S�rk�nypr�ba

- Hogy lehettem ilyen ostoba? - k�rdezte nagyon sokadszor �nmag�t�l Helga Hugrabug. Persze nagyon is j�l tudta. Mint mindig, most sem tudta befogni a sz�j�t. Ahogy be�rt a v�rosba, �s megtudta, hogy egy sz�zet fognak fel�ldozni a s�rk�nynak, azonnal �g�lni kezdett. Hogy nem sz�zekkel kellene t�pl�lni azt a fenevadat, hanem �sszefogni ellene, �s vagy el�zni, vagy elpuszt�tani. N�zz�k csak meg a szeg�ny le�ny sz�leit! Majd' kis�rj�k a szem�ket! No �s a testv�rei? H�t nem sajn�lj�k �ket?
Sajn�lt�k. Annyira, hogy elkapt�k Helg�t, �s sz�lnek eresztett�k a kiszemelt sz�zet. Megk�nnyebb�lhettek a sz�l�k, testv�rek! Helga meg legyen nyugodt, �t a kutya sem fogja megsiratni! �gy mindenki j�l j�rt, nem?
�gyhogy mire �szbe kapott, m�r oda is k�t�zt�k a szek�rhez, ami a v�ros melletti tiszt�shoz sz�ll�tja. Ott szokt�k hagyni az �ldozatokat. Sz�pen fel�lt�ztett�k, v�r�s haj�t �kes p�ntba fogt�k, d�szes �kszereket aggattak r�, szava ne legyen, hogy koldusk�nt b�nnak vele. T�z pap veszi k�rbe a szekeret, legal�bb m�g t�z el�l, viszik a keresztjeiket, mormolj�k im�ikat, �s f�l szemmel a lovasokra sand�tanak, hogy l�m, azok milyen k�nyelmesen teszik meg az utat, csak nekik kell kutyagolniuk! Mert lovasok is vannak sz�p sz�mmal, vinni a z�szl�kat, vigy�zni a szerencs�tlen �ldozatot (nehogy megsz�kj�n!), v�deni a kir�ly szem�ly�t (ha net�n az elkeseredett hozz�tartoz�k megpr�b�lkozn�nak valamivel). Van ott legal�bb hetven marcona f�rfi, mind az�rt, hogy azt az egyszem megk�t�z�tt le�nyt a hal�l tork�ba k�s�rje! Na, �s a sz�jt�tiak! Akik t�meg�vel k�vetik a dics� menetet, nem sz�nalomt�l, hanem k�v�ncsis�gt�l hajtva. Moh�n leskel�dnek, l�tni akarj�k a verg�d� �ldozatot, a k�s�r� lovagokat, mindent �s mindenkit, de olyan m�g egy se volt, aki meg merte volna n�zni, amikor a s�rk�ny v�gez a pr�d�j�val!
Helga m�r feladta, hogy meggy�zze �ket. K�r is volt valaha is megpr�b�lkoznia! Mit �rt el vele? Azt, hogy tess�k, viszik a veszt�helyre! M�g azt is csak nagy nehezen siker�lt el�rnie, hogy r�gi ruh�it, szeg�nyes moty�j�t tegy�k a l�b�hoz. K�nytelen volt b�b�jt alkalmazni hozz�. De nem akarta p�lc�j�t elvesz�teni, musz�j volt ez a kis fondorlat. Persze a kez�t-l�b�t fogva tart� k�teleket b�rmelyik pillanatban elint�zhette volna p�lca n�lk�l is, de ilyen t�megben semmik�ppen nem akarta megk�s�relni a sz�k�st. Nem mintha nem tudott volna elmenek�lni �gy is, de f�lt, hogy s�r�l�seket okozna, azt pedig nem akarta. No meg mestere is a lelk�kre k�t�tte, hogy ker�ljenek mindenf�le felt�n�st. Teh�t csak akkor szabad�tja ki mag�t, ha m�r egyed�l lesz. Legal�bbis rem�lte, hogy lesz ilyen. Nem szeretett volna fogvatart�i t�rsas�ga ut�n azonnal a s�rk�nnyal tal�lkozni. Kicsit t�ls�gosan vesz�lyes az ilyesmi!
Meg�rkeztek. Innen m�r csak az erd�, meg a hegyek vannak. Oda nem mer�szkednek. Az erd� el�tti szabad t�ren egy oszlop, vasb�l. A talaj, a szikla k�r�l�tte felperzselt. Az oszlopon is l�tszik, hogy imitt-amott olvadt. Kop�r vid�k. Nem t�l sz�vder�t�.
Leoldj�k Helg�t a szek�rr�l. Az oszlophoz l�ncolj�k. A papok k�rbeveszik, zsolozsm�znak. A lovagok a sz�lesebb k�rn�l helyezkednek el. A szemek ide-oda cik�znak. A kezek nem mozdulnak a kardok markolat�r�l. Mindenki ideges.
Csontig hatol�, iszony� �v�lt�s remegteti meg a leveg�t. A papok �gy tesznek, mintha az utols� sim�t�sok miatt kellene h�tr�lniuk, val�j�ban alig-alig leplezett fejveszett fut�s veszi kezdet�t. Rohannak a szek�rhez, felpattannak r�, a lovagok ut�nuk. H�tra sem n�zve iramodnak el, min�l t�volabbra a vesz�lyes helyt�l.
Helga v�gre egyed�l maradt. Egy szempillant�s alatt megszabadult a bilincsekt�l, felkapta szeg�nyes kis moty�j�t, �s �ppen el� b�rta h�zni p�lc�j�t, amikor �rny�k vet�lt r�. Ah! rem�lte, hogy t�bb ideje lesz! De mostm�r mindegy!
Megperd�lt. A l�tv�nyt�l a l�legzete is el�llt. Ilyen hatalmas, f�lelmetes monstrumot m�g soha nem l�tott! A s�rk�ny borzalmasan nagy volt! Fekete pikkelyei elnyelt�k a f�nyt, s�rga szeme dermeszt� hideg, pedig k�r�l�tte forr� volt a leveg�, vibr�lt. A sz�rny orrlikaib�l f�st gomolygott. Farka s�lyosan csapkodta a f�ldet. Kinyitotta a sz�j�t, l�that�v� t�ve az ember nagys�g� fogakat, �s �jra fel�v�lt�tt.
Helga kis h�j�n megs�ket�lt. Az �v�lt�s mintha sz�tolvasztotta volna a csontjait, leremegtetve r�la a h�st. Minden erej�t �ssze kellett szednie, hogy gondolkodni tudjon. Er�vel k�nyszer�tette mag�t, hogy a s�rk�nyra emelje a p�lc�j�t. Az els� �tok lepattant a s�rk�ny mellkas�r�l. A m�sodik a l�b�r�l. A homlok�r�l. A fark�r�l. A h�t�r�l. A nyak�r�l. Ahogy Helga keze remegett. A s�rk�ny �rdekl�dve figyelte er�lk�d�s�t. Azt�n fej�t h�trah�zva felh�rd�lt. A l�nynak m�g soha nem volt dolga s�rk�nnyal, de azonnal tudta, ezut�n a t�z k�vetkezik. Sebt�ben elhadart egy h�t�b�b�jt. Pont id�ben! A l�ngcs�va telibe tal�lta, de csak kellemes csiklandoz�st �rzett. L�lekben k�sz�lt a k�vetkez� t�mad�sra, de az elmaradt. Helyette megsz�lalt a s�rk�ny:
- Hm... var�zstud� vagy!
Helga nem akart hinni a f�l�nek. Ez a s�rk�ny besz�l! Emberi nyelven! Emberi hanger�vel! Igaz, m�lyebb a hangja, mint amilyet valaha is hallott, de ez akkor is emberi besz�d! D�bbenten meredt a s�rk�nyra, aki a magasb�l m�regette.
- R�gen tal�lkoztam m�r hozz�d hasonl�val - folytatta a s�rk�ny. - Nagyon r�gen.
- �dv�z�llek, Nagy�r! - remegett a l�ny hangja, ahogy b�tortalanul meghajolt. Fogalma sem volt, mit kell tennie. �m �gy t�nt, r�hib�zott:
- �dv�z�llek �n is, boszork�ny! - a s�rk�ny m�lt�s�gteljesen meghajtotta a fej�t. A k�vetkez� pillanatban ism�t magasra emelte, onnan f�rk�szte Helg�t. - Mit keresel itt?
- V�letlen�l ker�ltem ide, Nagy�r! Mesterem sz�lnek eresztett benn�nket, tan�tv�nyokat, hogy vil�got l�ssunk. Azt mondta, gy�jts�nk tapasztalatokat. Mindenki m�sfel� indult. �n errefel�.
- �s hogyan ker�lt�l bele a sorsol�sba?
- Sorsol�sba? - h�zta az id�t Helga. Nem tartotta okos gondolatnak, hogy elmondja az igazs�got: az�rt ker�lt ide, mert annak a meg�l�s�t szorgalmazta, akivel most besz�lget. Pl�ne, hogy a besz�lget� partner ilyen m�retes!
- Igen - mondta a s�rk�ny. - A muglik ki szokt�k sorsolni minden �vben, melyik fiatal n�st�nyt hozz�k el nekem.
- Muglik?
- �k. A var�zstalan emberek - magyar�zta t�relmetlen�l a s�rk�ny.
- Ja! �k! �n... idegen voltam itt. Nincs itt semmilyen hozz�tartoz�m. �gy gondolt�k, �rtem nem k�r.
- Ez meglep�! - gondolkodott el a s�rk�ny. - Ragaszkodni szoktak a hagyom�nyaikhoz. Minden �vben sorsolni szoktak, �s m�g nem volt r� p�lda, hogy idegen n�st�nyt hozzanak ide.
- R�g�ta van ez a hagyom�ny? - k�rdezte Helga, hogy egy kicsit elterelje a besz�lget�st.
- Igen. A ti m�rc�tekkel n�zve m�r nagyon r�g�ta.
- �s hogyan kezd�d�tt?
- Hogyan is? - r�vedt el a s�rk�ny. - Akkor m�r r�gen besz�ntett�k a var�zslatokat. M�r nem tan�tottuk az ember-�llatokat. �s �k azt k�pzelt�k, hogy urai a f�ldnek. Az elemek figyelmeztett�k �ket. P�r f�ldreng�s, n�h�ny asz�lyos �v... P�nikba estek. Quitter, az egyik�nk �ppen akkor j�tt ki barlangj�b�l. Nekiestek d�rd�ikkal, nyilaikkal. Persze Quitternek az ilyesmik nem �rtottak. Kicsit feld�h�tett�k, meg�lt n�h�nyat, de komoly k�rt nem akart okozni nekik, felemelkedett, r�p�lt egy k�rt, �s visszavonult a barlangj�ba. Az emberek egy fiatal n�st�nyt k�t�ztek a bej�rata el�. Quitter hallotta a zajt, azt hitte, hogy m�r otthon�ban sem hagyj�k b�k�n, kij�tt, �s meg�lte a n�st�nyt. Ut�na vette csak �szre, hogy az teljesen v�dtelen volt. A t�bbi ember elszaladt. Quitter nem �ld�zte �ket, visszavonult. Abban az �vben szerencs�j�k volt az embereknek, sem asz�ly, sem f�ldreng�s nem volt. Ezut�n minden �vben azon a napon, amikor a hidegek ut�n �jszaka �s nappal egyforma hossz�, �s a Nagy S�rga �gi �tj�n a legmagasabb ponton van, egy fiatal n�st�nyt hoztak barlangj�hoz. Gondolom, azt hitt�k, Quitter hozza meg a szerencs�j�ket. Persze � m�r r�gen nem foglalkozott ezzel. A v�letlen �gy hozta, hogy azok az emberek j� helyen telepedtek meg, a f�ld zs�ros volt, az id�j�r�s kellemes, �s mindez an�lk�l, hogy Quitter ak�r egy pikkely�t is mozd�totta volna �rte. Azt�n maga az eredeti t�vhit is eltorzult. M�r csak az maradt meg az emberekben, hogy a s�rk�nynak n�st�nyt kell �ldozni minden �vben, k�l�nben baj lesz. �s ez elterjedt minden�tt, ahol csak s�rk�ny van. Itt is. Persze �nk�nt egy n�st�ny sem akar ide j�nni, ez�rt sorsolnak. Minden v�delem n�lk�li n�st�nyt feljegyeznek, �s akinek a nev�t kih�zz�k, az lesz az eb�dem. Ett�l m�g sose t�rtek el. Pedig n�ha egy-k�t v�ltozatoss�g nem �rtott volna - m�l�zott el egy kicsit a s�rk�ny.
- Mire gondolsz? - k�rdezte Helga.
- P�ld�ul ha egy h�met hoztak volna. Vagy ha m�r n�st�ny, egy kicsit id�sebbet, azok �ltal�ban testesebbek. Egy fiatal, ivar�rett n�st�ny emberen �ltal�ban nem sok h�s van. Bezzeg �kszer!... Nem szeretem az �kszereket embereken.
- Ez olyan... olyan embertelen! - fakadt ki Helga. �m a s�rk�ny f�lre�rtette.
- H�t igen. Megfekszi a gyomromat...
- Te vagy az embertelen! - �v�lt�tt a l�ny.
- M�sodszor haszn�lod ezt a kifejez�st. Mit jelent?
- Hogy… mi? - Helga d�h�t szempillant�s alatt leh�t�tte a h�kkenet.
- Mi, s�rk�nyok nem mondjuk semmire, hogy s�rk�nytalan, �gyhogy m�g k�vetkeztetni sem tudok a jelent�s�re - menteget�z�tt a s�rk�ny.
- Embertelen az... - hebegett Helga. Hirtelen nem jutott esz�be semmi, de azt�n siker�lt �sszeszednie mag�t. - Embertelennek mondjuk azt, ami kegyetlen.
- �s mi a kegyetlen?
- Ha valaki olyant b�nt, aki kisebb vagy gy�ng�bb n�la. Vagy er�tlenebb. Aki nem tudja mag�t megv�deni. Ha... ha idehoznak neked egy megk�t�z�tt fiatal l�nyt, az nem tudja mag�t megv�deni. �s te... ! Nemcsak megeszed, de m�g azon is sop�nkodsz, hogy az �kszerei megfekszik a gyomrodat! Ez olyan... kegyetlen! Cinikus! Embertelen!
- Mi�rt, szerinted mit kellene tennem?
- Engedn�d �ket szabadon! Azt mondtad, nem is te akartad, hogy ide hozz�k �ket! Akkor mi�rt... mi�rt falod fel az �rtatlanokat?
A s�rk�ny n�zte egy darabig Helg�t, majd hahot�ra fakadt. H�tborzongat� volt hallani, ahogy a hatalmas teremtm�ny harsogva nevet. Helga azonban annyira d�h�s volt, hogy nem t�r�d�tt vele.
- Megtudhatn�m, mi olyan mulats�gos? - k�rdezte cs�p�re v�gott k�zzel.
A s�rk�ny nehezen hagyta abba a nevet�st, de v�g�l siker�lt neki. Der�s szemmel m�regette a l�nyt.
- Furcsa egy szerzet vagy te, p�tt�m boszorka! - mondta. - H�t n�zz r�m! Mi vagyok �n?
- Egy ronda nagy s�rk�ny! - f�jt a l�ny.
- Ne foglalkozzunk most azzal, hogy milyennek l�tod eszt�tikailag a k�ls�met! - mondta a s�rk�ny m�g mindig der�sen. - A l�nyeg az, hogy igen, s�rk�ny vagyok. H�sev�, mint minden s�rk�ny. Mert s�rk�ny vagyok! �rted? S�rk�ny! "Embertelen"? M�g sz�p! Hiszen s�rk�ny vagyok, nem ember! Semmi k�z�m m�s �llatfajokhoz! �s h�st eszek. P�ld�ul �zet. Vagy medv�t. Vagy marh�t. Vagy b�rmit. Ti is esztek h�st. �zet. Medv�t. Marh�t. Vagy b�rmit. �n mi�rt ne ehetn�k?
- De az �zek �s a marh�k �llatok! Mi emberek vagyunk!
- �, ismer�s ez az arrogancia! Szerintetek, emberek szerint a f�ld�n h�romf�le �l�l�ny l�tezik: n�v�nyek, �llatok �s emberek. Hogy mi alapj�n tartj�tok magatokat teljesen k�l�n kateg�ri�nak, nem tudom.
- Mert mi gondolkodunk!
- H�t ezzel nem vagytok egyed�l! Minden �llatfaj gondolkodik. K�l�nben m�r r�g kipusztult volna. Mindent nem lehet az �szt�n�kre b�zni!
- De mi besz�l�nk is!
- Ahogy a t�bbi, k�z�ss�gben �l� �llatfaj! Az csak egy dolog, hogy ti nem �rtitek meg az � nyelv�ket. Viszont ha �gy n�zz�k, a kuty�k p�ld�ul j�val �rtelmesebbek n�latok, mert �k nemcsak egym�st, hanem titeket is �rtenek, ti viszont nemcsak a kuty�k nyelv�t nem ismeritek, hanem a saj�t fajt��tok�t sem. H�ny emberi nyelv is l�tezik?
- Mi... eszk�z�ket k�sz�t�nk!
- Mint nem egy m�sik �llatfaj, hogy hozz�jusson a t�pl�l�k�hoz. Ha ti nem tudtok ilyenekr�l, az csak a ti butas�gotokat jelzi.
- Mi �t tudjuk alak�tani a k�rnyezet�nket!
- �s ezzel mindenf�le katasztr�f�t id�ztek nemcsak a saj�t, hanem m�s fajok fej�re is.
- Mi ruh�t hordunk!
- B�r�t�k hib�it er�nynek felt�ntetni nem t�lz�s?
- Nek�nk... nek�nk Isten adta ezt a f�ldet, minden �llattal �s n�v�nnyel!
- �s ezt a hitet melyik m�sik faj er�s�tette meg? Mert ha egyik se, akkor csak �n�m�t�s.
- ������...
- L�tom, kifogyt�l az �rvekb�l. Amik nem is voltak �rvek. Igen, ti emberek is ugyan�gy egy �llatfaj vagytok ezen a f�ld�n, mint b�rmelyik m�sik. Nem vagytok k�l�n kateg�ria. �s ha embert eszek, ugyan�gy �llatot eszek, mintha marh�t enn�k. H�s az h�s.
- �s nem zavar az t�ged, hogy olyan �llatot eszel meg, akivel ak�r el is besz�lgethetn�l? - pr�b�lkozott m�g Helga.
- Eml�tett�k az el�bb a kuty�kat. Nagyon �rtelmesek. Ti is annak tartj�tok �ket. M�gis, sok helyen, m�g akkor is, ha van m�s h�s, megeszitek �ket. Vagy p�ld�ul a delfinek. Arr�l m�g nektek, bek�pzelt embereknek is van valami fogalmatok, milyen �rtelmesek �k. Nem egyszer meg is mentenek titeket. Bar�ts�gok alakulnak ki delfinek �s emberek k�z�tt. M�gis hal�ssz�tok �ket. J��z�en megeszitek a h�sukat. Mint a s�rk�nyok az ember�t. B�r �n - igazat sz�lva - nem nagyon szeretem az emberh�st. T�l �desk�s.
- Akkor minek eszed?
- Magamt�l soha nem vad�sztam emberre. De ha m�r idehozz�k �ket... Tudod, akik ideker�lnek, val�j�ban nem is emberek. Csak �ldozatok. Maguk v�llalj�k az �ldozat szerep�t. Nem tesznek ez ellen semmit! Hagyj�k magukat idevezetni, mint az �ldozati b�r�nyokat. Elb�jn�nak? Vagy �sszefogn�nak? R�besz�ln�l apjukat, fiv�reiket, hogy pr�b�ljanak v�gezni velem? �, nem, dehogy! Hagyj�k, hogy a h�mek mondj�k meg, mit tegyenek, mit mondjanak, mit �rezzenek. Csak nagyon kev�s n�st�ny van k�z�letek, aki ember mer lenni, �s nem csak egy n�st�ny. Aki pedig v�llalja az �ldozat szerep�t, az �ldozat is lesz! Egy�bk�nt meg azzal v�dolt�l az el�bb, hogy milyen kegyetlen vagyok, mert megeszem a felk�n�lt n�st�nyeket. Na �s mi a v�lem�nyed azokr�l, akik felk�n�lj�k �ket?
- Micsoda? - Helga megint egy olyan k�rd�ssel tal�lta mag�t szemk�zt, amire nem volt felk�sz�lve.
- Mondtam m�r, nem mi, s�rk�nyok k�rt�k az �ldozatokat. Se h�met, se n�st�nyt. Ezt ti tal�lt�tok ki. �s nem csak nek�nk. Mindennek. Elemeknek. Isteneknek. Ellens�gnek. B�rkinek �s b�rminek. Nem figyelted m�g meg? Ha egy emberi k�z�ss�g olyan akad�lyban �tk�zik, amit nem tud lek�zdeni, mindig fiatal n�st�nyeket �ldoz. �reg ugyeb�r nem kell senkinek. K�lyk�ket nem lehet, mert amelyik faj nem v�delmezi, hanem meg�li a k�lykeit, az kipusztul. Maradnak a feln�ttek, akik se nem �regek, se nem k�lyk�k. H�meket nem, mert azok nem hagyn�k magukat, no meg a k�z�ss�gben az er�s h�mek �rt�kesek. Maradnak a n�st�nyek. Azok ugyeb�r nem tudj�k megv�deni magukat. De azokat a n�st�nyeket, akiknek kicsiny�k van, nem lehet, mert ha valami �ri a h�met, a n�st�nynek kell felnevelnie a k�lyk�ket. Maradnak az ivar�rett n�st�nyek, akiket m�g nem saj�t�tott ki h�m. �k a leg�rt�ktelenebbek a k�z�ss�gnek. A legv�dtelenebbek. A leggyeng�bbek. Teh�t fel�ldozhat�k. Ezt ti, emberek alak�tott�tok �gy.
Azt�n meg olyan is volt, hogy sz�lnek eresztettem az �ldozatot. Megsajn�ltam vagy h�rmat-n�gyet. Na, azokkal tettem a legrosszabbat. Tudod, �n gyorsan �l�k. Mint a legt�bb ragadoz�. Viszont a szabadon engedett n�st�nyeket a t�bbi ember agyonk�vezte vagy agyonverte! Mert azt hitt�k, veszedemet z�d�tanak ezek a n�st�nyek a k�z�ss�gre! Hi�ba mondt�k, hogy �n engedtem el �ket, a t�meg nem hitte. �s a t�meg veszedelmes. A t�meg v�rt akar. Ti, emberek im�dtok �lni.
Azokr�l az apr�s�gokr�l m�r nem is besz�lek, amiket h�bor�itok alkalm�val csin�ltok. Vagy ak�r b�k�tekben. V�deni a kisebbeket, gy�ng�bbeket? Nekem nem eg�szen �gy t�nt. A kisebbek, a gy�ng�bbek elpusztulnak, �gy, mint b�rmelyik m�sik �llatfajn�l, de ti m�g rosszabbak vagytok m�s �llatokn�l, mert ti magatok puszt�tj�tok saj�t magatok k�z�l a gy�ng�ket. Ti, emberek, nagyon embertelenek vagytok h�bor�ban, b�k�ben egyar�nt! Hm… - n�zett Helga megd�bbent arc�ra. - �gy l�tom, m�g soha nem gondoltad ezt �gy �t.
- Nem... - hebegte a l�ny. Teljesen bamb�n meredt a s�rk�nyra.
- Nos... Van m�g valami kifog�sod a viselked�sem ellen?
- Nem... Nincs... Azaz... Akkor most... megeszel engem?
- Hagyod, hogy megegyelek? - k�rdezett vissza a s�rk�ny.
- Nem! - mondta Helga. Megr�zta a fej�t, mintha v�zb�l emelkedett volna ki. Megism�telte dacosan: - Nem! �s tudod, mi�rt nem? Mert az csak az egyik fele, amit te mondt�l. M�smilyenek is vagyunk! Embers�gesek is vagyunk! Csak az nem olyan szembe�tl�. De att�l m�g, hogy te nem l�tod, m�g l�tezik ez az oldalunk is!
- Biztos vagy ebben, kis boszork�ny? - hajolt le hozz� a s�rk�ny.
- Igen, eg�szen biztos! - emelte fel dacosan az �ll�t Helga.
- �s mi r� a bizony�t�k?
- A t�rekv�seink! Az akaratunk! A hit�nk!
- Kinek a t�rekv�sei? Kinek az akarata? Kinek a hite? A kisemberek�, vagy a hatalmon l�v�k�?
- �h! - h�kkent meg �jra a l�ny. - Val�ban, nem vagyunk egyform�k. De ha m�r �gy k�rdezed, a kisemberek�.
- A kisemberek nem tehetnek semmit. A nagyok pedig nem t�r�dnek m�ssal, csak magukkal.
- Vannak kiv�telek is...
- Tudsz r� p�ld�t mondani? - �rdekl�d�tt a s�rk�ny.
- Biztosan, de most egy sem jut eszembe...
- Nos, �n tudok.
- Igaz�n? - csod�lkozott a l�ny.
- Igen - mosolygott a s�rk�ny. - Te! Mert te, a var�zstud� boszork�ny, te, aki nagyobb hatalommal rendelkezel, mint e f�ld kir�lya, te, aki a legnagyobb ember vagy itt, te igenis t�r�dsz m�sokkal! Az�rt is ker�lt�l ide... Igen, tudom, hogyan ker�lt�l ide. Emberi alakban a v�rosban voltam. Ne n�zz r�m �gy, hiszen tudod, hogy magam is var�zstud� vagyok! Igen, ott voltam �s l�ttam-hallottam mindent. Csukd be a sz�d, kis boszork�ny!
Helga val�ban a sz�j�t is t�tva felejtette csod�lkoz�s�ban.
- �s most azt javaslom, menj innen - mondta a s�rk�ny. - Nem lenne tan�csos mutatkoznod a v�rosban vagy a k�rny�k�n. Az lenne tal�n a legjobb, ha visszamenn�l a mesteredhez. B�r nem tudom, el�g tapasztalatot gy�jt�tt�l-e �ssze.
A l�ny v�gre megtal�lta a hangj�t. Mosolyogva v�laszolt:
- Eleget tal�n nem, de fontosat igen. �s biztos �rt�kelni fogja a mesterem, hogy egy s�rk�nyt�l tanultam meg az embers�get.
- v�ge -