7. fejezet

Egy pillanatra mindketten megdermedtek.

- Ki vagy te? - k�rdezte Rhodewy fenyeget�en.

Godrik sz�lni sem mert. F�lt, hogy a hangja ism�t el�ruln�. Akkor is csak f�jdalmasan sziszegett, amikor Rhodewy ism�t megszor�totta a v�ll�t, �s azt�n meg is r�zta.

- Ki az �rd�g vagy te? - ord�totta a fi� arc�ba.

Godrik szem�b�l visszatarthatatlanul kicsordult a f�jdalom k�nnye.

- Ki lenn�k? - suttogta. Abb�l h�tha nem lesz baj.

Rhodewy kutatva b�mult r�, ugyanakkor l�tszott rajta, hogy er�sen gondolkodik.

- Az apr�d - mondta mintegy mag�nak. - � is sz�ke... Az apr�d vagy, igaz?

- Badb hercegn� vagyok - ny�sz�r�gte Godrik.

Rhodewy egyik kez�vel tov�bbra is szor�totta a fi� v�ll�t, a m�sikkal viszont a mellkas�hoz kapott. B�rmennyire is f�jt a v�lla, Godrik megpr�b�lt elfordulni a matat� k�zt�l. A herceg m�g szorosabban markolta, annyira, hogy kis h�j�n elt�rte a fi� kulcscsontj�t, �s k�nyszer�tette vele, hogy h�trad�lj�n. Godrik t�ntorogva, kap�l�zva b�r, de k�nytelen volt engedelmeskedni �s hagyni, hogy Rhodewy k�m�letlen�l megtapogassa a mellkas�t. Nem meglep�, hogy a herceg ugyan egy fia domborulatot sem tal�lt rajta. Bezzeg alantabb! Mert Rhodewy keze nem �llt meg, lejjebb cs�szott, �s ott viszont olyasmit tal�lt, amit hercegn�kn�l, de m�g k�z�ns�ges p�rn�kn�l sem szok�s tal�lni.
- Mocskos f�reg! - sziszegte d�h�ben �sszeszor�tott fogakkal Rhodewy. - Mocskos kis f�reg! Ez�rt meglakolsz!

Ell�kte mag�t�l a fi�t, aki beleesett a kandall�ba. �m Godriknak nem a t�z heve f�jt, hanem a v�lla ott, ahol az im�nt meggy�t�rtetett, �s ahogy a m�sik kez�vel odakapott, a lend�lettel Rhodewy arc�ba siker�lt s�p�rnie a parazsat.

A herceg �v�ltve kapott az arc�hoz, de a k�vetkez� pillanatban f�lig vakon el�r�ntotta a t�r�t. Godrik beler�gott a herceg t�rd�be, amit�l Rhodewy h�trat�ntorodott, �m azt�n felb�sz�lve el�relend�lt. Godrik gondolkod�s n�lk�l markolt bele a par�zsba �s t�mad�ja arc�ba dobta. Am�g Rhodewy igyekezett les�p�rni mag�r�l az izz� k�nt, a fi� felpattant, kez�be kapott egy m�retes l�ngol� hus�ngot �s a herceg arc�ba lend�tette. � maga volt a legjobban meglepve, amikor Rhodewy teste az �t�s ut�n �vben hajlott meg, szeme kimeredt, sz�j�t hangtalan ki�lt�sra nyitotta, azt�n eld�lt, mint egy zs�k.

A herceg m�g�l el�bukkant Malaz�r.

Er�sen zih�lt, de a kez�ben tartott t�rr�l lass� cseppekben cs�p�g�tt a f�ldre Rhodewy v�re.
*
- Megmondtam, hogy tal�lkozunk m�g - lihegte Malaz�r, mik�zben l�b�val a h�t�ra ford�totta a herceget. Rhodewy �lt m�g, de m�r csak alig. Szeme azonban m�g r�m�lten p�szt�zta a k�t fi�t, �s l�tszott rajta, hogy felismerte Malaz�rt.

- Hol van a kir�ly serege? - k�rdezte Godrik, de a bar�tja csak megr�zta a fej�t.

- �n vagyok itt, meg Rigel - mondta. Lekapta a h�t�r�l a k�nny� kis batyut �s m�sik fi� fel� ny�jtotta. - Ezeket vedd fel. Fi�-ruh�k vannak benne.

Godrik nyelv�re ezer k�rd�s tolult, de bel�tta, hogy most nincs id� a besz�lget�sre. Vill�mgyors mozdulatokkal b�jt ki Badb ruh�ib�l �s h�zta mag�ra a saj�tjait. Ek�zben Malaz�r a mag�val hozott k�telet r�gz�tette. Lefel� m�r v�gk�pp nem lett volna kedve a falon m�szni.

- Ezzel mi legyen? - k�rdezte Rhodewy fel� intve, amikor Godrik is elk�sz�lt.

A sz�ke fi� megr�ntotta a v�ll�t.

- Mi lenne? - mondta. - Itt hagyjuk.

Malaz�r megfontoltan r�b�lintott, azt�n els�nek l�pett �t az ablakp�rk�nyon. Godrik azonban ahelyett, hogy azonnal k�vette volna, kivett n�h�ny fatusk�t a kandall�b�l �s sz�tsz�rta �ket a szob�ban. M�g egy utols� pillant�st vetett a halkan h�rg� hercegre, azt�n � is �tl�pett az ablakp�rk�nyon.

Pillanatok alatt le�rtek. �rny�kt�l �rny�kig osonva jutottak el a bels� v�r fal�hoz, oda, ahol Malaz�r elrejtette a k�telet. Gyorsan, de �vatosan felm�sztak. Szerencs�re az �r m�g mindig a m�sikkal besz�lgetett. Egy pillanatra meglapultak Rigel mellett.

- Hogy vagy? - k�rdezte suttogva Rigel.

- J�l - suttogta vissza Godrik. - �s te?

Rigel csak b�lintott, mire Malaz�r azt mondta:

- Akkor induljunk.

Rigel - aki el�l ment - �ppen fel�rt a k�ls� v�rra, amikor ki�lt�sokra lettek figyelmesek. Hirtelen t�l vil�gos is lett a h�tuk m�g�tt minden, �gyhogy visszatekintettek.

A nagy torony l�ngokban �llt. Az a szoba, amibe Rhodewy Godrikot z�rta, egyik pillanatr�l a m�sikra kigyulladt �s most �gy �gett a s�t�t �jben, mint egy hatalmas f�klya.

- Behatol�k! - Most m�r �rtett�k azt is, hogy mit kiab�lnak az �r�k.
Szerencs�tlens�g�kre a monument�lis f�klya f�nye �ppen r�juk esett. A v�rbeliek felfedezt�k �ket. Repkedtek k�r�l�tt�k a nyilak, egyik-m�sik v�szesen k�zel. Malaz�r �s Godrik megsokszorozta az er�fesz�t�seit, hogy fel�rjen. Rigel k�zben felvette a k�zelharcot n�gy-�t odarohan� �rrel. Sebes�lten nem sok es�lye maradt volna, ha Malaz�r nem �rkezik meg id�ben. Kett�j�knek siker�lt �rtalmatlann� tenni a t�mad�kat, mire Godrik is fel�rt. Hi�ba, �k Lord Vasil tan�tv�nyai voltak, az �r�k pedig nem.

De m�r j�tt rohanv�st a t�bbi. A fiatalok jobbnak l�tt�k menek�l�re fogni a dolgot. Ism�t Rigel indult els�nek, �t k�vette Malaz�r, v�g�l Godrik l�pett �t a mellv�den. � m�g egy utols� pillant�st vetett a toronyra. "B�rcsak robbanna fel az eg�sz" - gondolta, �s ekkor iszonyatos l�ngcs�v�k l�velltek szanasz�t l�ngba bor�tva mindent, amit �rtek.

A fel�j�k rohan�k megtorpantak, a sz�rny� t�zij�t�k k�t�tte le a figyelm�ket. Ezt haszn�lta fel Godrik, hogy maga is elinduljon. �m m�g egyik�k sem �rt le teljesen, amikor odafent elv�gt�k a k�telet. A fi�k az utols� pillanatot felhaszn�lva l�kt�k el magukat a falt�l, hiszen ha a fal t�v�be esnek, hal�lra z�zz�k magukat. A v�zbe esve t�bb es�ly�k maradt, b�r a sebes sodr�s� j�ghideg foly� sem kecsegtetett t�l sok j�val.

A t�lparton hagyott ifj� ragyog� id�z�t�ssel l�tte ki a m�sik nyil�t a k�t�llel: Rigel �s Godrik is el b�rta kapni - Malaz�r azonban nem. M�gsem sodorta el a foly�; egyenletes, gyors temp�val �szta �t, mintha nem lett volna k�r�l�tte a sodr�s, nem lett volna hideg, �s nem z�poroztak volna a feje k�r�l a nyilak.

Egy karcol�s sem esett rajtuk akkor sem, amikor �tv�gtak a tiszt�son, pedig az �g� torony f�nye elhatolt od�ig is. M�gis s�rtetlen�l �rt�k el lovaikat, azt�n m�r csak v�gtattak, v�gtattak, messze, el ett�l az el�tkozott helyt�l.

Csak az els� hegyre fel�rve pillantottak vissza.

Rhodewy balj�slat�, set�t v�ra l�ngokban �llt.

De azt m�r nem l�tt�k �k sem, hogy reggelre porig �gett.

Soha senki nem �p�tette �jj� Varj�f�szket.
*
Badb hercegn� �s Llar herceg esk�v�j�n h�rom fiatal �lt a d�szvend�gek hely�n, akik k�z�l kett� m�g a tizennegyedik �v�t sem t�lt�tte be. Az ifj� p�r megk�l�nb�ztetett szeretettel �s tisztelettel b�nt vel�k, amit sok vend�g nem �rtett, m�g akkor sem, ha ketten az ifj� ara rokonai voltak. B�r sutyorogva besz�lt�k, hogy t�n a harmadik is az, annyira hasonl�tott a hercegn�re.

Llar herceg �s Badb hercegn� megh�vt�k �ket, hogy j�jjenek b�rmikor, sz�vesen l�tott vend�geik lesznek. Rigel a Nagy H�bor�ban bek�vetkezett hal�l�ig meg is l�togatta �ket, m�ghozz� olyan s�r�n, ahogy szolg�lata engedte, �s Malaz�r is sokszor tartott vele, de Godrik csak az �r�k�s�d�si H�bor� el�est�j�n tal�lkozott ism�t Badbbal. Ekkor m�r mind neki, mind a hercegn�nek n�h�ny szarkal�bat rajzolt az id� a szeme k�r�, egy-k�t �sz hajsz�l is vegy�lt m�r sz�ke �st�k�kbe, Godrik hatalmas termet� �s erej� f�rfi lett, Badb pedig k�z�pkor�, de m�g mindig gy�ny�r� n�, �m ugyanolyan szeretettel n�ztek egym�sra, mintha az a tengersok id� el sem telt volna k�zben.

Hossz�-hossz� �r�kat t�lt�ttek besz�lget�ssel, �s addig Llar tapintatosan senkit nem engedett a k�zel�kbe.

Huszonkilenc �v...

Mi minden tud t�rt�nni huszonkilenc �v alatt! L�lekben ism�t megsiratt�k Rigelt, Mater Mari�t �s mindazokat, akiket elvesz�tettek k�zben. Csak egyvalakit nem sirattak meg: Rhodewyt.

- Tudod-e, hogy Lord Martin k�rt�r�t�st k�vetelt aty�mt�l Rhodewy hal�l��rt? - k�rdezte egyszer Badb.

- K�rt�r�t�st? - kerekedett ki Godrik szeme a csod�lkoz�st�l. - Mi v�gre? Hogy a fia el akarta ragadni er�vel a kir�lya l�ny�t? �r�lj�n, hogy �fels�ge nem vett bossz�t rajta meg az eg�sz fertelmes rokons�gon!

- Ezt mondta neki aty�m is - mosolygott Badb. - De a bossz� v�g�l is el�rte �ket: a Nagy H�bor�ban szinte az eg�sz nemzets�g�k odaveszett.

- Nem �n leszek az, aki sajn�lni fogja �ket - mondta sz�razon Godrik. Azt�n n�mi haboz�s ut�n, de csak megk�rdezte azt, ami m�r �vtizedek �ta f�rta az oldal�t: - Mondd, mi�rt nevelkedt�l kolostorban?

- Aty�m J�zusnak aj�nlott fel, hogy az �r h�tha megaj�nd�kozza ez�rt egy fi�-ut�ddal - v�laszolta term�szetes hangs�llyal Badb.

- De azt�n m�giscsak f�rjhez adott - billentette oldalt a fej�t Godrik e mozdulat�val k�rd�ss� v�ltoztatva kijelent�s�t.

- Igen - felelte mosolyogva Badb. - H�la az �gnek! - tette hozz�, majd l�tva, hogy a gr�f m�g mindig v�rja a v�laszt, megmagyar�zta: - Sok szent embert faggatott ki; kereszt�nyt �s nem kereszt�nyt, vil�gos- �s s�t�t hatalmakat szolg�l�kat egyar�nt, de mind oda lyukadt ki, hogy aty�mat �s any�mat az �g nem egym�snak teremtette. K�sz csoda, hogy egy�ltal�n k�z�s ut�daik sz�lettek. S m�g hogy a l�nyok �letben is maradtak! Bizton hallott�l m�r arr�l, hogy any�m j� n�h�nyszor elvet�lt. Azok z�mmel fi�k voltak.

- Nem egym�snak teremtette? - visszhangozta Godrik �rtetlenkedve.

- Igen - b�lintott Badb. - Azt mondt�k, hogy aty�m m�s n�nek tudott volna �letk�pes fi�t nemzeni, �s hogy any�m m�s f�rfinak tudott volna fi�t sz�lni, de egy�tt k�ptelenek voltak r�.

Godrik elcsod�lkozott. M�g soha nem hallott ilyesmit, de m�r r�gen megtanulta, hogy nem aj�nlatos valamit elutas�tani puszt�n az�rt, mert addig nem ismerte. De l�tezhet m�s magyar�zat is...

- Sokat suttogtak arr�l, hogy Igal vagy Darhem �r �tkozta el aty�d gyermekeit - b�kte ki v�g�l.

- �n is hallottam e suttog�sokat - mosolyodott el ism�t Badb.

- S nem volt ebben semmi? - firtatta a gr�f.

- Godrik! - tette a hercegn� a kez�t k�nnyed�n a f�rfi kez�re. - Nem csak a bar�tod rendelkezik hatalommal. E k�pess�g benne van a csal�dunkban.

Godrik arc�n alig l�that� keser�s�g futott �t, de csak egy pillanatra.

- Igen, tudom, de �ppen ez�rt k�rdem...

- Aty�m nem v�letlen�l maradt a tr�non �vtizedeken �t - v�gott Badb der�sen a szav�ba, �s Godriknak v�gre megvil�gosodott.

Berol volt olyan var�zsl�, mint a fiv�rei.

- �s soha... soha nem gondolkodott azon aty�d, hogy...

- Hogy m�s n�t vegyen maga mell�? - fejezte be a hercegn� Godrik leveg�ben l�g� k�rd�s�t. - Nem. �s tudod, mi�rt? - S hogy a gr�f k�rd�n n�zett r�, v�laszolt: - Mert hal�l�ig szerette any�mat, �s any�m �t viszont.

Godrik szeme villant egyet, azt�n k�nnyed�n megcs�kolta Badb kez�t.

- Igaza volt aty�dnak. �n is nehezen t�r�dtem bele annak idej�n, hogy elvesz�tettelek t�ged.

- Tizen�ves szerelem... - cs�v�lta a fej�t k�nnyes-mosolyogva Badb. - Mi maradt bel�le?

- Az eml�ke, kedves! Az eml�ke, de az �r�kre...
-v�ge-