1. fejezet


A kisv�rosi fogad� aznap tele volt vend�gekkel. A z�me ugyan sehonnai csib�szekb�l, zsebmetsz�kb�l, �ton�ll�kb�l tev�d�tt ki, de am�g fizettek, a fogad�s nem foglalkozott azzal, hogy honnan szerezt�k a p�nzt. S�t az is lehet, hogy igazak a pletyk�k, �s a fogad�s titokban orgazdak�nt is m�k�d�tt. Nem l�gb�l kapott felt�telez�s ez, hiszen ez a fogad� is a v�ros rosszh�r� negyed�be tartozott, ahol rendszeresen megfordultak a v�rost vigy�z� �r�k, de a fogad�s szemmel l�that�an j�ban volt a parancsnokkal. M�rpedig nyilv�nval�, hogy ezt a j� viszonyt valakinek meg kellett fizetnie…

Minderr�l persze fogalma sem volt se Malaz�rnak, se Helg�nak, akik bel�ptek az ajt�n. Igazs�g szerint Helg�nak egyik fogad� sem tetszett ezen a k�rny�ken, de h�t valahol csak meg kellett sz�llni, �s az erd�k�n, mez�k�n m�r nem lehetett… Hja! A nagys�gnak is megvan az �ra!

Az utols� f�l �vben Helga v�glegesen feln�tt n� lett. Magass�gra ugyan nemigen v�ltozott - alacsony volt, az is lesz vil�g�let�ben, - de az alakja kitelt, kig�mb�ly�d�tt azokon a helyeken, ahol egy feh�rcsel�dnek g�mb�ly�nek illik lennie. Imm�ron neh�z lett volna elhitetni b�rkivel is, hogy egyszer� szolgaleg�ny, m�g akkor is, ha leg�nyg�ny�t aggattak volna r�. De Helga nem is engedte volna ezt. Maga vetette fel, hogy v�gre le�nyk�nt kellene mutatkoznia a nagyvil�g el�tt, �s igen b�szke volt, amikor felvehette egyszer�, de nemesi l�nyruh�it. �gy indultak a kis kunyh�b�l �tnak, mint k�t jegyesp�r: Godrik Hedviggel, Malaz�r pedig vele.

Vill�mgyorsan r�j�tt, hogy nem v�letlen�l adott k�s�r�t mell� a Mester. Amikor annak idej�n egyed�l r�tta az utat, m�g kisl�ny volt, a kutya sem t�r�d�tt vele - b�r a s�rk�nynak az�rt odavetett�k volna, - �m most, feln�tt n�k�nt m�g Malaz�r oldal�n sem ker�lhette el id�nk�nt a galib�kat. Volt benne valami, ami vonzotta hozz� az embereket; f�rfiakat, n�ket egyar�nt, �m a f�rfiak vonzalma gyakran bizonyult vagy t�l hevesnek, vagy t�l b�rdolatlannak. Annak ellen�re, hogy Malaz�r k�lsej�ben is meglehet�sen tiszteletet parancsol� volt, �s a vil�g el�tt mint Helga v�leg�nye szerepelt, m�gis �sszefutottak j� n�h�ny olyan alakkal, aki megpr�b�lta "elh�d�tani" Helg�t Malaz�rt�l, �s sokszor nem is a legtiszt�bb eszk�z�kkel.

Mi tagad�s, Helg�nak tetszett is a dolog, meg nem is. Az, hogy mennyire vonz� n�nek tartj�k, k�ts�gtelen�l h�zelgett a hi�s�g�nak. �m a m�d, ahogy ezt gyakran a tudom�s�ra hozt�k, m�r kev�sb� volt sz�m�ra megnyer�. Egyes egyed�l az�rt nem vetette le n�i ruh�it �s b�jt vissza megszokott szolgajelmez�be, mert Malaz�r…

Nos, Malaz�ron viszonylag neh�z volt eligazodni. M�sok el�tt igen meggy�z�en alak�totta a v�leg�ny szerep�t. Igaz, nem a romantikus, szeret� v�leg�ny�t, hanem sokkal ink�bb a f�rfi�t, aki majd ura lesz asszony�nak, de viselked�se ellen semmif�le kifog�s nem mer�lhetett fel. Udvarias volt Helg�val, mondhatni, el�z�keny, �s az idegenekben er�teljesen tudatos�totta, hogy Helga hozz� tartozik.

�m mihelyt kettesben maradtak, h�v�s, t�vols�gtart� �s szinte g�g�s lett. Az a kedves, �v�d�-civ�d� viszony, ami r�gen annyira jellemezte kett�j�ket, �gy l�tszik v�g�rv�nyesen �s visszahozhatatlanul elt�nt. Kapcsolatuk j�val ink�bb hasonl�tott most arra a r�gi, t�volr�l sem felh�tlen viszonyra, amilyen megismerked�s�k elej�n volt. Malaz�r �r volt, magabiztos, f�l�nyes, �s sokszor �gy besz�lt Helg�val, hogy az m�r a len�z�s hat�r�t s�rolta. Mintha ism�t nem tartotta volna mag�val egyenrang�nak.

Helga nem sz�lt. Bel�l ugyan f�jt neki Malaz�r hidegs�ge, de a viselked�s�n ebb�l semmi nem l�tszott. Ha Malaz�r elj�tszotta az urat, akkor Helga elj�tszotta a nemes kisasszonyt. Ha Malaz�r meg is s�rtette, Helga �gy tett, mintha mi sem t�rt�nt volna. T�vols�gtart� �s udvarias lett � is, csak a modora volt kedvesebb, mint Malaz�r�, de l�v�n, hogy Helga a n�, ez term�szetesnek hatott.

Mintha nem is lett volna igaz�n k�z�k egym�shoz. Mintha soha nem kock�ztatt�k volna m�g az �let�ket is egym�s�rt…

�rthet�, hogy Helga nem er�sk�d�tt, hogy t�bbet legyenek kettesben. R�ad�sul nemesi n�i g�ny�j�ban nem is volt tan�csos erd�kben, mez�k�n megsz�llniuk, mint tett�k azt hajdan�n. Teh�t b�rmennyire is ki nem �llhatta a fogad�kat, m�giscsak r� kellett fanyalodnia. �s most, a Nagy V�s�r idej�n a v�rosban csak ebben a fogad�ban tal�ltak v�gre �res szob�t.

Ut�lag Helga gyakran gondolt arra, hogy fenn kellett volna maradnia a szob�jukban, �s oda k�rni a vacsor�t is, de akkor �s ott olyan term�szetes volt, hogy lemennek a f�st�s iv�ba, �s ott esznek, ahogy m�s is. Le�ltek h�t egy meglehet�sen s�t�t �s f�lrees� sarokba, �s b�k�sen hozz�l�ttak az esteb�dj�kh�z.

Sz� ami sz�, az az alak is meglehet�sen nagyra n�tt, aki felt�n�en n�zegetni kezdte Helg�t. Meglehet, ez�rt nem zavarta Malaz�r termete. De az is lehet, hogy megt�vesztette a l�tszat, hiszen - mint mondtuk - meglehet�sen s�t�t sarokba �ltek h�seink. �m az is el�fordulhat, hogy a l�tsz�mf�l�nyben b�zott, hiszen �k nyolcan �lt�k k�r�l az asztalt, Malaz�r pedig egyed�l volt. De b�rmi volt is az oka, a fick� bizony pimaszul viselkedett. Eg�sz id� alatt Helg�ra meresztette a szem�t, ciccegett neki, hangosan megjegyz�seket tett r� a t�rsainak azt fejtegetve, hogy miket m�velne vele sz�vesen, egysz�val �gy viselkedett, mintha Malaz�r ott sem lenne, Helga pedig csak egy k�nny�v�r� n�csk�nek l�tszana.

M�g be sem fejezhett�k a vacsor�jukat, amikor a fick� fel�llt �s odament az asztalukhoz k�t kup�val. Az egyiket lecsapta Helga el�.

- Iszol velem, sz�ps�gem? - k�rdezte h�d�t�nak sz�nt vigyorral.

Helga m�g csak fel sem emelte a fej�t, �gy folytatta az �tkez�s�t, mintha mi sem t�rt�nt volna.

- Azt k�rdeztem, iszol-e velem, sz�ps�gem! - ism�telte meg a fick� eg�szen k�zelre dugva a k�p�t.

- Nem - sz�lalt meg m�ly hangj�n Malaz�r.

- Nem t�ged k�rdeztelek - n�zett r� a f�rfi, mintha valami bosszant� l�gyre n�zne, de azt�n azonnal visszafordult Helg�hoz. - Nos, sz�ps�gem?

Helga r�villantotta a szem�t Malaz�rra. Ak�r le is lehetne a dolgot rendezni b�k�sen… De nem. L�tta, hogy itt botr�ny lesz, ak�rmit is tesz, egyszer�en csak az�rt, mert a f�rfiak szeretnek verekedni. H�t… tulajdonk�ppen azt is lehet, de az�rt szerette volna megenni a vacsor�j�t…

El�rel�t�an elvett egy lep�nyt �s h�trad�lt. Legal�bb ezt elcsipegeti.

- Nem iszik veled, �s hordd el innen magad - mondta l�tsz�lag m�g mindig nyugodtan Malaz�r.

- Ne �rtsd bele magad! - ugatott vissza neki a fick�.

- A h�lgy hozz�m tartozik, te tah�.

- Tah�? - egyenesedett fel az alak. - Azt mondtad r�m, hogy tah�?

- M�ghozz� a bunk�bbik fajt�b�l - b�lintott nyugodtan Malaz�r.

- Csiba te! Vagy megtan�talak tisztess�gre!

- Ember is k�ne ahhoz, fatty�!

- S�rtegeted az any�mat?

- Eddig csak azt a f�lesz� fi�t.

A fick� l�tta, hogy a sz�p�rbajban alighanem Malaz�r fog gy�zelmet aratni, ez�rt r�t�rt a tettekre. �kle azonban a leveg�be z�gott, mert Malaz�r egy mozdulattal ker�lte ki az �t�st �s kelt fel a sz�kr�l.

Ez volt az a pont, ahol Helga fel�llt, �s a falhoz lapulva hozz�l�tott megmentett lep�ny�nek bekebelez�s�hez.

Malaz�rnak igaz�n nem tartott sok�ig ki�tnie a pimaszkod� alakot, de teljesen nyilv�nval� volt, hogy a fick� enyh�n kapatos t�rsas�ga nem fogja ezt sz� n�lk�l hagyni. T�rsuk padl�ra ker�l�se ut�n hangos ki�lt�sokkal kerekedtek fel, �s fenyeget�en k�r�lvett�k a fekete lovagot. Malaz�r azonban egy�ltal�n nem szeppent meg a t�ler�t�l. S�t! Vigyorogva csalogatta mag�hoz a d�szes komp�ni�t, akik azonban ett�l a fene nagy �nbizalomt�l kiss� megh�kkentek. El�kaptak n�h�ny k�st �s t�rt is, de ez - �gy l�tszik - m�g jobb kedvre der�tette Malaz�rt. � maga semmif�le fegyvert nem szedett el�, puszta k�zzel h�r�totta el sz�p sz�m� ellenfele �t�seit, r�g�sait, sz�r�sait �s d�f�seit.

M�g szinte sehol sem tartott a csetepat� - csup�n ha k�t t�mad� ker�lt padl�ra, - amikor ny�lt az ajt�, �s h�t-nyolc fegyveres l�pett be a fogad�ba. L�tv�n a felfordul�st azonnal k�zbel�ptek volna, ha a vez�r�k nem tartja �ket vissza. De � egyetlen karmozdulattal visszaparancsolta fogdmegjeit, �s karba tett k�zzel figyelte a vereked�s alakul�s�t. Szemmel l�that�an elt�k�lte, hogy nem avatkozik az egyenl�tlen k�zdelembe.

Mert a k�zdelem val�ban egyenl�tlen volt, de nem a t�mad�k l�tsz�mf�l�nye, hanem a k�t f�l harci k�szs�g�ben mutatkoz� elt�r�s miatt. A fick� t�rsas�ga �gyes lehetett, ha v�dtelen utasok vagy mit sem sejt� j�r�kel�k kifoszt�s�r�l volt sz�, szakavatott zsebmetsz�k �s hivat�sos gazemberek l�v�n val�sz�n�leg egy �tlagos, h�tk�znapi vereked�sben is jeleskedhettek, de a harc m�v�szet�hez nem �rtettek. A fekete lovag azonban szemmel l�that�an nem csup�n rendk�v�l er�s, hanem igen alaposan kik�pzett harcos is volt. J�tszi k�nnyeds�ggel h�r�totta el a sz�r�-v�g� fegyvereket, az �kl�ket, a l�bakat. �s nemcsak az�rt d�ltek ki egym�s ut�n t�mad�i, mert Malaz�r �t�sei letarolt�k �ket, hanem mert azt is tudta, hogyan kell az egyszerre t�bb fel�l t�mad�k lend�let�t egym�s ellen kihaszn�lni.

Nem kellett hozz� n�gy-�t miaty�nknyi id�, a martal�cok szanasz�t hevertek, ki t�r�tt tagokkal, ki csup�n eszm�letlen�l, mindenesetre mindannyian magatehetetlen�l. Malaz�r m�g k�rbep�rd�lt, hogy meggy�z�dj�n arr�l, biztosan v�ge van-e a csetepat�nak, amikor tapsol�sra kapta fel a fej�t. Az id�k�zben bej�tt fegyveresek vez�re fejezte ki tapssal a tetsz�s�t.

- Sz�p volt, bar�tom! - mondta k�zelebb l�pve. - Ezt nevezem!

- Az a k�rd�s, minek nevezed - m�rte v�gig Malaz�r. A f�rfi majdnem olyan �les termet� volt, mint �, korban is r� hajazott. Sz�k�sbarna haj, hidegsz�rke szem, szak�ll m�g� rejtett sz�les �llkapocs, �llig p�nc�l, f�rfiteny�r sz�less�g� kard, parancsol�shoz szokott tekintet - mindent �sszevetve az idegen f�rfi nem volt tasz�t� jelens�g, de bizalomgerjeszt� sem. Malaz�r igyekezett minden eshet�s�gre felk�sz�lni.

- B�mulatra m�lt� teljes�tm�nynek nevezem - h�zta a sz�j�t mosolyra az idegen. - Egymagad nyolc ellen… R�ad�sul fegyver n�lk�l… A karddal is ilyen j�l b�nsz?

- Magadon akarod kipr�b�lni, vagy az embereiden? - intett Malaz�r a katon�k fel�.

- Egyel�re nem l�tok n�lad egy sz�l kardot sem - mosolygott tov�bb az idegen.

- Ezen k�nnyen seg�thet�nk - vonta meg a v�ll�t Malaz�r, majd egy vill�mgyors l�p�ssel az egyik katona el�tt termett, �s miel�tt az illet� b�rmit is tehetett volna, bal kez�vel megragadta a katona kardj�nak markolat�t, �s m�r ki is r�ntotta a kardot a h�velyb�l. Az eg�sz egy szemvillan�snyi ideig tartott csup�n.

- Tess�k - mondta Malaz�r. - Most m�r van kardom is.

A vez�r v�gigm�rte.

- Balkezes vagy? - k�rdezte.

- Az.

Az idegen ism�t v�gigm�rte, ez�ttal m�g figyelmesebben.

- A ruh�don ott van a kardod h�vely�nek nyoma. Baloldalon. A te bal oldaladon.

- Ott.

- Ha a kardodat a bal oldaladon hordod, akkor jobbkezes vagy.

- Jobbkezes vagyok - mondta Malaz�r, �s a kardot �tdobta a jobb kez�be.

- Az im�nt nem azt mondat, hogy balkezes vagy?

- Dehogynem - felelte Malaz�r, �s a kardot visszadobta a bal kez�be.

- Akkor most mikor is hazudt�l? Jobbkezes vagy, vagy balkezes?

- Nem hazudtam. B�rmelyik kezemben tartom is a kardot, ki tudom vele csipk�zni a b�r�det.

- �s felteszem, ebben m�g a leg�nyeim sem akad�lyozn�nak meg - vigyorgott sz�lesen az idegen.

- Nemigen.

- Tudod mit, bar�tom? Elhiszem. Viszont lenne sz�modra egy aj�nlatom. Ugyanis �ppen ilyen �gyes fick�kat keresek.

- Mire? - k�rdezte �sszesz�k�lt szemmel Malaz�r.

- Gyere, �lj�nk le ide - invit�lta a f�rfi az egyik k�zeli asztal fel�, de Malaz�r nem mozdult.

Az idegen kiss� �sszevonta a szem�ld�k�t.

- Nem vagy hajland� meginni velem egy kupa bort?

- Idegennel nem - mondta Malaz�r.

- Ezen k�nnyen seg�thet�nk. Lord Benton vagyok a Domere nemzets�gb�l, a c�merem pedig a Domere - hajtotta meg a fej�t a f�rfi.

Malaz�r k�nnyed meghajl�ssal viszonozta az udvariass�got.

- �n pedig Sir Malaz�r vagyok a Serpens nemzets�gb�l, a c�merem pedig a Serpens.

- Hm… - v�gott elgondolkod� arcot Lord Benton. - Nem hallottam m�g sem a nemzets�gedr�l, sem a c�meredr�l.

- Nemzets�gem alap�t�ja �n magam vagyok. A h�bor� ut�n kaptam rangomat �s c�meremet.

- �! - der�lt fel a lord arca. - �gy m�r �rtem! Ann�l jobb, bar�tom! Ann�l jobb!

- Min�l? - �rdekl�d�tt Malaz�r m�g mindig bizalmatlan arccal.

- Ha nem lett volna el�g az im�nti bemutat�d, akkor a friss nemesi c�med gy�z�tt volna meg arr�l, hogy te vagy az �n emberem.

- Ism�t k�rdem, mire?

- Most m�r nem vagyunk idegenek, teh�t elfogadsz t�lem egy kupa bort?

- K�sz�nettel - biccentette meg a fej�t Malaz�r, �s elindult a lord �ltal mutatott asztal fel�.

�m miel�tt le�ltek volna, a lord megk�v�lten Malaz�r h�ta m�g� meredt. A fekete lovag vill�mgyorsan megperd�lt, kardj�t maga el� szegezte, azt�n r�gt�n le is engedte.

Helga �llt ott.

A l�ny al�zatosan lehajtotta a fej�t, szem�t les�t�tte, �s csak egy villan�sra emelte fel a
tekintet�t, ahogy megk�rdezte:

- Felmehetek a szob�mba, uram?

- H�t persze - b�lintott kegyesen Malaz�r, de lord Benton k�zbev�gott.

- Ha hozz�d tartozik ez a b�b�jos vir�gsz�l, term�szetesen �t is �r�mmel vend�g�l l�tom!
Bemutatn�l?

Helga el�bb a lordra, majd Malaz�rra villantotta a szem�t. L�tta, hogy Malaz�rnak egy cs�ppet sincs �ny�re a dolog, de ha m�r csak egyszer� lovagk�nt mutatkozott be, egy lord k�r�s�nek nem �llhatott ellen.

- Lord Benton, bemutatom neked a menyasszonyomat, Helg�t - mondta Malaz�r an�lk�l, hogy a lordra pillantott volna.

Tal�n tudta, hogy milyen t�l�rad� csod�latot l�tna a m�sik f�rfi arc�n, ahogy az Helg�t n�zte, �s nem akarta felbosszantani mag�t a l�tv�nnyal.

Mert a lord val�ban el volt b�v�lve. Helga nem volt cs�nya, b�r els� r�n�z�sre sz�p sem, de az a vonzer�, amit akaratlanul sug�rzott… ez al�l nem tudta mag�t kivonni a lord sem. Az az alig �rz�kelhet� f�l�nyess�g, ami a lordb�l bel�p�se �ta �radt - a sz�v�lyess�g l�tszata ellen�re - Helg�val szemben semmiv� foszlott, noha a l�ny �llt hivatalosan h�rmuk k�z�l a rangl�tra legals� fok�n.

- �lj le k�z�nk, kisasszonyom! - mutatott a mellette �ll� sz�kre Lord Benton.

Helga biccentett egyet k�sz�netk�pp �s le�lt - Malaz�r mell�. Az illend�s�g �gy k�v�nta, hogy v�leg�nye mell� h�z�djon egy m�sik f�rfi t�rsas�g�ban, m�g ha a lord erre fittyet is h�nyt volna. Lord Benton arc�n egy pillanatra felh� suhant �t, �m mivel �gy a l�ny pont szemben volt vele, hamar megb�k�lt a helyzettel.

- Mi j�ratban vagytok erre? - k�rdezte szavait a fekete lovaghoz int�zve, de a szem�t Helg�r�l le nem v�ve.

- �t viszem haza - intett Helga fel� Malaz�r a fej�vel.- Az X-b�li kolostorb�l, ahol eddig nevelkedett.

- Mi�rt dugt�k kolostorba ezt az elb�v�l� vir�gsz�lat? - botr�nkozott meg Benton.

- Ap�c�nak sz�nt�k. A sz�lei nemesek, de szeg�nyek - magyar�zta tov�bb Malaz�r l�tva a m�sik f�rfi arc�n a meg�tk�z�st. - Nem tudt�k volna illend�k�ppen kih�zas�tani. De most, hogy meghalt az �ccse, az egyetlen testv�re, m�r Helga �r�kli a vagyont.

- �s te r�gt�n kiszemelted? - villant meg a lord szeme.

- Egy kolostorb�l? Nehezen - h�zta el a sz�j�t a fekete lovag. - Eddig m�g csak nem is l�ttam. De a kir�lyt�l kapott falvam az � apj�nak falva mellett fekszik, �s Sir John, Helga apja a fej�be vette, hogy az �g nekem sz�nta a l�ny�t. Sir John m�r �lemedett, �gy h�t �n mentem el �rte.

- Mi�rt vette a fej�be, hogy az �g neked sz�nta a l�ny�t? - k�v�ncsiskodott Benton.

- N�h�ny martal�c r�t�madt a faluj�ra. Szerencs�je volt, �ppen arra j�rtam.

Malaz�r nem folytatta, de a lord �gy is nagyon j�l el tudta k�pzelni, hogy mi t�rt�nhetett azokkal a martal�cokkal.

- �s te? - faggatta tov�bb Malaz�rt. - Beleegyezt�l a frigybe an�lk�l, hogy l�ttad volna a l�nyt?

- M�r mi�rt ne? - �tk�z�tt meg Malaz�r a k�rd�sen. �s igaza is volt, nem volt ritka az eff�le h�zass�g abban az id�ben. - J� falu j�r vele, zs�ros f�ldekkel, no meg a l�ny sem utols� �ppen.

- Val�ban nem - helyeselt Benton.

Malaz�r figyelm�t nem ker�lte el, hogy a lord eg�sz id� alatt le sem vette villog� szem�t Helg�r�l. �s az sem, hogy kih�zta mag�t, a hangja b�g� lett, �s id�r�l id�re v�gigsim�tott a bajuszk�j�n. Egysz�val a lord impon�lni akart a l�nynak, �s szemmel l�that�an kev�ss� zavarta, hogy a l�ny v�leg�nye - akit a lord maga is veszedelmes alaknak tartott - itt �lt vel�k egy asztaln�l.

Malaz�rnak egyre kev�sb� tetszett a d�r�g� lord, de ezt nem mutatta.

Helga pedig csak �lt ott n�m�n, egyenes der�kkal, �s az �l�ben nyugv� kezeit b�multa.

- No �s mi j�ratban vagy erre te, uram? - k�rdezte Malaz�r.

- �, �n csak a szok�sos m�don beszedtem az ad�t a k�rny�kbeli falvaimb�l - v�laszolt Benton, �s v�gre levette a szem�t Helg�r�l. - Viszem haza a v�ramba, K-ba. De… tudod, a v�ram az erd� t�loldal�n �ll, �s az erd�ben veszedelmes rabl�banda �l�lkodik.

- Embereiddel mi�rt nem tiszt�tod meg az erd�t? - k�rdezte Malaz�r.

- Minden �vben ez id�t�jban hajt�vad�szatot szoktam ind�tani, �s ha csak egyet is elkapok, bit�f�n v�gzi. De az id�n megtizedelte az embereimet a j�rv�ny, r�ad�sul pont a haszn�lhat�bbakat vitte el a fene. R�termett f�rfiakat keresek h�t, hogy seg�tsenek a rakom�nyt elsz�ll�tani K-ba. J�l megfizetem - mondta jelent�s�gteljesen.

- Mit �rtesz j� fizets�g alatt? - k�rdezte Malaz�r.

- Ez tal�n megfelel? - k�rdezte a lord, �s egy kis zacsk�t cs�rgetett meg diszkr�ten.

- Az att�l f�gg - felelte a fekete lovag.

- Mit�l? - h�zta �ssze a szem�ld�k�t Benton.

- Hogy mi van benne: r�zp�nz-e, vagy arany?

A lord arc�r�l viharos gyorsas�ggal t�nt el a sz�v�lyess�gnek m�g az �rny�ka is, hely�t pedig �tvette a harag, de azt�n meglaz�totta a zacsk� sz�j�t, �s a tartalm�t a tenyer�be �nt�tte.

Arany volt.

Tal�n az arany cs�rg�s�t hallotta meg a fogad�s, mert hirtelen az asztalukn�l termett. H�rom iv�kup�t egyens�lyozott t�lc�j�n, de nem tette le. Bizalmatlan tekintettel m�rte v�gig vend�geit.

- �s fizetni ki fog, ha megk�rdezhetem?

Malaz�r nagy lelki nyugalommal a lordra n�zett, �gy annak nem maradt m�s v�laszt�sa.

- �n, ha megfelel - mondta Benton, �s kom�tosan vissza�nt�tte az �rm�ket a kis zacsk�ba.

A fogad�s szeme az arany l�tv�ny�t�l kig�vadt. Sz�ja mosolyra h�z�dott, de az utols� pillanatban meggondolta mag�t. Jelent�s�gteljesen az �sszet�rt asztalokra �s sz�kekre meredt, azt�n f�lrebillentett fejjel megk�rdezte:

- H�t az okozott k�rt? Azt ki t�r�ti meg?

Lord Benton jelent�s�gteljesen Malaz�rra n�zett, de � nyugodtan viszonozta a lord pillant�s�t:

- Fizesd csak ki ezt is, uram! Majd levonod a b�remb�l.

- Teh�t elszeg�dsz hozz�m? - vigyorodott el a lord.

- Ha megfizetsz… mi�rt ne? - ny�jtotta a kez�t a zacsk� fel� Malaz�r.

�m a lord elh�zta az aranyat.

- Majd csak a v�g�n. Ha �ps�gben elvitt�k a rakom�nyt - mondta.

Malaz�r elgondolkodva simogatta a szak�ll�t.

- Rendben - mondta v�g�l. - De el�legk�nt adj�l t�z aranyat.

- Mi�rt?

- Hogy kifizethessem a fogad�st.

- Ez a te bajod, nem az eny�m.

Malaz�r lassan b�lintott. Felkelt, el�h�zta t�r�t. A lord fegyveresei azonnal fel� mozdultak, de Malaz�r nem t�r�d�tt vel�k. Odament leter�tett ellenfeleihez, majd szabad kez�vel a legnagyobb lelki nyugalommal kikutatta �ket. Az ersz�nyeik ugyan meglehet�sen laposnak bizonyultak, de tal�lt n�luk egy-k�t �rt�kesebb �kszert is.

Az egyik �ton�ll�, akinek csak l�ba t�rt, v�dekezni pr�b�lt, de Malaz�r a t�r nyel�vel adott �t�ssel elvette a kedv�t a tov�bbi ellenkez�st�l. A t�bbi martal�c gyakorlatilag nem reag�lt.
Malaz�r visszal�pett az asztalukhoz. Egy sz�p, k�ves gy�r�t - amit az im�nt zs�km�nyolt - odany�jtott a fogad�snak.

- Ez megfelel az okozott k�r fej�ben? - k�rdezte.

A fogad�s bizalmatlan arccal vette el a gy�r�t, azt�n r�harapott. Felder�l� k�ppel b�logatott.

- Igen, uram! Ez t�k�letesen megfelel!

- Na �s mit sz�m�tasz az�rt, hogy a h�lgy k�t h�tig itt marad? - k�rdezte Malaz�r.

- Itt maradok? - emelte fel a tekintet�t Helga.

- Itt marad? - k�rdezte a l�nnyal egy id�ben Benton.

- H�t hol hagyjalak, m�g �n odaleszek? - n�zett Helg�ra a fekete lovag.

- De h�t mi�rt kellene itt hagynod? - k�rdezte a lord emelt hangon.

- Vigyem a veszedelembe a menyasszonyomat? - n�zett r� Malaz�r.

- Veszedelembe? - visszhangozta a lord.

- Te magad mondtad. Hogy az erd�, amin kereszt�l akarsz v�gni, tele van vesz�lyes rabl�kkal. K�z�j�k vigyem?

- De h�t itt sem hagyhatod! N�zd… - mutatott k�rbe a lord. - Mif�le hely ez? Kik j�rnak ide? L�sd, azok is, akik megt�madtak, mif�le alakok? Ilyenek k�z�tt hagyn�d egyed�l a menyasszonyodat?

- �n vigy�zn�k a kisasszonyra, uram - vetette k�zbe a fogad�s beh�zelg� arccal.

Malaz�r ism�t elgondolkodva simogatta a szak�ll�t, �s hol az egyik�kre, hol a m�sikukra n�zett. Szemmel l�that�an nehezen jutott d�nt�sre.

�m ekkor halkan megsz�lalt Helga:

- Ne hagyj magamra, k�rlek!

Az arca komoly volt, ahogy cirmokkal tark�tott nagy z�ld szem�t Malaz�rra vetette.

- K�rlek, uram… - rebegte.

- Rendben - d�nt�tt v�gre Malaz�r. - Vel�nk j�ssz.

- Remek! - ki�ltott fel a lord. - Akkor holnap hajnalban indulunk! De addig megiszunk m�g n�h�ny kupa bort?

- �n legfeljebb n�gyet, uram - mondta Malaz�r.

- Ugyan! - h�zta a lord. - L�tom rajtad, hogy b�rsz te t�bbet is!

- B�rok - b�lintott a fekete lovag. - De holnap aj�nlatos lesz a tiszta fej, mert �n elszeg�dtem, uram!