2. fejezet

K�gy�verem, az Anguis nemzets�g �si f�szke mind�ssze k�tnapi j�r�sra fek�dt az �reg szer�ny kunyh�j�t�l. �m e csek�ly t�vols�g ellen�re a t�j teljesen megv�ltozott, a nem t�l zord hegyeket dombok, majd mocsaras n�das v�ltotta fel. Az utaz�nak igencsak vigy�znia kellett, hogy hova l�p, mert egy �vatlan l�p�s k�nnyen a veszt�t okozhatta. Helga nem gy�z�tt mag�ban csod�lkozni, hogyan �lhetnek itt emberek, de Malaz�rnak term�szetes volt minden. B�r r�gen j�rt m�r itt, �gy tal�lta meg a v�r fel� vezet� �sv�ny a zsomb�kok k�z�tt, hogy szinte oda sem kellett n�znie.

Mert v�r is �llt e kietlen k�rny�ken, m�ghozz� nem is f�ldv�r, hanem igazi, k�b�l �p�lt. Helga ism�t csod�lkozott mag�ban, hogy ugyan micsoda munka lehetett idesz�ll�tani azokat a b�h�m nagy k�veket, �s ugyan mi�rt is nem lehetett volna m�shov�, szebb vid�kre �p�teni, de Malaz�rra val� tekintettel b�lcsen hallgatott minderr�l. Azt azonban neki is el kellett ismernie, hogy nehezen lehetett volna enn�l jobban v�dhet� v�rat elk�pzelni, hiszen az ellens�gnek m�g az is gondot okozott volna, hogy megk�zel�tse, h�t m�g az, hogy megrohamozza az ingov�nyon kereszt�l!

A mocsarat kereszt�l szel� �rv�ny kanyargott, tekergett, annyira, hogy Helga szinte sz�d�lt, mire a kapu el� �rtek. De v�g�l oda�rtek.

A kapu z�rva volt.

- H�! - ki�ltott le hozz�juk egy l�thatatlan alak. - Kik vagytok, �s mit akartok itt?

- Jelentsd Darhem nagy�rnak, hogy fiatalabbik fia j�tt el hozz� - v�laszolt vissza Malaz�r a maga m�ly hangj�n.

- Fiatalabbik fia? Honnan tudjam, hogy igazat besz�lsz-e? M�g soha nem hallottam, hogy b�rki is az �r fiatalabbik fi�r�l besz�lt volna!

- H�t ezt igen k�nnyen leellen�rizheted! Csak menj, jelentsd a nagy�rnak, amit mondtam, azt�n majd a nagy�r v�laszol r� tetsz�se szerint!

- Hagyjam itt a kaput �rizetlen�l, hogy holmi l�gb�l kapott mes�kkel �lljak uram el�? �s te mit tenn�l k�zben? Nem pr�b�ln�l meg addig valami �ton-m�dom belop�zni a v�rba? Nem, nem! Tal�lj ki enn�l jobbat! �n ugyan nem mozdulok innen!

- Te kapus! El�g volt az ostoba fecseg�sedb�l! Vagy nyisd ki a kaput, vagy jelentsd uradnak �rkez�sem!

- M�g mit nem! Idej�ssz senki-sem-tudja-ki-vagy uram, �s m�g te akarsz itt parancsolgatni? Na sz�p! K�v�l t�gasabb! Hordd el innen az irh�dat, ha j�t akarsz, vagy kicsipk�zem! - �s a kapu melletti �rablakb�l felh�zott �j szegez�d�tt r�juk.

Malaz�r imm�ron val�ban d�h�s lett, �m miel�tt kiosztotta volna a szemtelen kapust, egy hozz� hasonl�an m�ly hang sz�lalt meg.

- Ereszd be!

Az �rablakb�l vill�mgyorsan elt�nt az �j, �s a kapus r�m�lt igyekezettel t�rta sz�lesre az ajt�sz�rnyakat. Malaz�r �s Helga belovagolt, majd �tment a m�sik, sokkal kisebb kapun is, amely a bels� v�rba vezetett. Itt k�t leg�ny elvette t�l�k a lovakat, hogy az ist�ll�ba vezess�k, �s a vend�gek ott �lltak a bels� udvarban, testetlen vend�gl�t�jukra v�rva. Nem kellett sok�ig v�rniuk.

- Kedves �cs�m! - sz�lalt meg m�g�tt�k az im�nt hallott m�ly hang. Ahogy megp�rd�ltek, szembe tal�lt�k magukat egy f�rfival, aki a bels� v�r fal�nak l�pcs�j�n ereszkedett le.

- Desil! - biccentett a fej�vel Malaz�r.

Ha nem mondja a nev�t, Helga akkor is kital�lta volna, hogy ki ez a f�rfi, mert b�r j�val, t�z-tizenk�t �vvel is id�sebb lehetett Malaz�rn�l, d�bbenetes m�don hasonl�tott az ifj� lovagra. Avagy az �r�.

Amikor Desil v�gre le�rt a l�pcs�r�l, �s k�zelebb l�ptek egym�shoz, k�l�n�sen szembe�tl�v� v�lt a hasonl�s�g. Mindketten egyforma magasak, sz�les v�ll�ak, er�sek voltak. Az arcuk form�ja, szem�k, sz�juk v�g�sa, az orruk egym�sra hajazott, m�g a hossz� hajuk �s a k�rszak�lluk is hasonl� volt, csak Desil haj�ba-szak�ll�ba m�r �sz sz�lak vegy�ltek, Malaz�r szeme sark�ban pedig apr�, szinte �szrev�tlen szarkal�bak �ltek, melyek der�ss� tudt�k enyh�teni a legkem�nyebb mondand�j�t is.

- Mi sz�l hozott erre, kedves �cs�m? - k�rdezte Desil. Sz�ja f�lmosolyra h�z�dott, de a Malaz�r�hoz annyira hasonl�t� fekete szeme hideg maradt.

- Hazat�r�ben vagyok birtokomra - felelte nyugodtan Malaz�r, - �s mivel K�gy�verem utamba esett, gondoltam, megn�zlek t�ged �s aty�mat. Rem�lem, nem alkalmatlan a l�togat�som.

- Ugyan, dehogy! - tiltakozott Desil. - K�gy�verem a sz�l�v�rad, mindig sz�vesen l�tott vend�g vagy itt! Ker�lj beljebb! - mondta, azzal egyik karj�val intett, mintha el�re akarta volna engedni �ccs�t, de Malaz�r kiss� meghajtotta mag�t:

- Csak ut�nad! Te vagy itt a gazda!

Desil l�that� el�gedetts�ggel vette tudom�sul ezeket a szavakat, majd kez�t Malaz�r v�ll�ra tette:

- Menj�nk h�t!

Helg�t ugyan senki sem invit�lta, de az apr�d-ruh�ba b�jt le�ny e n�lk�l is k�vette �ket.
A bels� udvarh�z, ahova bel�ptek, egy hatalmas teremb�l �llt. Igaz, k�zep�n �gett a t�z, de nem tudta eloszlatni a hom�lyt, ami a helyis�gben uralkodott, mert a marhah�lyagokkal bevont apr� ablakok ink�bb sz�rt�k, mintsem beengedt�k a f�nyt. Id�be tellett, mire a bel�p�k szeme hozz�szokott a hom�lyhoz, �s ki tudt�k venni a k�toldalt megh�z�d� hossz� asztalokat a hozz�juk tartoz� padokkal, valamint a terem k�zep�n l�v� d�szes, tr�nushoz hasonl� karossz�ket, amelyet jobbr�l-balr�l alacsony, de sz�les hordozhat� t�zhelyek vil�g�tottak meg. A sz�kben egy id�sebb f�rfi �lt, bal oldal�n pedig egy igen fiatal leg�ny �llt. Helg�nak csak egy pillant�s kellett ahhoz, hogy felm�rje, az id�sebb f�rfi Malaz�r apja, �s b�r nem tudta, hogy ki a fiatal fi�, de Malaz�rral val� rokons�ga nyilv�nval� volt sz�m�ra.

Desil levette kez�t �ccse v�ll�r�l, �s apja jobb oldal�ra l�pett, Malaz�r pedig f�l t�rdre ereszkedett, lehajtotta a fej�t, �gy k�sz�nt.

- Aty�m!

- Malaz�r! - sz�lalt meg a f�rfi, �s kiny�jtotta jobb kez�t. Malaz�r felkelt, �s el�re hajolva megcs�kolta a kezet. Darhem int�s�re ezut�n �llva maradt.

- R�gen l�ttalak, fiam! - mondta az apa. Az � hangja is ugyanolyan m�ly volt, mint a fiai�. - F�rfi lett�l k�zben. �s ha igazak a h�rek, nem is ak�rmilyen. Hallom, a h�bor�ban tan�s�tott helyt�ll�sod�rt birtokot �s rangot kapt�l a kir�lyt�l.

- �gy van, aty�m. �szakon van Mardek�r, melynek gr�fj�v� tett, �s adott hozz� h�rom gazdag falvat is.

- �szakon? Ugye, az k�zel van a hat�rhoz?

- Igen, aty�m.
-
Arra j� zs�ros f�ldek vannak.

- Val�ban, aty�m.

- Nem olyanok, mint errefel�. Itt csak mocs�r van, meg l�p. Errefel� szeg�nyek az emberek, �gyhogy rem�lem, nem irigyled b�ty�dt�l a ny�g�t, amit e birtok igazgat�sa jelent.

- Lehet, hogy nehezebb ezen a vid�ken kicsikarni a j�l�tet, de olyan �gyes gazd�nak, mint te, aty�m, ez sem okoz neh�zs�get. �s val�sz�n�leg Desilnek sem fog, ha majd elj�n az � ideje.

- M�r elj�tt. �vek �ta egyre t�bb nyavalya szed el�, �tadtam neki a terhet.

- Minden bizonnyal �rdemes a bizalmadra, aty�m.

- Val�ban j� tan�tv�ny volt.

- Mert kit�n� volt a mestere.

- L�tom, a kir�lyn�l eltanultad az udvarias besz�det. Modorod sima, besz�ded h�zelg�.

- Nem vagyok k�l�nleges. Az udvariass�g az Anguis nemzets�g minden tagj�nak saj�tja, csak�gy, mint a k�ny�rtelens�g az ellens�ghez.

- Ez igaz! M�g az ifj� hajt�sokra is!

- Ez az ifj� - mutatott Malaz�r az apja oldal�n �ll� leg�nyk�re - b�ty�m fia?

- Fia, �s egyetlen �r�k�se, Draco. Igaz, te m�g nem is tal�lkozt�l vele. Draco - fordult Darhem a leg�ny fel� - � pedig Malaz�r, a nagyb�ty�d. Aty�d fiv�re.

- Aty�m fiv�re, mint neked a kir�ly, uram? - k�rdezte a leg�ny.

- Igen. Mint nekem a kir�ly - felelte Darhem, �s a leveg�t szikr�z� fesz�lts�g t�lt�tte meg, melyet mind Malaz�r, mind Helga �rz�kelt, de nem �rtett�k az ok�t. Darhem hamar �szbekapott, ism�t Malaz�rhoz fordult.

- Nem tudom, meddig sz�nd�kozol k�z�tt�nk maradni, de ma este mindenk�pp!

- Veletek maradn�k p�r napot, ha nincs ellenetekre.

- Te itt mindig sz�vesen l�tott vend�g vagy, fiam. Desil, int�zkedj, hogy Malaz�r k�nyelmes szob�t kapjon. �s sz�ll�solj�k el valahov� a leg�ny�t is.

- Ha megengeded, aty�m, a fi� ink�bb hadd maradjon velem! �gy szoktuk meg!

- Ahogy j�nak l�tod - hagyta r� Darhem felh�zott szem�ld�kkel.

Desil elindult, Malaz�r �s Helga pedig m�ly meghajl�s ut�n k�vett�k.

- Der�k fiad van, Desil - mondta Malaz�r, ahogy egym�s mellett l�pkedtek.

- Val�ban az - hagyta helyben b�tyja.

- Nem is sz�letett t�bb gyermeked? - faggatta Malaz�r. - Vagy nem maradtak meg?

- Nem maradtak meg - felelte kurt�n Desil. Malaz�r azonnal �rezte, hogy aj�nlatos t�m�t v�ltani.

- �s a nejed? A s�gorn�m? � hogy van?

- Esteb�dn�l alkalmad lesz vele tal�lkozni - mondta kiss� elutas�t� hangnemben Desil, mintha Malaz�r illet�ktelen�l k�v�ncsiskodott volna hozz�tartoz�i fel�l. - Addig is pihenj! Ben gondoskodni fog a k�nyelmedr�l - intett egy sunyi k�p�, k�cos sz�ke haj� suhanc fel�, aki szinte a semmib�l termett mellett�k, majd f�biccent�s ut�n �tj�ra bocs�totta vend�geit.

Ben �tvezette �ket az udvaron, majd bet�rt az egyik lak�toronyba, �s ott a harmadik emeleten benyitott az egyik ajt�n. K�nyelmes, sz�pen, szinte f�ny�z�en berendezett szoba t�rult fel. Ellent�tben a f�ldszint k�padl�j�val itt sz�nyegek �s �llatb�r�k lept�k be a padl�t, de m�g a falakat is. A hatalmas �gy elfoglalta szinte a f�l szob�t, mellette k�t m�retes karossz�k, egy kis �lt�z�asztalka, d�szes ruh�sl�da a m�sik oldal�n, a sarokban nagy bronz mosd�t�l, s�t a falon egy m�sik, f�nyesre csiszolva - ezt t�k�r gyan�nt haszn�lt�k. K�t alacsony, kerek, l�bakon �ll� peremes t�l �llt m�g a szob�ban, megpakolva fasz�nnel, ezek egyszerre szolg�ltak k�lyha �s f�nyforr�s gyan�nt, csak�gy, mint a lenti nagy k�z�s helyis�gn�l.

- Int�zkedek, uram, hogy hozzanak t�zet - al�zatoskodott a suhanc.

- Helyes - b�lintott r� Malaz�r.

- �s a m�lh�itok is r�gt�n itt lesznek.

- Remek!

- Esteb�d m�g sok�ra lesz. Hozhatok most esetleg valami harapnival�t?

- Az j� lesz!

- Van m�g valami k�v�ns�god?

- Igen. Megmosdan�k, hozz meleg vizet!

- �rtem uram! M�s valamit?

- M�sra most nincs sz�ks�gem.

Ben m�lyen meghajolt, majd kih�tr�lt a szob�b�l. Helga k�vette. Az udvaron Ben elord�totta mag�t.

- Matthew! Hol tekeregsz?

- N�zzenek oda, m�g fenek�n a toj�sh�j, de m�r �rnak k�pzeli mag�t! - zs�rt�l�d�tt valaki.

- Te is ink�bb a magad dolg�val t�r�dj, F�rgel�b ap�! - m�rte v�gig len�z�en a suhanc az �rny�kb�l el�biceg� �reget. - A vend�gnek forr� v�z kell, mert mosakodni akar! Int�zkedj!

- Parancsolgatni pr�b�lsz nekem, sutty�? - k�rdezte fenyeget�en az �reg.

- Csak lehet�s�get adok, hogy hasznosnak �rezd magad, ap�! - g�nyol�dott a fi�.

- M�g mindig hasznosabb vagyok, mint te! - sziszegte az �reg.

- Persze! - vetette oda Ben, azt�n elfordult. - Matthew! - ord�totta megint. S hogy csak valami bizonytalan �rtelm� ki�lt�st kapott felelet�l, odasz�lt Helg�nak: - Menj�nk a csomagjaitok�rt! Mi is a neved?

- Will - v�laszolt Helga, �s indult volna Ben ut�n, de az �reg elkapta a karj�t.

- Te vagy Malaz�r �rfi leg�nye? - k�rdezte moh�n az �reg.

- �n - v�laszolta csod�lkozva Helga.

- Mondd meg neki, hogy az �reg F�rgel�b ap� �dv�zli! Mondd meg neki! - mondta az �reg arc�t eg�szen Helga arc�ba dugva, mintha valami bizalmas titkot osztott volna meg vele, r�ad�sul fej�vel biccentve nyomat�kos�totta mondand�j�t.

- Megmondom - csod�lkozott m�g jobban Helga, mik�zben igyekezett mag�t kih�zni az �reg szor�t�s�b�l. F�radoz�s�t v�g�l siker koron�zta, nem durv�n, de m�gis szabadd� tette mag�t. Gyorsan sietett Ben ut�n.

- Ne felejtsd el! - ki�ltott ut�na az �reg. - F�rgel�b ap� �dv�zli!

- Ki ez? - k�rdezte Helga Bent, miut�n utol�rte.

- Csak egy �reg b�tordarab. Ne is foglalkozz vele! - legyintett egyet a suhanc, mintha valami szemtelen legyet akart volna elhessenteni. Helga az�rt m�g szeretett volna egyet-m�st megtudni az �regr�l, de felbukkant egy m�sik suhanc felpakolva az � holmijaikkal, �s Ben a fi� el� szaladt. Helga nem tehetett m�st, k�vette.

- Mi�rt nem v�laszolsz, ha sz�lok? - t�madta le Ben, de a v�r�s fi� sz�lesen mosolygott.

- Tudtam, hogy a csomagok kellenek, �gyhogy hoztam �ket!

- Ostoba! - morgott Ben, de az�rt seg�tett elvenni a csomagokat. - Hozz t�zet is! - vetette oda a m�sik fi�nak.

Matthew sz�lsebesen elrohant, �s egy pillanat m�lva m�r lobog� f�kly�val t�rt vissza.

- Te azt�n gyors vagy! - mondta elismer�en Helga. Matthew v�laszul ism�t sz�lesen elmosolyodott. - �s j�kedv� is! Mindig ilyen j�kedv� vagy?

- Igen - v�laszolt a v�r�s fi�. - Meg most �r�l�k nektek!

- Mi�rt? - k�rdezte Helga maga is mosolyogva. Tetszett neki Matthew j�kedve.

- Ritk�n j�r erre vend�g - sz�lalt meg Ben, mik�zben egy jelent�s�gteljes pillant�st vetett Matthew-ra. A v�r�s fi� kiss� ijedten kapta �ssze a von�sait, de ahogy Ben elfordult t�le, ism�t fel�lt�tte sz�les mosoly�t, noha nem mert t�bb� Helg�hoz sz�lni.

Ahogy fel�rtek, Matthew �ppen hogy meggy�jtotta a t�zhelyeket, �s m�r fordult is vissza, Ben azonban ott maradt azzal az �r�ggyel, hogy seg�t kicsomagolni. Helg�nak a szeme sem rebbent, �gy tett, mintha enn�l mi sem lenne term�szetesebb, �s mindent �gy rakott ki, hogy a sz�ke fi� l�thassa, mi micsoda. Hiszen nem is volt semmi titkolnival�juk, moty�juk nem �llt egy�bb�l, mint fejenk�nt egy v�lt�s ruha, �s egy d�szesebb �lt�zet. A takar�k �s a vastagabb sz�v�s� k�peny sz�ks�ges kell�ke volt minden utaz�nak. N�h�ny kefe, f�s�, kis kond�r - csup�n ennyi. A vill�t nem ismert�k abban az id�ben, k�se mindenkinek volt, �s m�g a kanalukat is magukkal hordt�k abban a kis tarisznya-f�l�ben, ami �v�kre volt er�s�tve. Nem volt teh�t sok a moty�, �s azokat is belepte a por, ahogy az az utaz� emberekn�l m�r megszokhatt�k. Helga fel is kapott egy kef�t �s a ruh�kat, majd leszaladt, hogy kikef�lje. Ben ment ut�na. Malaz�r mindezek alatt hol az egyik, hol a m�sik ablakon b�mult kifel� - az �r nem foglalkozik a szolg�k ny�zsg�s�vel.

Mire Helga v�gzett a ruh�k kikef�l�s�vel - ez helyettes�tette a mos�st, - m�r j�tt is Matthew, v�ll�n kisebb petrenc�t egyens�lyozott, melynek mindk�t v�g�n egy-egy t�ml� billegett, tele meleg v�zzel, nyom�ban pedig Ben, lefedett t�lc�n hideg �tkeket hozva. A h�rom szolga egy�tt ment fel, rem�lve, hogy mindent elint�ztek. Malaz�r val�ban el�gedett is volt a kiszolg�l�ssal, egy-egy p�nz�rm�vel jutalmazta meg a k�t fi� szolg�latait. Matthew arca bar�ts�gos mosolyra h�z�dott, Ben szeme felvillant, mint a ragadoz�� a pr�da l�tt�n, �s mindketten m�ly hajlong�s k�zepette h�tr�ltak ki a vend�gszob�b�l.

Ahogy becsuk�dott m�g�tt�k az ajt�, Malaz�r visszafordult az ablakb�l. Ahogy �sszevillant a tekintete Helg��val, ujj�t a sz�j�ra tette, mintegy jelezve, hogy maradjon cs�ndben. Helga b�lintott, majd nagy zajjal belel�ttyintette az egyik t�ml� vizet a t�lba, cs�ndben az ajt�hoz lop�dzott, �s hirtelen kinyitotta. A kint hallgat�dz� Ben beesett a szob�ba.

- Mit keresel itt, fi�? - d�rrent r� Malaz�r. A sz�ke fi� v�r�s arccal t�p�szkodott fel, �s szemmel l�that�an igen k�nyelmetlen�l �rezte mag�t a haragos �r el�tt. M�gis megpr�b�lta kimagyar�zni a dolgot:

- Az�rt j�ttem, uram, hogy van-e m�g valamire sz�ks�ged?

- Az�rt tapadt a f�led az ajt�ra? - k�rdezte Malaz�r.

- Dehogy tapadt, uram! - tiltakozott Ben, m�g sunyibb k�pet v�gva, mint valaha.

- Hazudni mer�szelsz nekem, kutya? - mordult fel Malaz�r, �s fenyeget�en tett egy l�p�st a fi� fel�. Az r�m�lten h�zta �ssze mag�t.

- Nem, uram! Nem mer�szeln�k ilyet tenni!

Malaz�r lass�, ny�jtott l�ptekkel a fi�hoz ment. Megragadta a v�ll�t, �s feljebb h�zta. A fi� k�nban volt, mert egyszerre egyenesedett, de a v�ll�ba markol� k�z miatt ment is volna �ssze. F�loldalasan, szem�ben �g� k�nnyekkel, sziszegve a f�jdalomt�l �llt h�t.

- Hazudsz - mondta nyugodtan Malaz�r. - Hallgat�zni akart�l. Azt is tudom, hogy Desil �r parancs�ra. De �n meg azt mondom neked, hogy most elt�nsz a szemem el�l, �s csak akkor j�ssz a k�zelembe, ha h�vlak. K�l�nben sz�jat has�tok a h�tadb�l. Desil �rnak meg �zenem, hogy ha k�v�ncsi valamire, akkor k�rdezzen meg engem. Ezt mondd meg neki. Meg�rtetted? - �s hogy Ben nem sz�lt, csak tov�bbra is sziszegett, megism�telte a k�rd�st, mik�zben m�g jobban megszor�totta a fi� v�ll�t: - Meg�rtetted?

- Igen, uram! - sikoltotta a suhanc. - Engedj el! K�ny�rg�m, engedj el!

Malaz�r m�g egyet szor�tott a fi� v�ll�n, azt�n kil�kte. A suhanc elter�lt a f�ld�n, azt�n v�ll�t tapogatva, egy gy�l�lk�d� pillant�st vetve r�juk, sz�lsebesen felpattant, �s leszaladt a l�pcs�n.
*
- Hm… - �mm�g�tt Helga, mik�zben ledob�lta ruh�it, hogy lemosakodjon. Malaz�r a l�nynak h�tat ford�tva ism�t a t�jat b�multa.

- Igen?

- Nem akarlak megb�ntani, Malaz�r, de m�smilyennek k�pzeltem egy meleg csal�di fogadtat�st!

Malaz�r nem fordult vissza, de Helga esk�dni mert volna �gy is, hogy elmosolyodott. �s igaza is volt, b�r a f�rfi mosolya kiss� fanyarra sikeredett.

- Nem tudom, mit akarsz - mondta. - Ez j�val melegebb volt, mint amit v�rtam.

- Igaz�n? Mi melegs�g van abban, hogy a b�ty m�g csak kezet sem fog az �ccs�vel? �s hogy az apa meg sem �leli a fi�t? �gy fogadott, mint kegy�r a h�b�res�t. "Te mindig sz�vesen l�tott vend�g vagy itt, Malaz�r!" Mintha ez a v�r soha nem lett volna az otthonod!

- H�t nem is nagyon volt. Nagyon kor�n elker�ltem innen, �s az�ta egyszer sem j�rtam itt.

- Azt akarod mondani, hogy soha nem hozott ap�d haza? Ez hihetetlen!

- Pedig �gy t�rt�nt.

- �s akkor tizenegy �ves korod �ta nem is tal�lkozt�l az ap�ddal? Se a b�ty�ddal?

- Dehogynem! A kir�lyi udvarban. Tudod, �n ott voltam apr�d. Ap�m pedig nem csak nagyhatalm� �r, hanem a kir�ly �ccse is. Viszonylag s�r�n, �vente egyszer biztos, hogy elj�tt hol egymaga, hol a b�ty�m k�s�ret�ben.

- �! - menteget�z�tt a l�ny. - Ha �vente megl�togattak, az mindj�rt m�s!

- F�lre�rtett�l - mosolygott m�g fanyarabbul Malaz�r. - Nem az�rt j�ttek, hogy engem megl�togassanak. A kir�lyhoz j�ttek. �s mell�kesen l�ttak engem is.

Helga szem�ben sajn�lkoz�s villant.

- Akkor itt senkinek sem hi�nyozt�l? - cs�szott ki bel�le a k�rd�s.

- H�t nem nagyon - hagyta helyben az ifj�. - Hacsak az �reg F�rgel�b ap�t nem sz�m�tom.

- T�nyleg! - kapta fel a fej�t Helga. - Tal�lkoztam vele.

- Kivel?

- F�rgel�b ap�val!

- H�t �l m�g az �reg?

- Ezek szerint. Elkapta a karomat egy �s�reg ember, �s a lelkemre k�t�tte, hogy mondjam meg Malaz�r �rfinak: F�rgel�b ap� �dv�zlet�t k�ldi. H�t most megmondtam.

- Hm… Malaz�r �rfi… - m�l�zott el a f�rfi. - Tudod, F�rgel�b ap� volt a nevel�m. M�g a legfiatalabb b�ty�m is sokkal id�sebb volt, mint �n, �gyhogy m�g j�tsz�t�rsnak sem v�ltam be. �tban voltam itthon mindenkinek, ez�rt az �reg s�nta nyak�ba varrtak. �s � �gy vigy�zott r�m, mintha csak az any�m lett volna. - Malaz�r elmosolyodott. - Csod�latos any�m volt! Biceg�s, gy�r szak�ll�, fogatlan, �s mindig b�zl�tt a szeszt�l. De �n szerettem az �reget. � volt itt az egyetlen l�ny, akinek fontos voltam. Hol van? - fordult meg elfeledkezve mag�r�l.
Helga ijedt kis sikkant�ssal kapta karjait maga el�, Malaz�r pedig �szbe kapva visszafordult, b�r sz� ami sz�, igencsak kom�tosan.

- Mindj�rt k�szen vagyok - menteget�z�tt a l�ny, mintha � lenne a hib�s.

- Csak nyugodtan - vetette oda a f�rfi, �s mag�ban h�l�t adott, hogy Helga nem l�thatja az arc�n elter�l� sz�les mosolyt.

- Az udvaron - mondta a l�ny.

- Tess�k? - h�kkent meg Malaz�r annyira, hogy majdnem ism�t megfordult.

- F�rgel�b ap�! Azt k�rdezted, hol van!

- Ja! Igen! Mihelyt �n is rendbe szedem magam, megkeresem.

- J�! Egy ilyen �reg b�tordarabt�l gondolom, sok mindent lehet majd megtudni.

- Magam is �gy v�lem.

- R�gvest kezdhetsz is k�sz�lgetni, mert mindj�rt k�szen vagyok. Ki�nt�m a vizet, �s j�hetsz. Csak tudn�m, mi�rt a harmadik emeletre raktak minket! Leszakad a l�bam a sok l�pcs�z�st�l.

- Ez a megbecs�lt vend�gek helye. Ez majdnem a legmagasabb pontja a v�rnak. Innen a legszebb a kil�t�s.

- H�t �n nem b�ntam volna, ha e t�ren kev�sb� becs�lnek meg.

- De kicsinyes vagy most! - nevetett Malaz�r.

- Csak f�radt. Van az ablak alatt valaki?

- Nincs. Mi�rt?

- Akkor ki�nthetem ott a vizet.

- Kis k�nyelmesked� - nevetett Malaz�r, de az�rt seg�tett a l�nynak kiz�d�tani a vizet a n�ptelen udvarra.

Helga Malaz�r kez�be nyomta a mosd�t�lat, �s elvetette mag�t az �gyon. Esze �g�ban sem volt a f�rfinek elk�sz�teni a mosd�vizet. Malaz�r nem is ezt nehezm�nyezte.

- P�ntlik�zd be a hajad! - mondta. - �gy azonnal r�j�nnek, hogy l�ny vagy.

- Ki j�nne r�? - f�rta az arc�t a p�rn�ba Helga. - Ki j�nne ide?

- B�rki. Ez a Ben is itt volt hallgat�zni.

- De elzavartad! M�snak sem lesz b�tors�ga felmer�szkedni ezek ut�n.

- �s ha Desil j�n?

- Minek j�nne ide Desil? Azt mondta, majd csak a vacsor�n�l fogtok tal�lkozni.

- Esz�be juthat valami. B�rmi�rt felj�het. P�ntlik�zd be a hajad!

- Jaj, Malaz�r! Olyan f�radt vagyok, te meg ilyenekkel nyaggatsz!

Malaz�r leguggolt az �gy mell�, kez�vel elsim�totta a l�ny haj�t az arc�b�l.

- Helga! - mondta gy�ng�den. - Pihenhetsz ut�na is! De tedd ezt meg, k�rlek!

- Persze! Pihenhetek! Mikor?

- Majd egyed�l besz�lek F�rgel�b ap�val. Addig alhatsz.

- De �n is k�v�ncsi vagyok arra, amit mond!

- Majd elmes�lem neked. J�?

Helga egy pillanatig duzzogva n�zett Malaz�rra, azt�n fel�lt.

- Er�szakos vagy, ugye tudod? - s�hajtotta.

Malaz�r r�mosolygott, �s megborzolta a l�ny haj�t.

Helga �ppen v�gzett fodr�szkod�s�val, amikor Malaz�r is a mosakod�ssal. Helga megad�an megragadta a mosd�t�lat, �s lecipelte. Mire fel�rt, Malaz�r m�r fel is �lt�z�tt, �ppen evett egy p�r falatot.

- Sz�val maradsz, �s pihensz? - k�rdezte a bel�p� l�nyt.

- Maradok �s pihenek.

- J�l van. De vagy z�rd be az ajt�t, vagy ne az �gyra fek�dj.

- Att�l tartasz, hogy ben�zhetnek?

- Mindent�l tartok.

- Rendben - mondta Helga. - Ha bez�rn�m az ajt�t, akkor te sem tudn�l bej�nni, �gyhogy majd lefekszem a f�ldre.

- Okos gondolat - hagyta helyben Malaz�r. - Akkor pihenj!

�s azzal ott hagyta a l�nyt.