Kezdetek

Az idei term�s sem volt b�s�ges. Tavasszal annyi es� esett, hogy az �rad�sok kimost�k az �szi vet�s nagy r�sz�t, azut�n pedig egy csepp sem. A tikkaszt� h�s�gben kis�lt a b�za, k�les. A foly�k visszah�z�dtak medr�kbe, �sszeasztak csermelly�, mintha sz�gyellt�k volna tavaszi puszt�t�sukat. Sek�ly, �porodott viz�kben alig tal�lni halat. A f�k levelei �sszep�nd�r�dtek, eldobt�k gy�m�lcs�ket, mint a medd� asszony, aki csak megfogan, de kihordani nem tudja terh�t. A cs�rg� level� erd�kben alig l�zengett n�h�ny vad, mintha elmentek volna m�s vid�kre, ahol k�nnyebb az �let. A ki�gett legel�k�n csontig sov�nyodott marh�k pr�b�ltak �lelemhez jutni, de m�g az ig�nytelenebb birk�k, kecsk�k is alig tal�ltak valamit. Hatodik �ve egyre kevesebb �s kevesebb terem.


�s m�g ezt a keveset is elvitt�k. K�ny�rtelen�l szedt�k be az ad�kat, nem hatotta meg �ket sem az asszonyok �tka, sem a gyermekek k�nnye, �s az �k�lbe szor�tott kez� emberekkel j�l felfegyverzett katon�k n�ztek farkasszemet. Az id�n t�bb katona volt az ad�behajt�kkal, mint valaha. L�zad�st�l tartottak.


De ahogy a kir�ly kiadta rendelet�t a vad�szatokra, egy csap�sra megv�ltozott a hangulat. K�sza h�rek kaptak sz�rnyra. Hogy parancsba j�tt: a sok vadat sz�r�tani kell, a term�st nagy magt�rakba rakni, a kov�csoknak fegyvereket, p�nc�lokat k�sz�teni, a m�sz�rosoknak t�m�nytelen marh�t v�gni, a t�m�roknak sok b�rp�nc�lt, a varg�knak sok csizm�t csin�lni.


A hadviselt emberek r�gt�n tudt�k, hogy ez a sok el�k�sz�let h�bor�t jelent. H�bor�t! V�gre h�bor�t!


V�gre megfizetnek a s�t�t var�zsl�knak, akik a nyugati hegyekbe felh�z�dva ront�st hoznak a h�v� kereszt�nyekre! �rad�s, asz�ly, mind az � s�t�t praktik�iknak eredm�nye! Az �j s�t�t leple alatt leosonnak a s�kvid�kre, elapasztj�k a teheneket, papokat �lnek, p�sztorok elm�j�t zavarj�k meg! Kisdedek v�r�t issz�k, �rtatlan sz�zeket rabolnak, hogy fel�ldozz�k b�lv�nyaiknak! A keresztvizet ell�kik magukt�l, pog�nyok, a pokolba jutnak el�bb-ut�bb, ez biztos, mint Isten az �gben! De ink�bb el�bb, mint ut�bb!


V�gre h�bor�!


Az emberek nem l�zadoznak m�r, hanem kem�nyen megfogj�k a dolog v�g�t. Rendbe tenni a h�zat, biztos helyet k�sz�teni, hogy az asszonyok, gyerekek meg a j�sz�gok sz�ks�g eset�n oda menek�lhessenek. Kasz�kat kiegyenes�teni, b�rsz�jakat bezs�rozni, gyakorolni a fegyverforgat�st, sok a munka, tavaszig se gy�zik elv�gezni!


Az asszonyok fonj�k a fonalat, sz�vik a s�r� v�sznat, varrj�k a ruh�kat, k�sz�tik a sz�r�tott h�st, sajtot, �res k�zzel nem engedhetik embereiket a hadba.


A papok minden vas�rnap arr�l pr�dik�lnak, hogy aki a szent kereszt nev�ben pog�nyt �l, az Istennek tetsz� dolgok m�vel. Aki sokat �l, annak sok�vi tiszt�t�t�zet engednek el. S ha net�n elesik valaki a harcban, minden bizonnyal a mennybe jut!


Este el�ker�lnek a r�gi t�rt�netek. Nagy a keletje az �regeknek, akik m�g eml�keznek dics� tettekre, nagy h�bor�kra, melyekben ifjan r�szt vettek, vagy ha maguk nem is voltak ott, eml�keznek m�sok elbesz�l�seire. �s halkan mes�lnek a var�zsl�k r�mtetteir�l, a pokol sz�l�ttei sz�rnyekr�l, akiket maguk ugyan nem l�ttak, de a n�gy szomsz�ddal arr�bb lak� mes�lte, hogy az egyik rokona tal�lkozott vel�k.


�gy volt ez a kir�lys�g eg�sz ter�let�n, palot�kban, kunyh�kban egyar�nt. L�zas k�sz�l�d�ssel telt az �sz, a t�l.

M�g fel sem sz�radtak az utak a tavaszi es�z�sek ut�n, amikor k�rbej�rt a hadba h�v� v�res ny�lvessz�. Minden �pk�zl�b f�rfi elment. S m�g �ssze sem gy�lt a sereg, amikor puszt�t� f�rgetegk�nt csapott le az ellens�g. �gy haladtak, mint a vill�m, nem volt, ki ellen�llhatott volna nekik. A hadakat felmorzsolt�k, a lakoss�got els�p�rt�k. Nyomukban nem maradt m�s, csak felperzselt f�ldek, �szk�s romok, v�res hull�k.


Nem lehetett el�l�k elb�jni. A falvakat, a templomokat, ahov� az emberek menek�ltek, felgy�jtott�k. A bevehetetlennek t�n� v�rakat f�ldig rombolt�k. Ha mocs�rba menek�ltek az emberek, ott is elkapt�k �ket. Ha s�r� erd� m�ly�be b�jtak, ott is elkapt�k �ket. Ha sebesen rohan� foly�k k�zep�n �ll� szigetekre menek�ltek, ott is elkapt�k �ket. A biztosnak t�n� mened�kek nem rejtek�k, veszt�hely�k lett. Az ellens�g nem ejtett foglyokat.


A t�mad�k k�z�tt sz�mtalan nem ember is volt. Troll, �ri�s, d�mon, szellem, v�rfarkas, v�mp�r, kobold �s minden egy�b sz�rnysz�l�tt is akadt k�zt�k, akiknek az emberek m�g a nev�t sem tudt�k. S�t�t k�mzs�ba b�jt var�zsl�k ir�ny�tott�k �ket, p�lc�ikkal k�nk�ves es�t, f�ldreng�seket id�zve el�. Retteg�s j�rt el�tt�k, hal�l a nyomukban.


A kir�ly k�r�l csup�n egy maroknyi ember maradt. A csapatot k�t dalia vezette. Az egyik egy sz�lfatermet�, sz�ke, k�k szem�, rettenhetetlen h�s, Godrik. � j�rt el�l minden csat�ban. Nem n�zte a vesz�lyt, �s irdatlan csap�sai alatt hullott az ellens�g. A m�sik, Malaz�r �les termet�, fekete haj�, fekete szem� f�rfi, akinek ravasz terveivel sz�mtalanul siker�lt kisiklaniuk a gonoszok szor�t�s�b�l. E k�t ifj�t kedvelhett�k az �giek: nem tudt�k legy�rni �ket m�g a s�t�t var�zsl�k sem, pedig �tsz�r is �tjukat �llt�k. H�siess�g�k lassan a csapat vez�r�v� tette �ket, m�g a kir�ly is hallgatott r�juk, noha �ppen hogy f�rfikorba l�ptek, mid�n hadba vonultak.


A hozz�juk csap�d�k k�z�tt akadt egy sud�r termet�, barna haj�-szem� le�ny, Hedvig. Fiatal kora ellen�re nagy tud�ssal rendelkezett mind az ellens�g term�szet�r�l, mind a harcmodor�r�l. Keserves tapasztalatok �r�n jutott e tud�s birtok�ba: �si csal�dj�nak, akiket els�k�nt rohantak le, � volt az egyetlen t�l�l�je. De m�sban is haszn�t vett�k tud�s�nak: tudta a jelekb�l, hogy m�snapra milyen id� v�rhat�, �s ismerte a legend�kat, ami egy-egy ter�lethez f�z�d�tt, �gy k�nnyebben tal�ltak rejtekhelyeket.


A kev�s t�l�l� m�r csak egy v�racsk�ban tudott megh�z�dni az �szak-keleti hegyek l�bain�l. Tudt�k, nekik sincs sok idej�k. Az ostroml�k napokon bel�l ide is el�rnek. A v�rfalak gy�ng�k, a benn�k l�v� emberek er�tlenek. Nincs tov�bb hova menek�lni.


Tudta ezt Godrik, �s tudta Malaz�r is. M�gsem adt�k fel teljesen a rem�nyt. Pr�b�lt�k meger�s�teni a falakat, embereket. De Malaz�r szem�ld�ke egyre s�r�bben h�z�dott �ssze, Godrik fiatal arc�n egyre gyakrabban fesz�ltek meg az izmok.


Egy le�ny j�rta sorra a sebes�lteket. Kicsi, v�zna l�ny, kopott rongyokban, mez�tl�b. �sszes vagyonk�ja egy folt h�t�n folt zs�k volt, benne f�vek, vir�gok. A f�vekb�l, vir�gokb�l italokat f�z�tt, ken�cs�ket k�sz�tett, azokkal enyh�tette a s�r�ltek k�njait. De m�g nagyobb enyhet adott l�ngv�r�s haj�nak l�tv�nya, csillog� z�ld szeme, szurtos kis arc�b�l kivillan� kedves mosolya. A v�lgyb�l j�tt, a neve Helga.


Hedvig egy toronyban �llt naphosszat. Szeme hol a vaj�kos l�nyt, hol a l�that�rt p�szt�zta. A k�t l�ny szeme sokszor �sszekapcsol�dott. F�rk�sz� pillant�ssal figyelt�k egym�st, majd hirtelen elfordultak. Soha nem besz�ltek m�g, de �rezt�k, hogy valami �sszek�ti �ket.


Egy �jjel Helga felriadt. M�g nem az ellen volt itt, de tudta, valami t�rt�nni fog. Egy darabig mozdulatlanul fek�dt, majd felkelt �s cs�ndben a torony ajtaj�hoz osont. Az ajt� halkan kiny�lt. A m�g�tte megb�v� s�t�t �rny�k zajtalanul l�pett ki. Egyenesen Helg�hoz suhant. Hedvig volt.


- Valaki j�n - lehelte szinte hangtalanul.


Helga n�m�n b�lintott.


S�t�t volt. A hold m�g nem kelt fel, csak a csillagok adtak halov�ny f�nyt. A k�t l�ny csak �llt, a v�rakoz�s fokoz�d� fesz�lts�ge megremegtette test�ket. Valaki j�n! Kez�k t�tov�n tapogat�zott egym�s fel�. Egyre h�tr�ltak a torony fal�ig. Valaki j�n!


�s nem is egyed�l. H�rom f�rfi �rny k�zeledett fel�j�k. Az egyik el�l j�rt. K�p�nyege f�ldig �rt, fej�re csukly�t bor�tott. Egyenletes l�ptekkel haladt. A m�sik kett� t�tov�n k�vette. Godrik �s Malaz�r volt.


A csukly�s alak meg�llt a le�nyok el�tt. Fej�t kicsit megemelte, mintha f�rk�szn� �ket. Azt�n elindult. Az ifjak habozva k�vett�k. Helga �s Hedvig egym�s kez�t el nem engedve csatlakozott hozz�juk.


A n�ma menet egy �p�lethez �rt. A csukly�s alak felemelte kez�t. Valamilyen p�lcaf�les�get tartott. Halkan mondott valamit. Az ajt� hangtalanul kit�rult. Ahogy bel�ptek, az ajt� ugyanolyan hangtalanul becsuk�dott m�g�tt�k. M�g s�t�tebb volt, mint kint. A csukly�s f�rfi �jra felemelte p�lc�j�t. Lumos - mondta. A p�lca v�g�n kis l�ngocska jelent meg, kis vil�goss�got adva. A f�rfi hat�rozott l�ptekkel az �p�let belsej�be indult, �s meg�llt egy nagy, lapos k�n�l. A gy�r f�nyn�l a t�bbiek most d�bbentek csak r�, hogy a v�r templom�ban vannak, �s a nagy k� az olt�r.


A f�rfi az olt�rt megker�lve szembefordult k�vet�ivel. Szabad kez�vel leemelte csukly�j�t. Id�s ember volt, hossz�, feh�r hajjal, hossz� feh�r szak�llal. Arc�t m�ly bar�zd�k sz�ntott�k. Sz�rke szeme egyszerre t�nt fiatalnak �s m�rhetetlen�l �regnek.


Hedvig t�rte meg a csendet:


- Ki vagy te? - k�rdezte.


- Egy druida - hangzott m�ly hangon a v�lasz.


- Egy pog�ny! - h�k�lt h�tra Helga.


Hedvig is h�tr�lt egy l�p�st. Godrik keze a kardj�nak markolat�ra cs�szott, Malaz�r �sszeh�zta a szem�t, de nem sz�lt.


A druida lassan v�gigsim�totta kez�t a k�v�n, majd �gy sz�lt:


- Ezt a helyet a druid�k mindig is szent helyk�nt tisztelt�k. �s ez a k� szolg�lt olt�runkk�nt,
csak�gy, mint most a kereszt�nyeknek. K�l�n�s, mert papjaitok vakok a dolgok mibenl�t�t illet�en, de ez egyszer helyesen j�rtak el.


- Mi�rt? - k�rdezte Hedvig.


- Mert ez a k� seg�t �sszegy�jteni a j� er�ket. N�ha sz�ks�g van r�, hogy seg�tsen megtartani az egyens�lyt.


- Az egyens�lyt? - ism�t Hedvig volt a k�rdez�.


- A l�tez�s els� t�rv�nye az egyens�ly. J�s�g �s gonoszs�g, vil�goss�g �s s�t�ts�g, �let �s elm�l�s nem l�tezhet egym�s n�lk�l. A s�t�t er�k a mozgalmass�got adj�k, a j� er�k a rendet. A t�lzott mozgalmass�g k�oszhoz vezet, a t�lzott rend merevs�ghez. Mindkett� v�ge a pusztul�s. Mindkett�nek lennie kell. De kell� ar�nyban! Ha b�rmelyik jav�ra billen t�lzottan a m�rleg, azzal vesz�lybe ker�l a l�t. S a l�t megsz�nt�vel a Semmi veszi �t a mindens�g hely�t - Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta. - Papjaitok kiirtott�k a druid�kat. �s ezzel kiirtott�k itt a j�t szolg�l� er�ket. �m a s�t�t er�kkel nem tudnak mit kezdeni, mert nincs hatalmuk hozz�. A s�t�t er�k pedig t�mad�sba lend�ltek. �s ha legy�znek benneteket, felborul az egyens�ly. Megsz�nhet a l�t. Ezt nem engedhetj�k. Ez�rt vagytok itt.


- Hogy �rted ezt? - k�rdezte Hedvig.


- Nektek van hatalmatok. Var�zstud�k vagytok.


- Mik vagyunk? - �rtetlenkedett Godrik.


- Var�zstud�k. Igaz, nem vagytok tudat�ban k�pess�geiteknek, de igen, te, Godrik, �s te, Malaz�r var�zsl�k vagytok. Te, Hedvig �s te, Helga az, akit boszork�nynak neveznek tudatlan papjaitok.


- Aljas r�galmaz�! - csattant fel Godrik kardj�t f�lig kir�ntva h�vely�b�l.


- Nem fordult-e el� veled, Godrik, hogy a csat�ban olyan helyzetekbe ker�lt�l, hogy azt hitted, itt a v�g, �s m�gis, valamilyen csoda folyt�n, magad sem tudva, hogyan, m�gis gy�zelmet aratt�l? Tudtad-e, hogyan �lted meg ellens�geidet? Tudtad-e, hogyan siker�lt kiv�dened neked, �s csak neked a s�t�t var�zsl�k �tkait? Vagy te, Malaz�r, nem ker�lt�l m�g soha hasonl� rem�nytelen, �m m�gis gy�zedelmes helyzetbe? Vagy te, Hedvig? Vagy te, Helga?


- Isten seg�tett meg! - szegte fel dacosan az �ll�t Godrik.


- �gy igaz. Azzal, hogy var�zshatalmat adott nektek. M�ghozz� nem is keveset.


- Istenk�roml� pog�ny! - ki�ltott Godrik, kardj�t teljesen kir�ntva a druid�ra s�jtott.


Hatalmas k�k f�ny villant, majd Godrik kardja ism�t h�vely�ben lapult, a druida pedig ott �llt s�rtetlen�l. Arc�n kis f�lmosollyal �gy n�zett v�gig az ifjakon, mint a v�rcse a fi�k�in.


- Id�vel megtanultok teljesen b�nni hatalmatokkal. �gy, mint �n. De most - kem�ny�tette meg a hangj�t - nem a tanul�s ideje van, hanem a cselekv�s�. A s�rg�s cselekv�s�. Az ellens�g m�r itt lapul a v�r falai alatt. Csak a telihold felj�tt�t v�rj�k, hogy a v�rfarkasokkal ind�ts�k a t�mad�st. Addig m�r csak hat miaty�nknyi id�nk maradt. Gyorsan kell d�ntenetek, seg�tetek-e nekem legy�zni �ket, vagy elbukunk - �s vel�nk a mindens�g.


A n�gy fiatal s�padt arccal, n�m�n n�zte a druid�t. Az im�nt l�tottakat �s hallottakat pr�b�lt�k megem�szteni. V�g�l Malaz�r t�rte meg a csendet:


- Mit kell tenn�nk?


- Mi�rt b�zol benne? - kapta fel� a fej�t Godrik.


- Nem tudom, kicsoda - v�laszolta vontatottan Malaz�r -, de egy az ellens�g�nk.


- �s ha csak fel akar haszn�lni benn�nket s�t�t terveihez? - k�rdezte hevesen Hedvig.


- Vagy igaz minden szava, vagy egy sem - V�gign�zett t�rsain. - T�nyleg t�rt�ntek vel�nk megmagyar�zhatatlan dolgok. Lehet, hogy t�nyleg van var�zshatalmunk. Ha ez igaz, akkor az is igaz, hogy vele legy�zhetj�k a sz�rnyeket.


- �s ha nem? - k�rdezte Godrik.


- Ha nincs var�zshatalmunk, akkor nem tudunk tenni semmit. Nem t�rt�nik semmi.


�jra be�llt a csend.


- Mi�rt pont mi? - sz�lalt meg kisv�rtatva halkan Helga.


A druida r�emelte �that� tekintet�t.


- Godrik rettenthetetlen�l b�tor. � a t�z. Malaz�r higgadtan csavaros esz�. � a v�z. Hedvig h�v�sen okos. � a leveg�. Te tele vagy gy�ng�d seg�teni akar�ssal. Te vagy a f�ld. K�l�n esend�k vagytok. Egy�tt t�k�letes egys�get alkottok.


- �s te? - csend�lt halkan Helga hangocsk�ja.


- �n vagyok az er�, amely egys�gben tartja hatalmatokat, m�g sz�ks�g van r�.


- �s azut�n? - k�rdezte Hedvig.


- Magatoknak kell megteremtenetek az egys�geteket, hogy az �j csat�ra fel tudjatok k�sz�lni.


- H�t nem lesz v�ge a harcnak?


- A harc �r�k. Csak a csat�knak van v�g�k.


- �s mikor lesz az �j csata?


- Tal�n holnap. Tal�n sz�z �v m�lva.


Ism�t elhallgattak. V�g�l Godrik emelte fel a fej�t.


- Teh�t mit kell tenn�nk?


A druida szabad kez�vel odany�lt p�lc�j�hoz. Ahogy hozz��rt, a p�lca kett�v�lt. Az �j p�lc�t, amin nem volt l�ngocska, Malaz�rnak ny�jtotta. �jra hozz��rt p�lc�j�hoz, az ism�t kett�v�lt. Ezt a p�lc�t Godriknak adta. A harmadikat Hedvignek, a negyediket Helg�nak.


- �rints�tek p�lc�tokkal az olt�rk�vet. Gondoljatok a f�nyre, �s amikor sz�lok, mondj�tok: aetas.


Egy l�legzetv�telnyi sz�netet tartott, majd �gy folytatta:


- A p�lca f�kusz�lja er�t�ket. Az ige ir�nyt ad neki. Ne feledj�tek, er�sen kell gondolnotok a f�nyre! Amikor kimondj�tok a var�zsig�t, az olt�rk� er�sen f�nyleni fog. A f�ny terjed majd tov�bb, v�gig a v�rban, a v�ron t�l, a hat�ron t�l. Ez a f�ny fogja megsemmis�teni a s�t�t hord�t. �s ne feledj�tek, egys�getek a legnagyobb er�t�k! K�sz�ljetek!


Mind a n�gyen er�sen markolt�k p�lc�jukat, amit a k�h�z �rintettek. Arcukon fesz�lt v�rakoz�s t�kr�z�d�tt. A druida szint�n a k�h�z tartotta p�lc�j�t. � befel� figyelt.


�s akkor besz�r�d�tt az ablakon a telihold f�nye. Felharsant a v�rfarkasok elny�jtott vony�t�sa, �s a k�vetkez� pillanatban a t�bbi sz�rny v�rfagyaszt� �v�lt�se. Az �lmukb�l felriadt emberek r�m�lt ki�lt�sai, sikolt�sai feleltek r�. Megremegett a f�ld az �ri�sok l�pteit�l, a holdat repked� denev�r alak� v�mp�rok takart�k el. A falakat trollok csap�sai rengett�k meg. �s j�tt a t�bbi sz�rny is! Elkezd�d�tt a v�gs� t�mad�s.


�s amikor kint a s�t�t var�zsl�k p�lc�jukat a v�r fel� szegezve kimondt�k puszt�t� �tkaikat, a druida felki�ltott:


- Most!


- Aetas! - harsant a n�gy torokb�l egyszerre.


P�lc�jukb�l feh�r f�ny t�rt el�, �ttetsz�v� var�zsolva az olt�rt, melynek m�ly�n �sszegy�lt egy pontban. �s a kis pont sebesen n�tt, hajt�st eresztett, �gakat, leveleket n�vesztett, �s n�tt, egyre n�tt, f�nyb�l sz�tt hatalmas fa lett. Egy pillanatig m�g kavargott, gomolygott a f�ny az �let F�j�nak t�rzs�n, �gain, majd szinte kirobbant bel�le. A n�gy fiatal �rezte, hogy melegen csap�dik test�knek, ki�zve bel�l�k mindent, ami baj, betegs�g.


�s a f�ny egyre sz�lesed� k�rben rohant tov�bb. Amerre el�rt, felvillantak, majd elt�ntek a t�mad�k. Borzalmasan ki�ltva megsemmis�ltek a s�t�t var�zsl�k is. �s a f�ny terjedt tov�bb. Eloltotta a felgy�jtott falvak t�zeit, kitiszt�totta a bemocskolt vizeket, kisz�r�totta az el�rasztott f�ldeket, z�ldell�v� tette az erd�ket, r�teket. Meggy�gy�totta a betegeket, s�r�lteket. �s ment tov�bb. Neki a hegyeknek. Megtiszt�totta a hegyeket is, el�z�tt mindent, ami gonosz, ami retteg�st kelthet. �s amikor hat�ron innen �s t�l �j �letet teremtett, eleny�szett.


A n�gy fiatal verejt�kben f�r�dve engedte el p�lc�j�t, amit eddig g�rcs�sen szor�tottak. Zih�ltak, mintha sokat futottak volna.


A druida �reg arc�n nem l�tszott f�radts�g. Egy mozdulattal k�penye ujj�ba rejtette p�lc�j�t. V�gign�zett a fiatalokon, majd elmosolyodott.


- Der�k munk�t v�geztetek! Az egyens�ly helyre�llt. De m�g nincs v�ge a feladatotoknak! �jra fel kell �p�teni a vil�gotokat. �s ez sem lesz kisebb munka, mint megmenteni!


Ism�t v�gign�zett rajtuk.


- Nagyon sokat kell tanulnotok. Ez a hely �ppen alkalmas lesz erre. Tarts�tok meg a p�lc�kat. A tov�bbi var�zslatokhoz sz�ks�getek lesz r�. De soha senki el�tt nem mutathatj�tok, aki nem var�zstud�. �s azt sem tudhatj�k a t�bbiek, hogy ti azok vagytok.


- Ne feledj�tek, egys�getek a legnagyobb er�t�k! - mondta m�g, azzal elt�nt.


A templomra csend borult, melyet csak az egyre csillapod� zih�l�sok t�rtek meg. Hol egym�st n�zt�k, hol a p�lc�jukat, hol az �reg druida h�lt hely�t. V�g�l Godrik sz�lalt meg:


- Mi volt ez az eg�sz?


- Megmentett�k a vil�got - v�laszolt fanyar mosollyal Malaz�r.


- Megmentett�k a vil�got! - mondta Hedvig is. R�viden felnevetett. Azt�n �jra, hosszabban. Azt�n nem is b�rta abbahagyni. A m�sik h�romra �tragadt a nevet�se. �s csak nevettek, nevettek, egym�sra t�maszkodva, m�g csak ki nem fogytak a l�legzetb�l. M�g akkor is fel-felnevettek, amikor kimentek a templomb�l.


�s kint csod�latos l�tv�ny t�rult a szem�k el�. A meg�jult f�ld. A meg�jult �let. Az emberek hitetlenkedve b�m�szkodtak, nem tudva m�g felfogni, hogy megmenek�ltek. B�tortalanul csend�lt fel az els� nevet�s...

Kem�ny munka v�rt a kev�s t�l�l�re. De �r�mmel dolgoztak! A megmaradt v�nek sem eml�keztek olyan b� term�sre, mint amilyen a csoda ut�n lett! Soha m�g ennyi gyermek nem sz�letett, mint a k�vetkez� tavasszal-ny�ron! Az �let �jra kisarjadt mindenhol, d�sabban, mint valaha, �s az emberek �j falvakat, �j v�rosokat �p�tettek, s�r�n telep�tve f�kkal, vir�gokkal. Szebb lett a vil�g, mint volt, mert az �let �jra gy�z�tt a pusztul�s f�l�tt!


�s hol itt, hol ott felbukkant n�gy fiatal, k�t ifj� f�rfi �s k�t fiatal l�ny. N�ha-n�ha egy titokzatos csukly�s alak is. �s ahol titkon megjelentek, ott kivir�gzott az �let...

- v�ge -