2. fejezet

Miut�n teljesen �sszezavarodtam, �s nem mozdultam, Raanagh kezdhetett agg�dni �rtem, hogy vez�r helyett lesz egy saj�t szobruk. De Raanagh egy�ltal�n nem akar�dzott agg�dni. Sokkal ink�bb nyugodtnak t�nt, ahogy terelte be a csord�t a barlangba.

Ism�t furcsa b�z �t�tte fel a fejemet, �s lassan fel�lltam, hogy ut�naj�rjak a fojt� szag forr�s�nak. A barlangban tal�ltam r�. Az �sszes sz�ps�gem h�st evett. Ez valahogy �gy n�zett ki, hogy a f�ld�n �t-hat �llat hevert, – ismeretlen eredet – �s a csorda kisebb csoportokba t�m�r�lve szaggatta cafatokra a b�zl� h�st. Kiz�rt, hogy �n ezt megegyem, gondoltam. Otthon csakis s�lt h�st ett�nk, �s ha �r�kre itt is ragadn�k, m�g akkor sem szokom r� erre a sz�rny�s�gre. T�zet kellene gy�jtani! De hogy? Elkesered�semben, �s elviselhetetlen�l felt�madt �hs�gemben valami megold�st kerestem.

A barlangban sok-sok k� hevert, de egyikr�l sem tudtam, hogy esetleg alkalmas lenne-e t�zgy�jt�sra. �gy h�t a fa beszerz�s�vel kezdtem. Kint megvizsg�ltam a f�k lombjait, hogy nem nedvesek-e az �gai. El�g sov�ny, �s satnya f�t tudtam �sszegy�jteni, de egy kis h�st tal�n meg lehet rajta s�tni, �s a ruh�m is megsz�r�thatom. Behordtam a f�t a barlangba, szerencs�re senki nem foglalkozott velem. Magamhoz vettem n�gy-�t k�vet, �s elkezdtem a t�zcsihol�st. Eleinte semmi nem t�rt�nt. Sok�ig d�rzs�ltem �ssze a f�kat, �s a k�vet, �s m�r majdnem feladtam, amikor hirtelen szikra pattant fel, �s a fa t�zet fogott. Kellemes meleget �reztem, ahogy a t�znyal�bok felfel� kapaszkodtak. Hirtelen az �sszes �llat felkapta a fej�t, �s sokan morogva konstat�lt�k az �g� jelens�get. Megfogtam az egyik k�vet, p�rszor a f�ldh�z vertem, hogy �les legyen, majd odal�ptem a cafatokban l�g� �ldozatokhoz, �s kihas�tottam egy darabot. Kellene egy ny�rs! �jra kiszaladtam, �s let�rtem egy �gat. Furcsa, milyen k�nnyen lehet itt t�l�lni. Mindenki azt mondta, ha egyszer a vadonban maradsz, onnan nem j�ssz ki �lve, �s maximum k�t napot t�lthetsz el �gy, hogy nem fal fel valami. Szerintem tudom kikre, vagy mikre �rtett�k a valami kifejez�st, �s mosolyogtam magamban, hogy engem ezek a valamik tal�ltak, �s v�dtek meg. A ny�rsra felsz�rtam a h�st, �s t�relmesen a t�zbe tartottam, mik�zben a ruh�mon fogytak a nedvess�g, okozta foltok. B�szk�n mosolyogtam, mik�zben minden sz�ps�gecske engem b�mult, hogy mit csin�lok. Raanagh-ot viszont m�g ezzel sem tudtam meglepni. Csak fek�dt, nyugodtan, ide-oda l�b�lta hossz� macskafark�t, �s szemei szel�den f�rk�szt�k a minden nedvess�get felnyal�, lobog� t�zet. Kicsit ideges�tett, hogy az alfah�met semmi nem tudja meglepni, vagy megh�d�tani. A t�bbinek is egyre jobban tetszett a t�z, mivel a s�lt h�s �nycsikland� illatot terjesztett sz�t a barlangban. �gy h�t �jb�l fel�lltam, hoztam m�g f�t, r�dobtam a t�zre, �s az moh�n perzselte az �j anyagot. Megfogtam egy eg�sz �llatot, �s r�dobtam a hatalmas m�gly�ra.

N�h�ny �r�val k�s�bb m�r mind az �t zs�km�ny illatozva hevert a f�ld�n, �s a sz�ps�geim moh�n falt�k a s�lt �jdons�got. �n egy sarokba telepedtem le, – m�r amennyire voltak sarkai a barlangnak – �s f�radtan, de el�gedetten eszegettem a ny�rsra t�z�tt adagomat, �s kezdtem kicsit agg�dni. Mi lesz, ha mindennap �gy kell etetni az �llatokat, naponta k�tszer-h�romszor. M�g nagyobb t�zet kell majd csin�lni, mivel a sz�ps�gek k�nnyen r�szokhatnak. �t kell f�s�lni a ter�letet, hogy f�t tal�ljunk. B�r ez igaz�n nem jelenthet gondot. Majd vel�k megyek vad�szni… Vagy nem… M�gse olyan k�nny� a t�l�l�s. Csak addig olyan egyszer�, ameddig van mib�l t�l�lni. Csup�n fa kell, na meg �tel. Az ut�bbit ink�bb a sz�ps�geimre b�zom. A f�t meg majd �n beszerzem. Rem�lem nem lesz vele k�l�n�sebb gond. A h�st eszegetve lassan elb�dultam, �s elszenderedtem.

Valami furcs�r�l �lmodtam. �n voltam benne, vadonba ill� ruh�val, k�gy�b�rb�l meg ilyesmib�l k�sz�lttel. Hossz�, faragott �j volt n�lam, �s arcomon k�t hossz�, festett cs�k. Lila. A f�kon ugr�ltam az �llatokkal. N�ha felugrottam az egyik h�t�ra, ha elf�radtam, vagy ha az �jjal t�zeltem. Az eg�sz vadon az eny�m volt.

Felriadtam. Szinte minden sz�ps�gecsk�m szuny�k�lt, �s olyan sz�vmelenget� l�tv�ny volt. Nem b�rtam meg�llni, hogy meg ne simogassam valamennyit. Le�ltem mell�j�k, lassan vakargattam a f�l�k t�v�t, �s olyan v�gtelennek �reztem az id�t. Vajon a sors akarta, hogy ide keveredjek? Tal�n igen. A lassan elharap�dz� t�z halv�ny narancs �rnyalatot vet�tett a barlang fal�ra. Az �j s�t�t leped�j�n ragyog� csillagok b�ztat�n n�ztek vissza r�m.

- Vigy�zni fogok r�tok! Meg�g�rem! – motyogtam magamban, �s azt gondoltam, t�nyleg k�pes lehetek seg�teni nekik. Hiszen ki tudja; a seg�ts�g�kkel lehetek valaki. Tal�n egyszer l�tok m�g csobban� vad vizeket. Tal�n egyszer bej�rom a vadont. Tal�n egyszer �jra lesz csal�dom. Tal�n mindezt ezek a furcsa, kever�k �llatok fogj�k megadni nekem.

- Aludjunk! – mondtam magamban, �s bef�szkeltem magam a sz�ps�geim k�z�. Olyan puha, meleg bund�juk volt. M�g most is simogattam �ket.



M�snap tettre k�szen �bredtem. Nagyon kor�n volt, a nap halv�ny sugarai csak n�hol aranyozt�k be az erd�t. Kil�ptem a barlangb�l, �s nekil�ttam f�t szedni. Csak mentem �s mentem, �s az �lemben egyre jobban gy�lt a fa. Visszamentem a barlangba, hogy t�zet rakjak. Raanagh m�r talpon volt. Mell�m l�pett, m�l�n a szemembe b�mult, �s tov�bb ment. Nem �rtettem, m�r megint. F�l�ton visszan�zett, hogy megyek-e. Ez az! Azt akarja, hogy k�vessem. Ut�na mentem, �, pedig halk l�ptekkel vezetett. A patakhoz vezetett. Oda�lt a partra, �s tigrisfarka lassan, himb�l�zva s�p�rte a port. Hirtelen felpattant, mancs�val belehas�tott a v�zbe, �s hatalmas karmaira ott volt felt�zve egy h�rg� v�zlak�. Hal lesz ma a reggeli – gondoltam. �gy is volt. Minden �llat fogott legal�bb h�rom halat. �s r�m v�rt mind, hogy megs�ssem. Ezt ed�ny n�lk�l nem lehet. Kell valami. Sajnos nem tudtam m�shogy megoldani, csak beledob�ltam a halat a t�zbe, �s amikor j�nak l�ttam, akkor egy �ggal kipiszk�ltam. �gy t�nt, az �llatoknak �gy is �zlik, csak egy tulajdons�g�t fogadt�k morogva az �j kosztnak. A forr�s�g�t. De h�t k�ny�rg�m, t�zben volt, nem?

�n is enni kezdtem. A csorda m�r v�gzett a reggelivel, �s a parancsomra v�rhattak, mert olyan feszengve �lltak k�r�l. Azt�n lecs�ccsentek, mert elf�radtak. �n m�g mindig ettem. Azt�n fel�lltam, �s a sz�ps�geim, mint k�rus: ugyan�gy tettek.

H�t j� – gondoltam magamban – mit szoktatok ti eg�sz nap csin�lni?

Hirtelen valami hatalmas s�ly d�nt�tt le a f�ldre, �s pokoli f�jdalom nyilallt a v�llamba, az �les k�vek nyom�n. Nem l�ttam semmit, csak egy nagy alakot, amib�l semmit sem tudtam kivenni. Becsuktam a szemem, hogy a sebb�l el�t�r� k�nz� f�jdalom enyh�t�s�re koncentr�ljak. Valami egyenesen levette r�lam a s�lyt, �vatosan. M�g mindig nem nyitottam ki a szemeimet. Olyan hangot hallottam, ami miatt m�r k�r�sre sem mertem volna feln�zni. H�rg�s, olyasmi hangok, mint mikor valamit – ne adj Isten, valakit – sz�tt�pnek az �les, �s er�s karmok. F�lresiklott ord�t� ny�vog�s. Na, j� – gondoltam – ezt m�r �n sem hagyhatom! Ha a sz�ps�geim k�z�l egyet is megt�madtak, arra a szem�lyre kegyetlen hal�l v�r. Kinyitottam a szemem, �s fellend�ltem. L�ttam, hogy k�t �llat dulakodik egym�ssal. Hiszen ez Kira! Nem hiszem, hogy lenne olyan er�s, mint Raanagh, de m�g olyan se, mint Wolfie. A m�sik �llat valami sz�rnyasf�le volt. Kesely� cs�re �lesen csattogott, �s p�rducmint�zta jagu�r termet�b�l k�t sz�rny v�lt ki. Olyan hirtelen gy�lt bennem harag �s f�lt�s, hogy szabadkezemmel rontottam neki az �llatnak. Csak akkor kaptam �szbe, hogy a vil�g legnagyobb marh�ja �n vagyok, amikor puha sz�rt �reztem a kezemmel. Minden �rz�kszervemmel arra koncentr�ltam, hogy min�l er�sebben fonjam �t az �llat nyak�t. Az ideges�tett legjobban, hogy a t�bbiek m�g a farkukat sem mozd�tott�k, hogy seg�tsenek nekem.

- Gyer�nk m�r! – ki�ltottam fel hirtelen.

Az eddig cs�ndben �l� vadak szem�ben hirtelen t�z gy�lt, �s k�sz�ltek elrugaszkodni. Na – gondoltam – ennek a fele se tr�fa! Egy gyors sz�kken�ssel lesz�lltam a kesely�f�l�r�l, mivel a sz�ps�ges vad�llatok egyszerre h�szan vetett�k r� magukat a megillet�d�tt, de ann�l elsz�ntabb – most, m�r �ldozatra.

Bel�m has�tott egy gondolat. Raanagh-�k az�rt nem t�madtak eddig, mert – ha val�ban a vezet�j�k lenn�k – az �llatcsord�kban, ha egy vez�r megt�mad valakit, akkor a csapat t�bbi als�bbrend� tagja nem t�madhatja meg a ,,pr�d�j�t”.

- Az�rt �n nem b�nok el vel�k ilyen k�nnyen! – cs�v�lta a fejem. Miut�n siralmas m�don megfosztott�k mind a toll�t�l, mint a bund�j�t�l az �ldozatot, odaj�ttek hozz�m, �s szinte bocs�natk�r�en n�ztek fel.

- Na ne! – akadtam ki. – Csak ezeket az aranyos szemeket ne!

El�rz�keny�lve b�jtam hozz�juk, �s hirtelen valami nedveset �reztem. Feln�ztem, �s nekem is legal�bb annyira elkerekedett, mint az el�bb nekik. Kira szem�b�l k�nnyek akartak el� t�rni. De az �llatok nem s�rhatnak!! Hirtelen meg�rtettem, nem olyan kem�ny vad�llatok ezek. Ha sut�n is hangzik, �s neh�z is meg�rteni: van sz�v�k!

Felemelkedtem az �lel�sb�l, �s elsz�ntan n�ztem a megk�nzott kesely�re. Majd a csord�mra pillantottam.

- T�rt�nj�k b�rmi! Esk�sz�m, hogy megv�delek!