�ld�ztet�s


A cs�ndet semmi sem zavarta meg, csak a legyek dong�sa. Ott keringett egy Helga szeme el�tt is, azt�n szemtelen�l lesz�llt az orr�ra, de a kisl�ny m�g csak annyira sem mert megmozdulni, hogy elhessentse. Most �szrev�tlennek kell maradniuk.


Gordon szaladt a faluba a h�rrel, hogy l�tta felsz�llni a f�st�t a L�fej Szikla mell�l. Ott is van egy falu. Vagy legal�bbis volt… �s csak egy nap j�r�snyira van t�l�k. Pete, a falu leger�sebb f�rfija �gy d�nt�tt, hogy azonnal el kell b�jni a rejtekhelyre. Az asszonyok �s a gyerekek am�gy sem tudnak cs�ndben mozogni, nem szabad az elvonul�st az utols� pillanatra hagyni. No meg ha csak a fele igaz annak, amit az ellens�gr�l mes�lnek… Menjenek csak most!
Felkerekedett h�t a falu. Nem voltak sokan, a csecsszop�kat �s a v�ns�ges v�neket is belesz�m�tva alig harmincan, de m�g el kellett a teheneket, kecsk�ket, birk�kat, az apr�j�sz�gokat is rejteni, no meg a k�nny� leg�nyk�ket kik�ldeni �rszemeknek - alig maradtak h�szan.


Indokoltnak t�nt az el�vigy�zatoss�g. R�g�ta tudt�k, hogy a nyugati hegyekben gonosz er�k lakoznak. A kir�ly v�gre �sszegy�jt�tte hadait, hogy egyszer s mindenkorra v�get vessen a fenyeget�snek, amit e s�t�t hatalmak jelentettek n�p�knek, �m az ellens�g megtudhatta sz�nd�k�t, mert miel�tt a kir�ly megt�madhatta volna �ket, �k csaptak le a kir�lys�gra. A mendemond�k m�r eddig is sz�rny�s�geket terjesztettek r�luk, de minden r�mh�ren t�ltett az, amit a nagyon kev�s t�l�l� most mes�lt.


M�g hogy �ri�sok! Meg hogy trollok! - cs�v�lt�k a fej�ket a f�rfiak a faluban. - Mert nem mondja az ember, a koboldok meg a man�k hihet�ek, azok mindig is gonosz fajzatok voltak, mint a lid�rcek is, de hogy v�rfarkasok meg pokolb�l kiszabadult d�monok �rassz�k el ezt a szenteltv�zzel megkeresztelt f�ldet, az m�r azt�n sok! Tudt�k, hogy a s�t�nfattya var�zsl�k az �rd�ggel cimbor�lnak, de az�rt mindennek van hat�ra, m�g az � hatalmuknak is, nem igaz?
H�t a mendemond�k szerint nem. A mendemond�k szerint a var�zsl�k s�t�t hatalm�nak nem szab hat�rt sem az �g, sem a pokol. Jobb h�t mindenre felk�sz�lni.


Elmenek�ltek h�t, mihelyt megl�tt�k azt a f�st�t, �s most lapulnak, mert Taknyos jele szerint az ellens�g nem csak a falu, hanem a b�v�hely fel� is kanyarodott. Lapulnak �s hallgatnak, mert a legkisebb zaj is a veszt�ket okozhatja.


Mintha �g reccsent volna… Mi ez? Szimatol valami? Vagy valaki? Pete csak a szeme villan�s�val jelzi, hogy cs�nd, meg se moccanjanak.


�les sikoly veri fel a csendet, majd a marh�k b�g�se, a kecsk�k mekeg�se, a birk�k b�get�se k�veti. A megb�v�k aggodalmas tekintetekkel n�znek �ssze. Nyilv�nval�, hogy az ellens�g felfedezte a j�sz�gokat. N�gyen �rizt�k �ket. Nekik m�r v�g�k.


A leveg�t f�stszag t�lti meg. A falu ir�ny�b�l j�n. Nincs m�r hova hazamenni.


Istenem, vigy�k a j�sz�gokat, gy�jts�k fel a falut, csak �ket ne tal�lj�k meg, csak �ket k�m�lj�k meg… Azok hajtj�k csak le a fej�ket, akiknek hozz�tartoz�juk volt az a n�gy ember. Az egyik nagyon fiatal is volt, szinte m�g gyerek. De n�zik is azt a sz�rnyek!


Helg�nak egyik sem volt a rokona, m�gis k�nnybe l�badt a szeme. Hiszen kiskor�t�l ismerte �ket. �ltek, szerettek, nevettek… �s most halottak…


�tkozott sz�rnyetegek!


A kisl�nyban �szrev�tlen�l izzani kezd a harag.


A zajok t�volnak. Elmennek? Igaz�n elmennek?


Miel�tt igaz�n rem�nykedni kezdtek volna, �gzeng�shez hasonlatos recseg�sek, roppan�sok hallatszottak. Furcsa mozg�sra figyeltek fel. Mintha valami hatalmas j�nne, �gy mozogtak a f�k. �s t�n nem is egyvalami j�n.


Ism�t �les sikoly hallatszott, azt�n a leveg��gb�l valami borzaszt� sebess�ggel rep�lt fel�j�k, �s pont k�z�j�k pottyant, letarolva k�t asszonyt.


Iszonyodva h�tr�lt mindenki. A gyilkos l�ved�k Dadog�s Bill volt. � sem fog m�r t�bb� dadogni…


A k�t asszony is sz�rnyethalt. Az egyik m�r v�n volt, mint az orsz�g�t, �rte nem k�r, de a m�sik fiatal volt, �s karon�l� gyerek�t szorongatta holt�ban is mag�hoz.


�rdekes, a gyerek t�l�lte �s torkaszakadt�b�l �v�lt�tt. Pete m�rgesen felkapta, �s Helga kez�be nyomta, hogy hallgattassa el a b�mb�l� j�sz�got, de m�r k�s� volt.


Ocsm�ny arc hatolt �t a gallyakb�l, levelekb�l sz�tt falon. Sz�ja sz�les vigyorra ny�lt, azt�n egy r�nt�ssal feld�nt�tte a falat. A falu n�p�t imm�ron ez a gy�nge mened�k sem v�dte az ellens�gt�l.


�s kezdet�t vette az igazi r�m�lom…


Mindenki futott, amerre l�tott. Az im�nti csendet v�gk�pp el�zt�k a menek�l�k r�m�lt ki�lt�sai, az �ld�z�k v�rfagyaszt� ord�t�sai, �s a cs�rtet�s�k zaja, amivel ez a kegyetlen fog�cska j�rt.


Helga is futott. Szorosan vonta mag�hoz a gyermeket, akit Pete r�b�zott, �s rohant, fogalma sem volt, merre. Maga sem tudta, hogyan, �rte ny�l� mancsokat, fogsorokat, karmokat ker�lt ki, kit�rt a fel� suhan� nyilak, k�sek, egy�b �l�szersz�mok el�l, nem �rtek el hozz� a furcsa, gyilkos f�nysugarak. Csak futott, mintha valami rettenetes �lom k�d�ben futna.


Egyszer azonban mintha a nev�t hallotta volna. H�trafordult. L�tta, hogy az anyja elbotlott valamiben, elesett. � ki�ltotta a nev�t, mik�zben kez�t seg�lyk�r�n ny�jtotta a l�nya fel�. �m miel�tt Helga megmozdulhatott volna, az asszonyt eltal�lta egy sug�r.


Helga tudta, hogy am�g �l, nem fogja elfelejteni a l�tv�nyt.


Az asszony teste �vben fesz�lt meg; ahogy a h�t�t �rte a tal�lat, szinte t�rdre egyenesedett. Szeme iszonyatosan kikerekedett, arca feh�r lett, mint a h�, n�ma sikolyra ny�lt sz�j�b�l v�r fr�ccsent el�. Azt�n lehanyatlott, lassan, hihetetlen�l lassan, pedig kez�vel sem f�kezte az es�s�t, �s test�t, arc�t befedte a sz�tter�l� haja, az a hossz�, d�s, v�r�s haja, befedte, mint egy f�ld�nt�lian sz�p szemf�d�… m�g egy �ri�s r� nem taposott. Ugyanabban a pillanatban ny�lvessz� f�r�dott annak a gyermeknek a nyak�ba, akit Helga tartott.


Helga f�l�ben furcsa visszhangot vert halott anyja csontjainak ropog�sa �s a kicsi hajmereszt� h�rg�se, ahogy hi�baval�an igyekezett m�g leveg�h�z jutni. Azt�n csend telepedett r�.
T�boly�t� csend. Hogy ut�na megt�rje egy ord�t�s. A saj�t ord�t�sa.


Fej�t h�travetve teli torokb�l �v�lt�tt, �s mikor kifogyott a leveg�b�l, m�lyet l�legzett �s �jra �v�lt�tt. �s mikor abbahagyta, csend lett. Nem csak az � f�l�ben, hanem igaz�b�l csend.
Mindenki, �ld�z� �s �ld�z�tt egyar�nt megtorpant, mozdulatlanul figyeltek az im�nt elhangzott �v�lt�s ir�ny�ba.


Csak egyvalaki nem torpant meg. Egy fekete k�penybe burkol�zott alak l�pegetett Helg�hoz egyre k�zelebb. Arc�t ugyan nem lehetett l�tni, mert k�mzs�j�t m�lyen a szem�re h�zta, de a keze, amelyben a p�lc�j�t szorongatta, aszott volt �s hullasz�n�. M�r eg�szen k�zel �rt, amikor meg�llt �s p�lc�j�t a l�nyra fogta.


- Most meghalsz - suttogta nyekerg� hangon, melyet m�gis messzire hallani lehetett.


- Ny�ljon meg alattatok a f�ld! - �tkozta meg hirtelen indulattal Helga. A belsej�ben izz� harag imm�ron l�ngra kapott, szavai �gy t�rtek el� bel�le, mint a vulk�n.


A k�mzs�s alak leveg�t vett, hogy kimondja a hal�los �tkot, �m ekkor megremegett a f�ld. A s�t�t ember az �ri�sra n�zett, h�tha � okozta a reng�st. Az �ri�s bamba k�ppel h�tr�lt egy l�p�st, �m l�ba alatt beomlott a talaj. Kir�ntotta a l�b�t a hirtelen t�madt g�d�rb�l, de ekkor �jabb reng�s t�madt, melyet �jak �s m�g �jabbak k�vettek. Az �ri�s egy szempillant�s alatt elt�nt a l�ba alatt megny�l� veremben.


�s sorban a t�bbi is. A megdermedt emberek d�bbenten n�zt�k, ahogy egyik sz�rny a m�sik ut�n esik bele a hirtelen megny�l� hasad�kokba, olyan m�lyen, hogy onnan kij�nni nem b�rtak. Egyik ellens�g a m�sik ut�n, am�g mind el nem t�ntek, �s a megt�p�zott erd�ben nem maradt m�s, csak a riadt falusiak.


Helga maga is d�bbenten n�zte, hogy szavainak milyen hat�sa lett. Arra t�rt mag�hoz, hogy �rezte, minden tekintet �t figyeli. Ekkor odal�pett anyja holttest�hez. �ggyel-bajjal megford�totta. Megborzongott, ahogy megl�tta anyja �lettelen szem�t - suta mozdulattal lez�rta. Az asszony mell� tette a kicsi holttest�t is, azt�n fel�llt, keresztet vetett mag�ra, majd kez�t �sszekulcsolta. �m az im�ba m�r nem volt ideje belev�gni, mert a t�volb�l felhangzott egy �jabb �v�lt�s.


Helga tekintete tal�lkozott Pete szem�vel. Mindketten tudt�k, hogy ez az �v�lt�s a t�mad�k m�sodik hull�m�t jelenti.


- Menn�nk kell - mondta Helga s�r�st�l elcsukl� hangon.


- De hiszen el tudsz b�nni vel�k - vetette ellen Pete, b�r maga sem hitt a saj�t szem�nek.


- Ez nem �n voltam - r�zta meg a fej�t a l�ny. - Isten k�ny�r�lt meg rajtunk. De nem tudom, megk�ny�r�l-e m�g egyszer.


- K�vet�nk - jelentette ki a f�rfi, b�r magabiztos kijelent�s�nek kiss� ellentmondott megremeg� hangja. - Melletted biztons�gban lesz�nk.


- Mellettem? - csod�lkozott Helga, azt�n megvonta a v�ll�t. Megt�r�lte k�nnyes szem�t, majd felemelte a fej�t. - H�t gyertek mellettem. Mi er�mb�l telik, azt megteszem…

*

N�gy nap telt el, mire �sszetal�lkoztak egy maroknyi katon�val. N�gy keserves, k�nokkal �s k�nnyekkel teli nap. �s e n�gy nap alatt az ellens�g - b�r az emberek �rezt�k, hogy mindig ott van a k�zel�kben - egyszer sem t�mad r�juk. Hogy val�ban az �g �vta-e az embereket, vagy valami m�s hatalom, nem tudt�k, de val�j�ban nem is foglalkoztak vele. Annyit tudtak csup�n, hogy Helga k�zel�b�l nem szabad elmozdulniuk, mert a l�ny - maga a v�delem.


�m a v�delem sajnos csak a t�mad�sra sz�lt. B�r Helga szinte boszork�nyos m�don �rtett a gy�gy�t�shoz, erre most nem maradt ideje. Sokan elhullottak h�t, akiket megsebes�tettek a sz�rnyek. A k�zel harmincf�s falub�l mind�ssze nyolcan maradtak �letben. �s az �l�k m�g csak el sem temethett�k a holtakat, hiszen menni�k kellett tov�bb. Nem �rkezett m�g el a gy�sz ideje, �s ki tudja, el�rkezik-e m�g valaha is…


Se �lelm�k, se viz�k, a v�g�re m�r j�rt�nyi erej�k se… Biztos, hogy megint az �g vez�relte �tjukba azt a kis csapatot. Pete �llt el�b�k, �s k�rte �ket sz�p sz�val:


- Nyomunkban loholnak a sz�rnyek, vigyetek magatokkal lovaitokon, j�emberek!


Egy fiatal, de igencsak megtermett fekete lovag l�ptetett el�re.


- Magunknak is megvan a maga baja - mordult fel m�ly hangj�n. - Nem �r�nk r� a ti�ddel vesz�dni.


- Malaz�r! - sz�lalt meg egy k�z�pkor�, sz�p arc� f�rfi k�z�pr�l. - M�giscsak seg�ten�nk kellene!


- Sz�k�ben vagyunk az �lelemnek, fels�g - n�zett h�tra a fekete lovag. - A lovak is f�radtak. Ha a nyakunkba vessz�k ezt a p�rn�pet, sz�ks�g eset�n menek�lni sem b�runk.


- H�t ne menek�lj, hanem fordulj szembe az ellennel! - csend�lt fel �lesen Helga v�kony hangja.


A fekete lovag lassan fordult a l�ny fel�. Lov�val odal�ptetett, eg�szen k�zel, annyira k�zel, hogy a t�bbi falusi r�m�lten h�tr�lt, mert azt hitte, le akarja �ket taposni. Csak Helga nem mozdult. A lovag lehajolt, arc�t szinte beledugta a l�ny arc�ba.


- Tudod-e, kikr�l besz�lsz, bikkmakk? - k�rdezte s�t�ten.


Helga szint�n el�redugta az arc�t - orruk �gy majdnem �ssze�rt.


- Olyan k�zel voltak hozz�m, mint te most - v�laszolta kih�v�an.


- Akkor tudod-e, mit jelent harcolni ellen�k? - sz�k�lt r�snyire a fekete lovag szeme.


- Itt vagyok �s �lek - h�zta �ssze Helga is a szem�ld�k�t.


- Azt hiszed, �n megh�tr�lok el�l�k? - csattant fel a lovag.


- Magad mondtad, hogy a menek�l�sben h�tr�ltatn�nk - v�gott vissza a l�ny.


- Malaz�r! - ki�ltott egy a fekete lovaghoz hasonl� kor� �s termet�, de sz�ke lovag. - V�rj! Ismeritek-e a vid�ket? - fordult Pete-hez.


- Mint a tenyeremet, uram! - k�szs�geskedett Pete.


- Akkor �n amond� vagyok, hogy vigy�k magunkkal ezeket az embereket, fels�g - fordult a kir�lyhoz a sz�ke lovag. - �lelmet majdcsak ker�t�nk, de kell, hogy valaki utat mutasson.


- De fels�g…! - kezdte volna a fekete lovag, �m a kir�ly felemelte a kez�t.


- Magunkkal vissz�k �ket, Malaz�r - mondta. - Val�ban kell az �tmutat�s, no meg nem hagyhatjuk �ket itt, a sz�rnyek martal�k�ul. El�g szomor�, hogy e vid�kr�l csak ennyi t�l�l� maradt… Adjatok nekik lovat!


Tartal�k l� akadt elegend� (hol vannak azok a vit�zek, akiket valaha hordtak a h�tukon?), de bizony a parasztok nem tudtak lovagolni. A f�rfiak m�g csak-csak megkapaszkodtak a nyeregben, de a h�rom n� bizony a lovak k�zel�be sem mert menni. A katon�knak kellett �ket maguk el� emelni, ha haladni akartak.


M�r csak Helga maradt ott egyed�l. T�gra nyitott szem�n l�tszott, hogy � is tart a l�t�l, de a fekete lovag szem�nek g�nyos villan�sa ut�n b�tortalanul megfogta a kant�rsz�rat. Megpr�b�lta a l�b�t feltenni a kengyelbe, �gy, ahogy azt a lovagokn�l l�tta, de a l� mindig ell�pett. A kis csapat m�r r�gen elindult, de � m�g mindig a felsz�ll�ssal k�szk�d�tt - sikertelen�l.


Hirtelen m�ly morg�s �t�tte meg a f�l�t. De a l��t is! A der�k paripa nem n�zel�d�tt, hogy kit�l j�het ez a hang, f�l�t h�tracsapva elv�gtatott, �s otthagyta a reszket� l�nyt. Helga b�tortalanul fordult meg, �s legnagyobb ijedelm�re egy trollt pillantott meg el�j�nni a f�k rejtek�b�l. Az id�tlen monstrum lass� l�ptekkel k�zeledett a l�ny fel�, k�zben pedig magasra emelte a kez�ben tartott irdatlan bunk�t.


Helga eg�szen megdermedt. A troll csak j�tt, egyre j�tt, m�r lend�tette is a bunk�t… amikor er�s kar �lelte �t Helga derek�t, �s a fekete lovag v�gta k�zben emelte maga el� a l�nyt. Kis kanyarral fordultak meg, �s mire a bunk� lecsapott, m�r csak h�lt hely�ket �thette a f�ld�n, a k�t ember ekkor m�r a csapat nyom�ban v�gtatott.

- �gy l�tom, most nem zavar, hogy menek�l�k - d�rm�gte m�ly hangj�n Malaz�r eg�szen k�zel a l�ny f�l�hez.


- Nem, ha veled menek�lhetek �n is - j�tt meg v�gre Helga hangja, �s igyekezett eg�szen kicsire �sszeh�zni mag�t, hogy min�l kev�sb� �rjen a fiatalemberhez.


Ut�lta. �s azt is tudta, hogy a f�rfi sem kedveli �t. Azt hitte, ha v�gre biztons�gos helyre �rnek, soha t�bb� nem fog tal�lkozni vele.

Az �letben sok minden van, ami m�sk�pp alakul, mint ahogy eltervezz�k.
Sokszor - szerencs�re…

- v�ge -