1. fejezet


A k�t f�rfi olyan cs�ndben osont az erd�ben, hogy a f�ld�n matat� kis m�kus csak az utols� pillanatban vette �ket �szre. A kis �llat vill�mgyorsan rohant fel a f�ra, �s csak a biztons�got ny�jt� magass�gb�l n�zett vissza.
F�l�slegesnek bizonyult a m�kus �vatoss�ga, a k�t f�rfi szemmel l�that�an �gyet sem vetett r�, b�r nyilv�nval� volt az �bers�g�k. Fesz�lt figyelemmel p�szt�zt�k a f�ldet, a f�k oldal�t. L�tszott, hogy nem el�sz�r j�rnak erd�ben, �s az is, hogy a nyomolvas�s sem �jdons�g nekik. Szem�k pillanatok alatt tal�lta meg a legpar�nyibb jelet is, �gy folyamatosan tudtak haladni.
K�zrefogt�k a m�s sz�m�ra szinte l�thatatlan �sv�nyt, amelyet k�vettek. A fekete haj� f�rfi hossz� t�rt, a sz�ke kardot tartott a kez�ben. Hossz� �juk h�tukon fek�dt, a s�r� erd�ben nem tudt�k volna haszn�lni. M�g a t�r �s a kard is bele-beleakadt a bokrokba, �s ha azokat v�gt�k volna fegyvereikkel, jobban haladtak volna. De nem haszn�lt�k, csak k�szenl�tben tartott�k, �s ha beleakadt valamibe, zaj n�lk�l szabad�tott�k ki.
Nagyvadra vad�sztak? Vagy emberre?
Mindkett�re.
*
El�z� nap egy hal�lra r�m�lt sz�n�get� esett a hegy l�b�n�l megb�v� erd� m�lyi kunyh�ba.
- Egy medve! - mes�lte nekik. - Egy v�rmedve! Meg�lte a szamarunkat, azt�n Boglyas Dant, aki szembefordult vele, hogy elmenek�lhessen a csal�dja. Azt hitt�k, megeszi, de nem! �v�lt�tt felette egy darabig, azt�n nekiesett a f�knak, amikre felm�sztunk. �gy r�zta, hogy kis h�ja, hogy le nem est�nk. Sz�tverte az egyik hut�t, azt�n megint r�zta a f�kat, �gyhogy Kicsi Bo le is esett. Az a d�g meg sz�tt�pte szeg�nyt. �s �v�lt�tt. Eg�sz id� alatt �v�lt�tt - kapott a f�l�hez a szerencs�tlen, mintha m�g most is hallan� azt az �v�lt�st. - Nagyon-nagyon sok�ra ment el, �s mi m�g szinte napnyugt�ig hallottuk a hangj�t. Csak m�snap reggel mert�nk lej�nni a f�kr�l, �s �ppen temett�k az elhunytakat, amikor berontott k�z�nk. Visszaj�tt. Azt m�g l�ttam, hogyan �ti le egy �t�ssel Hannah-nak a fej�t, de �n bizony nem n�ztem tov�bb, nyakamba kaptam a l�bam, �s futottam, ahogy csak b�rtam.
A f�rfi m�g mindig remegett az �t�ltek hat�s�ra. Kormos arc�b�l el�villan� szeme nagyra t�gult a retteg�st�l, ami k�t napja a nyak�ba akaszkodott. Hedvig meleg levest ny�jtott neki egy cs�sz�ben, a sz�n�get� h�l�san fogadta el.
- Mekkora volt az a medve? - k�rdezte Malaz�r.
- Hatalmas! Ahogy k�t l�bra �gaskodott, Boglyas Dan csak a mell�ig �rt, pedig � olyasmi termet� volt, mint ti, ifiurak.
- �s a sz�ne? - faggatta Godrik.
- Barna. Hatalmas barna h�m.
- Merr�l ment a t�borotokba?
J� darabig eltartott, mire tiszt�zni tudt�k, hogy a medve val�sz�n�leg az erd� m�ly�b�l t�rt el�, m�ghozz� �gy, hogy ha egyenesen halad tov�bb, a legel�k�n kereszt�l a k�zeli faluba jut, Ditch Valleybe.
Az �reg, Malaz�r �s Godrik �sszen�ztek. Ez rossz h�r volt, nagyon rossz. Ha a falubeliek tudom�st szereznek a v�rmedv�r�l, akkor �sszefognak, �s el tudj�k puszt�tani. Vagy �rtes�tik kegyurukat, Lord Archibaldot, �s � rendeli el a vad�szatot a fenevadra. De ak�r egyik m�don, ak�r a m�sikon �lik meg, addig m�g nagyon sok ember �s j�sz�g fog elpusztulni. A h�zi�llatokn�l csak egy teremtm�ny v�dtelenebb: az ember.
- Azonnal �rtes�teni kell a falubelieket, vagy Lord Archibaldot - mondta az �reg.
- Vagy nek�nk kell megkeresn�nk a medv�t - v�lte Godrik.
- Vagy mindkett� - mondta Malaz�r. - Id�be telik, mire megtal�ljuk a medv�t, addig sz�lni kell a p�sztoroknak meg a falubelieknek. Lord Archibaldot sem �rtana riasztani.
- Nem �rt a fegyveres v�delem a parasztoknak - b�lintott Godrik.
- No meg min�l t�bb vad�sz, ann�l biztosabb az eredm�ny - tette hozz� Malaz�r.
- Nem kell t�bb vad�sz - vonta meg a v�ll�t Godrik. - Te meg �n elb�nunk vele.
- Amint megtal�ljuk. De most nem tudjuk, hol van.
- Mi�rt veszitek olyan biztosra, hogy meg kell �lni? - sz�lt bele Helga.
Mind a n�gy f�rfi r�n�zett. A sz�n�get� csod�lkozott, hogy egy ilyen hossz� haj� le�nyz� belekotyog a f�rfiak besz�lget�s�be, de a t�bbiek term�szetesnek vett�k. Malaz�r t�relmesen magyar�zni is kezdte:
- Mert ez egy v�rmedve. Ha egy medve r�kap arra, hogy embert �lj�n, nem szokik le r�la, m�g mindenkit ki nem irt, vagy meg nem �lik.
- Tudom, mi az a v�rmedve - tett a kez�vel egy elh�r�t� mozdulatot Helga. - De honnan tudj�tok biztosan, hogy ez a medve az?
- Nem hallottad, mit mes�lt ez a j�ember? - k�rdezte Godrik.
- Az m�g nem bizony�t�k.
- H�rom halott nekem bizony�t�k - morogta a sz�ke ifj�.
- �s visszament - tette hozz� Malaz�r. - A v�rmedv�re jellemz�, hogy addig j�r vissza egy ter�letre, m�g mindenkit el nem puszt�t.
- Csakhogy a v�rmedve megeszi az �ldozatait - vetette ellen Helga. - Ez viszont nem.
- T�nyleg nem - mondta Godrik, �s a sz�n�get�re n�zett.
- Nem - r�zta meg a fej�t az idegen. - �gy v�lt�k, meg akarja, de valami�rt m�gsem.
- Bel�j�k harapott? - faggatta a l�ny.
- Sz�j�ba vette �ket, de azt�n kil�kte, �s ord�tott.
- Ez nem v�rmedve - jelentette ki hat�rozottan a l�ny.
- Mire alapozod? - k�rdezte az �reg.
- El�sz�r is, nem is hallottunk ezen a k�rny�ken v�rmedv�r�l. El�g val�sz�n�tlen, hogy most a semmib�l itt teremne egy. Azt�n meg hogy nem evett az �ldozatokb�l. F�j valamelyik foga, az�rt vadult meg.
- A foga? - visszhangozta Godrik. - Ez nevets�ges!
- Egy�ltal�n nem - v�laszolta kim�rten Helga. - �lland� f�jdalomban �lhet mostan�ban, r�ad�sul nem is tud enni t�le. Az �hs�g arra �szt�nzi, hogy meg�lj�n a k�rny�k�n mindent �s mindenkit, de a f�j�s foga miatt hi�ba van ott el�tte a h�s, m�gis �hen marad. Ett�l persze m�g d�h�sebb lesz.
A t�bbiek elgondolkodtak. El�g �szszer�nek hangzott a magyar�zat. �m…
- Ez sajnos nem v�ltoztat a dolgokon - mondta Malaz�r. - Teljesen mindegy, mit�l ilyen, vesz�lyt jelent emberre, �llatra.
- Csud�t! Csak meg kell gy�gy�tani!
- Hogyan?
- Vannak nagyon j� f�zeteim foggyullad�sra!
- No �s hogy k�pzeled? Oda m�gy hozz�, mondod neki, hogy "Medve uras�g, l�gy sz�ves �lj le, m�g megvizsg�lom a fogaidat"?
- El is lehet k�b�tani.
- Hogyan?
- Eg�sz egyszer� m�dszerekkel.
- �s meddig tartan�d k�bulatban? Napokig? Hetekig?
- Ameddig sz�ks�ges. �s ahogy gy�gyulna, �gy szel�d�lne is.
Malaz�r nem v�laszolt. A Mester, aki eddig a t�bbiekkel figyelte kettej�k sz�p�rbaj�t, most k�rd�n n�zett r�.
- Hogy v�lekedsz?
- T�l kock�zatos - b�kte ki Malaz�r.
- Magam is amond� vagyok - b�lintott az �reg.
Helga hevesen el�re l�pett.
- Mester! Legal�bb hadd pr�b�ljam meg!
- Nem lehet - n�zett r� sz�nakozva az �reg.
- De h�t mi�rt nem?
- Hallottad, l�nyom. T�l kock�zatos.
- Mert Malaz�r azt mondja? Att�l m�g egy�ltal�n nem biztos!
- Igaza van neki. Te is tudod.
Helga k�ts�gbeesetten n�zett egyik�kr�l a m�sikukra, de hi�ba. M�g Rowena is - aki nem avatkozott bele - csak sz�nalommal n�zett r�.
- De hiszen ez egy medve! - ki�ltott fel k�ts�gbeesetten a l�ny. - Nem mondhatj�tok ki csak �gy a hal�los �t�let�t!
- Helga! - sz�lalt meg Godrik. - Ez a medve meg�lt h�rom embert!
- De csak k�nj�ban! Nem rosszindulatb�l! �s nem is evett bel�l�k! Meg kell pr�b�lni meggy�gy�tani!
- Nem - mondta r�viden Malaz�r, �s ez az egy sz� t�nyleg �gy hallatszott, mint egy �t�let.
Helga leveg� ut�n kapkodva n�zett Malaz�r szem�be.
- Musz�j! - hadarta ut�na hevesen. - Megmentett! Amikor elmentem t�letek, befogadott! Nem is aludt t�li �lmot, hogy tudjon engem etetni! Bet�rte a foly� jeg�t, halat hozott… Meleg�tett! Vigy�zott r�m!
- Nem biztos, hogy ez a medve volt - mondta Malaz�r csendesen.
- De lehet! - ki�ltotta a l�ny. - H�t nem �rted? � is csak egy isten teremtm�nye! H�l�val tartozom neki!
- Nem.
- Hogy lehetsz ilyen? Hogy nem tiszteled az �letet?
- Az emberek�t jobban tisztelem, mint egy medv��t.
- K�sz�v� vagy! �rz�ketlen k�sz�v�, mint az ap�d�k! - kiab�lta szinte mag�n k�v�l a l�ny.
Malaz�r arca megkem�nyedett, szeme hideg lett.
- Nem - jelentette ki, �s ahogy mondta, Helga �rezte, hogy ez a v�gleges v�lasz.
A l�ny �k�lbe szor�totta a kez�t, �gy t�nt, mindj�rt mond valami borzalmasat, de azt�n sarkon fordult, �s kiviharzott a szob�b�l.
Mindannyian Malaz�rra n�ztek, de csak a sz�n�get� sz�lalt meg:
- Igencsak sz�jas v�szoncsel�d! Megvered, uram?
Malaz�r r� sem n�zett az idegenre, �gy mondta:
- Nem. �s vigy�zz, nehogy az �rn� f�l�be jussanak az eff�le javaslataid.
A sz�n�get� ijedten h�zta �ssze mag�t, �s bizalmatlan pillant�st vetett hol az ajt�ra, amelyen kereszt�l Helga t�vozott, hol Malaz�rra. �m az ifj� nem foglalkozott vele tov�bb.
- Akkor Helg�ra nem lehet sz�m�tani - mondta.
- Mindegy - mondta az �reg. - Akkor n�lk�le oldjuk meg.
- N�lk�le - b�lintott Godrik. - Akkor te, Mester, menj a faluba, �s figyelmeztesd �ket. Rowena, te menj Lord Archibaldhoz. Mi ketten Malaz�rral a medve nyom�ba ered�nk.
- Ne! - vetette k�zbe Malaz�r. - A Mester menjen a lordhoz. Asszonyszem�ly szav�t nehezebben hiszik el, mint egy tiszteletrem�lt� id�s ember�t.
- Igaz! - b�lintott Godrik. - Akkor Rowena, te m�sz a faluba!
- �s velem mi lesz? - kottyantotta k�zbe a sz�n�get�.
- Te? - sim�totta meg az �ll�t Godrik. - V�laszthatsz, hogy itt maradsz, m�g vissza nem j�v�nk, vagy elm�sz a m�sik �rn�vel a faluba.
- Megyek a m�sik �rn�vel! - v�gta r� azonnal a j�ember. A Mester �s Godrik fut�lag �sszemosolyogtak, Malaz�r pedig �gy tett, mint aki ezt nem vette �szre. Rowena azonban v�gre megsz�lalt:
- Jobb is. A falubeliek jobban fognak hinni nek�nk, ha velem j�n ez az ember is.
- Val�ban - der�lt fel egy pillanatra Godrik, azt�n v�gigm�rte a sz�n�get�t. - Tudsz lovagolni?
- Nem.
- H�t akkor most megtanulsz. Induljunk!
- Mindj�rt. Csak az�rt elb�cs�zok Helg�t�l - mondta az �reg, azzal kiment a szob�k fel�.
Rowena megcs�v�lta a fej�t, Godrik pedig megvonta a v�ll�t. Mindny�jan tudt�k, hogy az �regnek Helga a kedvence, �s most megpr�b�lja r�besz�lni. Csak Malaz�r arca maradt k�z�mb�s. � t�ls�gosan j�l ismerte a l�nyt ahhoz, semhogy b�zott volna az �reg siker�ben.
�m k�t pillanat m�lva m�r meg is jelent a Mester feld�lt arccal.
- Nincs! Sehol sincs!
- Kicsoda? Helga? - ki�ltott Godrik.
- Hogyhogy? - l�pett el�re Rowena is.
- Megkeresi - mondta Malaz�r.
- Kit?
- A medv�t - fesz�ltek meg az izmok a fiatalember arc�n. - Meg akarja menteni, miel�tt
megtal�ljuk.
Az �reg �sszeh�zta a szem�ld�k�t.
- Akkor igyekezn�nk kell. Nagyon igyekezn�nk.
*
Szerencs�re a k�t ifj� meglehet�sen j�l ismerte az erd�t, ez�rt siker�lt eg�szen a sz�n�get� hut�k k�zel�be hoppan�lniuk. �vatosan lopakodtak a tiszt�s fel�, de m�r nem tal�lt�k ott sem a medv�t, sem az embereket. Legal�bbis �l� embereket nem. Azok az �llatok pedig, akiket felbukkan�suk megriasztott, r�k�k �s d�gev�k voltak.
�gy l�tszik, a fenevad m�sodik t�mad�sa nagyobb puszt�t�st v�gzett, mint az els�. A sz�n�get� elmond�sa szerint az els� alkalommal ketten haltak meg, �s �ket m�r el is temett�k, Godrik�k viszont �t holttestet tal�ltak. Pontosabban hetet, mert a k�t el�z�leg elhunyt hull�j�t valami, vagy valamik kikapart�k a f�ldb�l. F�lig megr�gott maradv�nyaik mellett fek�dt a sz�n�get� �ltal eml�tett n� holtteste, nem messze t�le a feje, de m�r azt is kikezdt�k az �llatok. A n� egy k�t-h�rom �v k�r�li gyereket tartott a karj�n, �s az a csap�s, ami levitte a n� fej�t, v�gzett a kicsivel is. Godrik�k m�g k�t gyermek �s egy f�rfi hull�j�ra bukkantak.
B�rmennyire gyomorforgat� foglalatoss�g is volt, de a maradv�nyokat meg kellett vizsg�lni. Mindegyiket kikezdt�k m�r az �llatok, de a harap�snyomokb�l �t�lve a medve nem evett bel�l�k.
A f�v�n m�r megbarnultak a v�rfoltok, de l�tszott, hogy a d�gev�k igencsak hamar tal�ltak oda, mert apr�bb-nagyobb barn�s-v�r�s �llati l�bnyomok tark�tott�k a tiszt�st, �s t�bb ir�nyba sz�r�dtak sz�t. A nagy �sszevisszas�gban az emberi nyomokat sokkal nehezebb volt felfedezni, de Malaz�r�k legal�bb �t embert azonos�tottak, akik a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba menek�ltek. Megtal�lt�k annak a sz�n�get�nek is a nyom�t, aki hozz�juk vet�d�tt.
�s persze megtal�lt�k a medve nyom�t is.
Hatalmas szerencs�je volt annak az embernek, akit v�g�l k�vetett az �llat. Godrik�k l�tt�k a fa t�rzs�n a v�zszintes karomnyomokat, amik - ha eltal�lt�k volna - azonnal v�geztek volna m�g egy p�nc�los lovaggal is. De ez az ember elmenek�lt. �m hogy meddig tartott a szerencs�je… ki tudja?
A k�t ifj�nak meg sem fordult a fej�ben, hogy neki�lljanak holttesteket temetni. Tudt�k, ha nem kapj�k el min�l el�bb a medv�t, m�g t�bb halott lesz. No �s Helga… Mindk�t fiatalember tiszt�ban volt azzal, mekkora vesz�lynek tette ki mag�t a l�ny, �s �sszeszorult a gyomruk, ha arra gondoltak, hogy milyen rossz v�ge lehet Helga �nfej�s�g�nek. Pr�b�lt�k ugyan elhessenteni magukt�l ezt a lehet�s�get, de az iszony� k�p �jra �s �jra befurakodott az agyukba, m�g nagyobb gyorsas�gra �szt�k�lve �ket.
A medve nyoma egy darabig teljesen vil�gosan l�tszott, mert puha volt a talaj, de azt�n k�vesebb r�sz k�vetkezett, �s ekkor m�r igencsak �les szem kellett ahhoz, hogy �szrevegy�k. M�g a puha talajon imitt-amott felfedezt�k annak az embernek a l�bnyom�t, akit a medve �ld�z�tt, de a kem�nyebb talajon m�r nem. Igaz, a holttest�t sem. Teh�t a medve - eddig - nem kapta el. Ez j� h�r volt. Az m�r kev�sb�, hogy a menek�l� nem Ditch Valley fel� vette az ir�nyt, hanem a hegy t�loldal�n l�v� falu fel�, Hollow Dyke-ba. M�rpedig ezt a falut nem �rtes�tett�k Rowen��k, �s Lord Archibald sem oda k�ldi az er�it. Ha nem �rik utol addig, a medve sz�rny� v�rengz�st vihet v�ghez a mit sem sejt� faluban.
M�r er�sen ment le a nap, amikor Godrik megtorpant. Malaz�r k�rd�n n�zett r�. Godrik h�v�n intett, �s k�zelebb hajolt egy bokorhoz. Malaz�r gyorsan ott termett, �s egy let�rt, de m�g le nem hullott �gacsk�n, ami a f�rfiaknak nagyj�b�l a v�llukig �rt, hossz�, v�r�s hajsz�lat fedezett fel.
A k�t f�rfi �sszen�zett. Szavak n�lk�l is �rtett�k egym�st.
Helga j�rt el�tt�k.
Az ifjak felgyors�tott�k l�pteiket. Az �llatnak f�l napos el�nye volt vel�k szemben, Helg�nak csup�n f�l�rai. �m m�g a nyomokb�l egy�rtelm�en kider�lt, hogy a medv�hez egyre k�zelebb ker�ltek, Helg�hoz egy jott�nyival sem. Igaz, hogy a medve iszonyatosan gyors tud lenni, f�leg, ha d�h�s, de ki tudja, mi�ta nem ehetett, �s ez legy�ng�thette. Helga azonban kicsi �s t�r�keny termet� l�v�n k�nnyebben juthatott �t a s�r� aljn�v�nyzeten, mint a k�t megtermett, sz�les v�ll� f�rfi, akik m�g r�ad�sul fegyvert is k�szenl�tben tartottak, �s �szrevehetetlenek is akartak maradni.
R�juk s�t�tedett.
- Ma m�r nincs �rtelme tov�bb folytatni - �llt meg Godrik.
Malaz�rt vitte volna tov�bb az aggodalma, de bel�tta, hogy Godriknak igaza van. A s�t�tben nem l�tj�k a nyomokat, a c�ltalan b�kl�sz�snak nincs �rtelme, �s r�ad�sul a medve is meg�rezheti a szagukat. Eddig legal�bbis a h�tukba f�jt a sz�l.
- F�kly�val? - kock�ztatta meg.
- Nem - r�zta meg a fej�t Godrik. - Ha a t�znek haszn�t venn�nk, hidd el, felhaszn�ln�m. De most ezt sem lehet.
Malaz�r t�prengve meredt maga el�, azt�n fels�hajtott.
- B�r itt lenne Rowena! �t eligaz�tan� a leveg�!
- Ha a medve fel�l f�jna - mondta Godrik. - De egyel�re mi fel�l�nk f�j. Rowena sem tudna seg�teni.
Malaz�r b�lintott. Idegen szeml�l� nem sok mindent tudott volna felfedezni az arc�r�l, k�l�n�sen �gy, hogy alig-alig l�tszott a s�t�tben, de Godrik tudta, hogy bar�tja rettenetesen agg�dik. Godrik is f�ltette a l�nyt, de tiszt�ban volt azzal, hogy Malaz�r f�lt�se m�s. Godrik �gy szerette Helg�t, mint a kish�g�t, de Malaz�rnak t�bbet jelentett a l�ny. H�ga volt, bar�tja, anyja… vagy m�g enn�l is t�bb. Ki tudja? Egy biztos, a kis v�r�s m�r megint j� nagy kalamajk�t okozott, �s Malaz�r agg�dott.
�m most akkor sem mehettek tov�bb. Vonakodva b�r, de felm�sztak egy f�ra, hogy ott t�lts�k az �jszak�t. Az erd�ben t�z n�lk�l lent maradni t�l vesz�lyes lett volna. �s a medve miatt m�g t�zzel is.
Amennyire tudtak, k�nyelmesen elhelyezkedtek. Igyekeztek olyan helyet keresni, ahol el�gazott k�t vastagabb �g, mert az jobban tartotta �ket. H�tukat a t�rzsnek vetett�k, �s elaludtak. �lmuk nyugodt, de �ber volt, mint az �llatok�, vagy az olyan emberek�, akik m�g nagyon k�zel �lnek a term�szethez. De hiszen �k maguk is k�zel �ltek a term�szethez. Az elemek er�inek �rz�i voltak.
T�n egy �r�val �jf�l ut�n eleredt az es�.
- Godrik! - �l�nk�lt fel Malaz�r. - Mehet�nk tov�bb!
- S�t�t van m�g.
- De az es�! Nem eml�kszel? �n a v�z erej�nek vagyok az �rz�je! Nekem elmondja az es�, hol van most a medve �s Helga!
Godriknak csak egy pillanat kellett, hogy fel�bredjen teljesen ett�l a h�rt�l.
- Menj�nk! - mondta, �s m�r kezdett is lem�szni.
Amint le�rtek, Malaz�r csak �llt, �tadta mag�t az es�nek. �s a cseppek mintha mind r� akartak volna esni, �gy z�poroztak fel�, l�ba alatt vill�mgyorsan t�csa keletkezett. De Malaz�rt - �gy l�tszik - ez egy�ltal�n nem zavarta. Mintha besz�lgetett volna a v�zzel.
- A medve aludt, de az es� felriasztotta, �s most tov�bbmegy - mondta egy id� ut�n.
- Merre? - k�rdezte Godrik.
- Hollow Dyke fel�. Az ember, akit k�vetett, egy f�n �jszak�zik. � nem mozdul, de a medve m�r nem �t k�veti.
- �s Helga?
- Helga megy a medve ut�n. M�r nincs messze t�le.
- Helga honnan tudja…?
- A f�ld - v�gott a szav�ba Malaz�r. Godrik meg�rtette. Ahogy Malaz�r az es�t haszn�lta fel arra, hogy t�j�koz�djon, mert a v�z erej�nek �rz�je, Helga a f�ldet faggatta ki, mert � meg a f�ld erej�nek �rz�je.
- Menj�nk - mondta Godrik komoran. Malaz�r nem k�rette mag�t, elindult.
Godrik soha nem felejtette el azt a menetel�st. Nem kellett imm�ron �gyelni�k arra, hogy cs�ndben legyenek, hiszen az es�cseppek koppan�sa a leveleken, �gakon elmosta halad�suk zajait, de lenn, az erd� m�ly�n olyan s�t�ts�g honolt, hogy Godriknak minden idegsz�l�val figyelnie kellett az el�tte halad� Malaz�r l�pteinek hangj�t, ha nem akarta elvesz�teni.
M�rpedig Malaz�r haladt. Gyorsabban is, mint d�lut�n.
M�r hajnalodott, amikor Godrik kimer�lten meg�llt. Malaz�r azonnal megtorpant, �s visszafordult. Arc�n l�tszott, hogy � is hihetetlen�l f�radt, de mindent elnyomott az elsz�nts�ga.
- A legel�h�z �rt - mondta.
- �s Helga? - k�rdezte Godrik.
- M�g nem �rte utol, de k�zel van.
- A p�sztorok?
- Fent vannak. A kuty�k vony�tanak, biztos azok �bresztett�k fel �ket.
- Vannak fegyvereik?
- Ezt nem tudom - r�zta meg a fej�t Malaz�r. - T�n kar�k, meg fejsz�k.
- A p�sztorok harcedzettebbek, mint a sz�n�get�k.
- Meglehet. De f�lek, kevesek lesznek a medve ellen�ben.
- Milyen messze vagyunk t�l�k? - k�rdezte fesz�lten Godrik.
- Egy fert�lyid�nyi j�r�s.
- Elk�st�nk - szor�totta �k�lbe a kez�t Godrik.
- El - hajtotta le a fej�t f�radtan Malaz�r.
- De a faluig m�g elkaphatjuk! �s tal�n Helga is meg�ssza n�h�ny s�r�l�ssel…
- Gondolod? - n�zett r� rem�nykedve Malaz�r.
- Az�rt Helga t�bb mint egy t�r�keny kisl�ny. Tal�n elfelejtetted? - k�rdezte szinte szemreh�ny�an Godrik.
- Menj�nk! - �ledt �jj� a rem�ny Malaz�rban, �s elindult, Godrik pedig ut�na.
�m p�r perc ut�n Malaz�r megtorpant.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte neki�tk�zve Godrik.
- A f�ld… - felelte t�tov�n Malaz�r. - Helga f�lds�nccal akad�lyozza a medv�t, hogy r�rontson a ny�jra meg a p�sztorokra. K�rbe akarja ker�teni, de meg is akarja v�deni a kuty�kt�l…
- �s? - faggatta Godrik t�relmetlen�l.
- Oda�rt � is a legel� sz�l�hez, de a nekivadult kuty�k �t is t�madj�k.
- Meg tudja mag�t v�deni, nem?
- F�radt…
- Gyer�nk! - intett Godrik.
Most m�r futottak. A felkel� nap felh�k takarta f�nye er�tlen�l, de fokozatosan oszlatta a s�t�ts�get, �gy Godriknak sem kellett csup�n a f�l�re hagyatkoznia. Amennyire az aljn�v�nyzet �s az es� �ztatta talaj engedte, kitart�, hossz� t�v� fut�ssal em�sztett�k fel a m�g h�tral�v� t�vols�got.
Malaz�r egyszer megtorpant, de m�r futott is tov�bb.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte menet k�zben Godrik.
- Megharapt�k - j�tt a t�m�r v�lasz.
A h�r m�g gyorsabb fut�sra �szt�n�zte �ket. Nem sok id� m�lva meghallott�k a kuty�k ugat�s�t, ekkor m�g ink�bb gyors�tottak.
Amikor v�gre ki�rtek az erd�b�l, iszonyatos l�tv�ny t�rult el�j�k.
A f�ld hull�mzott, mintha f�ldreng�s lett volna, de egyik helyen �lland�, k�r alak� falat alkotott. Innen hallatszott a medve szinte mindent elnyom� b�mb�l�se. A m�sik helyen azonban hol felemelkedett a fal, hol lehullott. Jellemz� volt Helg�ra, hogy azt a f�lds�ncot tartotta marad�k erej�vel, ahov� a medv�t ejtette fogs�gba, a maga v�delm�re azonban nem gondolt. Hossz� botokkal felszerelt p�sztorok �llt�k k�rbe, �s amikor a fal leereszkedett el�tt�k, botjaikkal �t�ttek, sz�rtak, �s usz�tott�k am�gy is �rj�ng� kuty�ikat.
Helga m�r nem l�tszott. Letepert�k az �llatok.
Godrik alig b�rta k�vetni Malaz�rt, amikor a fekete haj� ifj� tombol� d�monk�nt vetette mag�t a p�sztorokra. Mint a forg�sz�l s�p�rte sz�t a kar�kat, fejsz�ket szorongat� embereket. A p�sztorok sz�trebbentek, de kiss� t�volabb �sszefogtak, �s �jra t�madni k�sz�ltek. Malaz�r csak akkor b�rt volna el vel�k, ha nem �ri be lefegyverz�ssel, hanem megsebes�ti, vagy esetleg meg�li �ket. �m ezt nem akarta. Komor tekintettel m�regette ellenfeleit, �s mag�ban �r�lt, hogy siker�lt Helga k�zel�b�l elcsalnia �ket, b�r a l�nyra acsarg� kuty�k m�g mindig aggasztott�k.
�gy t�nt, nem lehet elker�lni a v�gs� �sszecsap�st, amikor Godrik elki�ltotta mag�t:
- �llj!
Lehet, hogy a hat�rozott parancs tette meg a mag��t, de az is lehet, hogy a hossz� sz�ke haj�, k�k szem� Godrikot nehezebb volt a pokol sz�l�tt�nek n�zni, mindenesetre az emberek megtorpantak.
- H�vj�tok vissza a kuty�itokat - hangzott az �jabb parancs, �m erre m�r t�tov�ztak engedelmeskedni a p�sztorok. Az egyik - a leg�regebb - hangot is adott k�telyeiknek:
- De ez egy boszork�ny, uram! - mutatott Helga fel�.
Malaz�r ek�zben - Helg�t mentve - felkapta, �s messzire haj�totta az egyik legnagyobb kuty�t. A p�sztorok felmordultak, �s megszor�tott�k fegyvereiket, mert egyszer�, de b�tor emberek voltak.
Ism�t Godrik sz�lalt meg:
- Ha menteni akarj�tok a kuty�itok �let�t, jobb, ha visszah�vj�tok �ket.
A p�sztorok m�g mindig fenyeget�en n�ztek Malaz�rra. Az ifj� ekkor m�r felkapta a v�ll�ra Helg�t, egyik kez�vel tartotta, hogy le ne cs�sszon, �m a m�sik kez�vel a kardj�t m�g mindig nem eresztette le, igaz, nem is szegezte senkire. Tekintete h�v�sen p�szt�zta v�gig ellenfeleit, mint aki felk�sz�lt a v�gs�kig tart� k�zdelemre.
Az �reg p�sztor - aki val�sz�n�leg a vezet�j�k lehetett - v�gigm�rte az ifj� lovagot, azt�n f�ttyentett egyet. Erre a kuty�k visszah�z�dtak, az emberek pedig megel�gedtek azzal, hogy bizalmatlan pillant�ssal m�regett�k az idegeneket.
- Az a l�ny - mondta Godrik - nem boszork�ny, hanem szent�let� le�nyz�, akinek az volt a feladata, hogy megv�djen benneteket a medv�t�l.
- �gy-e, uram? - k�rdezte az �reg p�sztor a f�ldb�l alkotott falra mutatva.
- Hiszen nem j� �tal rajta a medve - v�laszolta ironikusan Godrik.
- �s azt mondod, uram, hogy ez nem boszork�nys�g? - vonta fel a szem�ld�k�t a p�sztor.
- Isten adom�nya, hogy ez a le�nyz� b�rkit �s b�rmit meg tud gy�gy�tani - ker�lte meg a k�rd�st Godrik. - Ha hagyt�tok volna, m�r r�gen ott lenne a medve mellett, �s �poln�.
- �poln�… - az �reg r�ncokt�l szabdalt arca mozdulatlan maradt, de a tekintete kem�nyen f�r�dott Godrik tekintet�be. - Hallottam m�r eff�le �v�lt�st. A t�mad� medve hangja ez.
- �gy van - b�lintott Godrik. - �s mi v�gezn�nk is vele, de a le�nyz� szerint az�rt t�mad, mert beteg. Meg akarja gy�gy�tani.
- �s te mit mondasz, uram? - k�rdezte az �reg p�sztor. Godrik kiss� megvonta a v�ll�t.
- A l�ny megmentette az �letemet - mondta. - Az ad�sa vagyok.
Az �reg p�sztor b�lintott, hogy �rti, mir�l besz�l Godrik. �m volt m�g egy k�rd�se:
- �s ha nem siker�l neki meggy�gy�tania?
Godrik v�laszul kiss� megemelte a kardj�t.
- �rtem - mondta az �reg p�sztor. - Tudunk-� valamiben seg�ts�getekre lenni?
- Vigy�tek innen a kuty�itokat. A csahol�suk csak ingerli a medv�t, megnehez�ti a le�nyz� dolg�t.
- J�l van, uram. Ha egyebekben is rendelkez�sedre �llhatunk, csak sz�lj - mondta a p�sztor, �s elindult a ny�ja fel�. A t�bbiek k�vett�k a kuty�kkal egy�tt.
Godrik csak ekkor b�rt a t�rsai fel� fordulni. Malaz�r eddig a v�ll�n tartotta Helg�t, nehogy a kuty�k ism�t r�vess�k magukat, de most �vatosan letette a f�ldre. A kuty�k sz�mos helyen megharapt�k, �s f�leg a karj�n �s a l�b�n alaposan megt�pt�k a ruh�j�t is. Gyenge volt, de nem eszm�letlen, b�r szemei furcs�n zavarosan meredtek a semmibe, �s mintha nem teljesen �rz�kelte volna maga k�r�l a vil�got.
- Helga! - sz�longatta halkan Malaz�r. - Kicsim, mondj valamit!
A l�ny azonban nem v�laszolt semmilyen pr�b�lkoz�sra sem.
Godrik egy darabig n�m�n figyelte bar�tait, azt�n megsz�lalt:
- Malaz�r! Szerintem a falat tartja fenn. Olyan gy�nge, mint a harmat, de a marad�k erej�vel akkor is a falat tartja fenn.
Malaz�r felpillantott, �s igazat kellett adnia a bar�tj�nak. A medve k�r�l m�g mindig �llt a meredek, f�ldb�l kin�tt fal, a m�g�l hallott�k az �llat inger�lt �v�lt�s�t.
Az ifj� intett egyet, mire a f�lds�nc k�r�l viszonylag sz�les vizes�rok jelent meg.
- Helga! - mondta a l�nynak. - Abbahagyhatod. Vizet vontam k�r�, ezen nem b�r �tj�nni.
Helga azonban tov�bbra is meredten b�mult a semmibe.
- Nem veszi �szre - cs�v�lta meg a fej�t Godrik. - Nem el�g felt�n� a v�z.
Egy pillanatnyi haboz�s ut�n Godrik is intett egyet, �s ekkor t�zgy�r� vette k�rbe a f�lds�ncot. Az es� nem oltotta el, csak lenyomta a l�ngokat, �m ahhoz �ppen elegend�ek maradtak, hogy megakad�lyozz�k a medve kit�r�s�t.
Helga szem�ben megcsillant a t�z. S�hajtott egyet, azt�n lecsuk�d� szemmel elernyedt. Abban a pillanatban lehanyatlott a f�lds�nc is.
A k�t ifj� �sszen�zett.
- Megpr�b�lom megmagyar�zni ezt a p�sztoroknak - mondta Godrik.
- �n meg megpr�b�lom mag�hoz t�r�teni Helg�t - felelte Malaz�r. - Ha gy�gy�tani akar, kezdjen hozz� min�l el�bb.
- Sok sikert! - tette Godrik a kez�t bar�tja karj�ra, azt�n felkelt, �s elindult a p�sztorok fel�.

Malaz�r egy int�ssel elt�ntette a vizes �rkot, azt�n gy�ng�den megr�zta Helg�t.

- �bredj! Kelj fel, kicsim!
Helga azonban nem t�rt mag�hoz. S�padt arccal fek�dt a f�ld�n, behunyt szeme meg sem rebbent, ahogy arc�t-test�t verte az es�. L�ngv�r�s f�rjei csapzottan ter�ltek sz�t a vizes f�v�n. "Mintha halott lenne" - villant �t Malaz�ron a gondolat, �s ett�l hideglel�sen r�ntotta fel a l�nyt f�lig �l� helyzetbe.
- �bredj! - ki�ltott r�. - �bredj m�r!
�m hi�ba r�zta, sz�longatta, Helga az �let legkisebb jel�t sem mutatta. Malaz�r minden igyekezete, hogy mag�hoz t�r�tse, medd�nek bizonyult.
Ahogy mag�hoz �lelte Helga ernyedt test�t, arc�t a hideg arc�hoz szor�totta, �rezte, hogy mik�nt cs�kken m�g jobban a l�ny ereje. Sebeib�l m�g mindig sziv�rgott a v�r, l�legzetv�tele ritk�bb, sz�vver�se fokozatosan lassabb lett.
A f�rfi egyre ink�bb k�ts�gbeesett.
�, ha legal�bb jobban figyelt volna, amikor Helga gy�gy�tott! Ha eml�kezne a var�zsig�kre, amiket a l�ny szokott haszn�lni! Ha nem csak �lni tudna, hanem �letet is adni… Nem vesz�theti el! Az lehetetlen, hogy egy �tkozott medve miatt itt hagyja �t!
- Helga! K�rlek…
Hi�ba. Malaz�r sz�v�t jeges r�m�let ker�tette mark�ba. Teljes erej�b�l szor�totta mag�hoz a l�nyt, szem�t szorosan behunyva foh�szkodott hangtalanul, maga sem tudta, kihez. "Nem mehet el! Nem hagyhat itt! B�rmit megadn�k, ak�rmit! Vigy�l ink�bb engem, csak �t ne! �t ne…"
Behunyt szemh�ja el�tt feh�r g�mb jelent meg. �ri�si volt, hatalmas, �s lassan k�zeledett. M�r annyira k�zel �rt, hogy az alj�nak csak egy kis r�sz�t l�tta, de ez a kis r�sz kit�lt�tte gyakorlatilag a l�t�mezej�t. A g�mbr�l lass�, feh�r l�ngnyelvek csaptak ki, amik biztos irt�zatos robajjal j�rhattak, de Malaz�r nem hallott semmit.
Az egyik l�ngcs�va megny�lt, an�lk�l, hogy elszakadt volna forr�s�t�l, egyre hosszabb lett. Egy f�rfialak fel� ny�lt, akinek behatolt a sz�v�be. Malaz�r nem gondolkodott, nem �rzett, de tudta, hogy � az a f�rfi. K�v�lr�l l�tta saj�t mag�t.
A feh�r f�ny bet�lt�tte �t, eljutott test�nek minden apr� zug�ba, lassan, egyenletesen h�mp�ly�gve haladt, �s amikor m�r mindenhol j�rt, �s felvett mindent, amit a f�rfi adhatott, ism�t a sz�v�n kereszt�l kifel� indult, �s k�r�lvett egy apr� kis alakot - Helg�t. Olyan lassan haladt - vagy olyan hossz� volt, - hogy m�r teljesen elbor�totta a l�nyt, de m�g mindig nem l�pett ki teljesen Malaz�r sz�v�b�l.
K�rbevette Helg�t, mint egy gub�. Lust�n, de feltart�ztathatatlanul kavargott, forgott. N�ha-n�ha ki-kivillant a l�ny keze, vagy a l�ba, ritk�n az arca is, azt�n ism�t elt�nt a tejszer� f�nyben. A feh�r l�ng mozg�sa eleinte szinte �szrevehetetlen�l, majd egyre fokoz�d� �temben felgyorsult. Egy id� m�lva m�r �gy forgott, hogy Malaz�r nem tudta, ett�l sz�d�l-e, vagy a gyenges�gt�l. Mert a f�ny h�zta ki az erej�t, �s adta �t Helg�nak, ezt tudta an�lk�l, hogy �rzett, vagy gondolt volna b�rmit is. V�g�l a f�ny egy r�nt�ssal v�gk�pp t�vozott bel�le, �s a k�p, amit becsukott szeme el�tt l�tott, elhalv�nyult.