2. fejezet

A Set�t Erd�nek m�g a sz�l�n sem volt aj�nlatos m�gi�t haszn�lni, de Malaz�r �gy d�nt�tt, mindkett�j�kre r�f�r az eg�sz �jjeli pihen�s, h�t b�vk�rt h�zott maguk k�r�, azon bel�l aludtak mindketten - no meg a lovak.
Malaz�r a t�rt�ntek ut�n nem fek�dt Helga mell�, ahogy azel�tt. A l�ny egy sz� n�lk�l vette tudom�sul az �j helyzetet, csak gyorsan becsukta a szem�t, mintha azonnal elnyomta volna az �lom, �s nem sokkal k�s�bb val�ban el is aludt. Malaz�r azonban hosszan eln�zte a t�z egyre halv�nyod� f�ny�n�l �t, �s b�r nem �llt sz�nd�k�ban �rk�dni, ak�r azt is v�llalhatta volna, mert minden er�lk�d�se ellen�re gondolatai hajnalig �bren tartott�k.
Ennek ellen�re reggel ugyanolyan hamar pattant fel a szeme, mint m�skor, �s szok�s szerint � �bresztette fel Helg�t. L�tsz�lag minden ugyan�gy m�k�d�tt, mint m�skor, de valami m�gis megv�ltozott. Eddigi bizalmas, civ�d�-�v�d�, szoros, de csak testv�ri kapcsolatuk egyszer s mindenkorra elt�nt, hely�t �tvette valami enn�l sokkal m�lyebb �rz�sb�l fakad�, �m szinte zavarba ejt�en t�vols�gtart� viszony. Maguk sem tudt�k, hogy ez j�-e, vagy rossz, csak annyit tudtak, hogy az �rz�seik megv�ltoztak, de nevet adni ezeknek az �rzelmeknek m�g nem tudtak, vagy nem akartak.
A dolog mindenesetre azt eredm�nyezte, hogy alig sz�ltak egym�shoz, amit pedig m�gis, azt a szinte k�nos udvariass�g jellemezte.
A Set�t Erd� eddig - nyugtalan�t� h�r�vel ellent�tben - nem pr�b�lt �rtani nekik, b�r Malaz�r reggel a nyomokb�l l�tta, hogy a b�vk�r n�h�ny olyan nem k�v�natos l�togat�t is t�vol tartott, akiket eddigi ismeretei alapj�n nemigen tudott volna hova tenni, pedig a f�rfi kit�n� vad�sz �s nyomolvas� h�r�ben �llt. Mivel meglehet�sen er�t pr�b�l� feladatnak n�ztek el�be, Malaz�r nem is �hajtott k�zelebbi ismerets�gbe keveredni a Set�t Rengeteg k�l�n�s lak�ival. Ez�rt a tov�bbiakban is az erd� legsz�l�n haladtak, annyira, hogy a f�k m�g eltakarj�k �ket a mez�r�l esetleg idek�v�ncsiskod� szemek el�l, de az�rt a belsej�be sem mentek
Malaz�r meg sem pr�b�lt vad�szni. Nem csak az�rt, mert Helga mindig rossz szemmel n�zte az ilyesmit, hanem az�rt is, mert nem tartotta aj�nlatosnak nagyon bemer�szkedni az erd�be. Ki tudja, nem a zs�km�nyb�l v�lna-e vad�sz? �gy h�t a pihen�kn�l azt szedt�k el�, amit magukkal hoztak, m�g arr�l a bokorr�l sem szedtek m�ln�t, ami eb�dj�k elk�lt�se k�zben mellett�k �llt.
D�lut�n k�zepe fel� j�rhatott az id�, amikor Helga azt mondta:
- Mintha nem �szak fel� tartan�nk.
- Dehogynem - csod�lkozott r� Malaz�r. A napot ugyan ritk�n l�tt�k, mert b�rmennyire is az erd� sz�l�n igyekeztek haladni, a f�l�tt�k �sszeborul� �gak �gy is t�l s�r�nek bizonyultak ahhoz, semhogy csak �gy egyszer�en �tl�ttak volna rajtuk, de az�rt nem el�sz�r haladtak �t s�r� erd�n. Malaz�r s�rt�nek tartotta a felt�telez�st, hogy esetleg elt�rtek volna az �tir�nyt�l.
- Tal�n azt gondolod, hogy nem tudok t�j�koz�dni?
- Nem! Dehogy…
Helga nem akarta megb�ntani Malaz�rt, azonban tov�bbra is �gy �rezte, hogy igenis nyugat fel� haladnak. Az erd� belseje fel�. S�t, egyre ink�bb a belseje fel�! A nyugtalans�g mind jobban elhatalmasodott rajta. Hogy er�t vegyen mag�n, ink�bb besz�lgetni kezdett.
- Malaz�r! Tulajdonk�ppen mi�rt is rendelt benn�nket a Mester ahhoz a vulk�nhoz?
- Te is ott volt�l, amikor elmondta - vetette h�tra Malaz�r.
- J�, csak… Hallani szeretn�m m�g egyszer.
- Minek?
- Hogy… biztos j�l �rtettem-e mindent.
- A Mester majd elmagyar�zza, ha oda�r�nk.
- Malaz�r - s�hajtott a l�ny. - K�rlek…
Malaz�r m�g egy darabig hallgatott. � is �rezte, hogy valami nincs rendben, de nem tudta, hogy ez a tegnap t�rt�ntek, vagy egy�b okok miatt van-e �gy. �gy d�nt�tt, figyelni fog, �s hogy kisz�rje az egyik lehet�s�get, besz�lni kezdett.
- Nos, a Mester azt mondta, hogy var�zstudom�nyunkban eljutottunk arra a szintre, hogy tov�bbl�pj�nk. Eddig szinte csak �szt�n�sen birtokoltuk az elemek erej�t, de most m�r tudatosan tudjuk befogadni, �tengedni magunkat, ha kell, �s ir�ny�tani is, ha a sz�ks�g �gy hozza. Az�rt kell a vulk�nhoz menn�nk, mert ott k�thetj�k meg a magasabb szint� sz�vets�g�nket az elemekkel �s egym�ssal.
- Egy vulk�nn�l mindannyian? - vetette k�zbe Helga.
Malaz�rban egyre er�s�d�tt a balj�slat� el��rzet, de igyekezett nem tudom�st venni r�la.
- �n m�g soha nem j�rtam ott, de a Mester azt mondta, hogy az egy �sr�gi hely, amely mag�ba s�r�ti az elemek m�gi�j�t. A tengerparton �ll az a m�k�d� vulk�n, ahov� igyeksz�nk. Mert neked �s Hedvignek b�rhol j� szinte, de nekem v�z, Godriknak pedig t�z kell.
- Godriknak be kell mennie a vulk�nba?
- Azt hiszem, igen - n�zett �vatosan k�rbe Malaz�r. Nem l�tott semmi gyan�sat, de mintha s�r�bben �lln�nak a f�k, �s mintha nagyobb hom�ly lenne, mint az indokolt…
- De a vulk�n m�gsem tiszt�n t�z - vetette ellen a l�ny. - Ez vesz�lyes.
- Veled megy be - mondta Malaz�r mintegy odavetve. - A t�zig te fogod �vni �t.
- Ut�na pedig � engem?
Malaz�r egy pillanatra elfeledte az aggodalmait, h�trafordulva v�gigm�rte a l�nyt.
- Mi�rt? Kell neked v�delem a t�z ellen? - k�rdezte k�v�ncsian.
Helga kiss� elgondolkodott.
- Azt hiszem, nem - mondta v�g�l kiss� elpirulva, maga sem tudta, mi�rt.
- Na l�tod - vetette oda Malaz�r.
P�r pillanatig cs�ndben haladtak tov�bb, azt�n a f�rfi meg�ll�totta a lov�t.
- N�zd meg a f�k oldal�t - mondta, �s k�zelebb is l�pett az egyikhez. - Itt moh�s. Erre van �szak. Erre megy�nk.
- �s m�gis nyugat fel� haladunk - fejezte be a gondolatmenetet Helga halkan.
- Magam is �gy �rzem - vonta �ssze a szem�ld�k�t Malaz�r.
�sszen�ztek. Gondolkodtak.
- Azt hiszem - sz�lalt meg v�g�l Malaz�r, - hogy el kellene fordulnunk jobbra, mintha kelet fel� menn�nk. Ha csak k�pzel�d�nk, ki�r�nk az erd�b�l. Ha m�gsem, akkor �gy �szak fel� haladn�nk tov�bb.
- Megpr�b�lhatjuk - felelte Helga vontatottan. - De att�l tartok, elk�st�nk.
- Elk�st�nk? Mir�l?
- Ez a Set�t Rengeteg, Malaz�r. M�r elkapott benn�nket. Pr�b�lhatunk b�rmerre indulni, akkor is oda fogunk jutni, ahova � akarja.
- �rd�g�t! - fakadt ki Malaz�r haragosan. - Elv�gre nem kisgyerekek vagyunk, akikkel tehet, amit akar!
- Kicsoda? - k�rdezte Helga, �s ezzel kiz�kkentette Malaz�rt a gondolatmenet�b�l.
- Ki kicsoda?
- H�t az, aki azt hiszi, hogy tehet vel�nk, amit akar.
- Nem tudom - v�laszolta kiss� megh�kkenve Malaz�r. - A Set�t Rengeteg.
- De a Set�t Rengeteg att�l set�t, mert a benne lak�k lelke s�t�t. Maga az erd� nem akarhat �rtani nek�nk.
- Dehogynem. Nem �rzed a f�kb�l fel�nk �rad� rosszindulatot?
- Nem. Rabig�ban vannak, azt �rzem. Meg a felett�k uralkod� valami rosszindulat�t.
- Ha engedelmeskednek annak a valaminek, teljesen mindegy, hogy �k a rosszindulat�ak, vagy az, ami uralkodik felett�k - vonta meg a v�ll�t Malaz�r.
- Meglehet - felelte Helga, �s � is jobbra ir�ny�totta a lov�t, mint Malaz�r.
Mintha megsz�d�ltek volna. Vagy a f�k keringtek volna. De p�r l�p�s ut�n Helga ism�t �rezte, hogy nem kelet, nem is �szak, hanem nyugat fel� haladnak.
- Malaz�r… - sz�lt el�re bizonytalanul.
- Igen, �n is �rzem - mordult h�tra a f�rfi.
Ism�t jobbra ford�totta a lov�t, �s ism�t j�tt az a sz�d�l�s.
Malaz�r lesz�llt, kant�rsz�ron fogta a lov�t, �s ism�t elindult arra, amerre �szakot sejtette. Most egyik�k sem �rezte a sz�d�l�st. �m miel�tt megk�nnyebb�lhettek volna, a n�v�nyzet lett egyre s�r�bb, annyira s�r�, hogy m�r nem is mehettek tov�bb, csak �gy, hogy Malaz�r el�h�zta a kardj�t, �s azzal v�gott utat maguknak. De mintha a lev�gott �gak hely�be azonnal �jabbak n�ttek volna, a halad�s egyre nehezebb lett, m�g v�g�l a f�k mintha �sszen�ttek volna, �s �l� falk�nt z�rt�k volna el el�l�k a tov�bbhalad�s �tj�t. A sejtett �szak fel� nem mehettek. A sejtett kelet fel� sem. �s m�r csak szinte k�v�ncsis�gb�l n�zt�k meg, hogy d�l fel� sem.
Egyed�l nyugat fel� �llt rendelkez�s�kre �sv�ny.
Amerre nem akartak menni.
- Hoppan�ljunk innen, Malaz�r - mondta nyugtalanul Helga.
- A lovakat itt kellene akkor hagynunk - felelte a f�rfi, �s a l�ny tudta, hogy Malaz�r soha nem hagyn� itt a lov�t, m�g akkor sem, ha ezzel �letvesz�lybe sodorn� mag�t.
- Akkor mit tegy�nk?
Malaz�r egy ideig �sszevont szem�ld�kkel n�zett nyugat fel�. Furcs�n, szinte vibr�l�an �les volt arrafel� a f�ny. Nyugtalan�t�. Minden m�s ir�nyban azonban s�t�t volt, fojtogat�an s�r� �s s�t�t.
Malaz�r vett egy m�ly l�legzetet, megigaz�totta az �j�t a h�t�n, �s fel�lt Sebes nyerg�be.
- Elfogadjuk a sz�v�lyes invit�l�st - mondta. - Egyebet �gysem tehet�nk.
- De Malaz�r… - ellenkezett volna Helga, de Malaz�r szigor� pillant�ssal belefojtotta a sz�t.
- Nem! - rivallt a l�nyra.
Helga d�bbenten meredt r�, Malaz�r pedig lassan, szinte tagoltan folytatta:
- Mindent megpr�b�ltunk, de semmi t�bbet nem tehet�nk.
Helga hirtelen meg�rtette. Nincsenek egyed�l…
- Azt hiszem, igazad van - mondta, �s maga is fel�lt a lova nyerg�be. - Menj�nk.
�gy, hogy �nk�nt indultak arra, amerre eredetileg nem akartak menni, szinte sz�tny�ltak el�tt�k a f�k, bokrok, �s akad�lytalanul haladhattak. Szem�k ugyan �vatosan cik�zott jobbra-balra, de l�tsz�lag hat�rozottan l�ptettek, �s nem n�ztek h�tra.
J� �rai lovagl�s ut�n az �sv�ny egy tiszt�sba torkollott, a tiszt�son pedig egy f�b�l, k�b�l �p�lt kunyh� �llt. Ahogy k�zelebb �rtek, kiv�g�dott a kunyh� ajtaja, �s h�rom alacsony, emberszer� alak j�tt ki rajta. Koboldok.
Kett� a lovakhoz sietett, a harmadik lec�vekelt az ajt� el�tt.
- �dv�z�llek - mondta. - Tamira �rn� m�r v�r benneteket.
- �dv�z�llek �n is - k�sz�nt vissza Malaz�r, mik�zben lesz�llt a lov�r�l. - Honnan tudta �rn�d, hogy j�v�nk?
- Az � birtok�n j�rtok - vigyorodott el a kobold minden vid�ms�g n�lk�l, m�g t�rsai h�travezett�k a lovakat. - Az �rn� el�tt semmi sincs rejtve, ami a birtok�n t�rt�nik.
- �rtem - felelte Malaz�r. - Akkor h�t vezess �rn�d el�, k�rlek.
A kobold elindult el�tt�k. A kunyh� csak k�v�lr�l t�nt kunyh�nak, bel�l t�gas �s f�ny�z� palota volt. Helg�nak olyan �rz�se t�madt, mintha m�r j�rt volna itt. A termek, a l�pcs�k, a d�szek… Hol l�tta ezeket?
Szerette volna a gondolatait megosztani Malaz�rral, de a f�rfi besz�lget�sbe pr�b�lt elegyedni a kobolddal, nem figyelt r�. �m amikor bel�ptek a f�ny�z� m�rv�nyterembe, Malaz�r is alig �szrevehet�en, de megh�kkent, �s Helg�ra pillantott. Ahogy �sszen�ztek, tudt�k, mindkett�j�k agy�n ugyanaz a gondolat futott �t: ez a palota olyan, mint a hajdani s�t�t var�zsl�, Mahrun bels� v�ra volt. Az a v�r elpusztult s�t�t gazd�j�val egy�tt - �k puszt�tott�k el. Ez azonban itt �ll.
Ki lehet az a Tamira? �s mit akarhat t�l�k? Lehet, hogy nemcsak a lakhelye hasonl� Mahrun�hoz, hanem a lelke is. Nem �rt az �vatoss�g.
Mik�zben ilyen �s ehhez hasonl� gondolatok cik�ztak �t az agyukon, m�r meg is pillantott�k Tamir�t. Fiatal, d�bbenetesen sz�p, v�r�s haj� n� �llt a terem k�zep�n, kecsesen t�maszkodva egy t�ml�s sz�kre. Volt benne valami, ami Helg�t azonnal tasz�totta, Malaz�rt pedig vonzotta; z�ld szeme rideg, sz�m�t� intelligenci�t, f�lig sz�tny�lt ajka pedig hat�rtalan �rz�kis�get sug�rzott. M�g az �lt�z�ke is ezt a kett�ss�get h�zta al�, egyszerre volt fens�bbs�gesen el�kel� �s rafin�ltan erotikus.
�s volt m�g valami, ami azonban csak j�val k�s�bb tudatosult benn�k: rettenetesen hasonl�tott Helg�ra.
A n� mosolyra h�zta a sz�j�t.
- �dv�z�llek benneteket szer�ny hajl�komban - mondta. A hangja �gy b�gott, hogy minden �p �rz�s� f�rfiban azonnal megmozdult a v�r. - Tamira vagyok, e vid�k �rn�je.
Malaz�r m�lyen meghajolt, p�r l�p�ssel m�g�tte Helga szint�n.
- �dv�z�llek �n is, �rn�m - mondta Malaz�r. - Ha megengeded, magam is bemutatkozn�k. A nevem Malaz�r, a Serpens nemzets�g tagja vagyok.
- Malaz�r, a Serpens nemzets�g tagja mi j�ratban vagy errefel�?
- V�ndor�ton voltam, �rn�m, hogy tapasztalatokat szerezzek, �s most hazafel� tartok.
A n� kiss� k�zelebb l�pett. Malaz�r figyelm�t nem ker�lte el, hogy a cs�p�je milyen kecses t�ncot j�r.
- Mif�le tapasztalatokat kell szereznie egy ilyen der�k dali�nak, mint amilyen te vagy?
- M�sf�le vid�ken m�sf�le n�pek, m�sf�le szok�sok �lnek. Min�l t�bbf�le ismerete lesz az embernek, ann�l t�bbet �r.
- Kinek? - b�gta Tamira f�lig felvonva a szem�ld�k�t.
- Annak, aki �rdemesnek tart arra, hogy a szolg�lat�ba fogadjon - magyar�zta Malaz�r.
- Nem azt mondtad, hogy otthonodba tartasz?
- De igen, �rn�m.
- Akkor mi�rt emlegetsz szolg�latot?
- Mert b�r volt honnan elj�nn�m, �s van hov� hazat�rnem, negyedik fi�gyermekk�nt aty�m hal�la ut�n csak megt�rt rokon lenn�k a sz�l�i h�zban.
- �rtem. �s sokf�le emberrel, sokf�le szok�ssal tal�lkozt�l?
- Igen, �rn�m.
- Nos, akkor Malaz�r, a Serpens nemzets�g tagja, megh�vlak, t�lts n�lam p�r napot, �s pihend ki n�lam eddigi utad f�radalmait. Szolg�m a szob�dba vezet, �s felfriss�l�sed ut�n k�v�ncsi lenn�k a megszerzett tapasztalataidra.
Malaz�r csak annyi ideig habozott, hogy azt csup�n egy figyelmes szeml�l� - mint Helga - �rz�kelhette, ut�na meghajolt.
- Megtisztelsz, �rn�m.
A n� egy fejbiccent�ssel elbocs�totta �ket.
Az im�nti kobold k�t emelettel feljebb mutatott nekik egy szob�t. Mit szob�t, lakoszt�lyt! �s b�r Malaz�r otthonosan mozgott a kir�ly termeiben is, enn�l f�ny�z�bb lakoszt�llyal m�g � sem tal�lkozott eddigi �lete sor�n.
- Ha b�rmire sz�ks�getek lenne, csak h�vjatok. Samat a nevem - hajtotta meg kiss� mag�t a kobold, majd t�vozott.
- Meg�r�lt�l? - t�madt Helga Malaz�rra, mihelyt kettesben maradtak. - K�t nap m�lva a vulk�nn�l kell lenn�nk, nem maradhatunk itt.
- Tudom - felelte a f�rfi.
- Akkor mi�rt egyezt�l bele, hogy napokig itt vesztegess�k az id�t?
Malaz�r megfordult �s szemben�zett a l�nnyal.
- Gondolod, hogy elengedne, ha sz�pen megk�rn�nk? - k�rdezte.
Helga �nk�ntelen�l is lehalk�totta a hangj�t.
- Hiba volt idej�nn�nk - mondta.
- Nem volt m�s v�laszt�sunk, ha elfelejtetted volna - k�z�lte Malaz�r, azt�n sz�tn�zett.
Val�ban k�pr�zatos volt itt minden. A falak, a padl�, a b�torok… Biz�nc pomp�j�t id�zt�k, nem azt a nyers ut�nzatot, amivel a kelta hagyom�nyokat pr�b�lt�k az el�kel�k �ssze�tv�zni a r�g elbukott R�ma eleganci�j�val. Tal�n m�g soha nem j�rtak hasonl� helyen. Olyan… buja volt itt minden. Mintha minden d�sz, minden kell�k csak azt a c�lt szolg�lta volna, hogy felajzza az �rz�keket, �s eltomp�tsa a j�zan gondolkod�st. Ez j�rt Malaz�r fej�ben, m�g felfriss�tette mag�t, �s akkor is, amikor elk�s�rt�k Tamira eb�dl�j�be - Helg�t, az �ll�t�lagos szolg�t otthagyt�k a lakoszt�lyban, - m�r ha eb�dl�nek lehetett nevezni ezt a termet. Mintha az erd�b�l szak�tottak volna ki egy darabot, hogy behelyezz�k ebbe a m�rv�nnyal �s aranyoz�ssal d�sz�tett lakr�szbe, �s nem csak a n�v�nyzetet, hanem a forr�st, a patakot is. M�g a medenc�t is �gy alak�tott�k ki, hogy ink�bb hasonl�tott egy term�szetes kis tavacsk�ra, mintsem valami mesters�ges �p�tm�nyre. A roskad�sig megrakott asztal m�g�tt kis sz�k�k�t �llt, �m itt bor fakadt, nem v�z, �s a f�kly�k f�nye furcs�n csillant meg alul a k�nyelmesen el�rhet� kis medenc�ben.
Tamira m�r v�rt Malaz�rra. K�nyelmesen elhevert az egyik kereveten, k�ny�k�re t�maszkodott, a m�sik kez�vel az asztalr�l csipegetett. Ruh�ja olyan k�nny� anyagb�l k�sz�lt, hogy nem lehetett igaz�n eld�nteni, mi c�lb�l van a test�n: el-, vagy felfed-e. Malaz�r azonban sejtette, hogy val�di c�l az, hogy rabul ejtse az �rz�keket, csak�gy, mint az, ahogy fek�dt; az oldal�n, k�ny�k�re t�maszkodva, ezzel form�s test�nek �sszes domborulata a lehet� legt�k�letesebben l�tszott, izgalmasan, izgat�n.
A termek d�sz�t�se, a b�torok, a vacsora, Tamira…
Mi v�gre kell elfeledni a gondolkod�st? Mi v�gre kell ennyire felcsig�zni az �rz�keket?
Malaz�r �rezte, hogy test�re hat�ssal van minden, de igyekezett, hogy gondolatait kitiszt�tsa, �s �beren tudjon figyelni, mi t�rt�nik k�r�l�tte. Mindez t�volr�l sem bizonyult k�nny� feladatnak. Az �rn� megk�rte, hogy vacsora k�zben mes�ljen neki a megszerzett tapasztalatair�l, �gy h�t Malaz�rnak mes�lnie kellett.
Tamira �rtett ahhoz, hogy besz�ltessen m�sokat. Hat�rtalan figyelemmel cs�ng�tt Malaz�r ajk�n, �s ha valamit nem �rtett, vagy m�g t�bbet akart tudni r�la, �rtatlanul nagyra nyitott szemekkel k�rdezett. Ak�rmelyik ember hi�s�g�nak h�zelgett volna ez a figyelem, �m ahogy Tamira n�zett, megfesz�lt, sikkantott, �mm�g�tt, ahogy teste egy�tt hallgatott f�l�vel �s elm�j�vel, az mindegyik f�rfiember hi�s�g�nak t�k�letesen elegend� lett volna.
Nem lett ez al�l Malaz�r sem kiv�tel. Kezdeti �vatoss�ga mind jobban �s jobban felengedett. Hogyan is felt�telezhetett err�l a t�r�keny sz�ps�gr�l b�rmif�le rosszat? Hiszen csak r� kell n�zni. Olyan �rtatlan, olyan v�dtelen, olyan �rz�ki… Malaz�r k�s�bb sem tudta volna elmondani, hogyan ker�lt Tamira az � kerevet�re, de egyszer csak ott volt. K�nnyed ujjakkal cir�gatta Malaz�r sz�les mell�t, er�s karjait, �s m�g mindig t�gra nyitott szemmel hallgatta a f�rfi egyre jobban akadoz� elbesz�l�s�t.
�s v�g�l Malaz�r teljesen elakadt. Tamira nem k�rte a folytat�st, hanem fel� hajolt, �s finoman sz�jon cs�kolta. A cs�k ut�n elh�z�dott t�le, de csak az�rt, hogy ut�na vadmacskak�nt vesse r� mag�t, �s cs�kolja, ahol �ri.
Malaz�r nem sz�m�tott kezd�nek a szerelem ter�n, de ilyennel m�g �let�ben nem tal�lkozott. Tamir�n�l hevesebb, t�zesebb szeret�je m�g soha nem akadt. A n� �gy vette birtokba Malaz�rt, mint egy torn�d�, �s sodr� lend�let�vel r�vette, hogy a f�rfi is majdnem ugyanolyan hevesen vegye birtokba viszonz�sk�nt �t. Kihozott bel�le mindent, amit Malaz�r adni tudott, s�t, m�g azt is, amir�l Malaz�rnak sejtelme sem volt, hogy benne lakozik.
�r�kig tart� szerelmesked�s ut�n Malaz�r kimer�lten hanyatlott h�tra. �gy �rezte, minden erej�t kiszedte bel�le ez a boszork�ny. Nem v�gyott most semmi m�sra, csak egy kis alv�sra, �m Tamira lovagl� �l�sben r�telepedett.
- Fel tudod-e emelni a kezedet, ha �n nem akarom? - k�rdezte mosolyogva.
- Nem tudom - felelte a f�rfi szint�n elmosolyodva. N�i csacskas�g…!
�m Tamira nem hagyta annyiban a dolgot.
- Biztos, hogy nem tudod?
- H�t persze.
- Pr�b�ld meg! - makacskodott Tamira.
- Mit pr�b�ljak meg? - mosolygott Malaz�r kiss� �rtetlen�l.
- Hogy fel tudod-e emelni a karodat, holott �n nem akarom.
Malaz�r nem �rtette az eg�szet, de nem akart vitatkozni a n�vel. Azok�rt a csod�latos percek�rt megtehet ennyit, nem?
Felemelte a kez�t.
Azaz felemelte volna.
De nem b�rta.
Megh�kkenve n�zett Tamir�ra, Tamira visszan�zett r�, �s a mosolya f�l�nyess� v�lt.
Malaz�r �jra nekifesz�lt, de hi�ba. B�rmennyire er�lk�d�tt, mozd�tani sem tudta a karj�t. Megr�zta a fej�t, koncentr�lt, �s �jra pr�b�lta. M�r csorgott a homlok�r�l a ver�t�k, ahogy �sszeszor�tva a fog�t, minden erej�t megfesz�tve pr�b�lkozott, de mindhi�ba. A karja meg sem moccant.
- Mi ez? - f�rmedt Tamir�ra.
- Ez? �, csak egy kis var�zslat - h�zta el g�nyosan a sz�j�t a n�. - Ne agg�dj, az er�d most is megvan. Csak n�lam. �s itt is marad.
- Miket besz�lsz? - motyogta Malaz�r. Teljesen kimer�lt, de kimer�lts�ge mellett is el�nt�tte a balsejtelem.
- H�t igen - hajolt hozz� k�zelebb Tamira, hogy a sz�ja szinte �rintette a sz�j�t. - Ti, f�rfiak semmit sem �rtetek. Azt hiszitek, hogy ti ir�ny�tj�tok a vil�got �s minket, holott val�j�ban mi ir�ny�tunk benneteket, ez �ltal - �s keze r�cs�szott Malaz�r �gy�k�ra. Malaz�ron borzong�s futott v�gig, ami nem ker�lte el Tamira figyelm�t. A n� g�nyosan felnevetett. - Ez is csak olyan, mint egy hangszer. Ha tudod, hogyan kell j�tszanod rajta, f�lelmetes er�k birtok�ba juthatsz �ltala.
Hirtelen mozdulattal ism�t fel�lt, ujjaival finoman cir�gatta Malaz�r has�t.
- De te t�bb vagy, mint az a sok f�lesz�, aki �ltal�ban idet�ved. Er�sebb vagy. Hatalmasabb. �s ha most sz�pen elmondod nekem, val�j�ban ki vagy, nagyon k�m�letes leszek veled, meg�g�rem.
- Elmondtam m�r neked.
- �, dehogy - hajtotta oldalra a fej�t g�nyos pajkoss�ggal a n�. - Alig mondt�l nekem valamit, der�k lovagom, holott eg�sz este mes�lt�l. De a l�nyeget - hajolt ism�t el�re �rz�kien, - a l�nyeget, hogy ki vagy val�j�ban, elhallgattad el�lem.
- Elmondtam mindent.
- Megk�zel�t�leg sem - szigorodott meg a n� arca, de csak az�rt, hogy �jra elmosolyodhasson. - De el fogod. Ki vagy te?
- Mit �rdekel az t�ged? - ny�gte Malaz�r.
- Puszta el�vigy�zatoss�g - mosolygott f�l�nyesen Tamira. - Nem ismerem az er�det, �s az �jdons�gokkal �vatosan kell b�nni. Ki vagy h�t?
- Nincs sz�modra mondanival�m - hunyta be a szem�t Malaz�r, hogy l�tnia se kelljen ezt a n�i b�rbe b�jt d�mont.
L�tni nem l�tta, de hallotta:
- Dehogynem, lovagom! - nevetett a n�. - Dehogynem! Ahogy a karod a parancsomnak engedelmeskedik, ugyan�gy a sz�d is.
- Akkor meg minek ez a j�t�k? - sziszegte Malaz�r.
- Hogy neked jobb legyen. Tudod, lovagom, ahhoz, hogy r�d k�nyszer�thessem az akaratomat, haszn�lnom kell az er�mb�l. Abb�l az er�mb�l, amit bel�led szedtem ki. Ez pedig pazarl�s. S�lyos pazarl�s, ami haragra gerjeszt - ellened. El tudod k�pzelni, lovagom, mire vagyok k�pes, ha felm�rges�tesz? Nem. Hidd el, legr�mesebb �lmaid sem k�zel�tett�k meg a val�s�got… Ellenben ha a kedvemben j�rsz… nem �llek meg. �gyes szeret� vagy, megtartalak magamnak. K�nyeztetlek. Bec�zgetlek. Nem gondolod, hogy te is sokkal jobban j�rn�l �gy? K�nyelmes, gondtalan �leted lenne, am�g csak meg nem halsz, kis cs�d�r�m. Mit sz�lsz ehhez?
Malaz�r ism�telten tett egy felesleges k�s�rletet, hogy megmozd�tsa a karj�t.
- Fulladj meg - k�pte a szavakat d�h�sen.
Tamira arc�n �rny�k suhant �t.
- Nos j�. Te akartad… - Lesz�llt a f�rfir�l, �s furcsa, er�s hangon r�rivallt. - Besz�lj!
Malaz�r �gy �rezte, mintha valami karmos, t�sk�s d�mon megpr�b�lt volna belek�lt�zni, birtokba venni a nyelv�t, a hangsz�lait, az agy�t. Malaz�r behunyta a szem�t, ahogy el�rasztotta a f�jdalom, kinyitotta a sz�j�t, �s - �v�lt�tt.
Tamira meglepetten nyitotta t�gra a szem�t.
- No l�m… Er�sebb vagy, mint gondoltam… H�t akkor pr�b�ljuk meg m�g egyszer. Besz�lj!!
Most m�g er�sebb volt az ostrom, ami megt�madta a f�rfi agy�t, nagyobb lett a f�jdalom is, de Malaz�r eltorlaszolta az utat, ami a tudat�hoz vezetett volna. Se kez�t, se l�b�t nem b�rta mozd�tani, de a torlaszt fenn tudta tartani. �s min�l er�sebben t�madta Tamira, min�l nagyobb lett test�ben a f�jdalom, ann�l megingathatatlanabb� v�lt a torlasz.
- Azt hiszed, sok�ig ellen tudsz �llni nekem? - hallotta a d�h�dt sziszeg�st a f�l�ben. - Vannak egy�b m�dszereim is.
Koboldok j�ttek, durv�n megragadt�k. L�pcs�k�n cipelt�k lefel�, feje a f�ld�n koppant, azt�n kezdet�t vette a r�m�lom…
Felv�ltva k�nozt�k a test�t, �s var�zslattal t�madt�k a tudat�t. �sszevert�k, megkorb�csolt�k, meg�gett�k, elt�rt�k a v�gtagjait, let�pt�k a k�rmeit, kivert�k a fog�t, lev�gt�k a f�l�t, ki�gett�k a szem�t… Elk�vett�k ellene mindazt a sz�rny�s�get, amit csak bomlott emberi �s nem emberi elme k�pes kital�lni. Gy�t�rt�k mindazzal, amivel gy�t�rni lehet valakit an�lk�l, hogy meg�lt�k volna. Nem volt menek�l�s, �s nem volt pihen�s, ha el�jult, fellocsolt�k, �s folytatt�k tov�bb, a k�vetkez� �jul�sig, amibe Malaz�r maga menek�lt n�h�ny pillanatig. Nem hagyt�k nyugton, a k�nz�s hetekig, h�napokig, �vsz�zadokig tartott... de Malaz�r kitartott. M�r nem tudta, mi az, amit nem mond el, csak azt tudta, hogy hallgat, �s hallgatni is fog, m�g a hal�l v�gleg le nem pecs�teli az ajk�t…