4. fejezet   De van, ami sohasem v�ltozik

Attila Lia mell� �lt �s �bresztgetni kezdte, amire Lia semmilyen reakci�t nem mutatott. Vizsg�lni kezdte, de minden jel arra utalt, hogy nagyon m�lyen alszik az �r�ja szerint m�r 14 �r�ja. Igen ez m�g t�le is szokatlan, mert egy�bk�nt 6, ha nagyon f�radt 10 �r�t alszik, azt is f�l�ber �llapotban. Minden nagyobb pisszen�sre, hangra fel�bred. �s most b�rmilyen zajt is csapnak nem reag�l r�.

- Volt b�rmilyen panasza? B�rmi, ami erre utalhatott?

- Mondta, hogy f�radt, de ezen nem is csod�lkoztam, hiszen tegnapel�tt este aludt 3 �r�t �s az �ta semmit.

- Gondolkodj, Vik, biztos vagy benne?

- Igen, tegnap este volt egy bevet�s�nk, kb. kett� �ra fel� �rt�nk haza. Akkor mondta ezt, de nem panaszkodott semmire, csakhogy f�radt. Nem is gyanakodtam. Nem j�tt le reggelizni, azt�n eb�delni sem, ami m�g belef�rt, de azt�n egy f�l�r�ja felt�nt, hogy m�g ma nem is l�ttam �s nem b�rtam felk�lteni, azt�n sz�ltam neked.

- Az esti bevet�sen minden rendben volt?

- Igen, nem is voltunk vesz�lyben, v�gig a kocsib�l figyelt�k a fejlem�nyeket �s nem is t�rt�nt semmi olyan, ami beavatkoz�st ig�nyelt volna.

- V�gig egy�tt maradtatok?

- Igen.

- B�tyus! – h�vta az �r�n kereszt�lt P�tert Attila.

- Cs� �csi, neked nem �gyban lenne a helyed? – viccel�d�tt P�ter.

- Figyu, hol vagy most? – k�rdezte Attila komolyan.

- Baj van? – k�rdezte, mikor hallotta az �ccse komoly hangj�t.

- Igen. Li�t be kellene vinni a k�rh�zba.

- 5 perc �s ott vagyok. – v�laszolta P�ter �s Attila hallotta a f�k �s a g�zped�l hangj�t.

- Eg�szben �rj ide, ha lehet! – mondta Attila.

5 perc m�lva, ahogy P�ter �g�rte a kocsi lef�kezett a h�z el�tt, Attila, Viktor az eszm�letlen Li�val m�r a bej�rat el�tt �lltak. Lia egy takar�val volt betekerve �s �ppen Attila �l�ben volt. Viktor be�lt a h�ts� �l�sre �s Lia haj�t cir�gatta. Nagyon agg�dott az � egyetlen h�gocsk�j��rt. Attila az any�s�l�sen �lt, P�ter pedig padl�g�zzal sz�guldott a k�rh�z fel�. A k�rh�zba �rve Istv�n �s Vir�g m�r �t is vett�k a beteget, �s z�rt ajt�k m�g�tt vizsg�lni kezdt�k a l�nyt, �s igaz�b�l semmit nem tal�ltak. Semmi m�st nem tal�ltak csak azt, hogy a l�nyt nem tudj�k fel�breszteni, de semmit nem tal�ltak az ok�ra. A h�rom f�rfi a v�r�ban hol �lt, hol j�rk�lt. Hol a kez�vel, hol a l�b�val kopogtak. A legrosszabbul Attila viselte a dolgokat. Egyik pillanatban m�g �lt a m�sik pillanatban fel�llt �s d�vadk�nt pr�b�lt bemenni a vizsg�l�ba. P�ter, aki pont az ajt�ban �llt meg�ll�totta.

- Hova m�sz? – k�rdezte az �ccs�t. Kb. 3 �r�ja lehettek ott �s ez volt az els� mondat, amit egym�shoz sz�ltak.

- Be, oda! – mutatott az ajt�ra Attila.

- Minek? – k�rdezte P�ter.

- Mert orvos vagyok.

- �s?

- �s nem b�rom a v�rakoz�st.

- Minek menn�l be? Ott van Vir�g �s Istv�n. Nem b�zol benn�k?

- De igen, de…

- De mi? – k�rdezte Robi ism�t. – �lj le a seggedre, �s maradj nyugton! – ekkor j�tt ki az ajt�n Vir�g. Viktor is fel�llt.

- Ilyen m�g nem volt! – mondta Vir�g. – Tan�cstalan vagyok. Semmi elv�ltoz�s csak eg�szen egyszer�en nem tudjuk fel�breszteni, alszik, csak ennyit tudunk �s semmi t�bb. Egyel�re megfigyel�s alatt tartjuk, m�st nem tehet�nk. – mondta Vir�g, majd otthagyta a fi�kat �s a mosd�ba ment, ahol mag�ra z�rta az ajt�t �s a f�ldre cs�szva zokogni kezdett. Zokogott, mert nem tudott seg�teni a bar�tn�j�n �s agg�dott �rte.

Igaz nem r�g�ta ismert�k a l�nyt, m�gis mindenki szerette �s kedvelte a l�nyt. Volt benne vid�ms�g, �let, �radt bel�le a szeretet, a nyugalom. Egy olyan egy�nis�g, akivel b�rmikor b�rmiben lehetett sz�m�tani. Amikor a BK1 tagjai megtudt�k, mi t�rt�nt, amint tudott mindenki a k�rh�zba ment. Attila elt�nt, mindenki azt hitte, hogy hazament, k�zben pedig esztelen m�dj�ra sz�guldozott a v�rosban. Anik� Alex t�rsas�g�ban �rkezett meg. Andr�s pedig j�val k�s�bb �rkezetett a t�bbiekn�l. Csak �k h�rman v�rakoztak a szoba el�tt hajnali 4 k�rny�k�n. A t�bbiek vagy hazamentek pihenni, vagy kaj�t �s k�v�t ker�tettek el�. Mindannyian tudt�k, hogy semmit sem tehetnek a l�ny�rt, m�gis �gy �rezt�k, ott kell lenni�k.

- Ez fura, nem? – k�rdezte Andr�s.

- Pont olyasmi, mint a szimbi�zis P�ter �s Mil�n eset�ben a baleset ut�n. – mondta Anik�.

- Igen, Anna �s te k�zted is volt egy p�r hasonl�. – mondta Alex is.

- De neki nincs ikertestv�re.

- �s a b�tyja is j�l van.

- Mi folyik itt?

- Tan�cstalan vagyok. – mondta Anik�.

- Mindenki az Anik�, nem csak te.

- Apa! – sz�lt az �r�n kereszt�l Attila hangja.

- Szia! Hallgatlak.

- Be tudn�l j�nni a rend�rkapit�nys�gra?

- Rend�rkapit�nys�gra? Minek? – k�rdezte Andr�s meglep�dve.

- Letenni az �vad�kot. – v�laszolta Attila.

- �vad�kot? Ki�rt? Mi�rt?

- �rtem. Letartoztattak sz�guldoz�s�rt.

- Micsoda? – lep�d�tt meg Andr�s. – Azonnal megyek. Jaj, ez a l�k�tt k�ly�k… - int�zte a szavait a t�rsainak. Akik meglep�dve n�ztek r�. �s p�r perccel k�s�bb m�r �ton volt a kapit�nys�g fel�. N�h�ny pap�rmunka �s kb. 2 �r�val k�s�bb Attila m�r �jra szabad ember volt.

- 200 Є? M�gis mit csin�lt�l? – morgott Andr�s Attil�val.

- Semmit.

- Attila!?

- J�, j� 300 km/h kicsit sok volt nekik.

- Kicsit sok? – k�rdezte Andr�s megh�kkenve. – Tudod mit, ink�bb hagyjuk a t�m�t, menj�nk haza, holnap nagy m�t�t v�r r�d, nem �rtana egy keveset aludnod sem. – Attila Andr�s el�tt ment a motorral, sz� n�lk�l ment fel a szob�j�ba, majd �jra lezuhanyozott �s az �gy sz�l�re �lt �s csak n�zett a s�t�tbe. Gondolatban eg�szen m�shol j�rt, a k�rh�zi szob�ban Lia �gya mellett.

- Ne agg�dj miatta. – mondta Anna, aki Attila mellett �lt az �gyon.

- Mi az, hogy ne agg�djak miatta? Mintha az olyan k�nny� volna. Vagy te tudsz valamit, amit �n nem?

- Igen tudok.

- Tudom, b�zzak benned. – Anna puszit adott a fia homlok�ra �s elt�nt. Attila egy �ra m�lva ism�t �ton volt, most a k�rh�zba tartott pontosan egy �r�ja volt h�tra a m�t�tig �s azt Li�val szerette volna t�lteni. A k�rteremben Lia �gya mellett Viktor horkolt �s Attila megfogta a v�ll�t, majd kicsit megszor�totta, hogy fel�bredjen, erre Viktor felijedt.

- Nyugi, csak �n vagyok! Ne haragudj, nem akartalak felijeszteni. – mondta neki Attila.

- Nincs semmi baj.

- Van valami v�ltoz�s?

- Nincs.

- Az n�ha j�! – pr�b�lta Viktort vigasztalni Attila, t�bb-kevesebb sikerrel.

- �s te, mit keresel itt ilyen kor�n?

- Egy �ra m�lva m�t�m a kiscsajt!

- T�nyleg el is felejtettem. Aludt�l te egy�ltal�n valamennyit? – k�rdezte Vik gyanakodva. Attila megr�zta a fej�t.

- Ennyire l�tszik? – k�rdezte.

- El�gg�.

- Te sem panaszkodhatsz! Figyelj, itt az orvosi szoba bel�p�je a folyos� v�g�n balra. A nevem az ajt�n. – adta oda a kis k�rty�t Attila Viktornak. - Menj nyugodtan, zuhanyoz le, �lt�zz �t, vegy�l emberi alakot, addig �n itt maradok a h�goddal �s a k�rh�zat sem kell itt hagynod.

- Rendben van �s k�sz�n�m. – fogadta el az aj�nlatot Vik. Majd kettesben hagyta Li�t Attil�val. A l�ny m�g mindig b�k�sen szuszogott ezzel csak az volt a probl�ma, hogy senki sem tudta fel�breszteni. Viktor egy f�l�ra zuhanyz�s ut�n k�t k�v�val a kez�ben t�rt vissza.

- Vau. �letment� vagy! – �r�lt meg Attila a k�v�nak.

- Biztos j� �tlet �gy m�tened? – agg�dott Attil��rt �s ennek hangot is adott.

- M�rmint mire gondolsz? Hogy nem aludtam?

- Igen, arra.

- Volt m�r enn�l rosszabb is. Nem lesz baj. Az ilyen probl�m�k a m�t�n k�v�l maradnak.

- Biztos vagy benne?

- Igen.

- Attila! – sz�lt Istv�n hangja Attila �r�j�n kereszt�l.

- Egen? – v�laszolt a sr�c.

- 20 perc m�lva kezd�dik a m�t�t. Nem k�sz�nsz be a l�nynak?

- De igen. K�sz. – majd szomor�an el�sz�r Li�ra, majd Viktorra n�zett. – Mennem kell!

- Menj csak. Mit szok�s mondani ilyenkor egy orvosnak.

- Nem tudom, de szor�ts �rt�nk, nem lesz egyszer� m�t�t.

Attila elment �s bek�sz�nt a kisl�nynak. Aki �r�mmel fogadta, de egy�ttal �szre is vette, hogy Attil�t nyomasztja valami �s meg�g�rtette vele, hogy a m�t�t ut�n elmondja mi�rt szomor�. A f�rfinek egy kicsit enyh�lt a szomor�s�ga, valahogy ez a l�ny mindig kicsikar mag�nak egy mosolyt. „A f�rfiak odalesznek �rte, ha majd feln�!” – gondolta mag�ban mik�zben bemosakodott. Lassan kezdet�t vette a bonyolult m�t�t, ami t�bb mint 13 �r�n �t eltartott. A m�t�t v�gezt�vel Attila a v�r�teremben �l� sz�l�kh�z ment.

- J� napot! – k�sz�nt�tte a f�rfi a sz�l�ket, azok, amint megl�tt�k Attil�t fel�lltak.

- Doktor �r! – k�sz�nt�tt�k �t. Attila el�gedetten elvigyorogta mag�t.

- A m�t�t siker�lt. A rehabilit�ci� ut�n az �n�k l�nya �jra tud, majd j�rni.

- K�sz�nj�k, doktor �r.

- Ez a dolgom.

- Bemehet�nk hozz�?

- M�g alszik, de nyugodtan. K�rem, ne f�rassz�k ki, ha fel�bred! Nagyon sok pihen�sre van sz�ks�ge!

- �rtett�k �s k�sz�nj�k!

- Tov�bbi sz�p napot! – k�sz�nt el Attila, majd a k�vetkez� �tja Danihoz vezetett.

- Hali! – l�pett be az ajt�n.

- Szia Ati! – �r�lt meg Dani a l�togat�j�nak.

- Hell� �csi! – k�sz�nt P�ter is.

- Ne haragudjatok, azt nem gondoltam, hogy a m�t�t ennyire elh�z�dik.

- Semmi baj, j�l elbesz�lgett�nk. A csomagokat m�r kivitt�k, csak t�ged v�rtunk. – mondta P�ter.

- Akkor menj�nk! Neked meg nem szabad meger�ltetned magad.

- Ok�, m�r mindenki elmondta, felfogtam. – morgol�dott a fiatalabbik fi�. Mindh�rman kifel� tartottak a kocsihoz. Dani el�mult az ez�stsz�n� Lexus kocsi l�tv�ny�t�l, amelynek m�r a h�rom ajtaja felnyit�dott, P�ter m�g a l�pcs�r�l megnyomta a t�vir�ny�t�t, ami azt nyitotta.

- Picim. – mondta P�ter. – Bemutatom Danit. Dani, bemutatom az �n picik�met.

- Vau! – esett le Dani �lla.

- Na besz�ll�s! – mondta Peti. Mire Dani a h�ts� �l�sre, Attila az any�s �l�sre m�g P�ter a vezet� �l�sre �lt. Dani a bels� berendez�s l�v�n is �muldozott, mert minden l�tez� extr�val fel volt szerelve. A hangsz�r�b�l, mint mindig most is �v�lt�tt a modern t�nczene, ahogy azt Peti nevezi. A kocsi dorombolni kezdett, majd �ton volt A fiatal sr�c �j otthona fel�. A kocsiban Attila �gy, ahogy volt m�t�s z�ld egyenruh�ban elaludt az �v�lt� zene ellen�re is. Peti mosolyogva n�zte az �ccs�t, aki nyugodtan szuszogott mellette. „Jaj, �csk�s, te t�nyleg nem v�ltozol!” – gondolta mag�ban, az �l�st h�trahajtotta, �gy Attila v�zszintesbe ker�lt. Daninak nagyon tetszett a h�z, az udvar, a szob�ja �s minden, ami ehhez a csal�dhoz k�t�tte. J�l �rezte mag�t �s �r�lt, hogy v�gre otthonra tal�lt. A doktorok tan�cs�ra felvonult a szob�j�ba �s fek�dt az �gyon �s hossz� id� �ta el�sz�r igaz�n j�t �s sokat aludt. Mivel P�ternek nem volt sz�ve fel�breszteni az �ccs�t, ez�rt hagyta �t aludni, kb. 3 �r�t aludt, ek�zben k�tszer is megj�rt�k a k�rh�zat, de Attila pont akkor �bredt fel, mikor a b�tyja a tankol�s ut�n vissza�lt a kocsiba.

- Szerbusz Csipker�zsika!

- Hahaha… - morgol�dott Attila. – az �l�s eredeti helyzetbe ker�lt vissza. – Mi t�rt�nt?

- Elaludt�l, �tk�zben hazafel�. �s mivel nem volt sz�vem megzavarni b�k�s a ny�lcsorgat�sod, amit egy�bk�nt te fogsz kitiszt�tani, kicsit m�g utazgatt�l velem. Mellesleg, ha haza�r�nk bez�rlak a szob�dba m�g legal�bb 3 �r�ra.

- De nekem most be kell mennem ellen�rizni a kis betegemet.

- Istv�n ellen�rzi helyetted, te pedig aludni fogsz, k�l�nben…

- K�l�nben?

- Elkobzom a motorodat.

- Hogy mi? Jaj, b�ty� m�r nem vagyunk gyerekek.

- De van, ami sohasem v�ltozik. – mosolygott P�ter az �ccs�re.