3. fejezet

Brian lihegve t�maszkodott az egyik f�lig led�lt oszlopnak. Onnant�l kezdve, hogy Helga ell�kte mag�t�l, nem mozdult. Megb�n�totta a l�ny ereje. �s ez volt a szerencs�je, mert b�nults�g�ban nem jutott esz�be s�t�t gondolat, ez�rt a Sz�vets�g f�nye megk�m�lte. Most dermedten b�multa a romokat, �s a k�t fiatalt.
Malaz�r vette el�sz�r �szre.
A fekete f�rfi semmif�le fegyvert nem h�zott el�, Brian m�gis reszketve n�zett fel r�, amikor meg�llt el�tte.
- Mondj el mindent - sz�lalt meg Malaz�r.
- �n… csak parancsot teljes�tettem! - hebegett Brian. - Mahrun parancs�t!
- Ki vagy te?
- Senki…
- Ki vagy? - rivallt r� Malaz�r, �s kez�t �t�sre emelte fel.
- Ne! Ne! - ny�sz�rg�tt a k�pc�s p�ni f�lelm�ben. - Elmondom!
- Halljuk! - eresztette le a kez�t Malaz�r, de tekintete egy cseppet sem lett kev�sb� fenyeget�.
- Var�zsl� vagyok magam is - kezdte Brian akadozva. - De nem ilyen hatalmas, mint te, uram! �n csak… �ppenhogy! R�ad�sul m�g err�l a kev�ske er�mr�l sem tudtam, Mahrun fedezte fel, mikor fogs�gba vetett. Mert - mi tagad�s - lovagnak sem voltam �ppen a legjobb. Mahrun a t�bbi foglyot meg�lte, de az �n �letemet megk�m�lte. �n pedig… h�s�get esk�dtem neki.
- �s be is tartottad - d�rm�gte Malaz�r.
- Mi egyebet tehettem volna? - sir�nkozott Brian. - Ha csak gondolatban megszegem az esk�met, r�j�n! �s m�g az Isten sem tudta volna akkor �sszerakni a darabokra t�pett lelkemet! Nem tehettem m�st, �rtsd meg! Nem tehettem m�st! - hullott t�rdre �s kapott Malaz�r keze fel�, �m Malaz�r ell�kte mag�t�l.
- Folytasd! - f�rmedt r�. Helga t�gra ny�lt szemekkel b�multa �ket.
- A… a h�bor�ban az volt a dolgom, hogy el�re menjek, �s kik�mleljem a terepet. Mint embernek, nem volt neh�z dolgom. �s… Mahrun is megtan�tott egy-k�t fog�sra, hogyan lehetek legy�zhetetlen, ha m�gis r�j�nn�nek a titkomra.
- �rtem - mondta Malaz�r undorodva. - Az emberek elmondt�k neked, hogyan akarnak v�dekezni, vagy hova fognak b�jni, �s te ezeket jelentetted uradnak.
- Igen - rebegte Brian. - Igen, ezt tettem. Nem volt m�s v�laszt�som. �k… �gy is els�p�rtek mindent �s mindenkit. Akkor is, ha �n ellenkezek. Kinek lett volna j�, ha meg�letem magam?
- Annak a p�r ezer embernek, akinek siker�lt volna elb�jnia a sz�rnyek el�l - felelt Malaz�r �rzelemmentesen.
- Akkor is kital�ltak volna valamit! - sikoltott Brian, mintha ny�zn�k. - Hidd el, uram, akkor is megtal�lt�k volna �ket! �n tudom! �n ismerem �ket!
- Tov�bb! - parancsolta Malaz�r. - Mi t�rt�nt a h�bor� ut�n?
- A h�bor� ut�n? - ism�telte Brian, hogy id�t nyerjen. - A h�bor� ut�n… nem mehettem el Mahrun mell�l. Nem engedett volna…
- Aha - mondta Malaz�r. Semmi t�bbet nem sz�lt, de Brian k�ts�gbeesett v�dekez�sbe kezdett ett�l a r�vid kis megjegyz�st�l.
- Nem engedett volna! �… m�g vesztesk�nt is nagyon er�s volt! N�zd meg ezt a v�rat! - mutatott k�rbe. Azt�n, mikor r�j�tt a t�ved�s�re, gyorsan helyesb�tett. - Azaz n�zd meg ezeket a romokat… De h�t l�ttad v�rk�nt, uram! Ezt mind � alkotta a var�zserej�vel! �s a szolg�kat is mind a hatalm�ban tartotta! Pedig akkor m�g nem is k�t�tt sz�vets�get a D�monherceggel! H�t m�g ut�na! Hiszen l�ttad! T�ged… titeket is majdnem legy�z�tt, uram!
- Mi�rt k�t�tt sz�vets�get a Hom�ly Ur�val? - k�rdezte Malaz�r. Brian szemmel l�that�an megk�nnyebb�lt, hogy v�gre elterel�dik a sz� r�la. K�szs�gesen v�laszolt.
- Mert az�rt a h�bor� sokat kivett bel�le! M�r nem volt annyira er�s, pedig f�t�tte a bossz�v�gy. Hallottad, uram, a h�bor� v�g�n a feh�r sug�r meg�lte az asszony�t �s a fi�t. Tudta, hogy csak m�gusok t�maszthatt�k a feh�r f�nyt, az�ta egyebet sem tett, csak azoknak a m�gusoknak igyekezett a nyom�ra bukkanni. A Hom�ly Ura mondta meg neki, hogy ezt a fajta f�nyt csak az �let F�j�b�l lehet kicsiholni, �s hogy n�gy er� egyes�l�s�b�l t�madhat csak fel. Azt, hogy ki lehetett az a n�gy m�gus, m�g a D�monherceg sem tudta, viszont Mahrunnak siker�lt kider�tenie, hogy kett� k�z�l�k a kir�ly test�rs�g�ben keresend�, k�t fiatalember. M�g le�r�st is szerzett r�luk: mindkett� megtermett, er�s, �s nagyon fiatal, de az egyik sz�ke, k�k szem�, a m�sik fekete haj� �s fekete szem�.
- �s a m�sik kett�? - vetette k�zbe Malaz�r.
- A m�sik kett�r�l semmit sem tudott kider�teni. Azt sem tudtuk, hogy az egyik n� - pislogott t�tov�n Helga fel�.
- Folytasd! - mondta Malaz�r.
- A sz�vets�g�kben nem volt semmi meglep�. Mahrun bossz�t akart, �s ehhez a D�monherceg minden seg�ts�get megadott, a Hom�ly Ura pedig m�g nagyobb hatalmat akart, ehhez pedig nagyon j�l fel tudta haszn�lni Mahrun bossz�v�gy�t. Ett�l f�ggetlen�l nem kedvelt�k egym�st, titokban mindketten megvetett�k a m�sikat, pedig a D�monherceg az�rt j�val hatalmasabb volt, mint Mahrun.
- Mib�l gondolod ezt? - k�rdezte Malaz�r.
- H�t te is ismered a d�monokat, uram - h�zelgett Brian. - � pedig nem is ak�rmilyen d�mon, hanem a d�monok egyik hercege! Hatalmas az er�t�k, uram, de nem hiszem, hogy siker�lt volna �t is megsemmis�tenetek! Szerintem csak vissza�zt�tek a hom�lyba, amelynek ura, �s elz�rt�tok el�le ezt az �tj�r�t.
Malaz�r b�lintott. Brian megk�nnyebb�lten vette ezt tudom�sul. �m megk�nnyebb�l�se korainak bizonyult.
- �s mi volt a te szereped? - k�rdezte a fekete var�zsl�.
- Hogy az eny�m? - hebegett ism�t Brian.
- Igen. A ti�d.
- H�t az eny�m… az eny�m az volt… - dadogott a k�pc�s.
- Hogy idecsald a gyan�tlan lovagokat - fejezte be helyette a mondatot Malaz�r, amikor m�r nagyon unta a f�lrebesz�l�st.
- Igen - suttogta Brian.
- De mi�rt? - k�rdezte d�bbenten Helga. Brian r�n�zett, majd leszegte a fej�t, �s nem v�laszolt. Malaz�r tette meg helyette:
- J� n�h�ny embert kellett kifaggatni, m�g nyomomra bukkantak. �s ne k�rdezd, hol vannak ezek az emberek, sz�tsz�rt csontjaikat val�sz�n�leg erre tal�lhatod - mutatott k�rbe. Helg�t kir�zta a hideg, ahogy k�rben�zett, �s lelki szemeivel ott is emberi csontokat v�lt felfedezni, ahol tal�n nem is voltak. Malaz�r k�ny�rtelen�l folytatta. - Nem tudom, mif�le koncot kaphatott Brian ezek�rt a szolg�latai�rt, de val�sz�n�leg meg lehetett el�gedve vele! Eml�kezz vissza, t�ged is kin�zett! Lehet, hogy t�ged akart jutalmul, �s jobb nem tudnod, hogy mit sz�nd�kozott tenni veled!
Helga Brianre tekintett, de a k�pc�s csak m�g ink�bb lehorgasztotta a fej�t. A l�ny innen gondolta, hogy Malaz�r feltev�se igencsak k�zel �llhatott az igazs�ghoz.
- Menj�nk innen - mondta Helga megborzongva.
- Menj�nk - helyeselt a fekete haj� var�zsl�, azzal el�h�zta t�r�t. Helga dermedten n�zte, ahogy Malaz�r teljesen k�z�mb�s arccal l�p Brian el�, �s sz�v�be d�fi. Hallotta Brian hal�lsikoly�t, l�tta, mik�nt rogy �ssze lassan, arc�n a d�bbenet �s a f�lelem megk�v�lt kifejez�s�vel. �s l�tta, ahogy Malaz�r m�g az �sszerogy�s el�tt mik�nt h�zza ki Brianb�l a t�rt, mik�nt l�ki el mag�t�l a belekapaszkodni k�v�n� kezet, �s amikor a k�pc�s m�r a f�ld�n van, mik�nt t�rli bele a ruh�j�ba a v�res t�rt. �gy l�tta mindezt, mintha �r�k teltek volna el k�zben, pedig p�r pillanat volt csup�n, �s �gy hallotta, mintha v�z alatt �v�lt�tt volna Brian, �s most cs�nd lett, s�ket, n�ma cs�nd.
- Menj�nk - t�rte meg a csendet Malaz�r m�ly hangja. L�tv�n, hogy Helga nem mozdul, kiny�jtotta fel� a kez�t. Helga len�zett a k�zre, �s l�tta, hogy v�res. Malaz�r ruh�ja �s arca is v�res volt. A l�ny iszonyodva h�tr�lt.
- Helga! - f�rmedt r� Malaz�r. - Ne k�nyeskedj!
- Meg�lted! - hebegett a l�ny.
- Te is nagyon j�l tudod, ki volt ez az alak! Sz�zszorosan meg�rdemelte a hal�lt!
- De nem �gy! - sikoltott fel a l�ny. - Hiszen v�dtelen volt! �s te lesz�rtad, mint egy diszn�t!
- �s amikor te volt�l v�dtelen? - k�rdezte �sszeh�zott szem�ld�kkel Malaz�r. - V�dtelenebb volt�l, mint �, m�gis t�rt szegezett a torkodnak!
- De nem sz�rt le!
- Nem, el�bb m�g elsz�rakozott volna veled! - v�gta oda a f�rfi k�m�letlen�l. - A h�tad m�g�tt �llt, nem l�ttad a szem�t, de �n igen! Ismerem az ilyen alakokat! Hidd el, k�rted volna a hal�lt, ha a karmai k�z� kaparinthatott volna!
- Meg tudtam magam v�deni! - ki�ltott fel a l�ny.
- Te igen - mondta v�ratlanul csendesen Malaz�r. - �s a t�bbiek? - azzal sz�tn�zett. Helga �nk�ntelen�l is k�vette a tekintet�t, �s most a val�s�gban is megpillantott n�h�ny csontv�zat. A kopony�k szemg�drei f�jdalmas �ress�ggel meredtek a vil�gra.
- Ne mondd, hogy �rt�k �llt�l bossz�t! - r�zta meg mag�t a l�ny, hogy kiker�lj�n az �res tekintetek hat�sa al�l. - Mert b�rhogy is sz�p�ted, egy v�dtelen embert d�ft�l le irgalom n�lk�l!
- Egy nagyon vesz�lyes f�rget irtottam ki a vil�gb�l! - mondta nyomat�kosan Malaz�r.
- Az �l�s az � m�dszer�k!
- Az �szk�s�d� v�gtagot le kell v�gni, ha azt akarod, hogy a sebes�lt �letben maradjon!
- Ha ugyanazt teszed, amit �k, olyann� v�lsz, mint �k!
- Ha irgalmazol a gonosznak, az �jra �s �jra ellened fordul!
- De ha nem ismersz irgalmat, miben k�l�nb�z�l t�l�k?!
- Abban, hogy nem magam�rt nem irgalmazok nekik!
Cs�nd lett. Sz�tlanul m�regett�k egym�st, �s az elhangzottak �gy �lltak k�z�tt�k, mint a kihegyezett kar�k.
- Menj�nk - kapta fel egy id� ut�n a zs�kj�t Malaz�r.
Helga vetett m�g egy utols� pillant�st Brian holttest�re, azt�n lassan k�vette a f�rfit…
*
- �s v�g�l hogyan v�lekedsz a dologr�l? - faggatta az �reg Helg�t. �sz volt, kint esett az es�, a kunyh�t csak a kandall�ban ropog� t�z vil�g�totta meg, �s �k a hosszabbod� est�ken elbesz�lt�k kalandjaikat.
- Nem tudom, Mester - v�laszolt vontatottan Helga. - Azt hiszem, meg�rtem Malaz�rt, de �n nem leszek k�pes arra, amire �.
- Igen - sz�lalt meg Godrik. - Abban k�l�nb�z�nk t�l�k, hogy mi nem saj�t hatalmunk �rtelmetlen n�vel�s��rt k�zd�nk, hanem m�sok�rt. �s ez az, ami miatt soha nem lesz�nk olyanok, mint �k, m�g akkor sem, ha magunk is puszt�tunk.
- Igaz - kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Hedvig is. - �m nek�nk m�gis jobban kell �gyeln�nk arra, hogy mit hogyan tesz�nk.
- Hogy feddhetetlenek lehess�nk? - k�rdezte Godrik.
- Persze! - v�laszolta Hedvig.
A pillanatra be�ll� cs�ndet Malaz�r m�ly hangja t�rte meg, aki eddig sz�tlanul �ld�g�lt k�zt�k:
- Soha nem tudunk teljesen feddhetetlenek lenni. Ellens�geink b�rmiben g�ncsoskodni tudnak. �s meg is pr�b�lj�k! N�zz�tek meg Mahrunt! Azzal v�dolt, hogy meg�lt�k a feles�g�t �s a fi�t. Ez sz�rny� v�d!
- Iszonyatos! - hagyta helyben halkan Helga.
- Csakhogy mi�rt is halt meg val�j�ban a feles�ge �s a fia? Mert nek�nk t�madtak! Tal�n mi k�rt�k, hogy rohanjanak le benn�nket? Hogy m�sz�rolj�k le rokonainkat, ismer�seinket? Hogy gy�jtsanak fel, puszt�tsanak el mindent �s mindenkit, ami �s aki �tjukba akad? Nem! A sug�r pedig csak azokat �lte meg, akik gonosz sz�nd�kkal �rkeztek! Mahrun feles�ge �s fia nem �rtatlan b�r�nyk�k voltak, hanem v�res kez� gyilkosok, akik azt kapt�k, amit meg�rdemeltek!
A t�bbi fiatal megh�kkenve n�zett Malaz�rra, azt�n els�nek Hedvig kapott �szbe:
- Igazad van! Ellens�geink nem csak tettekkel, hanem szavakkal is megpr�b�lnak t�rbe csalni benn�nket!
- �gy igaz! - helyeselt az �reg. - �m ha tiszta sz�vvel �s j�zan�sszel felv�rtezve �lltok vel�k szemben, soha nem siker�l t�rbe csalniuk benneteket! De most m�r k�s� van, a t�bbit besz�lj�k meg holnap!
Felszedel�zk�dtek, �s elindultak szob�ik fel�.
Helga �s Malaz�r utols�nak maradt a t�gas k�z�s helyis�gben. Malaz�r indult volna, de Helga hangja meg�ll�totta:
- Malaz�r!
- Igen? - fordult h�tra k�rd�n a f�rfi.
- Azt hiszem, ki kellene b�k�ln�nk - kezdte habozva a l�ny.
- �n nem haragszom r�d - mondta Malaz�r kiss� h�v�sen.
- De igen! - v�gta r� Helga. - Azt mondtam, hogy hidegv�r� gyilkos vagy. Persze, hogy megharagudt�l!
- No �s most m�r nem tartasz annak?
- Nem tudom, mit gondoljak - n�zett Helga ny�ltan a f�rfi szem�be. - Lehet, hogy igazad volt, lehet, hogy Brian sz�zszor is r�szolg�lt a hal�lra, de…
- De?
- De megijesztett�l.
Malaz�r f�rk�sz�en n�zett a l�ny szem�be.
- Lehet, hogy igazad volt - folytatta Helga, - �m ez a k�ny�rtelens�g… ez ijeszt� nekem.
- Helga! Az �let k�ny�rtelen - mondta Malaz�r.
- Lehet. �s azt akarod, hogy �n is az legyek?
Malaz�r kiss� megh�kkent.
- Nem - v�laszolta v�g�l elmosolyodva. - Te te vagy, �n pedig �n, �s mindketten tessz�k, amit tenn�nk kell.
- �s most mit kell tenn�nk?
- Most? Lefek�dn�nk aludni, mert ha nem, a Mester sz�tcsap k�zt�nk!
Helg�nak el�sz�r kikerekedett a szeme a v�lasz hallat�n, azt�n elnevette mag�t. Malaz�r is nevetett, �s ezzel a nevet�ssel pecs�telt�k meg kib�k�l�s�ket.
Csendesen telt el az �jszaka, �s az es�t hoz� felh�k k�z�tt nehezen t�rt �t hajnalban a nap-sug�r. �m elj�tt a nappal, csak�gy, mint m�skor, csak a kis kunyh� el�tt maradt meg m�g egy darabig a hom�ly, m�g s�r�bben is t�n, mint m�shol volt. �m ahogy a nap er�s�d�tt, elt�nt, de nem lehetett tudni, hogy az �szaki sz�l, vagy a t�voz� hom�ly suttogja-e:
- M�g tal�lkozunk….!
-v�ge-