6. fejezet

Godriknak nem k�t�tt�k meg sem a kez�t, sem a l�b�t, m�gis tudta, hogy semmi es�lye sem lenne a sz�k�sre ennyi vigy�z� szem k�z�tt. Meg sem pr�b�lkozott h�t vele.

�gy l�tszik, Rhodewy biztos volt a dolg�ban. Az �rd�g vinn� el a set�t lelk�t, biztos is lehetett! Lord Vasil csapata megsemmis�tve, Llar egynapi j�r�f�ldre, a kir�ly m�g messzebb... H�t kit�l is kellett volna tartania?

Ha nem is l�p�sben, de k�nyelmes �get�sben tett�k meg az utat a kast�lyig, csak egyszer tartva pihen�t, hogy sz�ks�geiket elv�gezhess�k. Godriknak az izgalomt�l m�r r�g�ta esed�kes lett volna e m�velet, most azonban er�vel f�kezte mag�t, nehogy elhamarkodott dolgot tegyen. Siker�lt is egy bokrot keresnie, ahol leggugolhatott. H�t �rd�g tudja, mi�rt ragaszkodnak a l�nyok ehhez a pozit�r�hoz, mert enn�l k�nyelmetlenebb helyzetet Godrik szerint elk�pzelni is neh�z lenne. Roppant meg volt mag�val el�gedve, amikor �p ruh�zattal siker�lt meg�sznia az esetet, �s egy�ltal�n nem volt ellen�re, hogy hasonl�ra m�r csak a v�rban ker�lt sor, figyel� tekintetek n�lk�l. Az�rt el kell ismerni, a l�nyok �lete sem fen�kig tejfel.

De nem volt az az �v� sem.

Aznap este Rhodewy b�k�n hagyta, �m m�snap este be�ll�tott hozz�.

- El�gedett vagy, fens�g? - k�rdezte.

- Mivel? - k�rdezett Godrik vissza.

- A sz�ll�soddal - mutatott k�rbe a karj�val Rhodewy. - Az ell�t�soddal. A szolg�iddal.

Godrik fej�ben megfordult a gondolat, hogy le�cs�rol mindent, de azt�n meggondolta mag�t. A hercegb�l olyan hideg k�ny�rtelens�g �radt, hogy mi tagad�s, f�lelemmel t�lt�tte el a fi� sz�v�t. �gy h�t les�t�tte a szem�t �s ezt v�laszolta:

- J� minden.

- Van valami k�v�ns�god? - faggatta tov�bb a herceg.

"Engedj szabadon!" - tolakodott Godrik nyelve hegy�re a mondat, de lenyelte. Csup�n fut�lag r�pillantott a f�rfira, azt�n ism�t les�t�tte a szem�t.

- Nincs semmi - felelte.

Rhodewy elgondolkodva m�regette.

- Hercegn� l�tedre szokatlanul szer�ny vagy - mondta vontatottan.

Godrik csak eg�szen �rnyalatnyit vonta meg a v�ll�t.

- Kolostorban nevelkedtem - felelte.

- Igaz... - b�lintott Rhodewy.

Cs�nd telepedett r�juk, amit a herceg t�rt meg egy id� ut�n.

- Ismered Llart? - k�rdezte.

Godriknak ugyan fogalma sem volt r�la, hogy Badb ismerte-e a v�leg�ny�t, vagy sem, mindenesetre ezt mondta:

- Nem.

- Akkor nem gond n�ked, hogy nem hozz� m�gy n��l.

Godrik kiss� elpirult.

- Ahhoz megyek, akihez aty�m hozz�ad - felelte h�v�sen.

- Engedelmes vagy - h�zta f�lmosolyra a sz�j�t Rhodewy. - Ezt szeretem. J� feles�gem leszel.

- M�r ha aty�m �ld�s�t adja a tervedre - v�gta r� Godrik gondolkod�s n�lk�l. F�lelm�t kezdte f�lres�p�rni a harag.

- �ld�s�t adja - mondta Rhodewy magabiztosan.

- Nem olyan biztos az! - fakadt ki Godrik. - Ha hozz�d akart volna adni, hozz�d k�ld�tt volna. De �gy gondolta, Llar herceg szemre-f�re is k�l�nb, mint te!

- �gy gondolod? - h�zta �ssze a szem�t a S�t�t Herceg.

- �gy gondolom! - remegett meg Godrik orrcimp�ja indulatosan.

- Ha nem ismered, honnan veszed, hogy k�l�nb n�lam? - sz�k�lt teljesen r�snyire Rhodewy szeme.

- Mert csak k�l�nb lehet. Te nem vagy m�s, csak egy aljas haramia!

- Nocsak! - fonta �ssze a herceg a karjait a mell�n. - Az im�nt m�g olyan volt�l, mint egy szende ap�ca, most pedig l�m, mint egy t�zok�d� s�rk�ny!

- Csak mert az igazat mondom? - k�rdezte kih�v�an Godrik. Heves term�szete teljesen fel�lkerekedett minden �vatoss�gon.

- Az igazat? - villant meg Rhodewy szeme. - Att�l tartok, kedvesem, egy apr�s�got elfeledel.

- Ugyan mit? - biggyesztette le a sz�j�t Godrik.

- Azt, hogy az �n kezemben vagy. �s �n azt teszek veled, amit akarok - mordult r� Rhodewy, azzal megragadta a "hercegn�" karj�t, �s mag�hoz r�ntotta.

�m Godrik m�r t�l volt azon, hogy megijedjen.

- Nem vagyok a mac�d! - sziszegte Rhodewy k�p�be.

- B�rmelyik pillanatban azz� tehetlek - sziszegett vissza a herceg, �s olyat r�zott a fi�n, hogy annak m�g a foga is �sszekoccant, m�gis �gy ki�ltott:

- De akkor a Cochran Carrick-i birtokot nem kapod meg!

Rhodewy megdermedt. Szor�t�sa semmit sem cs�kkent, �s ha szemmel �lni lehetne, Godrik minden bizonnyal holtan esett volna �ssze.

- M�r mi�rt ne kapn�m meg? - pr�selte ki mag�b�l nehezen a herceg.

- Mert akik er�szakot m�velnek l�nyokon, azokat felakasztj�k - jelentette ki Godrik tiszta tekintettel.

- A feles�gem leszel, ostoba! - k�pte a szavakat Rhodewy nehezen birk�zva meg gyilkos indulat�val.

- Ha nemet mondok az olt�rn�l, akkor nem!

- K�nyszer�teni foglak! - r�ntotta mag�hoz ism�t Rhodewy.

- Kir�lyl�nyt akarsz hitvesednek, h�t akkor tiszteld a rangj�t! - v�gta oda Godrik �s olyan g�g�sen n�zett a hercegre, mintha val�ban kir�lyl�ny lenne.

Rhodewy ism�t megdermedt, azt�n vontatottan ugyan, de elengedte Godrikot.

- A kir�lyl�nyok is csak egy�g�t pisilnek - mondta v�gtelen�l g�nyosan.

Godrik nem is gondolkodott, csak lend�lt a keze Rhodewy arca fel�. A f�rfi nem k�sz�lt fel a pofonra, �gy k�s�n kapta el a fej�t, �s a fi� kez�n l�v� gy�r� �les pereme fels�rtette az ajk�t. Rhodewy egyik kez�vel elkapta Godrik kez�t, a m�sikkal meg�rintette a sebet. Haragosan sz�k�lt �ssze a szeme, amikor megl�tta az ujjain csillog� v�rt.

- Az esk�v� ut�n megmutatom neked, merre lakik az Isten - sziszegte fenyeget�en. - De addig is... vigy�zz e gy�r�re, fens�g! Mert egyed�l ez �r rajtad valamit! - S azzal �gy megszor�totta a fi� karj�t, hogy annak k�nnybe l�badt a szeme. L�k�tt rajta egyet, amikor elengedte, azt�n sarkon fordult �s t�vozott.

Godrik sziszegve tapogatta a csukl�j�t, ahol a herceg megmarkolta. Mi tagad�s, f�jt rettenetesen. Enn�l csak a sz�ve f�jt jobban, ahogy bel�mart a k�ts�gbees�s. Hogy fogja � kib�rni azt a p�r napot, m�g meg�rkezik Malaz�r? Csak j�nne m�r, csak j�nne...!

De legal�bb egy kicsiny�g megfizetett a hercegnek! Leh�zta az ujj�r�l a gy�r�t, �gy n�zte k�rbe, hogy megcsorbult-e, amikor �ssze�tk�z�tt a f�rfi ajk�val, de szerencs�re semmif�le s�r�l�st nem fedezett fel rajta, csak egy eg�szen apr�cska v�rcseppet. "Milyen k�r, hogy nem �lesebb ez a perem!" - gondolta Godrik. - "Vagy lett volna nagyobb! Mondjuk, mint egy k�s! Vagy mint egy t�r! Igen! Azzal ak�r v�gezhetemt is volna a S�t�t Herceggel! Csak egy v�g�s..." - Godrik elj�tszotta, milyen lett volna, ha egy t�r lett volna a kez�ben, �m a sz�les, nagy lend�let� mozdulat v�g�n kics�szott a kez�b�l a gy�r� �s belepottyant a kandall�ba.

A fi� megdermedt. Egek! Mi lesz most? Tudta, milyen fontos ez a gy�r�, hiszen Badb elmondta neki, amikor az ujj�ra h�zta. A kir�ly adta a l�ny�nak, mellyel igazolhatja mag�t. No meg pecs�t is egyben, a Cochran Carrick-i birtok tulajdonos�nak pecs�tje. Ha elv�sz, annak bel�thatatlan k�vetkezm�nyei lehetnek.

Nem szabad elvesznie!

Godrik kutatva pillantott k�rbe, de egy piszkavasat sem l�tott, amivel kikotorhatta volna a t�zb�l a gy�r�t. Nincs itt egy k�s se, egy bot se... T�n egy f�klya? Odaugrott, de a f�klya t�l magasan volt, nem b�rta kir�ngatni a tart�j�b�l.

Mi lesz most?!

Godrik k�ts�gbeesve l�pett k�zel a kandall�hoz. Nagy leveg�t vett, azt�n gyors mozdulattal belekapott a t�zbe. Siker�lt felkapnia a gy�r�t, de az szinte azonnal kics�szott a kez�b�l �s k�t l�ngol� has�b k�z� egy v�konyka r�sbe esett. Godrik keze k�vette a gy�r� �tj�t, sz�tkotorta a has�bokat, azt�n megragadta az �kszert �s visszar�ntotta a kez�t.

M�g csak a ruh�ja ujja sem p�rk�l�d�tt meg.

"Nagyon gyors voltam" - gondolta a fi� bizonytalanul, de arra m�r v�gk�pp nem tudott semmilyen magyar�zatot, hogy mi�rt nem forr� a gy�r� �s mi�rt nem s�ti meg az ujj�t, amire visszah�zta. �m nem t�rte rajta a fej�t. Minek? Van �gy is �ppen el�g dolog, amin gondolkodhatott, m�ghozz� egyik nyomaszt�bb, mint a m�sik. Mindenesetre m�g k�zelebb h�z�dott a t�zh�z, mintha v�delmet rem�lhetett volna t�le. Hiszen ebben az ellens�ges v�rban m�s v�delemre am�gy sem sz�m�thatott.

B�rmennyire is b�tor volt Godrik, �gy �rezte, h�rman vannak a szob�ban: �, a t�z �s a szorong�s.
*
A k�vetkez� este, amikor a herceg ism�t be�ll�tott, Godrik szent�l megfogadta, hogy nem hagyja felm�rges�teni mag�t. Rhodewy mondhat, amit akar, elengedi a f�le mellett. De persze nem �gy lett.

Hogy Rhodewy mi�rt kereste fel ism�t, ki tudn� megmondani. Hiszen Godrik hi�ba volt angyalarc�, h�j�n volt minden n�iess�gnek, �gy biztos, hogy nem az olthatatlan v�gy hajtotta hozz� a herceget. �nigazol�st sem kereshetett n�la; Rhodewy nem az a fajta ember volt, akit b�nei elk�vet�se ut�n lelkiismeret-furdal�s gy�t�r. Ellenkez�leg. Tal�n �ppen az a legval�sz�n�bb magyar�zat, hogy Godrik verg�d�s�nek l�tv�nya vonzotta. A "hercegn�" k�njaiban akart gy�ny�rk�dni.

- Mi�rt pont te kaptad a Cochran Carrick-i birtokot? - k�rdezte.

Godrik r� sem n�zett, a t�zet b�multa.

- K�rdezd aty�mat - felelte kurt�n.

- Ritk�n j�rok az udvarban - mondta Rhodewy. - Meglehet, jobb lett volna s�r�bben, de a pletyk�k az�rt ide is elhallanak. No meg az ember nyelvet is szerezhet, ha tudja a m�dj�t.

- Arnold lovagra gondolsz? - k�rdezte cs�p�sen Godrik. Csak nem b�rta f�kezni mag�t.

- Egy ilyen lovag nagyon hasznos tud lenni - h�zta el a sz�j�t cinikusan Rhodewy. - R�ad�sul �gy hasznosnak is �rezheti mag�t. Hiszen egy�bk�nt csak egy kis senki. L�tod, nemcsak a zseb�t t�mtem meg, hanem �rtelmet is adtam ostoba �let�nek.

- Hogy te milyen nagyszer� ember vagy! - g�nyol�dott d�h�sen Godrik.

- �r�l�k, hogy kezdesz r��bredni.

- De ha ilyen nagyszer� vagy, mi�rt nyilaztattad le Mater Mari�t?

- Az csak egy kis bossz� volt helyetted - somolygott Rhodewy.

- Helyettem? - kerekedett ki Godrik szeme.

- H�t persze - l�pett k�zelebb a herceg. - Hiszen te nem ap�ca vagy. M�gis kolostorba k�nyszer�tettek. Nem �rzed, mekkora m�lt�nytalans�g �rt?

- Nem - felelte Godrik, de kiss� elbizonytalanodott. T�nyleg, mi�rt z�rt�k Badbot kir�lyl�ny l�t�re kolostorba?

- Pedig szerintem igen - mondta a herceg. - N�v�reid bezzeg igazi f�hercegn�i neveltet�sben r�szes�ltek. M�g a h�god is. Csak te nem. Nem gondolod, hogy ennek oka van?

- Mif�le oka? - k�rdezte Godrik. Rettenetesen k�v�ncsi volt, ugyanakkor Badb nev�ben m�r el�re felborzol�dva v�rta a herceg v�lasz�t.

- Mert t�ged ap�d semmibe vett - v�gta oda Rhodewy, �s arc�ra el�gedett rosszindulat �lt ki, ahogy l�tta Godrik h�kkenet�t. - Nem is tekint a saj�t l�ny�nak.

- Micsoda? - hebegte a fi�.

- A kir�ly fekete - vigyorgott Rhodewy. - �s Izabelle kir�lyn� is fekete. A n�v�reid �s a h�god is. Csak te vagy sz�ke.

Godriknak sz�d�t� sebess�ggel forgott az agya, �s hirtelen bevillant neki kir�lyn�ja anyj�nak a k�pe, akit el�z� �vben volt alkalma l�tni, amikor a k�t kir�lyi csal�d tal�lkozott. Gunrud kir�lyn� sz�ke volt m�g most is, noha m�r j�csk�n keveredtek a haj�ba �sz hajsz�lak.

- A nagyany�m is sz�ke - mondta. - �r�k�lhettem t�le.

- Vagy ap�dt�l, ha ap�d valaki m�s �s nem a kir�ly - d�f�tt l�thatatlan t�t a "hercegn�be" Rhodewy.

Godrik els�padt a haragt�l.

- Azzal v�dolod a kir�lyn�t, hogy h�tlen lett volna? - k�rdezte v�szj�sl�an halkan.

- Nem �n - vigyorgott Rhodewy, - hanem a kir�ly.

- A kir�ly soha nem �ll�tott ilyet - csattant fel Godrik.

- Nem mondta ki, de gondolta.

- �s te honnan tudod, mit gondol a kir�ly? - m�rte v�gig megvet�en a herceget Godrik.

- Mi m�s�rt dugott volna el egy kolostorban? - v�gott vissza Rhodewy.

- Ha fatty�nak tartana, mi�rt adja nekem a Cochran Carrick-i birtokot?

Rhodewy csak egy pillanatra hallgatott el, hogy �sszeszedje a gondolatait.

- A n�v�red egy eg�sz orsz�got kap - felelte v�g�l cs�p�sen.

- Myra ugyan semmit, csak t�n a fia - biggyesztette le az ajk�t Godrik. - De Pleng �s Liara m�g annyit sem.

- A kir�ly m�gis m�sk�nt b�nik veled, mint vel�k.

- Igen - emelte meg az �ll�t Godrik. - Mint kedvenc�vel.

- Kedvenc�vel, akit l�tni sem akar?

- Kedvenc�vel, akinek a legjobbat adja.

- Cochran Carrick m�g nem az aranyb�nya - intette Rhodewy.

- Csak maga az arany. Az�rt fened r� annyira a fogad - v�gta oda Godrik.

- Na �s ha fenem? - Rhodewy arca teljesen els�t�t�lt. - Llar is azt teszi!

- De m�sk�pp!

- �n nem hajb�kolok az udvarban, mint �, a k�l�nbs�g csup�n ennyi! - d�r�gte a herceg.

- Meg az, hogy � tiszta h�r� lovag, ellenben te nem! - ki�ltotta Godrik.

A herceg egyetlen l�p�ssel termett mellette, �s �gy fogta meg a v�ll�t, mintha �ssze akarn� roppantani.

- M�r megint elfeledkezel arr�l, hogy a kezemben vagy - sziszegte a "hercegn�" arc�ba.

- Te pedig megint elfeledkezel arr�l, hogy ki vagyok - v�gott vissza Godrik.

- Ostoba! - sisteregte a herceg, �s m�g jobban megszor�tva a v�ll�t k�zelebb r�ntotta mag�hoz a fi�t.

Godrik a f�jdalomt�l felki�ltott. �s a hangja megbicsaklott.

A szob�t a mut�l� fi� f�rfihangja t�lt�tte be.
*
Rigel�k m�snap este �rtek Rhodewy v�r�hoz. Varj�f�szek - mert ez volt a neve - kis szigeten �llt, j�ghideg viz�, felduzzasztott hegyi foly� fogta k�zre a sz�les v�lgyben, melynek vize a g�t ellen�re is veszedelmesen sebes sodr�s� maradt. A falak meredeken, massz�van meredtek az �gnek, annyira massz�van, hogy a fi�k meg�rtett�k, mi�rt nem akart a kir�ly h�bor�t. Ostromg�pekkel sem lehet bevenni az ilyen falakat. Nekik azonban nem bevenni�k, hanem megm�szniuk kell. Tudt�k, nem lesz egyszer� feladat. F�k�nt �gy, f�radtan. Mert ugyan a kir�ly ragaszkodott hozz�, hogy aludjanak, �s �k val�ban v�gig is aludt�k azt a napot �s nagyj�b�l azt az �jszak�t is, de Malaz�rt m�r hajnalban kiverte az �gyb�l az aggodalom, � maga pedig Rigelt, ut�na pedig ism�t meg�ll�s n�lk�l v�gtattak. Most azonban nem volt pihen�sre id�. Tudt�k, hogy ha ma �jjel nem siker�l a sz�ktet�s, akkor Godriknak v�ge. Az izgalom �j er�t adott nekik.

Mindketten feket�be �lt�ztek, mindkett�j�kn�l volt k�t�l �s n�h�ny t�r - mind�ssze ennyi volt az �sszes fegyverzet�k. �j, ny�l akad�lyozta volna �ket a m�sz�sban, ha pedig felfedezik �ket, a kard is hi�ba. Az egyik ifj�t, aki vel�k j�tt, otthagyt�k a v�r el�tt az erd�ben, hogy vigy�zzon a lovakra, a m�sik vel�k j�tt a v�zpartig. Varj�f�szek el�tt nem sok bokrot hagytak meg, �gy a lopakod�knak ki kellett v�rniuk, m�g a holdat felh�k takart�k be. Az �j�sz a teljes s�t�ts�gben emelkedett fel �s l�tt �t a t�loldalra. A ny�lvessz�h�z k�telet k�t�ttek �s most mindh�rman belekapaszkodtak, �gy r�ngatt�k, hogy megtudj�k, megb�rja-e �ket. Nem b�rta. Vigy�zva, minden zajra �gyelve vissza kellett h�zniuk a nyilat, hogy az �j�sz ism�t kil�hesse. Ism�t belekapaszkodtak, r�ngatt�k. Most megb�rta �ket. Lehet indulni.

Lehetett volna, ha a felh�k nem k�sznak el a hold el�l. A vid�ket egyszerre ez�st�s, de �les f�ny vil�g�totta meg. Az ifjak a kis bokor takar�s�ban lapultak a f�ld�n �s magukban h� im�kat rebegtek, hogy a falon s�t�l� �r�knek kedv�k ne szottyanjon len�zni. Nem is az�rt, hogy �ket megl�tn�k, hanem hogy a foly� felett �t�vel� k�t�l ne sz�rjon nekik szemet. Igaz, a k�t�l v�kony volt, de a telihold f�ny�ben m�giscsak �les vonalk�nt v�gta kett� a vizet alig valamivel a habok felett.

Az �giek azonban kegyesek voltak; az �r�k t�volabbra n�ztek, a hold pedig hamarosan ism�t s�r� felh�k m�g� rejtezett.

Most m�r val�ban lehetett indulni.

Rigel ment el�l, Malaz�r k�vette. A hegyi foly� jeges vize az els� pillanatban m�g a lelket is megfagyasztotta benn�k, de azt�n meglep� m�don langyoss� v�lt. A sodr�sa is mintha megv�ltozott volna; mintha nem oldalra, hanem el�re, a v�r fel� tasz�totta volna �ket. Minden bizonnyal csak a k�pzelet�k j�tszott vel�k, de k�pzelg�s ide vagy oda, k�nnyebben haladtak �ltala, �s ez a f� - gondolta Rigel.

Szinte pillanatok alatt �t�rtek a t�loldalra. Sz�l se lebbent, ruh�ik m�gis gyorsan megsz�radtak. Ujjaikra �s l�bujjukra t�maszkodva n�ma cs�ndben k�sztak fel a falon. Ez m�r j�val kem�nyebb di�nak bizonyult, mint a foly�n val� �tkel�s, k�l�n�sen, hogy Rigelt ism�t elkapta az az er�s fejf�j�s, ami a minapi s�r�l�se k�vetkezm�nye volt. Hi�ba, annak az �t�snek nem a napokon kereszt�l tart� lovagl�s �s a meger�ltet�s lett volna a megfelel� gy�gym�dja... De ha egyszer nem volt m�s v�laszt�sa?

A k�ls� v�rfaln�l m�g Rigel ment el�l. � v�rta ki, hogy elhaladjon az �r, � r�gz�tette kifel� is, meg befel� is a k�telet, a k�ls� v�ron is � v�gott �t el�sz�r, de a bels� v�r fal�n�l m�r Malaz�r �rkezett fel el�bb. A fiatalabb testv�r �vatosan lapult meg, am�g az �r itt is elhaladt, azt�n gyorsan, de zajtalanul r�gz�tette a k�telet, amit ledobott Rigelnek. A seg�ts�g �gy is majdnem kev�snek bizonyult: Rigel ekkora m�r �gy elgy�ng�lt, hogy a k�t�len is alig b�rt felm�szni. Malaz�rnak kellett �ggyel-bajjal �temelnie a fal perem�n. M�g szerencse, hogy az �r meg�llt a m�sikn�l besz�lgetni, mert ha visszaj�tt volna, biztos nem ker�lte volna el a figyelm�t Rigel heves zih�l�sa.

Malaz�r �tosont a t�loldalra �s r�gz�tette a m�sik k�telet. K�nnyebb volt azon lem�szni, mint a falon, no meg visszafel� is j� haszn�t vehett�k. Csak arra kellett �gyelni, hogy az �r�k - vagy b�rki m�s b�m�szkod� - �szre ne vegye. A leleplez�s vesz�lye persze mindig fenn�ll, de Malaz�r - amennyire lehets�ges - megpr�b�lta �lc�zni a k�telet. Amikor v�gzett, habozva n�zett Rigelre. A fiatalember felkelt volna, de Malaz�r azonnal visszaosont hozz�.

- Maradj! - suttogta olyan halkan, ahogy csak b�rta.

Rigel mozdult volna, de Malaz�r visszanyomta. Hang n�lk�l kih�zta a b�tyja csizm�ja sz�r�b�l az egyik t�rt �s odaadta Rigelnek.

- �gyelj! - lehelte, �s Rigel k�nytelen-kelletlen tudom�sul vette, hogy r� val�ban csak az �r szerepe maradt. Nem b�rt volna lem�szni a falon.

Malaz�r fej�ben fut�lag megfordult, hogy l�m, napokon bel�l m�r m�sodszorra k�nytelen otthagyni a sebes�lt b�tyj�t, �m csak egy gyors foh�szra maradt ideje, hogy most is olyan szerencs�sen l�thassa viszont, mint els� alkalommal, azt�n m�r csak az el�tte �ll� feladatra �sszpontos�tott.

Pillanatok alatt f�ldet �rt �s alant elrejtette a k�t�l v�g�t, nehogy valami arra b�kl�sz� felbotoljon benne. �rny�kt�l �rny�kig, falt�l falig osonva lelte meg a tornyot, amit m�g Rigellel n�ztek ki. Ez volt a legmagasabb, �s l�tt�k, hogy a fels� szob�j�b�l f�ny sziv�rog ki. Csak felt�telezt�k, hogy Rhodewy ide z�rta Godrikot, de mivel nem k�rdez�sk�dhettek, csak �gy bizonyosodhattak meg fel�le, ha felm�sztak. Azazhogy most m�r csak Malaz�r egyed�l.

B�rmennyire is bizonygatta Malaz�r a kir�lyn�l, hogy ak�rh�ny fallal megbirk�zik, most, a k�t v�rfal ut�n �s e sz�rnyen magas torony t�v�ben a fi� elbizonytalanodott. K�r is lett volna tagadnia maga el�tt, hogy elf�radt. Nagyon elf�radt. �s m�g Rigel sincs mellette, hogy el�zze mell�le a mag�nyoss�g sz�lte f�lelmet. Hirtelen nagyon is �lesen d�bbent r�, hogy hol van, �s hogy mi t�rt�nhet vele, ha elkapj�k. Ahogy Rhodewy a barlangn�l viselkedett... a fi�nak nem voltak k�telyei afel�l, hogy mi v�rna r�.

Malaz�r lehajtotta a fej�t �s m�lyeket l�legzett. Ha neki rossz, milyen lehet Godriknak? Nem hagyhatja mag�ra. � most Govan lovag, Godrik pedig Arin kir�lyl�ny, akiknek t�rt�net�t Dieter, a dalnok �nekelte el nekik nemr�g a kir�ly udvar�ban. �s l�m, akkor is megbirk�zott egy toronnyal, ez sem foghat ki rajta. El�re h�t!

Malaz�r elsz�ntan indult neki. Keze-l�ba m�r az els� n�h�ny m�ter ut�n er�sen remegett, de nem �llt meg, folytatta. � most Govan lovag, Godrik meg Arin kir�lyl�ny... K�r, hogy Godriknak nincs olyan hossz� haja, mint Arinnak... M�r messze van a f�ld, nem sok lehet h�tra... Nem szabad len�zni... Nem sok van m�r h�tra... Isten az �gben, sz�rnyen sok van m�g h�tra! H�t mekkora ez a nyavaly�s torony?! Felfel� n�zni sem szabad... Csak �vatosan... Rendben, n�ha lehet pihenni... Ez az, Malaz�r! Most egy kicsit pihegsz, azt�n folytatod... Mindj�rt folytatod... Csak egy pillanat szusszan�st m�g...

Az �jszaka cs�ndj�t k�ts�gbeesett ki�lt�s t�pte sz�t. �s Malaz�r a ki�lt�sban r�m�lten ismerte fel Godrik hangj�t.