4. fejezet

Malaz�r f�le k�l�n�sen fogta fel a zajokat. Egyszerre �s k�l�n-k�l�n is �lesen hallotta Helga sikoly�t, a saj�t �v�lt�s�t, Desil r�h�g�s�t, Darhem el�gedett f�jtat�s�t, �s a k�gy�k pikkelyeinek s�rl�d�s�t. V�gtelen�l hossz� id� telt el, mire Helga le�r az alj�ig. Malaz�r t�rdre vetette mag�t a verem sz�l�n�l, �s k�ts�gbeesetten b�mult le, ez�rt l�tta, ahogy a l�ny teste sz�tveti a legfels� k�gy�kat, �s azok d�h�dten fordulnak vissza.

- Ne b�nts�tok! - ki�ltott le v�gs� elkesered�s�ben.

- Mi�rt ne? - sziszegtek innen is, onnan is hangok.

- Mert � az eny�m - suttogta megt�rten.

- Na �ssssssz? Ki vagy te?

- �n? - k�rdezett vissza zavartan Malaz�r. Szeme hitetlenkedve p�szt�zta a vermet. - Kik vagytok ti?

- Mi vagyunk asz �let urai - sziszegt�k tov�bb a hangok.

- Micsoda?

A vonagl�, kavarg� undorm�nyb�l lassan egy megtermett k�gy� emelkedett ki, �s n�zett szembe Malaz�rral:

- Mi adjuk a hal�lt. �sz ki vagy te, hogy parancsolgatni mersssssssz nek�nk?

Malaz�r v�gre felfogta, hogy a k�gy�kkal besz�lget. Csak egy pillanatig tartott a csod�lkoz�sa, azt�n valami hideg, fens�bbs�ges harag fogta el.

- �n vagyok a K�gy�k Ura - mondta halkan, de fenyeget�en, �s a szeme �gy szikr�zott, mint felh�tlen t�li est�ken a csillagok.

- Ossssztoba emberke! - ny�jtotta ki a nyelv�t a k�gy�. - Nem tudssssssz nek�nk �rtani. De mi neked igen!

- El�rasztom v�zzel az �regeiteket. Belefojtom a toj�saitokat. Tengerr� v�ltoztatom a sz�razf�ldet, �s nem adok nektek mened�ket.

- Ossssztoba! Ossssssztoba! - ny�jtogatta nyelv�t a k�gy�, �s ahogy teste is hull�mzott hozz�, kimondottan olyan �rz�st keltett, mintha kinevetn� Malaz�rt.

Malaz�r d�he hirtelen nem ismert hat�rt. Szeme gy�m�ntkem�nys�ggel, metsz� hidegs�ggel m�lyedt a k�gy� szem�be. Kem�nyebb �s hidegebb lett a tekintete, mint a cs�sz�m�sz�k kir�ly�nak, pedig a nagy k�gy� szem�ben sem lehetett a legkisebb l�gys�got, melegs�get sem felfedezni.

M�g birk�zott a k�t tekintet, feler�s�d�tt a verem alj�n a mozg�s. A k�gy�k a falra pr�b�ltak felmenek�lni, mert alul t�bb forr�sb�l v�z bugyogott fel. Nem tudni, mi�rt nem tetszett a k�gy�knak a v�z - hiszen remek �sz�k - de szempillant�s alatt egym�s hegy�n-h�t�n cs�szk�ltak az oldalon, a fen�ken pedig nem maradt m�s, csak Helga - �s a k�gy�kir�ly.

- Esz csup�n v�letlen - sziszegte a h�ll�.

- Ha akarom, visszah�z�dik - v�laszolt Malaz�r, �s a v�z hirtelen elt�nt. - Vagy el�j�n - folytatta, �s v�ratlanul m�g t�bb v�z lett, mint el�tte.

A nagy termet� k�gy� lehajtotta a fej�t.

- Igaszat sssssz�lt�l. �rtett�k a parancsodat, K�gy�k Ura - sziszegte halkan. - Assssszonyodnak nem eszik b�nt�d�sza.

Malaz�r m�lt�s�gteljes f�b�lint�ssal vette tudom�sul a v�laszt, �s elt�ntette a vizet.

- Malaz�r! - f�lt el Helga remeg� hangja.

- Maradj nyugton, kisl�ny, nehogy letaposd �ket! - mondta neki, azzal fel�llt, �s h�tat ford�tott a veremnek. Tudta, hogy a k�gy�k nem fogj�k b�ntani a l�nyt.

Apja �s b�tyja iszonyodva n�ztek r�, a katon�k szinte mind a cell�kig h�tr�ltak. Csak Draco arc�n t�kr�z�d�tt csod�lat.

- Hol tanult�l meg a k�gy�k nyelv�n besz�lni? - k�rdezte Darhem.

Malaz�r ugyan megh�kkent, mert benne csak most tudatosodott, hogy nem emberi nyelven besz�lt, de ebb�l az arc�n nem l�tsz�dott semmi.

- �gy sz�lettem - felelte term�szetes hangon.

- �s van m�g olyan velesz�letett k�pess�ged, amelyr�l nem tudok? - faggatta Darhem tov�bb.

- Minden bizonnyal, ap�m - mondta kem�nyen Malaz�r.

- Csod�s… - m�rte v�gig elgondolkodva Darhem. - �gy l�tszik, val�ban te leszel a legmegfelel�bb Anguis-�ldozat.

- Nocsak! - g�nyol�dott Malaz�r. - �regkorodra val�ban kezdesz �rzelg�ss� v�lni? M�r nem szeretsz csecsem�ket gyilkolni?

- Csod�latos volt az im�nti teljes�tm�nyed, de azt aj�nlom, tartsd a sz�d, fiam! - v�lt fenyeget�v� Darhem hangja.

Malaz�r m�r nyitotta a sz�j�t a v�laszra, de az utols� pillanatban meggondolta mag�t.

- Helyes! - �rtette f�lre Darhem. Azt�n az id�sebbik fi�hoz fordult: - Lassan itt lenne az ideje befejezni az el�k�sz�leteket.

Desil engedelmesen fejet hajtott, azt�n intett Bennek. Ben �gy iramodott fel a l�pcs�n, mint a ny�l. A t�bbiek j�val lassabban k�vett�k.

- Malaz�r! - sikoltott fel Helga. - Ne hagyj itt!

- Visszaj�v�k �rted! - ki�ltotta a f�rfi, mik�zben �t is felfel� l�kd�st�k.

- H�t persze! - helyeselt g�nyosan Desil kegyetlen mosollyal, �s Malaz�r mag�ban csendben foh�szkodott, hogy val�ban vissza tudjon j�nni.

Abba a nagyterembe mentek, ahol Darhem fogadta Malaz�rt �s Helg�t meg�rkez�s�kkor. A falakon �gett az �sszes f�klya, �s a t�zhelyek is �rasztott�k a f�nyt. Az asztalokat fekete ter�t�-f�les�ggel bor�tott�k be, �s az a tr�nus-szer� hatalmas karossz�k, amelyen d�lut�n Darhem �lt, most a f�ldre rajzolt pentagramma k�zep�n �llt. Mindegyik cs�csba egy-egy f�kly�t sz�rtak, mell�j�k pedig egy-egy t�lat helyeztek.

A pentagramma t�loldal�n k�t csel�d egy s�padt-sz�p n�t fogott k�zre. R�gen l�tta ugyan, de Malaz�r azonnal felismerte a n�ben Amelint, Desil feles�g�t. Arra azonban nem lehetett sz�m�tani, hogy Amelin is felismern� �t, m�g akkor sem, ha nem takarta volna el az ifj� arc�t a r�rak�dott szenny �s v�r, a n� ugyanis kis h�j�n �sszeesett a gyenges�gt�l.

A katon�k �s a szolg�k felsorakoztak a hossz� asztalok mellett. Lehettek vagy harmincan, �s akadt k�zt�k egy-k�t n� is.

Malaz�rt a f�ldre rajzolt csillag el� l�kd�st�k, apja, b�tyja �s unoka�ccse azonban bel�ptek a pentagramm�ba. Darhem a karossz�k jobb, Draco a bal oldal�ra �llt, Desil pedig el�.
Mindh�rman m�lyen meghajoltak az �res karossz�k fel�, majd Desil latinul besz�lni kezdett.

- �, S�t�ts�g Ura! Pokol Fejedelme! D�monok Kir�lya! N�zz re�nk! Kib�v�tj�k egyezs�g�nk, melyben lelk�nket neked aj�nlottuk fel, �s mely�rt cser�be hatalmat adt�l nek�nk, Nagyuram! �me, h�s�get esk�sz�nk neked, mint h�b�rurunknak, magunk �s lesz�rmazottaink nev�ben, �s felaj�nljuk neked minden�nket, amink van, hogy ill� jutalomban r�szes�lhess�nk �ltalad! H�tszer h�t nemzed�k v�r�t �s lelk�t k�n�ljuk fel, Nagyuram, �s h�tszer h�t nemzed�knek k�rj�k t�led a hatalmat! Megmutatjuk a F�ny szolg�inak igazi hatalmadat, cser�be t�ltsd bel�nk er�det, hogy le tudjuk gy�rni gy�l�lt ellens�geidet! S�t�ts�g Ura, v�laszolj nek�nk!

A pentagramma sarkaiba helyezett f�kly�k hirtelen fellobbantak, erre az asztalokn�l �ll� emberek felh�rd�ltek. Malaz�r tekintete v�gigsiklott rajtuk. B�r sokuk szem�ben fedezte fel a f�lelmet, sejtette, hogy nem sokan tudj�k, mi v�r r�juk. Abban pedig teljesen biztos volt, hogy csal�dtagjain k�v�l egyed�l � �rtette, mit is mond Desil.

B�tyja kiny�jtotta a karjait. Jobb kez�be Ben nyomott egy �les t�rt, balj�ba Matthew egy fekete kakast. Mindk�t fi� k�nosan �gyelt r�, nehogy v�letlen�l r�l�pjen a f�ldre rajzolt vonalakra.

- �me - folytatta Desil, - ez a kakas testes�ti meg a kapcsolatot k�zted �s e haland�k k�z�tt. V�r�t neked adjuk, �s te �tkozd meg �tkeinket, hogy ki mag�hoz vesz bel�le, hozz�d k�rhozzon �ltala, �nmaga �s ut�dai is h�tszer heted�ziglen bez�r�lag! - azzal odal�pett az egyik t�lhoz, h�na al� szor�totta a r�m�lten verg�d� j�sz�got, �s egy mozdulattal �tv�gta a tork�t. Ahogy a v�r folyt a t�lba, �gy lettek az asztalon l�v� �telek egyre s�t�tebbek. Mire a kakas kim�lt, minden �tel megfeketedett. Az emberek r�m�lten h�k�ltek h�tra, de az eg�sz csak egy percig tartott, a k�vetkez� pillanatban a t�lc�k, t�lak tartalma ugyanolyan �nycsiklandoz�v� v�lt, mint amilyen el�tte volt.

- Egyetek! - adta ki a parancsot Desil, �s a d�gl�tt kakast odadobta a t�l mell�.

Az emberek t�tov�n b�multak hol az urakra, hol egym�sra, hol az �telekre, de hozz�ny�lni nem mertek. �m Ben �s Matthew beadott egy-egy t�ny�rka h�st Desil�knek, �s �k el kezdtek enni, s�t a csel�dek m�g Amelin sz�j�ba is dugtak egy-egy falatot, �gy a k�zn�p is b�tortalanul ugyan, de hozz�kezdett az �tkez�shez.

Egyed�l Malaz�rnak nem adtak semmit.

Malaz�r ord�tani szeretett volna, hogy vigy�zzanak, ne egyenek a h�sb�l, de mintha egy l�thatatlan k�z fogta volna be a sz�j�t, egy hangot sem b�rt kipr�selni mag�b�l. A leveg� fojtogat� lett sz�m�ra, mell�re mintha m�zs�s s�ly telepedett volna. Tehetetlen�l n�zte v�gig, hogyan fogyasztj�k el az �teleket az emberek, �s - �ntudatlanul ugyan, de - hogyan adj�k a lelk�ket a gonosznak. Mire v�geztek, a f�lelemnek m�g az �rny�ka is elm�lt r�luk, tekintet�k k�ny�rtelen lett, mosolyuk kegyetlen.

Ekkor a k�t ifjonc kiment, �s kisv�rtatva egy t�llal �s egy r�m�lten b�get� fiatal birk�val t�rtek vissza.

- �me, a term�s, �s minden �j hajt�s birtokunkon! Ez, �s h�tszer h�t nemzed�kig a term�s tizede a ti�d! - mondta Desil, �s bele�nt�tte a m�sik cs�cson elhelyezett t�lba a magvakat, gy�m�lcs�ket. Ahogy letette az �res t�lat, az ablakokon kereszt�l l�tt�k, hogy hatalmas f�ny villan fel valahol az udvaron. Malaz�r csak sejtette, hogy a felaj�nlott tized �g most el a pokoli t�zben.

Desil �jabb cs�cshoz l�pett, �s �tvette a b�r�ny k�tel�t. �v�b�l el�h�zta ism�t a t�rt, �s a kis j�sz�g nyak�hoz szegezte.

- �me, az ez �vi sz�l�tt! Ez, �s h�tszer h�t nemzed�kig minden �jsz�l�tt j�sz�g tizede a ti�d! - mondta �s �tv�gta az �llat tork�t. Amint a v�r kifolyt, �r�letes hangkavalk�d hallatszott arr�l, ahol az idei j�sz�gok tart�zkodtak. A pokoli t�z valamivel lassabban v�gzett az �llatokkal, mint a n�v�nyekkel.

Am�g a S�t�ts�g elem�sztette az �ldozatokat, Ben �s Matthew elment, �s most egy csontt� aszott gyermekkel t�rtek vissza. A kicsi nem lehetett t�bb �t-hat �vesn�l, ruh�i rongyokban l�gtak v�konyka termet�n. Gyenge volt, tal�n m�r j�rni sem b�rt, de ezt nem lehetett tudni, mert a k�t suhanc k�t oldalr�l fogta, szinte l�ba sem �rte a f�ldet. Beesett arcocsk�j�b�l dermedt r�m�lettel villogott el� hatalmas szeme, de s�rni nem mert.

Malaz�r ism�t nekifesz�lt az �t megb�kly�z� er�nek, de hi�ba. Elsz�rnyedve �s n�m�n volt k�nytelen szeml�lni az esem�nyeket.

A negyedik cs�csn�l Desil ber�ntotta mag�hoz a kisfi�t.

- �me, egy gyermek! Egy a hatsz�zhatvanhat �rtatlan l�lekb�l, melyet neked �ldozunk, �s nemzed�kenk�nt �ldozni fogunk h�tszer h�t nemzed�ken �tall!

�m miel�tt elv�ghatta volna a reszket� gyerek tork�t, elk�pzelhetetlen�l m�ly hang mordult fel. Olyan m�ly hang, mintha a f�ld gyomr�b�l sz�lalt volna meg. Mindenki h�tborzongva kapta fel a fej�t.

- Nem tetszik a Nagy�rnak a kiszemelt �ldozat - mondta Darhem.

- Honnan veszed, aty�m? - k�rdezte Desil.

- Nem hallod?

- T�l satnya! - m�rte v�gig fitym�l� arckifejez�ssel Draco a kicsit.

- Ne legy�l ostoba! - csattant fel az apja. - A l�leknek semmi k�ze a k�ls�h�z! - De az�rt kil�kte a kisfi�t a cs�csb�l.

- Valami azonban m�gsem tetszik a Nagy�rnak! - ingatta a fej�t Darhem. - Hozzatok m�sikat! - ki�ltotta oda az ifjoncoknak, mert a fenyeget� morg�s er�s�d�tt.

- Erre most nincs id�! - vitatkozott Desil, �s jelent�s�gteljesen r�n�zett Benre. A sz�ke suhanc b�lintott, �s h�tulr�l bel�kte Matthew-t. A morg�s megsz�nt.

- Mit akartok? - ki�ltott r�m�lten a fi�. - �n is a Nagy�r szolg�ja vagyok!

- Akkor �r�lj, hogy hamar egyes�lhetsz vele! - mondta kegyetlen vigyorral Desil, �s megragadta.

- Ne! Uram! Hozok m�sikat! Mi�rt pont engem? - rim�nkodott Matthew k�ts�gbeesetten, de hi�ba. B�rmerre n�zett, csak kegyetlen, szinte eszel�s tekinteteket l�tott maga k�r�l.

Kiv�ve Malaz�rt.

Malaz�r iszonyatos er�fesz�t�ssel pr�selte ki mag�b�l a hangokat:

- Engem!

- Mi van, kedves �cs�m? - ford�totta fel� lassan az arc�t Desil.

- El�bb v�gezz velem! - M�g mindig nehezen b�rt besz�lni.

- Sorra fogsz te is ker�lni, kedves �cs�m! Nem kell t�relmetlenkedned! - vicsor�tott r� Desil.

- Nincs sorrend - r�zta meg a fej�t Malaz�r. Most, hogy fel akarta mag�t �ldozni, egyre k�nnyebb lett a besz�d. - A var�zslat nem �rja el� az �ldozatok sorrendj�t. Vegy�l engem a fi� el�!

- Mi �rtelme lenne ennek? - vonta �ssze a szem�ld�k�t Desil.

- Mit akarsz? - k�rdezte Darhem is.

- Az utols� k�v�ns�gom, aty�m! - fordult fel� Malaz�r. - Esk�sz�m, nem pr�b�lkozok semmif�le v�dekez�ssel, amikor Desil v�remet veszi, de az az utols� k�v�ns�gom, hogy most �n k�vetkezzek!

- Mi�rt? - k�rdezte szigor� arccal Darhem.

- Nem akarom l�tni a gyermekek hal�l�t - b�kte ki v�g�l Malaz�r.

A pentagrammban �ll�k �sszevigyorogtak.

- Rendben van - gyakorolt kegyet Darhem.

Malaz�r bel�pett a cs�csba. Let�rdelt, �s felemelte az �ll�t, hogy Desil k�nnyebben hozz�f�rjen.

- �r�l�k, hogy nem fogadtad el az aj�nlatunkat - simogatta Desil vigyorogva Malaz�r nyak�t a t�rrel. - Az �rzelg�ss�ged csak gyeng�tette volna a csal�dot.

- Akkor irtsd ki min�l el�bb ezt a gyenges�get - n�zett a szem�be Malaz�r.

- Ahogy �hajtod, kedves �cs�m - hajolt meg g�nyosan Desil, azt�n kiegyenesedett. - �me, v�r�nk, az Anguis nemzets�g v�re! Neked aj�nljuk most, �s h�tszer h�t nemzed�ken �t minden nemzed�kn�l! - �s azzal elv�gta Malaz�r tork�t.

Gyorsan telt meg a kis t�l, �s Desil ut�na elengedte Malaz�r haj�t. Az ifj� lassan d�lt el, feje hangosan koppant a padl�n.

A t�lban a v�r megs�t�tedett. Fekete lett, mint a korom. �s p�r pillanat m�lva ragyog� f�nnyel izzott fel.

M�ly hang�, de f�jdalmas ki�lt�s t�rt fel a f�ld m�ly�b�l. A S�t�ts�g Ura tombolva robbant el� rejtek�b�l. Az iszonyatos l�tv�nyt�l mindenki sz�k�lve h�tr�lt, dobh�rty�juk majd' beszakadt az �that� �v�lt�st�l, �s sz�v�k megdermedt a borzalmas s�t�ts�gt�l, ami a Nagy�rb�l egyre sebesebben �radt sz�t a teremben.

De Malaz�rn�l megtorpant. Az ifj� v�re el�llt, tork�r�l viharos sebess�ggel t�nt el a r�s, csak egy �g� v�r�s cs�k jelezte a v�g�s hely�t. M�g gyenge volt, nem b�rt fel�llni, szem�t is alig-alig tudta kinyitni.

A Gonosz felfedezte, hogy legnagyobb ellens�ge fekszik el�tte. Hanyagolva a t�bbit ezt t�madta megsokszoroz�dott er�vel. �s egy pillanatra �gy is t�nt, hogy sikerrel, mert az ifj�t majdnem belepte a s�t�ts�g.

�m az �that� hang� m�ly �v�lt�s mell� �j hang vegy�lt, magas n�i hangon dal csend�lt fel, egyre hangosabban, hallhat� birk�z�sba kezdve a m�sik hanggal.

Ugyanakkor Malaz�r test�t f�ld kezdte belepni, ami elkeveredett az al�la felbugyog� v�zzel, v�g�l iszap bor�totta a fiatal lovagot tet�t�l talpig. �m ez az iszap f�nyt sug�rzott mag�b�l, ami visszaverte a Gonoszb�l �rad� s�t�ts�get.

- Ostob�k! - hallatszott, �s ez a m�ly hang megremegtette az emberek bens�j�t is, visszhangot vert a bord�ik k�z�tt, �s azzal a vesz�llyel fenyegetett, hogy sz�tveti a sz�v�ket. - �n vagyok a S�t�ts�g, el�r�bb val� vagyok, mint az Elemek!

�s ahogy ezt mondta, Malaz�r teste k�r� fon�dott a s�t�ts�g.

�m a magas n�i hang v�laszolt r�, �s v�lasz�ba bekapcsol�dott m�g egy n�i, �s k�t f�rfihang is.

- A t�rv�ny r�d is vonatkozik! - mondt�k, t�lharsogva a Gonosz hangj�t. - Nem bor�thatod fel az egyens�lyt!

�s ahogy ez elhangzott, Malaz�r felt�p�szkodott, iszapos test�t t�z bor�totta be, a l�ngokat heves sz�l mozgatta. Az ifj� a Gonosz fel� ny�jtotta karjait, �s kezeib�l el�t�rt a Feh�r F�ny.
Az emberek k�ts�gbeesve ord�toztak, kez�ket a f�l�kre tapasztott�k, de nem tudt�k magukt�l t�vol tartani a Gonosz hal�l�v�lt�s�t, melynek szele a falhoz szor�totta, vagy a f�ldh�z csapta �ket. �m miel�tt a Hang sz�trobbantotta volna haland� porh�vely�ket, �s elvette volna csellel elrabolt lelk�ket, a Feh�r F�ny legy�rte a S�t�t Hatalmat, egyben tartotta test�ket �s lelk�ket, �s er�t adott nekik az �lethez. �s �radt tov�bb, nekicsap�dott a Gonosznak, �s tasz�totta, tuszkolta le, egyre m�lyebbre �s m�lyebbre, m�g v�g�l a pokolb�li hatalom utols� �v�lt�ssel vissza nem t�rt oda, ahonnan el�m�szott.

V�ratlan volt a hirtelen r�juk t�r� csend �s nyugalom. Az emberek sz�l�t�tten t�p�szkodtak fel, fej�ket meg-megr�zva, mintha csak rossz �lomb�l �bredtek volna. �mulva n�ztek sz�t a romokban hever� teremben, �s ahogy visszat�rtek eml�keik, sz�gyenkezve ker�lt�k egym�s tekintet�t.

Malaz�r mell�n karba font k�zzel n�zett le f�ld�n hever� rokonaira. �k sokkal nehezebben t�rtek magukhoz, mint a t�bbiek, mert benn�k j�val t�bb volt a gonosz, �s k�zelebb is �lltak a S�t�ts�g Ur�hoz, �gy a Feh�r F�ny is intenz�vebben �rte �ket, mint m�sokat.

Draco szem�be t�rt vissza el�sz�r az �rtelem. T�gra nyitott szemmel b�mult nagyb�tyj�ra.

- Ez a F�ny volt akkor is! - mondta csod�lkozva. - A h�bor� v�g�n! Te csin�ltad?

Malaz�r nem sz�lt egy sz�t sem, csak b�lintott. Szigor� szemmel n�zte �ppen felt�p�szkod� b�tyj�t. Desil is meg-megr�zta a fej�t, mint az emberei. Mikor v�gre visszat�rt a szem�be az �rtelem, f�lelemmel vegyes csod�lkoz�ssal meredt az �ccs�re, de nem sz�lt hozz�, hanem a m�g mindig k�ba apj�nak igyekezett seg�teni.

Darhem egy id� ut�n mag�hoz t�rt, �s ugyanolyan tekintettel b�mult Malaz�rra, mint Desil.

- Ki vagy te, Uram? - k�rdezte tiszteletteljesen.

- Az Egyens�ly egyik �re - felelte nyugodt hangon Malaz�r.

Darhem - �s vele Desil - meghajolt. Draco �mul� szemekkel meredt r�juk, azt�n � is meghajtotta mag�t.

- Bocs�ss meg, Uram! - sz�lalt meg Darhem, �s a szavai �szint�n csengtek.

- Azt, amit eddig tett�l, vagy azt, ami m�g mindig benned �l? - k�rdezte komoran Malaz�r.

- Nem tudom, mi maradt bennem, �gy nem tudom, mi szorul bocs�natra - mormolta Darhem.

- M�g sok minden - mondta Malaz�r. - M�g t�l sok minden ahhoz, hogy gondolkod�s n�lk�l tudjak megbocs�tani.

- �s mennyi gondolkod�si id� kell neked, Uram? - k�rdezte al�zatosan, de eg�szen �rnyalatnyi t�relmetlens�ggel a hangj�ban Desil.

- Sz�lni fogok, ha elegend� - villant Malaz�r szeme a b�tyj�ra, mire az les�t�tte a szem�t.
Malaz�r m�g egy darabig elgondolkodva m�regette �ket, azt�n sarkon fordult.

- Hov� m�gy? - k�rdezte Draco.

- A K�gy�veremhez - vetette h�tra menet k�zben a f�rfi.

- Rem�lem, asszonyodnak nem esett baja! - ki�ltott ut�n Darhem.

- A ti �rdeketekben �n is - morogta maga el� Malaz�r.

Az emberek sz�lsebesen utat nyitottak el�tte, tiszteletteljesen meghajoltak fel�, de � nem foglalkozott vel�k. Hat�rozott l�ptekkel ment tov�bb.

K�t gyerek �llta el futva az �tj�t, Matthew �s az �ldozatnak sz�nt kisfi�.

- Uram! - dadogta Matthew. - K�sz�n�m, hogy megmentetted az �letemet!

Malaz�r csak biccentett, �s folytatta volna az �tj�t, de Matthew ism�t el�pattant.

- �s bocs�ss meg! Nem tudom, mi �t�tt bel�m, uram, hogy olyan kegyetlen�l viselkedtem!

- Megbabon�ztak. Nem te tehetsz r�la.

- Akkor h�t megbocs�tasz? - k�rdezte rem�nykedve a Matthew.

Malaz�r arc�n v�gre �tsuhant egy �rnyalatnyi mosoly. Fut�lag r�tette kez�t a fi� v�ll�ra, �s megszor�totta azt.

- H�t persze!

Matthew v�gre felszabadult mosollyal arr�bb �llt, de most a v�konyka kisfi� �llta el a lovag �tj�t.

- Mikor mehet�nk haza? - k�rdezte hatalmas szemeit r�f�ggesztve.

Malaz�r v�gigm�rte a cs�pp teremt�st, aki komolyan viszonozta pillant�s�t.

- M�g ma - mondta v�g�l.

A fi�cska egy b�lint�ssal vette tudom�sul a v�laszt, utat engedett neki, de az�rt igyekezett a lovag nyom�ban maradni. Nem volt k�nny� dolga, mert Malaz�r igencsak lend�letes l�ptekkel haladt.

A b�rt�nben a hangork�n nagyobb volt, mint el�z� alkalommal. A kis foglyok ugyan l�tni nem l�ttak semmit, de a Gonosz v�rfagyaszt� hangja eljutott hozz�juk is, �s most r�m�let�ben az a gyermek is s�rva fakadt, aki el�tte m�g f�sult k�z�nybe s�ppedt. Most, hogy valaki lej�tt a l�pcs�n, eszel�s sikongat�sokkal pr�b�ltak min�l t�volabb menek�lni a r�csokt�l.

- �llj! - ki�ltotta Malaz�r kezeit felemelve, �s minden bizonnyal b�b�jt is haszn�lt, hogy a gyermekek val�ban elcsendesedtek.

- V�ge van - folytatta az ifj�. - Mindj�rt kinyitom a r�csokat, �s amikor felmentek itt a l�pcs�n, hazarep�lt�k. Csak azok maradnak itt, akiknek nincs kihez menni, de azok sem a pinc�ben, hanem rendesen, mint m�sok. �rtett�tek?

Senki nem v�laszolt, csak imitt-amott hallatszott egy-egy szipog�s.

Malaz�r intett az els� r�cs fel�, �s az ajt� halk nyikordul�ssal kiny�lt. A gyerekek egy darabig csak b�mult�k, de eleinte nem hitt�k el, hogy a szabadul�s �tja nyitva �ll. Azt�n az egyik b�tortalanul el�re l�pett. �vatosan kimer�szkedett, �s nem t�rt�nt semmi. Nekib�torodva iramodott a l�pcs� fel�. Egy p�ran k�vett�k a p�ld�j�t, azt�n a t�bbi is. A v�g�n szinte egym�st letaposva igyekeztek kifel�.

Ahogy ki�r�lt az egyik cella, Malaz�r intett a k�vetkez� fel�, �s �gy sorba nyitotta ki valamennyit. Ut�lag kider�lt, hogy mind�ssze n�gyen maradtak a v�rban, mert nem volt hova menni�k, a t�bbiek rendben hazajutottak.

Amikor m�r egy gyermek sem maradt, csak akkor l�pett a veremhez. Helga ott �lt a f�ld�n, k�r�l�tte, rajta k�gy�k cs�szk�ltak, de �gy l�tszott, ez egy�ltal�n nem b�ntja a l�nyt, ellenkez�leg, mosolyogva simogatta egyik-m�sik fej�t. Amikor az �rny�kb�l �szrevette, hogy Malaz�r a verem sz�l�n�l �ll, feln�zett.

- �gy, ha megbar�tkozol vel�k, eg�szen aranyos j�sz�gok - mondta mosolyogva.

- Szeretn�k �n olyan isten teremt�s�t l�tni, akit te nem l�tsz aranyosnak - v�laszolt Malaz�r leguggolva. - Pontosabban nem szeretn�k l�tni. De �k - intett a k�gy�k fel� - ha nem is aranyosak, mindenesetre tiszteletrem�lt�k. Kiv�vt�k legm�lyebb nagyrabecs�l�sem.

- Nem tudom, mennyire �rtik, amit mondok - sz�lt Helga, - de mondd meg nekik, hogy
k�sz�n�m!

- K�sz�n�m! - fordult a nagy k�gy� fel� Malaz�r. Most m�r maga is hallotta, hogy p�rszasz�ul besz�l. - �s � is k�sz�ni - intett fej�vel Helga fel�.

- A K�gy�k Ura parancsolt, �sz mi teljesz�tett�k - felelt a k�gy�. - Nem j�r �rte k�sssssz�net.

- Ezt �n d�nt�m el - mondta nyugodtan Malaz�r. - H�l�b�l nem csak a K�gy�k Ura leszek, hanem a K�gy�k Bar�tja is. Ha kell, sz�razs�ggal, ha kell, �rv�zzel fogom megh�l�lni a seg�ts�geteket. �s most adj�tok ki �t!

A k�gy�k �trendez�dtek, �s h�tborzongat� l�pcs�t alkottak saj�t test�kkel. Helga �vatosan fell�pkedett rajtuk, �s amikor Malaz�r kez�be kapaszkodva v�gre fel�rt, visszafordult, �s meghajolt:

- K�sz�n�m, bar�taim! - mondta mosolyogva. - �g veletek!

- �g veletek - b�cs�zott Malaz�r is, �s csak � �rtette a pikkelyek gyors s�rl�d�s�nak zaj�b�l, hogy a k�gy�k is elb�cs�znak t�l�k.

Helga agg�dva pillantgatott fel Malaz�r arc�ba. Az ifj� komor volt, rettenetesen komor.
Amint fel�rtek az udvar szintj�re, Malaz�r t�tov�z�s n�lk�l ment fel tov�bb, a v�rfalra. Helga k�vette.

A fiatalember hosszan n�zte a t�jat, �s csak nagyon sok�ra fordult vissza, hogy a v�rudvarra is vessen pillant�st. Arca imm�r gy�l�lk�d�v� v�lt, csak nem lehetett pontosan tudni, hogy mit is gy�l�l annyira.

Helga v�gre halkan meg merte sz�l�tani.

- Mire gondolsz most? - k�rdezte.

Malaz�r nehezen sz�lalt meg.

- A t�rt�ntekre. Mi m�sra?

- Gy�zt�l.

- Gy�zt�nk. A Sz�vets�g gy�z�tt. Mellesleg te megmentetted az �letemet, amikor Desil elv�gta a torkom.

- Te meg az eny�met, amikor lel�ktek a k�gy�k k�z�.

- Nem tudtam, hogy parancsolni tudok nekik - vonta meg a v�ll�t Malaz�r. - �s te honnan tudtad, hogy mi t�rt�nik a nagyteremben?

- �n sem tudtam, hogy l�tok-hallok a f�ld�n �t - vonta meg a v�ll�t Malaz�rt ut�nozva a l�ny.

Malaz�r csak biccentve vette tudom�sul a hallottakat. M�g mindig a nagyterem fel� meredt komoran. Helga k�vette a tekintet�t.

- Gondolod, hogy kitiszt�totta �ket a F�ny? - k�rdezte.

- Igen. B�r maradt benn�k �gy is �ppen el�g gonoszs�g.

- Lehet. A v�r�kben van.

- H�t ez az - fordult a l�ny fel� lassan Malaz�r. Helg�nak felt�nt, mennyire s�padt most a fiatalember arca. - �s ha az � v�r�kben benne van, benne van az eny�mben is.

- Ne mondj ilyet! - csattant fel Helga. - Ez ostobas�g!

- Mi�rt? - Malaz�r l�tsz�lag nyugodtan k�rdezte ezt, de �rz�d�tt rajta, hogy majd' sz�trobban a visszafojtott fesz�lts�gt�l.

- Mert az! Nem a v�red d�nti el, ki vagy!

- Nem? - Az ifj� hangj�b�l most m�r egy�rtelm�en kihallatszott a kezd�d� d�h�ng�s. - N�zd meg �ket! Gonosz az ap�m, gonosz a fiv�rem, gonosz az unoka�cs�m is! Mi�rt �n lenn�k a kiv�tel?

- �k m�r r�g�ta sz�vets�gben �lltak a pokolb�li hatalmakkal - pr�b�lt v�laszolni Helga.

- Honnan tudhatom - folytatta Malaz�r �gyet sem vetve a l�nyra, - hogy nem t�r-e bel�lem is el� egy napon? Mit�l lehetek biztos abban, hogy nem leszek olyan, mint �k?

- Malaz�r…!

- �s ha m�g rosszabb is vagyok, mint �k? - morfond�rozott Malaz�r egyre hevesebben. - Ha rosszra haszn�ln�m a hatalmamat?

- K�rlek…!

- Honnan tudhatjuk, hogy nem �r�lt felel�tlens�g volt-e r�m b�zni a V�z Erej�t?! - ki�ltotta k�ts�gbeesetten a f�rfi. - Ki a megmondhat�ja, hogy nem fogom-e magammal r�ntani a Sz�vets�get is a s�t�ts�gbe?!

- �n! - ki�ltotta Helga. Malaz�r v�gre kezdett r� figyelni, de ez m�g rosszabb volt.

- Te?! Te, aki magad is megv�dolt�l azzal, hogy gonosz vagyok?! - t�madt a l�nyra Malaz�r.

- �n?! Mikor?

- Amikor meg�ltem Briant!!

Szikr�z� szemekkel meredtek egym�sra. Azt�n Helga lassan, nyomat�kosan f�zve a szavakat megsz�lalt:

- �n, Helga, a F�ld Erej�nek �rz�je �g�rem neked, hogy nem vesz rajtad er�t soha a gonosz, mert melletted �llok, �s t�vol tartom t�led.

- �s ha a bennem l�v� gonosz er�sebb lesz? - suttogta Malaz�r kikarik�sodott szemekkel.

Helga elmosolyodott, de mosoly�ban nem vid�ms�g volt, hanem er� �s f�l�ny. Malaz�r pedig visszaeml�kezett arra a hajdani t�l elejei �sszevesz�s�kre, amikor Helga, a n�gy elem egyik �rz�je legy�zte a m�sik h�rmat.

Igen. Az egyenl�ek k�z�tt Helga a leger�sebb.

Ha � vigy�z r�, nem t�r r� a S�t�t.

Ez a t�r�keny l�ny fog �rk�dni felette. �s Malaz�r nem b�nta. Ink�bb megk�nnyebb�ltnek �rezte mag�t, mintha s�lyos terhet vettek volna le a v�ll�r�l. �s megk�nnyebb�l�s�ben k�nny lepte el a szem�t.

M�r eml�kezni sem tudott r�, mikor s�rt utolj�ra. Nekik, Anguisoknak ez nem volt ill�, hiszen a gyenges�g jele. Most m�gis olyan j� �rz�s t�lt�tte el. Mintha a k�nnyekkel minden rossz is kimos�dott volna bel�le. Arc�t kez�be temette, lassan t�rdre rogyott, sz�les v�llait pedig egyre r�zta a zokog�s, aminek alig lehetett hangj�t hallani. Tal�n a k�nnyek a k�ts�geket is kimoss�k bel�le. Tal�n fel sem kellene innen kelnie…


Egy �r�kk�val�s�g telt el, mire meg b�rt nyugodni. �resnek �rezte mag�t, elt�ntek bel�le az �rz�sek, de most nem is hi�nyoztak. J� �gy.

Lassan fogta fel, hogy feje Helga �l�ben nyugszik, aki le�lt egy kisz�gell�sre, �s egyik karj�val k�nnyed�n �t�lelte �t, a m�sik kez�vel pedig l�gyan simogatta.

J� �gy.

�s m�gsem maradhat.

Felemelte a fej�t, hogy belen�zhessen Helga szem�be. Helga komolyan viszonozta a pillant�s�t, azt�n kez�vel v�gigsim�totta a f�rfi arc�t. Malaz�r �rezte, mik�nt t�nnek el az arc�r�l a k�nnyek nyomai.

- Menj�nk - mondta a l�ny.

- Menj�nk - felelte Malaz�r, azt�n fel�llt, �s hat�rozott l�ptekkel lefel� indult.
*
- �gy h�t ap�m �s b�ty�m K�gy�veremben maradt - fejezte be a besz�mol�j�t Malaz�r. - Hatalmuk j�csk�n lecs�kkent, �s azt sem titkoltam, hogy ha nagyobbra tenn�nek szert, a r�juk tett var�zslat azonnal jelezn� azt nekem. Amelin hatalm�t azonban megn�velt�k, �gy rem�lhet�leg nyugodtan nevelheti a fi�t.

- �s Draco? - vetette k�zbe Godrik.

- �t elk�s�rt�k a kir�lyhoz. �fels�ge ill� m�don fogadta m�sodunoka�ccs�t, �s gondoskodik arr�l, hogy hasznos t�masza legyen a tr�nnak.

- Teh�t ez�rt j�ttetek ilyen k�s�n - jegyezte meg Hedvig. - Nehezen haladhattatok hazafel�.

- Id�n nagyon hamar j�tt a t�l - f�zte hozz� az �reg.

- Nehezen haladtunk - hagyta helyben Malaz�r. - De v�g�l ide�rt�nk, �s csak ez sz�m�t.

- Igaz - mosolygott r�juk Hedvig. - T�nyleg, mi lett a n�vtelen unoka�cs�d sorsa?

- Megkeresztelt�k - somolygott az ifj�.

- Na �s? - s�rgette Hedvig. - Mi lett a neve?

A fiatal lovag szinte sz�gyell�sen fordult el, de Helga megsz�lalt helyette:

- Amelin szerint olyan f�rfi nev�t kellett kapnia a kicsinek, aki feln�ttkor�ban p�ldak�pe lehet. Sz�val: Malaz�r lett!

Malaz�r erre m�r igaz�n elpirult, �s ez, no meg az im�nt elhangzottak cseng� kacag�sra ingerelt�k a t�bbieket.
Csak az �reg meredt maga el�, mikor a t�bbiek m�r visszavonultak, �s morogta elgondolkodva:

- M�g Helga mellette �ll…