A verem



- … �s k�l�nben is fogd be a sz�d, te korcs fatty�, ha �n besz�lek hozz�d!


- De Deel…


- Megmondtam! Nem �rtesz a sz�b�l? - l�kte mellbe a kis v�r�s l�nyt fenyeget�en a fi�. Minden mondatn�l �jabb l�k�s. �szre sem vett�k �szre, merre tartanak. - Fogd be a pof�d! Megmondtam m�r, hogy ne cs�szk�lj ut�nunk!


- Deel… - figyelmeztette egy m�sik fi� a vez�rt, de az nem figyelt r�, ism�t mellbe l�kte a l�nyt.


A kis v�r�s megingott, egy darabig k�ts�gbeesetten kap�l�zott a farkasverem sz�l�n, de hi�ba. A fi� karja fel� kapott, de az an�lk�l, hogy tudta volna, mit tesz, elh�z�dott a l�nyka seg�ts�g�rt eseng� keze el�l.


A fi�k dermedten figyelt�k, ahogy a kisl�ny l�ba v�gk�pp lecs�szik a kis g�r�ngyr�l, h�trad�l, �s sikoltva hanyatlik a lombok takarta verembe. Az �t fi� mindig szek�lta a l�nyt, de a hal�l�t nem akart�k. Most pedig…


A sikoly elhalt. N�ma cs�nd lett.


- Deel… - sz�lalt meg halk hangon az im�nti fi�. - A kar�kra esett?


A vez�r s�padt arccal meredt a t�rs�ra. Nem sz�lt, remeg� k�zzel pr�b�lta megemelni az �gakat. A t�bbiek felocs�dtak dermedts�g�kb�l, �s kapkodva seg�tettek neki. V�gre lel�ttak a g�d�r alj�ra.


A kisl�ny ott fek�dt. Karj�t sz�tt�rta, �cska kis szokny�ja felcs�szott az egyik l�b�n, l�tni engedte a v�zna, mez�tl�bas, apr� v�gtagot. A f�k�t� gyan�nt haszn�lt rongy leesett a fej�r�l, v�r�s haja k�cosan, sarasan ter�lt sz�t a s�padt arc k�r�l. Nem sz�lt, �s a szeme csukva maradt az ut�n is, hogy f�ny �rte.


A fi�k nem l�ttak v�rt, de k�t vastagabb kar� is let�rt csonkk�nt meredezett mellette.


- Meghalt? - k�rdezte az egyik fi� halkan.


- Nem tudom… - r�zta meg a fej�t Deel. R�n�zett az alvez�r�re. - Gordon… Le kellene m�szni, megn�zni.


- Menj - viszonozta a pillant�st Gordon.


Deel nyelt egyet. Semmi kedve nem volt a vesz�lyes verembe m�szni. Ugyan a l�nyon k�v�l nem volt ott szemmel l�that�an egy teremtett l�lek sem, m�gis k�s�rtetiesnek t�nt a hely. De m�gsem tehetett m�st. � volt a vez�r, �s ha meg akarta tartani a hely�t a fi�k k�z�tt, le kellett m�sznia.


- Hozzatok k�telet - parancsolta.


A fi�k csak n�ztek r�.


- Honnan? - adott hangot Gordon az aggodalmuknak. - Ha a feln�ttek �szreveszik, hogy cs�rtunk…


Deel tiszt�ban volt azzal, hogy Gordonnak igaza van, m�gis olyan j�lesett neki, hogy odav�ghatta a t�bbieknek:


- Gy�v�k… - Mintha nem rezelt volna be maga is.


Ism�t len�zett a g�d�rbe. A l�nyka tov�bbra is mozdulatlanul fek�dt. Tal�n… itt kellene hagyni… Deel megnyalta a sz�j�t, ami izgalm�ban kicserepesedett. K�rbetekintett. Szeme megakadt egy hajdan vill�m �ltal les�jtott �gon. Mint egy l�tra. Csak ide kell hozni.


- Azt… - mutatott kez�vel az �gra. Gordon azonnal �rtette, mire gondolt. Felpattantak, a t�bbiek k�vett�k �ket. Nem volt nagy az �g, de az �t t�z�ves sincs fi�t alaposan megizzasztotta. Keservesen a veremhez cipelt�k, m�g keservesebben leeresztett�k. Az �g r�videbb volt, mint kellett volna, nem �rt le a verem alj�ig. Vissza akart�k h�zni, de nem b�rt�k. Az er�lk�d�s v�ge az lett, hogy elejtett�k. Az �g eld�lt, neki a g�d�r sark�nak.


- Az �rd�gbe… - fojtotta el a szitkoz�d�s t�bbi r�sz�t Deel, ahogy az apj�t�l hallotta. Most mi legyen?


Pillant�sa Taknyosra esett. Taknyos volt a legkisebb k�zt�k. A legk�nnyebb…


- Taknyos! Lel�gatunk a verembe. Te m�szol le, �s megn�zed, hogy �l-e m�g az a korcs.


- �n?! - kerekedett ki a kisfi� szeme. R�m�lten surrant volna el, de a t�bbiek elkapt�k.
Taknyos ak�rhogy �v�lt�z�tt, nem volt menek�l�s, val�ban bel�gatt�k a verembe. A fi� k�ts�gbeesetten kapaszkodott a t�rsaiba, de kalimp�l� l�bai v�g�l megtal�lt�k az �gat. �vatosan neh�zkedett r�, de az �g megb�rta. Deel m�g jobban el�red�lt, f�lig m�r maga is a veremben l�gott, �gy tartotta Taknyost, a t�bbiek meg �t, amikor a kisfi� m�r annyira lejjebb tudott l�pni a l�tr�nak haszn�lt �gon, hogy bele is b�rt kapaszkodni. Innen m�r k�nny� volt a dolga. Lem�szott �s odal�pett a l�nyhoz.


- N�zd meg, �l-e - mondta neki Deel.


Taknyos t�tov�n �lldog�lt a test mellett.


- Hogyan? - k�rdezte.


Deel elbizonytalanodott. Fogalma sem volt, hogyan kell az ilyesmit megn�zni.


- N�zd meg, l�legzik-e! - sz�lt le Gordon.


Aha! Deel fell�legzett. T�nyleg!


�m Taknyos nem k�nnyebb�lt meg.


- Hogyan n�zzem meg? - t�rta sz�t a karj�t bizonytalanul.


- Tedd a tenyered a sz�ja el� - utas�totta imm�ron hat�rozottan Deel. - Ha �gy �rzed, mintha r�d f�jna, akkor l�legzik.


Taknyos t�tov�zott m�g egy pillanatig, azt�n mocskos kis kez�t belet�r�lte az egy fokkal sem tiszt�bb ing�be, majd a l�ny sz�ja el� tette. V�rt. A t�bbiek is v�rtak, l�legzetvisszafojtva.


- Na? - bukott ki a k�rd�s Deelb�l, amikor m�r nem b�rta tov�bb.


- Nem �rzek semmit - r�zta a fej�t a k�ly�k.


A t�bbiek �sszen�ztek.


- Meg�lted - b�kte ki Csip�s Joe.


- V�letlen volt! - v�dekezett Deel. - Magad is l�thattad! Megcs�szott, �s…


- Te l�kted bele!


- Nem igaz! �s k�l�nben is… Mit m�szk�lt �r�kk� a nyomunkban? Azel�tt te is egyet�rtett�l velem, hogy meg kell leck�ztetni!


- De nem meg�lni! - vitatkozott Joe.


- Nem �ltem meg! V�letlen volt!


- El�g! - v�gott a szavukba Gordon. - Mindegy, mit akart�l. Most ott van, lenn. �s hogyan mondjuk ezt meg a faluban?


A fi�k szorongva ker�lt�k egym�s tekintet�t. A kisl�nyt ugyan az eg�sz falu len�zte, mert annak a szomsz�d falub�l idet�vedt szuk�nak volt a t�rv�nytelen fattya, de az ember�l�s az ember�l�s, m�g akkor is, ha egy ilyen megvetett kis senki az az ember, akit meg�ltek. M�g akkor is, ha v�letlen�l �lt�k meg.


- Nem mondunk semmit - b�kte ki Deel azt a gondolatot, ami m�r r�g�ta j�rt a fej�ben.


- De h�t keresni fogj�k - nyitotta nagyra a szemeit Csip�s Joe.


- Tudom. Azt mondjuk majd, hogy nem tudjuk, hol van. Nem is l�ttuk.


- Hazudjunk? - Dadog�s Bill megr�k�ny�d�s�ben dadogni is elfelejtett.


- M�skor is hazudt�l m�r - t�madt r� Deel.


- �s mit adsz ez�rt cser�be? - k�rdezte Gordon f�lrebillentett fejjel.


- Hogy micsoda? - h�borodott fel Deel.


- Mit adsz nek�nk, hogy hallgassunk? - Gordon szeme gonoszul villant.


Deel agy�t el�nt�tte a harag. Eg�szen Gordon el� l�pett. Nem sokkal volt magasabb a m�sik fi�n�l, de most �gy t�nt, szab�lyszer�en f�l� tornyosul.


- Mit adok cser�be? - sziszegte fenyeget�en. - Nem l�klek oda mell�! �rted?


Gordon tartott a m�sik fi�t�l. Ismerte, hogy amilyen er�s, olyan hirtelen harag� is, �s a keze is k�nnyen elj�r. L�tsz�lag meghuny�szkodott h�t.


- �rtem - mondta csendesen.


Deel vetett m�g r� egy jelent�s�gteljes pillant�st, azt�n a t�bbiek fel� fordult.


- �rtett�tek ki is?


A t�bbiek b�szen b�logattak.


Deel m�r nyitotta a sz�j�t, hogy folytassa a besz�d�t, de ekkor ny�sz�rg�s �t�tte meg a f�l�ket. Eleinte azt sem tudt�k, honnan j�n, v�g�l Dadog�s Bill kapott el�sz�r �szbe. Odaugrott a verem mell�.


- �-�l - ny�gte ki a g�d�r alj�ra mutatva.


A t�bbiek azonnal mell� pattantak. L�tt�k, hogy a l�ny m�g mindig behunyt szemmel fekszik, de ny�sz�r�g, �s a fej�t tapogatja.


- Kis h�lye! - csapta tark�n Deel Taknyost. - Azt mondtad, meghalt!


- �n nem �reztem semmit - menteget�z�tt a kisfi�, �s igyekezett olyan messzire h�z�dni a vez�rt�l, amennyire csak lehetett.


- Most mi legyen? - k�rdezte Gordon.


- Fel kellene hozni… - vetette fel Csip�s Joe.


Deel gondolkodott. Megk�nnyebb�lt, hogy a l�ny �l, ugyanakkor d�h�s is volt r�, hogy ennyire r�ijesztett. Majdnem elhitette vele, hogy gyilkos lett… Hogy mer�szelte…?


- Na �s hogyan hozzuk fel? - k�rdezte g�nyosan.


- H�t �gy, mint Taknyost…


- Sokkal nagyobb �s nehezebb, mint Taknyos. Ki fogja tartani? Mert �n nem!


A t�bbiek �sszen�ztek. A kisl�ny alig volt magasabb Taknyosn�l, �s b�r a parasztgyerekek egyike sem h�zott el, a l�nyka sov�nyabb volt mindny�jukn�l.


- Akkor sz�lni kell valakinek - kock�ztatta meg Joe.


- Persze - h�zta a sz�j�t g�nyosan Deel. - Hogy azt�n meg mi kapjunk ki, hogy mi�rt ker�lt ide?


- De h�t nem hagyhatjuk itt! - m�ltatlankodott a legkisebb is.


Deel d�h�sen meredt Taknyosra.


- H�t akkor maradj itt vele, ha annyira od�ig vagy �rte! Nekem jobb dolgom is akad! - Azzal otthagyta �ket.


Gordon egy pillanatig t�tov�zott, azt�n elindult � is. Dadog�s Bill maradt utolj�ra.


- Vvvvv�rjatok! - ki�ltott, majd nyak�ba kapta a l�b�t, �s futott ut�nuk.


Cs�nd lett, ahogy a fi�k elmentek. A l�ny nehezen fel�lt, �s a karj�ra t�maszkodott. K�b�n meredt maga el�, azt�n a tark�ja fel� tapogat�zott. �gy l�tszik, beverhette a fej�t. Meg is tal�lta a ty�ktoj�s nagys�g� duzzanatot. F�jdalmasan szisszent fel. H�t ez kem�ny volt… Hol is van? Ut�lag ijedt meg, hogy ak�r a kar�kra is eshetett volna. De hiszen alatta is kar�k vannak… Csak m�r teljesen beles�llyedtek a f�ldbe. Furcsa… Pont azok, amik �al� ker�ltek… Mindegy. Hatalmas szerencs�je volt.


Fel�llt, ler�zogatta a ruh�j�t, de el�z� nap es� esett, a verem alj�n �llt a s�r, nem tudta h�t a ruh�j�t megtiszt�tani. Felkapta a s�rb�l a koszos fejfed�j�t, t�tov�n az �v�be t�zte.


- Fi�k… - sz�lt fel b�tortalanul, de nem v�laszolt senki. Megism�telte, ez�ttal hangosabban: - Fi�k!… Deel…! Gordon…!


A kisl�ny megh�kkent. Nem akarta tudom�sul venni, hogy a fi�k csak �gy otthagyt�k. Igen, azzal tiszt�ban volt, hogy nem � a legkedvesebb j�tsz�pajt�suk, de hogy csak �gy otthagyj�k…


Nem! M�gsem hagyt�k csak �gy ott! L�tr�t tettek a verem sark�ba. Igaz, kicsit r�vidnek n�z ki, de tal�n onnan fel b�r kapaszkodni.
A l�nyka saras l�ba le-lecs�szott az �gr�l, apr� keze k�ts�gbeesetten ny�jt�zkodott az utols� kapaszkod� ut�n a leveg�be, de bizony hi�ba, a verem sz�le el�rhetetlen�l magasodott f�l�. A kisl�ny megpr�b�lta belev�jni ujjait a falba, de nem tudta megtartani saj�t mag�t. Egyszer le is cs�szott heveny�szett l�tr�j�r�l, a gallyak v�gighorzsolt�k a test�t. A horzsol�sok �gett�k, a szem�be k�nnyek gy�ltek. �kl�vel pr�b�lta kid�rzs�lni a zavar� s�s nedvess�get, azt�n �jra pr�b�lkozott. Sok�ig, sokf�lek�ppen, de eredm�nytelen�l. V�g�l lem�szott. Teljesen elgyeng�lt, remegett keze-l�ba az er�fesz�t�st�l, �s f�lt, hogy r�esik a kar�kra. Ism�t ki�ltozott, de erre sem v�laszolt senki. Lassan s�t�tedni kezdett, legal�bbis a verem alj�n, �s a felt�mad� sz�l megcib�lta a l�ny v�zna kis test�n az �tnedvesedett ruh�t.


A kisl�ny f�z�san kuporodott le a g�d�r alj�n, rongyait igyekezett olyan szorosan mag�ra tekerni, ahogy csak b�rta. F�zott, �hes volt, szomjas volt, hal�losan elcsig�zott volt, �s… f�lt. Itt hagyt�k az erd� m�ly�n, ebben az �tkozott veremben, egyed�l, egymag�ban… Mi lesz h�t vele? Szem�b�l feltart�ztathatatlanul peregni kezdtek a k�nnyek.


Valami halkan reccsent.


A kisl�ny ijedten hagyta abba a s�r�st, �s minden idegsz�l�val figyelt. A hom�ly m�r annyira megs�r�s�d�tt, hogy nem l�tta a verem t�ls� oldal�t, de fenn az �g m�g vil�gos volt. �s �gy meg tudta l�tni egy lefel� m�sz� �llat s�t�t k�rvonal�t. A kisl�ny igyekezett annyira belelapulni a falba, amennyire csak lehets�ges, �s t�gra nyitott szemmel meredt az �rnyra, amelyik m�r le is �rt, �s egyenesen fel� ment. M�r csak egy pillanat, �s…


Az �llatka k�v�ncsian szimatolta k�rbe a l�nyt, mintha meg akart volna gy�z�dni arr�l, hogy val�ban �-e az, akit keres. Szemmel l�that�an megnyugodhatott, hogy igen, mert a hosszas szimatol�s ut�n a vil�g legterm�szetesebb m�dj�n b�jt mell� �gy, hogy kis test�vel a lehet� legnagyobb fel�leten �rintkezzen a l�nnyal.


A gyermek l�tta, hogy az �llat nem b�ntja, h�t kezdett megnyugodni. Sz�ve �r�lt temp�ja hamarosan szokv�nyos �tem�v� szel�d�lt. Ahhoz t�l s�t�t volt m�r, hogy ki tudja venni rendesen az �llatka alakj�t, nem tudta h�t, hogy mi ez. �m a keze t�tov�n elindult, b�tortalanul megsimogatta a selymes, meleg bund�t. Az �llatka szuszogott egyet, �s m�g jobban hozz� simult.


- Te nem akarsz b�ntani engem, ugye? - k�rdezte a kisl�ny halkan.


Az �llatka felemelte a fej�t, kerek kis gombszeme megcsillant a s�t�tben, �s halkan szusszant egyet, mintha nevetne.


- Nem. Te nem akarsz nekem rosszat - mosolygott a l�ny.


A kis �llat ism�t szusszant egyet, nedves kis orrocsk�j�t hirtelen mozdulattal a l�nyka arc�hoz nyomta.


A kisl�ny nevetett.


- Nem k�rek puszit. De… �r�l�k, hogy itt vagy velem. Tudod, rossz volt egyed�l…


Az �llatka ism�t szusszant egyet, mintegy el�gedetts�ge jel��l, azt�n megint hozz�simult a l�nyhoz. A l�nyka mosolyogva simogatta, simogatta, m�g az �lom el nem nyomta…

*

- H�! Te! �breszt�!


Valaki nem t�l gy�ng�den megr�zta a v�ll�t. A kisl�ny felriadt. Pete b�csi hajolt le hozz�, a szomsz�d.


- Na mi van, �lomszusz�k tekerg�? - szaladt sz�t az �nk�ntelen mosolyg�s a f�rfi kem�ny arc�n. - Itt akarsz maradni a borzoddal?


A l�nyka ekkor n�zett csak le az �l�ben remegve megb�j� �llatk�ra. Val�ban egy borz volt.


- Pete b�csi…


- Na gyere! - A f�rfi talpra �ll�totta a kisl�nyt, azt�n k�telet k�t�tt a derek�ra. Felki�ltott: - H�zhatj�tok!


A verem mellett �ll� m�sik k�t f�rfi pillanatok alatt felh�zta a cs�pp l�nyt, azt�n Pete-et is, b�r ezt a l�ny m�r nem l�tta. Egy asszony kapta el �s z�rta a karj�ba.


- Kisl�nyom… - �s a l�ny �rezte az arc�n az asszony k�nnyeit. A gyerek egyik karj�val �t�lelte az anyja nyak�t, a m�sik kez�vel m�g mindig az �llatk�t tartotta.


- Annyira agg�dtam �rted - suttogta az asszony, de erre m�r a l�nyka nevetve kezdett el csacsogni:


- El�sz�r �n is f�ltem, mert egyed�l voltam, meg hideg volt, meg �hes voltam, de azt�n odaj�tt Lady, �s meleg�tett, �s akkor m�r nem f�ztam �s egyed�l sem voltam…


- Lady? Ki az a Lady? - k�rdezte az egyik f�rfi, aki felh�zta.


- H�t �! - emelintette meg a kis �llatott a l�nyka. - A bar�tom!


- Egy borz a bar�tod? - k�rdezte a m�sik f�rfi olyan hangs�llyal, mintha elmebeteggel lenne dolga.


- Nekem minden �llat a bar�tom - jelentette ki �ntudatosan a l�nyka, majd leengedte a f�ldre a kis borzot. - Menj, Lady! �s k�sz�n�k mindent!


- Tal�n nek�nk is megk�sz�nhetn�d, amit �rted tett�nk, nem? - morogta a m�sik f�rfi.


A kisl�ny megp�rd�lt �s egy pillanatig farkasszemet n�zett megment�ivel. Ezek a f�rfiak… Deel, Joe �s Taknyos apja…


M�lyen meghajolt, ahogy az anyja tan�totta, hogyan kell az urak �s a papok el�tt meghajolnia.


- K�sz�n�m! Ahogy er�m adja, igyekszem megh�l�lni a hozz�m val� j�s�gotokat! - mondta cseng� hangon.


�gy cselekedett �s azt mondta, ahogy azt az illem k�v�nta, a h�rom f�rfi hirtelen m�gis k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. Hogy ezt az �rz�st el�zz�k, Pete, Deel apja felmordult.


- Az er�d…! Mif�le er�d van neked, te l�ny? Na, l�dulj hazafel�!


Azzal gyeng�den l�k�tt egyet a kisl�ny v�ll�n, �s nyom�ban elindult a t�bbi f�rfi is a falu fel�.


Az asszony megcs�v�lta a fej�t.


- Helga… - suttogta szeretettel, azt�n k�vette a t�bbieket maga is.

- v�ge -