2. fejezet


Egy �ra sem telt bele, Malaz�r m�r fent is volt a sz�k kis szob�csk�ban, amit a fogad�s kettej�k rendelkez�s�re bocs�tott. A v�s�r idej�n �r�lhettek, hogy ezt az egy szob�t is kapt�k.
Helga m�g nem aludt, s�t, az �gyba sem fek�dt le m�g. A kis t�zhely el�tt �lt a szoba egyetlen karossz�k�ben, a t�zbe b�mult �s szemmel l�that�an t�prengett valamin. Annyira, hogy Malaz�r bej�vetel�re sem pillantott fel.
- Mi�rt nem alszol m�g? - k�rdezte t�le Malaz�r meglehet�sen ridegen.
- Nem vagyok �lmos.
- Reggel meg majd nem b�rsz felkelni.
- Fel b�rok.
- Mint m�skor, ugye? - k�rdezte a f�rfi g�nyosan.
- M�skor is felkeltem.
- Na persze!
- K�l�nben m�g most is aludn�k - emelte v�gre fel a pillant�s�t Helga.
Ahogy n�zett komolyan, Malaz�rba mintha t�t sz�rtak volna. �rezte �nmaga ridegs�g�t, �s azt is, hogy ez a viselked�s f�j a l�nynak. Pedig Helga semmit nem v�tett ellene…
A lovag megk�sz�r�lte a tork�t, �sszevonta a szem�ld�k�t �s f�lig elfordult, nehogy a gyeng�ds�g �rr� legyen rajta.
- Itt az ideje lefek�dn�d - mondta �rdes hangon.
- Mi�rt megy�nk ezzel az alakkal? - k�rdezte Helga.
- Mert megfizet.
- Nem tetszik nekem a k�pe.
- Neked a legt�bb ember k�pe nem tetszik.
- Nem akar majd kifizetni, megl�sd!
- �s honnan veszed ezt? Tal�n j�stehets�ged van?
- Egyszer� meg�rz�s. Ez egy haramia.
- Nocsak! Pedig nekem �gy t�nt, hogy neked tetszik, ahogy ez a haramia elolvadt t�led!
- Mib�l vont�l le ilyen messzemen� k�vetkeztet�seket?
- Ismerlek m�r egy j� ideje.
- Ezek szerint f�lreismert�l. Kimondottan ingerelt annak az alaknak a tapintatlans�ga.
- Arr�l besz�lsz, akit j� modorra kellett tan�tanom?
- Az csak egy tapl� volt. �n err�l a haramiavez�rr�l besz�lek. Minek kell vele menn�nk?
- Elfogyott a p�nz�nk, te is j�l tudod. �s aranyat var�zsolni nem engedt�l.
- Persze, hogy nem! A var�zsolt aranyak p�r nap m�lt�n visszav�ltoznak. Nem csaphatunk be tisztess�ges embereket, akik megb�znak benn�nk!
- Helga! Egy fogad�s minden, csak nem tisztess�ges ember! Hidd el, megkopasztj�k �k annyira a j�n�pet, hogy egy-k�t arany elveszt�se nem d�nti �ket nyomorba! M�g a leveg�t is felsz�m�tj�k, amit besz�vunk.
- Akkor nem kellene ilyen sokszor fogad�ban megsz�llnunk.
- Nem �n ragaszkodtam hozz�, hogy n�i ruh�ba b�jj.
- H�t mibe b�jtam volna, ha egyszer n� vagyok?
- Eddig megfelelt neked az inas-ruha is.
- Magad is azt mondtad, hogy m�r �t�t rajta a n�i mivoltom.
- �t, ha azt akarod.
- Ezt meg hogy �rted?
- Ha kicsit lev�gt�l volna a hajadb�l, akkor bef�rt volna a p�ntlika al�. Vagy ha nem h�zod ki annyira magad, akkor nem lenne olyan felt�n� a…
Malaz�r megakadt. Nem akarta, de a szeme m�gis r�-r�t�vedt Helga kebleire. M�skor irdatlan er�fesz�t�ssel tudta mag�t k�nyszer�teni, hogy csak fut�lag pillantson r�, de most, hogy a besz�lget�s is �gy hozta…
- A micsoda? - k�rdezte Helga nyugodt arccal, mint aki nem tudja kital�lni, mire gondolhatott a lovag.
- Az…! - mutatott Malaz�r a l�ny mellkas�ra.
- A mellem? - firtatta a l�ny.
- Az - vetett az eml�tett testr�szre Malaz�r egy hossz� pillant�st, miel�tt elfordult volna.
- �rdekes - cs�v�lta a fej�t a l�ny. - M�skor ki tudtad mondani a nev�t. �gy l�tszik, min�l jobban b�mulod, ann�l kev�sb� van r� szavad.
- Nem szoktam b�mulni - f�rmedt r� a lovag.
- De szoktad. Sokszor annyira b�mulod, hogy majd' kiesik a szemed.
- Na idefigyelj! - fordult vissza Malaz�r, �s arc�t szinte fenyeget�en dugta a l�ny arc�ba. - Tudom, mennyire im�dod, ha b�mulnak, meg elolvadnak t�led! Tudom, mennyire �lvezed, ha az ujjad k�r� csavarhatod a f�rfiakat! De velem ne akarj j�tszadozni! Ne is mer�szeld megk�s�relni, mert ut�na megn�zheted magad! Sz�tmorzsollak, mint egy sz�nyogot! Meg�rtetted?
Helga egy jott�nyit sem h�z�dott h�tr�bb. Rezzenetlen arccal hallgatta v�gig Malaz�rt, v�gig a szem�be n�zett, �s amikor a f�rfi elhallgatott, megsz�lalt:
- Majd ezt a haramiavez�rt pr�b�ld sz�tmorzsolni, ha kider�l, hogy �tvert. Most pedig �n mondom, hogy fek�dj le. Aludd ki magad! - Azzal fel�llt a sz�kb�l, f�lretolta maga el�l Malaz�rt �s az �gyhoz l�pett. Ledobta mag�r�l a fels�ruh�zat�t, majd beb�jt a dunna al�. �gy t�nt, egy�ltal�n nem �rdekli, hogy Malaz�r mihez kezd.
Malaz�r d�h�sen meredt a l�ny h�t�ra. Azzal ugyan nem �m�totta mag�t egy pillanatig sem, hogy megijeszthetn�, de rem�lte, hogy legal�bb feld�h�theti, �s akkor tal�n Helga elvesz�teti annyira a fej�t, hogy vit�ba sz�lljon vele. M�rpedig a vit�kban nagymester volt Malaz�r, teh�t nagy es�llyel meglenne az el�gt�tele, hogy letorkollhatja a l�nyt.
De az el�gt�tel elmaradt.
Nyugodtan fekv� h�takkal nem lehet vitatkozni.
Malaz�r �k�lbe szor�totta a kez�t, lassan kif�jta a leveg�t �s lefek�dt maga is.
H�ttal Helga h�t�nak.