogyan? - k�rdezte kiss� h�kkenten Rigel. Nem �gy ismerte az �ccs�t �s annak bar�tj�t, mint akik k�l�n�sk�pp igyekezn�nek a "h�lgyeket" sz�rakoztatni. Abban a korban voltak, amikor szerint�k a feh�rn�p mind ostoba, �s �rdemtelen a lovagok figyelm�re. Rigel ugyan m�r tudta, hogy ez a v�lem�ny�k meg fog v�ltozni, mihelyst f�rfi�v� �rnek, de m�g eml�kezett a saj�t kamasz�veire, �gy csak �nmag�ban mosolyogta meg �ket.
S most a k�v�r gr�f azt mondja, hogy "sz�rakoztatj�k" a h�lgyeket? Hogyhogy? S hogyan?
- Azt nem tudom - felelte �szint�n, de m�lt�s�gteljesen Vasil. - De az biztos, hogy nagy odabenn a vih�ncol�s.
- Pedig jobb lenne egy kicsit nagyobb komolys�g - mondta Rigel maga is komoly k�pet v�gva. - Teljesen felverik az erd�t, azt�n egyszer csak nyakunkon lesz a baj.
- Az�rt �ltettem oda �ket, hogy figyelj�k a k�rny�ket - b�lintott a gr�f.
- Nem az�rt, hogy k�m�ld az �lep�ket, uram? - vigyorodott el csib�szesen Rigel, fej�t kiss� oldalra biccentve.
Vasil nem tehetett r�la, hogy �tsuhant az arc�n egy mosoly, de azt�n vill�mgyorsan rendezte az arcvon�sait.
- Sz� nincs r�la! - tiltakozott felhorkanva. - Az a dolguk, hogy ha kell, �ntest�kkel v�dj�k a hercegn�t!
- Na igen... - jelent meg a m�sik vigyor Rigel arc�n. - Hiszen csak �k tudn�k megmenteni a hercegn�t az esetleges vesz�lyekt�l...
- Mindenre gondolnunk kell - felelte Vasil, �s most val�ban komoly lett az arca. Rigel azonnal �szrevette ezt.
- Mert t�nyleg vesz�lyben van? - k�rdezte csod�lkozva.
- Ez nem biztons�gos k�rny�k.
- Gondolod, hogy Rhodewy kezet emelne egy kir�lyi hercegn�re, uram? - h�kkent meg Rigel.
- Ezt nem hinn�m - r�zta meg a fej�t a gr�f. - Ezzel a nyak�t kock�ztatn�. De az itt gar�zd�lkod� harami�k val�j�ban mind az � emberei, �s �k nem n�znek se istent, se embert. Igaz, nem is vert�k nagydobra, hogy Badb hercegn� n��l megy Llarhoz...
- Nem lett volna m�gis jobb, uram? - puhatol�zott Rigel. - Ha Rhodewy tudn�, hogy kit visz�nk, maga vonta volna el innen a harami�it, nem?
- A kir�ly �gy gondolta, hogy ez nem biztos - magyar�zta Vasil. - Mi van akkor, ha �ppens�ggel maga usz�tja a bandit�it r�nk, s ut�na letagadja, hogy b�rmi k�ze is lenne a dologhoz?
- De h�t nem azt mondtad, uram, hogy mindenki tudja, � �ll a harami�k m�g�tt?
- Tudni �s bizony�tani nem ugyanaz - mondta rezign�ltam a gr�f.
- �rtem... - vonta �ssze a szem�ld�k�t Rigel. L�tszott, hogy kem�nyen gondolkodik. - De h�t mit tehetne a hercegn�vel, uram?
- P�ld�ul meg�lhetn� - kezdte a v�laszt Vasil, de t�bbre m�r nem volt ideje, ugyanis �les ki�lt�s harsant fel, �s a kocsis sz�tt�rt karokkal lezuhant a bakr�l.
Nem a kocsis volt az egyetlen, akit lenyilaztak. A t�mad�s els� hull�ma vagy �t test�rt tal�lt el. A t�bbiek azonnal k�rbevett�k a bat�rt �s el�vett�k kardjaikat. �m �k voltak rosszabb helyzetben: az �t ment�n s�r� volt a boz�t, nem l�tt�k meg a rejt�zk�d�ket. A harami�k j�l v�lasztott�k ki a t�mad�s sz�nhely�t.
A k�vetkez� hull�mn�l m�r csak lovak sebes�ltek, a lovagok pajzsukkal fogt�k fel a s�v�t� nyilakat.
�s azt�n r�juk z�dult a horda... Lord Vasil elsz�rnyedve l�tta, hogy legal�bb t�zszer annyian vannak, mint �k maguk. �s b�r a t�mad�k gyalogosak, m�g �k p�nc�lba �lt�z�tt lovasok, m�gis igaz a mond�s: sok l�d diszn�t gy�z. Ha a test�r�k lev�gtak tizet, h�sz �llt az elhullottak hely�be, ha lev�gtak h�szat, negyven vetette bele mag�t a k�zdelembe. Az �ton�ll�k elv�gt�k a lovak in�t vagy a nyerget tart� sz�jakat, �s a f�ldre k�nyszer�tett lovagoknak ink�bb h�tr�nyt, mintsem el�nyt jelentett a neh�z p�nc�l, amikor a fegyvereket igencsak j�l forgat� harami�k gy�r�j�be ker�ltek. Nem tellett el egy negyed�ra, �s nyilv�nval�v� v�lt a test�r�k veres�ge.
- Ments�tek Badbot! - ki�ltotta Lord Vasil, miel�tt �t is ler�ngatt�k volna a lov�r�l, azt�n elt�nt a t�mad�k alatt.
Rigel azonnal el�kapta kis k�rtj�t �s belef�jt. Hat t�rsa hatalmas csap�sokkal utat nyitott a bat�rb�l kisz�ll�knak, Godrik �s Malaz�r pedig ny�lz�porral fedezte a h�lgyeket, am�g fel nem pattantak a lovaikra. Rigel tartotta a lovat a fi�knak, sz�les v�g�sokkal most � biztos�totta �ket, �s azt�n a kis csapat nekieresztett kant�rsz�rral elindult.
Csak egyetlen ny�lvessz� rep�lt ut�nuk, de Rigel f�l szemmel l�tta, hogy az �j�szt egy vez�rszer� alak visszak�zb�l sz�jon v�gja.
A n�kre nem szabad l�ni�k...
Tudj�k, hogy fontos szem�lyis�g van k�zt�k...
Tudnak Badbr�l...
Badb kell nekik...
Nem hagyj�k �ket futni...
Mindez egy pillanat alatt futott kereszt�l az ifj� lovag agy�n. S mintegy igazolva a k�vetkeztet�s�t, lovasok kanyarodtak az �tra, �s �ld�z�be vett�k �ket.
- A hercegn�t akarj�k! - ki�ltotta Rigel. - V�gtassatok, ahogy csak b�rtok!
M�g jobban megsarkanty�zt�k lovaikat, szinte m�r rep�ltek, de egy kanyarn�l far�nk�k z�rt�k el az utat. Az el�l halad�k k�z�l az egyik neki is v�gtatott. A l� keserves nyihog�ssal eld�lt, lovasa pedig �tesett az akad�lyon. Soha nem l�tt�k viszont.
A m�sik k�t el�l halad� lovagra az �t menti f�kr�l vetett�k magukat.
- Be az erd�be! - ki�ltotta Rigel, �s az egyre fogy� kis csapat azonnal ford�tott a lov�n.
"Ezek minden�tt ott vannak?" - futott �t a fiatal lovag agy�n, amikor a f�k k�z�l is el�bukkantak a t�mad�k. Annyira lassultak csak le, amennyire a f�k miatt musz�j volt; v�gta k�zben kardjukkal t�rtek maguknak utat.
- Siker�lt! - rikkantotta Godrik, amikor m�r nem ugrott el�j�k t�bb� senki.
- M�g m�g�tt�nk vannak - h�t�tte le a lelkesed�s�t Malaz�r, �s �ppen hogy el b�rta kapni a nyerg�ben meging� b�tyja karj�t.
- Hagyj! - sz�lt r� gy�nge hangon Rigel. - Badb nem ker�lhet a kez�kbe...
- Nem hagyhatunk itt! - tiltakozott Godrik l�tva, hogy Rigel nyaka csurom v�r, de az ifj� �sszeszedte minden marad�k erej�t �s r�juk rivallt:
- Siessetek!
Tekintete egy m�sodpercre �sszeakadt az �ccs��vel, azt�n Malaz�r b�lintott. Elengedte Rigel karj�t.
- Gyer�nk! - ki�ltott Godrikra, �s j� p�ld�val j�rva el�l megsarkanty�zta a lov�t.
�m most Badb sikoltott fel:
- Nem hagyhatjuk itt Rigelt!
Malaz�r nem is v�laszolt, csak megragadta a hercegn� lov�nak kant�rsz�r�t, �s maga ut�n h�zta. A t�bbiek k�vett�k.
M�r csak hatan maradtak, mert a test�r�k val�ban test�kkel - �s val�sz�n�leg �let�kkel - v�delmezt�k meg kir�lyuk le�ny�t. Malaz�r haladt el�l, m�g�tte Badb, azt�n Teleri, �ut�na Pennardun, majd kiss� lemaradva Mater Maria, �s a sort Godrik z�rta. Ut�nuk pedig - riaszt�an k�zel - ott voltak az �ld�z�k.
Malaz�r orrcimp�ja kit�gult, �gy szimatolt bele a leveg�be, mint a vad�szeb, ha szagot fog. "A k�zelben v�z van" - gondolta, �s ugyan nem tudta, hogy ez mi�rt fontos, de �rezte, hogy ez lesz megmenek�l�s�k kulcsa. Hamarosan val�ban r�tal�lt a patakra �s gondolkod�s n�lk�l felfel� indult, a forr�sa fel�. A t�bbiek haboz�s n�lk�l k�vett�k.
Az erd� itt annyira s�r� volt m�r, hogy l�val csak a patak medr�ben lehetett haladni. Egy id� ut�n Mater Maria lova megcs�szott, �m az ap�c�nak n�mi sikkant�ssal k�s�rve siker�lt egyens�lyban tartania az �llatot. Nem sokkal k�s�bb a l� l�ba ism�t megcs�szott a vizes talajon, �s amikor m�r harmadszorra cs�szott meg, a Mater az odaugrat� Godrik seg�ts�g�vel is csak nehezen b�rta talpon tartani. Abban a pillanatban Pennardun lova is megcs�szott, Pennardun is felsikoltott.
Malaz�r h�trapillantott. L�tta, hogy Teleri igyekszik visszafel� �szt�k�lni a lov�t, hogy seg�thessen Pennardunnak, �s hogy Badb maga is ilyesmivel pr�b�lkozik, noha mindegyik l�ny arc�ra ki�lt a f�lelem. Az �ld�z�k maguk is k�szk�dve k�vett�k �ket.
Malaz�r visszaford�totta a fej�t. L�tta a barlang sz�j�t, de azt is, hogy addig bizony meglehet�sen meredek �s cs�sz�s az �t. � �s Godrik val�sz�n�leg fel tudna kaptatni od�ig, de a l�nyok �s k�l�n�sen a Mater... nem.
- Lesz�llni! - rikkantott h�tra. - Kant�rsz�ron vezetj�k a lovakat!
Badb azonnal engedelmeskedett, Teleri �s Pennardun �gyszint�n. Csak Mater Maria habozott egy kiss�, de azt�n Godrik szav�ra � is lesz�llt a lov�r�l. Teher n�lk�l a lovak is b�rt�k a kaptat�t, m�g a cs�sz�s talajon is, de a l�nyok bizony alaposan megk�nl�dtak vele. Nem szoktak �k az ilyesf�le er�pr�b�khoz, �gy h�t lihegve, �gyetlen�l, meg-megcs�szva, hossz�, �tnedvesedett szokny�jukban meg-megbotolva nehezen t�rtettek fel. A legnehezebben persze Mater Maria, aki nemcsak id�sebb, hanem j�val termetesebb is volt, mint a t�bbiek. � nem is b�rta vezetni a lov�t - ezt a feladatot Godrik vette �t t�le �ggyel-bajjal lav�rozva a keskeny mederben a k�t l�val, - hanem maga kapaszkodott a nyeregbe f�lig-meddig a l�val vitetve saj�t mag�t.
Mondani sem kell, �gy Godrik �s a Mater j�csk�n lemaradtak, �s az �ld�z�k imm�ron v�szesen megk�zel�tett�k �ket. Hiszen amazok harcedzett f�rfiak voltak, lovaik pedig j�l idom�tott harci m�nek, nekik nemigen kellett lesz�llniuk, h�t gyorsabban is haladtak.
- Kapd el a nyany�t! - hallotta a rekedt �v�lt�st Malaz�r, ahogy fel�rt v�gre a barlanghoz.
Visszafordulva l�tta, hogy Mater Maria m�g�tt szinte egy sz�kell�sre van az egyik haramia. Az ap�ca k�ts�gbeesett arccal pr�b�lt sietni, de a nagy igyekezetben ink�bb megcs�szott a l�ba ahelyett, hogy f�rg�bben vitte volna. Godrik nem tudott seg�teni, r�szben mert �pp el�g gondot adott neki a k�t l�, r�szben mert es�lye sem volt felvenni a k�zdelmet a t�mad�kkal. Ennek ellen�re m�r h�zta volna el� a kardj�t, amikor Malaz�r megel�zte: lekapta a v�ll�r�l az �j�t �s - kiss� oldalra l�pve, hogy a felfel� igyekv� l�nyokat v�letlen�l se tal�lja el - l�tt.
Tal�lt. A haramia a tork�ba f�r�dott ny�llal f�jdalmasan h�r�gve t�ntorodott h�tra, est�ben pedig letarolta n�h�ny t�rs�t. A t�bbiek h�kkenten torpantak meg, b�r a h�kkenet�k nem tartott sok�ig. �m ez a kis id� elegend� volt arra, hogy Malaz�r beseg�tse Badbot a barlangba, Mater Maria pedig �j er�re kapva gyorsabban szedje a l�b�t.
Malaz�r r�j�tt, hogy egy bizonyos sz�gben �llva nagyon sok�ig tarthatj�k magukat. Gyakorlatilag csak a patakmederben haladva k�zel�thett�k meg �ket, ez pedig annyira sz�k volt, hogy egy embern�l t�bb nem is f�rt el rajta - m�r Godrik is el�rek�ldte a lov�t, �s az okos j�sz�g maga is tudta, hogy mennie kell, - azt az egy embert pedig �j�val le tudja szedni. Volt annyira j� c�ll�v�. Csak legyen elegend� ny�lvessz�je. No meg vil�goss�g, hogy megl�ssa a c�lt. �s mellesleg az sem �rtana, ha a t�mad�k az�rt v�ges sz�mban j�nn�nek: az � karja sincs ac�lb�l, el�bb-ut�bb el fog f�radni.
De m�g nem f�radt el. Egym�s ut�n bocs�totta el a nyilait, �s azok kiv�tel n�lk�l mind tal�ltak. Olyannyira, hogy a t�mad�k �vatosak lettek. Megpr�b�ltak a f�k, bokrok k�z�tt k�zelebb j�nni, de hi�ba. Most, hogy m�r Mater Maria is a barlang biztons�g�t �lvezte, Godrik is ott �rk�d�tt Malaz�r mellett, �s h�la Lord Vasil kem�ny kik�pz�s�nek, egyetlen nyilukat sem l�tt�k ki hi�ba.
A t�mad�k hamarosan abbahagyt�k a medd� k�s�rleteket, hogy lerohanj�k �ket. Legal�bbis erre utalt az, hogy t�bb fel�j�k t�rtet�t nem l�ttak. A k�rny�k gyan�san mozdulatlan �s csendes lett.
- Mi lesz most? - k�rdezte Teleri. A szeme m�g mindig term�szetellenesen kit�gult a f�lelemt�l, de l�tszott rajta, hogy igyekszik �sszeszedni mag�t.
Pennardun rosszabb �llapotban volt, mint �, Mater Maria pedig odavetett rongycsom�k�nt rogyott a barlang egyik kisz�gell�s�be. A t�rt�ntek nemcsak a test�t, hanem az idegeit is alaposan megviselt�k; k�zel �llt az �sszeroppan�shoz.
A k�t fi� Badbra n�zett. Hiszen hercegn�! �m Badb - aki maga is s�padt �s r�m�lett�l megviselt volt - nem az �h�tott parancsokat adta ki, hanem ezt k�rdezte:
- Mi�rt hagyt�tok ott Rigelt? - A hangja bizony nem n�lk�l�zte a hiszt�ri�s felhangot.
A fi�k most �sszen�ztek. Olyan m�ly bar�ts�g f�zte �ket �ssze, hogy szavakra sem volt sz�ks�g�k; tudt�k, ugyanarra gondolnak mindketten. Hogy p�cban vannak.
De alaposan.
Hi�ba, hogy a kis t�rsas�gban �k a legfiatalabbak �s rangban is alacsonyabbak, nekik kell innent�l a megold�st megtal�lniuk. A n�k nem k�pesek arra, hogy megbirk�zzanak a be�llott v�szhelyzettel. Beigazol�dott, amit mindig is sejtettek: a n�k nem �rtenek semmihez sem, amivel j� lovagok lehetn�nek. Viszont javukra legyen �rva, meg sem pr�b�lj�k magukat annak be�ll�tani, mint azt teszi j� n�h�ny fiatalember �s meglett f�rfi az udvarban - futott �t Malaz�r agy�n, de csak egy villan�sra, mert r�gt�n kiszor�totta egy m�sik gondolat: "Innent�l mi�nk a felel�ss�g terhe."
Igen, Godrik is erre gondolt. �s neki is csak egy pillanatra volt sz�ks�ge, hogy elfogadja ezt a t�nyt. A sz�ke fi� angyali sz�ps�g� arca hihetetlen�l komoly lett, szeme szigor�an villant, sz�ja szeglet�ben pedig megjelent egy kem�ny von�s. Majdani f�rfi-arc�nak mark�ns von�sai most el�sz�r t�ntek fel rajta.
- Azt a parancsot kaptuk, hogy t�ged v�delmezz�nk - v�laszolta Badbnak, majd hozz�tette: - B�rmi �ron.
Badbot megijesztette a fi� hirtelen j�tt feln�tt viselked�se, de megpr�b�lta leplezni. Hercegn�i m�lt�s�g�nak maradv�nyaiba burkol�zva fens�bbs�gesen visszhangozta:
- B�rmi �ron?
- Igen - felelte Godrik nyugodtan. - Ha kell, otthagyom m�g Malaz�rt is, de t�ged el foglak juttatni Llar herceghez.
Badbban er�s csat�t v�vott a l�gysz�v�s�g az �sszer�s�ggel, de m�g nem jutott d�nt�sre.
- �s te? - fordult a fekete fi�hoz remeg� hangon. - Hiszen a b�ty�d volt...
- El fogsz jutni Llarhoz - felelte Malaz�r t�m�ren, azt�n elfordult �s a kinti vil�got kezdte k�mlelni.
�ppen j�kor. Egy alak pr�b�lt k�zelebb lopakodni hozz�juk. Malaz�r c�lzott �s k�zben mintegy mell�kesen odavetette:
- N�zz�tek meg, van-e m�sik bej�rata a barlangnak, vagy a tet�n bejuthatnak-e valahol. Ha a barlang t�l nagy, ne mer�szkedjetek messzire. Kettes�vel menjetek, egym�st el ne hagyj�tok, �s t�zet ne gy�jtsatok. Igyekezzetek!
Badb leveg� ut�n kapkodott. Ilyen parancsol� hangnemben - atyj�n k�v�l - m�g nem besz�lt vele senki. �m miel�tt tiltakozhatott volna, Malaz�r l�tt, majd Godrikhoz fordult:
- �k is megpr�b�lnak m�sik bej�ratot keresni. Vagy azt, hogy f�l�nk ker�lve bejuthatnak-e. N�zz ki, hogy mi van a fej�nk felett. Fedezlek.
Godrik azonnal letette az �j�t, majd hasra v�gva mag�t kik�szott. Persze r�gt�n �szrevett�k �s megpr�b�lt�k lel�ni, de f�lfel� nehezebben sz�lltak a ny�lvessz�k, mint lefel�, �s a szorosan f�ldh�z lapul� alakot nem is volt olyan egyszer� eltal�lni. No meg aki kil�pett a f�k takar�s�b�l, hogy l�ni tudjon, az hamar szembetal�lta mag�t Malaz�r nyil�val. Amennyire lehetett, Godrik biztons�gban volt.
Badb lassan f�jta ki a leveg�t, ami benne rekedt. R�j�tt, itt nincs mit mondani. Egy f�lig csod�lkoz�, f�lig elismer� pillant�ssal v�gigm�rte m�g egyszer a szeme l�tt�ra f�rfiv� �r� unoka�ccs�t, azt�n sarkon fordult.
- Hallott�tok! - mondta a t�bbieknek. - Menj�nk!
Csakhogy Mater Maria nem volt k�pes fel�llni. M�r a gondolatt�l is, hogy elt�volodjon a fi�k biztons�got jelent� k�zel�b�l, rosszul lett. Pennardun falfeh�ren ugyan, de fel�llt, �m Teleri leintette:
- Ink�bb maradj Mater Maria mellett. Itt van a patak vize, mosd meg, itasd meg. �ssze kell szednie mag�t.
- �gy van - b�lintott Badb, majd Telerihez fordult: - Gyer�nk!
Val�ban felesleges lett volna mind a n�gy�knek elindulni. A barlang elegend�en t�gasnak bizonyult ugyan hatuknak �s lovaiknak, �m hamarosan �sszesz�k�lt �s v�get is �rt. Csup�n egy k�rt�b�l cs�p�g�tt le r�juk a v�z, de az olyan keskeny volt, hogy m�g egy gyermek sem tudott volna �tf�rni rajta, nemhogy egy f�rfi. Nem tudj�k �ket h�tba t�madni. De �k sem tudnak m�sfel� elmenek�lni.
Hamarosan Godrik is visszat�rt.
- Se jobbra, se balra nem vezet mellett�nk semmif�le �sv�ny - jelentette a m�g mindig a k�rny�ket p�szt�z� bar�tj�nak. - Ez a sziklap�rk�ny meg j�csk�n kiugrik, de nagyon meredek. Hacsak nincs valami m�s bej�rat, meg nem lephetnek benn�nket.
- Nincs m�sik bej�rat - mondta Malaz�r, �s a k�zel�kben kuporg� l�nyok b�lintottak. Cs�nd lett.
- Mikor tal�lkoztunk volna Llar herceg csapat�val? - k�rdezte azt�n Godrik.
- Holnap d�lben - felelte Malaz�r.
- Egy nap j�r�s... - vakarta meg a hal�nt�k�t Godrik.
- �s egynapi vissza - t�d�totta Malaz�r.
- Akkor is meg kell pr�b�lnunk - csattant fel Godrik.
- Meg - b�lintott Malaz�r, azt�n felkapta a k�szenl�tben tartott �j�t �s l�tt. Artikul�tlan ord�t�s jelezte a tal�latot. Malaz�r �jabb ny�lvessz�t vett el�. - A nyilunk is elfogy el�bb-ut�bb - tette hozz�.
- Ann�l ink�bb - szor�totta �ssze a sz�j�t Godrik.
A l�nyok csak �rtetlen�l n�ztek r�juk, hol az egyik�kre, hol a m�sikukra, de ett�l nem lettek okosabbak.
- Mit kell megpr�b�lnotok? - sz�nta r� v�g�l mag�t Badb, hogy b�tortalanul kifaggassa �ket.
Godrik tudta, hogy a magyar�zat az � dolga. Az �tletek �ltal�ban Malaz�r fej�b�l pattantak ki, de a szervez�s mindig Godrikra h�rult. � tudott b�nni az emberekkel. Malaz�r rendszerint v�rig s�rtette �ket.
�gy h�t most is term�szetes volt, hogy Godrik fogja elmagyar�zni, mir�l besz�lnek:
- Itt csapd�ban vagyunk - fordult a hercegn� fel�. - Nem tudunk kit�rni. Seg�ts�get kell h�vnunk.
- Llart? - kerekedett ki Badb szeme, akiben m�r halv�nyan derengeni kezdett az im�nt elhangzottak �rtelme.
- � van legk�zelebb - biccentett f�lig-meddig elismer�en a fi�. Lehet, hogy a l�nyok ostob�k, de ez a kis hercegn� mintha okosabb lenne, mint a t�bbiek.
- De � is egynapi j�r�sra van innen - gondolkodott tov�bb Badb. - Mire ide�r a seg�ts�g, elfogy a ny�lvessz�, �s addigra minket m�r...
- Mi lesz vel�nk? - faggat�zott Mater Maria, akit a "seg�ts�g" sz� - no meg a j� hideg v�zzel val� mosdat�s - kiss� fel�l�nk�tett.
- Meg�lnek - kottyantotta ki Teleri Badb ki nem mondott gondolat�t.
Pennardun feljajdult �s s�rva fakadt. Mater Maria felny�g�tt, azt�n a hercegn�h�z fordult:
- Menj el valamelyik ifj�val, fens�g. Mi addig feltartjuk �ket valahogy.
- Dobjalak oda benneteket nekik, csakhogy mentsem az irh�mat? - h�borodott fel a hercegn�, �m a Mater visszav�gott:
- Ha ez kell, akkor igen! - Mintha az �jabb hal�lvesz�ly mag�hoz t�r�tette volna a testes ap�c�t. Most ism�t a nevel� sz�lt a tan�tv�ny�hoz, ahogy folytatta: - Te a kir�ly l�nya vagy. Neked feladatod van. Mi pedig... Hallottad a kislovagot. Neked b�rmi �ron el kell jutnod Llar herceghez.
- Igaza van a Maternek - mondta Teleri is. - Neked menned kell.
- Mi�rt nem mehet�nk akkor mindny�jan? - n�zett r�juk k�ts�gbeesetten Badb.
- Az lehetetlen - felelte az ap�ca. - L�tod, �n idej�vet is kis h�j�n v�gvesz�lybe sodortalak benneteket. Csak p�p lenn�k a h�tatokon. �n maradok.
- �n is - mondta Teleri. - Gyorsabban haladtok, ha a kislovagnak csak r�d kell vigy�znia.
- De h�t...
- �n is maradok - �llt oda �sszeszedve mag�t Pennardun is. - Te menj!
Badb gyan�san csillog� szemmel n�zett hol az egyik, hol a m�sik t�rsn�j�re. Keble hevesen hull�mzott, �m miel�tt b�rmit is mondhatott volna, megsz�lalt Malaz�r:
- Valamire k�sz�lnek! Figyeljetek!