Ellent�tek �s sz�vets�gek


H�rom nap telt el az�ta, hogy Helga visszat�rt az erdei kunyh�ba. Hossz� volt a t�l, el�g idej�k volt elgondolkodni azon, hogy mivel tartoznak egym�snak, �s mit v�rhatnak el egym�st�l.
Az �reg druid�nak mindig is k�zel �llt a sz�v�hez a l�ny, Helga is szinte gyermeki szeretettel viseltetett az �reg ir�nt, �gy az � viszontl�t�suk tele volt �szinte melegs�ggel.
Godrik �s Hedvig is szeretettel fogadta Helg�t, �s az�ta is nagyon kedvesen b�ntak vele, �gy Helga is pillanatok alatt felold�dott k�zt�k. Az, ami�rt a t�l elej�n �sszekaptak, sz�ba sem ker�lt, mind Godrik, mind Hedvig viselked�s�n egy�rtelm�en l�tszott, hogy imm�r maguk k�z� val�nak tartj�k a fiatal l�nyt. No �s megosztott�k egym�s k�z�tt a h�z k�r�li munk�kat is - ha m�s nem, m�r ez egy�rtelm�en jelezte Helg�nak, hogy egyenl�nek tartj�k magukkal.
Malaz�r azonban… H�v�sen tartotta a t�vols�got, �s csak akkor sz�lt Helg�hoz, ha musz�j volt. Egy�bk�nt m�g azt is elker�lte, hogy r�pillantson. Ha csak tehette, a h�z k�r�l keresett mag�nak elfoglalts�got, mintha m�g egy leveg�t sem akart volna sz�vni vele.
Helga term�szetesen �rz�kelte az ellenszenvet, �s maga is dacosan fordult el a f�rfit�l. Malaz�rt�l f�ggetlen�l azonban j�lesett neki a fogadtat�s, h�l�san illeszkedett be a kis kunyh� mindennapos �let�be. Arr�l, hogy tulajdonk�ppen hol t�lt�tte a telet, soha nem besz�lt, �s az �reg int�s�re a t�bbiek sem k�rdezt�k r�la.
�prilis eleje volt ekkor. A h� nemr�giben olvadt el, �s egy-k�t napt�l eltekintve szinte egyfolyt�ban esett. Az erd�ben is akkora lett a s�r, hogy szinte bele lehetett veszni, h�t m�g ott, ahol az emberek kiirtott�k a f�kat! M�gis, akadt munka, hogy mire az utak felsz�radnak, indulni lehessen. �gy sz�molt�k, �prilis v�g�re m�r biztos �tra kelhetnek, hiszen olyan r�vid a ny�r, ki kell haszn�lni minden napot.
Ugyan m�r hosszabbak voltak a nappalok, mint az �jszak�k, m�gis est�nk�nt �ltek le a t�zhely el�, hogy megbesz�lj�k mindennapjaikat �s terveiket a j�v�j�kre n�zve. A kettes�vel utaz�s lehet�s�ge ism�t felmer�lt, csak�gy, mint azon a bizonyos t�l eleji est�n. A druida hozta sz�ba.
- Szeretn�m - mondta, - ha mostant�l nem egyed�l k�boroln�tok a vil�gban. Annyi baj ad�dhat �tk�zben, jobb, ha ketten vagytok, ha sz�m�thattok egym�sra.
- J�l van, mester - sz�lalt meg Malaz�r. - Akkor �n megyek Godrikkal.
- Nem eg�szen �gy gondoltam - n�zett r� az �reg. - Jobb lenne, ha Hedviggel, vagy Helg�val menn�l.
- Mi�rt? - j�tszotta az �rtetlent Malaz�r. - Godrikkal mindig j�l meg�rtett�k egym�st. Biztos, hogy sz�m�thatn�nk egym�sra.
- Ebben nem k�telkedek. �s abban sem, hogy Hedvig �s Helga is sz�m�thatn�nak egym�sra. M�gis, azt hiszem, nagyobb v�delem alatt �lln�nak valamelyik�t�kkel - n�zett hol Malaz�rra, hol Godrikra.
- Term�szetesen, mester! - sz�lalt meg mosolyogva Godrik. - Hiszen err�l m�r nem el�sz�r besz�l�nk! Egy leg�ny, egy le�ny!
- Mi�rt kellene test�r? - k�rdezte Helga merev arccal. - Hedvig is, �n is meg tudtuk eddig v�deni magunkat. Most egyszerre mit�l lett�nk ilyen gy�moltalanok?
- Nem lettetek gy�moltalanok - mosolygott r� az �reg, de hi�ba, Helga nem mosolygott vissza. - De Hedvig is, te is mes�lt�l olyat, ami elgondolkodtatott. No meg ismerj�k mi is annyira a vil�got, hogy tudjuk, egy mag�nyos fiatal feh�rn�p mennyi kellemetlens�gnek van kit�ve. Nincs erre sz�ks�getek. Itt vannak ezek a der�k ifjak, akik amellett, hogy ugyanolyan hatalommal rendelkeznek, mint ti, m�g meg is �vnak benneteket att�l, hogy bel�tek k�ss�n b�rki.
- K�t�zk�d� alakok mindenhol vannak - v�laszolta Helga.
- Ez igaz, �m �gy kevesebb alkalmat k�n�ltok a k�t�zk�d�sre - mondta az �reg.
- �s ha m�gis �sszefutn�tok ilyen szemtelen bitanggal, mi majd elint�zz�k! - d�llesztette ki a mell�t tr�f�san Godrik. Hedvig nevetett is rajta, �m Helga arc�n m�g egy halov�ny mosoly sem futott kereszt�l. Majdnem ugyanolyan komoly, s�t komor maradt fiatal arca, mint Malaz�r�.
- H�t �ppen ez az! - v�laszolt a l�nyka. - Ezek szerint val�sz�n�leg nem lesz kevesebb kellemetlens�g, csup�n ezekkel nem nek�nk, hanem Godriknak �s Malaz�rnak kellene szemben�znie. Ezt nem tartom tisztess�gesnek vel�k szemben. �n ink�bb egyed�l megyek.
- Sokkal kevesebb kellemetlens�g lenne - mondta nyomat�kosan az �reg. - Csup�n t�lal�s k�rd�se az eg�sz.
- Vagyis? - k�rdezte Helga.
- Vagyis csup�n azt kell kital�lni, milyen kapcsolatban legyetek a vil�g el�tt.
- Igen! - helyeselt Godrik. - Ha azt mondjuk, hogy a velem l�v� h�lgy a feles�gem, azzal egy csom� kellemetlens�get ki tudunk k�sz�b�lni.
- �gy igaz - b�lintott az �reg. - Ezzel a mes�vel mindazt, ami egy mag�nyos feh�rn�pet �rhet, el tudunk h�r�tani.
- Lehet, mester - sz�lalt meg Hedvig, - de �n m�gsem tartom igaz�n j� �tletnek ezt.
- Mi�rt? - k�rdezte csod�lkozva Godrik.
- Mert m�gsem vagyunk h�zasok - felelt mosolyogva a barna haj� l�ny. - Id�nk�nt sz�ks�g van egy kis elk�l�n�l�sre, p�ld�ul a sz�ll�sokn�l. H�zasok m�gsem k�rhetnek k�t k�l�n szob�t!
- Annyira fontos az az elk�l�n�l�s? - firtatta Godrik.
- N�ha igen. Azonk�v�l… - habozott Hedvig.
- Igen? - d�lt el�re Godrik, mintha m�g jobban akarn� hallani a v�laszt.
- Gondolnunk kell a j� h�r�nkre is… - fejezte be a mondatot Hedvig, �s b�jos arc�t halv�ny p�r lepte be. Godrik teljesen elk�pedt.
- A j� h�retekre? - k�rdezte h�ledezve. - Hogy ker�l ide a j� h�retek?
- H�t ha esetleg k�s�bb… - menteget�z�tt Hedvig egyre nagyobb zavarban. - Ha majd esetleg m�ssal… Tudod!
- Mi van? - k�rdezte Godrik �rtetlen�l.
- Azt akarja mondani - v�gott k�zbe Malaz�r m�ly hangj�n, - hogy ha majd egyszer t�nyleg feles�g�l akar menni egy f�rfihoz, ezzel a mes�vel rossz h�rbe kevern� el�tte mag�t!
- Mif�le f�rfihoz? - Godrik arc�n s�t�t �rny�k suhant �t.
- B�rkihez - nyomta meg a sz�t Malaz�r. - Nem hozz�d, �s nem hozz�m. M�shoz. �rted?
Godrik meg�rtette. Egyetlen hossz� pillant�st vetett az addigra m�r v�rv�r�s arc� Hedvigre, azt�n a t�zbe b�mult. Arc�r�l elt�nt a der�, a von�sai merevek lettek. Fesz�lts�g v�ltotta fel az addig nyugodt hangulatot.
- De ha esetleg, mint jegyesek mutatkozn�nk - sz�lalt meg Hedvig habozva. Godrik azonnal fel� kapta a pillant�s�t. - Jegyesekk�nt is tartozn�nk annyira egym�shoz a vil�g el�tt, hogy elker�lhetn�nk a kellemetlens�geket, de m�gis…
- Meg�vhatn�d a j� h�redet - v�gta r� Godrik. Komoly arccal n�zett Hedvig szem�be, aki m�r nem is lehetett volna pirosabb. A l�ny nem is b�rta sok�, elkapta a pillant�s�t, a f�ldet b�multa, �gy motyogta.
- Igen…
- Val�ban, ez is nagyon j� �tlet! - sietett megsz�lalni az �reg. - S�t, bizonyos szempontb�l m�g jobb is, mint az el�z�. Egyet�rtetek ti is?
Godrik �les pillant�st vetett az �regre, azt�n elfordult, �s merev arccal a semmibe b�mulva mondta:
- Hogyne!
Az �reg �gy tett, mintha nem �rezte volna ki a sz�ke ifj� hangj�b�l a csal�dotts�got. K�rd�n n�zett Helg�ra �s Malaz�rra. Helga a t�zbe meredt kifejez�stelen arccal. Malaz�r �sszevonta a szem�ld�k�t, de az �reg szem�be n�zett.
- Nekem az eg�sz terv nem tetszik - mondta m�ly hangj�n. - De mivel egyed�l vagyok a v�lem�nyemmel, h�t nekem mindegy.
- Nem vagy egyed�l! - csattant fel Helga. - Nekem sem tetszik!
Cs�nd lett. A fesz�lts�g szinte tapinthat�v� v�lt, annyira, hogy szinte �sszerezzentek, amikor az �reg v�g�l megsz�lalt.
- Mindketten tiszt�ban vagytok a helyzettel. Tudj�tok, mennyi el�ny sz�rmazna mindkett�t�knek abb�l, ha nem egyed�l v�ndoroln�tok. Erre nem is �rdemes t�bb sz�t vesztegetni. Viszont az�rt ellenzitek, mert �rzitek, hogy nektek kett�t�knek kellene egy�tt �tra kelnetek. �s nem is t�vedtek! Val�ban ezt akartam javasolni! Meg kell tanulnotok tisztelni, becs�lni egym�st, �s erre pont egy ilyen egym�sra utalts�g a legalkalmasabb.
- Nem hiszem, hogy ebb�l sok j� sz�rmazna - vonta �ssze m�g ink�bb a szem�ld�k�t Malaz�r.
- �n is att�l tartok, hogy ennek rossz v�ge lenne - tiltakozott Helga is.
- Nem lesz rossz v�ge! - csattant fel a druida. Hirtelen mintha megn�tt volna, szinte fel�lr�l n�zett a k�t renitensked�re, szeme v�szj�sl�an villogott. Egyszerre l�tszott rajta, kicsoda is val�j�ban, �regember helyett egy hatalmas var�zsl� �llt szemben vel�k. - Nem lesz rossz v�ge, mert mindketten visszafogj�tok magatokat! Ha nem �rtitek meg, hogy csak egys�getekben rejtezik az az er�, amire sz�ks�ge van a vil�gnak, akkor jobb, ha ak�r el is pusztultok! Ink�bb, mintsem hogy ti puszt�ts�tok el a vil�got! Alkalmazkodtok egym�shoz, vagy �n v�gzek veletek!
Nem kiab�lt az �reg, m�gis furcsa volt a f�l�knek a csend, ami ezut�n be�llt. Mind a n�gy fiatal megh�kkenve �s tisztelettel b�mult r�, nagyon r�gen l�tt�k m�r ilyennek. Vagy tal�n soha.
Malaz�r szedte �ssze mag�t el�sz�r. Fel�llt �s m�lyen meghajolt az �reg el�tt.
- Bocs�ss meg, Mester, hogy elvakults�gomban nem ismertem fel b�lcsess�gedet! - mondta. Halov�ny arc�n �szintes�g honolt. - Igazad van, csak �nmagammal t�r�dtem. Ostoba voltam!
Helga is fel�llt. Szepl�s kis arcocsk�j�n zavar �s a b�nb�nat furcsa egyvelege l�tszott.
- Mester! - sz�lt v�konyka hangon. - �n… Malaz�r - fordult hirtelen a fekete haj� f�rfi fel�,- ne haragudj, hogy olyan ellens�ges voltam veled! T�ls�gosan b�szke voltam... Bocs�ss meg!
- Te? - meredt r� csod�lkozva Malaz�r. - �n voltam az a nagy �k�r, aki b�szkes�gb�l nem voltam hajland� elismerni az �rdemeidet! Te bocs�ss meg nekem!
Helga bizonytalanul emelte fel jobbj�t. Malaz�r habozva z�rta m�retes mark�ba az apr� kezet. M�lyen, elsz�ntan n�ztek egym�s szem�be.
- Megk�titek-e a sz�vets�get? - k�rdezte az �reg.
- Igen - mondta Malaz�r m�g mindig Helga szem�be n�zve. - �n, Malaz�r, a V�z Erej�nek �rz�je sz�vets�get k�t�k veled!
- �n, Helga - v�laszolt a le�ny komolyan-, a F�ld Erej�nek �rz�je sz�vets�get k�t�k veled!
Godrik fel�llt, odal�pett hozz�juk, kez�t a kez�kre tette.
- �s �n, Godrik, a T�z Erej�nek �rz�je sz�vets�get k�t�k veletek! - mondta.
- �s �n, Hedvig, a L�g Erej�nek �rz�je sz�vets�get k�t�k veletek! - tette kez�kre Hedvig is a kez�t.
- �me, itt van a L�g, a F�ld, a T�z �s a V�z Sz�vets�ge! - z�gott fel a druida hangja. A kis szob�ban sz�l t�madt, szikr�k pattogtak a leveg�ben. - M�g Sz�vets�getek fenn�ll, a gonosz nem vehet rajtatok er�t!
A fiatalok �sszefon�dott kez�b�l f�ny pattant ki, �s egyszerre �lt�ztette sugar�ba mind a n�gy�ket. �rezt�k, elt�phetetlen k�tel�k t�madt k�zt�k, mely eddigi bar�ts�gukat magasabb r�gi�kba emelte. Tudt�k, am�g l�legeznek, ez a pillanat mindig benn�k fog �lni.
A fennk�lt �rz�s akkor is benn�k maradt, amikor eleny�szett a f�ny, �s �k elengedt�k egym�s kez�t. Zavar n�lk�l tudtak vissza�lni hely�kre, zavar n�lk�l tudtak egym�sra n�zni. J� �rz�s volt.
- De visszat�rve a k�rd�sedre, Mester - sz�lalt meg Malaz�r imm�ron mosolyogva, - att�l tartok, ez az �lca nek�nk nem lesz t�k�letes.
- Melyik �lca? - k�rdezte Godrik.
- A jegyesp�r �lc�ja - v�laszolt Malaz�r. - Nektek igen, de k�zt�nk m�g mindig t�l nagy az ellent�t.
- Hogy �rted ezt? - faggat�zott Hedvig.
- N�zzetek r�! - mutatott Helga fel� a fekete f�rfi. - Annyira fiatal, szinte m�g gyerek. Olyan vagyok mellette, mint egy �regember. H�t hogy mutassam be, mint a jegyesemet?
Helga kiss� elpirult, ahogy a tekintetek keresztt�z�ben �rezte hirtelen mag�t. Val�ban nagyon fiatal volt. Ugyan abban az id�ben nem szokt�k az emberek �veiket sz�molni, de Malaz�r azon a tavaszon m�r bet�lt�tte huszonegyedik esztendej�t, Helga viszont el�tte �sszel csup�n a tizen�t�dik sz�let�snapj�t �nnepelte volna, ha tudta volna, hogy az mikor van. N�gy�k k�z�l Malaz�r volt a legid�sebb, ut�na Godrik, mind�ssze f�l �vvel lemaradva, azt�n pedig Hedvig, aki k�t esztend�vel sz�molt kevesebbet, mint az ifjak. �s ha ehhez m�g hozz�vessz�k azt is, hogy Malaz�r n�gy-�t �vvel id�sebbnek is l�tszott val�di kor�n�l, be kell l�tni, hogy �rvel�se nagyon is helyt�ll� volt.
- Tal�n mint a l�nyod? - k�rdezte huncut szemekkel Godrik. Sz�m�t�sa be is v�lt, Helg�t kiv�ve valamennyien elnevett�k magukat. A le�nyka m�g ink�bb elpirult.
- Na, az�rt annyira tal�n m�gsem vagyok �reg! - tiltakozott der�sen Malaz�r.
- Akkor ink�bb a h�god - javasolta Hedvig.
- Igen, szakasztott m�sa a kedves b�tyj�nak - g�nyol�dott Godrik. �s val�ban, a magas, robosztus testalkat�, fekete haj�-szem� Malaz�rt�l nem is k�l�nb�zhetett volna m�s jobban, mint az alacsony, karcs� termet�, v�r�s haj�, z�ld szem� Helga.
- Az�rt ezt ki lehetne magyar�zni - k�t�tte az ebet a kar�hoz Hedvig. - Mondjuk, nem egy any�t�l sz�rmaznak.
- Mindig mindenkinek magyar�zkodni? - ellenkezett Godrik.
- Ez val�ban el�gg� k�r�lm�nyes - b�lintott az �reg is.
- Azonk�v�l - kezdte kiss� bizonytalanul Malaz�r - van itt m�g m�s is.
- Micsoda? - faggatta Godrik.
- Helga! - fordult a l�nyhoz Malaz�r. - Nem akarlak megb�ntani, ugye tudod?
Helga komolyan n�zett a f�rfira, azt�n b�lintott.
- Tudom. Folytasd csak!
- �n lovagk�nt szoktam j�rni a vil�got. Lovag is vagyok, az�rt. De te nem vagy sz�letett nemes kisasszony. A lelked persze nemes, de ami a szok�sokat, a viselked�st illeti… El tudn�d j�tszani ezt a szerepet?
A t�bbiek l�legzetvisszafojtva lest�k, mit sz�l a l�ny ehhez a k�rd�shez. Helga egy pillanatig komolyan gondolkozott, azt�n �gy v�laszolt:
- Nem. Azt hiszem, nagyon sok esetben nem.
- De megtanulhatja! -vetette k�zbe Hedvig.
- K�ts�gtelen, de van erre most el�g id�? - k�rdezte Malaz�r.
- Nincs! - r�zta meg a fej�t Helga. - Tal�n a k�vetkez� t�len. De most nincs.
- Ett�l tartottam �n is - b�lintott Malaz�r.
- Akkor h�t mit javasolsz, mi legyen? - k�rdezte a druida.
- A leg�nyem - v�laszolt Malaz�r Helga szem�be n�zve.
- A szolg�d? - k�rdezte d�bbenten Hedvig.
- A leg�nyem. Vannak nagyon talpraesett, szabad sz�j� leg�nyek is.
- De vannak �m! - helyeselt felvidulva Helga. - N�melyik �gy le tudja rendezni a gazd�j�t is, hogy csak na!
- Neked tetszik ez az �tlet? - h�ledezett Godrik is.
- Tetszik h�t! - pattant fel a sz�kr�l nevetve Helga. Tr�f�san hajb�kolt Malaz�r el�tt. - Igenis, gazd�m! Parancsolj, gazd�m!
- Ker�t�nk neki fi�ruh�t - mosolygott az �reg -, �s megl�tj�tok, micsoda helyre kis leg�nyke lesz bel�le!
- Az �m! - nevetett Malaz�r is. - Nekem lesz a legform�sabb leg�nyem sz�les e vil�gon!
- Csak vigy�zz, nehogy el akarj�k szeg�dtetni t�led! - intette tr�f�san Godrik.
- Nana! Azt m�r nem hagyom!
- �s ha � akar elszeg�dni mell�led?
- Majd j�l elfenekelem, hadd tudja, hol a helye!
- Nana! - v�gta cs�p�re az egyik kez�t Helga, mik�zben m�sik keze mutat�ujj�val Malaz�r fel� b�k�tt. - Azt meg �n nem hagyom!
- K�rdezem is �n azt! - legyintett nevetve Malaz�r. - T�rdemre fektetlek, �s k�sz!
- Majd ha fagy, gazd�muram! - feleselt Helga. - Majd ha fagy!
- Egy j� az�rt akad a dologban - sz�lt k�zbe Hedvig der�sen. - �szig eld�nthetik, ki hordja kettej�k k�z�l a nadr�got!
*
A j� hangulat� este ut�n Malaz�r �s Helga kapcsolata val�ban megv�ltozott. Mindkett�j�k�n l�tszott az igyekezet. Ett�l f�ggetlen�l az alkalmazkod�s nem bizonyult k�nny� feladatnak, mert nem csak k�lsej�kben, hanem term�szet�kben, �rdekl�d�s�kben sem lehetett volna nagyobb ellent�tet elk�pzelni.
Malaz�rt a legcsek�lyebb m�rt�kben sem �rdekelte, hogy aznap reggel ugyan milyen vir�gok fognak kiny�lni, �s d�bbenettel vegyes m�ltatlankod�ssal utas�totta el azt a javaslatot, hogy versenyezzenek, az �gen �sszegy�lt felh�kb�l ki tud t�bb alakot kin�zni. Nem hatott�k meg a f�kon ugr�ndoz� m�kusok, �s nem tudta meg�rteni, mi�rt olyan sz�rnyen mulats�gos a vereked� kan nyulak l�tv�nya.
Helg�t viszont nem tudt�k leny�g�zni a titokzatos �s f�lelmetes b�jitalok, viszolyogva pillantott a fegyverekre, k�ptelen volt megtanulni - mert nem figyelt oda! - az �rtalmas �tkokat, �s csal�dott h�kkenettel vette tudom�sul, hogy Malaz�r nem az�rt n�zegeti a lov�nak a pofas�r�l�s�t, mert annyira szereti az �llatot, hanem mert ez akad�lyozhatja az utaz�st.
Igyekeztek, de annyira k�l�nb�ztek, hogy minden este rendk�v�l kif�radtak egym�st�l, �s - b�rmennyire is pr�b�lt�k �nmaguk el�tt is eltitkolni - m�r eleve borzong�ssal gondoltak a k�vetkez� egy�tt t�ltend� napra.
Nyilv�nval� volt, hogy egy�ttl�t�k m�g tartogat egym�s sz�m�ra j�csk�n meglepet�st. Kellemest �s kellemetlent egyar�nt.
�s m�jus elej�n v�gre felsz�radtak az utak! Kit�zt�k az indul�s napj�t. Sok teend�j�k nem volt, hiszen r�g�ta k�sz�l�dtek m�r.
Az utols� egy�tt t�lt�tt este nagyon kellemesen telt. Az �reg m�g ell�tta �ket tan�csokkal, �s lelk�kre k�t�tte, hogy vigy�zzanak egym�sra, azt�n viszonylag kor�n �gyba zavarta �ket. Reggel elb�cs�ztak egym�st�l, azt�n Godrik �s Hedvig d�lnek, Malaz�r �s Helga �szaknak vette az ir�nyt. Az �reg sok�ig �llt m�g a kunyh� ajtaj�ban, ajka v�delmez� szavakat mormolt, keze v�delmez� r�n�kat �rt a leveg�be.
Malaz�r �s Helga els� napja meglehet�sen k�nosan telt. Kider�lt, hogy Helga m�g soha nem lovagolt, �s a - Malaz�r szerint - t�ls�gosan is sok beiktatott pihen� ellen�re d�lut�nra m�r nem �rezte a h�ts� fert�ly�t. Mondani sem kell, hogy m�snap azt�n t�ls�gosan is �rezte! �m k�zben elt�lt�ttek egy�tt egy �jszak�t.
Vacsor�juk ut�n a t�z k�t oldal�n d�ltek le, min�l messzebb egym�st�l. K�l�n�sen Helg�t igen hamar elnyomta az �lom, de Malaz�r is elf�radt a hossz� nap ut�n. A f�rfit ny�sz�t�s riasztotta fel szenderg�s�b�l. Helga s�rt �lm�ban.
- Anyuk�m! Anyuk�m! - motyogta a kisl�ny, behunyt szem�b�l csurgott a k�nny, l�ba rugdosott a takar� alatt, keze l�thatatlan ellenfelek ellen kap�l�dzott. Malaz�rnak nem kellett hossz� id�, hogy r�j�jj�n, Helga arr�l a napr�l �lmodik, amikor k�t �ve gonosz sz�rnyek kiirtott�k a sz�l�faluj�nak lakoss�g�t, �s meg�lt�k az anyj�t. A l�ny csak egyszer mes�lt r�la, de az iszony� �lm�ny - �gy l�tszik - �jjel vissza-visszat�rt.
Malaz�r gyeng�den megr�zta a v�ll�t, de nem haszn�lt semmit, Helga tov�bbra is csapkodott. Ekkor mindk�t v�ll�t r�zta, imm�ron j�val er�teljesebben, k�zben sz�longatta. A l�ny felnyitotta a szem�t, de tekintete nagyon zavaros volt m�g.
- Anyuk�m! - mondta. Belekapaszkodott a f�rfi v�ll�ba, fej�t a mellkas�hoz nyomta, �s m�r aludt is tov�bb, ez�ttal csendben, megb�k�lten. Malaz�r megh�kkent, azt�n megpr�b�lta lefejteni mag�r�l a le�ny karjait. Helga azonban szinte azonnal nyugtalankodni �s ny�sz�teni kezdett. Malaz�r megdermedt. Helga ism�t megnyugodott. A f�rfi ekkor mell�fek�dt, �s t�tova mozdulatokkal �t�lelte. Helga olyan b�k�sen aludt tov�bb, mint egy kisangyal. Malaz�r m�g sok�ig n�zte a csillagok halov�ny f�ny�n�l.
Helga az �jszaka folyam�n t�bbsz�r is kezdett mocorogni, de Malaz�r egy-egy mozdulat�ra, k�zels�g�re megnyugodott.
M�snap reggel �ssze�lelkezve �bredtek. Mindketten iszonyatos zavarba j�ttek. Egyik�k sem hozta sz�ba az �jszaka t�rt�nteket, s�t alig sz�ltak egym�shoz, m�g a pillant�suk is ker�lte egym�st.
Eltelt a nap, �s �jszaka szinte sz�r�l sz�ra megism�tl�d�tt minden.
A k�vetkez� nap Helga rettenetesen inger�ltnek mutatkozott. �, aki �ltal�ban mindig der�s ked�llyel szeml�l�d�tt, �s r� tudott csod�lkozni minden apr�s�gra, ami a szeme el� ker�lt, aznap �sszevont szem�ld�kkel meredt a vil�gra, �s ha kinyitotta �sszeszor�tott sz�j�t, valami szitkot mormolt maga el�. Nagyon sz�gyellte mag�t, mert �gy �rezte, kiszolg�ltatta a gy�nge pontj�t Malaz�rnak. Pont Malaz�rnak! Rettegve v�rta, mikor fogja a f�rfi az orra al� d�rg�lni gyenges�g�t. Ugyanakkor zavartan d�bbent r�, mennyire megnyugtat�an hatott r� Malaz�r k�zels�ge.
Malaz�r m�lt�s�gteljes hallgat�sba burkol�dzott eg�sz nap. �rz�kelte a l�ny zavarodotts�g�t, �s d�h�t, de nem �rtette. Ez pedig �t tette zavarodott� �s d�h�ss�. Mi�rt b�nik vele �gy ez a kis csitri, ha �jszak�nk�nt meg ringattatja mag�t? Viszont zavar�n �s d�h�n kereszt�l is elcsod�lkozott azon, hogy mennyire j�lesik neki babusgatnia a csiribirit.
Est�re el�rtek egy fogad�t. Malaz�r kivett egy szob�t, ami siv�r, bar�ts�gtalan volt, de m�gsem a csillagos �g tekintett r�juk, �s egy �gy is akadt. Mind�ssze egy.
Malaz�r j�tszotta ugyan a gazd�t, de lovagk�nt term�szetesen felaj�nlotta Helg�nak az �gyat. A l�ny - habozva b�r - de elfogadta.
Alv�shoz k�sz�l�dtek m�r. Helga a takar�t igazgatta, a haj�t csavargatta, izgett-mozgott, mire v�gre megsz�lalt:
- Malaz�r!
Malaz�r �ppen azzal volt elfoglalva, hogy a kiv�nhedt l�pokr�cb�l mik�nt tudna mag�nak k�nyelmes �gyat var�zsolni, ez�rt kiss� foghegyr�l vetette oda:
- Mi van?
- Biztos, hogy �n aludjak az �gyban? - k�rdezte Helga v�konyka hangon.
- Persze! - mormolta Malaz�r. A l�pokr�ccal v�gzett, most a k�p�nyeg�b�l igyekezett egyszerre p�rn�t �s takar�t is fabrik�lni.
- De �gy l�tom, nagyon k�nyelmetlen neked ott lenn! - folytatta tov�bb Helga.
- Nem, nagyon is j� ez! - d�nny�gte Malaz�r, mik�zben tariszny�j�t k�zelebb h�zta mag�hoz. R�j�tt, hogy az kiv�l�an megfelel p�rn�nak.
- De hiszen annyit mocorogsz! Biztosan k�nyelmetlen neked ott lenn!
- He? - n�zett v�gre oda a f�rfi. - Tal�n te akarsz idej�nni?
- Nem… - v�laszolt zavartan Helga. - Nem akarok… Csak…
- Igen? - s�rgette Malaz�r. - Mit akarsz? Mondd m�r ki!
- Semmit - rebegte Helga. Orr�ig felh�zta a dunn�t. - J� �jt!
Malaz�r egy darabig m�g n�zte a le�nyt, azt�n letette a fej�t.
Arra �bredt hajnalt�jban, hogy f�zik. Ami nem is volt csoda, tekintve, hogy az id�k�zben mell� vackol�dott Helga leh�zta r�la a takar� gyan�nt haszn�lt k�p�nyeg�t. Kiss� k�b�n nyal�bolta �t a le�nyt, �s tette vissza az �gyra. Helga felny�sz�rg�tt. Malaz�r �lmosan rogyott mell�. Helga hozz�b�jt �s megnyugodott. Malaz�r �t�lelte, �s maga sem vette �szre, hogy mosolyog �lm�ban.
Soha nem besz�ltek r�la, de innent�l kezdve term�szetes volt, hogy egy�tt alszanak, �gyban, vagy csupasz f�ld�n, az mindegy. Helg�nak t�bb� nem j�ttek a lid�rces �lmai, mert Malaz�r �gy �rk�d�tt felette �jszak�nk�nt, mint j� b�ty a h�gocsk�ja felett. �s innent�l kezdve megv�ltozott a kapcsolatuk napk�zben is. Malaz�r ugyan �gy is g�g�s �s gunyoros maradt, de ink�bb m�sokkal szemben, �s csak n�ha Helg�val. Ezeket azonban a l�ny m�r nem is vette sz�v�re, ha m�gis, vit�juk gyors volt �s t�bbnyire azzal v�gz�d�tt, hogy Malaz�r - szeg�ny, szerencs�tlen elnyomottnak t�ntetve fel mag�t, aki csak az er�szaknak enged - r�hagyott mindent a le�nyra. Titokban elkezdt�k �lvezni egym�s t�rsas�g�t.
Titokban elkezdt�k tisztelni �s becs�lni egym�st.
- v�ge -