Zuhanunk

A szakad�k sz�l�re sodr�dt�l. Alattad v�gtelen m�lys�g t�tong. Fel�d rohanok, seg�t� karjaim ny�jtom. Halkan k�rlek, ne sz�lj semmit, csak ny�jtsd fel�m kezed, ha kell �letem �r�n is, de megmentelek. Ujjaink �sszefon�dnak, tekintet�nk egybeforr. Egy mozdulat, egy s�haj �s zuhanunk. Bel�m kapaszkodsz, mint utols� szalmasz�lba. Ne f�lj, tartalak, m�g sz�vem utols�t dobbantja! Szememb�l k�nny csordul. Karom egyre gyeng�bb, szor�t�som is enyh�bb. L�tva k�ts�gbees�sem, szenved�sem, te �j er�t gy�jtve fell�psz mell�m a sziklaszirtre. R�m mosolyogsz, �t�lelsz, �r�lt t�ncot j�runk a vil�gtetej�n, majd egy �vatlan mozdulat, s mindkett�nket elnyel a kietlen m�lys�g.