5. fejezet

- Vissza kell menn�nk az �tra - mondta Malaz�r. - Onnan egyenesen Llar herceghez.
- A Mater nem fogja kib�rni az utat - mondta Teleri halkan.
- Akkor letessz�k �t valahol.

- Egymag�ban? - h�borodott fel Pennardun.

- Vele maradhatsz -n�zett r� Malaz�r, mire a l�ny �sszeszor�totta a sz�j�t.

- Nem marad vele - jelentette ki Badb. A t�rt�ntek feln�ttes �rny�kot festettek a m�g elnagyolt von�saira. Most annak l�tszott, aki volt: f�hercegn�nek. - Nem marad vele - ism�telte meg, - mert ha m�r ennyi �ldozat lett, akkor azt ments�k, aki menthet�.

- �s ha a Mater meghal? - kunkor�totta fel a k�rd�s v�g�t Pennardun.

- Akkor eggyel t�bb �let sz�rad majd Rhodewy pokolra val� lelk�n - t�rt ki a gy�l�let Badbb�l.

- Az�rt m�g vihetj�k egy darabig - vetette k�zbe szel�den Teleri. - Od�bb vannak a lovagok, akiket a harami�k lev�gtak, tegy�k le k�z�j�k. Ha oda�r�nk Llar herceghez, k�rhetj�k, hogy j�jjenek el vigy�zni a sebes�lteket �s eltakar�tani a holtakat. A t�bbiek k�z�tt k�nnyebben tal�lj�k meg Mater Mari�t is.

- Legyen - b�lintott Badb, �s v�gre elindultak.

Olyan gyorsan t�rt�nt minden, amikor idefel� menek�ltek, hogy fel sem t�nt, mekkora t�vols�got tettek meg. Most bezzeg csak mentek �s mentek, �s m�g mindig nem tal�ltak egyetlen halottat sem. A l�nyok fej�ben m�r-m�r megfordult a gondolat, hogy nem j� fel� mennek, de Malaz�r olyan magabiztosan vezette �ket, hogy nem mert�k megk�rdeni. Ki tudja, h�tha m�gis j� az ir�ny.

H�t j� volt. �s nem is ak�rkit tal�ltak legels�re, hanem Rigelt. �s mi t�bb, nem a holt Rigelt, hanem a sebes�ltet. A kard, amivel fejbe v�gt�k, csak er�tlen�l csapta meg, mivel a fiatalember nagyj�b�l kiv�dte a v�g�st, v�r pedig az�rt volt a nyak�n, mert a fej�r�l lecs�sz� kard hegye v�gigkarcolta. M�r mag�hoz t�rt az �jul�shoz hasonl� k�bulat�b�l, amibe lov�r�l lecs�szva esett, a v�r is megsz�radt a nyak�n, � maga pedig imm�ron fejf�j�sn�l t�bb dolog v�gett nemigen szenvedett. Legal�bbis testileg. Lelke azonban s�rt az elvesz�tett bar�tok miatt.
�gy tal�ltak r� a t�bbiek: egyik bar�tja teteme mellett �ld�g�lt, h�t�t egy f�nak t�masztva, �s eg�szen k�z�mb�snek l�tsz�dott volna, ha a megsz�radt k�nnyek nem hagytak volna maszatos nyomokat porlepte arc�n.

- Rigel! - sikkantott fel �r�mtelin Badb �s lecsusszanva a lov�r�l odarohant holtnak hitt unokab�tyj�hoz. S�rva borult a nyak�ba; a t�rt�ntek fesz�lts�ge most t�rt ki rajta.

- Badb? - tolta el kiss� mag�t�l a fiatalember. Mintha most kezdett volna csak mag�hoz t�rni.
- Malaz�r? Hogy ker�lt�k ide?

Malaz�r legsz�vesebben k�vette volna Badb p�ld�j�t, de amit megtehet egy l�ny, azt nem teheti meg egy fi�. M�g akkor sem, ha az a fi� nem sz�ml�l t�bbet tizenh�rom esztend�n�l, �s csak most vett r�szt �lete els� igazi �tk�zet�ben. Nem. Egy fi�nak tartania kell mag�t. Legfeljebb gyan�san csilloghat a szeme. �s megk�sz�r�lheti a tork�t, miel�tt megsz�lalna. M�r ha egy�ltal�n meg b�r sz�lalni. Mert legink�bb csak b�logat, bizonytalanul int egyet-kett�t a kez�vel, �s gyakorlatilag n�m�n let�rdel a b�tyja mell�. Mert s�rni, azt nem szabad.

Csakhogy Rigel m�r els�rta a maga k�nnyeit. Nagyon j�l tudta, hogy ha �t megviselte az elm�lt p�r �ra, megviselte az �ccs�t is. �s mag�hoz t�rt m�r annyira, hogy l�ssa, a kis t�rsas�gb�l hi�nyzik Godrik. Ami vesztes�get k�pzelt, azt �t�lte � is, �gy �t�lte az �ccse nyak�t, �s mag�hoz h�zta.

N�ha m�g a fi�k is s�rhatnak. N�ha m�g a f�rfiak is. �s n�ha bizony nemhogy kevesebbek, de t�bbek lesznek a k�nnyeik �ltal.

Meg kellett tanulnia ezt Malaz�rnak is. Fej�t a b�tyja nyak�ba f�rva s�rt, de m�g �gy is vigy�zott arra, hogy ne nagyon r�zk�djon a v�lla; s hangja sem volt a zokog�s�nak, csak mid�n a leveg�t vette.

Felesleges volt �gy fegyelmeznie mag�t. A l�nyok nem tekinthettek volna nagyobb tisztelettel r�, hiszen amit mag�ra v�llalt, az m�g sz�les f�rfiv�llaknak is el�g lett volna. �s az, hogy kibuggyantak a k�nnyei, csak m�g ink�bb al�h�zta, hogy milyen fiatal m�g, �s l�m, m�gis milyen derekasan meg�llta a hely�t.

De Malaz�r nem tudta, milyen nagyszer�en viselkedett. � csak a f�jdalmat �rezte �s egyben a megk�nnyebb�l�st, hogy itt van Rigel, �s �tadhatja neki a terhet. �s lelkiismeret-furdal�sa t�madt t�le, hogy megk�nnyebb�lt. Megvetette mag�t ez�rt. Al�val�nak �rezte mag�t ez�rt. Nem tudta m�g, hogy enn�l pedig mi sem term�szetesebb.

�gy h�t hamar �sszeszedte mag�t, �s gyakorlatilag ker�lve a b�tyja tekintet�t sz�kszav�an besz�molt neki a t�rt�ntekr�l. Mondani sem kell, a maga �rdemei ker�ltek a legkev�sb� sz�ba, ellenben Godrik �nfel�ldoz�sa ann�l t�bb eml�t�st kapott. No �s a tov�bbi teend�k: Llar megkeres�se �s ut�na Godrik kiszabad�t�sa. Ez ut�bbit Badb is b�szen helyeselte.
Rigel elgondolkodva simogatta az �ll�n a szak�llk�j�t. �szint�n sz�lva nem f�z�tt sok rem�nyt Godrik kiszabad�t�s�hoz, de nem volt sz�ve �sszez�zni �ccse �s h�ga bizakod�s�t, �gy nem sz�lt a k�telyeir�l. Viszont azt helyeselte, hogy min�l el�bb keress�k meg Llart. R�szben hogy biztons�gba helyezhesse Badbot, r�szben pedig hogy seg�tsen az eltakar�t�sban. A kir�llyal val�sz�n�leg nekik maguknak kell besz�lni�k. V�g�l is Malaz�rt b�zta meg a S�t�t Herceg az �zenet �tad�s�val.

Mater Mari�t pedig... Igen. Sajnos itt kell hagyni. Ugyan vihetik m�g arr�bb, ahol t�bb ember van, de �tjuk v�g�ig nem j�het. Most is sz�m�t az id�. Nem Llar, nem is Godrik, hanem a sebes�ltek v�gett. Induljanak h�t min�l el�bb!

Min�l k�zelebb �rtek az els� t�mad�s sz�nhely�hez, ann�l t�bb holttestet tal�ltak. Az �tra ki�rve pedig... Holttestek t�mkelege mindenfel�. Igaz, legnagyobb r�sz�k az elhullott harami�kb�l �llt, de sokan voltak ott Lord Vasil v�logatott test�rs�g�b�l is - m�g ha a z�m�ket csak megsebes�tett�k. �gy l�tszik, Rhodewy nem m�sz�rl�st akart, hanem csak a hercegn�t. Nem k�v�nta a kir�ly haragj�t tov�bb sz�tani azzal, hogy katon�it is lev�gatja. Be�rte azzal, hogy harck�ptelenn� tette �ket.

P�r sebes�lt, aki jobban b�rta mag�t, kardj�t emelve v�rta �ket, de Rigel nagyokat kurjantva nyugtatta meg ezeket kil�t�t �s sz�nd�kait illet�en. Nagy meglep�d�ssel hallotta, hogy Lord Vasil csod�val hat�ros m�don t�l�lte a t�mad�st, de ahhoz t�l er�tlen, semhogy b�rmit is cselekedni b�rna. �gy h�t Rigel csak elmondta neki a terveiket, �s a k�v�r lord r�b�lintott. Igen, menjenek, hozzanak seg�ts�get min�l el�bb.

Mater Mari�t nagy �vatosan letett�k Lord Vasil mell�, azt�n az ap�ca lov�ra felsz�llt Rigel - a saj�tja �rd�g tudja, merre k�borol gazd�tlanul az erd�ben, - �s elindultak.

Most, hogy nem volt k�zt�k sebes�lt, csak Rigel, de � sem v�szes �llapotban, r�fek�dtek lovaik nyak�ra �s eleresztett�k a kant�rsz�rat. T�mad�st�l m�r nemigen kellett tartaniuk, az �vatoss�g felesleges lett volna, rep�ltek h�t az �ton; hajuk, k�p�nyeg�k egy�tt lobogott lovaik s�r�ny�vel, ahogy belekapott a sz�l. V�gtattak, v�gtattak, nem �lltak meg sem inni, sem pihenni, �s m�g akkor is v�gtattak, mikoron a nap f�ny�t a csillagok b�gyadt f�nye v�ltotta fel.

K�s� este volt m�r, amikor megl�tt�k a f�kly�kat.

- �llj! - ki�ltott r�juk valaki. - Kik vagytok?

- Rigel vagyok, a kir�ly test�re �s Llar herceget keresem.

- Mi dolgod a herceggel?

- Azt majd neki mag�nak mondom el - v�gta r� kem�nyen Rigel.

Az �r v�gign�zett rajtuk. L�tta Rigel, Malaz�r �s Badb viseltes �lt�z�k�n a kir�ly c�mer�nek maradv�ny�t, �s ahhoz sem kellett t�l �les szem, hogy felfedezze, a m�sik k�t utas l�ny. Val�sz�n�leg igazat mond a nagysz�j�, a t�bbiek pedig nem l�tszanak veszedelmesnek a hercegre.

- Menjetek! - intett nekik karj�val jelezve, hogy merre tov�bb. De f�ttyszav�val felh�vta az �rkez�kre a figyelmet, �gy a kis csapat a katon�k vigy�z� szemei el�tt l�ptettek egy s�torhoz, ahonnan most n�h�ny f�rfi j�tt el�.

Rigel �s Malaz�r m�r l�tta az udvarn�l nem egyszer a herceget, �gy lesz�llva lovukr�l azonnal hozz� siettek �s meghajoltak el�tte. Llar el�sz�r idegen�l b�mult r�juk, azt�n les�rt az arc�r�l a felismer�s. Darhem nagy�r fiai nem ak�rkik voltak e kir�lys�gban.

- Mi t�rt�nt? - fakadt ki bel�le azonnal a k�ts�gbees�s. - Ti a hercegn� k�s�ret�vel j�ttetek?
Hol van a hercegn�? Mi t�rt�nt vele?

- Igen, nagyuram - v�laszolta Rigel. - A k�s�retben voltunk, �s Rhodewy megt�madott minket.

- Szents�ges �g! - ki�ltott fel Llar. - �s a hercegn�?

- Itt vagyok - l�pett el� Badb.

Llar meglepetten m�rte v�gig az apr�druh�ba �lt�z�tt alakot.

- Mi ez? - fordult Rigelhez. - Valami farsangi maskara?

- Rhodewy a hercegn�t akarta elrabolni, nagyuram - magyar�zkodott Rigel. - Az �cs�m�k csak �gy tudt�k kij�tszani, hogy Badb �s az egyik, hozz� nagyon hasonlatos apr�d ruh�t cser�ltek. Ez�rt van a hercegn� ilyen �lt�z�kben.

- �s akkor most az az apr�d van Rhodewy kez�ben? - h�ledezett Llar.

- Igen.

- Szerencs�tlen fi�... - cs�v�lta meg a fej�t a herceg.

Badb el�r�bb l�pett.

- Az ifjak azonnal indulnak tov�bb aty�mhoz, hogy a seg�ts�g�t k�rj�k.

- Mihez, h�lgyem?

- Kiszabad�tani Godrikot - mondta Badb olyan hangs�llyal, mintha enn�l mi sem lenne term�szetesebb.

Llar sz�nakozva n�zett a l�nyra.

- Bizonnyal megviseltek a viszontags�gok. Jertek s�tramba, �s pihenjetek - invit�lta �ket.

- Nem hallottad? - f�rmedt r� Badb. - Rigel�knek azonnal tov�bb kell menni�k!

Llar orrcimp�ja megremegett. Arca egy szempillant�s alatt megv�ltozott. Most egy g�g�s herceg �llt el�tt�k, aki nem szokott ahhoz, hogy apr�druh�s �ll�t�lagos le�nyok parancsolgassanak neki.

- Azt mondod, hogy ez a hercegn�? - k�rdezte lebiggyed� sz�jsz�llel, mik�zben a tekintet�t tov�bbra is Badbra szegezte.

- Igen, nagyuram - felelte Rigel.

- Nem l�tom a kir�ly gy�r�j�t a kez�n - vonta �ssze a szem�ld�k�t Llar.

- Odaadtam Godriknak - szegte fel az �ll�t a l�ny. � sem volt kev�sb� g�g�s, mint a herceg.

- Mi�rt?

- An�lk�l nem hitte volna el Rhodewy, hogy � �n vagyok - pattogott Badb.

- �s �n ugyan mi�rt higgyem el, hogy hercegn� vagy? - v�gott vissza Llar.

Badb m�r nyitotta a sz�j�t a cs�p�s feleletre, de erre m�r Rigel k�zbesz�lt:

- A szavamat adom, nagyuram - mondta, majd hozz�tette: - Rem�lem, egy Anguis szava elegend� sz�modra.

- Kett�� - sz�lalt meg Malaz�r. - �n is a szavamat adom.

Llar r�juk n�zett, �s az arckifejez�se kiss� megenyh�lt.

- Elegend� - b�lintott. Azt�n visszafordult Badb fel� �s j�val kedvesebben mondta: - Viszont b�rmennyire is hercegn� vagy, unokafiv�reid is emberek �s meglehet�sen f�radtnak l�tszanak. Engedd �ket egy kicsiny�g pihenni �s megl�sd, ut�na k�nnyebben folytatj�k �tjukat.

Badb k�nyszeredetten b�lintott. Tetszett, nem tetszett, bel�tta, hogy a hercegnek igaza van, �s hogy csup�n a j� sz�nd�k besz�l bel�le. M�r l�pett el�re, hogy bemenjen a s�torba elfogadva Llar sz�v�lyes invit�l�s�t, �m Malaz�r k�zbesz�lt:

- K�sz�n�m a sz�vess�ged, nagyuram, de �n engedelmeddel ink�bb azonnal induln�k tov�bb.

A herceg kiss� bossz�san v�laszolt:

- Dics�retes, hogy ennyire sietn�l a parancsolatnak engedelmeskedni, de...

- Az az apr�d az �n bar�tom - v�gott a herceg szav�ba meglehet�sen tiszteletlen�l Malaz�r. - �s az �n �tletem volt, hogy adja ki mag�t Badbnak. Nem hagyhatom, hogy miattam baja essen. Minden perc sz�m�t.

Llar Rigelre n�zett, az ifj� pedig ezt mondta:

- Most nektek sincs itt a pihen�s �r�ja, nagyuram. Az �ton otthagytuk a t�bbieket. A holtak ugyan el nem szaladnak, de a sebes�lteknek min�l el�bbi seg�ts�gre van sz�ks�g�k.

Llar habozni l�tszott, de Badb k�zelebb l�pett hozz� �s kez�t k�nnyed�n a herceg karj�ra t�ve k�ny�rg�tt:

- K�rlek, uram! Seg�ts nek�nk! - �s a szem�t harmat lepte el. Llar pedig ahogy belen�zett ebbe a k�nnyes szemp�rba, v�gre igaz�n elhitte, hogy a menyasszonya �ll el�tte, �s a gerinc�n v�gigfutott egy kellemes �rz�s. Megfogta Badb kez�t, k�nnyed�n meg�rintette az ajk�val, azt�n ezt mondta:

- Seg�tek. - H�traintett a vez�reinek: - Hallott�tok. Ti - mondta az egyiknek - azonnal induljatok, vigyetek magatokkal vizet, �lelmet. Ti - intett a m�siknak - szerezzetek szekereket, b�lelj�tek ki �ket olyan k�nyelmesre, amilyenre csak �gy hirtelenj�ben tudj�tok �s menjetek a sebes�ltek�rt. Ti - intett a harmadiknak - biztos�ts�tok �ket. Most nem tartunk hajt�vad�szatot Rhodewy embereire, hadd higgye a S�t�t Herceg, hogy val�ban a hercegn�t tartja a mark�ban, akinek az �ps�g�t nem merj�k porty�val kock�ztatni. Ti pedig - fordult Malaz�r�khoz, - kaptok t�lem n�gy pihent, gyors lovat, �lelmet, vizet, �s ha gondolj�tok, azonnal indulhattok.

- K�sz�nj�k, nagyuram! - hajolt meg Rigel.

- K�sz�nj�k, nagyuram! - ut�nozta a b�tyj�t Malaz�r.

- K�sz�n�m, uram! - suttogta Badb is, de Llar tettetett szigor�s�ggal bel�fojtotta a sz�t:

- Te pedig, h�lgyem, azonnal bem�sz a s�torba t�rsn�iddal egy�tt �s lepihensz!

- Azonnal, uram - futott �t egy halov�ny mosoly Badb arc�n. Lehet, hogy kellemes lesz az �lete ezzel a f�rfival? - suhant �t az agy�n, azt�n egy kecses mozdulattal meghajtotta a fej�t �s val�ban elindult a s�tor fel�. Malaz�r�k el�tt azonban megtorpant �s fut� cs�kot lehelt unokafiv�rei arc�ra.

- Hogy szerencs�tek legyen! - mondta, s azt�n val�ban elt�nt a s�torlap m�g�tt. Teleri r�mosolygott az ifjakra, �gy k�vette �rn�j�t, Pennardunnak azonban m�r a mosolyhoz sem maradt elegend� ereje.

Rigel �s Malaz�r indul�s el�tt m�g l�tt�k, hogy a t�bor �gy ny�zs�g, mint a felbolygatott m�hkas.

J�l tette Llar, hogy k�t-k�t lovat adott al�juk. Amikor az egyik elf�radt, �t�lhettek a m�sikra, �s akkor emez pihenhetett. Nem volt az az igazi pihen�s, hiszen ennek a l�nak is ugyan�gy kellett mennie, mint a m�siknak, de legal�bb teher n�lk�l haladhatott egy darabig. K�nnyebbs�g volt m�r ez is. A k�t fi�nak m�g ennyi sem jutott.

Ha a Lord Vasil vezette csapat el tudott volna jutni Llar hercegig, h�rom napjukba tellett volna. Igaz, �jszakai pihen�kkel egy�tt. Most azonban Rigel �s Malaz�r meg�ll�s n�lk�l v�gtatott eg�sz �jszaka �s m�snap reggel is, �gy m�g f�l�ton sem j�rt a nap delel�ig, m�r meg is �rkeztek Kingtownba. Az �r�k ismert�k mindkett�j�ket, azonnal mehettek a kir�ly sz�ne el�.

Ahogy Berol megl�tta az unoka�ccseit, azonnal tudta, hogy baj van. F�lretolta azt a f�ember�t, akivel �ppen besz�lt �s intett a fi�knak, hogy k�vess�k a szomsz�dos, j�val kisebb terembe. Itt nekik szegezte a k�rd�st:

- Mi t�rt�nt?

Rigel egy cseppecsk�t sem volt kev�sb� f�radt, mint Malaz�r, de l�v�n � az id�sebb, h�t � sz�molt be a kir�lynak. Persze Berol nem �rte be ezzel az �sszefoglal�val; mihelyt megtudta, hogy a l�nya biztons�gban meg�rkezett Llarhoz, r�gt�n a r�szletek fel�l tudakoz�dott, �gy Malaz�rnak is be kellett kapcsol�dnia a besz�lget�sbe. �s persze odaadta Rhodewy level�t.
A kir�ly rezzenetlen arccal olvasta v�gig a pergament. Az arc�r�l akkor sem lehetett leolvasni semmit, amikor v�gzett vele �s �sszetekerte. Elgondolkodva simogatta az �ll�n a szak�ll�t �s azt�n r�n�zett Rigelre.

- K�sz�n�m - mondta egyszer�en.

Rigel t�tov�zott. A sz� �gy hangzott, mintha elbocs�t�s lett volna, de h�t... Mi lesz Godrikkal? Malaz�r ugyanerre juthatott, de � ki is mondta, amit gondolt:

- �s Godrik?

Berol egy nagyot s�hajtott, azt�n csak er�t vett mag�n, �s belen�zett a fi� szem�be.

- Nem tehet�nk �rte semmit - mondta nehezen.

- Micsoda?! - ki�ltott fel Malaz�r, �s Rigel is felh�rd�lt m�ltatlankod�s�ban.

- Nem ind�thatok h�bor�t Rhodewy ellen, mert elrabolta az egyik apr�domat - mondta Berol sajn�lkozva, de hat�rozottan.

- De ha nem tesz�nk semmit, Godrik meghal! - rivallt r� Malaz�r. F�radts�ga ments�g�l szolg�lhatott az udvariatlans�g�ra, mert a kir�ly ahelyett, hogy megb�ntette volna, egy�tt�rz�en tette a kez�t �ccse v�ll�ra.

- Sajn�lom, Malaz�r! - �s l�tszott rajta, hogy igaz�n sajn�lja. - Nem tudok seg�teni.

- De � a bar�tom! - ki�ltott fel a fi�, �s egy napon bel�l m�r m�sodszor eredtek el a k�nnyei.
Most meg sem pr�b�lta titkolni.

- Gondolkozz, Malaz�r! - magyar�zta halkan a kir�ly. - M�g ha sereggel menn�k, azzal sem menthetn�m meg Godrikot. Rhodewy csak akkor k�m�ln�, ha engedn�k a k�vetel�s�nek. M�rpedig ezt nem tehetem. B�rmennyire kedvelem magam is Godrikot, nem tehetem.

Malaz�r lehajtotta a fej�t �s meg�ll�thatatlanul zokogott. �rtette �, hogyne �rtette volna a kir�lyt, de csak az esze �rtette, a sz�ve azt �v�lt�tte, hogy nem hagyhatja a bar�tj�t. Hiszen miatta ker�lt �letvesz�lybe! Az eg�sz az � �tlete volt! �s most miatta kell meghalnia?!
Se Berol, se Rigel nem hat�dott meg egyk�nnyen, de most, a k�ts�gbeesett fi� l�tt�n mindkett�j�k sz�v�t �sszeszor�totta a sz�nalom. H�t t�nyleg nincs seg�ts�g?

- Sereggel nem mehet�nk �rte, de megpr�b�lhatjuk megsz�ktetni - sz�lalt meg Rigel v�ratlanul.

- Hogyan? - kapta fel a fej�t Malaz�r, �s a hirtelen �jra�led� rem�nyt�l v�gre abbahagyta a s�r�st.

- Llar �gyel a l�tszatra, t�le ugyan meg nem tudja Rhodewy, hogy Badb nincs a kezei k�z�tt. Most v�rja �fels�ge v�lasz�t �s nyugton marad. Mennyi el�ny�nk van? Egy nap? K�t nap?

- Mit tehettek ez id� alatt? - k�rdezte a kir�ly. Igaz�n k�v�ncsi volt, mit tal�lt ki Rigel.

- Elmegy�nk hozz� - gondolkodott hangosan a fiatalember. - Ha Godrik �gyes volt �s nem leplez�d�tt le, akkor valami toronyban tarthatja fogva a herceg. Val�sz�n�leg a legmagasabban, ahonnan a legnehezebb megsz�kni. Mi pedig...

- T�n felm�sztok a falon? - k�rdezte enyhe g�nnyal a kir�ly, de Rigel nem j�tt zavarba.

- H�t nem ez�rt b�ntette meg �ket Lord Vasil? - intett a fej�vel az �ccse fel�.

- Ah! - kapta fel a fej�t Berol.

- De igen! - kapta fel a fej�t Malaz�r is. H�pp�g�tt m�g egyet, megt�r�lte az orr�t, ut�na kih�zta mag�t. - Felm�szok �n ak�rmilyen falon!

- Ez a besz�d! - biccentett Rigel.

A kir�ly egyikr�l a m�sikra n�zett.

- �r�lts�g... - mondta halkan. - De tudom, ha megk�t�zn�lek benneteket, akkor is megpr�b�ln�tok.

- Meg - b�lintott Rigel.

- Meg - b�lintott Malaz�r.

- Akkor... nincs m�s h�tra, mint hogy m�g ti pihentek p�r �r�t, el�k�sz�ttetek mindent...