2. fejezet

Egy�ltal�n nem volt k�nny� Brianbe �letet verni, pedig ebben a ver�sben - el kell ismerni - Malaz�r kitett mag��rt! J�szer�vel d�l is elm�lt, mire el b�rtak indulni, de elindultak, �s ez volt a f�.
Brian - noha Malaz�r seg�t�k�szen t�bb vedernyi vizet is r�z�d�tott - m�g mindig k�ba volt az el�z� esti tivorny�t�l, id�nk�nt �ri�s termet� �tit�rsa �ppen hogy el b�rta kapni a karj�t, nehogy lesz�d�lj�n a nyeregb�l. S�r�n javasolt pihen�ket, de Malaz�r a legt�bbsz�r nem engedett a k�r�snek. Haladni akart.

Estig �gy sem sokat tettek meg. Ism�t tal�ltak egy fogad�t, megsz�lltak benne, de Malaz�r n�h�ny arannyal r�vette a kocsm�rost, hogy Briannek ne adjanak egyebet inni, mint vizet. Szob�jukban m�g hallott�k, hogy a fogad�s be is tartja �g�ret�t, a k�pc�s lovag nem kis bossz�s�g�ra.

Reggel folytatt�k �tjukat. Az el�z� esti k�nyszer� j�zans�g, no meg a kiad�s alv�s m�gis megtette a hat�s�t, Brian kezdett �gy viselkedni, mint megismerked�s�kkor. K�l�nb�z� mes�kkel sz�rakoztatta �tit�rsait, saj�t h�stetteir�l, Nibel h�stetteir�l, �s mikor ver�f�nyes mez�k�n haladtak �t, Mahrun r�mtetteir�l, de ezekr�l �gy is csak halkan. Ha Malaz�r nem k�zli Helg�val a gyan�j�t, a le�nynak fel sem t�nt volna az az id�nk�nti f�rk�sz� pillant�s, amivel a k�pc�s lovag a magas f�rfit vizslatta, �m �gy egyre ink�bb gyan�snak tal�lta maga is Briant. Az nem n�zett a l�nyra, csak Malaz�rral foglalkozott. N�ha-n�ha k�rd�seket tett fel, mintha ki akarta volna puhatolni, hogy mennyit tud a k�t m�gusr�l, s�t, mit tud egy�ltal�n a m�gusokr�l, de Malaz�r elj�tszotta neki a tudatlant.

M�r r�gen egy vadonban j�rtak, mire r�juk esteledett. Let�boroztak. Tudt�k, hogy messze fognak ker�lni az emberlakta helyekt�l, ez�rt az utols� fogad�ban alaposan felszerelkeztek �lelemmel. A pattog� t�z mellett k�nyelmesen szedegett�k el� szalonn�jukat.

Ahogy �h�ket elvert�k, le is akartak pihenni. M�r csak azt kellett megbesz�lni�k, ki mikor �ll �rt. Ennyire a vadon m�ly�n m�g akkor is indokolt volt �rt �llni, ha nem lettek volna ilyen k�zel a s�t�t hatalmak is.

Malaz�r javaslat�ra Brian �rk�d�tt el�sz�r, azt�n Malaz�r, legv�g�l pedig Helga - akit a k�pc�s lovag Willk�nt ismert. Brian ugyan Willt akarta el�sz�r, de a fekete f�rfi ragaszkodott az elgondol�s�hoz, amire nagyon is megvolt az oka, �gy a k�pc�s lovag nem tehetett egyebet, mint h�t�t egy f�nak vetette, �s pr�b�lt �jf�lig �bren maradni. Nem siker�lt neki.

Malaz�r azonnal felneszelt, mihelyt t�l b�k�s lett k�r�l�tt�k minden. Sz�mtalan kalandja sor�n megszokta, hogy �beren aludjon, mert ez a k�pess�ge nem egyszer az �let�t mentette meg. Felkelt, k�rbej�rta a heveny�szett kis t�bort. A t�z m�r csak par�zslott, a lovak nyugodtak voltak, Brian b�k�sen hortyogott, de Helga szint�n felkelt.

- Ne h�zzunk b�v�s k�rt magunk k�r�? - k�rdezte lehelet halkan a f�rfit�l.

- Ne! - r�zta meg a fej�t Malaz�r, mik�zben ugyanolyan halkan felelt. - Semmi b�b�j, am�g nem tudjuk, h�nyad�n �llunk vele!

- De ez �gy nem lesz j�! Nem t�ltheted �bren az eg�sz �jszak�t!

- Nem is akarom. - A f�rfi feln�zett a csillagokra. - Ha b�rki r�nk akar t�madni, a hajnali �r�kat fogja v�lasztani.

- Mi�rt?

- Mert akkor lankad az �r�k figyelme a legjobban. Ha az a k�t csillag - mutogatott az �gre - el�ri annak a f�nak a cs�cs�t, kelts fel. Addig te �rk�dsz, rendben?

- Rendben! - b�lintott r� a l�ny. Azt�n fej�vel az alv� lovag fel� intett. - �s �?

- Tartsd szemmel!

Helga csak b�lintott. Malaz�r k�zel�be h�z�dva maga is nekid�lt egy f�nak. Hallotta, mik�nt lesz a magas f�rfi l�legzetv�tele egyre egyenletesebb. Egy darabig minden apr� neszre felfigyelt, de azt�n megfesz�tett figyelme egyre lanyhult. Hull�mokban t�rt r� az �lmoss�g, de h�siesen igyekezett �bren maradni. Egyik alkalommal alul maradt. Arra neszelt fel, hogy cs�nd van. Nem hallotta Brian horkol�s�t. Valamilyen meg�rz�st�l vez�relve nem mozdult, �gy tett, mintha tov�bbra is aludna, de szeme �lesen f�rk�szte a s�t�ts�get ott, ahol a k�pc�s lovag fek�dt. �s akkor megl�tta! Brian nyitott szem�ben megcsillant a csillagok halov�ny f�nye! Helga sz�ve nagyot dobbant, de k�nyszer�tette mag�t, hogy ugyanolyan egyenletesen l�legezzen, mintha m�g nem lenne �bren. A k�pc�s lovag �vatosan felkelt, majd olyan halkan, mintha macska-talpakon j�rna, odaosont hozz�juk. Egy darabig figyelte �ket, azt�n lehajolt Malaz�r egy kupacba rakott fegyvereihez, �s felemelte a kardj�t. Helga r�m�lten pattant volna fel, de valaki - Malaz�r - megfogta a karj�t. A l�ny megk�nnyebb�lten j�tt r�, hogy Malaz�r �ppolyan �beren figyeli Briant, mint �.

A s�t�tben �gyk�d� nem l�thatta a mozdulatot, de valamit m�gis meg�rzett, mert megdermedt. �jra fesz�lten figyelte �ket, de l�tsz�lag semmi v�ltoz�s nem t�rt�nt: Will h�t�t egy f�nak t�masztva �lve, f�lrebillent fejjel aludt, gazd�ja pedig fejjel a leg�ny fel� hanyatt fek�dt, egyik karja a feje alatt, a m�sik a feje mellett. Mindkett� egyenletesen szuszogott.

Brian v�gre megnyugodott. �vatos mozdulattal - nehogy zajt csapjon - kih�zta a h�vely�b�l a kardot. A h�velyt letette, de a kardot nem. M�sik kez�vel egy p�lc�t vett el�, a kardra szegezte, �s valamit mormolt. K�k, r�vidke villan�s csapott ki a p�lc�b�l, �s bor�totta be a kardot, de az eg�sz szinte szemvillan�snyi ideig tartott csup�n. Ut�na Brian ugyanolyan �vatosan �s csendesen, mint ahogy el�vette, h�vely�be dugta, majd hely�re tette a kardot. Azt�n nesztelen�l visszaosont a hely�re, �s hamarosan horkolni kezdett.

Helga legsz�vesebben azonnal pattant volna a fegyverekhez, megn�zni, mit b�v�szkedett vele a k�pc�s, de Malaz�r nem engedte.

- Itt az ideje, hogy te is aludj - suttogta.

- �s az? - lehelte Helga, mik�zben a kardra mutatott.

- Majd kider�l - vonta meg a v�ll�t a f�rfi. - De most �gysem j�rhatunk ut�na. Aludj!

Helga sz�ve szerint vitatkozott volna vele, de a f�rfi olyan hat�rozottan mondta az utas�t�sait, mint aki tudja, hogy mit tesz. Helga tiszt�ban volt azzal, hogy Malaz�r sz�mtalan v�szhelyzetben megfordult m�r, �s mind lovagk�nt, mind var�zsl�k�nt helyt�llt. Helga rendk�v�l tapasztalatlan volt ilyen t�ren, ez�rt n�mi haboz�s ut�n r�b�zta mag�t Malaz�rra. Befogta h�t a sz�j�t, �s v�gigny�lt a f�ld�n. B�rmennyire is meg volt gy�z�dve arr�l, hogy a parancs ellen�re egy szemhuny�st sem lesz k�pes aludni, a f�radts�g megtette a mag��t, pillanatokon bel�l elnyomta a buzg�s�g.

Helga s�r�n szokott �lmodni azzal a borzalmas nappal, amikor p�r �ve embertelen sz�rnyek lem�sz�rolt�k a faluja lak�it, �s meg�lt�k az anyj�t. Gy�l�lte az �jszak�kat, amelyek r�m�lmokat hoztak neki. �m mi�ta Malaz�rral j�rt-kelt a vil�gban, a f�rfi testk�zels�ge megnyugtatta, �s a borzalmak m�r akkor elt�ntek �lmaib�l, miel�tt er�re kaphattak volna. Malaz�r pontosan az�rt ragaszkodott ahhoz, hogy Brian �rk�dj�n el�sz�r, mert nem akarta felfedni a k�pc�s lovag el�tt, mennyire bizalmas viszony van k�zte �s az �ll�t�lagos szolg�ja k�z�tt. Most is ott �lt Helga mellett, �s amikor �szrevette, hogy a l�ny kezd nyugtalankodni, megfogta a kez�t. Ennyi m�r el�g is volt Helga nyugodt �lm�hoz.

A le�ny reggel arra �bredt, hogy Malaz�r gy�ng�den keltegeti. Az els� pillanatban azt sem tudta, hogy hol van, de amint oldalv�st ford�totta a fej�t, �s megl�tta a szint�n �bredez� Briant, hirtelen teljesen fel�bredt.

Most �r�lt csak igaz�n, hogy a szolga szerep�t v�lasztotta! �rezte, hogy � nem lenne k�pes olyan nyugodtan csevegni a k�pc�s lovaggal az �jszakai esem�nyek ut�n, mint Malaz�r! Mert Malaz�r �gy tett, mintha mi sem t�rt�nt volna. Szok�sos modor�ban besz�lgetett Briannel, �s amikor a r�vid reggeli ut�n �sszek�sz�l�dtek, a legnagyobb lelki nyugalommal csatolta fel a kardj�t is. Helga �szrevette, hogy a k�pc�s lovag �rgus szemekkel figyelte ezt a m�veletet, �s amikor Malaz�r v�gzett vele, a k�pc�s elfordult, hogy elrejtse az arc�ra ki�l� g�nyos mosolyt. A l�ny nyugtalanul mozdult, de Malaz�r elvette t�le a kez�ben tartott �j�t �s t�r�t, �s k�zben a szem�vel intett. Malaz�r figyelm�t sem ker�lte el Brian mosolya…


Elindultak. Az erd� itt m�r nagyon s�r� volt, az �sv�ny is alig l�tszott, amin haladtak.

- Nem t�l sok lovag j�rhat erre - jegyezte meg Malaz�r.

- Kev�sben leledzik olyan b�tors�g, mint benn�nk - v�laszolta Brian.

Malaz�r egy b�lint�ssal vette tudom�sul a magyar�zatot. Nem sz�lt, am�g egy keresztez�d�s-szer�s�ghez nem �rtek. A halv�ny �sv�ny mehetett erre is, arra is, de Brian egy m�sodpercig sem habozott, a bal oldalt v�lasztotta.

- �gy m�gy, mint aki m�r j�rt erre - mondta Malaz�r.

- �n-e? - j�tszotta az �rtetlent a k�pc�s lovag, de arca egy �rnyalattal s�t�tebbre v�ltozott. - M�g soha nem j�rtam erre!

- Akkor honnan tudtad, merre kell kanyarodni?

- Hogyhogy honnan? - k�rdezett vissza Brian, hogy id�t nyerjen. - H�t erre vezet az �sv�ny!

- Meglehet, hogy csak a szemed jobb, mint az enyim - vonta meg a v�ll�t Malaz�r. Brianen l�tszott, hogy megk�nnyebb�l erre a v�laszra, de innent�l m�r �gyelt arra, hogy id�nk�nt, amikor az �sv�ny alig-alig l�tszott, bizonytalan legyen. Malaz�rnak �s Helg�nak azonban m�r �ssze sem kellett n�znie, mindketten tudt�k, hogy a k�pc�s lovag nem el�sz�r megy v�gig ezen az �ton. M�r csak azt kellett kider�teni�k, hogy mi�rt titkolja ezt annyira. No �s hogy hova vezet az �sv�ny.

Hamarosan megtudt�k.

A f�k egyre ritkultak, v�g�l ki�rtek az erd�b�l, �s egy hatalmas, s�t�t v�rral tal�lt�k magukat szemk�zt. Malaz�r �s Helga bizalmatlanul m�regette, de a k�pc�s lovag meg�ll�s n�lk�l folytatta az �tj�t. Malaz�r h�trafordult a nyerg�ben.

- Ne csin�lj semmit - hadarta halkan Helg�nak. - B�rmi t�rt�nne, maradj m�g�ttem, �s ne csin�lj semmit! �rted?

- �rtem! - b�lintott a l�ny. Nem tudta, mi�rt tartotta sz�ks�gesnek a f�rfi ezt a figyelmeztet�st, de m�g nyugtalanabb lett t�le.

A kapuban meg�ll�tott�k �ket az �r�k.

- Kik vagytok, �s mi j�ratban erre? - k�rdezt�k.

- Lovagok vagyunk - v�laszolt Brian Malaz�r nev�ben is, - �s Nibel �r szolg�lat�ba szeretn�nk szeg�dni.

- Nibel �r kedveli az ilyen vend�geket - mondta az egyik �r, �s leeresztette az eddig nekik szegezett d�rd�j�t.

Az udvaron k�szs�ges szolg�k vezett�k el lovaikat, �s n�h�ny k�zen �thaladva egy udvaronc kalauzolta �ket a bels� termek fel�. Min�l beljebb haladtak, ann�l nagyobb pomp�t, ann�l nagyobb f�ny�z�st tal�ltak a berendez�sekben, �m a termek ann�l s�t�tebbek lettek. Mire meg�rkeztek a legnagyobb terembe, ott m�r teljesen csak a f�kly�k f�ny�re lehetett hagyatkozni, �gy t�nt, ablakok egy�ltal�n nincsenek. A falakat s�t�t drap�ria bor�totta, m�g a z�szl�k, a felrakott c�merek is mind s�t�tek voltak. A padl�, az oszlopok s�t�t m�rv�nyb�l k�sz�ltek, csak�gy, mint az a kerek k�tra eml�keztet� asztalf�les�g, amely mellett egy fekete ruh�ba �lt�z�tt magas, m�lt�s�gteljes �r �llt. S�t�t haj�ba �sz tincsek vegy�ltek, szeme �lesen pillantott az el�tte �ll�kra.

Brian bemutatkozott, majd bemutatta Malaz�rt is. Helg�val, aki szolg�hoz m�lt�an a h�tt�rbe h�z�dott, nem foglalkozott. A bemutatkoz�s ut�n felaj�nlotta szolg�latait Nibelnek mind a maga, mind Malaz�r nev�ben.

Nibel egy darabig sz�tlanul mustr�lta �ket. S�t�t szem�b�l semmit nem lehetett kiolvasni, sem tetsz�st, sem elutas�t�st. V�g�l m�gis megsz�lalt:

- �dv�z�llek benneteket, lovagok, �s k�sz�n�m felaj�nlkoz�sotokat. De vajon mi hasznotokat vehetem?

Brian, aki eddig a sz�viv�j�k volt, most n�ma maradt. Tan�cstalan k�pet v�gott, �s seg�lyk�r�en n�zett Malaz�rra. Az �ri�s termet� lovag gyorsan r�j�tt, hogy most neki kell helyt�llnia.

- �gy hallottuk, uram - mondta, - hogy lovagokat toborzol, akiket a s�t�ts�g er�i ellen vez�relsz. Ha ez igaz, akkor h�t a harcban veheted hasznunkat.

Malaz�r m�ly hangja mintha bet�lt�tte volna az eg�sz termet. Helga esk�dni mert volna r�, hogy valami megv�ltozott, de b�rmennyire is igyekezett, k�ptelen volt elkapni, hogy mi. Minden �rz�kszerv�t megfesz�tette, de dolg�t megnehez�tette a megsz�lal� Nibel, akire szint�n minden idegsz�l�val figyelni akart.

- �s azt tudj�tok, hogyan fogtok a s�t�ts�g er�i ellen harcolni? - k�rdezte szigor�an Nibel.

- Ahogy majd mondod, uram - v�laszolt Malaz�r. Nibel felvont szem�ld�ke l�tt�n �gy folytatta: - A strat�gia kidolgoz�sa a vez�r�. A harcosok dolga az, hogy v�ghez vigy�k a vez�r terveit.

- Ez nagyon dics� elgondol�s - mondta a var�zsl�, - de a hadvez�r nem lehet egyszerre mindenhol. Olyan harcosokra van sz�ks�gem, akik k�pesek kisebb csapatokat ir�ny�tani. Ti ilyenek vagytok?

- Nem tudom, uram - v�laszolt Malaz�r. - M�g nem voltam semmilyen kisebb csapatnak vezet�je.

- A h�bor�ban sem? - n�zett r� szigor�an a var�zsl�.

- Ott sem - mondta Malaz�r, majd a var�zsl� pillant�s�t l�tva hozz�f�zte. - Tudom, uram, hogy id�sebbnek szoktak n�zni a val�di koromn�l, de �n k�t �ve m�g �ppen hogy bel�ptem a f�rfikorba.

- Akkor h�t mit tett�l a h�bor�ban? - faggatta Nibel.

- Harcoltam, uram - v�laszolt Malaz�r, egyre jobban elcsod�lkozva a k�rd�seken.

- Hol? Kikkel?

- A kir�ly udvar�ban voltam apr�d, �gyhogy mindenhol, ahol a kir�ly.

- T�ged mint apr�dot tartott? - m�rte v�gig Malaz�r �les termet�t a var�zsl�.

- Nem ekkora voltam, mikor oda ker�ltem.

- �s mikor megn�tt�l?

- A kir�ly test�rs�g�be soroltak.

- Akkor volt harcban r�szed el�g!

- Nem olyan sok, mint m�soknak, uram. Nek�nk a kir�lyt kellett �vnunk, �s arra a hadvez�rek nagyon �gyeltek, hogy a kir�ly szem�ly�t ne tegy�k ki felesleges vesz�lynek.

- De azt mondj�k, sokszor ker�lt vesz�lybe �gy is!

- Ellept�k az eg�sz orsz�got a sz�rnyek, persze, hogy a kir�ly is tal�lkozott vel�k.

- �s mindig megmenek�lt!

- Az volt a dolgunk, hogy megv�dj�k.

- Azt is mondj�k, hogy j� volt test�rs�g�nek a vez�re!

- J�nak kellett lennie, ha meg b�rta �rizni a kir�lyt.

- Pedig rendk�v�l fiatal volt!

- Val�ban nem sz�ml�lt sok �vet.

- Csak�gy, mint a bar�tja!

- Fiatalnak rendszerint fiatal a bar�tja is.

- A bar�tja magas, fekete haj�, fekete szem� f�rfi. Olyan, mint te!

- Val�ban, uram.

- Te volt�l a bar�tja?

- Igen, uram.

- �s var�zser�vel rendelkeztetek!

- Ilyenr�l nem tudtunk.

- Tagadod teh�t, hogy var�zsl� vagy?

- Tagadom-e? Mi�rt k�rdezel ilyeneket, uram?

- V�laszolj a k�rd�semre! - s�rgette Nibel.

- Nem �rtem a k�rd�sedet, uram - makacsolta meg mag�t Malaz�r. Helga ekkor m�r l�tta, hogy a falakat bor�t� drap�ria v�ltozott meg: egyhang� feketes�g�t v�r�sen izz� kusza vonalak tett�k v�ltozatoss�. Ijeszt�ek voltak ezek a vonalak, �s ijeszt� a p�rbesz�d, a l�ny �nk�ntelen�l is k�zelebb h�z�dott Malaz�rhoz.

Nibel fenyeget�en m�rte v�gig az el�tte �ll� lovagot.

- Eddig �gy t�nt, minden k�rd�semet meg�rtetted. Ha most nem �rtesz, akkor nem akarsz �rteni! M�rpedig az �n v�ramban nem t�r�k hamiss�got! Utolj�ra k�rdezlek h�t, var�zsl� vagy?

Malaz�r egy darabig �lesen f�rk�szte Nibelt, majd megsz�lalt:

- A te v�radban… De h�t ki vagy te val�j�ban?

- Itt csak �n k�rdezek! - sziszegte a var�zsl�.

Malaz�r rezzenetlen�l n�zett farkasszemet Nibellel, azt�n lassan sz�lalt meg:

- Azt hiszem, m�gsem vagyok itt sz�vesen l�tott vend�g. Bocs�sd meg, uram, hogy raboltam az id�det! �g �ldjon! - azzal meghajolt, megfordult, �s elindult kifel�. �m ekkor Nibel int�s�re Brian elkapta Helg�t, �s k�st szegezett a tork�nak. Helga tompa ny�g�s�re Malaz�r visszafordult. Vill�mgyorsan felm�rte a helyzetet, majd megsz�lalt:

- F�l�tt�bb furcsa m�dja a marasztal�snak, hogy leg�nyemet fenyegetitek. R�ad�sul mintha olyasmit mondt�l volna - fordult a k�pc�sh�z, - hogy el�sz�r j�rsz erre, �s m�g soha nem tal�lkozt�l Nibellel. Ha hazugs�gra volt�l k�v�ncsi - mondta Nibelnek Brianre mutatva, - h�t �me, itt van!

- Nem hazudott - mosolygott cs�fond�rosan a var�zsl�.

- Ti r�g�ta ismeritek egym�st - ezt Malaz�r �gy mondta, mintha egy mag�t�l �rtet�d� t�nyt k�z�lt volna.

- Val�ban! - mosolygott tov�bb a var�zsl�.

- Akkor k�t eset lehets�ges - folytatta nyugodtan Malaz�r. - Az egyik, hogy m�giscsak hazudtok. B�r ez nem val�sz�n� - tette hozz� l�tva Brian �s a var�zsl� arckifejez�s�t. - A m�sik viszont ann�l ink�bb: te nem Nibel vagy, a feh�r m�gus!

- Hanem ki lenn�k? - g�nyol�dott tov�bbra is a var�zsl�, b�r az arc�ra minden igyekezete ellen�re ki�lt a d�bbenet.

- Azt hiszem - mondta rezzenetlen�l Malaz�r, - Mahrun vagy, a s�t�t var�zsl�!

A var�zsl� arca most m�r egy�rtelm�en d�bbenetet t�kr�z�tt, �s Brian felmordul�sa hasonl� �rzelmekr�l tan�skodott.

- Hm… - f�zte �ssze a karj�t a mell�n a var�zsl�. - Okos vagy. Nagyon okos! B�r az �n nevemet nem szokt�k hangosan kimondani. Ezt nem tudtad?

- Brian mondott ilyesmit - vonta meg a v�ll�t Malaz�r. Arca t�k�letesen �rzelemmentes maradt, de a besz�lget�s k�zben egyre k�zelebb h�z�dott Helg�hoz �s a k�pc�s lovaghoz.

- Akkor hogy mer�szelsz nevemen emlegetni? - k�rdezte g�g�sen a var�zsl�.

- Brian is megtette. �s �n b�trabb vagyok, mint ez a gy�va f�reg.

Brian fenyeget�en felmordult. Mahrun �jra g�nyos mosolyra h�zta a sz�j�t.

- �gy l�tom, nem szereti, ha gy�v�nak nevezed - vetette oda Malaz�rnak.

- Sajn�lom - vonta meg a v�ll�t �jra Malaz�r. - De mit mondjak az olyanra, aki sutty� leg�nyeket mer csak fenyegetni, de f�rfiakkal szemben nincs b�tors�ga ki�llni?

- Elj�n annak is az ideje, hogy megm�rk�zz vele - mondta a var�zsl�. - Most azonban a k�rd�seimre fogsz v�laszolni, k�l�nben… Brian elv�gja a leg�nyed tork�t! - tette hozz� fenyeget�en.

- Teh�t a sutty� h�ta m�g� akarsz b�jni? - k�rdezte Malaz�r Briant�l, mik�zben jobb kez�t a kardja markolat�ra tette. - Felesleges id�fecs�rl�s! V�gezz vele gyorsan, �s gyer�nk, �llj ki ellenem!

- Hagyn�d, hogy elv�gjam a tork�t? - k�rdezte f�l�nyesen Brian. - Nem hinn�m �n azt!

- Az a te bajod - l�pett k�zelebb Malaz�r. Brian ezzel egy id�ben ugyanannyit h�tr�lt, Helg�t is mag�val h�zva.

- Nem hiszem, mert k�l�nlegesen nagy becsben tartod ezt a szolg�t! - heher�szett a k�pc�s. - T�ls�gosan is nagy becsben! L�ttalak bennetek egy�tt! Mintha nem is a szolg�d lenne, hanem… mondjuk a szeret�d? - r�h�g�tt fel, mert Helga megvonaglott. Brian vask�zzel tartotta, azt�n, ahogy Helga lenyugodott, a k�st el nem v�ve a l�ny nyak�t�l a m�sik kez�vel gyorsan v�gigsim�tott a mellkas�n. Helga felsikoltott, Malaz�r felmordult, Brian �jra felr�h�g�tt, Mahrun vigyorgott. - A szeret�d!

- Nem az! - pr�selte ki mag�b�l Malaz�r a tiltakoz�st, pedig a tork�ban hatalmas gomb�c keletkezett.

- Nem? - vigyorgott a k�pc�s. - Ha ez nem l�ny, akkor � a legdombor�bb mellkas� fi�, akivel valaha is tal�lkoztam! De megbizonyosodhatunk r�la m�shogy is! - �s a keze m�r indult is.

- Ne! - ny�jtotta fel� Malaz�r a kez�t tilt�n. - J�l van! Igazad van, l�ny!

- �s a szeret�d? - k�rdezte Brian.

- Beismerem, kedves a sz�vemnek - morogta Malaz�r, mik�zben Helg�ra n�zett. Helga visszan�zett r�, azt�n r�taposott hirtelen Brian l�b�ra. A k�pc�s felord�tott f�jdalm�ban, �s �nk�ntelen�l is meglaz�totta szor�t�s�t. Malaz�r egy pillanat alatt ott termett, �s elkapta Brian k�st szorongat� kez�t, ezalatt Helga elsurrant a k�pc�s k�zel�b�l, Malaz�r biztons�got ny�jt� h�ta m�g�.

Malaz�r kicsavarta a k�pc�s kez�b�l a k�st, �s el�r�ntotta a kardj�t, hogy azzal vegyen el�gt�telt. �m a kard mihelyt kirep�lt a h�vely�b�l, k�gy�v� v�ltozott, amelynek feje sziszegve fordult vissza Malaz�r fel�. A f�rfi d�bbenten dobta el mag�t�l. El�kapott �v�b�l egy t�rt, azt szegezte a k�pc�sre, �s Helg�t �lland�an maga m�g�tt tartva megpr�b�lt kih�tr�lni a teremb�l. �m Mahrun, aki eddig mozdulatlanul k�vette az esem�nyeket, felemelte kez�t, melyben egy p�lc�t szorongatott.

- Ugye nem hitted, hogy innen csak �gy elmehetsz? - k�rdezte f�l�nyesen, azzal p�lc�j�b�l z�ld f�ny csapott ki, amit�l Malaz�r kez�ben a t�r izz�v� v�lt. A f�rfi k�nytelen volt ezt a fegyver�t is eldobni. Mahrun p�lc�j�b�l �jabb sug�r t�rt el�, eltal�lva a kikandik�l� Helga v�ll�t. A l�ny sikoltva, v�ll�t markolva esett a f�ldre. Malaz�r m�r ugrott volna hozz�, hogy felkapja, de egy m�sik sug�r, ami a l�ba el�tt csap�dott a m�rv�ny padl�ba, visszatartotta.

- Mondtam, innen csak akkor t�vozhatsz, ha �n megengedem! Vagy… ha legy�z�l! - tette hozz� vigyorogva Mahrun. L�tva Malaz�r tekintet�t, hozz�tette: - K�zdj!

Malaz�r odaugrott ahhoz a t�rh�z, amit maga csavart ki Brian kez�b�l, vill�mgyorsan felkapta, �s visszaugrott Helga el�.

- Ostoba! - vetette oda Mahrun, mik�zben egy f�nysug�rral ezt a t�rt is eldobatta Malaz�rral. - Nem ilyen eszk�z�kkel kell velem megm�rk�zn�d, tudod ezt magad is! Hiszen var�zsl� vagy! Var�zsl�, mint �n!

- Nem vagyok olyan, mint te!

Mahrun d�h�sen tett fel� egy l�p�st, de azt�n megtorpant, �s a kerek k�t-szer�s�g fel� ford�totta a fej�t.

- Hazudik! - sziszegte. �m miel�tt Malaz�r azt hihette volna, hogy neki sz�lt, a k�tb�l egy suttog�s�ban is ijeszt� hang v�laszolt:

- Nem hazudik.

- Dehogynem! Te is tudod! - csattant fel Mahrun.

- Azt jelezn�k a d�monok.

- Lehet, hogy a d�monok t�vednek!

- Nem, nem hazudik! Csak nem mondja el a teljes igazs�got.

- Ez csak a szavak kiforgat�sa! - ki�ltotta d�h�sen Mahrun. - Ez a f�reg var�zsl�, egyike annak a n�gy var�zsl�nak, akik b�b�ja miatt meghalt a feles�gem �s a fiam!

- Nem �ltem sem asszonyt, sem gyereket! - tiltakozott Malaz�r.

- Nem? Tal�n nem vett�l r�szt abban, hogy a feh�r sugaratok l�trej�jj�n? - fordult Malaz�r fel� Mahrun. S�t�t szeme izzott, mint a par�zsl� sz�n. - Az az �tkozott sugaratok, ami meg�lte a csal�domat?

Malaz�r d�bbenten meredt a d�h�ng�re. Id�ig meg sem fordult a fej�ben az a gondolat, hogy esetleg n�k �s gyermekek - b�r Mahrun hajlott kor�t tekintve ink�bb ifjak - is r�szt vehettek a h�bor�ban az ellens�g oldal�n. No �s elpusztulhattak az �let F�j�b�l ki�rad� sug�rt�l, amit �k, a n�gy fiatal feh�r m�gus keltettek �letre! �m most nem volt itt az ideje, hogy ilyen probl�m�kon r�g�djon, az �rj�ng� Mahrunnal kellett szembe n�znie. H�tr�lni kezdett.

- Felelj! - �v�lt�tt a m�gus. - Te alkottad a sugarat? Vagy gy�va vagy bevallani?

"Godrik azonnal bevallan�, mert nem akarna gy�v�nak l�tszani" - gondolta Malaz�r.

- Felelj!

"Bevallani �r�lts�g. Letagadni lehetetlen."

- Felelj, gy�va f�reg!

Malaz�r nem volt h�sies, nem sz�lt semmit, csak h�tr�lt, test�vel �vva Helg�t.

�les sug�r �t�d�tt Malaz�r test�nek. A f�jdalomt�l hanyatt esett, �s ott is maradt volna, ha a
k�vetkez� sug�r nem s�rolja Helg�t. A l�ny hangos f�jdalomki�lt�ssal v�g�dott el. �s m�r j�tt is a k�vetkez� sug�r! Malaz�r felemelt kez�vel tart�ztatta fel, mik�zben felt�p�szkodott, �s igyekezett vill�mgyorsan �sszeszedni mag�t. T�bb� nem alakoskodhatott, ha t�l akarta �lni ezt a helyzetet, el� kellett szednie a m�gi�t.

Mahrun keser� kacajt hallatott, amikor l�tta, hogyan v�di ki az �tk�t Malaz�r.

- Teh�t m�gis te vagy!

- �n - mondta az ifj� dacosan.

- Akkor… halj meg! - azzal p�lc�j�b�l �jabb, ez�ttal k�k sug�r csapott ki. Malaz�r ezt is ki tudta v�deni. M�sik kez�vel k�zben el�kotorta a saj�t p�lc�j�t, �s most m�r � is t�madott.
Mik�zben a hal�los sugarak kereszt�l-kasul szelt�k a termet, Malaz�r elt�volodott Helg�t�l, hogy Mahrun sugarai m�g csak v�letlen�l se tal�lj�k el a l�nyt. Ezt haszn�lta ki Brian, aki �szrev�tlen�l a viadalt n�z� Helga m�g� ker�lt, �s ism�t elkapta, k�s�t megint a l�ny tork�nak szegezte.

Malaz�r figyelme megoszlott Mahrun �s Brian k�z�tt. �vatos volt, nehogy Helg�t tal�lja el, ez�rt nem sok k�rt tett Brianben, r�ad�sul k�zben folyamatosan v�dekeznie kellett Mahrun t�mad�sai ellen. Tal�n ez lehetett az oka, hogy egyre t�bb �s t�bb sug�r tal�lta el. Az egyik v�g�l leter�tette.

Helga m�g �let�ben nem l�tott p�rharcot. A h�bor� borzalmait persze � is �t�lte, de most nem volt h�bor�… �s m�gis… Tehetetlenn� dermedve figyelte az esem�nyeket, mintha � maga nem is lenne ott, mintha csup�n k�v�l�ll� lenne. �m Malaz�r megs�r�lt, elesett, f�jdalm�ban felki�ltott, �s ez a ki�lt�s mintha �lm�b�l �bresztette volna fel Helg�t. K�v�l�ll�s�g�t mintha sz�l f�jta volna el, izz� harag t�lt�tte el a lelk�t. Nem is ny�lt a p�lc�ja fel�, a test�b�l �rad� d�h-hull�m s�p�rte k�pc�s t�mad�j�t a falnak, �s a kiny�jtott kez�b�l kil�vel� sug�r csap�dott Mahrunnak.

Mahrun megt�ntorodott, de nem esett el. Meglep�d�tt, mert ezid�ig fogalma sem volt Helga m�gikus hatalm�r�l. �m most ann�l nagyobb d�hvel t�madott vissza. Helg�nak sejtelme sem volt a p�rviadal mesterfog�sair�l, egyszer�en t�madt, minden erej�t beleadva a t�mad�sba. Baj lett volna, ha Malaz�r nem t�r mag�hoz, �s nem var�zsol kett�j�k k�r� pajzsot, mert a l�ny nem sokat gondolt a v�dekez�ssel.

Mahrun er�s volt, nagyon er�s, de a k�t feh�r m�gus erej�vel m�r nem tudott megbirk�zni. Egyre jobban h�tr�lni k�nyszer�lt, �m miel�tt ereje jelent�sen megcsappant volna, felki�ltott:

- Seg�ts!

Az asztal lapja sz�th�z�dott, �s ekkor tiszt�n l�tszott, hogy val�ban k�tr�l van sz�, amelynek sz�j�b�l f�st gomolygott ki. A f�st egyre s�r�bb �s s�r�bb lett, m�g v�g�l egy �rnyalak jelent meg a harcol�k szeme el�tt. Nem ember volt, b�r nagyon hasonl�tott az emberre, de hatalmas k�rmei, ragadoz�szer� agyarai, izz� szemei egy�rtelm�v� tett�k, hogy d�mon. M�ghozz� d�monherceg, � volt a Hom�ly Ura.

- Seg�ts! - ki�ltott �jra Mahrun, �s ekkor a Hom�ly Ura kiny�jtotta kez�t, �s puszt�t� �tkokat k�ld�tt a k�t fiatal fel�. S hogy gy�zelm�k biztosabb legyen, egy int�ssel leparancsolta v�r�sen izz� d�monjait a falakat bor�t� drap�ri�r�l, akik �jra �s �jra nekivetett�k magukat a feh�r m�gusokat k�r�l�lel� v�d�pajzsnak.

Er�s volt Mahrun, �s m�g er�sebb a D�monherceg, �s ketten egy�tt annyira er�sek voltak, hogy Helga �s Malaz�r d�bbenten tapasztalta, er�sebbek, mint �k ketten. Tudt�k, pillanatok k�rd�se csup�n, hogy a S�t�ts�g er�i legy�zz�k �ket, v�delmi vonalaik c�rnav�konyra koptak. Vesztenek. El fognak pusztulni.

Malaz�r fej�ben k�ts�gbeesett gondolatok cik�ztak �t, hogyan keser�thetn� meg legal�bb a s�t�t oldalnak a gy�zelmet, amikor Helga megragadta a kez�t.

- A Sz�vets�g! - ki�ltotta.

Malaz�r egy pillanatig nem tudta, mire c�loz a l�ny, de azt�n r�eszm�lt: a Sz�vets�g! A Sz�vets�g, melyet �k n�gyen, Godrik, Hedvig, Helga �s �, Malaz�r k�t�ttek tavasszal, a T�z, a L�g, a F�ld �s a V�z nev�ben!

- A Sz�vets�g! - ki�ltotta � is. Nem t�madtak tov�bb, nem is v�dekeztek, mindk�t kez�kkel megragadt�k egym�s kez�t, egym�s szem�be n�zve h�vt�k t�rsaikat.

�s messze, nagyon messze d�len k�t fiatal meghallotta a h�v�st. Kezeiket �k is �sszekulcsolt�k, �k is egym�s szem�be n�ztek, �s l�tt�k �s hallott�k azt, amit Malaz�r �s Helga l�tott �s hallott, �s �rezt�k azt, amit �k �reztek. �s ekkor mintha Godrik �s Hedvig is ott lett volna, ott, Mahrun s�t�t m�rv�nyterm�ben, Malaz�r �s Helga szinte �rezte kez�n a kez�ket, hallotta l�legzetv�tel�ket. �s akkor, amikor Malaz�r �s Helga v�delmi k�re semmiv� foszlott, amikor a d�monok karmai m�r majdnem el�rt�k �ket, amikor Mahrun �s a Hom�ly Ura puszt�t� �tka elindult fel�j�k, a n�gy fiatal ereje vak�t� feh�r f�nyben egyes�lt. A feh�r f�ny egyre sz�lesed� k�rben terjedt tova, els�p�rve, elpuszt�tva �tj�b�l minden d�mont, minden s�t�ts�get. A f�ny Malaz�rt �s Helg�t is elvak�totta, l�tni nem l�ttak semmit, de hallott�k az �rj�ng� vis�t�sokat, a h�rg�sbe fullad� sikolyokat. �s amikor v�gre kinyitott�k a szem�ket, m�r nem Mahrun s�t�t m�rv�nyterme vette �ket k�r�l, hanem csak f�st�lg� romok. Elpusztult, semmiv� foszlott Mahrun is, a Hom�ly Ura is, �s az � s�t�t akaratukat szolg�l� minden d�mon, minden ember. Kiv�ve egyet.