IX. Agg�d�s �s �jrakezd�s

Zit�t m�snap este a nyugtalan Metella kereste fel.
- Mi t�rt�nt, kicsim?- n�zett a feld�lt l�nyra.
- Nem l�ttad ap�t? Eg�sz nap nem l�ttam, �s a csel�ds�g sem tud semmit.
Az asszony azonban nem esett k�ts�gbe, b�r a h�r �t is meglepte. Ez nem jellemz� Viktorra.
- Ap�dnak biztos valami fontos dolog miatt kellett t�voznia, �gy nem tudott sz�lni.- legyintett.- Ne agg�dj, biztos el� fog ker�lni.
Metella azonban meg�rezte, hogy ez a k�nnyeds�g csak �lca. Az anyja valamit titkol el�tte. Lehet, hogy neki is k�ze van hozz�, hogy az apja nem j�tt haza?
- Mit akarsz elhallgatni el�lem?- k�rdezte gyanakodva.
- Semmit!- v�gta r� azonnal az asszony, �m a l�nya �lesen n�zett r�, s ezt nem tudta elviselni. Lehajtotta a fej�t, �s vontatottan besz�lni kezdett.
- Tegnap �jjel, az ap�d megl�togatott, �s szerette volna ha…
- Igen?
- Ha megpr�b�ln�nk megint, de �n elutas�tottam. Nagyon cs�ny�n viselkedtem vele, a legszentebb �rz�seit tapostam a s�rba, �s kig�nyoltam. Azt v�gtam a fej�hez, hogy nem jelent sz�momra semmit, �s hi�ba k�ny�r�g nem fog �jabb es�lyt kapni, mert nem b�zom benne. Haza hozott, de hogy ut�na hov� ment, �s mi�rt azt nem tudom. El�fordulhat, hogy megb�ntottam, �s…
- �s?
- Elment gondolkodni valami cs�ndes helyre.
- Tudsz ilyen helyet?
- Nem, de az Alvil�g igen nagy, �s rengeteg az elhagyatott hely. De nem kell agg�dni, el� fog ker�lni, addig meg meg kell lenned n�lk�le.
Metella meglep�d�tt, ezen a nyugalmon, �s hidegs�gen. T�nyleg ennyire nem �rdeki az anyj�t, hogy az Alvil�g Ura elment, �s ki tudja, hol van? T�nyleg ennyire ki nem �llhatja az apj�t? B�r az is lehet, hogy ez a k�nnyeds�g csak �lca, hogy leplezze a val�di �rz�seit. Megzavarodott, �s nem �rtett semmit sem.
- Nem k�ne megkeresn�nk?
- Hazaj�n, ne f�lj! Mindig hazaj�n, b�rmerre j�r is.- nevetett fel Zita.
- Anya! Ugye tudod, hogy apa nagyon szeret t�ged?
- Nem tudom, m�r mit higgyek vele kapcsolatban.
- �ppen ez�rt, adj neki egy es�lyt. Mindenki meg�rdemel egy es�lyt! K�rlek, legal�bb az �n kedvem�rt!
- Nem akarok �jra csal�dni, f�lek! Nem akarom, hogy megint kihaszn�ljon �s eldobjon!
- Csak pr�b�ld meg, k�rlek, k�ny�rg�m!
- Rendben, megpr�b�lom, de csak miattad. �m ha kider�l, hogy csak j�tszott…- sz�lt, majd s�t�ten meredt maga el�.
A l�ny is megijedt. Zavartan elk�sz�nt, s futva menek�lt a vill�b�l. H�rom napig szorongva v�rta a h�reket, de nem j�tt semmi. V�g�l a negyedik nap hajnal�n hazaker�lt a kir�ly, de sz�rny� �llapotban. Der�kig s�ros volt, a ruh�ja szakadozott, s a teste tele volt sebekkel.
- Fels�g!- ki�ltott fel a komornyik mikor megl�tta a gazd�j�t.- Mi t�rt�nt �nnel?
- Semmi. K�sz�tessen nekem egy f�rd�t, legyen kedves. �llni se b�rok, olyan f�radt vagyok.
Azzal elindult a szob�ja fel�. Mikor fel�rt a l�pcs�n Metell�val tal�lta szembe mag�t.
- �risten! Apa, mi t�rt�nt veled? Hogy n�zel ki?- sikkantott fel.
- Most ink�bb ne k�rdezz semmit! Egy f�rd�, �s n�h�ny �ra alv�s ut�n mindent elmagyar�zok.
A le�ny hosszan n�zte, ahogy elt�nik a hom�lyos folyos�n, majd �gy d�nt�tt �tmegy az anyj�hoz k�z�lni a h�rt. Zita azonnal lesietett, mikor a komorna jelentette neki a l�nyt.
- Mi t�rt�nt, gyermekem?- k�rdezte, mikor le�ltek.
- Hazaj�tt apa.- �js�golta a l�ny.
- �s j�l van?
- Nem, egy�ltal�n nincs j�l. Borzaszt�an n�z ki. �t k�ne j�nn�d!
Elmes�lte neki, amit l�tott. Zita homlokr�ncolva hallgatta.
- Ennek a fele se tr�fa! �tmegyek veled!
Visszat�rtek a palot�ba. Zita r�gt�n felment a kir�ly szob�j�ba, a komornyikot finoman kitess�kelte, mondv�n, � majd vigy�z a f�rfira, s meghagyta, hogy senki se zavarja. Mikor egyed�l maradt bez�rk�zott, s le�lt a f�rfi �gy�hoz. Viktor f�l�lomban volt, s meg�rezte, hogy ott van az asszony. Kinyitotta a szem�t, s odafordult.
- Mit keresel itt?- k�rdezte. Rekedtes volt a hangja, �s sz�ntelen.
- Bocs�natot szeretn�k k�rni, �s �r�ln�k, ha itt maradhatn�k veled.
- Maradj, ha akarsz. F�radt vagyok.
- Aludj csak nyugodtan.- b�lintott meg�rt�en az asszony.
Az �jszaka esem�nytelen�l telt el. M�snap Viktor mikor mag�hoz t�rt el�sz�r a feles�g�t l�tta meg, aki �pp az ablakn�l �llt.
- J� reggelt!
- Neked is.- fordult meg az asszony, de a f�rfi hangj�ra megfordult, s odament hozz�.- Szeretn�k bocs�natot k�rni t�led.
- Mi�rt?
- Nagyon cs�ny�n viselkedtem veled. Elismerem, nem b�zom benned, de �gy d�nt�ttem, adok neked egy es�lyt.
- Metella miatt?- k�rdezte g�nyosan a f�rfi.
- Magam miatt. Tudod, nagyon megijedtem, mikor a l�nyunk elmondta, hogy elj�tt�l, �s r�j�ttem, hogy m�g mindig szeretlek. Azt hiszem, meg�rdemeln�l egy es�lyt.
- Rendben van. Akkor mindent sz�pen �jra kezd�nk.
- Igen. Szeretn�lek megismerni, mert r�j�ttem, hogy csak a tetteidet n�ztem, �s nem a sz�vedet. Nagyon agg�dtam miattad az �jszaka, �s az elm�lt napok alatt, �s att�l f�ltem valami butas�got fogsz tenni.
- Mi�rt tettem volna?
- Nem tudom. Hol j�rt�l?
- Elmentem gondolkodni. Sz�ks�gem volt r�.
- Miattam?
- Igen, �s a miatt is, hogy mit k�ne tennem, hogy megb�zz bennem.
- Ismerj meg!- v�laszolta a n� egyszer�en.
Viktor nem sz�lt semmit. Kiss� gyanakodva hallgatta Zit�t.
- Mit sz�ln�l, ha h�rmasban megreggelizn�nk?- javasolta h�rtelen.
- Remek �tlet! Felkeltem a l�nyunkat!
- Tedd azt.
Zita elment, Viktor, pedig felkelt, �s fel�lt�z�tt. Reggeli ut�n a f�rfi �s Zita s�t�lni indultak. Metella viszont bement a k�nyvt�rba.
- Furcsa �rz�s s�t�lni veled.- sz�lalt meg Zita.
- Nekem is furcsa.
- Hogy szemelt�l ki magadnak?
- Egy este l�ttalak meg a temet�ben. Nagyon feld�lt volt�l. Figyeltelek, �s k�vettelek, ahogy s�t�lt�l a s�rok k�z�tt. Azonnal bel�d habarodtam, �s elhat�roztam, hogy ha t�rik, ha szakad, te az eny�m leszel.
- Hogy nem vettelek �szre?
- V�gig az �rny�kok k�zt mentem.- mosolygott a f�rfi ravaszul.
- Azt�n ut�nam j�tt�l a kocsm�ba, �s lefek�dt�l velem.
- �gy van. Mi t�rt�nt akkor, amikor kinn volt�l a temet�n?
- �sszevesztem a sz�leimmel.
Zita j�l eml�kezett erre az est�re. Az apja akkor mutatta be neki, a k�r�j�t. Mikor a fi� elment el�g cs�ny�n �sszeveszett a sz�leivel, mondv�n, � nem akar hozz� menni a fi�hoz. A sz�l�k k�ptelenek voltak meg�rteni a l�nyukat. Nem �rtett�k, mi kifog�sa lehet egy j�l men� malom �r�k�se ellen. De nem �s nem! Zita hajthatatlan volt. S�rva rohant el otthonr�l, �s a holtak nyughely�n�l keresett mened�ket. Azt�n a veszeked�s ut�n k�t h�ttel tal�lkozott Viktorral.
- Tudod, azt hiszem m�g mindig jobban j�rtam veled, mint azzal a m�sik f�rfival.- sz�lalt meg a n� hirtelen.
- Lehets�ges.
- Nem tudom, mi�rt mondom ezt, de most �r�l�k neki igaz�n, hogy tal�lkoztunk.
A kir�ly nem sz�lt semmit.