Ballada a szerelemr�l

"�lmot �z� hajnal
Hozd a tegnapok nyom�t
Messze sz�ll� felh�
Hozd az otthonom szav�t
F�ldre l�p� holdsug�r,
hozd az eml�k friss �z�t

Hozd el istenem
A r�gi dalt az arcok sz�n�t
Hozd el �nnekem
Az el nem m�l� percek �nek�t"
(Piramis: Hozd el a tegnapot)




Az asszony vissza-visszar�vedt eml�keibe, mik�zben az ablakon bees�, gyenge �szi f�nybe f�r�szt�tte aszalt gy�m�lcsh�z hasonlatos arc�t.
Tal�n ez az utols� �sz, nem lesz t�bb m�r.

Szerelem.
Folyton ebbe a sz�ba kapaszkodott, ha f�lt, ha rem�nytelens�g �radt el benne. A szerelem, �s a f�rfi, aki sohasem lehetett az �v�. Ut�bb m�r minden hi�ba.
A f�rfit elsodorta az �let. Tal�n nem is �l m�r, hiszen olyan r�g volt.

-.-.-.-.-.-

Kicsi gyermekk�nt megtanulta, hogy pill�nyi �r�m nem v�rja az �letben, hiszen semmire-se-j� l�nynak sz�letett. Alig �llt l�bra, m�r bemagoltatt�k vele sz�lei, hogy egy asszony �lete "f�z, mos, takar�t, sz�tteszi a l�b�t”, gondolkodni tilos, mert az a f�rfiak dolga. Nem akarta hinni, hiszen annyira fiatal volt m�g. Hitte, hogy vele m�sk�pp lesz.

T�z�ves kor�ra m�r vezette a h�ztart�st, �s leszokott a mosolyg�sr�l. A fogait akkor m�g nem vert�k ki, azt csak 16 �ves kora t�jt. M�g mit nem, t�n m�g mosolyogna, ha foga lenne, �s a mosolyg�s l�nyok egyt�l egyig elkurvulnak!
Riadtan, r�videket aludt �jjelente, gyakran haj�n�l fogva r�ngatt�k ki az �gyb�l, �s pofonokkal honor�lt�k, ha s�rni mert. Tanulnia otthon tilos volt, mert mindig valami munk�t kapott helyette. �rni-olvasni �gy ahogy megtanult, de nem volt �r�me benne.
F�zni tan�totta fonnyadt �s �r�mtelen anyja: „�llj ide mell�m �s figyelj, ne aludj, mert pof�n csaplak”.
Csak n�zett, f�nytelen szemekkel.

Tizenk�t �vesen kellett elszenvednie az er�szakot, ami megpecs�telte j�v�j�t. A f�rfi d�h�s, er�szakos volt, maga al� gy�rte a kisl�ny fejletlen gyerektest�t, �k�llel �t�tte, pofozta, �s arc�ba ok�dta gy�l�letes szavait, hogy sz�gyellje nagyon mag�t, mert undor�t� dolgot m�vel.
Pedig nem mert m�g l�legezni se, ahogy a f�jdalom tombolt benne, m�g napokon �t ut�na is.

Elviselte, mert szeretet sehonn�t se kapott, sz�leit�l legkev�sb�, akik fi�nak v�rt�k, �s nem tudt�k megszeretni.

Ruh�kat id�sebb – t�k�letes – fi�testv�reit�l �r�k�lt. Szorosan z�rt ingeket, hossz�nadr�gokat viselt, feket�t, barn�t. Mindig csak fi�s holmikat.
Nem �r�lt nekik, de viselte �ket, mert nem volt m�s v�laszt�sa.
Feln�tt �let�ben sem tal�lt �r�met a ruh�kban, mindig akkor vett egy-egy n�lk�l�zhetetlen darabot, ha m�r a r�gi hordhatatlann� fakult.

Tizennyolc �vesen f�rjhez adt�k.
Anyja sebt�ben felvil�gos�totta: „ha r�dmegy, hogy elv�gezze a d�g�t, akkor musz�j hagynod, mert � az urad lesz. Fek�dj mozdulatlanul, �s magadban sz�molj el h�szig, ha szerencs�d van m�r t�l is leszel az eg�sz ocsm�nys�gon”.
A f�rj�t az esk�v� el�tti napon l�tta, de akkor se n�zte meg alaposabban, egyszer�en teljesen mindegy volt neki. A feje f�l�tt d�nt�ttek a sz�l�k, odaadt�k valakinek, aki r�tette a kez�t.
Nem volt lagzi, semmilyen. A szokottn�l szorosabban gombolta mag�ra a ruh�kat, �s rettegett a r� v�r� borzalmakt�l.

A f�rfi h�z�ba vitte, �s ismertette a jogait:
„Semmihez nincs jogod, a h�zb�l nem mehetsz ki, �s csak akkor besz�lhetsz, ha enged�lyt kapsz r�.”

V�llat vont, �s kem�nyen �sszeszor�totta ajk�t. Nem akart besz�lgetni egy idegen emberrel. A n�sz�jszak�t valahogy t�l�lte, a f�jdalomra, a f�rfi b�z�re, �s a hajr�ngat�sra eml�kezett k�s�bb.
Teste betegs�gekkel reag�lt a k�nzat�sra, l�zas betegs�g t�rt ki rajta, ki�t�seket kapott, melyek nem akartak elm�lni, �s k�ny�rtelen�l viszkettek. A f�rje megundorodott t�le, �s kil�kte �gy�b�l.
K�t h�ttel k�s�bb m�r a konyh�ban aludt, egy k�nyelmetlen sezlonon. Egy �letre megtanulta, hogy a szexet a f�rfiak tal�lt�k ki, �s ez�rt egyed�l nekik lehet j�. A gondolat�t�l is ki�jultak ki�t�sei.

F�rje gyakran hozott haza l�nyokat, akikkel elvih�ncolt a szob�ban. � ilyenkor �ldotta sors�t, hogy a rossz dolgokat nem neki kell elszenvednie, mindig akad �nk�ntes.
F�l �v eltelt�vel f�rje kil�kte a h�zb�l.

Sz�leihez nem mehetett vissza. �k tal�n m�r a nev�t is elfeledt�k. Hat testv�re volt m�g, n�gyen fiatalabbak, ha egy el is veszett, maradt �pp el�g keny�rpuszt�t� otthon.

-.-.-.-.-.-.-

Az asszony elmorzsolt egy k�nnycseppet. Megint a f�rfira gondolt, aki�rt �lni tudott volna. Sok�ig n�zett egy maszatfoltot az ablak�vegen, ujjai a f�rfi nev�nek bet�it rajzolgatt�k az ablakp�rk�nyra.

-.-.-.-.-.-.-.-

Teltek az �vek.
Varr�sb�l, takar�t�sb�l �lt szer�nyen, kis szob�t b�relt.
Lassan pergette a napokat, �veket, csak fekete ruhadarabokat v�s�rolt. Az �lete el se kezd�d�tt, m�r v�get is �rt.

K�t �vtized m�lt el a cs�ndes k�bulatban, m�ly mag�nyban.

A f�rfit a munkahely�n l�tta meg.
Fiatal volt, angyalsz�ke, k�k szem�, karcs�. �szre se vette a g�rnyedt, fekete ruh�s takar�t�asszonyt, kinek k�pzelet�t l�ngra gy�jtotta.
Az asszonyt �let�ben el�sz�r �rintette meg a szerelem, vagy valami olyasf�le, �des-b�s, m�mor�t� �rz�s.
Egyik pillanatban sz�llt a boldogs�gt�l, a k�vetkez� pillanatban meghalt volna sz�gyen�ben. Let�r�lgette az �r�asztalt, mire a f�rfi meg�rkezett, frissen illatoz� te�t, finom szendvicset k�sz�tett.
A f�rfi mesesz�p volt.
El�rhetetlen.
�rinthetetlen.
M�gis, boldogg� tette az asszonyt, puszt�n l�tez�s�vel.

„A fiam lehetne, a soha meg nem sz�lethetett fiam.” – s�hajtott szob�ja mag�ny�ban, �s lehajtotta fej�t sz�gyen�ben.
De nem tudott harcolni az �rz�s ellen.

Elj�tt a nap, amikor a sz�gyenletes titokra f�ny der�lt.
A f�rfi huszonh�rom �ve minden hars�ny fiatals�g�val �rkezett a munkahely�re. Le�lt az asztal�hoz, felpakolta l�bait a t�ny�r mell�, majd elharapd�lta a szendvicset, elkortyolta a te�t.
Ny�jt�zott, majd apr�, t�m�r gumilabd�t var�zsolt el� valamelyik fi�kb�l, �s dob�lgatni kezdte. Semmi kedve nem volt dolgozni, fel-feldobta a labd�t, v�ltott k�zzel kapta el, m�g megt�rt�nt a baleset.

A labda megp�rd�lt, �s az iroda ablak�nak sz�guldott. A cs�r�mp�l�sre a f�rfi lekapta l�bait az asztalr�l, felugrott, d�bbenten n�zte az �vegcserepeket.

Az asszony elh�lve n�zte a f�lig ny�lt ajt�b�l, sepr�j�re t�maszkodva. Sose l�tta m�g ilyennek, r�m�ltnek, zavarodottnak az �lomf�rfit. Szerette volna mag�hoz �lelni, f�l�be suttogni: "minden rendben lesz, ne f�lj!"

V�ratlanul a f�n�k sz�guldott el mellette, be az irod�ba.

- Ki volt az? Ki t�rte be az ablakot? – rivallt a f�rfira, aki m�g mindig nem ocs�dott fel.

Az asszony nem t�tov�zott, bel�pett az irod�ba, tiszt�n cseng� hangon mondta:

- �n voltam.

Egy percig mindk�t f�rfi d�bbenten n�zett r�.
A sz�ke hitetlenkedve, a m�sik t�gra ny�lt szemekkel. Majd az ut�bbi ism�t felemelte hangj�t:

- T�vozz�k k�rem, ilyen dolgoz�kra nincs sz�ks�g�nk. Vegye fel az utols� b�r�t a p�nzt�rban, az ablak �r�t term�szetesen levonjuk bel�le.

Az asszony a sz�ke f�rfira n�zett, de a m�sikhoz sz�lt:

- �rtem uram... k�sz�n�m.

Sarkon fordult, �s mag�ra hagyta a k�t f�rfit.

Nagy-nagy k�vet cipelt lelk�ben, ahogy a p�nzt�r fel� ballagott. Tudta, hogy sosem l�tja t�bb� az im�dott f�rfit, de azt is, hogy ha nem tette volna meg �rte, akkor megb�nn� ezerszer.

A sz�ke f�rfi az utc�n �rte utol.

- V�rjon, mi�rt tette?

Az asszony rajong� tekintettel n�zett fel a f�rfira, t�tov�n felemelte kez�t, �s annak aranysz�ke haj�hoz �rt.

- Mert… szeretlek. Am�g �lek t�ged szeretlek! – l�kte a szavakat, majd elr�ntotta kez�t, mintha meg�gette volna.

�gy menek�lt el, hogy nem n�zett vissza, otthagyta az utca k�zep�n az elk�pedt f�rfit.
Nem akarta l�tni az im�dott arcon az undort, a megvet�st.
Hazamenek�lt kop�r szob�ja mag�ny�ba.

Sok�ig s�rt.
A vesztes�get siratta? Hogy nem l�thatja t�bb�?
Vagy a saj�t �r�k-vesztes sors�t?

M�snapra er�t gy�jt�tt.
Felmondta a szob�t, �s m�sik v�rosba k�lt�z�tt.

-.-.-.-.-.-.-

Az�ta ism�t eltelt n�gy �vtized.
Az asszony minden reggel a f�rfi nev�vel ajk�n �bredt, este j� �jszak�t k�v�nva neki zuhant k�bult �lomba.
Minden nap neki mes�lt, hangtalan m�dj�n.
Elmes�lte hogy milyen sz�p vir�got l�tott, hogy mennyit k�sett a busz, hogy megint lehamuzt�k a m�sodikon a sz�nyeget, �s mindig azzal fejezte be, hogy rem�li, hogy a f�rfi boldog, �lete olyan, mint a mes�kben.

A k�lvil�got lassan kiz�rta �let�b�l.

Az otthonba ker�l�s�t se fogta fel tragikusan. A szoci�lis gondoz� suttogva mondta az �pol�knak, hogy a n�ni saj�t, bels� vil�g�ban �l, nem teljesen tiszta m�r.

Minden nap �r�kig �lt az ablakhoz h�zott karossz�kben. J�rk�lni nemigen j�rk�lt, f�j�s l�bai nem vitt�k m�r messzire.
N�zte az �szi t�jat, a rozsd�s leveleket sz�l kavarta, �s a n�ni ism�t szem�hez nyomkodta zsebkend�j�t.
K�rmei �jra �s �jra az im�dott f�rfi nev�t rajzolt�k az ablakp�rk�ny megkopott fest�k�be.

- Egy m�sik �letben… tal�lkozunk, ugye? Dr�ga, egyetlen… - hangja megt�rt, �sz feje mell�re bukott.

Az im�dott f�rfi nev�vel ajk�n ment el a neml�tbe.