4. fejezet

Kiss� k�b�n l�pett ki a barlangb�l. Az im�nti s�t�ts�g ut�n szinte b�ntotta a szem�t a csillagok s�padt f�nye. Nagy nehezen b�rta csak kivenni, hogy az olt�rn�l h�rom alak �ll, de hogy ki az a h�rom, azt m�r nem l�tta. Botladozva botork�lt le a hegyi �sv�nyen, �s m�r majdnem az alj�hoz �rt, amikor a h�rom alak k�z�l kett� futni kezdett az ellenkez� ir�nyba, a tenger fel�. Ekkor Helga m�r felismerte �ket: a Mester maradt az olt�rn�l, Hedvig �s Godrik pedig a tengerb�l kisodr�d� Malaz�rnak pr�b�ltak seg�teni. De ahogy Helga elf�radt a pr�bat�tel alatt, val�sz�n�leg a t�bbiek is �gy j�rtak, mert alig-alig b�rt�k a magatehetetlen Malaz�rt cipelni.
Helga v�gre az olt�rhoz �rt. Egy pillant�st vetett a Mesterre, �s a Mester mellett az �r�ra. L�tta, hogy az utols� szemek peregnek le, �s a t�bbiek m�g nagyon messze vannak. M�g Malaz�r n�lk�l, futva sem �rn�nek m�r vissza, nemhogy �gy. �s m�g�tt�k s�t�t �rnyak gy�lekeztek, egyre k�zelebb �s k�zelebb ker�lve hozz�juk. L�tszott az �rnyak v�r�sen izz� szeme, meg-megcsillant a csillagf�ny �les fogaikon, hallani lehetett pat�juk koppan�s�t a part f�veny�n. Helga eml�kezett r�, mit mondott a Mester: hogy ha nem �rnek vissza az olt�rhoz id�ben, hi�ba �llt�k ki a pr�b�t, elragadja �ket a s�t�ts�g.
M�r csak n�h�ny pillanat, �s lepereg az �r�b�l az utols� homokszem is... M�r csak n�h�ny pillanat, �s utol�rik �ket a d�monok…
Helga behunyta a szem�t, tudata al�bukott, szempillant�s alatt t�rsai alatt termett, �s a f�veny, mint a keleti mes�k sz�nyege odarep�tette az ifjakat az olt�rk� mell�, �ppen akkor, amikor az �r�ban az utols� homokszem is lepergett.
Malaz�r r�bukott az olt�rk�re. Haj�b�l, ruh�j�b�l v�z cs�p�g�tt.
Godrik megr�zta mag�t, �s par�zs lepte el a k�vet.
Hedvig s�haj�b�l szell� t�madt, �s v�gigszaladt az olt�ron.
Helg�r�l por sz�llt a k�re.
Iszonyatos sz�lvihar t�madt, f�ldreng�s r�zta meg talpuk alatt a talajt, a vulk�n hangos robban�ssal k�pte ki a l�v�t, a tenger pedig hatalmas hull�mmal ostromolta a partot. �m ugyanebben a pillanatban az olt�rk� �tl�tsz�v� v�lt, �s az ifjak megl�tt�k benne a mint�t, amit m�r egyszer r�gen egy m�sik k�ben l�ttak: egy f�t, az �let F�j�t. Aj�nd�kaik, amit a k�re tettek, besziv�rogtak, a Fa mag�ba olvasztotta, sz�vta �ket, �s f�nyre lobbant t�le, gy�ny�r�, krist�lytiszta, feh�r f�nyre. A f�ny v�gigs�p�rt a parton, �s nyom�ban el�lt a sz�lvihar, elcsitult a f�ld, megnyugodott a vulk�n, �s a tenger is visszat�rt medr�be.
A Sz�vets�g megk�ttetett.
*
Helga l�tta, hogy a Feh�r F�ny ell�ki az olt�rk�t�l Malaz�rt, �s hogy az ifj� a f�ldre roskad. Amint el�lt a F�ny ereje, a l�ny azonnal odaugrott, b�r Godrikot nem tudta megel�zni. �m mindny�juk meglepet�s�re Malaz�r ruganyosan felpattant, �s elmosolyodott. Helga felki�ltott: Malaz�r �p volt ism�t, �s eg�szs�ges! A F�ny meggy�gy�totta �sszez�zott, megcsonk�tott test�t, er�sebb, eg�szs�gesebb, szebb lett, mint valaha.
- Bar�tom! - h�ledezett Godrik. Malaz�r nevetett, �s a k�t f�rfi m�lys�ges szeretettel �ssze�lelkezett. Hedvig is csatlakozott hozz�juk, �gy h�rman �rvendeztek. �m Malaz�r szeme Helg�t kereste. A l�ny az olt�rk� m�sik v�g�n�l �llt, kiss� a Mester m�g� b�jva.
Godrik �s Hedvig meg�rezhett�k, mi zajlik benn�k, mert elengedt�k Malaz�rt, �s mosolyogva n�ztek hol egyik�kre, hol m�sikukra. �m �k csak �lltak, �s n�zt�k egym�st, m�gnem Malaz�r kit�rta a karj�t. Helga elmosolyodott, �s nevetve vetette mag�t az ifj� nyak�ba.
�s ha a Mester net�n azt hitte, hogy meg�szhatja a csontropogtat� �lel�seket �s a mindent els�pr� vid�ms�got, h�t t�vedett…
*
Nem egy�tt mentek vissza a kunyh�ba. Sebes �s Vill�m, Malaz�r �s Helga lova ott maradt Tamira palot�j�n�l, mert semmivel sem lehetett �ket r�besz�lni, hogy egy�tt utazzanak a k�gy�kkal, ez�rt Malaz�r elhat�rozta, hogy visszamegy �rt�k, Helga pedig k�vette.
Meglehet, m�r tudtak volna hoppan�lni, de a Set�t Erd�ben m�g Tamira elt�n�se ut�n is maradt �ppen el�g ellens�ges alak, nem kock�ztattak a var�zslattal. �m vagy nem laktak az �tjukban ilyen alakok, vagy megel�zte a fiatal �rz�ket a h�r�k, mindenesetre egyetlen rosszindulat� l�nnyel sem tal�lkoztak, hacsak a sz�nyogokat nem tekintj�k annak. Azokb�l pedig akadt b�s�gesen, k�l�n�sen este. A fiatalok h�t sietve rakt�k meg a t�bort�zet, z�ld f�vet dobtak r�, annak a f�stje t�vol tartotta t�l�k a par�nyi v�rsz�v�kat.
F�radtak voltak az eg�sz napos gyalogl�st�l, h�t hamar lefek�dtek. �m Malaz�r tartotta mag�t az �j rendhez, a t�z t�loldal�n d�lt le a f�ldre.
Helga figyelte egy darabig, azt�n csak nem b�rta ki, megsz�lalt:
- Nem j�ssz �t ide?
- Nem - v�laszolt Malaz�r kurt�n, b�r nem ellens�gesen.
- �n menjek oda hozz�d?
- Maradj csak ott, ahol vagy!
Egy darabig cs�ndben fek�dtek, azt�n ism�t Helga sz�lalt meg:
- Malaz�r! K�rlek, gyere ide!
- Nem. Megmondtam.
- M�g mindig haragszol r�m?
- Nem haragszok. De tanuls�gos volt az az eset, �s �n nem szeretn�k m�g egy ilyet.
- Teh�t m�giscsak haragszol…
- Nem! - mondta nyomat�kosan a f�rfi. - Megmondtam!
- De akkor mi�rt nem alszol velem?
- Tudod te azt nagyon j�l! - csattant fel Malaz�r, �s hogy nyomat�kot adjon a szavainak, h�tat ford�tott a t�znek �s a l�nynak.
Helga egy darabig csal�dottan figyelte a f�rfi h�t�t, azt�n felh�zta az �ll�ig a takar�j�t.
- Lesz m�g olyan, amikor k�ny�r�gni fogsz, hogy velem alhass - mondta, �s becsukta a szem�t.
- Majd ha elment az eszem - morogta Malaz�r, azt�n tov�bb nem mondott semmit egyik�k sem.
M�snap d�lut�n v�gre r�bukkantak Tamira egykori palot�j�nak maradv�nyaira. Ha nem tudt�k volna, mit keressenek, nem is ismertek volna r� a helyre. Az erd� m�ris visszak�vetelte, ami az �v�.
A lovaknak h�r�k-hamvuk sem volt, Malaz�rnak kellett f�ttyszav�val el�csalogatnia �ket a rengetegb�l. Szeg�ny j�sz�gok sok kalandhoz voltak hozz�szokva, de ez a legutols� j�csk�n megviselte �ket. �m akkora �r�mmel vett�k gazd�ik �jra felbukkan�s�t, hogy Helga joggal felt�telezhette, hogy a der�k �llatok mellett�k v�gre biztons�gban �rzik magukat.
Mivel a lovaknak az ijedts�gen k�v�l m�s bajuk nem volt, nem vesztegett�k sok� az idej�ket, m�snap hajnalban elindultak hazafel�.
De Helg�nak azon a d�lel�tt�n sok baja akadt. Most is…
- �lljunk meg! - sz�lalt meg.
- M�r megint mi�rt? - k�rdezte d�rm�gve Malaz�r.
- Pisilnem kell - hangzott a m�lt�s�gteljes v�lasz.
- De h�t most volt�l! - m�ltatlankodott a f�rfi.
Helga nem v�laszolt, csak egy kim�rt pillant�st vetett r�, �s meg�ll�totta a lovat. Malaz�r s�hajtott egy nagyot, azt�n r�ntott egyet � is a kant�ron.
- J� lenne, ha igyekezn�l! - mondta Helga h�t�nak, mivel a l�ny m�r le is pattant a nyeregb�l, �s elt�nt a bokrok k�z�tt. - Ha ilyen temp�ban haladunk, tavaszig sem �r�nk haza!
Helga nem v�laszolt.
Malaz�r hallgatta egy darabig a madarakat, n�zte a f�k levelei k�z� besz�r�d� napf�ny �rdekes mint�zat�t, �s mag�ban dohogott az �r�kk� kik�redzked� l�nyokra. Helga m�skor is s�r�n vette ig�nybe a bokrok nyugalm�t, de amit azon a napon m�velt, az m�r t�bb volt a sokn�l. Hajnalban indultak el, most m�g a d�lel�tt fele sem telt el, de m�r �t�dsz�rre �llnak meg miatta. Kiitta t�n �jjel a kutat? Ha �gy haladnak, t�nyleg kitavaszodik, mire a kunyh�hoz �rnek!
�s egy�ltal�n, hol az �rd�gben van ez a l�ny? M�r r�gen vissza kellett volna �rkeznie! Egy egyszer� foly� �gy nem tarthat ilyen sok�ig! M�g a m�sik sem! Mit csin�l? Mi�rt nem j�n m�r vissza? Malaz�rba egyszer csak bele�llt a jeges r�m�let: csak nem esett valami baja?
- Helga! - mondta hangosan, de nem �rkezett r� v�lasz.
- Helga! - ism�telte meg m�g hangosabban, de az eredm�ny ugyanaz lett.
- Helga! Mi az �rd�g�t m�velsz? - Semmi v�lasz.
- Helga! Hallasz egy�ltal�n? - Malaz�r m�ly hangj�b�l most m�r igazi aggodalom csend�lt ki.
Leugrott a lov�r�l, odaintett neki, amit�l az okos j�sz�g tudta, hogy helyben kell maradnia, majd beugrott a bokrok k�z� ugyanott, ahol a l�ny t�nt el �vsz�zadokkal ezel�tt. Nem kellett sokat mennie, hamar megpillantotta. Helga egy f�nak vetette a h�t�t, k�p�nyeg�t �sszetekerve a has�hoz szor�totta, arca falfeh�r volt �s behunyt szem�b�l csurogtak a k�nnyek. Annyira elesettnek l�tszott, hogy Malaz�r �rezte, az � arc�b�l is kifut a v�r az ijedts�gt�l.
- Helga! - ny�gte ki hal�lra r�m�lten. - Mi t�rt�nt veled?
A l�ny kinyitotta a szem�t, r�n�zett, de nem v�laszolt, tov�bbra is n�m�n s�rdog�lt.
- B�ntott valaki? Mi t�rt�nt? Sz�lalj m�r meg!
Hogy most sem kapott feleletet, Malaz�r megragadta a l�ny v�ll�t, �s megr�zta.
- Mi van veled? Mi bajod van?
- Meg fogok halni - suttogta Helga, �s fej�t lehajtva most m�r igazi s�r�sra fakadt.
- Mi van? Mi�rt? Honnan veszed? - faggatta halott s�padtan Malaz�r, mik�zben igyekezett t�le telhet�en gy�ng�den felemelni a l�ny �ll�t. - Kicsik�m! Mi t�rt�nt?
- Tamira - s�rta Helga. - Meg�tkozott!
- Micsoda?! De hiszen annak h�rom napja! Honnan veszed, hogy meg�tkozott? Azt mondtad akkor, hogy nincs semmi bajod!
- Akkor nem is volt! De ut�na... nagyon f�jt a hasam, �s most meg...
- Most meg?
- V�rzek...
- Hol? - k�rdezte Malaz�r, ha lehet, m�g r�m�ltebben, mint azel�tt.
- Itt - mondta a l�ny, �s elvette az �sszegy�rt k�penyt a has�r�l.
Semmi sem l�tsz�dott. Malaz�r azonnal t�rdre vetette mag�t a l�ny el�tt, hogy jobban szem�gyre vehesse, �s Helga sz�t is t�rta l�bait, hogy a f�rfi l�thassa a v�rt combja bels� r�sz�n, ahol m�r �t is �t�tte a nadr�got.
Malaz�r egy pillanatig meredten b�multa a sz�ban forg� ter�letet, azt�n felpillantott Helga arc�ra, majd �jra lekapta a fej�t, ut�na pedig gyorsan fel�llt. Helga agg�dva f�rk�szte az arc�t, de furcsa dolgot l�tott. �gy t�nt, Malaz�r nem tudta eld�nteni, s�rjon-e, vagy nevessen. V�g�l k�ztes megold�st v�lasztott, v�r�s arccal kr�kogni kezdett. Helga d�bbenten n�zte a f�rfit, nem hogy nem eml�kezett r�, hogy valaha is l�tta volna elpirulni, de eddig ezt m�g csak lehets�gesnek sem tartotta. �s most tess�k!
- Mmmi ez? - k�rdezte a le�ny remeg� hangon.
Malaz�rnak id�be tellett, mire annyira �ssze b�rta szedni mag�t, hogy Helga szem�be n�zhessen. Az arca m�r nem volt olyan v�r�s, de l�tszott, hogy m�g igenis zavarban van. Komoly volt, de a szeme sark�ban mosoly bujk�lt.
- Nem halsz meg - jelentette ki. - Ez nem seb.
- Hanem mi? Hiszen v�rzik! - rebegte a l�ny, de m�r kezdett rem�nykedni.
- Igen, v�rzik. �s ez el is fog tartani m�g olyan n�gy-�t napig. Azt�n elm�lik, de ha �jra �jhold lesz, megint kezd�dik el�lr�l.
- Micsoda? Mi�rt?- k�rdezte Helga d�bbenten.
- Khm... Ez a n�k tisztul�sa. Minden h�napban �gy tisztulnak meg. Ne agg�dj, nincs semmi bajod! - tette a l�ny v�ll�ra vigasztal�an a kez�t. - Ez minden n�n�l �gy van.
- Hogyhogy minden n�n�l? Nekem eddig m�g nem volt ilyen!
- H�t mert… eddig csak kisl�ny volt�l. Innent�l vagy n�.
- Ett�l? - csod�lkozott Helga, �jra len�zve a combj�ra. Malaz�r �nk�ntelen�l is k�vette a pillant�s�t, �s �jra elv�r�s�d�tt. De azt�n szemben tal�lta mag�t Helga �rtatlanul csod�lkoz� tekintet�vel, �gyhogy nem t�rhetett ki a v�lasz el�l.
- Ett�l - motyogta. - Soha nem eml�tette �desany�d? Iz�... persze, m�g eg�sz fiatal volt�l, amikor meghalt... akkor m�s asszony? - Hi�ba rem�nykedett, Helga tagad�an r�zta a fej�t, �s tov�bbra is k�rd�n f�ggesztette r� a szem�t. - ����... tal�n jobb lenne, ha majd a Mester magyar�zn� el neked. - S�hajtott, azt�n egy szuszra eldar�lta: - �n csak azt tudom, hogy ez nektek minden h�napban van, �s ha nincs, akkor gyereketek lesz.
- Gyerek�nk? - kerekedett ki Helga szeme a csod�lkoz�st�l.
- Igen, de csak akkor, ha el�tte f�rfival h�lt�l... - Malaz�r zavara imm�ron teljes lett. - Eh, majd a Mester elmagyar�zza! Gyer�nk! - fordult meg hirtelen, �s hat�rozott l�ptekkel elindult a lovak fel�.
Helga h�pp�g�tt m�g egyet, azt�n k�vette. �m a l�n�l ism�t bizonytalanul torpant meg.
- Mi baj van m�r megint? - s�hajtott Malaz�r.
- Csupa kosz lesz a nyereg - rebegte a l�ny. - Mit csin�l a t�bbi n�, hogy ne legyen minden ilyen?
Malaz�r az �g fel� n�zett m�rt�r arccal, mint aki nem �rti, mi�rt m�ri r� a sors ezeket a megpr�b�ltat�sokat, majd leugrott a nyeregb�l, �s a l�ny lov�ra er�s�tett batyub�l el�r�ngatta a m�sik nadr�got.
- Ezt vedd le, t�pd cs�kodra, rakd magad al�, �s cser�lgesd! Ezt a tiszt�t meg vedd fel! - pattogta.
- Nem lesz j�! Ezt a nadr�got is be fogom koszolni - ellenkezett a l�ny.
- Tudom, de most nem adhatok neked szokny�t - dohogott Malaz�r.
- Ez�rt hordanak a n�k szokny�t? - csod�lkozott Helga.
- Ez�rt - vakkantotta a f�rfi, majd er�teljes mozdulatokkal terelte a l�nyt a bokrok fel�. -
Igyekezz! Nem t�lthetj�k ezzel az eg�sz napot!
Helga engedelmesen ment a bokrok m�g�. Egy darabig hallani lehetett a sz�szm�t�l�s�t, azt�n csend lett. �m miel�tt Malaz�r nyugtalankodni kezdett volna, a l�ny v�kony hangon megsz�lalt:
- Malaz�r! Nem b�rom sz�tt�pni a nadr�got!
Malaz�r ism�t egy m�ltatlankod� pillant�st vetett az �g fel�, azt�n f�lig h�tr�lva indult a bokorhoz. Helga �gyesen �tdobta neki az omin�zus ruhadarabot. A f�rfi volt annyira inger�lt, hogy neki azt�n semmi neh�zs�get nem okozott a t�pked�s, azt�n a fecniket visszadobta a l�nynak.
Nem sok id� m�lva el�b�jt Helga. Felemelt fejjel elvonult Malaz�r el�tt, batyuj�ba gy�m�sz�lte a pillanatnyilag felesleges rongyokat, majd kecses mozdulattal fel�lt a l�ra. Olyan pillant�ssal m�rte v�gig a f�rfit, hogy azt a guta�t�s ker�lgette:
- Mehet�nk v�gre? - k�rdezte a l�ny fens�bbs�ges hangon. Malaz�r egy pillanatig leveg�t sem kapott a m�ltatlankod�st�l, azt�n d�h�ben egy lend�lettel vetette mag�t a nyeregbe. K�nytelen volt �get�sre �szt�k�lni a lov�t, hogy utol�rje Helg�t, aki k�zben m�r elindult.
J� darabig csendben poroszk�ltak egym�s mellett, majd megsz�lalt a l�ny:
- Malaz�r! Eml�kszel, hogy a m�ltkor megk�rtelek, hogy aludj megint velem?
- Eml�kszem - morogta a f�rfi.
- Vedd �gy, hogy nem k�rtelek meg!
- Nocsak! - lep�d�tt meg Malaz�r. - Hogyhogy?
- Nem akarok t�led gyereket.
- Nem? - h�zta fel a szem�ld�k�t ironikusan a f�rfi.
- Csak majd ha megk�red a kezemet.
- No, azt lesheted! - komorodott el a f�rfi.
- Ugyan mi�rt?
- Hogy �n egy ilyen �tkot, mint te, �nk�nt a nyakamba vegyek? Egy �letre? Azt m�r nem!
Helga a szeme sark�b�l v�gigm�rte a f�rfit, azt�n sz�ja cs�csk�ben megjelent egy magabiztos is mosoly.
- Nem? - k�rdezte, �s most � volt ironikus. - H�t majd megl�tjuk!
Azzal el�re r�gtatott a lov�val.