3. fejezet

Malaz�rt n�i sik�t�s t�r�tette mag�hoz k�d�s k�bulat�b�l.
- Helga - suttogta hang n�lk�l maga el�, de mozdulni nem tudott. K�nl�dva nyelt egyet, de mintha k�ssel hasogatt�k volna a tork�t, sz�raz volt, mint a tapl�, az ajka kicserepesedett. Er�lk�d�tt, hogy ki b�rja nyitni megmaradt szem�t, de nem igaz�n siker�lt neki. Csak annyit �rz�kelt, hogy gy�r f�ny szit�l r�.
Megpr�b�lt az oldal�ra fordulni, de t�r�tt v�gtagjai, �s valami r�nehezed� nem engedt�k.
- Helga… - motyogta maga el�, mikor �jabb sikolt�s verte fel a csendet, s�hajtott, de ez m�r lemond� s�haj volt ink�bb. R��bredt, hogy nem tud seg�teni. A tehetetlens�g k�nnyeket csalt megmaradt szem�be, furcsa �br�kat rajzolva lecsurgott koszos-kormos arc�n. - Isten veled…
Az �jabb sik�t�st�l megmozdult a f�ld, �s a n�i hang mell� �j hangok t�rsultak. A reng�s er�s�d�tt. R�zk�dtak a falak, remegett a leveg�, amely egyre �tl�tszatlanabb� v�lt a port�l. Az ord�t�sok �s sikoltoz�sok nem csitultak, de elnyomta �ket a fokoz�d� d�b�rg�s.
Malaz�r �let�szt�n�t�l hajtva m�g k�nkeservesen r� b�rta k�nyszer�teni mag�t, hogy r�snyire kinyissa a szem�t, �s ekkor l�tta, hogy mellette falszer�en felemelkedett a padl�, �s csatlakozik hozz� a test�re sz�rt halom is. Apr�t tudott csak mozdulni, de ez kev�snek bizonyult, �s m�g megcsend�lt a f�l�ben a saj�t ord�t�sa, miel�tt iszonyatos robajjal elnyelte volna sz� szerint a f�ld…
*
- Malaz�r! �bredj! Malaz�r!
Messzir�l hatolt a tudat�ba a hang.
Ki az a Malaz�r?
�s ki sz�l�tja?
- Malaz�r! - csend�lt a f�l�ben l�gyan a kedves, ismer�s n�i hang.
Honnan is ismeri?
Halv�ny k�pek tolakodtak az agy�ba. Egy sz�p l�nyarc, sz�v�nek oly kedves…
- Malaz�r!
De hiszen � maga Malaz�r! H�t persze…
- Helga - suttogta hangtalanul. Megpr�b�lta felnyitni a szem�t, de hasztalanul.
- Csssssss - csit�totta a l�ny, �s Malaz�r �rezte, hogy Helga karcs� ujj�t az � sz�j�ra helyezte. Mintha csitult volna a f�jdalom az �rint�se nyom�n…
- Ne besz�lj, kedves - mondta l�gyan Helga. - Pihenj. Csak azt akartam tudni, �jult vagy-e m�g, vagy csak alszol.
- Vizet… - motyogta a f�rfi, de hangja most sem volt. - Vizet…
Helga meg�rtette. Megt�masztotta Malaz�r fej�t, �s valami iv�ed�nyt tolt az ajk�hoz. Malaz�r moh�n nyeldekelt, annyira moh�n, hogy f�lrenyelt. Hevesen k�h�gve pr�b�lt ism�t leveg�h�z jutni.
- T�massz�tok meg a h�t�t - hallotta Helga hangj�t, azt�n �rezte, hogy a fekhelye megmozdult, �talakult karossz�kk�, �s megt�masztotta a h�t�t. K�h�g�se elcsitult, �s imm�r �jabb f�lrenyel�s n�lk�l tudott inni.
A v�z visszaadta �leterej�nek egy t�red�k�t. Sz�t akart n�zni, de semmit nem l�tott. Kez�vel t�tova mozdulatot tett, hogy elvegye a l�t�s�t akad�lyoz� valamit, b�rmi legyen is az. De a megkezdett mozdulat rengeteg erej�be ker�lt, m�gsem bizonyult elegend�nek a befejez�shez, a karja er�tlen�l lehanyatlott.
- V�rj - mondta Helga. - Majd �n.
Azzal levette a szeme el�l azt a valamit. De csak az egyiket.
�gy is �lesen hatolt az agy�ba a f�ny. A hosszan tart� s�t�ts�g ut�n f�jdalmas volt �jra l�tnia. Hunyorogva pr�b�lta megszokni a vil�goss�got, �s nem �rtette, mi�rt csak az egyik szeme �rz�kel, �s az is mi�rt ilyen hom�lyosan.
- Hol vagyunk? - k�rdezte tompa hangon.
- �tban a vulk�n fel� - hallotta a v�laszt.
Mintha ringat�zna. Milyen kellemes �gy…
- Hom�lyos minden…
- Majd elm�lik. Id� kell, m�g lelohad a daganat.
V�gre �sszegy�lt annyi ereje, hogy a szem�hez ny�ljon. Alig �rzett valamit, de… mintha a jobb szeme p�ffedt lett volna, a bal pedig…
- Mi t�rt�nt a bal szememmel?
Hallotta, hogy Helga halkan s�hajt egyet.
- Ki�gettette - j�tt a tomp�n a v�lasz.
- Kicsoda?
- Tamira…
Tamira! Ez a n�v izz� bet�kkel villant fel az agy�ban, �s felid�zett mindent, eml�ket �s
szenved�st egyar�nt!
Tamira!!
Ha a gy�l�let �letre tudna kelni, most felt�madna, �s megfojtan� azt a szuk�t!
- Mit m�velt veled? - csikordult meg a foga, �s er�lk�dve Helga fel� fordult, hogy l�ssa a l�nyt.
- Velem? Semmit - vonta meg a v�ll�t Helga, �s val�ban nem l�tsz�dott rajta semmi. De Malaz�r nem mert hinni a szem�nek. Nyugtalanul helyezkedett, hogy jobban szem�gyre tudja venni a l�nyt, de Helga visszanyomta. - Maradj nyugton! M�g nagyon sokat kell er�s�dn�d az ilyen hevesked�shez. De elmondok mindent, ha j� �gy neked.
Malaz�rban felsejlett, hogy Helg�nak alighanem igaza van. Visszad�lt h�t a t�masz�ra �s b�lintott.
- Mes�lj. De… mi ez? - Fej�t jobbra-balra forgatva pr�b�lta meg�llap�tani, hogy tulajdonk�ppen min is fekszik.
- Ez? - mosolygott Helga. - Egy tutaj. Egy k�l�nleges tutaj, amin csak a K�gy�k Ura utazhat.
- Hogyan? - csod�lkozott Malaz�r.
Egy s�t�t alak emelkedett fel az orra el�tt. Malaz�r m�r tudta haszn�lni a megmaradt jobb szem�t, hunyorogva n�zte, �s felismerte, hogy egy hatalmas k�gy� hajladozik el�tte.
- K�sssz�ntlek, uram - hajtotta meg a k�gy� a fej�t. - J�tt�nk, hogy ssszeg�tsssz�nk.
- Nem tudtalak m�sk�pp sz�ll�tani, csak v�zen - mondta halkan Helga. - De kellett egy tutaj, egy nagyon k�nyelmes tutaj, hogy a lehet� legk�m�letesebben tudja vinni az �sszet�rt testedet. Gondban voltam, �s akkor j�ttek �k… Tudt�k, hogy bajban vagy. Al�d cs�sztak an�lk�l, hogy nagyon mozd�tottak volna, �l� �gyat k�sz�tettek magukb�l neked, azt�n elhoztak ide, a foly�hoz, �s az�ta tutajk�nt �lltak �ssze.
Malaz�r nagyon sok�ra sz�lalt meg.
- De hiszen nem is visz foly� �szakra, csak keletre.
- Nem is. Csak most, m�g t�ged odasz�ll�t a Mesterhez.
- De hiszen te nem is tudsz a v�znek parancsolni.
- De a f�ldnek igen. �s a foly� arra folyik, amerre a medre vezeti.
Malaz�r egy id�re ism�t hallgat�sba burkol�zott, majd r�n�zett a k�gy�ra.
- Honnan tudt�tok, hogy sz�ks�gem van r�tok? - k�rdezte a k�gy�k nyelv�n.
- Mindig ott vagyunk k�r�l�tted, uram.
- Akkor mi�rt nem mondt�tok, hogy ne menjek a Set�t Rengetegbe?
- Nem sssz�lhatunk bele abba, amit cselekssszel, uram.
- Legal�bb figyelmeztethettetek volna.
- Magadt�l isssz tudtad, hogy vesssz�lyesssz… De megbirk�ssszt�l vele, uram.
- Kis h�j�n meghaltam.
- Megt�rted a d�monhercegn� hatalm�t, uram.
- �n ugyan nem. Majdnem v�g�rv�nyesen legy�z�tt.
- Elpussszt�tani ugyan assszonyod pussszt�totta el, uram - intett a k�gy� a fej�vel Helga fel�, - de te ellen�llt�l neki a v�gsssz�kig, �sssz essszel arra k�sssztetted, hogy hib�t k�vessszen el.
- Mif�le hib�t?
- V�ssszbe akart t�ged fojtani - h�zta el a k�gy� a sz�j�t sz�lesen, mintha mosolyogna. - Essszel vissszaford�totta a var�ssszlatot, �sssz asssz er�d kessszdett visssza�ramlani bel�d. � pedig �gy nagyon kev�sssz volt ahhosssz, hogy ssszembesz�lljon assszonyoddal.
Malaz�r ism�t hosszan em�sztette a hallottakat.
- K�sz�n�m, bar�tom - mondta v�g�l. - Amit tettetek �rtem, az�rt a h�l�m nem marad el.
- Nem ssszolg�ltunk r� a h�l�dra, uram - mondta a k�gy� sz�les sz�jjal, �s fej�t l�gyan Malaz�r v�ll�ra tette. - Gy�gyulj meg min�l el�bb… bar�tom… - Azt�n visszas�llyedt a t�bbiek k�z�, az �l� tutajba.
- Hallottam a sik�t�sodat - fordult Malaz�r Helg�hoz.
- Tamir��t hallottad - mosolyodott el Helga.
- Mes�lj!
- T�l sok mindent m�r nem mes�lhetek, a bar�tod elmondta a l�nyeget…
- Honnan �rted te, amit a k�gy�k besz�lnek? - v�gott a szav�ba Malaz�r.
Helga elmosolyodott.
- �k is a f�ld teremtm�nyei - mondta, azt�n visszakanyarodott az el�z� t�m�hoz. - Tamira r�j�tt, hogy a V�z Erej�nek �rz�je vagy, �s meg akart �lni. El�bb m�gly�n akart el�getni, de te eloltottad a t�zet, azt�n f�ldhalom al� akart temetni. Innen tudtam, hogy b�ntott, �s �rtalmadra akar lenni tov�bbra is, �gyhogy… nekem sem kellett t�bb.
- �reztem, hogy remeg a f�ld - eml�kezett vissza Malaz�r. - Azt�n elnyelt.
- Igen - b�lintott Helga. - �s �gy meg�vott att�l, hogy az �sszeoml� falak k�rt tegyenek benned.
- �sszez�ztad a palot�j�t? - n�zett hitetlenkedve a l�nyra Malaz�r. - �s mi lett Tamir�val? Meg a koboldokkal?
- Visszajutottak oda, ahonnan el�m�sztak - felelte Helga, �s Malaz�r tal�n m�g soha nem l�tta ennyire kem�nynek a fiatal l�nyt.
- Elb�nt�l vele? Egymagad elb�nt�l vele?
- El. �gyhogy - mosolyodott el ism�t Helga, ezzel mintegy let�r�lte arc�r�l az im�nti kem�nys�get, - jobb, ha ezent�l nem vitatkozol velem.
- Nem hiszem el… Te, aki eddig minden �l�t �vt�l…
- Nem �ltem meg - v�lt merevv� ism�t a l�ny arca. - Mondtam. Csak visszak�ldtem a pokolba. �s ebben a teremt�sben el� sem m�szhat t�bb�.
Malaz�r megcs�v�lta a fej�t.
- Ez hihetetlen. Csak �gy elb�nt�l vele? Nem is v�dekezett?
- Nos… - felelte habozva Helga, - de igen. Ami azt illeti, egy-k�t sebet val�ban ejtett rajtam.
- Nem l�tok rajtad semmit.
- P�r karcol�s volt csup�n. �s m�r meggy�gy�tottam magam.
- �s engem? Engem mi�rt nem gy�gy�tott�l meg?
- Arra is sor fog ker�lni, de most pihenj.
Malaz�r m�r nyitotta volna a sz�j�t egy �jabb k�rd�sre, de Helga az ujj�val z�rta le.
- Pihenj - s�gta.
�s Malaz�r sz�t fogadott. �taludta az utat, �s csak abb�l �rz�kelte, hogy meg�rkeztek, hogy nem ringott tov�bb a "tutaja". K�b�n nyitotta ki megmaradt szem�t, de a l�tv�nyt�l gyorsan mag�hoz t�rt. A vulk�n l�b�n�l voltak, egy m�k�d� vulk�n l�b�n�l. A k�gy�k, amelyek id�ig sz�ll�tott�k, feltett�k egy olt�rk�re, �s m�r nesztelen�l el is t�voztak. Helga ott �llt mellette, fogta a kez�t.
- Helga! - hallotta a Mester hangj�t. - Helga…!
Malaz�r l�tta, hogy Helga sz�ja sz�le megremeg, �s s�rva b�jik a Mester v�delmez� �lel�s�be.
- J�l van - d�nny�gte az �reg. - J�l van, kisl�nyom…
J� id� telt el, mire Helga v�gre nagyj�b�l kis�rta mag�t. M�g mindig k�nnyes szemekkel n�zett a Mesterre.
- Nem tehettem m�st… k�l�nben meghalt volna - mondta eg�szen halkan, de Malaz�r meghallotta.
A Mester csak megcs�kolta Helga homlok�t, azt�n szel�den eltolta egy hom�lyos, t�volabb �ll� alak fel�.
- Fiam… - l�pett k�zelebb Malaz�rhoz az �reg.
- Mit nem tehetett m�st? - faggatta k�sz�n�s helyett Malaz�r. - Mi t�rt�nt vele?
Az �reg kutat� szemekkel n�zett az ifj�ra. R�ncokt�l szabdalt arc�n nem l�tsz�dott semmi abb�l az iszonyatb�l, ami el�nt�tte a bens�j�t. Malaz�r sz�rny� �llapotban volt.
- Hogy �rzed magad, fiam? - k�rdezte.
- J�l - v�laszolt t�relmetlen�l Malaz�r, �s megpr�b�lt fel�lni. - Mi t�rt�nt Helg�val?
A Mester szel�den visszanyomta. Nagyon nem kellett birk�znia vele, hiszen az ifj� nagyon legyeng�lt. De eltorz�tott arc�r�l les�rt az elt�k�lts�g, hogy v�laszt akar kapni a k�rd�s�re. Az �reg - n�mi haboz�s ut�n - megadta mag�t.
- Rendben - mondta. - L�tom, jobban izgat Helga �llapota, mint a ti�d… H�t j�! Ugye azt tudod, hogy Helga letasz�totta a pokolba azt a d�monhercegn�t eg�sz udvartart�s�val egyetemben?
- Igen, mondta - felelte m�g mindig t�relmetlen�l Malaz�r.
- Nos, ez t�bb er�t vett ki t�le, mintha meg�lte volna �ket. Hiszen m�g meg is kellett nyitnia a pokol kapuj�t, neki, a haland� embernek. Nem sok ereje maradt… �s azt a keveset is arra haszn�lta, hogy t�ged idesz�ll�tson, hozz�m.
- �s akkor most… mi van vele?
- Var�zstalan lett.
Malaz�r �gy �rezte, megrend�lt a f�ld alatta. Hogy Helga var�zstalan lett? Egyszer�, k�z�ns�ges ember? Helga?
- Az nem lehet… - suttogta. - Az lehetetlen…
- Elmondtam, mi lett vele, de most m�r ideje azzal t�r�dn�nk, ami�rt idej�tt�nk - mondta az �reg hat�rozottan. - Jertek ide ti is! - intett a t�volabb �ll� h�romnak.
Ketten, Godrik �s Hedvig k�zelebb l�ptek, Helga maradt.
- Te is l�nyom - intett neki az �reg.
- �n… m�r nem tehetek semmit.
- Dehogynem - intett �jra az �reg. - Gyere!
- Mit adhatok m�g a Sz�vets�g�rt? - k�rdezte lemond�an a l�ny.
- Elherd�ltad az er�det, mert f�ltetted bepiszkolni v�rrel a kezed - mondta szigor�an a Mester.
- De �leteddel m�g szolg�lhatod az Egyens�lyt.
- De Mester! - tiltakozott Godrik, �s Hedvig is nyugtalanul mozdult meg.
- Hallgassatok! - sz�lt r�juk az �reg. - Nem v�rok t�le m�st, mint amit t�letek v�rn�k. A hib�kat b�ntet�s s�jtja, �m ha b�rmelyik�t�knek is t�bbet �rne az �lete, mint az Egyens�ly fenntart�sa, az nem hiba lenne, hanem �rul�s. Az �rul�k b�ntet�se pedig hal�l.
- De Helga imm�ron nem �rz�, Mester - n�zett szembe vele szilajul Godrik. - Egy vulk�n mindenkinek vesz�lyes, egy k�z�ns�ges ember sz�m�ra pedig maga a hal�l.
- Nem hallott�l m�g ember�ldozatr�l? - k�rdezte szinte g�nyosan az �reg.
- De az eg�sz az �n hib�m! - vetette k�zbe gyenge hangon Malaz�r. - Miattam k�ldte pokolra Tamir�t.
- Igen - n�zett r� a Mester. - Tamira a te hib�d.
- Akkor k�ldj engem a hal�lba, Mester!
- Honnan tudod, hogy nem oda k�ldelek? - n�zett r� rend�thetetlen szigorral a Mester. - N�gy er�t�l duzzad� �rz�nek kellene megk�tnie a Sz�vets�get, �s kik �llnak itt? K�t f�lelemt�l elgy�ng�lt �rz�, egy test�ben sokszorosan megcsonk�tott �rz�, �s egy var�zstalan. B�rmit adnak nektek az Elemek, meg�rdemlitek. Mertek-e a sorsotokkal ellenkezni?
A tan�tv�nyok egy pillanatig mukkanni sem mertek. Az �reg menyd�rg� szavai ut�n szinte k�nz� lett a csend. V�g�l Malaz�r mozd�totta meg a fej�t.
- Nem a magam hal�la f�j, Mester, hanem…
- V�llalom a sorsomat, Mester - v�gott a szav�ba Hedvig. - Ha �letemmel vagy hal�lommal seg�thetek fenntartani az Egyens�lyt, h�t legyen!
A Mester v�gign�zett a fiatalokon. Mind a n�gy�k szem�ben l�tta a f�lelmet, de l�tta az elsz�nts�got is.
Az �reg lassan b�lintott. K�penye zseb�b�l el�h�zott egy homok�r�t.
- Kezd�dj�n h�t. Mind a n�gy�t�knek el kell mennie ahhoz az Elemnek, mely erej�nek �rz�je, �s bizonys�got kell szereznie arr�l, hogy m�lt�-e az �rz� tiszt�re. Amelyik�t�k elbukik, az nem t�r vissza �lve, de amelyik�t�k m�lt�nak bizonyul, az egy �ra m�lva visszat�r ide. De ne feledj�tek, egy �ra m�lva itt kell lennetek, itt, az olt�rn�l, mert aki nem �r ide id�ben, azt b�rhogy kedvelt�k az Elemek, elviszi a S�t�ts�g. �n nem seg�thetek nektek, de ti egym�snak igen. Induljatok h�t! Most!
Azzal az �reg h�tr�lt egy l�p�st az olt�rt�l, �s megford�totta az �r�t. A homokszemek k�rlelhetetlen�l peregni kezdtek.
A fiatalok �sszen�ztek. Nyilv�nval� volt, hogy hi�ba oly k�zel a tenger, Malaz�r k�ptelen eljutni od�ig. Odal�ptek hozz�, �l� helyzetbe seg�tett�k, elh�zt�k az olt�rk� sz�l�re, azt�n egyik oldal�n Godrik, a m�sik oldal�n Hedvig karolta �t, aki j�val magasabb volt Helg�n�l, �s elcipelt�k a v�zhez. �m alig l�ptek bele, a tenger a csillagok f�ny�ben is j�l l�that�an s�t�t sz�n�v� v�lt, majd szinte visszah�z�dott, megemelkedett, �s fenyeget� falk�nt magasodott f�l�j�k.
- Menjetek - mondta Malaz�r, �s maga kezdett kibontakozni bar�tai szor�t�s�b�l. - �n m�r itt vagyok.
- Menj�nk - sz�lt Hedvig is, mag�val h�zva a vonakod� Godrikot.
Helga m�g�tt�k �llt. � nem tudott seg�teni. �s amikor v�gre Hedvig �s Godrik kell�k�ppen elh�tr�ltak Malaz�rt�l, �s a v�zfal lecsapott, elragadta Malaz�rt, Helga volt az egyetlen, aki fel sem ki�ltott.
Godrik rohant volna a tengerbe, hogy megpr�b�lja visszaszerezni elt�nt bar�tj�t, de Hedvig visszafogta.
- Mag�nak kell megk�zdeni a v�zzel - ki�ltott a f�rfira. - Ahogy nek�nk is meg kell tenn�nk a magunk�t. Eredj!
Azzal l�k�tt egyet Godrikon, hogy h�tr�ljon a part fel�.
Felt�madt a sz�l. Pillanatok alatt �rj�ng� ork�n tombolt k�r�l�tt�k. T�pte, szaggatta a ruh�jukat, szinte lecib�lta fej�kr�l a hajukat, azt�n l�that�v� v�lt a sz�l, t�lcs�rt eresztett a f�ldre, �s egyenesen a tan�tv�nyoknak szaladt. �gy kapta fel Hedviget, mint a tollpih�t, de a m�sik kett�h�z nem ny�lt, �s amilyen hirtelen j�tt, olyan hirtelen elt�vozott a m�g mindig h�borg� tenger f�l�.
Godrik szem�t cs�pte a por, amit a sz�l belef�jt, tal�n ez�rt k�nnyezett. K�nnyein kereszt�l is a tengert f�rk�szte, �s a tenger f�l�tt a leveg�eget. Ki tudja, meddig maradt volna m�g �gy, ha nem cs�szik egy apr� k�z a tenyer�be.
- Menj�nk, Godrik - mondta Helga, ahogy a sz�ke f�rfi len�zett r�. - Most rajtunk a sor, �s az id� r�vid.
Godrik hang n�lk�l megszor�totta a kicsi kezet, azt�n elindult vele, a vulk�n fel�.
Nem kellett felmenni�k a hegy oldal�n, az �reg el�z�leg megmutatta nekik azt a keskeny r�st, ami egy barlang bej�rata lehetett. Ezen kellett odajutniuk a vulk�n belsej�hez, ahol az izz� f�ld m�r nem f�ld volt, hanem a legmelegebb t�z, amit e s�rtek�n tal�lni lehetett.
M�r ahogy k�zeledtek a barlanghoz, fojtottabb� v�lt a leveg�. A vulk�n id�r�l id�re f�st�t, hamufelleget k�p�tt, mint aki elrontotta a gyomr�t, �s most vissza�klendezi ocsm�ny tartalm�t.
Egyfolyt�ban morgott, r�zk�dott alattuk a f�ld. Egym�s kez�t el nem engedve l�pkedtek, fej�ket lekapt�k, nyakukat beh�zt�k, amikor egy-egy reng�skor k�, vagy porfelleg z�porozott r�juk. Sokszor t�nt �gy, hogy r�juk omlik az eg�sz mennyezet, �s maga al� temeti �ket. �s mindannyiszor meg�szt�k, m�gnem m�r eg�szen k�zel az izz� l�v�hoz megemelkedett a f�ld, �s egy �ri�st form�zva el nem z�rta el�l�k a tov�bbi utat.
- Kinek van kett�t�k k�z�l birtok�ban a hatalom? - k�rdezte elk�pzelhetetlen�l m�ly hangon.
Godrik l�pett volna el�re, de Helga gyorsabban sz�lalt meg:
- Nekem volt, de elpazaroltam.
A g�lem furcs�llva pillantott le r�.
- Akkor vagy nem mentek �t, vagy �ldozatot adtok.
Godrik nyitotta a sz�j�t, de Helga ism�t gyorsabb volt.
- �n vagyok az �ldozat. A t�rsamnak mennie kell.
A g�lem b�lintott.
- Elfogadom. Eredj, emberke! - mondta Godriknak, �s kiss� f�lre�llt.
Godrik habozott, de Helga megl�kte.
- Eredj! - b�ztatta. - Sietned kell!
Godrik vetett egy aggodalmas pillant�st Helg�ra.
- Isten veled! - mondta neki, azt�n elsurrant a g�lem mellett.
- Az � �tj�t a c�lj�ig nem zavarja semmi - mondta a f�ld-�ri�s. - De te… a v�gedhez �rt�l.
- Tudom - felelte nyugodtan Helga.
- Hal�lod tudat�val l�pt�l be ide?
- A hal�lt is el kell fogadnom. Az is az �letemhez tartozik.
- Fiatal l�tedre b�lcs vagy, n�-ember. �m ha b�lcs vagy, mi�rt pazaroltad el a hatalmadat?
- Hogy m�sok �lhessenek.
- Most sem �rzed �gy, hogy d�res�g volt er�det ilyesmire pazarolnod? Hiszen a gonoszt puszt�tani kell.
- A gonosznak is joga van a l�tez�shez. S�t, sz�ks�gszer� a l�thez. A k�l�nbs�g a j� �s a gonosz k�z�tt az, hogy a j� elismeri a m�ss�g l�tjogosults�g�t, m�g a gonosz nem. �s k�l�nben is…
- K�l�nben is? - vonta fel a szem�ld�k�t a g�lem.
- �nmagamat puszt�tottam volna el, ha elpuszt�tom Tamir�t. Nagyon hasonl�tott r�m… � �n voltam. Benne testes�lt meg minden rossz tulajdons�gom. �s �nmagam ellen k�zdhetek, de nem puszt�thatom el magamat. Ez a l�t t�rv�nye.
- Mondd h�t, mi a l�t t�rv�nye?
- Az egyens�ly keres�se a j� �s a gonosz er�k k�z�tt.
- Folytasd!
- A j� er�k tart�s t�ls�lyba ker�l�se merevs�get okoz, a gonosz er�k t�ls�lya k�oszhoz vezet. Mindk�t lehet�s�g - ha nem tesz�nk ellene semmit - pusztul�st, megsemmis�l�st eredm�nyez.
- Azt mondod - mordult fel a g�lem, - hogy a T�rv�ny miatt nem �lted meg azt a d�monhercegn�t?
- Azt. De ez… nem igaz - hajtotta le a fej�t a l�ny. Egy pillanatig tartott csup�n, mire �sszeszedte mag�t, �s ism�t felemelt fejjel a g�lem szem�be mert n�zni. - Val�j�ban gy�vas�gb�l, �s t�lzott �nhitts�gb�l nem tettem meg. M�g soha nem �ltem meg senkit �s semmit, m�g akkor sem, ha kellett volna. Mert gy�va voltam ahhoz, hogy szemben�zzek �nmagammal, �s v�llalni merjem tetteim k�vetkezm�nyeit. De ebb�l a gy�vas�gb�l l�tszatra er�nyt kov�csoltam, k�rkedtem vele, hogy nekem tiszta a kezem. L�m, most is, a T�rv�nyt cit�lom el�… Nagyot v�tkeztem. Meg�rdemlem, hogy les�jtson r�m a b�ntet�s.
- Teh�t elismered, hogy van s�t�t oldalad?
- Elismerem.
- �s nem akarod magadt�l eldobni?
- Nem. De k�zd�k mindhal�lig ellene.
- J� - b�lintott a g�lem, �s k�zelebb l�pett. - Viseld h�t tetteid k�vetkezm�nyeit.
Teljesen Helga el� �rt, �s f�l� hajolt. F�lelmetes volt a F�ld teremtm�nye, de Helga nem h�tr�lt meg. A g�lem egyre jobban �thajolt f�l�tte, azt�n r�borult, �s maga al� temette.
Helga azt hitte, hogy fuldokolni fog, hiszen a f�ld alatt nem kaphatott leveg�t, de t�vedett. Mintha megsz�nt volna ember lenni, egybeolvadt a f�lddel. � lett a F�ld, �s a F�ld lett �. Mindig is egyek voltak. �t�lte a kezdetet, amikor megteremt�d�tt, �s l�tta a Sz�vets�get, amit musz�j volt k�tni a m�sik h�rom Elemmel, ha el akarta ker�lni a megsemmis�l�st. L�tta az �let kialakul�s�t, �s l�tta sok �let elm�l�s�t is. Hiszen mind bel�le sarjadt, �s hozz� t�rt meg, hozz�, az �sany�hoz. �rezte, mik�nt fesz�l meg teste az er�t�l, mely elpuszt�thatna mindent, �s sokszor puszt�t is, �s �rezte az er�t, mely egyben tart, teremt �s n�vel. L�tta, mik�nt tud pusztul�shoz vezetni az �let, �s l�tta, mik�nt sarjad �let a pusztul�son. Semmi sem egy�rtelm�en rossz. Semmi sem egy�rtelm�en j�. A kett� egy�tt maga a valami…
Zavar� �rz�s volt, amikor r��bredt, hogy nem egy a F�ldany�val. Hogy neki k�l�n teste, tudata van. �s f�jdalmas �rz�s volt, amikor r�j�tt, hogy �vmilli�s egy�ttl�t�knek v�get kell most vetni�k, mert r� feladat v�r.
�riznie kell az egyens�lyt s�t�t �s vil�gos oldal�val egyar�nt, m�g haland� teste porr� nem omlik, hogy �jra egyes�lj�n a l�telem�vel.
Be kell tartania �s tartatnia a T�rv�nyt, hogy a Semmi ne vehessen er�t felett�k, �s ehhez meg kell k�tnie a Sz�vets�get a m�sik h�rom �rz�vel.
Mert � a F�ld Erej�nek �rz�je - b�rmi t�rt�njen is.