8. fejezet   �jabb kiruccan�s Berlinbe



K�t h�ttel k�s�bb:

Kora reggel volt, mikor egy sz�rgomb�c ugrott fel Robi �gy�ra. Akit nagyon felijesztett a kis sz�rnyeteg, azt�n, amikor egy kis simogat�s hat�s�ra �ttette f�r�hely�t Robi has�ra �s �sszekuporodva dorombolni kezdett, megtetszett neki a kis j�sz�g.

- H�t te, honnan ker�lt�l ide? – k�rdezte a kis j�vev�nyt. Halk koppan�sokra lett figyelmes. A sz�rm�k felemelte a fej�t. A gazd�ja tartott fel�j�k mank�val a szemk�zti szob�b�l. Halkan kopogtatott.

- Szabad? – k�rdezte f�l�nken.

- Persze j�jj�n. –v�laszolt Robi.

- �jf�l, h�t szabad ilyet csin�lni. Meg�g�rt�k Tomnak, hogy senki nem fog tudni az itt l�tedr�l, mert azonnal elvesznek t�lem. – szidta le a cic�t. - Sajn�lom! – int�zte a szavait a l�ny Robihoz.

- Nincs semmi baj! T�lem nem tud meg senki semmit. Becssz�! – mondta Robi.

- Bemutatom �jf�lt. – n�zett jelent�s�gteljesen a cic�j�ra a l�ny.

- �n Robert vagyok!

- �rvendek, �n Titanilla vagyok ennek a szemtelen sz�rm�knak a gazd�ja. Tartotta a kez�t a l�ny, de r�j�tt, hogy a f�rfi vak. Mivel a k�t�s nem volt rajta �s mivel est�re j�rt az id� �s a szob�ban sz�rk�let volt nem t�nt fel eddig, hogy a f�rfi nem l�t. Csak akkor j�tt r�, amikor elh�zta a kez�t a f�rfi arca el�tt �s nem reag�lt r� semmit.

- Valami baj van? – t�rte meg a csendet Robi. – Ja, gondolom most j�tt r�, hogy nem l�tok.

- Igen ez �gy van.

- Gondolom, ez megr�m�ti?

- T�ved. De nem tegez�dhetn�nk? Nagyj�b�l egy kor�ak vagyunk.

- Fel�lem.

- T�vedsz, mert nem r�m�t meg, hogy nem l�tsz.

- Nos, van egy j� h�rem… - l�pett be az ajt�n Tom egy akt�t lapozgatva. �s amikor feln�zett meglep�dve tapasztalta Tita jelenl�t�t a szob�ban. – Te itt? – k�rdezte a l�nyt. Majd az �gyra pillantott, ahol �jf�l durmol�szott Robi has�n. – Megmondtam, hogy ne l�ssa meg senki. – morgott a l�nnyal.

- Akkor megnyugodhatsz, mert �n nem l�tom! – sz�lt k�zbe a f�rfi.

- J�, j�, te is tudod, hogy, hogy �rtem.

- Sajn�lom, de �tsz�k�tt. – magyar�zkodott a l�ny.

- Mi az a j� h�r? – v�gott k�zbe Robi.

- Holnap megm�thetlek.

- M�t�t? Szemm�t�t? – k�v�ncsiskodott Tita.

- Gondolom, megismerkedtetek? – �rdekl�d�tt a f�rfi.

- Annyira nem.

- Nos, Tita a minden l�ben kan�l, k�v�ncsi term�szet� tan�tv�nyom. Robi, az �n makacs �s akaratos volt tan�tv�nyom. Azt hiszem, nagyon hasonl�totok.

- �gy m�g nem. – mosolyodott el Robi.

- Musz�j volt? – ez�ttal Tit�n volt a sor a morg�s ter�n.

- Igen, musz�j! – cukkolta Tom a l�nyt, majd le�lt Robi mell� �s felkapcsolta a l�mp�t, ami hasonl� volt a m�sikhoz, de jelenleg nem zavarta Robi szem�t, mert nem l�tott semmit. Tita meglep�dve l�tta Robi v�r�s szemeit. Tom ism�t csepegtetett valamilyen folyad�kot a f�rfi szem�be. – Mindj�rt jobb lesz! – vigasztalta a f�rfit, aki egyre nehezebben viselte a s�t�ts�g�t. A cica mintha �rz�kelte volna Robi nyugtalans�g�t, hangosabban kezdett dorombolni. �s ezzel t�nyleg megolvasztotta a fagyos hangulatot. A cica m�g Tomhoz is hozz�d�rg�l�dz�tt, mintegy engesztel�sk�ppen.

- J�, de ennyivel nem fogsz levenni a l�bamr�l. – simogatta meg Tom a macsk�t. – Neked nem rehabilit�ci�n lenne a helyed? – k�rdezte Tit�t.

- �gy unom m�r! – nyafogta a l�ny.

- Titanilla megmondtam, hogy addig nem enged�nk ki, am�g…

- Tudom… Tudom… - morogta a l�ny, majd fel�llt �s elindult egy emelettel lejjebb l�v� gy�gytorn�ra.

- Elk�s�rlek, nehogy megint megl�gj! – mondta Tom, majd seg�tett a l�nynak a j�r�sban.

- Majd k�s�bb visszaj�v�k a cicus�rt, megteszed, hogy addig vigy�zol r�? – int�zte a szavait, az �gyon �ld�g�l� f�rfinak.

- Sz�vesen. – simogatta a cic�t Robi.

- Mi t�rt�nt vele? – �rdekl�d�tt Tita a Professzor�t�l.

- �vekkel ezel�tt volt egy balesete �s megs�r�lt az egyik l�t�idege. Ezt id�glenesen helyrehoztam, de sz�ks�g lett volna m�g egy m�t�tre, amibe akkor nem egyezett bele. Most viszont, ha nem m�t�m meg f�l�v m�lva elveszti a szeme vil�g�t. A m�t�t most sokkal kock�zatosabb, mint akkor volt, �gyhogy nem hiszem, hogy folytathatja a szakm�j�t.

- Orvos?

- Igen az.

- Mennyi es�lye van?

- 1 maximum 2%, hogy teljesen fel�p�l.

- �s mi�rt kellett v�rni a m�t�ttel?

- Mert t�ler�ltette a l�t�ideget, ez�rt ez megny�lt, �s am�g, nem �ll vissza az eredeti helyzet�be nem m�thetem meg.

- �rtem. – mondta a l�ny. – Mikor m�t�d?

- Holnap d�lel�tt.

- Nem lehetek ott megfigyel�k�nt?

- Tita neked el�bb fel k�ne �p�ln�d…

- K�rlek! – n�zett r� kiskutya szemekkel a l�ny.

- Rendben, de csak a megfigyel�szob�ban.

- K�szi! – mondta a l�ny, majd bement a „tornaterembe”.

M�snap a m�t�t ut�n 2 �r�val:

Robi �bredezni kezdett. A kez�t ism�t lefogt�k, de ez�ttal egy finom illat� b�rsonyos k�z volt. Egy kis sz�rgomb�c a m�sik kez�n�l aludt.

- Nyugi! – suttogta kedvesen egy n�i hang. – Tita vagyok. Eml�kszel r�m?

- Igen. – mormogta m�ly hangon Robi. – Hogy siker�lt?

- P�r nap m�lva kider�l. Addig ne mocorogj, ne er�ltessd magad, �s ne idegeskedj.

- K�nny� ezt mondani! – morcoskodott a f�rfi.

- Robi k�rlek! – k�rlelte a l�ny.

- Tom hol van?

- Elemzi a nanitok �ltal kapott inf�kat.

- Azok a rohadt kis kukacok m�r megint bennem voltak?

- Igen. Sajn�lom, de ez a legjobb elj�r�s a vizsg�latokra.

- �gy mondod, mintha �rten�l hozz�juk.

- �rtek is. – v�laszolta b�szk�n a l�ny. – �n vagyok a Professzor tan�tv�nya, szem�sz vagyok. A nanitokat m�g most kezdtem megismerni Rita meg �n m�g a baleset el�tt… - hallgatott el a l�ny hirtelen �s Robi �rezte, hogy Tita, most f�jdalmas ponthoz �rkezett. – Sajn�lom! – �llt fel hirtelen �s mag�ra hagyta a f�rfit a szob�ba �s a szembe l�v� szob�j�ba ment. Robi ugyan nem l�tott, viszont az �rz�kei ann�l ink�bb ki�lesedtek �s csukott ajt�n kereszt�l is hallotta, ahogy Tita a m�sik szob�ban zokogott. �jf�l leugrott az �gyr�l �s a gazd�j�t k�vetbe bel�gott a szob�ba �s annak �l�ben dorombolt, mintha azt sugalln�, hogy „ne s�rj, na, ne s�rj m�r!”. N�h�ny perccel k�s�bb Tom l�pett be Robihoz.

- Tom, te vagy az? – k�rdezte Robi.

- Igen.

- Mi t�rt�nt Titanill�val?

- Mi�rt k�rdezed?

- Lelkesen mes�lte a munk�j�t, meg, hogy most ismerkedik a nanitokkal �s Rit�t eml�tette, majd elszaladt.

- Baleset�k volt. Rita volt a legjobb bar�tn�je �s munkat�rsa az �n m�sik tan�tv�nyom. Rita meghalt a balesetben. - Robi fel akart kelni az �gyb�l, �s �t akart menni a l�nyhoz.

- Mit csin�lsz? – sietett az �gyhoz Tom. – Ha most meger�lteted magad, akkor elveszted mindazt, ami�rt harcolt�l.

- Nem �rdekel. �t kell mennem hozz�.

- Itt maradsz! – pr�b�lta utas�tani a Robit �s mivel tudta nincs es�lye a f�rfivel szemben az orvosi k�peny zseb�b�l el�ker�lt egy nyugtat�val teli fecskend�, amit gyorsan a fi� nyak�ba sz�rta, a fecskend� fel�nek tartalm�t. – Sajn�lom! – mondta b�nb�n�an. Robi f�l percen bel�l elernyedten d�lt vissza az �gyra. A Professzor betakarta, majd �tment a Tita szob�j�ba �s �t�lelte a zokog� l�nyt.

- Semmi baj! Nincs semmi baj! S�rj csak nyugodtan!

Robi valamikor az �jszaka k�zep�n �bredt fel, k�ba volt. Nagyon haragudott a Professzorra a tudt�n k�v�li nyugtat� miatt. K�t napig tudott csak haragudni a f�rfira, mivel Tita megnyugtatta, hogy csak a saj�t �rdek�ben kapta az injekci�t. �s leszidta, ami�rt egy ilyen h�lyes�get akart elk�vetni. M�g csak n�h�ny napja ismert�k egym�st m�gis j�l �sszebar�tkoztak. Sokat besz�lgettek, aminek Tom �r�lt a legjobban, hiszen �gy nem z�rk�zott be a k�t fiatal a saj�t kis vil�g�ba.

K�t nappal k�s�bb:

- A k�rh�zat ki kell �r�teni! – adta ki a parancsot a f�orvos a jelenl�v� szem�lyzetnek.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte az �ppen akkor �rkez� Tom a f�n�k�t.

- Elt�rt egy g�zvezet�k �s sz�v�rog a g�z. – Tom m�r rohant is a k�rh�z azon r�sze fel�, ahol Tita �s Robi volt elsz�ll�solva.

* * *

- Gyere! Ki kell menn�nk! – mondta Tita az �pp �bredez� Robinak.

- Mi? Mi�rt?

- Sz�v�rog a g�z! Gyere, fogd meg a v�llam. – mondta Tita a f�rfinak, aki k�vette a l�ny utas�t�sait. Lassan elindultak a l�pcs�h�z fel�. Lassan haladtak, mert a l�ny bicegett, a f�rfi pedig vak volt. – L�pcs�, csak �vatosan. – mondta a f�rfinek, aki fulladozva l�pkedett a l�ny ut�n. Percekkel k�s�bb ki�rtek a friss leveg�re, pont, amikor Tom rohant az �p�letbe, pont �sszetal�lkoztak.

- Minden rendben? – k�rdezte el�bb a l�nyt. Robi ekkor m�r a f�ldre csuklott.

- Velem igen, de � nincs j�l.

- Persze, hiszen � sokkal �rz�kenyebb r�. Maradj itt! Mindj�rt hozom a kocsit!

- J�! – v�laszolta a l�ny. �gy is lett, p�r perccel k�s�bb megjelent a k�k Opel az �p�let el�tt. – �lj h�tra! – utas�totta a l�nyt Tom, majd bet�mogatta a m�r f�lig eszm�letlen sr�cot is, akinek Tita fogta a fej�t, majd be�lt a vezet� �l�sre �s elhagyta a k�rh�z helysz�n�t. Titanilla fej�ben k�pek zajlottak le.

Egy ez�stsz�n� Lexus m�rk�j� aut� f�kezett le v�lhet�en a k�rh�z el�tt, amit a l�ny nem l�tott tiszt�n. Az any�s �l�sr�l egy j�k�p� f�rfi sz�llt ki. A vezet��l�sr�l egy m�sik fick� sz�llt ki. A h�ts� �l�sr�l egy Tit�ra k�s�rtetiesen hasonl�t� eszm�letlen l�ny ker�lt el�. A m�sik oldalr�l m�g egy fiatal f�rfi sz�llt ki.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Robi.

- Nem tudjuk fel�breszteni. – v�laszolta a sr�c, aki az any�s �l�sr�l sz�llt ki.

- Innen �tvessz�k! – mondta Robi, majd a l�nyt egy hord�gyra fektett�k. – Attila ink�bb most maradj itt! – fogta vissza a sr�cot gyeng�den Robi.

- Gyere �csi! Sz�ks�g�nk van r�d. – sz�lt egy id�sebb f�rfi a k�rteremb�l. A k�peknek itt v�ge szakadt.

- J�l vagy? – k�rdezte Tom a l�nyt, mivel a visszapillant�ban l�tta a l�ny lefeh�redett arc�t.

- �h�m! – b�logatott a l�ny.

- Nem gy�zt�l �m meg! – mondta a f�rfi, amire Tita halv�nyan elmosolyodott.

N�h�ny �r�val k�s�bb:

Robi mag�hoz t�rt. Egy francia�gon fek�dt, a jobb kez�t �k�lbe szor�totta, majd megpr�b�lta beazonos�tani hol l�t�t, ami nem siker�lt. K�v� illat terjengett a szob�ban, majd l�ptek kopog�sa hallatszott a folyos� parkett�j�n. Az �gy, amin fek�dt ismeretlen volt sz�m�ra sem kem�nys�ge, sem a meleg takar�, sem az illatok nem voltak ismer�sek a sz�m�ra. Kezdett k�ts�gbeesni �s erre csak r�seg�tett a sz�d�l�s �s a h�nyinger, aminek �rz�se szinte folytogatta. Megpr�b�lt fel�lni az �gyon, de k�ptelennek �rezte mag�t r� �s tehetetlen fadarabk�nt fek�dt tov�bb. „Nyugalom! Nyugi, no problem! Nincs baj!” – pr�b�lta nyugtatni mag�t, sikertelen�l. N�h�ny percre ism�t visszaaludt. A k�vetkez�, amire felriadt egy hideg vizes borogat�s volt, amit Tita tett a homlok�ra, �s akire a fr�szt hozta azzal, hogy hirtelen megfogta a csukl�j�t.

- J�zusom! – sik�tott fel a l�ny ijedt�ben. – Robi! Tita vagyok. Eml�kszel r�m? – A f�rfi csak most figyelt fel a bal kez�n�l fekv�, halkan dorombol� sz�rgomb�cra.

- Sajn�lom! Nem akartalak megijeszteni. – suttogta halkan.

- Semmi baj! - v�laszolta a l�ny.

- Hol vagyok?

- Tom lak�s�n vagyunk. A k�rh�zban g�zsziv�rg�s volt �gy biztons�gosabbnak l�tta, ha idehoz minket. � visszament, de nem sok�ra j�n. Hogy vagy?

- Sz�tmegy a fejem!

- Itt is vagyok! Gyors voltam? – l�pett be az ajt�n Tom is.

- Igen, gyors volt�l. – mondta Tita.

- Hogy vagy? – int�zte Tom Robinak a k�rd�st.

- F�j a feje. – v�laszolt helyette Tita.

- H�nyinger? Neh�z l�gz�s? Sz�d�l�s?

- Most, hogy �gy mondod…

- Nem igaz�n csod�lkozok rajta, a vezet�k pont a ti szob�tok k�zel�ben t�rt el, csak a huzat miatt a te szob�dba jutott a legt�bb. Hi�ba morogtam a vezet�s�ggel m�r 3 �ve, hogy a cs�vek rozsd�sak, �s ki kellene cser�lni, nem hallgattak r�m. Na tess�k… De mindegy is. Kicsit megemelem a fejedet. Hoztam egy kis oxig�npalackot. L�legezz, amilyen m�lyet csak lehet! �gy l�tom, kapt�l egy j� kis g�zm�rgez�st. – Nem sokkal k�s�bb Robi el is aludt. P�r nappal k�s�bb m�r sokkal jobban volt, nagy szerepet j�tszott ebben Tita f�ztje is, ami nem is hasonl�tott a k�rh�zi kosztra.

- Mikor veszed le a k�t�st? – k�rdezte a l�ny Tomot, akivel �ppen a konyh�ban mosogattak az egyik eb�d ut�n.

- Ma �gyeletes vagyok. De holnap vagy holnaput�n sz�nd�komban �ll levenni a k�t�st. – �gy is t�rt�nt. M�snap bes�t�tellt�k a szob�t �s levett�k a k�t�st Robi szem�r�l.

- Nagy csod�t ne v�rj, nem biztos, hogy most azonnal l�tni is fogsz. – nyugtatgatta Tom a m�r kez�t t�rdel� f�rfit. Tita a sr�c bizonytalans�g�t l�tva megfogta az egyik kez�t.

- Nyugalom! – pr�b�lta megnyugtatni � is a sr�cot, ez valahogy neki jobban ment.

- Na? – k�rdezte Tom Robit. A sr�c csak a fej�t cs�v�lta.

- �s most? – k�rdezte Tom �jra a f�rfit, amikor a pupill�it vizsg�lta a pici l�mp�val.

- Semmi! – v�laszolta Robi csal�dottan.

- Mi�rt nem vizsg�lod meg nanitokkal? – k�rdezte Tita a Professzort.

- Igazad van. Bemegy�nk a k�rh�zba most r�gt�n.

F�l �r�val k�s�bb a k�rh�zban:

Tom becsepegtette a ez�stk�k sz�rumot Robi szem�be. Ism�t jelentkezett minden mell�khat�s, ami ezzel a vizsg�lattal j�r. Robi szem �gett, sz�rt, k�nnyezett. V�rta, hogy v�get �rjen a kellemetlen �rz�s, de az id� nagyon lassan telt �s neki egyre elviselhetetlenebb volt a helyzet.

- Tom, �ll�tsd le, k�rlek! – k�ny�rg�tt Robi Tomnak.

- Mi a baj?

- Nem b�rom tov�bb, szedd ki ezeket az iz�ket. – mondta, majd meg akarta d�rzs�lni a szem�t, amit sem Tom, sem Tita nem hagyott. Egyik�j�k a bal a m�sikjuk a bal kez�t fogta le.

- Nem szabad! – mondt�k k�rusban.

- �ll�ts�tok le! – k�ny�rg�tt Robi tov�bb.

- Rendben. – mondta Tom, majd belecsepegtette a m�sik folyad�kot a fi� szem�be. Ez m�r szinte �gette a fi� szem�t. – Pihentesd a szemed, ne nyisd ki! – utas�totta a fi�t. Tit�val k�z�sen �ltek le elemezni a kapott adatokat.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Tita a Professzor�t.

- Nem tudom, 20 �ve dolgozok ezekkel �s m�g ilyenre nem volt p�lda. – v�laszolta Tom tan�cstalanul. Amikor v�geztek mindketten ugyanarra jutottak, m�gpedig arra, hogy a m�t�t siker�lt. De arra egyik�j�k sem tudott v�laszt adni, akkor mi�rt nem l�t? – V�gezt�nk! – �lt le Robi mell� Tom.

- Mire jutottatok? – nyitotta ki a szem�t Robi. Vak�totta a felette l�v� l�mpa. – Kapcsold le! Kapcsold le! K�rlek, kapcsold le! – k�rlelte Tomot.

- H�j, nyugi! – �lt le mell� Tita. �s megpr�b�lta elvenni a kezeit, amik g�rcs�sen takart�k a szemeit. – Lekapcsoltuk, engedd megn�zni! – suttogta neki. Tita mindig is nyugtat�an hatott az emberekre. Ez egy k�l�nleges adotts�ga volt. Ilyen helyzetekben, mint a mostani nagy haszn�t vette ennek a tulajdons�g�nak. A kezek sz�pen lassan engedelmeskedtek �s el�ker�lt a k�k szemp�r, ami most v�rv�r�s sz�n� volt. Tom egy kis nyugtat�t adott be Robinak, amit�l nem aludt el, de k�ba volt. Mindketten megvizsg�lt�k �s �gy d�nt�ttek, hogy ez a m�t�t ut�hat�sa. �s p�r napra, ami t�bb volt egy h�tn�l teljes s�t�t szob�t rendeltek el. Visszamentek Tom lak�s�ba. Tita l�b�r�l leker�lt a gipsz. A haja is kezdett �jra kin�ni �s alig maradt n�h�ny heg, ami eml�keztette a sz�rny� trag�di�ra. Lesz�m�tva azt a hatalmas sebet, ami a lelk�ben volt, minden s�r�l�se beforrt �s �jra visszat�rt a k�rh�zba is, de egyel�re csak a laborat�riumba dolgozott.

- Sokat �regedt�l a 2 �v folyam�n. – mosolygott Robi a Professzora szem�be.

- K�sz, te is j�l n�zel ki. Nos, fiatalember… - kezdte el Tom a mondand�j�t a vizsg�lat ut�n. - …azt hiszem, v�llon veregethetem magam, mert j� munk�t v�geztem. A l�t�sod 99%-os, az egyetlen probl�m�d, ami a m�t�t ut�n maradand� lesz, az, hogy f�ny�rz�keny lett�l. Teh�t orvosk�nt dolgozhatsz tov�bb, csak valami megold�st kell tal�lnunk erre a probl�m�dra.

- �n azt hiszem, tudom, mi lehet az. – l�pett be Tita az irod�ba, ahol a k�t f�rfi besz�lgetett. Robi h�ttal �lt az ajt�nak �s csak a l�ny hangj�t hallotta. Most v�gre l�thatja a l�nyt, aki �tseg�tette egy neh�z id�szakon, akinek elmes�lhette az �let�t an�lk�l, hogy untatn�, akinek � is nemegyszer ki�nt�tte a sz�v�t. A l�ny csicseregve folytatta: - Az elm�lt 4 napban kifejlesztett�nk egy kontaktlencs�t, ami pont a f�ny�rz�keny emberek sz�m�ra k�sz�lt. L�thatatlan �s nem �rezhet� a viselete. B�rmeddig hordhat�, ak�r aludni is lehet benne. F�ny hat�s�ra elsz�nez�dik, ezzel v�di a szemet a f�ny hat�s�t�l. – fejezte be a mondand�j�t �s ekkor ker�lt Robi l�t�ter�be. A f�rfinek az �lla is leesett a csod�lkoz�st�l. Teljesen olyan volt mintha J�lia �llna vele szemben r�vid hajjal �s feh�r k�penybe.

- Aszta! – ny�gte ki v�g�l. – Ez… ez szuper! – mondta a l�ny �ltal kapott dobozk�ra, amiben a lencs�k voltak. – �r�l�k, hogy v�gre l�thatlak! – �lelte �t a l�nyt. – K�sz�n�m! K�sz�n�k mindent! – Meg neked is Professzorom! – �lelte �t Tomot is.

- Legk�zelebb az�rt hallgass az int� szavaimra! – tan�csolta neki Tom.

- �gy lesz!

- Mikor indulsz vissza?

- Holnap.

- M�r holnap?

- Igen, sajnos, musz�j m�r nagyon v�rnak vissza. A b�ty�m meg fog �lni, hogy k�t h�napig nem jelentkeztem.

- H�t igen, meg is �rdemled! – mosolygott Tom.

- K�sz, rendes vagy.

- Tudom! – mosolygott a f�rfi.

M�snap a rept�ren:

- Hi�nyozni fogsz! – �lelte �t Tita Robit.

- K�sz�n�k mindent!

- �n is! – k�nnyezte meg a l�ny a b�cs�t.

- �s neked is te kis sz�rgomb�c. – cir�gatta meg a piknikes kos�rba b�jtatott �jf�lt is.

- Ha netal�n kitanultad magad a Szent Erzs�bet K�rh�z fenntart neked egy �ll�st.

- Tal�n f�l �v m�lva. – mondta a l�ny.

- V�rlak! Mennem kell ez az �n g�pem! – mondta a hangos bemond� hallat�n.

- J� utat �s vigy�zz magadra!

- Te is! Viszl�t! – indult el Robi.

- Szia! – integetett a l�ny ut�na. Tom dolgozott, �gy � nem tudta kik�s�rni a f�rfit a rept�rre, de el�z� este elk�sz�ntek egym�st�l. – Na, �jf�l, f�l �v m�lva k�lt�z�nk! – simogatta meg a cicus�t Tita. Robi felsz�llt a g�pre �s eg�sz rep�l��ton azon gondolkozott, hogyan lehets�ges, hogy k�t k�l�nb�z� orsz�gban �l� ember ennyire hasonl�tson egym�sra, akik m�g soha nem is tal�lkoztak. �s csak egyetlen megold�s jutott esz�be: J�lia �s Titanilla egypet�j� ikrek.