Vigy�zz r�m

- Vigy�zz r�m – motyogta a fakul� sz�n� vir�goknak �s a halva sz�letett m�vir�goknak. Szavai halkan szelt�k �t a visszhangos termet. A r�snyi ablakon alig sz�r�d�tt be a hold f�nye, a gyerty�k csonkjai kih�lve terpeszkedtek a rozsd�s �llv�nyokon.

- Vigy�zz r�m – mormolta �jra megvillan� szemmel, f�lelem �s fenyeget�s nehez�keivel a lelk�n. A hold sz�gyen�ben egy felh� m�g� rejt�z�tt, megvonva ezzel a marad�k f�nyt is a kamr�t�l.

- Vigy�zz r�m – mondta a s�t�ts�gnek, de a n�ma �ress�g nem nyitotta v�laszra a sz�j�t. Szavai a saj�t f�l�ben zengtek csak tov�bb, elviselhetetlenn� t�ve ezzel a mag�nyt.

- Vigy�zz r�m… - k�ny�rg�tt k�ts�gbeesetten, �lel� karokra v�gyva, �m csak retteg�st kapva aj�nd�kul. T�rdre hullott, arc�t tenyer�be temette.

- Vigy�zz r�m… - s�rta.

De a csend komor tekintet�t�l elapadtak k�nnyei.

- Vigy�zz r�m! – k�vetelte ekkor, �s feln�zett a sz�gletes alakzatra maga el�tt. Nem moccant semmi. Az �j percei k�ny�rtelen�l v�nszorogtak tov�bb.

- Vigy�zz r�m! – ki�ltotta v�g�l utols� erej�vel, �s holtan esett �sszes kedvese kopors�ja el�tt. Akkor a s�t�ts�g megenyh�lt, a hold el�kandik�lt rejteke m�g�l, s a csend �tadta hely�t az �j apr� neszeinek. Vigy�zz r�m… visszhangzott az apr� keresztes p�k f�l�ben, ahogy besz�tte hal�j�val a kamra ajtaj�t.

A k�t ez�st�s alak egym�s �lel�s�ben �ld�g�lt a kopors� tetej�n.

H�t vigy�z r�, s�hajtott fel egy csillag �s hullani kezdett a f�ld fel�, bevil�g�tva a kicsiny termet felvillan� f�ny�vel. �jabb f�nyk�p k�sz�lt az �let egy pillanat�r�l az id� hatalmas f�nyk�palbum�ba.