3. fejezet

Furcsa �rz�s volt ism�t a v�rban k�borolnia. B�r �rezte, hogy l�thatatlan szemek k�vetik �tj�t, csak n�h�ny szolg�val tal�lkozott, akik viszont tiszteletteljes meghajl�st�l eltekintve t�vol tartott�k magukat t�le. Egy valaki azonban alig v�rta, hogy v�gre besz�lhessen vele. Az �reg s�nta ott toporgott a konyha ajtaj�ban, azt leste, mikor �r ki az udvarra Malaz�r. Mihelyt megpillantotta, fogatlan sz�j�t sz�les vigyorra h�zva el� bicegett.

- Malaz�r �rfi! - mondta meghajolva, amikor oda�rt hozz�.

- F�rgel�b ap�! - k�sz�nt�tte a fiatalember is, kez�t az �reg v�ll�ra t�ve. - R�gen l�ttalak.

- Nagyon r�gen - helyeselt az �reg, arc�t egy pillanatra vicsorba r�ntotta a visszaeml�kez�s, de ez vill�mgyorsan �tadta a hely�t az �szinte �r�mnek. Kedvtelve m�rte v�gig az ifj�t, aki majd' egy fejjel magasodott f�l�. - T�l r�gen! L�tom, k�zben ember lett bel�led! Sz�p sz�l ember!

- Mit v�rt�l, ap�? - nevetett Malaz�r. - Hiszen ap�m �s b�ty�im sem kicsik!

- Nem, nem azok - mondta vontatottan az �reg. - B�r �n Rigel �rfit nem is l�ttam, csak mid�n elker�lt innen. De Asar magas volt! �s Desil �r is az.

- Na l�tod!

- Csak te sok�ig ink�bb any�dra hajazt�l, �rfi. � meg ink�bb t�r�keny alkat� volt, az�rt is vitte el id� el�tt a sz�l�s, Isten nyugosztalja! Azt gondoltam, olyan leszel, mint �.

- H�t nem lettem! - vonta meg a v�ll�t Malaz�r. R�gen elvesztett anyja eml�t�se semmilyen �rzelmi h�rt nem tudott megpend�teni benne, hiszen nem is ismerte.

- Nem. Csak a szemed.

- Olyan, mint Desil� - vonta meg �jra a v�ll�t Malaz�r.

- Nem - r�zta a fej�t az �reg, mik�zben szeme moh�n f�rk�szte az ifj� von�sait. - Desil �r szem�b�l m�r r�g�ta hi�nyzik a vid�ms�g.

- Feln�tt lett. Vagy gondjai vannak tal�n? Mes�lj, ap�! Mi minden t�rt�nt veletek az elm�lt �vekben?

- Hiszen tudod, nem? - halk�totta le a hangj�t az �reg.

- Mit tudok? - mosolygott Malaz�r, de �nk�ntelen�l lehalk�totta � is a hangj�t.

- Tudod. Hiszen az�rt j�tt�l �ppen ma.

Malaz�r arc�r�l viharos gyorsas�ggal t�nt el a mosoly. Komolyan n�zett az �regre.

- Besz�lj! - mondta halkan, de parancsol�an.

- Menj�nk az od�mba - b�lintott az �reg, �s elindult.

Az ap� od�ja a konyha mellett volt. A kis cella m�ret� lyukban semmi m�s nem akadt, csak egy billen�s h�roml�b� kis sz�k, meg egy rozzant, �cska deszk�kb�l �sszet�kolt �gy, rajta egy igencsak megsov�nyodott szalmazs�k, agyonfoltozott l�pokr�ccal. A falon egy sz�gf�les�gen �cska bunda, �s egy meg nem gy�jtott f�klya. Az �reg neh�zkesen ereszkedett le az �gyra, merev, t�rdben nem hajl� jobb l�b�t kez�vel helyezte fel, Malaz�r pedig a vil�g legterm�szetesebb mozdulat�val h�zta maga al� a sz�ket. Az az � helye - mosolyodott el mag�ban, de r�j�tt, hogy az �vek nemcsak felette m�ltak el, hanem a sz�k felett is, mert kis h�j�n �sszeroskadt alatta. Teh�t billeg�sr�l - mint r�gen - sz� sem lehetett! Gondolatai �hatatlanul is visszasz�lltak az id�ben, amikor m�g kisgyermekk�nt �ld�g�lt itt - �! Be sokat �ld�g�lt! T�li est�ken csillog� szemekkel hallgatta az �reg mes�it, var�zsl�kr�l, sz�rnyekr�l, nagy csat�kr�l! Mintha csak most t�rt�nt volna…


Arra eszm�lt, hogy az �reg n�zi. Feltehet�leg ugyanolyan gondolatok j�rhattak a fej�ben, mint Malaz�r�ban, mert kem�ny, r�ncokt�l szabdalt k�pe szinte ell�gyult. Malaz�r nehezen �llt ellen a k�s�rt�snek, hogy nosztalgi�zzon, de siker�lt. Nem volt itt most ennek az ideje.

- Besz�lj, ap�! - sz�lalt meg, miel�tt megingott volna.

Az �reg szem�be visszat�rt a jelen.

- A h�bor�kor kezd�d�tt - v�gott bele.

- A s�t�t hatalmak elleni h�bor�kor? - k�rdezte f�lbeszak�tva Malaz�r.

- Igen. Itt, e v�r k�r�l is megjelentek sz�rnyek, f�leg s�t�tben j�ttek, meg a fej�nk felett is elh�ztak mindenf�le istentelen teremtm�nyek, de nem tudni, mi�rt, ide bizony nem j�ttek be. Darhem �r �s Desil �r gyakran j�rt�k a falakat, sokszor �jjel, �s megszentelt�k �ket. T�n ez�rt menekedt�nk meg. Nem tudom. Az azonban biztos, hogy foglyokat is ejtettek, mert mikor elvonultak a hord�k, m�g ut�na sok�ig lehetett hallani a pinc�b�l mindenf�le ord�t�sokat, meg vis�t�sokat, mikr�l hallani lehetett, hogy nem embert�l val�k.
Mi m�g akkor is f�lt�nk, mikor m�r nem voltak a falak k�r�l a pokolfajzatok. Alig-alig mert�nk kimer�szkedni a vil�gba, de mikor valaki kiment, csak romokat �s pusztul�st l�tott mindenfel�. Nagy ritk�n tal�ltunk csak menek�l�re, ilyen ez a Matthew-gyerek is, �s azok alig b�rt�k elmes�lni a borzalmakat, amik t�rt�ntek vel�k. De azt tudtuk, hogy ahol eme sz�rnysz�l�ttek j�rtak, ott k� k�v�n nem maradt, �s hogy a kir�lys�gban nem sok hely akadt, ami megmenekedett volna t�l�k.
�ppen ez�rt igencsak meglep�dt�nk mindny�jan, mikor valami feh�r f�ny j�tt nagy sebess�ggel �szakr�l, �s v�gigsepert felett�nk. Itt, a l�pon sok k�rt nem tettek a sz�rnyek, de hallottuk, hogy m�sutt, ahol elpuszt�tottak, felperzseltek mindent, a f�ny ut�n elindult az �let. �s nem hallottuk ut�na a pinc�b�l j�v� embertelen hangokat sem. Az a pletyka j�rta, hogy a f�ny elpuszt�totta �ket. Ezt sem tudom. De azt m�r igen, hogy mikor meghallottuk, hogy a kir�ly t�l�lte a h�bor�t, Darhem �r igen nagy haragra gerjedt. �s tere�d, Malaz�r �rfi k�l�n�sk�ppen haragudott, mikor j�ttek a h�rek, hogy neked �s a bar�todnak k�sz�nheti els�sorban a kir�ly az �let�t.

- Ap�m akar lenni a kir�ly? - d�bbent meg Malaz�r.

- Ink�bb Desil �r. Vagy ha � sem, h�t a fia, Draco.

- Draco m�g gyerek.

- De m�ris �gy nevelik, hogy egy napon � lesz a kir�ly. Hiszen tudod, urunknak nincsenek fi�gyermekei.

Malaz�r elgondolkodva simogatta a szak�ll�t. A kir�ly h�zass�g�b�l val�ban csak le�nygyermekek sz�lettek. Igaz, a kir�ly m�g nem volt olyan koros, hogy ne tudott volna gyermeket nemzeni, de a kir�lyn� m�he ez id� t�jt m�r biztosan term�ketlen volt, �s hacsak nem �zvegy�lt meg �s h�zasodott volna �jra a kir�ly, nem lehetett fi� ut�dra sz�m�tani, akire a koron�t lehetett volna hagyni. M�rpedig a tr�n nem maradhatott �resen, �s az orsz�gnak csak kir�lya lehetett, kir�lyn�je nem. A hagyom�nyok er�sek voltak, de k�r�ltekint�ek is: ilyen esetekben a kir�lyi csal�d egyik f�rfitagj�ra sz�llt a korona.

Darhem �r ugyan a kir�ly �ccse volt, de a fiatalabbik �ccse, mert volt m�g egy testv�r�k, Igal �r, akinek a fia, Saluc a leges�lyesebb a tr�nra. Malaz�r m�g nagyon j�l eml�kezett arra, hogy apja �s nagyb�tyja k�z�tt kutya-macska bar�ts�g d�l, �s hallotta azt a pletyk�t is, hogy a nagyb�tyja ny�ltan megv�dolta Darhemet azzal, hogy a fia �let�re t�r. Ennek ellen�re a diplom�cia megk�vetelte, hogy a vil�g el�tt b�k�s rokonoknak mutass�k magukat, ez�rt Saluc a kir�ly legid�sebb l�ny�t, Desil pedig Amelint, Igal �r le�ny�t vette feles�g�l.

Malaz�rt nem �rdekelt�k eddig a pletyk�k. Soha nem t�r�d�tt azzal, hogy a kir�ly a nagyb�tyja is egyben. Mind apr�dk�nt, mind test�rk�nt kir�ly�t szolg�lta, �s k�sz. Hiszen negyedsz�l�tt fi�gyermekk�nt birtokuk elnyer�s�re sem volt es�lye, h�t m�g a koron�ra! De nem is k�s�rtette m�g a gondolat sem! Meg sem fordult a fej�ben, hogy egyesek ak�r �lni is k�pesek lenn�nek a tr�n�rt.

Vagy ak�r elv�gezni a Magna Maetus Potestatot.

Kezdett Malaz�r el�tt megvil�gosodni, hogy mi�rt akarja Desil v�grehajtani a var�zslatot.

Nem l�tezhet olyan korona, amely meg�rn� ezt az �ldozatot. Nem l�tezhet olyan tr�n, ami megt�rhetn� mag�n az ilyen gonoszt. Nem l�tezhet olyan ember, aki t�tlen�l n�zhetn� ezt az iszonyatot, ha tehet ellene.

M�g akkor sem, ha az az ember a m�sik testv�re.

- L�tom, �rted, Malaz�r �rfi - mondta csendesen az �reg.

- Folytasd! - mondta Malaz�r.

- El�g er�s vagy hozz�? - k�rdezte az �reg, �s az ifj� r�gt�n tudta, hogy az ap� mire gondol.

- Nem v�letlen�l mes�lt�l nekem annyit var�zsl�kr�l - �llap�totta meg.

- Teh�t benned is megvan a var�zstud�s - b�lintott az �reg, mintha valami h�tk�znapian nyilv�nval� dologr�l besz�lgettek volna.

- Honnan tudsz te ezekr�l, ap�? - k�rdezte Malaz�r csendesen.

- Sz�let�semt�l fogva titeket szolg�llak - vonta meg a v�ll�t az �reg. - Igaz, asszonyom r�v�n. De h�t az � csal�dj�ban is benne volt a hatalom, no meg am�gy is rokonok voltak, �gy mindegy.

- Any�m csal�dj�ban is vannak var�zsl�k? - kapta fel a fej�t Malaz�r.

- Persze! Minden nemesi csal�dban!

- Micsoda?!

- H�t hogy m�shogy szerezt�k volna meg a hatalmat, ha nem var�zserej�k r�v�n?

- Azt akarod mondani, ap�, hogy minden nemes csal�d sarja var�zsl�?

- Z�mmel. N�ha akad k�zt�k olyan, akiben nincs benne ez az er�. Ezek a kviblik azonban vagy elpusztulnak, vagy lecs�sznak az aljan�p k�z�.

Malaz�r leveg� ut�n kapkodott a d�bbenett�l. Agy�ban l�zasan kergett�k egym�st a gondolatok.

- Akkor Asar �s Rigel is kvibli volt?

- Nem. Legal�bbis nem hinn�m - cs�v�lta a fej�t az �reg. - �k az�rt haltak meg, mert az ellens�g�k sokkal er�sebb volt. Nagyon s�t�t hatalmak t�rtek akkor ellen�nk, Malaz�r �rfi!

- Igen, volt alkalmamban tal�lkozni vel�k - morogta a foga k�z�tt az ifj�. - No �s az lehets�ges, hogy a p�rn�p k�z�l is van valakinek hatalma?

- Ritk�n, de igen - felelte az �reg. - B�r rendszerint nem tudnak b�nni vele, azt sem tudj�k, mi ez, �s ez�rt pusztul�st hoz r�juk.

- Pusztul�st? Hogyan?

- Vagy annyi galib�t okoznak, hogy m�gly�n v�gzik, vagy valamelyik var�zslatukkal �nmagukat �lik meg.

- �s ha nem? - k�rdezte Malaz�r. Helga j�rt az esz�ben.

- Akkor az orsz�g nagyjai k�z� k�zdik fel magukat. De ilyen azt�n v�gk�pp nagyon ritk�n fordul el�!

Helg�val pedig el�fordult! M�g �gy is, hogy n�, s�t, fiatal l�ny! Helga, akit a kir�ly nemesi rangra emelt h�stettei�rt, �s Hugrabug gr�fn�j�v� tette, no meg h�rom falu birtokos�v�… Malaz�rt j�les� melegs�g t�lt�tte el, mik�zben a l�ny j�rt az esz�ben.

Gondolataib�l az �reg z�kkentette ki.

- De itt most a te er�d a k�rd�s, nem m�s�! Van-e akkora er�d, hogy meg tudd f�kezni Desil urat?

- Nem tudom - mondta �szint�n Malaz�r. - Eg�sz id�ig azt sem tudtam, hogy var�zsereje van, azt meg v�gk�pp nem tudom, hogy mekkora. B�r amit mondt�l, ap�, nyugtalans�ggal t�lt el.

- Mi�rt?

- Azt mondtad, hogy ebbe a v�rba nem tudt�k a sz�rnyek betenni a l�bukat. Ehhez az�rt nem
kev�s er� kellett!

- Ezt nem tudom felm�rni.

- De �n igen.

- Ketten j�rt�k a falakat ap�tokkal.

- Egyed�l magam sem b�rtam vel�k.

- �s most ketten vannak egymagad ellen�ben - mozdult meg nyugtalanul az �reg.

- Nem eg�szen. Itt vagy nekem te.

- �n nem vagyok var�zsl� - mondta az �reg sajn�lkozva.

- Ahhoz nem is kell var�zsl�nak lenned, hogy elmondj nekem mindent. �s �n �gy annyit tudok meg r�luk, amennyit csak lehets�ges, �k pedig csup�n sejt�sekre lesznek utalva velem kapcsolatban. Ne becs�ld le magad, ap�! Nagyon is hasznos seg�ts�gem lehetsz, ha akarsz!

- Akarok! - jelentette ki az �reg, �s szinte kisimultak a r�ncok gy�r�tt arc�n, ahogy elsz�ntan n�zett az ifj�ra. - K�rdezz!

- Igaz-e, hogy begy�jt�tt�k az eg�sz term�st?

- Igaz. Itt m�ricsk�ltek. Tized�t a h�ts� udvarban halmozt�k fel, a t�bbit a l�pi rakt�rakba rakt�k.

- �s a fiatal �llatokat? Borjakat, malacokat, ruc�kat?

- Meg szinte minden egyebet. Ugyan�gy a tized�t hagyt�k itt, a t�bbit m�sutt �rzik.

- �s a gyerekek? - k�rdezte kem�nyen Malaz�r.

- Lent vannak a b�rt�n pinc�ben.

- Mind a hatsz�zhatvanhat?

- Honnan tudod, hogy hatsz�zhatvanhat gyerek kell? - meredt gyanakodva az �reg Malaz�rra.

- Olvastam a var�zslatr�l, amire k�sz�lnek.

- De h�t honnan tudod, milyen var�zslatra k�sz�lnek?

- A jelekb�l. Eddig csak sejtettem, de most m�r tudom is. �s ki lesz az az Anguin, akit fel�ldoznak?

- Teh�t ezt is tudod?

- Igen. Teh�t?

- A n�vtelen - b�kte ki pillanatnyi hallgat�s ut�n az �reg. - Desil b�ty�d tegnap �jf�lkor sz�letett fia.

- Nem - h�k�lt h�tra Malaz�r. Ilyen kegyetlens�get m�g a b�ty�r�l sem t�telezett fel. - Saj�t gyermek�t?

- Var�zslat seg�tett be, hogy akkor foganjon, amikor fogant. Var�zslat v�dte, hogy el ne vet�ljen. Var�zslat okozta, hogy pont akkor j�tt vil�gra, amikor �jf�lt �t�tt az �ra. Persze, gondolom, s�t�t var�zslat.

- �s Amelin? A s�gorn�m?

- Elvett�k t�le azonnal, �s azt mondt�k neki, hogy meghalt a csecsem�. Ha sejt is b�rmit, sz�lni sem mer. Igal �r l�ny�nak nincs szava K�gy�veremben.

Malaz�r �sszepr�selte az ajkait, �gy b�lintott. M�g a kir�lyi udvarb�l eml�kezett s�gorn�j�re, a gy�ny�r�, de mindig szomor� �rn�re. H�t igen. Nincs abban semmi meglep�, hogy Desil a feles�g�n vezeti le az ap�sa ir�nt �rzett haragj�t. �s tulajdonk�ppen abban sem, hogy a most sz�letett gyermeket k�pes fel�ldozni saj�t nagyra t�r� v�gyai olt�r�n. Malaz�r keze �k�lbe szorult.

- Azt mondtad, j�, hogy �ppen ma j�ttem. Ezek szerint ma lesz a szertart�s?

- Igen. Esteb�d ut�n. Fekete diszn�t �ltek, meg fekete birk�t �s fekete kakasokat. Azokat eszitek.

- Te is.

- Engem nem h�vtak az asztalukhoz.

- Majd fognak.

- Nem fogadom el.

- K�nyszer�teni fognak.

- Engem ugyan nem! - dacoskodott az �reg.

- Mindenkit. Minden jelenl�v� lelk�t felaj�nlj�k az �rd�gnek. Ez�rt kell ennie a fekete �llatok h�s�b�l mindenkinek - mondta s�t�ten Malaz�r.

- Micsoda? Mindenki�t? A saj�t lelkemmel magam rendelkezem! - berzenkedett az �reg.

- Var�zslattal elveszik t�led.

- Ilyen var�zslat nincs!

- De van. Ez az egyik legsz�rny�bb var�zslat a vil�gon.

- Ez nem igaz! Ezt csak most tal�ltad ki! - t�gult ki az �reg szeme a r�m�lett�l.

- B�r �gy lenne! De sajnos igaz.

- Mi ez a var�zslat?

- Magna Maetus Potestatnak, Nagy S�t�t Hatalomnak h�vj�k. �s meg kell akad�lyoznunk.

- De hogyan?

- Ezt m�g nem tudom. De gyorsan ki kell tal�lnunk valamit!

- Att�l tartok, kedves �cs�m, ezzel m�r egy kicsit elk�st�l! - sz�lalt meg egy m�ly hang.
Malaz�r felpattant a sz�kr�l, �s szembe tal�lta mag�t a s�t�ten mosolyg� Desillel, aki az ajt�ban tornyosult. - A szertart�s el�k�sz�letei rendben folynak, �s gondoskodom arr�l, hogy z�kken�mentesen menjen ezut�n is minden.

- Desil! Tiszt�ban vagy azzal, mire k�sz�lsz? - k�rdezte Malaz�r kem�nyen a b�tyja szem�be n�zve.

- Hogyne! Magna Maetus Potestatra! Ahogy magad is mondtad - felelte g�nyosan Desil. - Nem csak te ismered a szertart�s nev�t!

- �s a k�vetkezm�nyeit is ismered?

- K�l�nben nem is v�llalkozn�k r�! - sziszegte Malaz�r arc�ba len�z� mosollyal Desil. Azt�n v�ltozott az arca, fenyeget� lett. - Megmondtam ap�mnak, hogy nem v�letlen�l evett ide pont ma a fene. De hi�ba! - mosolyodott el megint s�t�ten. - T�l sokat kock�ztattam m�r ahhoz, hogy figyelembe vegyem egy �rzelg�s �regember sir�mait.

- Ap�nk a v�delmemre kelt? - k�rdezte Malaz�r kiss� megd�bbenve.

- Biztos a korral j�r. De ne agg�dj, nem fog n�la sok�ig tartani! Mihelyt nem l�t, nem agg�dik tov�bb!

- �s hova akarsz eldugni? - k�rdezte Malaz�r. Izmai ugr�sra k�szen fesz�ltek meg, szeme r�snyire sz�k�lt az �sszpontos�t�st�l.

- �, csak ide, a b�rt�nbe! Annyira k�v�ncsi volt�l a gyerekekre, h�t megl�thatod �ket. Ja! �s miel�tt valami butas�got forgatn�l a fejedben, hadd h�vjam fel a figyelmedet erre! - mondta, �s f�lre�llt. Az ajt�ny�l�sban hirtelen Helga t�nt fel, kibontott �s �sszek�colt hajjal, sz�ja sark�ban v�rcs�kkal, h�tul �sszek�t�z�tt k�zzel. L�tszott, hogy �gy l�kt�k oda, �s hamarosan az is kider�lt, hogy ki: Ben kaj�nul vigyorg� k�pe villant fel a l�ny v�lla f�l�tt. Malaz�r mozdult volna Helga fel�, de a suhanc hirtelen egy t�rt szegezett a l�ny tork�nak. Malaz�r megtorpant.

- �! �! �! - nevetett Desil. - Gondoltam, hogy a szuk�d emleget�se j� hat�ssal lesz r�d! Igaz�n, Malaz�r, minek kellett ez a sz�nj�t�k? Azt hitted, nem j�v�k r�, hogy a szajh�dat cipeled magaddal?

- Mib�l j�tt�l r�? - pr�selte ki mag�b�l Malaz�r a k�rd�st.

- A szolga nem mosdik le el�bb, mint az ura.

- Honnan tudod, hogy � mosdott le el�bb?

- M�s ruha volt rajta, mid�n seg�dkezett neked ki�nteni a vizet - mosolygott cs�fond�rosan Desil.

Malaz�r �s Helga tekintete �sszevillant.

- Na gyer�nk! - adta ki a parancsot Desil, �s Helg�t f�lretolva kil�pett az od�b�l. Malaz�rnak nem volt m�s v�laszt�sa, mint k�vetni. Amint kil�pett, elvak�totta a napf�ny, �gy csak egy h�rg�sbe fullad� sikolyt hallott a h�ta m�g�tt, de nem l�tott semmit. �m mihelyt hozz�szokott a szeme a f�nyhez, a h�ta m�g�tt v�gre felismerte az �reg F�rgel�b ap�t, akinek �tv�gott tork�b�l m�g bugyogott a v�r, szeme elhom�lyosodva forgott g�dr�ben, kez�t-l�b�t pedig r�ngat�z�sra k�nyszer�tette a hal�ltusa. De gyorsan elcsendesedett.

Malaz�r gy�l�lett�l s�padtan n�zett Desilre. B�tyja megvet� mosollyal viszonozta pillant�s�t:

- Nem t�r�k �rul�kat - mondta, �s tov�bb nem foglalkozva a t�rt�ntekkel elindult.

Malaz�r m�r mozdult volna ut�na, de Helga tekintete megakad�lyozta. Hi�ba vert�k �ssze a l�nyt, hi�ba r�ngatt�k, Helga szeme nyugalmat sug�rzott Malaz�r fel�. �s Malaz�r meg�rtette a z�ld szemek �zenet�t. M�g korai.

Durva kezek l�kt�k el�re. J� p�ran vett�k �ket k�r�l kivont kardokkal, �s m�g sz�lesebb k�rben �j�szok �lltak, ny�lvessz�j�ket egyenesen r�juk szegezve.

Igaza volt Helg�nak. M�g korai.

D�rdany�l sz�guldott a gyomr�ba. Egy m�sik az oldal�ba. A k�vetkez� a h�t�t, amaz a combj�t �rte. �ten-hatan kapt�k k�rbe, �s �t�tt�k, ahol �rt�k.

- Felt�tlen�l musz�j ez, Desil? - sz�lalt meg egy m�ly hang. Darhem ereszkedett le a m�sik lak�torony l�pcs�j�n, unok�j�ra, Drac�ra t�maszkodva.

- Ap�m - hajolt meg Desil, de szeme g�nyosan villant. - Tudom, hogy f�lted v�r�nket. De l�tod, �ppen ez�rt sz�ks�ges az �vint�zked�s. Malaz�r az ellens�g�nk.

- Nem tudja, mi a t�t. Tudatlans�g�t ne r�dd fel b�n��l.

- Azt hiszem, ap�m, t�vedsz. Nagyon is tiszt�ban van vele. Hallottam, amit a v�n s�nt�val besz�lt.

- Akkor se hamarkodd el a dolgot. M�g haszn�t vehetj�k.

- Igen - villant meg gonoszul Desil szeme. - Haszn�t is vessz�k! � lehet az Anguis-�ldozat.

Darhem �sszerezzent.

- Erre ott van a n�vtelen - mondta vontatottan.

- Mi�rt kellene az �n v�remet adni oda �ldozatul? Mi�rt ne lehetne a te v�redet?

- Ostobas�gokat besz�lsz, Desil! - f�rmedt r� az id�s �r. - Az �n v�rem a te v�red is! �s
Malaz�rnak m�g egy�bk�nt is haszn�t veheted.

- Mi haszn�t vehetn�m? - k�rdezte Desil, szemmel l�that�an egyre nehezebben tartva f�ken haragj�t.

- Lehetne ak�r Draco test�re is. Hiszen a kir�lyt is nagyon hat�konyan v�dte.

- Lehetne. Ha nem lenne az ellens�g�nk, ap�m.

- Meg sem pr�b�ltad megszerezni �t magadnak.

Desil visszatartotta egy pillanatig a l�legzet�t, de azt�n nagyot f�jva Malaz�rhoz fordult:

- Nos, j�l van! Ap�nk k�r�s�re kapsz egy lehet�s�get. Egy utols� lehet�s�get!

- Nem �lek vele - mondta Malaz�r nyugodtan, miel�tt Desil igaz�n befejezhette volna mondand�j�t.

- Ne legy�l ostoba! - csattant fel Desil, majd vicsorg�snak is beill� vigyorral folytatta: - Kedves �cs�m! Nem csak a saj�t �letedet menten�d meg vele, hanem ennek a fess kis asszonyszem�lynek az �let�t is! - csavargatta ujjai k�z�tt Helga egyik f�rtj�t. A l�ny meg sem mozdult. - Gondold meg, kedves �cs�m! De gyorsan gondolkodj! - fejezte be fenyeget�en, arc�n hirtelen nyoma sem lett az im�nti vigyornak.

- Rohad�k! - vetette oda Malaz�r.

Desil azonnal elengedte Helga f�rtjeit, �s vill�mgyors mozdulattal p�lc�t kapott el�.

- Crucio! - ki�ltotta.

Malaz�rt iszony� k�n ker�tette hatalm�ba. Mintha bel�lr�l marta volna valamilyen sz�rny, leg�rz�kenyebb r�szeit harapd�lva, csavarva, izz� zsar�tnokkal k�nozva. Szeme majd' ki�gett, saj�t ord�t�sa k�sk�nt hasogatta t�dej�t, tork�t, f�l�t. Elk�pzelni sem tudta, hogy ilyen k�n is l�tezhet a vil�gon.

�s miel�tt elvesztette volna eszm�let�t, megsz�nt az eg�sz. Malaz�r zih�lva fogta fel, hogy a f�ld�n van, ahol eddig fetrengett. Alig tudta kinyitni remeg� mark�t, amely m�g mindig g�rcs�sen szorongatta a port, amit k�nj�ban markolt fel. Nehezen ugyan, de talpra verg�d�tt. S�r�s �t�tte meg a f�l�t. � s�rna? K�b�n n�zett sz�t. Nem. Helga zokog.

- Nos, kedves �cs�m? - hatolt �t a fej�ben uralkod� k�d�n Desil hangja. - Meggondoltad magad?

Malaz�r m�g mindig leveg� ut�n kapkodott, keze-l�ba remegett, de kih�zta mag�t, �s igyekezett eltitkolni gyenges�g�t.

- Nem - mondta. Desil szem�ben valami elismer�s-f�le villant, de ez azonnal �tadta a hely�t a kaj�n k�r�r�mnek.

- Crucio - mondta.

El�lr�l kezd�d�tt az eg�sz. Vagy soha nem is volt m�s? Semmi �s senki nem l�tezett, csak ez a k�n, mely gy�tr�d�sre �s ord�t�sra k�rhoztatta.

Hirtelen szakadt v�ge. Agy�n m�g mindig tompa k�d �lt, zavaros szeme m�g hi�ba p�szt�zta a k�r�l�tte �ll�kat. T�bbsz�r kellett pr�b�lkoznia, mire fel b�rt �llni.

- Mit mondasz h�t? - hallotta �vsz�zados szenved�se ut�n a hangot, melyet megtanult p�r perc alatt gy�l�lni.

- Nem - suttogta.

- Crucio!

M�r a hal�lt k�v�nni sem volt ereje. Nem l�tezett m�s, csak a f�jdalom �s �. Gy�trelem a l�tez�s, �s hal�l sincs, ami megv�lthatn�. Ahogy el�lt a k�n, kapkod� l�gz�se szinte s�r�sra eml�keztetett, t�rdepl� helyzet�b�l k�ptelen volt felemelkedni.

- El�g! - ki�ltott valaki. A megk�nzott �rbe lassan �szott be a k�p. Apja ki�ltott.

- Nos? - hatolt a f�l�be Desil s�rget� k�rd�se.

- Nem - zih�lta Malaz�r. Hom�lyosan l�tta, ahogy Desil emeli a p�lc�j�t, de a mozdulatot f�lbeszak�totta Darhem hangja:

- Ostoba vagy. Nem l�tod, hogy ha �t veszed c�lba, semmit el nem �rsz?

- Akkor h�t mit tan�csolsz, ap�m? - k�rdezte bossz�san Desil.

- K�gy�verem! - hallotta Malaz�r. Nem �rtette, hiszen ott vannak, K�gy�veremben. De m�r nem is �rdekelte igaz�n a dolog. Agya m�g nem tisztult ki teljesen az �t�lt szenved�s miatt, hom�lyosan fogta f�l, hogy h�tra k�t�tt�k a kez�t, �s m�r l�kt�k el�re. Kis h�j�n orra bukott, csak az utols� pillanatban siker�lt meg�riznie egyens�ly�t. Bel�ptek egy �p�letbe. Hogy melyik lehetett az, Malaz�r nem tudta. Lefel� indultak. Malaz�r ekkor m�r sejtette, hogy a b�rt�nbe mennek.

Nem is t�vedett.

Hangok �t�tt�k meg a f�l�t. Ahogy k�zelebb �rtek, er�s�dtek, f�ls�rt�en magas, furcsa hangok voltak, �s lassan ki is lehetett venni, mi ez: gyereks�r�s. Sok-sok gyerek s�r�sa.
Hatsz�zhatvanhat gyerek - gondolta mag�ban Malaz�r. Hatsz�zhatvanhat. Az �rd�g sz�ma.
Olyan kicsi helyre zs�folt�k �ssze �ket, mint a marh�kat a kar�mban. Le�rhatatlan b�z terjengett mindenfel�, t�bb sz�z �sszezs�fol�dott, apr� emberi test kip�rolg�s�nak �s �r�l�k�nek b�ze. Ki tudja, mi�ta tarthatt�k �ket itt, de a legt�bb csontig sov�nyodott, beesett, v�kony arcocsk�jukb�l kikandik�l� t�gra nyitott szem�k hatalmasnak t�nt. �k m�r nem s�rtak, csak �ltek, vagy fek�dtek cell�juk kop�r padl�j�n, p�lcik�nyi v�kony karjuk vagy b�tyk�s t�rd�k�n hevert, vagy er�tlen�l l�gott maguk mellett. A jobban t�pl�ltak - a k�s�bb odaker�l�k - azonban m�g hangoskodtak. M�g s�rtak �s rettegtek. �s rem�nykedtek, hogy valami csoda t�rt�nik, �s kiszabadulnak innen, retteg�s�k sz�nhely�r�l. De a csoda egyre k�sett.

A feln�ttek �rkez�s�re akadt, aki rem�nykedve t�lekedett a r�cshoz k�zelebb, de olyan is volt, aki f�lelm�ben igyekezett a legt�volabbi sarokba h�z�dni. Iszonyatos lett a hangzavar. Az �r�k megpr�b�lt�k lecsendes�teni �ket, de csak azt �rt�k el, hogy az � hangjuk is belevegy�lt a kakof�ni�ba.

- Silentio! - mondta Desil, �s hirtelen cs�nd lett.

A b�rt�nt �gy alak�tott�k ki, hogy a cell�kb�l j� r�l�t�s ny�lt a k�nz�kamr�ra. A fogvatart�k sz�m�ra ez azzal az el�nnyel j�rt, hogy gyakran el�g volt egy �ldozatot megdolgozni, a t�bbi mag�t�l a k�nz�s l�tv�ny�t�l �s hangjait�l is megszenvedett. Itt, a k�nz�kamr�ban �lltak meg. Desil egy karhoz l�pett, �s megh�zta. A padl�n keskeny ny�l�s keletkezett, mely egyre t�gult, �s v�g�l nagy k�t sz�ja v�lt l�that�v�. S�t�ts�g k�szott el� a k�tb�l, �s a var�zslat �ltal el�id�zett cs�ndben furcsa, s�rl�d� hangokat lehetett hallani. Volt valami ebben a k�tban, ami retteg�ssel t�lt�tte el a k�r�l�tte �ll�kat.

- Nos, Malaz�r, tudod-e, mi ez? - k�rdezte Darhem.

- Nem - r�zta meg a fej�t Malaz�r.

- Hazudik - a term�szetellenes cs�ndben tiszt�n lehetett �rteni Draco suttog�s�t. Malaz�r ugyan Darhemet figyelte, de a szeme sark�b�l l�tta a fi�t. Unoka�ccse s�padt arca, nagyra ny�lt szeme �s kit�gult orrcimp�i olyan �rzetet keltettek Malaz�rban, hogy Draco elem�ben van. Hogy �lvezi a b�zt, mert ez sz�m�ra a gy�trelmek esszenci�ja. Hogy �r�m�t leli a kegyetlenked�sben, �s hogy fesz�lt izgalommal v�rja az elk�vetkezend� k�nokat. Malaz�rt szinte mellbe v�gta a fi�b�l �rad� szadista k�j.

- Nem hazudik - mondta Darhem szinte gyeng�den az unok�j�nak. - Nagyb�ty�d m�g gyermekk�nt ment el innen, gyerekeket pedig nem enged�nk ide. Hacsak nincs c�lunk vel�k - futott �t arc�n egy kegyetlen mosoly. Azt�n m�s hangnemben folytatta: - Nos, Malaz�r, ez az a hely, ahonnan a v�r a nev�t kapta. Ez a K�gy�verem. Pillants csak bele!

Malaz�r vonakodott engedelmeskedni. D�rda csap�dott h�tulr�l a t�rd�nek, �sszerogyott. K�m�letlen kezek nyomt�k el�re a v�ll�t, fej�t, �gy k�nytelen volt belen�zni a k�tba.
D�bbenten h�k�lt volna h�tra, de a kezek nem engedt�k.

A verem tele volt k�gy�val. Kisebbekkel, nagyobbakkal, s�rg�t�l a z�ld�n kereszt�l a feket�ig minden sz�nben. Teljesen eltakart�k a verem alj�t, m�g az oldal�t is belept�k, csak itt-ott villant fel alul valami feh�r folt. A k�gy�k egyfolyt�ban tekeregtek, pikkely�k s�rl�d�sai okozt�k azt a furcsa, �lland� zajt.

- Ha jobban megfigyeled, fiam, az a n�h�ny feh�r folt csont - k�z�lte Darhem. - Emberi csont. Aki k�z�j�k ker�l, azzal v�geznek, kivel gyorsabban, kivel lassabban, att�l f�gg, melyik k�gy� �rdemes�ti a k�z�j�k es�t hal�lra. De �ltal�ban lassan, k�nl�dva halnak meg. Sokszor napokon kereszt�l hallani lehet a jajong�sukat, �s amikor v�gre elcsendesednek, a holttestek�rt nem mer�szkedik le senki.

- Ide akarsz teh�t l�kni? - k�rdezte Malaz�r.

- Nem! Dehogy, fiam! - Darhem intett, �s a durva kezek v�gre elengedt�k Malaz�r fej�t �s v�ll�t, de nem seg�tett�k talpra. - Te �rt�kes vagy nek�nk! Hiszen a fiam vagy! �llj mell�nk, Malaz�r! �g�rd meg, hogy seg�ted c�lunkat!

Cs�nd �llt be. Malaz�r lassan talpra verg�dte mag�t, �s v�gre kiegyenesedve belen�zett Darhem szem�be.

- Ap�m! Nem lehet olyan fontos egyetlen tr�n sem, hogy meg�rje ezt az �ldozatot! - mondta.

- Nekem meg�ri! - sziszegte Desil.

- Neked? Vagy a fiadnak?

- Nekem is meg�ri! - mondta Draco, �s am�gy is nagy szeme szinte term�szetellenesen kit�gult.

- Ostoba! - vetett oda a fi�nak Malaz�r. Desil megragadta Malaz�r mell�n a ruh�t.

- Vigy�zz a sz�dra! - fenyeget�z�tt halkan.

- Teh�t neked nem fontos csal�dod dics�s�ge - csattant hat�rozottan Darhem hangja, ezzel mintegy rendreutas�totta Desilt. - Akkor valami m�s! L�ssuk, mi lehet az? - �gy tett, mintha elgondolkodott volna. - Tal�n ez a v�szoncsel�d? - n�zett hirtelen Helg�ra.

Malaz�r hatalmas �nuralommal er�t vett mag�n, �s egy arcizma sem rezzent. M�g csak nem is n�zett Helga fel�, de sz�ve nyugtalanul dobbant meg.

- � sem fontos neked? - folytatta Darhem a puhatol�dz�st. - �rdekes! Roppant �rdekes! Magaddal cipeled, gondoskodsz arr�l, hogy mindig veled legyen. M�g Bennek is majdnem nekiugrott�l miatta, �s most m�gis �gy teszel, mintha nem kellene neked?

- Mi�rt lenne nekem fontos egy p�rl�ny? - k�rdezte rekedten Malaz�r.

- Ezt neked kell tudnod - nevetett gonoszul Darhem. - �n csak annyit tudok, hogy szeretn�lek magam mellett tudni. Ha te mell�nk �llsz, ak�r ez a l�ny is veled lehet. De ha nem engedelmeskedsz, a l�ny is felesleges.

Malaz�r nem felelt. M�g mindig nem n�zett Helga fel�. Darhem folytatta:

- D�ntened kell, fiam, m�ghozz� mihamarabb! Odakint m�r kezd s�t�tedni, lassan hozz� kell kezden�nk a szertart�shoz!

Malaz�r vontatottan sz�lalt meg.

- � csak egy �rva. Az �ton szedtem �ssze. Semmi k�z�m hozz�, engedd el!

- Nincs hozz� k�z�d? Ann�l jobb! Teh�t mi a d�nt�sed?

Malaz�r kinyitotta a sz�j�t, de nem j�tt ki hang a tork�n.

- Halljuk! - csattant fel Darhem. - Nincs t�bb id�d! Most!

Malaz�r most sem b�rt megsz�lalni. Darhem v�rt egy pillanatig, majd intett, �s Helg�t belel�kt�k a verembe.