1. fejezet

- Malaz�r! Besz�lni szeretn�k veled, ha lenne egy kis r��r� id�d - mondta az �regember.

- Ak�r most is, Mester - v�laszolt az ifj�.

- J�! Akkor s�t�ljunk egyet - mondta az �reg, �s elindult a f�k fel�. Malaz�r felz�rk�zott mell�.

M�r j�csk�n be�rtek az erd�be, annyira, hogy a kunyh� m�r egy�ltal�n nem is l�tszott, de az �reg m�g mindig nem sz�lt. Lass� l�ptekkel haladt, minden m�sodik l�p�s�n�l ember nagys�g� botj�ra t�maszkodott, noha val�j�ban nem volt r� sz�ks�ge, �s a szem�n l�tszott, hogy teljesen elmer�lt a gondolataiban. Malaz�r nem merte, de nem is akarta megzavarni. R�gen l�tta az �reget ennyire gondterheltnek, sejtette, hogy nem ak�rmi lehet, ami�rt Mestere besz�lni k�v�n vele. �s ha ehhez ennyire �ssze kell szednie a gondolatait, h�t legyen!

A kis patak, melyet k�vettek, eddig viszonylag szel�den csordog�lt, de onnan, ahol most �k �lltak, egyre jobban felgyorsult a foly�sa, hogy nem messze t�l�k kis szakad�kba vesse le mag�t. Az �reg ott �llt meg, ahonnan m�r el lehetett l�tni a v�zes�sig, de ahol a f�lnek m�g kellemes t�voli morajk�nt hallatszott a lez�dul� v�z robaja.

- Hossz� utat j�rtatok be az id�n, Malaz�r - mondta, mik�zben k�nyelmesen elhelyezkedett egy nagyobbacska szikl�n.

- Nem hosszabbat, mint Godrik�k - v�laszolt az ifj�, �s maga is leereszkedett egy m�sik szikl�ra.

- Nem. Val�ban nem - felelt az �reg a patakot n�zve. - M�g t�vol voltatok, sok minden t�rt�nt errefel� is.

- Azt hittem, ezeket m�r mind elmes�lted, Mester - mondta az ifj� pincem�ly hangj�n.

- Majdnem mindet. S�t�t dolgok t�rt�nnek az egyik udvarh�zn�l. Nagyon s�t�t dolgok.

- Mikre gondolsz, Mester? - k�rdezte egy id� ut�n Malaz�r, ugyanis az �reg elhallgatott, �s homlokr�ncolva meredt maga el�. L�tszott, hogy a gondolatait szedi �ssze.

- Ann�l az udvarh�zn�l - v�gott bele v�g�l - begy�jtik a term�st a kilenceden k�v�l is. Elszedik a malacokat, borjakat, m�g a toj�sb�l ki nem kelt csib�ket is - Egy pillanatra elhallgatott, azt�n folytatta: - Ez lehetne egyszer� kegy�ri �nk�nyesked�s is, de... kiv�gj�k a fiatal f�kat, �s furcsam�d elt�nnek a k�rny�kr�l a gyermekek is. �s a v�rb�l �lland� f�st sz�ll fel, pedig m�g csak ny�r v�ge van, �s a f�st egyre s�t�tebb, �s egyre jobban r�telepszik a vid�kre.

- �rt a m�gi�hoz a kegy�r? - vetette k�zbe Malaz�r.

- �rt. M�ghozz� nem ak�rmilyen szinten - felelte az �reg m�g mindig a vizet b�mulva.

- Akkor nem lehet, hogy Maetus Potestatot akar?

- M�ghozz� Magna Maetus Potestatot.

- Magna Maetus Potestatot! - d�lt h�tra d�bbenten Malaz�r. Ismert�k mindketten ezt a var�zslatot, b�r Malaz�r m�g csak elm�letben: Hatalmat, elk�peszt�en nagy s�t�t hatalmat lehetett �ltala szerezni! Aki ezt v�gre tudta hajtani, az gyakorlatilag az �rd�ggel cimbor�lt, �s az �rd�g megadott neki minden f�ldi j�t, minden f�ldi hatalmat, amit csak a var�zsl� k�rt. �m ennek nem csak a var�zsl� lelke volt az �ra, hanem minden fiatal, fejl�d�, ami a k�rny�ken fellelhet� volt. Ha az a var�zsl� val�ban a Magna Maetus Potestatot k�v�nja v�grehajtani, akkor az a gyermekek hal�l�t, �s a vid�ken �l�k lelk�nek elveszejt�s�t jelenti. No �s az egyens�ly felborul�s�t...

- Ezt meg kell akad�lyoznunk! - jelentette ki hat�rozottan Malaz�r.

- Magam is �gy gondoltam - b�lintott az �reg.

- M�ghozz� min�l el�bb!

- Val�ban nincs vesztegetni val� id�d.

- Nekem? T�nyleg, mi�rt csak nekem mondta el? Ehhez lehet, hogy a t�bbiek seg�ts�ge is kell!

- Nem. Ezt a feladatot csak te hajthatod v�gre, fiam.

- Mi�rt? - k�rdezte d�bbenten Malaz�r.

- Mert a var�zsl� a b�ty�d, Desil - n�zett r� v�gre az �reg, - aki aty�tok teljeses t�mogat�s�t
�lvezi.
*
Az �reg t�vozott, Malaz�r pedig elgondolkodva �ld�g�lt tov�bb a szikl�n. Elm�j�t a Mestert�l hallottak t�lt�tt�k meg, azok k�sztett�k gondolkod�sra.

Teh�t nem csak �, hanem az apja, �s a legid�sebb b�tyja is var�zsl�! Micsoda megd�bbent� h�r! �s m�ghozz� nem is ak�rmilyen var�zsl�k! � pedig err�l mindeddig semmit sem tudott! De h�t mi�rt? Mi�rt nem mondta el neki soha az apja? Mennyivel k�nnyebb lett volna neki, Malaz�rnak megem�sztenie saj�t var�zsl� mivolt�t, ha tudja, hogy ez t�volr�l sem egyedi dolog a csal�dj�ban! Igaz, apja nem teremtett bizalmas viszonyt gyermekeivel, s�t! De az�rt m�gis...

Malaz�rnak, l�v�n � csup�n a negyedsz�l�tt, nem sok es�lye volt arra, hogy valaha is meg�r�k�lje a csal�di birtokot, ez�rt is k�ldt�k el m�r igen zsenge korban, tizenegy �vesen a kir�lyi udvarba. R�szben hogy ne legyen otthon l�b alatt, r�szben hogy h�tha ki tud harcolni mag�nak valami birtokot, vagy el�ny�s h�zass�ggal vagyonra tud szert tenni. Vagy ez, vagy a papi p�lya, amit Asar, a m�sodik b�tyja v�lasztott. De Asarral soha nem volt j�ban, �s Malaz�rnak sokkal ink�bb tetszett a kardforgat�s, mint az imazs�molyon t�rdepl�s: Ez�rt k�vette harmadik b�tyj�t, Rigelt a kir�lyi udvarba, akivel �gy-ahogy elfogadhat� volt a testv�ri viszonya. Annyira, hogy m�g majdnem meg is siratta, amikor Rigel hal�lh�r�t vette. Amikor Asar halt meg, sz�raz maradt a szeme.

�gy h�t csak ketten maradtak testv�rek, Desil �s �. A legid�sebb �s a legfiatalabb. Desil maradt az �si birtokon, Malaz�r pedig szerzett mag�nak egy m�sikat. A h�bor� ut�n a kir�ly birtokkal �s h�rom j� faluval jutalmazta h�siess�g�t. M�g saj�t c�mert is kapott, amit r�tetetett a pajzs�ra: Z�ld mez�ben �gaskod� ez�stsz�n� k�gy� - ezzel utalt a kir�ly Malaz�r ravaszs�g�ra, mely nem egyszer h�zta ki �ket a bajb�l. �gy Malaz�r lett �j nemzets�g�nek alap�t�ja, a Serpens nemzets�g�. Azaz majd lesz egyszer, amikor megn�s�l, �s gyermekei lesznek. De ez m�g od�bb van! Nagyon od�bb! Mert arr�l ugyan m�g sejtelme sincs, ki lesz a neje, de az biztos, hogy nem ak�rki lesz! �s h�t azt a nem ak�rkit m�g meg is kell tal�lni...

Ej, de elkalandozott a gondolata! - cs�v�lta meg a fej�t mag�ban Malaz�r. Pedig jobban tenn�, ha ink�bb az el�tte �ll� feladatra �sszpontos�tana!

Teh�t a b�tyja v�gre akarja hajtani a Magna Maetus Potestatot! �s az apjuk segedelm�vel!
Mi�ta az esz�t tudja, Desil hideg volt, g�g�s, sz�m�t�. Soha nem szerette. Nem mintha ez sz�m�tott volna. Az � csal�djukra nem volt jellemz� a rokoni szeretet. Apjuk is mereven, tart�zkod�an b�nt vel�k, a gyermekeivel. Felt�tlen engedelmess�get k�vetelt, ugyanakkor bel�j�k verte, hogy �k is g�g�sek, len�z�ek legyenek m�sokkal szembe. Anyjuk pedig... Malaz�r m�r egy�ltal�n nem is eml�kezett az anyj�ra, hiszen csak k�t �ves volt, amikor az asszonyt elvitte a gyermek�gyi l�z, mid�n vil�gra hozta egyetlen, de halott le�ny�t…
- Malaz����r! - Helga elny�jtott ki�lt�sa riasztotta fel gondolataib�l. Az ifj� csib�szesen elmosolyodott, �s nem v�laszolt.

- Malaz����r! - hallatszott �jra Helga ki�lt�sa. - Eb�������d!

Malaz�r most sem sz�lt. Sz�m�t�sa bev�lt, hamarosan a hallotta, hogy Helga egyre k�zeledik. A fiatalember zajtalanul felkelt, �s egy magas szikla m�g� h�z�dott. Amikor Helga elment el�tte, akkor Malaz�r megker�lte a szikl�t, Helga h�ta m�g� ker�lt, �s meg�rintette a v�ll�t. A l�ny nagyot sik�tva perd�lt meg. Persze, amikor megpillantotta a vigyorg� Malaz�rt, fellobban� d�he legy�rte az ijedts�g�t.

- Te! - ki�ltotta, �s kis kez�t �k�lbe szor�tva csapott a f�rfi fel�. Az ifj� csak nevetett rajta, de az�rt j�t�kosan h�tr�lt Helga �t�sei el�l. Amikor az im�nt megker�lt szikla elz�rta a tov�bbi h�tr�l�s �tj�t, k�nnyed�n elkapta a l�ny csukl�it.

- Mit is mondt�l? Eb�d van? - k�rdezte, �s �gy tett, mintha bele akarna harapni Helga �kleibe.

- Ne! - sik�totta a l�ny, �s mivel karjait mozd�tani sem b�rta Malaz�r markaiban, f�lig d�h�sen, f�lig nevetve a f�rfi fel� r�gott. Az ifj� persze j�tszi k�nnyeds�ggel t�rt ki el�le an�lk�l, hogy szor�t�s�n ak�r csak egy jott�nyit is laz�tott volna. Egy darabig t�ncolgattak �gy, azt�n Malaz�r nevetve v�ll�ra kapta a l�nyt, �s elindult vissza. Helga sikonghatott, verhette a h�t�t, r�gkap�lhatott, nem tette le. A kunyh� el�tt Godrik �llt mosolyogva, akit kicsalt a nagy zaj.

- Meghoztam az eb�det! - mondta neki Malaz�r.

- S�ss�k, f�zz�k, vagy nyersen k�red? - ment bele a j�t�kba Godrik.

- S�ss�k! Ny�rson!

- Neeeee! Godrik, seg������ts! - kiab�lt Helga, de a f�rfiak csak nevettek rajta.

- Hozzam a ny�rsat?

- Hozzad!

- Melyik r�sz�t k�red? - fordult oldalra Malaz�r, hogy bar�tja jobban l�ssa a "zs�km�nyt".
Godrik el�rehajolt, h�tral�pett, egysz�val �gy tett, mintha komolyan felm�rn� az ehet� falatokat. Helga k�zben m�r kiss� felb�sz�lten fenyegette �ket, de semmilyen hat�ssal nem volt az ifjakra.

- Fel�t! - jelentette ki Godrik nagy komolyan.

- Keresztbe, vagy hossz�ba?

- Hossz�ba! Csakis! - �s mindketten nevettek.

- De csak a m�sik eb�d ut�n! - sz�lt r�juk megj�tszott szigorral Hedvig az ajt�b�l. - Kih�l minden, gyertek enni!

Malaz�r v�gre talpra �ll�totta Helg�t, �s azonnal elhajolt t�le, nehogy a l�ny �kle el�rje. Szerencs�j�re Helga ekkor m�r majdnem ugyanolyan d�h�s volt Godrikra, mint r�, �s mivel nem tudta eld�nteni, hogy melyik f�rfit b�ntesse, hirtelen elhat�roz�ssal sarkon fordult, �s beviharzott a kunyh�ba.
Az eb�d der�s hangulatban telt. Godrik �s Helga tr�f�s sz�p�rbajba keveredtek az incidens kapcs�n, a t�bbiek pedig �lvezettel hallgatt�k �ket, �s csak n�ha vetettek k�zbe n�h�ny sz�t. Eb�d ut�n a l�nyok elmosogattak, a f�rfiak pedig m�g az asztaln�l �lve besz�ltek a nap tov�bbi teend�ir�l. Malaz�r azonban hallgatagnak bizonyult, arc�n l�tszott, hogy gondolatai teljesen m�shol j�rnak.

- Mi van veled? - csapott a v�ll�ra Godrik.

- Mi? - t�rt vissza gondolatban Malaz�r.

- Eg�sz eb�d alatt hallgatt�l. Meg most is. Mi van veled? - k�rdezte mosolyogva Godrik, b�r szeme igencsak komolyan p�szt�zta Malaz�r arc�t. A fekete haj� ifj� hirtelen elhat�roz�sra jutott.

- El kell mennem - mondta.

- Hova? - faggatta Godrik.

- El - v�laszolta Malaz�r nem n�zve bar�tja fel�.

- Ez nem v�lasz - �llap�totta meg az ifj�. - Hova �s mikor?

Malaz�r �sszepr�selte az ajkait, �s a semmibe meredt. V�g�l nehezen sz�lalt meg:

- Csal�di �gyek.

- Csal�di? �gy �rted, haza akarsz menni, K�gy�verembe?

- Igen.

- Mi�rt?

- Meg akarom l�togatni ap�mat. Meg a b�ty�mat - f�zte hozz�. Godrik f�rk�szve n�zte, azt�n megsz�lalt:

- Elmegyek veled.

Malaz�r csak megr�zta a fej�t.

- Nem akarod? - k�rdezte Godrik.

Malaz�r v�gre belen�zett Godrik szem�be. L�tta benne a felt�tlen bizalmat, �s a seg�teni akar�st. �s Malaz�r b�rmikor, b�rmiben elfogadta volna Godrik seg�ts�g�t, de most nem tehette.

- Nem - v�laszolta v�gre. Godrik kiss� meg�t�dve tekintett r�, de az �reg megsz�lalt:

- Csal�di �gyekn�l t�nyleg jobb, ha csak a csal�dtagok vannak jelen. K�l�nben is, t�lnek k�sz�l�dve elk�l itt a te er�s karod, Godrik.

Godrik furcs�llva n�zett hol a Mesterre, hol a bar�tj�ra, azt�n v�g�l megk�rdezte:

- Az�rt k�sz�l�dni seg�thetek?

- Persze - mosolygott r� Malaz�r, de Godrik komoly arccal n�zett r� vissza.

- Mikor indulsz? - k�rdezte.

- Holnap reggel.

- M�ris? - h�kkent meg ism�t Godrik.

- M�ris - pr�b�lt ked�lyeskedni Malaz�r. - Ha el�bb indulok, el�bb j�v�k vissza! - �s der�sen n�zett sz�t bar�tain. �m se Godrik, se Hedvig nem viszonozta a mosoly�t, s�t m�g az �reg sem. Helga pedig egyenesen h�tat ford�tott neki.

- El�bb j�v�k vissza....
A d�lut�n gyorsan elszaladt a k�sz�l�d�ssel. A l�nyok az elem�zsi�t k�sz�tett�k �ssze neki a konyh�ban, a f�szerben pedig Godrik a l�szersz�mokat, Malaz�r a fegyvereit n�zte �t. Godrik alighanem nehezm�nyezhette, hogy Malaz�r nem avatta bizalm�ba, mert t�le teljesen szokatlanul sz� n�lk�l v�gezte munk�j�t, csak n�ha-n�ha pillantott bar�tj�ra. Malaz�r b�rmit megadott volna az�rt, hogy helyre�lljon k�zt�k a r�gi, bizalmas bar�ts�g, de nem tehette. Hiszen mit is mondott volna neki? "El kell mennem, hogy megakad�lyozzam a saj�t b�ty�mat az egyik legsz�rny�bb s�t�t var�zslat v�grehajt�s�ban?" Ezt nem lehet. M�g akkor sem, ha ilyen r�gi bar�ts�g f�zi �ssze �ket...
Igazs�g szerint Malaz�r csak akkor tal�lkozott igazi meleg emberi �rzelmekkel, amikor a kir�lyi udvarba ker�lt. Eleinte ugyan t�vol tartotta mag�t a t�bbi apr�dt�l, �s azok is t�le - t�bbek k�z�tt a m�r akkor megmutatkoz� hatalmas ereje miatt, - de p�r h�nappal k�s�bb odaker�lt Godrik is. Godrik, aki annyira hasonl�tott r�, �s annyira k�l�nb�z�tt t�le.
Mindketten mag�nyosak voltak, mindketten kirekesztettek, �s mindketten b�szk�k. �, nagyon b�szk�k! De Godrik ny�lt term�szet� volt �s vid�m, Malaz�r z�rk�zott �s sokszor komor. Godrik forr�fej�, Malaz�r l�tszatra higgadt. Godrik f�ktelen�l b�tor, Malaz�r k�r�ltekint�en �vatos. �s mindketten tele indulattal.

M�r r�gt�n Godrik meg�rkez�se ut�n egy nappal �sszeverekedtek valami eg�szen apr�s�gon. Ennyi id� t�vlat�b�l maguk sem tudt�k felid�zni, hogy val�j�ban mi�rt, de ez m�r nem is sz�m�tott. A t�ny maga a vereked�s lett, az elsz�nt harag, a s�t�t gy�l�let, amit a vil�g ir�nt �reztek, �s egym�son akartak levezetni. A t�bbi apr�d k�rbe�llta, �s hars�ny ki�lt�ssal biztatta �ket, ki Godrikot, ki Malaz�rt, �mb�r a k�t fi� nem foglalkozott vel�k, hiszen egyiknek sem akadt a n�z�k k�z�tt bar�tja. Csak egym�sra figyeltek, sok�ig csak n�m�n ker�lgetve egym�st, az utols� pillanatig halogatva a t�nyleges testi �sszecsap�st, mert olyan k�nny� volt kih�vni a m�sikat, de az alkonyi �r�n, zuhog� es�ben, id�r�l id�re vill�mokt�l megvil�g�tottan bev�ltani mindazokat a sz�rny� fenyeget�seket, amiket kimondtak, nos, ez t�volr�l sem t�nt olyan egyszer�nek. �s ha nincs az a menyd�rg�s, ami mindkett�j�ket megriasztotta, lehet, hogy m�giscsak elmarad a k�zdelem. De menyd�rg�tt, �s �k ijedt�kben egym�snak ugrottak, �s onnant�l m�r nem sz�m�tott sem az es�, sem a vill�mok, sem a f�jdalom, amit a m�sik �t�se okozott.

Persze k�s�bb, amikor az egym�s melletti szalmazs�kokon hason fek�dve ny�gtek, mert �lep�kre nem b�rtak fordulni, nos akkor j�ttek r�, hogy mi is az az igazi �t�s, �s hogy ahhoz nem m�rhet� az a f�jdalom, amit egym�snak pr�b�ltak okozni. Pedig Lap�tkez� Joe - fiatal korukra tekintettel - csak igen visszafogottan hajtotta v�gre azt a b�ntet�st, amit Lord Vasil, az apr�dok szigor� parancsnoka m�rt ki r�juk, miut�n sz�tszedte �ket. �m egy feln�tt f�rfi keze, pl�ne Lap�tkez� Joe keze j�csk�n fel�lm�lta a k�t tizenegy �ves fi��t, ez�rt az egy�tt elszenvedett k�z�s �lm�ny jobban �sszehozta a vit�z�kat, mint b�rmi m�s.

Onnant�l kezd�d�tt a bar�ts�guk. R�vid id�n bel�l Godrik ny�lt term�szet�vel k�nnyen megnyerte mag�nak a t�bbi fi�t is, �m Malaz�r �les szeme �s g�nyos nyelve nem szerzett t�bb bar�tot a fekete haj� fi�nak. De nem is v�gyott r�. Godrikkal k�t�tt bar�ts�ga t�k�letesen kiel�g�tette az emberi kapcsolatok ir�nti ig�ny�t, a t�bbieket pedig r�b�zta Godrikra. Sz�mtalan cs�nyt k�vettek el, szeg�ny Lord Vasil nem egy �sz hajtincs�t k�sz�nhette p�rosuknak, �s mindegyik csib�szs�g�kn�l ugyanaz volt a s�ma: Malaz�r tal�lta ki, Godrik pedig ir�ny�totta a kivitelez�st. Ez a fel�ll�s feln�ttkorukra sem v�ltozott. Malaz�r tele volt fondorlatos �tletekkel, ha valahol nem lehetett el�l bemenni, csavaros esze el�bb-ut�bb megtal�lta a megold�st, hogy bejuthasson h�tul. Godrikot viszont az isten is vez�rnek teremtette, h�snek, aki szemt�l szembe ment a dolgoknak - ha Malaz�r vissza nem fogta, - �s utols� csepp v�r�ig is ki�llt azok mellett, akik vele voltak.

P�rosuknak minden el�nye megmutatkozott a h�bor�ban. Nem volt teh�t v�letlen, hogy meg tudt�k v�deni a kir�lyt, s lehet, hogy m�gikus erej�k n�lk�l is siker�lt volna v�grehajtaniuk ezt a feladatot. Hiszen egyik�k sem tudott err�l a rejtett er�forr�sukr�l, m�g az �reg azon az utols�, rem�nytelen �jszak�n fel nem vil�gos�totta �ket....
- Eml�kszel Lap�tkez� Joe-ra? - k�rdezte v�ratlanul Malaz�r.

- Eml�kszem - egyenesedett fel Godrik. �ppen a sz�jakat kente zs�rral.

- Gyerekkoromban olyan nagydarab embernek t�nt. �s amikor utolj�ra tal�lkoztam vele, j� f�l fejjel kisebb volt, mint �n.

- Gyerekkorban mindenkit m�sk�pp l�t az ember. No meg mi is igencsak megn�tt�nk - f�zte hozz� Godrik term�szetes hangon, de az�rt titkon f�rk�sz� pillant�st vetett bar�tj�ra. Malaz�r nem vette �szre. Elm�l�zva mosolygott.

- Eml�kszel, amikor utolj�ra vert el benn�nket?

- Igen. Amikor te kital�ltad, hogy kenj�k be csirizzel Lord Vasil kardj�t, hogy m�snap, az esk�t�telen ne b�rja el�r�ntani a h�vely�b�l!

- H�t nem is b�rta! - vigyorodott el Malaz�r.

- Pedig hogy er�lk�d�tt szeg�ny! - vigyorgott Godrik is, �s a k�t fiatalember �sszen�zve els�pr� nevet�sben t�rt ki az eml�k hat�s�ra.

Odabent, a kunyh�ban Hedvig felkapta a fej�t.

- Mi ez? - k�rdezte aggodalmasan.

- �gy hallom, nevet�s - mondta nyugodtan az �reg.

Hedvig f�lelt egy darabig, azt�n maga is megnyugodott.

- T�nyleg nevetnek. M�r azt hittem, haraggal v�lnak el!

- Neh�z dolog k�t ilyen bar�tot �sszeugrasztani.

- Neh�z - hagyta helyben Hedvig. - De akkor is... Ez a titokzatoss�g nem vall Malaz�rra. Nem tudod, Mester, mi v�gre megy el holnap?

- Csal�di �gy - v�laszolt sz�kszav�an az �reg, �s Hedvig nem merte tov�bb faggatni err�l.

Helga sz�tlanul t�nykedett eg�sz id� alatt...
*
M�snap ink�bb hajnal volt m�g, mintsem reggel, amikor Malaz�r �tnak indult. Mindny�jan ki�lltak a kunyh� ajtaj�ba integetni, kiv�ve Helg�t. Helga fel sem kelt, hogy elb�cs�zzon t�le, �lmosan "isten hozz�d"-ot motyogott, �s takar�j�t f�l�ig felh�zva aludt tov�bb.

Mi tagad�s, Malaz�rnak rosszul esett ez a b�cs�ztat�s. Lov�n z�tyk�l�dve elgondolkodott azon, hogy hi�ba voltak vele v�gtelen�l kedvesek a t�bbiek, ha egyszer Helga nem volt k�zt�k! Milyen furcsa is az �let! Malaz�r m�g nagyon is j�l eml�kezett arra az �jszak�ra, amikor megismerkedett Helg�val �s a t�bbiekkel…
Az az �jszaka alapjaiban v�ltoztatta meg Malaz�r �let�t. Nem csak �nmag�ra kellett m�s szemmel n�znie, hanem a vil�ghoz val� viszonya is m�s lett. �j, eddig ismeretlen felel�ss�get raktak a v�ll�ra, �s meg kellett tanulnia b�nni azzal az elk�pzelhetetlen er�vel, ami benne lakozott, hogy el b�rja viselni ezt a felel�ss�get. Mintha egy �t�ves gyermeknek k�tkezes pallost adtak volna, hogy na akkor ezzel kell most k�zdenie �letre-hal�lra… Ut�lag belegondolva, ha nincsenek mellette a t�rsai, nem is val�sz�n�, hogy helyt tudott volna �llni. De a t�bbieknek ugyanaz volt a gondjuk, mint neki, �s az �reg b�lcsen �gy int�zkedett, hogy alkalmuk is legyen seg�teni egym�snak, mert p�ros�val ind�totta �ket �tnak.

Amikor el�sz�r ker�lt sz�ba a p�ros�t�s, Malaz�r els� gondolata Godrik volt, azt�n k�zvetlen�l Hedvig. Hogy Godrik ugrott be neki el�sz�r, ez nem is szorul magyar�zatra, Hedvig pedig egyszer�en tetszett neki. A magas, barna haj�, �ri modor�, okos l�ny pontosan az a fajta sz�ps�g, aki mindig is hat�ssal volt Malaz�rra. Csinos, el�kel�, gazdag �s biztos t�masz. M�g az egyens�ly megtart�s�n�l is. Hiszen ereje egy cseppet sem al�bbval� Malaz�r erej�n�l, mert m�g Malaz�r a V�z erej�vel dicsekedhet, Hedvig a Leveg� erej�t b�rja. A fekete haj� ifj� meg volt gy�z�dve arr�l, hogy �k ketten t�k�letes p�ros�t�s lenn�nek. �m a Mester nem �gy gondolta. Helg�t adta mell�.

Helg�t...

Ha valakit nem akart Malaz�r, az pontosan Helga volt. Az �n�rzetes, pattog�s, kicsi v�r�s. Aki m�g r�ad�sul nem is volt nemesi sz�rmaz�s�. Jellemz�, hogy pont a F�ld ereje jutott neki! Hisz maga is csak p�r le�ny volt! Malaz�r m�g nagyon j�l eml�kezett arra, milyen len�z�en v�lekedett akkoriban Helg�r�l. �m azt sem felejtette el - nagyon nem! - hogy Helga hogyan bizony�totta be nem csak neki, hanem mindny�juknak, hogy rendelkezik akkora hatalommal, mint �k, s�t! Malaz�r sokat t�rte az agy�t azon, hogyan b�rt el a nagyon fiatal Helga mindannyiukkal azon az est�n. Hogyan, mikor �k maguk is elemek erej�vel rendelkeztek? V�g�l - �gy t�nt - r�j�tt a megold�sra. Helga a F�ld erej�nek �rz�je. S b�r az elemek elvileg azonos rang�ak, a val�s�gban a F�ld n�lk�l mit �r a V�z, mit �r a T�z, hol van a Leveg�? Az �let alapja a F�ld, a cs�ndes, poros f�ld, �s alapja a t�bbi elemnek is, melyek d�h�t az�rt tudja elviselni, mert maga adja azt...
Milyen j�t der�lne Helga, ha ezt most hallan�! - gondolta mag�ban Malaz�r. Szinte hallotta finoman g�nyos hangj�t: "Ej, Malaz�r! M�r megint beindult az agyad?" �s ett�l Malaz�r egy picit elmosolyodott. Ahhoz k�pest, mennyire ellens�gesek voltak eleinte egym�ssal, eg�szen j�l �sszeszoktak. L�m, most is... hi�nyzik Helga. Malaz�r nem volt egy f�l�s ember, de sokkal nagyobb biztons�gban �rezn� mag�t e feladat elv�gz�sekor, ha tudn�, hogy Helga ott van vele. Persze ezt a vil�g�rt sem vallotta volna be senkinek, m�g a Mesternek sem, de most, mag�ny�ban �nmag�nak elismerte.

Hi�nyzik Helga.

Pedig jobb lenne, ha a feladat�ra koncentr�lna! - feddte meg mag�t ism�t. Sejtelme sem volt, mit kellene tennie. Hirtelen indulat�ban k�rdezni elfelejtette, a Mester pedig nem mondta. Mekkora ereje lehet m�r Desilnek? �s az apj�nak? �s kett�j�knek egy�tt? �s mit is kell tennie? Ugye... ugye nem kell meg�lnie �ket? B�rmennyire t�vol �llnak egym�st�l, az�rt �k m�gis az apja �s a b�tyja. �nn�n v�re fordulna ellene, ha �rtana nekik. Vagy nem?

Ilyen �s ehhez hasonl� gondolatokkal a fej�ben r�tta az �tj�t Malaz�r. Lov�nak patk�ja k�nyelmes temp�ban csattogott a k�v�n, mert lassan haladt, �nk�ntelen�l is min�l t�volabbi id�pontra akarta kitolni azt, amikor szembe kell n�znie hozz�tartoz�ival. �m m�gis j�csk�n delel�n j�rt m�r az id�, mikor el�sz�r �llt meg pihenni. Megr�ntotta a kant�rt, �s Sebes, a lova azonnal meg�llt. Csak l�ptei csattogtak tov�bb a k�v�n, ut�na cs�nd lett...

Hogy micsoda? - kapta fel a fej�t Malaz�r. Sark�val k�nnyed�n meg�rintve Sebes oldal�t ism�t elindult. Egy darabig ment. Nem, minden rendben van. Csatt-csatt, csatt-csatt. Sebes l�ptei, ahogy els� �s h�ts� l�bait folyamatosan v�ltogatva l�pked. Ez vil�gos. Csatt-csatt, csatt-csatt. H�! Meg�ll! Csatt-csatt, csatt-csatt... Ez viszont m�r nem Sebes l�pte! Halkabb is, messzebb is van, de nem t�l messze! Ki j�rhat a nyom�ban? Ki igyekszik �gy menni, hogy neki, Malaz�rnak ne t�nj�n fel?

Sz�tn�zett. Nem messze t�le a hegyi �sv�ny egy mag�nyos sziklat�mb�t ker�lt meg, mely el�tt hatalmas fa terjesztette ki lombos �gait. Pont olyan magass�gban, hogy a nyeregre fel�ll� Malaz�r k�nyelmesen el�rhette vastagabb �g�t, amivel felh�zhatta mag�t a szikla tetej�re. A kora �sz ellen�re m�g s�r� lombok j�t�konyan eltakart�k rejtekhely�t, mik�zben Sebes v�ltozatlan temp�ban r�tta tov�bb �tj�t imm�ron gazd�ja n�lk�l.

Malaz�r v�rt, �s t�relme hamarosan meghozta gy�m�lcs�t: A f�k takar�s�b�l egy lovas l�ptetett el�. A rejtekhelyr�l is egy�rtelm�en l�tszott, hogy fesz�lten figyel, �s Malaz�r, aki most k�r�lbel�l egyforma t�vols�gra lehetett Sebest�l �s a fekete k�penybe burkol�zott alakt�l hallotta, hogy a k�t l� egyforma �temre l�pked. Az idegenb�l semmi sem l�tszott, mert k�penye csukly�j�t az arc�ba h�zta. Malaz�r �sszeh�zott szemmel figyelt, �s amikor k�vet�je elhagyta a szikl�t, h�tulr�l r�vetette mag�t.

N�i sik�t�s verte fel az erd� csendj�t. Malaz�r vill�mgyorsan ford�totta meg a maga al� szor�tott alakot, h�trar�ntotta a csukly�t, �s egyenesen belen�zett - Helga r�m�lt arc�ba!

- Helga? - k�rdezte Malaz�r, mint aki nem hisz a szem�nek.

- Sz�zany�m! - rebegte a l�ny. - Musz�j volt �gy megijesztened? Az �t� meg�llt bennem!

- Helga! - mondta Malaz�r. - Hogy az �rd�gbe ker�lt�l te ide?

- �gy, hogy r�m vetetted magad! M�r nem eml�kszel? Honnan is? �! Arr�l a szikl�r�l!

- Mit keresel te itt?

- Igaz�n semmit - ny�gte a l�ny. - �gyhogy le is sz�llhatn�l r�lam, mert el�g neh�z vagy!

Malaz�r m�g mindig nem t�rt mag�hoz a d�bbenett�l, de az�rt fel�llt, �s felseg�tette Helg�t is.
A l�ny f�jdalmas arccal tapogatta a karj�t, oldal�t, t�rd�t, mert bizony alaposan meg�t�tte mag�t, amikor a f�rfi ler�ntotta a l�r�l.

- Nem �rtem - csod�lkozott Malaz�r. - Mi�rt k�vett�l?

- Ki k�vetett? - k�rdezett vissza a l�ny. - Egyszer�en csak nekem is erre vezet az utam.

- Hova?

- Az nem tartozik r�d! - S hogy Malaz�r bizalmatlan pillant�st vetett r�, folytatta. - Te sem mondtad meg, hov�, minek m�sz. �n sem vagyok k�teles.

- Helga! - n�zett r� szigor�an a f�rfi. - Te k�vett�l engem!

- M�g hogy �n? T�ged? Nem vagy te egy kicsit bek�pzelt?

- M�g Vill�m l�pteit is �gy igaz�tottad, ahogy Sebes l�pked!

- T�nyleg! Hova tetted Sebest, m�g te fenn �cs�r�gt�l?

- Sebes! - csapott a homlok�ra Malaz�r. F�ttyentett egyet, �s tudta, hogy erre a hangra lova olyan gyorsan t�r vissza hozz�, ahogy csak tud. M�g az okos j�sz�gra v�rtak, Helga leporolgatta mag�t, �s bizony m�g kiss� bicegve a b�k�sen �lldog�l� lov�hoz l�pett.

- Mutasd magad, t�ltosom! - d�nny�gte a l�nak kedveskedve. - Rem�lem, neked nem esett semmi bajod, amikor ez az eszetlen r�nk ugrott!

A l� halkan pr�szk�lve lehajtotta fej�t gazd�ja kez�hez, mintegy jelezve neki, hogy remek�l �rzi mag�t. Helga r�gt�n megsimogatta.

- Eszetlen... - cs�v�lta a fej�t Malaz�r, azt�n a mozdulat k�zben meggondolta mag�t, �s �lesen n�zett a l�nyra. - Helga! A Mester k�ld�tt ut�nam?

- Nem k�ld�tt senki sem - v�laszolta a l�ny a l� nyak�ba.

- Akkor csak �gy sz� n�lk�l elj�tt�l?

- Hagytam �zenetet.

- Latinul? - vigyorgott a f�rfi. A Mester a fej�be vette, hogy - egyebek mellett - meg kell tanulniuk �rni-olvasni, m�ghozz� latinul! Helg�nak remek�l ment az �r�sjelek lerajzol�sa �s �rtelmez�se is, de a latin nyelvvel bizony hadil�bon �llt. J�l tudta ezt Malaz�r, az�rt vigyorgott ilyen kaj�nul. Helga tekintete be is felh�s�d�tt, amikor m�lab�san v�laszolt.

- Latinul. Ha m�r annyira ragaszkodik hozz�...

- De egy�ltal�n mi�rt j�tt�l el? - cs�v�lta meg a fej�t a f�rfi. - Nem kellett volna!

Helga egy darabig m�g cir�gatta a lova nyak�t, azt�n csak megsz�lalt.

- Tudom, hov� indult�l, �s azt is, hogy mi�rt.

- Honnan?

- Hallgat�ztam. Ut�natok lop�ztam, amikor a Mesterrel a v�zes�shez mentetek, �s kihallgattalak benneteket.

- Ezek szerint tudod, hogy a b�ty�m...

- A Magna Maetus Potestatra k�sz�l.

Malaz�r komoran meredt a l�nyra. Helga megpr�b�lt halv�nyan r�mosolyogni.

- Ne agg�dj, Malaz�r! Megakad�lyozzuk!

- Ez az �n �gyem, �s Desil� - jelentette ki hat�rozottan a f�rfi. - Ne avatkozz bele!

- Nem fogok - suttogta Helga. - De veled leszek.

- Nem leszel! Fogalmad sincs, micsoda vesz�lyeknek tenn�d ki magad! Eredj vissza! - S hogy Helga nem sz�lt semmit, el�g durv�n megragadta a karj�t. - Nem hallod? Eredj vissza!

Malaz�r �rezte, amint Helga csak eg�szen picit haszn�lta m�gikus erej�t, hogy finoman ell�kje mag�t�l a f�rfi kem�nyen szor�t� kez�t. L�tta, hogy a l�ny cirmokkal tark�tott z�ld szeme mik�nt v�lik s�t�tebbre.

- Nem megyek - mondta Helga. - Tudod, hogy nem megyek. �s ha nem engeded, hogy veled menjek, akkor k�vetni foglak, mint eddig.

- De mi�rt? - k�rdezte a f�rfi k�ts�gbeesetten.

- Valakinek vigy�znia is kell r�d! - mosolyodott el a l�ny. Felny�lt, ujjaival lehelet finoman meg�rintette a f�rfi arc�t, azt�n fel�lt Vill�m nyerg�be. - Ha valami pihen�helyet akarunk keresni, akkor igyekezn�nk kell - mondta, �s elindult.

Malaz�r egy pillanatig csak n�zett ut�na, azt�n � is felpattant az id�k�zben oda�r� Sebes nyerg�be, �s k�vette.

Bossz�s�g ide, bossz�s�g oda, de �r�lt, hogy a l�ny vele van.