Elemi harc


- Lassan elfogy a t�zifa - mondta a f�rfi. - Hozni kell.
- Ezt nekem mondod? - egyenesedett fel a v�r�s haj� kis n� az asztal f�l�l, ahol eddig f�veket rendezgetett.
- Ki m�snak? - vetette oda a f�rfi.
A n� egy pillanatig m�regette a f�rfit, azt�n mag�ra kanyarintott egy nagykend�t, �s kiment. J� negyed�ra m�lva az ajt� �jra kiny�lt. Egy �regember, egy fiatal n� �s egy fiatal f�rfi l�pett be. A fekete haj� f�rfi felpattant a t�z mell�l, elvette a n�t�l a kis csomagj�t.
- L�tom, hideg van kint - mondta.
- Brr... - r�zta meg mag�t a sz�ke haj� f�rfi. - Hideg bizony!
- Helga hol van? - k�rdezte az �reg.
- Odakint. Sikerrel j�rtatok?
- Igen - mondta az �reg. - Odaadtuk a gy�gyf�veket a pl�b�nosnak, cser�be megkaptuk, amit k�rt�nk. De rettenetesen hideg van, �s m�g hidegebb lesz holnap. �r�l�k, hogy ma tett�k meg az utat.
- Jobb is �gy - b�lintott a fekete f�rfi. - Melegedjetek meg! A csomagokat majd elrakjuk.
- Az j� lesz! - h�z�dott a t�zh�z k�zelebb a n�. - Teljesen �tfagytam.
Bizonytalan kapar�sz�s hallatszott az ajt� fel�l. A sz�ke f�rfi odaugrott, kinyitotta. A kis v�r�s n� j�tt be, akkora halom r�zs�t, f�t hozva, hogy ki sem l�tszott m�g�le.
- �, sz�val itt volt�l! - mondta a f�rfi, sz�lesre t�rva az ajt�t.
- K�sz�n�m! - ki�ltotta Helga �s odaimbolygott a kandall�hoz. Lesz�rta rakom�ny�t, gyorsan elrendezgette, m�g a t�bbiek r�szben a t�zn�l melegedtek, r�szben a hozott kincseket szemrev�telezt�k.
- Mit hoztatok? Kaptatok s�t? - k�rdezte a kis n� ruh�j�t sepregetve, amikor v�gzett.
- Kaptunk. �s k�lest is, �s toj�st, �s lisztet, �s mindent, ami kell - sorolta mosolyogva az �reg. - El is kellene raknunk a kamr�ba min�l el�bb.
- Hagyd csak, mester! - mosolygott r� Helga. - �tfagytatok, melegedjetek, majd mi elrakjuk.
Azzal felkapott k�t szakajt�t, �s m�r indult is az ajt� fel�. Ott meg�llt, h�trapillantott. �m ha arra v�rt, hogy Malaz�r seg�t neki ak�r ajt�t is nyitni, hi�ba v�rt. Helga visszafordult, roggyant a t�rde, hogy letegye az egyik szakajt�t, m�g kinyitja mag�nak az ajt�t, amikor �szrevette, hogy az �reg n�zi. Komoly, mozdulatlan arccal n�zi, csak a szeme besz�l. S Helga �rthette, mit besz�l, mert halv�nyan elh�zta a sz�j�t, alig �szrevehet�en megr�zta a fej�t, majd folytatta a f�lbe maradt mozdulatot. M�g � az ajt�val k�nl�dott, az �reg cs�v�lta meg a fej�t.
Beesteledett. December k�zepe fel� j�rtak ugyan, de m�r egy h�napja t�l volt, nem �sz. N�gy nappal ezel�tt megint szakadt a h�, annyi, hogy a szikla melletti kis kunyh� ki sem l�tszott volna bel�le, ha a f�rfiak nem �stak volna valami kis �sv�nyk�t k�r�. Most viszont hideg volt, farkasord�t� hideg. A csillagok gy�m�ntk�nt szikr�ztak, kem�ny f�ny�k ez�st�sen sz�rta be a t�jat, �s csillant meg a mindent elbor�t� havon, hogy itt is, ott is apr� csillagokk�nt szikr�zzanak a h�krist�lyok. Fogvacogtat�an hideg, dermedten n�ma �s �lettelen volt a t�j. �s m�gis... Gy�ny�r�! - gondolta Helga, aki az ist�ll�b�l visszat�r�ben �llt meg sz�tn�zni. Csak �llt ott, gy�ny�rk�dve sz�vta mag�ba a l�tv�nyt, am�g a hideg r� nem �bresztette, hogy a kan-dall�ban lobog� t�z is tud sz�ps�gekkel szolg�lni.
- Nagyon sok�ig elmaradt�l - mondta az �reg, amikor bel�pett.
- Megn�ztem a lovakat, meg a kuty�kat, azt�n j�ttem.
- �s ott lett�l ilyen der�s? - mosolygott r� az �reg.
- Ott is - mosolygott vissza a l�ny. - No meg ut�na. Annyira sz�p a t�j, musz�j volt gy�ny�rk�dni benne egy kicsit.
- Nem lehetett volna innen, a szob�b�l gy�ny�rk�dn�d? - k�rdezte Hedvig. - A mester a ny�ri terveket akarta megbesz�lni vel�nk, de nem kezdett bele, m�g nem j�ssz.
- Sajn�lom - fordult az �reg fel� Helga. - Ha tudtam volna, el�bb j�v�k.
- Nem t�rt�nt semmi baj, l�nyom - mondta kedvesen az �reg. - Azok a pillanatok biztos meg�rt�k az id�t, amit r�juk sz�nt�l. Miel�tt�nk meg itt van az eg�sz este, amikor m�g besz�lgethet�nk.
- Akkor tudtok m�g egy kicsit v�rni? El szeretn�m rakni az ed�nyeket.
- Nem igaz, hogy mindig van valami, ami miatt h�tr�ltatsz minket! - fakadt ki Malaz�r. - Nem csoda, hogy a Mester nem akar egyed�l elereszteni!
- Ezt mondtad, Mester? - k�rdezte d�bbenten Helga.
- Nem - mondta az �reg. - Azt mondtam, jobb lenne, ha tavasszal kettes�vel keln�tek �tra.
- �gy van - b�lintott az �reg fel� t�relmetlen�l a fekete f�rfi. - De nyilv�nval�, hogy miattad, m�g akkor is, ha nem mondta ki.
- Mi�rt miattam? - k�rdezte halkan Helga.
- Mert te keveredsz mindig bajba. T�ged kell megv�deni. P�tyolgatni a kisl�nyt! Mert soha nem tudod, mit kell tenned - Malaz�r hangja metsz� volt. - N�zd meg, most is! Kint fagyoskodsz a vakvil�gban, ahelyett, hogy v�gezn�d a dolgodat.
Az �reg �jra besz�des szemekkel n�zett Helg�ra. Helga arca egy kicsit kipirult, elkapta tekintet�t, �s gyorsan rakosgatni kezdte az ed�nyeket. Nem n�zett senkire, �gy mondta:
- Sajn�lom, Malaz�r. Tal�n ha ti is seg�ten�tek, val�sz�n�leg kevesebbet kellene r�m v�rnotok.
- Kifog�s! - legyintett Malaz�r. - Lusta vagy, az az igazs�g. T�bbet j�r a sz�d, mint a kezed.
- Lusta? - egyenesedett fel Helga. Arca �gett, z�ld szeme szikr�kat kezdett sz�rni, de m�g mindig nem n�zett senkire. Megbicsaklott a hangja, ahogy megsz�lalt: - Ha nem tetszik, amit csin�lok, vagy ahogyan csin�lom, mi�rt nem csin�lj�tok ti?
- Mi? - vakkantott Malaz�r.
- Azt k�rdeztem - ism�telte meg Helga imm�r szil�rd hangon -, hogy ha nem tetszik, amit csin�lok �s ahogy csin�lom, mi�rt nem csin�lj�tok ti?
- Ezt hogy �rted? - k�rdezte Godrik.
- �gy, ahogy mondom. Id�ig �n csin�ltam minden h�zi munk�t. �n salakoltam, �n gy�jtottam be, �n f�ztem, �n mostam, �n mosogattam, takar�tottam, l�ttam el a j�sz�gokat... �n hoztam be a t�zif�t, �s s�p�rtem a havat a h�z el�l, s�t! m�g t�zif�t is sokszor �n v�gtam, havat is �n lap�toltam!
- De Helga! - mondta Godrik. - Ez nem igaz! Malaz�r �s �n v�gtunk f�t, �s mi lap�toltuk a havat!
- H�nyszor v�gt�l f�t, Godrik? - fordult fel� hirtelen a v�r�s l�ny.
- Sokszor! N�gyszer vagy �tsz�r!
- N�gyszer vagy �tsz�r! - csattant fel Helga. - Mit gondolsz, nekem h�nyszor kellett v�gnom, hogy a t�len el�g legyen a fa?
- Na �s? - k�rdezte fanyarul Malaz�r. - �s ha v�gt�l, akkor mi van?
- Az - kiab�lt most m�r Helga, - hogy �n csin�ltam mindent, �s m�g te mered r�m fogni, hogy lusta vagyok?!
- Nem �rtem, hogy j�n ez most ide - vonta meg a v�ll�t a fekete f�rfi.
- �gy, hogy csel�dnek n�ztek!
- De hiszen az is vagy, nem? - sz�lalt meg Hedvig. Barna szem�t �rtatlanul csod�lkozva meresztette az imm�r d�h�ben remeg� l�nyra.
- Micsoda vagyok? - h�rd�lt fel Helga.
- H�t... csel�d! - vont v�llat Hedvig is.
- N�zd, mi nagyon kedvel�nk t�ged, �s nem akarlak b�ntani, de h�t mindny�jan tudjuk, hogy jobb�gynak sz�lett�l! - mondta kedvesen Godrik.
- �gy van! - t�d�totta Hedvig. - Nem tudom, azt k�pzelted, hogy majd �n �llok oda f�zni? - mosolyogva pillantott a k�t fiatal f�rfira, mintha egy j� tr�f�n der�lne. Azokon l�tszott, hogy teljes m�rt�kig egyet�rtenek vele.
Helga azonban nem. Arca imm�ron elfeh�redett, annyira elfeh�redett, hogy a finom szepl�k l�ngolni l�tszottak rajta. Orrcimp�ja kit�gult, szeme, a mindig mosolyg� szeme els�t�t�lt. El-lent�tben addigi kiab�l�s�val v�szj�sl�an halkan sz�lalt meg:
- M�g az �hhal�l se venne r�, hogy bepiszk�tsd a h�feh�r �ri kezeidet?
- Nem �rtelek - csod�lkozott Hedvig. - Komolyan nem �rtelek. Csak nem k�v�nod, hogy azt csin�ljam, amit te?
- �s ugyan mi�rt ne?
- Mert... - n�zett sz�t tan�cstalanul Hedvig. Godrik sietett a seg�ts�g�re.
- Mert nem vagytok egyenl�k - mondta kedves hangon, mintha kisgyerekkel pr�b�lna valami nyilv�nval�t meg�rtetni.
- Nem vagyunk egyenl�k?
- Nem h�t! Hedvig nemes kisasszony, te pedig parasztl�ny vagy.
Helga orrcimp�i megremegtek.
- Griffend�l Godrik! - mondta m�g mindig halkan. - Azt mondod nekem, hogy nem vagyunk egyenl�k? Nem vagyok veletek egyenl�? Hogy �n alantas vagyok?
- Mi nem �rthet� ezen? - csattant fel Malaz�r. Felpattant sz�k�r�l, �les l�pteivel odament a v�r�s l�ny el�, �s lehajolt hozz�, szinte �ssze�rt az orruk, lassan tagoltan magyar�zta: - Alantasabb vagy! Annak sz�lett�l! �rted m�r?
- Boszork�nynak sz�lettem.
- Csel�dnek sz�lett�l!
Helga t�gra nyitott szemmel, v�rtelen ajakkal sz�lalt meg:
- �r vagyok, mert nem voltam csel�d soha, csak a saj�tom�...
- Fogd m�r f�l v�gre, liba, hol a helyed! - d�rrent fel Malaz�r.
- ... �s ti is csak akkor lehettek urak, ha �nmagatok csel�djei lesztek! - azzal sarkon fordult, �s felvette a kab�tj�t, amit bej�vetelekor egy l�d�ra tett.
- Mester! - fordult az �reg el� meghajolva. Az �reg komoly arccal, csillog� szemekkel b�lintott fel�. Helga felegyenesedett, �s elindult az ajt� fel�.
- Hov� m�gy? - ki�ltott fel Godrik.
- El - v�laszolt vissza sem n�zve.
- De hova? - pattant fel Godrik. - Hideg van, s�t�t van, hova akarsz menni?
- �n dolgom - vetette h�tra Helga, �s lenyomta a kilincset. Godrik ut�na ugrott. Elkapta a k�ny�k�t, h�zta vissza.
- Helga! Nem tudom, mi �t�tt bel�d, de nem mehetsz most el!
- Helga! - j�tt oda Hedvig is. - K�rlek, gyere vissza! Megfagysz odakint!
- Nem �rtem agg�dtok ti - sz�lt jeges hangon a n�, - hanem magatok�rt.
- Ugyan m�r, kedvesem! - h�zelgett Hedvig. - Nem mi akarunk kimenni a hideg �jszak�ba! De te sem, ugye, nem?
- Magatok�rt - ford�totta tekintet�t lassan fel�j�k Helga. Tekintet�ben nyoma sem volt a r�gi der�nek: z�ld szeme kimondhatatlan m�lys�g�ben �si er� kavargott. - N�lk�lem vagy meghaltok, vagy megtanultok �lni. Engedj el, Godrik.
�m Godrik nem engedte, s�t Hedvig is belekapaszkodott a m�sik oldalr�l.
- Utolj�ra mondom, engedjetek, vagy baj lesz! - mondta Helga. Hi�ba.
Ekkor megremegett a f�ld. Godrik h�trat�ntorodott, de Hedvig m�g ink�bb Helg�ba kapaszkodott.
�jra megremegett a f�ld. Malaz�r r�esett az asztalra. Kikerekedett szemekkel b�mult a v�r�s n�re.
- Te csin�lod! - ki�ltott v�dl�n. Ism�t megindult a f�ld alattuk. Ez�ttal a mennyezeten hatalmas reped�s jelent meg. Hedvig el�kapta var�zsp�lc�j�t, �s Helg�ra fogta. Helga ell�kte mag�t�l, �s rezzenetlen�l n�zett szembe vele. A barna haj� n� �tka �rtalmatlanul pattant le r�la. Kez�n az ujjak megrebbentek. M�g er�sebb reng�s keletkezett. Ekkor m�r Godrik is l�tta, hogy val�ban a v�r�s n� kelti a f�ldreng�seket. � is el�kapta saj�t p�lc�j�t, de az � �tka sem tett k�rt Helg�ban.
Malaz�r nem ny�lt a p�lc�ja ut�n. Mereven b�multa Helg�t, majd �gy ki�ltott:
- Ha te vagy a f�ld, �n vagyok a v�z!
Mindk�t kez�b�l vastag v�zsug�r t�rt el�, olyan vastag, hogy m�g egy bivalyt is le�t�tt volna a l�b�r�l. �m Helga mag�ba sz�vta a vizet! Apr� l�ba cs�ppet dobbantott, r�s ny�lott a f�ld�n, �s a v�z a l�nyb�l besziv�rgott a r�sbe.
- �n vagyok a l�g! - ki�ltott Hedvig, �s kezeib�l torn�d� r�ppent a l�ny fel�. �m a torn�d� csak Helga k�r�l forgott, eleinte d�h�ngve, majd Helga apr� k�zmozdulat�ra - mely hat�s�ra �jabb f�ldreng�s keletkezett - gyorsan lecsillapodott, majd teljesen el�lt.
- �n vagyok a t�z! - ki�ltott Godrik, �s kezeib�l k�t iszonyatos t�zcs�va r�p�lt Helga fel�. �m a l�ny ugyan�gy mag�ba sz�vta a t�zet, mint el�z�leg a vizet, �s a l�ba el�tti r�sen �t a m�lybe k�ldte.
Helga �llt az ajt�ban. Z�ld szeme m�ly�n hatalmas er� kavargott. Szikr�zott t�le a leveg�. Remegett bel� a f�ld.
- �n vagyok a f�ld - suttogta, de halk szavai torn�d�k�nt s�p�rtek v�gig a kunyh�n.
- �n vagyok a f�ld - mondta, �s a m�lybe k�ld�tt t�zcs�v�k test�n kereszt�l t�rtek fel a m�lyb�l, mintha egy vulk�n lenne, ujjain �t bor�tva be a kunyh�t. �s miel�tt minden hamuv� �gett volna, �jra megsz�lalt:
- �n vagyok a f�ld - �s ujjaib�l imm�ron v�z t�rt el�, mintha forr�s lenne, eloltva a t�zet.
- �n vagyok a f�ld - mondta, �s �jabb reng�s r�zta meg a kunyh�t. Ez rosszabb volt, mint az el�z�ek, a t�bbiek az utols� pillanatban b�rtak kirohanni, miel�tt �sszed�lt volna.
- �n vagyok a f�ld - mondta Helga, �s a reng�s hat�s�ra a romok mint a v�zhull�mok emelkedtek fel �s �lltak �ssze ism�t kunyh�v�.
- �n vagyok a f�ld - mondta Helga. - �s most l�ssuk, miv� lesztek n�lk�lem.
Azzal elment.
- Mi volt ez? - k�rdezte remegve Hedvig. - �risten, mester, mi volt ez?
- Semmi k�l�n�s - mondta a druida, aki eg�sz id� alatt el sem mozdult a hely�r�l. - Csak megmutatta, ki is �.
- Hogy ki? - �rj�ng�tt Malaz�r. - Egy pimasz kis jobb�gyl�ny!
- �gy v�led, Malaz�r? - mosolygott az �reg. - Nos, hossz� lesz ez a t�l, lesz m�g id�d �tgondolni, ki �s mi is val�j�ban Helga.
- v�ge -