2. fejezet

- Jaj - hallotta a l�ny halk ny�g�s�t. �rezte a mozgol�d�s�t. �s ahogy Helga eltolta mag�t�l, hogy fel�lljon, Malaz�r karjai er�tlen�l hullottak le.

Helga energikusan pattant fel. Sz�tn�zett, hogy felm�rje a helyzetet, de Malaz�r gyenges�g�t nem vette �szre.

- Hova t�ntek a p�sztorok meg a kuty�k? - k�rdezte.

- Godrik - Malaz�r csak ennyit b�rt kiny�gni.

- Godrik is veled j�tt? - k�rdezte a l�ny a ny�j fel� tekintgetve. - �, h�t persze! Hiszen itt van a t�zgy�r�! Ez igaz�n kedves t�le!

Malaz�r tett egy k�s�rletet, hogy felkeljen, de nem siker�lt neki. Helga nem l�tta, mert a t�zgy�r�t vizsg�lta, �s azon bel�l a medv�t, amelyik a k�r�n bel�l ide-oda rohang�lt, �s �v�lt�tt tov�bbra is.

- Igyekezz! - pr�selte ki mag�b�l Malaz�r.

- J�, de be is kell jutnom - vetette h�tra Helga.

Godrik - �gy l�tszik - figyelhette �ket, mert ahogy a l�ny k�zelebb l�pett, a t�zfalon keskeny r�s keletkezett. �ppen akkora, amelyen �t Helga oldalazva besurranhatott a k�rbe.

- Stupor - mondta, p�lc�j�t a medv�re szegezve.

Az �llat megingott, de Helg�nak m�g n�gyszer kellett r�mondania az �tkot, mire lass� mozdulatokkal eld�lt. �ppen id�ben ahhoz, hogy m�g ne �rje el a l�nyt.

Malaz�r csak �lt a f�ld�n. Rettenetesen f�radt volt, szeretett volna v�gigd�lni a vizes f�v�n, �s a szakad� es�vel mit sem t�r�dve aludni. Er�vel k�nyszer�tette mag�t, hogy �lve maradjon, �s b�gyadtan figyelte, ahogy Helga a medve k�r�l �gyk�dik.

A l�ny leguggolt a medve el�, �s sz�tfesz�tette a magatehetetlen �llat sz�j�t.

- �gy van, ahogy gondoltam - mondta alapos szeml�l�d�s ut�n. - Begyulladt az egyik foga.

Megkocogtatta p�lc�j�val a medve fels� �lkapcs�ban a szemfog melletti fogat, amit�l a medve m�g �gy, elk�b�tva is �sszer�ndult.

- Ez az! - k�z�lte Malaz�rral diadalmasan. - Kih�zom, azt�n teszek a hely�re gy�gyf�vekb�l pakol�st. Megl�sd, egy-k�t �ra m�lva kutya baja lesz.

- Remek - suttogta Malaz�r. Karja, amivel megt�masztotta mag�t, kezdett v�szesen behajlani.

Helga a f�j�s fogra szegezte a p�lc�j�t, azt�n elsuttogta a var�zsig�t. A medve �jra �sszer�ndult.

A l�ny �v�be t�zte a p�lc�j�t, ut�na beny�lt az �llat sz�j�ba, �s kez�vel h�zta a fogat, sz�pen, lassan, �vatosan. Amint kih�zta, megnyomkodta a j�sz�g �ny�t, a friss sebb�l d�lt a gennyel elegy v�r. A medve eg�sz test�ben remegett.

- Na, ez megvan! - fordult meg Helga. Malaz�r k�ts�gbeesett elsz�nts�ggal egyenesedett ki. Maga sem tudta, mi�rt nem akarja, hogy a l�ny l�ssa gyenges�g�t. Helga val�ban csak egy pillant�st vetett fel�, mik�zben sz�ty�je fel� indult.

- J� neked a vizes f�v�n �lni? - k�rdezte.

Malaz�r csak megr�ntotta a v�ll�t, mint aki nem foglalkozik ilyen apr�s�gokkal, de Helga be�rte ennyivel is, nem faggatta tov�bb.

Amikor a kuty�k megt�madt�k Helg�t, ler�ngatt�k r�la kis tariszny�j�t, �s j�val arr�bb cib�lt�k. Meg is t�pt�k alaposan, f�lig-meddig sz�tsz�rt�k a tartalm�t, �gy Helga most kiss� agg�dva szedegette �ssze a f�ld�n szanasz�t hever� �p �s kev�sb� �p zacsk�kat. Tev�kenys�ge k�zben �szre sem vette, hogy a medve felt�p�szkodott.

Az �llatra ugyan hat�ssal voltak az �tkok, de m�l�f�lben, �s m�g �lt benne a d�h �s a f�jdalom, ami megsokszorozta az erej�t. Imbolyogva ingatta a fej�t jobbra-balra, m�g fel nem fedezte tekintet�vel Malaz�rt. Hirtelen indult el fel�.
Malaz�r biztos volt benne, hogy a t�zf�gg�ny nem fogja meg�ll�tani az �llatot. Minden erej�t �sszeszedve felt�p�szkodott, �s kih�zta a kardj�t a h�vely�b�l. Helga a f�m csend�l�s�re figyelt fel, Godrik a medve �v�lt�s�re, amikor �trohant a t�zfalon. Godrik k�ts�gbeesve r�ntotta le v�ll�r�l az �jat, de tudta, hogy elk�sett. Malaz�r megpr�b�lt a medv�be sz�rni, de az �llat f�lres�p�rte a kardot, mikor h�ts� l�baira �gaskodva fel� vetette mag�t. Helga �tka az utols� pillanatban �rte el az �llatot, az egyetlen �tok, ami meg�ll�thatta:

- Adava Kedavra! – �s a f�rfira m�r csak a halott medve borult.

Godrik teljes erej�b�l rohant, nyom�ban a p�sztorokkal. Mire oda�rtek, Helga m�r megpr�b�lta lehengergetni a medv�t Malaz�rr�l, de sikertelen�l. Godrik f�lretolta a le�nyt, �s a t�bbiekkel egy�tt veselkedett a tetemnek. A medve hatalmas volt �s neh�z, nagy nehezen b�rt�k csak arr�bb tolni.

Malaz�r behunyt szemmel fek�dt a f�ld�n. Most � volt olyan, mint aki meghalt.

Helga eg�sz test�ben remegve pr�b�lta mag�hoz t�r�teni, bevetve az �sszes ide v�g� b�b�j-tudom�ny�t, de hi�ba.

- Tal�lj ki valamit! – parancsolt r� Godrik, de Helga ekkor m�r bel�tta, hogy tehetetlen. K�ts�gbeesetten sikoltott fel:

- Mester…!

*
Helga olyan halkan igyekezett eltenni az elmosogatott ed�nyeket, amennyire csak lehets�ges, azt�n a h�l�kamr�k fel� vezet� ajt�hoz surrant, mint egy kiseg�r. Malaz�r hangj�ra ijedten rezzent �ssze:

- Helga! �lj le k�z�nk!

- Van valami k�v�ns�god? - k�rdezte kiss� riadt hangon a l�ny. - Hozzak neked valamit?

- Nem, nem k�rek semmit, csak �lj le!

A l�ny habozni l�tszott.

- Csak a t�rsas�godra v�gyom - mondta Malaz�r -, �s te pont ett�l fosztasz meg mostan�ban. Mi�rt?

Helga maga el� meredt.

- Mert hib�snak �rzi mag�t - mondta megfontoltan az �reg. - Mint ahogy hib�s is. De ezt nem teszi j�v� azzal, hogy bujk�l el�l�nk, �s igyekszik l�thatatlanul k�rbeugr�lni t�ged, Malaz�r. Be kellene l�tnia, hogy v�gre meg kell besz�ln�nk a dolgokat, hogy okulhassunk bel�le.

- �n ezt nagyon j�l tudom, Mester - d�rm�gte a fiatalember. - Neki kellene mondanod.

- Mondom �n is, mondjad te is. Mindny�junk k�v�ns�ga v�gre tiszta vizet �nteni a poh�rba - n�zett v�g�l az �reg Helg�ra. Szava ink�bb parancs volt, mintsem k�r�s: - Jer ide, l�nyom!

Ennek m�r nem lehetett ellentmondani. Helga s�hajtott egyet, �s lehajtott fejjel le�lt az egyik sz�kre.

- Mondd h�t el�sz�r te, ami a sz�vedet nyomja - sz�l�totta fel az �reg.

- Bocs�natot szeretn�k k�rni - kezdte akadozva Helga. - Malaz�rt�l �s t�letek.

- Teh�t �gy v�led, hogy rosszat cselekedt�l.

- Ostoba voltam �s makacs.

- �rtem.

Csend borult a t�rsas�gra.

Rowena egyik�kr�l a m�sikukra kapta a tekintet�t, azt�n kit�rt bel�le:

- De hiszen ez �gy nem igazs�g! Helga csak azt tette, amit a term�szete dikt�lt.

- �letvesz�lybe sodorta Malaz�rt - n�zett r� l�tsz�lag �rzelemmentesen Godrik.

- De nem sz�nd�kosan! - mutatott r� Rowena.

- Nem sz�m�t a sz�nd�k, ha a v�geredm�ny rossz.

- Honnan tudhatta volna Helga, hogy Malaz�r az �leterej�t adta �t neki?

- A Mester is, Malaz�r is figyelmeztett�k el�re, hogy t�ls�gosan kock�zatos a terve.

- �m ti m�gis hagyt�tok, hogy megpr�b�lja!

- Mert ismerj�k, tudjuk, milyen pat�li�t v�gott volna le, ha m�gis v�gz�nk a medv�vel.

- Akkor nem �rtott volna ezt a tud�sotokat m�r akkor el�venni, mid�n m�g itt tervezgett�nk.

- Minket v�dolsz meggondolatlans�ggal?

- Titeket is v�dollak vele! Nem t�rhettek p�lc�t egyed�l Helga felett.

- Annyi volt csup�n a b�n�nk, hogy szeretj�k ezt a l�nyt, �s a kedv�ben akartunk j�rni.

- Neki pedig annyi volt csup�n a b�ne, hogy sz�let�s�t�l fogva v�d �s �v mindent, ami gyenge �s v�dtelen.

- Egy medve sok minden, csak nem gyenge �s nem v�dtelen.

- Egy eg�szs�ges igen. De ez beteg volt.

- Betegen is meg tudott �lni h�t embert.

- Amikor az elm�lt tavasszal Helga meggy�gy�totta az a lovagot, a te ismer�s�det, aki ki tudja, h�ny embert m�sz�rolt m�r le, egy szavad sem volt.

- Az egy ember volt, Rowena! - csattant fel Godrik. Most m�r l�tszott rajta, hogy komolyan haragszik. - Ez pedig csup�n egy �llat!

- Helg�nak egy ilyen �llat az �let�t mentette meg. Term�szetes, hogy az � szem�ben a medve legal�bb olyan �rt�kes, mint egy ember.

- Az �n szememben nincs egy �llat se, amelyik �rt�kesebb lenne, mint a bar�tom.

Rowena megakadt. Seg�lyk�r�n n�zett Helg�ra, de a l�ny az �l�ben fekv� kez�t b�multa.
Ekkor a Mesterre pillantott, �m az er�s�t�s Malaz�r fel�l j�tt.

- Hedvignek igaza van - mondta. - M�r a teend�k megbesz�l�sekor tudnunk kellett volna, hogy Helga minden�ron meg akarja menteni a medv�t. Nekem kellett volna tudnom…


- Hah! - h�rrent fel Godrik, �m Malaz�r felemelte kiss� a kez�t, jelezve, hogy m�g folytatni k�v�nja.

- Ha nem k�nyszer�tj�k bele Helg�t egy ilyen k�ts�gbeesett d�nt�sbe, teljesen m�sk�pp alakultak volna a dolgok.

- Ugyan miben? - k�rdezte Godrik haragosan.

- Ha vel�nk j�tt volna, nem f�radt volna �gy el…


- Hogy te az �leter�det adod �t neki? - fejezte be a mondatot Malaz�r helyett Godrik. - Ostobas�g! Elf�radt volna. Ugyan�gy hajszolta volna mag�t eg�sz id� alatt, hogy min�l el�bb oda�rjen, ezt te is tudod.

- De mi visszafoghattuk volna.

- Erre nem lett volna id�nk. Emberek �let�t kellett megmenten�nk, ha lelassulunk, a medve a p�sztoroknak esett volna.

- Meg tudt�k magukat v�deni, te is l�ttad.

- Helga ellen v�dekeztek, ezt l�ttuk - mordult fel Godrik. - Ha nincs a f�lds�nc, a medve ellen ugyan hi�ba fordultak volna a kar�ikkal!

- L�tod! - v�gott k�zbe Rowena. - Ha nincs ott Helga, ki tudja, h�ny embert �lt volna m�g meg, m�g ti oda nem �rtek!

- De ezzel v�g�rv�nyesen kiadta er�it! - kiab�lt most m�r Godrik. - Belehalt volna, ha Malaz�r nem adja �t neki az �leterej�t! �s Malaz�r ebbe halt volna bele, ha a Mester ott nem terem, �s meg nem menti! Arr�l az apr�s�gr�l m�r ne is besz�lj�nk, hogy h�ny emberre kellett felejt�s �tkot bocs�tanunk, hogy elrendezz�k ezt az eg�szet…!

- V�g�l is megold�dott a helyzet - vonta meg sz�p v�ll�t Rowena. - Nem �rtem, mi�rt vagy olyan d�h�s.

- Mert az �nfej�s�g�vel �letvesz�lybe sodorta a bar�tomat! - ki�ltott Godrik. - �s ha legk�zelebb is okosabbnak gondolja mag�t mindny�junkn�l? �s ha abba m�r belehal Malaz�r? Vagy mindig ott tud teremni a Mester, hogy seg�tsen?

- Ne b�ntsd! - sz�lt r� Malaz�r, l�tva, hogy Helg�nak potyognak a k�nnyei. - T�bb ilyen nem lesz.

- Honnan tudod? - fordult fel� Godrik hevesen. - Mib�l gondolod, hogy legk�zelebb t�bbet fogsz neki jelenteni, mint egy �llat? Hogy nem ker�lsz miatta ilyen helyzetbe? Mert te vakon fogsz rohanni ak�r a vesztedbe is, csakhogy megmentsd, az biztos. De honnan veszed, hogy � nem tesz ki t�bb� ilyennek?

- Tudom.

- �n azonban nem! �s a holttested felett nekem kev�s vigasz lenne, hogy � csak a term�szete szerint cselekedett!

- Nem! - s�rt fel hangosan Helga. - Soha t�bb� nem teszem ki vesz�lynek Malaz�rt.

- Te magad vagy sz�m�ra a vesz�ly! - t�madt r� Godrik. - Azzal, aki vagy, �s azzal, amit jelentesz neki!

- Godrik! - k�rte Malaz�r.

- Ha r�lad van sz�, elveszti a j�zan esz�t - folytatta tov�bb Godrik hevesen. - De j�l jegyezd meg, ha miattad �ri Malaz�rt valami, velem kell sz�molnod, �s �n nem ismerek akkor k�ny�r�letet!

- Mi�rt ez a fenyeget�s? - ki�ltott most m�r Rowena is.

- Mert Malaz�r a bar�tom! Nem engedem, hogy t�nkretegye!

- De hiszen szeretem! - jajdult fel elk�nzottan Helga.

- El�g! - emelte fel a szav�t az �reg, �s erre mindny�jan elhallgattak. Ugyan nem csillapodtak m�g le, de tiszteletteljesen v�rtak.

A Mester pillant�s�t v�gigj�ratta rajtuk, azt�n megsz�lalt:

- Kev�s dolog van az �letben, melyben ne lehetne valami kivetnival�t tal�lni. Az meg m�g ritk�bb, hogy meg tudn�nk mondani, ez vagy az a tett milyen k�vetkezm�nyekkel fog j�rni a j�v�ben. Hib�ztunk. Mindny�jan hib�ztunk. �s a t�rt�nteken nem tudunk v�ltoztatni. Ami hatalmunkban �ll, az mind�ssze annyi, hogy a j�v�ben igyeksz�nk elker�lni a m�lt buktat�it.
Malaz�r - fordult a fiatalember fel� -, mind k�z�l�nk val�ban te ismered legjobban Helg�t. Sz�molnod kellett volna j� sz�nd�k�, de sokszor t�l heves term�szet�vel. Azt�n meg ink�bb figyelj, hogyan lehet seg�lni a gyeng�n, semhogy �leter�det �ldozd legk�zelebb.
Godrik - mondta a sz�ke ifj�nak -, te magad is elfeledted a feladatodat, �s nem �gyelt�l el�gg� a t�rsaidra. R�ad�sul b�r tudom, hogy a bar�tod�rt, de meggondolatlanul vagdalkozt�l az im�nt a szavaiddal. J� sz�nd�kod dics�retes, de a m�d nem biztos, hogy megfelel�. Gondolkodj el ezen.
Rowena, �r�l�k, hogy mind�t�k k�z�l te b�rtad legjobban meg�rizni a hidegv�red, de legk�zelebb meg kell pr�b�lnod minden oldalr�l megvizsg�lni a dolgokat.
�s te, Helga… - n�zett a h�pp�g� l�nyra -, vedd eszedbe egyszer s mindenkorra, hogy egy csapat vagyunk. Ha te kivonod magad d�nt�seink al�l, ha a magad �tj�t j�rod, akkor nem tartozol k�zib�nk. Ismerlek, mennyire gy�ng�d a sz�ved, tisztellek is �rte, de ha csak az �rz�seidre hagyatkozol minden j�zan�sz ellen�re, az nem csak most, m�skor is trag�di�hoz vezethet. Haszn�ld h�t az eszed, l�nyom!
Vannak vad�szatok, melyn�l vadat ejt�nk el. Vannak, melyn�l csup�n �nmagunkat cs�pj�k nyakon.
�s most… b�k�ljetek meg egym�ssal!
*
A felh�tlen �gen tiszt�n l�tszottak a csillagok. Helga apr� h�l�kamr�j�nak m�g apr�bb ablak�b�l �ppen a Nagy Medv�re l�tott. Sok�ig n�zte a csillagk�pet, azt�n let�r�lte szeme sark�b�l a k�nnyeket.

- Sajn�lom - mondta. - De Malaz�rt nem adom!

Azzal h�tat ford�tott az ablaknak, �s f�l�ig felh�zta a takar�t.
- v�ge -